Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-21 / 269. szám

1990. október 21., vasárnap A helyzet 3 Tulajdon és föld Másként gondolkodók országa Az országgyűlési képviselő, amikor a Parlamentben választ a megnyomandó gombok közül, jó esetben nemcsak a saját véleményét fejezi ki. Választói akaratát. Igen ám, de a körzetében sokféle ember él, akik ugyanazt a kérdést másképpen válaszolják meg. A képviselőnek választania, mérlegelnie kell, körzete többségi akaratát változatlanul vegye át, vagy a saját meggyőződésén keresztül szűrve döntsön. A választék: tulajdonrendezés rehabilitációval, vagyis a volt tulajdonosok jogainak helyreállításával; tulajdonrendezés és rehabilitáció kártalanítás formájában — amikor ezt a kérdést végre felteszik a Parlamentben. Király Zoltán választói gyűlésein eddig két párt és két ember véleményét használta fel a közvélemény szondázására. A harmadikat, az MDF-ét 1-2 héten belülre ígérte. Paraszt-e a középosztálybeli? Juhász, Pál, az SZDSZ színeiben a következőkre helyezte a hangsúlyt. Elfogadják az Alkotmánybíróság döntését, vagyis azt, hogy a nagyüzemi rendszer érvényes törvények alapján jött létre, s az évtizedek során a mai valóságnak megfelelő viszonyok alakultak ki. A tulajdonváltozást csak tudomásul venni lehet. A mezőgazdaság fejlődése érdekében a privatizáció a járható út. Ugyanis a tulajdon nélküli munkás érdektelensége hatalmas veszteségforrás. A szakmák szerinti bontás a traktorost és a tejházkezelőt nem tudja azonos érdekűvé tenni. A nyugati fejlett mezőgazdaság alapja, hogy ott a sokoldalúan képzett tulajdonos dolgozik, korszerű technológiákat és esetleg alkalmazottakat is bevonva. A szövetkezeten belüli lebontódás demokratizmusában csak az sántít, hogy a vagyon mellé kiváltság is párosul, a közösség érdeke, hogy másókat kirekesszen. S ez azért sem fogadható el, mert az egy esetleges ismérv,. hogy most ott épp ki dolgozik. Á vplt tulajdonosok kártérítését. az SZDSZ nem tudja általános elvként elfogadni, az ok prózai. Az adott gazdasági helyzetben ennek nincs meg a fedezete. így csak az érintett nemzedékre vonatkozhat, s az örökösökre nem. KártérítésAz „urak" Zsíros Géza programját célszerű személyesként kezelni, hisz az még a pártján belül sem mindenki által elfogadott. Szerinte az Alkotmánybíróság döntése csak azt mondja ki, hogy a tulajdon rehabilitációjából nem lehet a földet kiemelni. Ezzel egyet lehet érteni, vissza a boltot és a kocsmát is. A tulajdon szent és sérthetetlen. A megváltoztatása erőszakkal történt, így az maga a rablás, ami nem lehet törvényes. A késlekedésnek, a felemás döntéseknek az oka, hogy a nép nem tömegesen szavazott a hathatósabb változás garanciáját jelentő kisgazdákra. Akkor az új alkotmánnyal lehetett volna kezdeni a törvénykezést, s utána „pasli damojt" mondani a volt rendszer kiszolgálóinak, a tanácselnököknek, téeszelnököknek, s a rendőrségnek is. így most maradtak ezek az „urak", s szívós utóvédharcukkal gátolják a fejlődést. A tulajdonát minden magyar állampolgárnak, egyenesági leszármazottjának, vagy végrendelet szerinti örökösének vissza kell adni. Emellett a pályakezdő ként föld csak akkor jöhet szóba, ha az illető vállalja, hogy maga vagy örököse gazdálkodni fog. A kártalanításra két elképzelés van. Vagy kapjon vagyonjegyet a szövetkezetben a volt tulajdonos is, vagy juttassák nemzeti kötvényhez. Az utóbbi járadékot nyújt, ami eladható, s esetleg az állami tulajdonból földre váltható. Feltehetően nem lenne tömeges mértékű a földkivétel, így jutna terület a földdel nem rendelkező, de gazdálkodni akaróknak is. Például kedvezményes vásárlási lehetőséget kell adni azoknak, akiknek magánültetvénye bérelt földön van, és az állattartóknak a takarmánytermeléshez. A földtulajdon teljes körű visszaadását azért nem látják kivitelezhetőnek, mert az ország nem bírja el annak terheit, ha a terület fele olyanok kezébe kerül, akik nem gazdálkodnak, csak annak hasznát szeretnék élvezni. Kétmillió hektár örököse városi középosztálybeli, a parasztságnak nem lehet érdeke, hogy odaáramoljon a jövedelmekegy része. Juhász Pálnak is lehetne így 20 holdja Földesen, de mivel ő nem akar gazdálkodni, inkább érzi parasztnak az ottani tehenészt, mint önmagát. Vagyis, a kétféle tulajdonosi jog közül a tehenészét érzi erősebbnek. maradtak fiatalok és a fő-, vagy mellékfoglalkozásban mezőgazdasággal foglalkozók is földet kaphatnának. Ügy kell visszaadni, ahogy elvették: „önként és dalolva", tisztán és köztehermentesen. Az adósságok ráterhelésébe is bele lehet menni, de akkor a haszonból, a vagyonból is jár. Ha a megváltást viszszakérik, akkor ott van helyette a földhasználatért eddig ki nem fizetett hátralék. A főidet lehetőleg a tanya mellett mérnék ki, a táblában levőket sorsolással. Egy — számomra új — verzió: mivel a megváltás nem volt önkéntes, minden volt tulajdonost fel kell venni a téeszbe. Ott kérheti a részarányát, s bármikor kiviheti azt. Az ok, hogy a Zsíros-féle törvénytervezet nem került a Parlament elé: „a kormányfő adott szavát készpénznek vettem, s azzal is tisztában voltam, hogy a koalíciós partnerek jó része csak hiúságból, de nem fogadta volna el. Az idő ketyeg, s mivel nem a tervet vontam vissza, hanem a napirendre tűzését, ha a dolgok tűrhetetlenné válnak, előállók vele". „Tisztességesen adjuk át a várost" — mondja a szegedi tanács vezetője Mit örököl az önkormányzat? — ez izgalmas kérdés, és nagyjából mindannyian tudunk rá valamit mondani, de pontos választ nyilván az önkormányzati testület ad. Mit tett, vagy mit nem tett a szegedi tanácsi testület és apparátus — készülve az elkerülhetetlen őrségváltásra — azért, hogy lehetőleg ne nehezítse az új városirányítók dolgát? — ez szintén nem érdektelen; dr. Müller Józsefnétől, a tanácselnöki jogkörrel működő elnökhelyettestől kérdeztem meg. dezzék saját vállalataik hi- kodás már-már lehetetlen ányzó pénzét. Igen ám, de helyzetbe került, s ha újabb miből? A közlekedési válla- áremelés lesz, valahonnan lat, a vízmű, a városgazdái- pénzt kell előteremteni. Azt javasoljuk az önkormányzatnak, kérjen vissza az államtól Mit akar a nép? Nem irigylem Király Zoltánt, amikor azon igyekszik, hogy feltérképezze, mit is akar a nép. Ha a gyűléseken elhangzott hozzászólásokat tekinti, akkor egyértelműen érezhette, az emberek a földjüket akarják visszakapni; úgymond, majd ők tudják, mit kezdjenek vele. Igen ám, de ki jött el ezekre a gyűlésekre? A valamikor kisemmizettek, megsebzettek, felejtésre képtelenek. Az SZDSZ-es gyűlésen a kisgazdaérzelműek voltak többségben, s közölték az előadóval: csak akkor viselkedik tisztességesen, ha ő is igényt tart a húsz holdjára. Micsoda dolog az, hogy lemond róla? Így hát érdemes másfelé is kérdezősködni, az utcán, a téeszmajorban, s azokon a portákon, ahonnan még ma sem járnak gyűlésekre. De nem hiszem, hogy Király Zoltán ezt ne tudná. Tóth Szeles István — Az utolsó vb-ülésen megtárgyaltuk a pénzügyi helyzetet. Erről, teljes körű dokumentációt bocsátunk az önkormányzat rendelkezésére. — A dokumentáció fontos, de a pénzzel mi a helyzet? — Tisztességesen adjuk ál a várost. Ez azt is jelenti, hogy semmilyen ágazatban rovatban nem költöttünk el többet, mint amennyi az évnek eddig eltelt hónapjaira rendelkezésünkre állt. Továbbá azt jelenti, hogy a költségvetési év hátralévő idejére a város működéséhez szükséges pénz az önkormányzat rendelkezésére áll. Itt egyetlen intézmény sem kényszerül bejelenteni hogy — mondjuk — november végén bezár, mert nem tudja kifizetni a fűtésszámláját. — Ez jó hír — lenne, ha nem tudnánk, hogy az a bizonyos rendelkezésre álló összeg milyen kevés volt ebben az évben. — Én nem minősítettem a helyzetet, nem mondtam, hogy rózsás, közepes, vagy gyenge. A jelenlegi szinten képes lesz működni a város, az év végéig válságintézkedésre nem kényszerül az önkormányzat. — És december 31-e után? — Nem tudom. Csak azt, hogy minden áremelés — amellett, hogy mindannyiunkat, mint állampolgárokat sújt — a költségvetési, városi fönntartású intézményeket roppant hátrányosan érinti. A jövő évi helyzet tehát jórészt kormányintézkedések függvénye. Mi anynyit tehettünk, hogy „csak ' a jelenlegi problémákat hagyjuk az utódainkra, a kétségtelenül meglévő gondokat nem szaporítottuk. Nem vettünk föl hiteleket és igyekeztünk befejezni a folyamatban lévő beruházásokat. Ennek az ötéves periódusnak az elején hitelfelvételre ösztönözték a városokat. Az ország sok településén most ezek visszafizetése is terheli az új testületeket. Szeged nem ment bele ebbe a csapdába. — így október táján mindig gőzerővel dolgozott az apparátus a következő év, vagy öt év költségvetési tervein — máskor. — Soha ilyen laza hónapunk nem volt az október, mint most. Semmiféle segítséget nem tudunk adni az önkormányzatnak a jövő évi költségvetés elkészítéséhez, hiszen hiányoznak a gazdálkodást meghatározó törvények. De még a működési kör is bizonytalan, vagyis nemcsak azt nem lehet tudni, mennyi pénz lesz, de azt sem, hogy mire >s kellene... Ez Szeged szempontjából különösen veszélyes helyzet, hiszen az ország egyik oktatási és kulturális központjáról van szó. Jönnek a pletykák, hogy az eddig szőröstül-bőröstül ide tartozó közoktatás, közművelődés, művészeti élet valamiféle regionális kormányh;vatalhoz fog tartozni Vagy ki tudja? Most jött a leirat, hogy az év végéig minden maradjon a régiben ... — A találgatások terepéről térjünk vissza még egy pillanatra a bizonyosságokhoz. Milyen a város által működtetett vállalatok helyzete? — Semmiféle olyan döntést nem hoztunk, ami meghatározó lenne a jövőre nézve. Sokféle nyomás nehezedett a tanácsra az utóbbi hónapokban. A fűtőmű kiválását például számosan szorgalmazták, de elképzelhetetlen, hogy a beleegyezésünket adjuk ilyen lépéshez. Ez a városgazdálkodási vállalat egyik pénz* hozó részlege, ha kiválik, a többi részleg befullad. Leírtuk a dolog összes előnyét és hátrányát, tehát az önkormányzat akár egyetlen ülésen döntést hozhat — mihelyst megismerkedik gazdálkodási lehetőségeivel Persze sok baj lesz a városi vállalatok üzemeltetésével. A kormány megvonta az állami támogatást, és kérte a helyi tanácsokat, hogy fea város pénzéből. — Milyen pénzéből? — Az idén az 1988-ban, azaz két évvel ezelőtt befizetett személyi jövedelemadóból gazdálkodtunk. Mindenki tudja, hogy ez a pénz az idén már nem annyi, mint két éve volt. Stabil gazdaságban talán megengedhető, hogy az állam két évig használja az adóból befolyt városi pénzeket, és aztán visszacsorgassa. De itt? Amikor hetenként mennek föl az árak? Az infláció okozta különbözetet vissza kell kérni. — Rendelkeznek-e valamiglobális számmal: mennyi pénzt fizet Szeged az államkasszába? Es mekkora a városi költségvetési összeg? — Hozzávetőlegesen 40 milliárd forintot. És 4,5 milliárdból gazdálkodik a város. Elég elképesztő, nem? Mindazonáltal, el tudom képzelni, hpgy tisztességesen megélnénk akkor is, ha ez a 40 milliárd továbbra is az állami költségvetésé lenne; abban az esetben, ha az állítólag készülő önkormányzati törvények lehetővé tennek a város teljes körű javaival való gazdálkodást. — Ez valószínűtlen; a kormány szívesen hivatkozik a hátrányos helyzetű, előnytelen adottságú településekre melyeknek költségvetési támogatásra van szükségük. — Tessék ránézni egy Amerika-térképre, meg lehet figyelni, hol laknak az emberek, és hol nem. A prérin nem építenek nagyvárosokat. A természeti környezet és a piac alakítja a településviszonyokat és nem a lakosságra erőszakolt, folyton változó kormányszándékok. Vagyis, meg kellene adni a városoknak a jogot, hogy a javaikkal gazdálkodhassanak, és úgy adóztatni, hogy a jó adottságú települések élvezhessék az előnyeit. — Néhány vezérszót mondok, úgy is kifejezhetném, bajgócokat. Arra kérem, röviden vázolja, mit tett a tanács a bajok múlása érdekében. A városi lakosság elöregedése, romló szociális viszonyok; a legrégibb lakótelepek állapota, a felújítás kényszere, lakáshelyzet; hajléktalanok; közbiztonság; idegenforgalmi, kereskedelmi haszon — amit képtelen a város beforgatni, mert más kasszába megy. — Mostanában sokat cikkeznek az újságok az ingyenkonyhákról; a tanács hosszú évek óta működtet ingyenkonyhákat. A szociális ellátatlanság tengerében az új kezdeményezések: egy-egy csepp. Az idén 4 milliót el kellett vennünk a szociális segélyalapból, hogy az ingyenes étkeztetést továbbra is biztosítani tudjuk a rászorulóknak, intézményeink idős lakóinak. A lakótelepi fölújítás ezután lesz kényszer, eddig bírta a panel. Ekkora föladathoz legalább öt évre előre kellene látni és ütemezni — pénzt és munkát. Lakást annyit építettünk, amennyit az évről évre szűkülő anyagi keretek megengedtek. A szegedi hajléktalanokról gondoskodott ez a város. Akik most a figyelem középpontjába kerültek, nem szegediek, más városokból jöttek ide. A közbiztonság? A jelenlegi állapotok országos rendelkezések nyomán álltak elő. Két határ mellett vagyunk, s a határok nyitottak. A szomszédos országokban pedig még a miénknél is rosszabb a gazdasági helyzet. Az idegenforgalom és a kereskedelem ügye a leghamarabb megoldható — privatizációval. Nem mondom, hogy nem lesznek maffiák, hogy a nagy halak nem kapják be a kicsiket, de azt igen, hogy ezekbe a folyamatokba az önkormányzat nemigen tud beavatkozni, s nem is értelmes beavatkoznia. A piac törvényeire számíthatunk. — Ha megenged egy személyes kérdést is: hol fog dolgozni október 23-a után? — Február l-jétől, a tanév második félévétől fizikát és matematikát tanítok a közgazdasági szakközépiskolában. Sulyok Erzsébet SocTio«yi Károlyné telvétele Egy „áthúzódó beruházás": lakóház a Tisza Lajos körút és a József Attila sugárút sarkán