Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-20 / 268. szám

1990. október 20., szombat Kultúra 5 Arcok — alakítások Figaro: Vághelyi Gábor Egy borbélylegény Figaro korában nem is volt ám akárki! Pláne, ha e. tekintélyes mesterséget űző férfiú nemcsak a teremtés koronáinak orcáját tudta simára vará-. zsolni, de a szerelmük beteljesüléséhez vezető utat is. Rosjtnt sevillai borbélya parádés szerep. A szerző nemcsak arra ad vele kitűnő lehetőséget az énekesnek, hogy baritonját csillogtassa, de arra is, hogv játékos kedvét kiélje. Vághelyi Gábor Figaróját azoknak ajánlom, akik amellett, hogy a kellemes hangzást keresik, nem vetik meg a finom humort, a szellemet, a visszafogott, ám mégis sokszínű színészi játékot sem. Ez a Figaro nem a jutalomért, az erszényben csörgő pénzért buzgólkodik a szerelmes fiatalok körül, hanem mert élvezi a nagy játékot, melyet a háttérből irányíthat. Afféle életművész, kedves konspirátor, jó emberismerő, kész pszichológus! (Szinte rnár csak úgy mellesleg beretvál, akkor, ha a foglalatossággal az ifjú páT tiltott légyottjáról kell elterelni az ellenség figyelmét). Vághelyi biztos érzékkel kerüli el a nagy csapdákat, amiket e szerep állít. A helyzetek ugyanis percente csábíthatják a .ió humorú énekest arra, hogy túllőve a célon, l'art pour l'art „magánszámokkal" szórakoztassa a közönséget. Csak jó ízlésű, fegyelmezettművész tudja megállni, hogy ne ragadtassa magát erre. Az, akiben mindig idejében szólal meg a mértéket jelző belső parancs. Vághelyi úgy tud kulcsfigura lenni, hogy közben mindvégig „maga elé engedi" a darab többi szereplőjét. Nem utazik a hatásra, egyetlen jól frappírozott poénjával sem kívánja másokról a publikum figyelmét elterelni. Pedig szinte állandóan színen van, s folyton lereagálja kollégáit. Persze Rossini mester nemcsak komédiás, de énekesi feladatokat is ad bőven Figarónak. „Ha visszanézek tobb évtizedes emlékeimre ... meg kell állapítanom, hogy a bel canto, a szép éneklés érte el mindig a nagyobb hatást, nem pedig a hangos..." Ezt ugyan egy tenorista, Carelli Gábor mondja, de úgy tűnik tudja ezt Vághelyi is, aki nem túl erős, ám igen szép színű hangjával mára remekül megtanult bánni. Csinos jelmezében, jól sikerült maszkjával kimondottan vonzó Figaro. Derűs játéka pedig olyan üdítő, akár egy pohár jégben hűtött koktél, a la Sevilla. Parsika Emília Egy hagyomány feltámasztása Vajon mi oka lehetett 1931-ben a finnugor népiekkel és nyelvekkel foglalkozó tudósoknak erre? Észtország. Finnország és Magyarország az első világháborút követően vált önálló, független országokká. A területüket (legsúlyosabban Magyarországét) erintö békék nem hoztak igazi békét, s a létüket veszélyeztető világpolitikai helyzet az élet minden területére rávetette az árnyékát. De, s éppien itt mutatkozik az október 21-i határozatnak a jelentősége, most nem a függetlenné vált finnugor nyelvű népiekről volt szó! A '29-as évek végére, a '30-as évek elejére világossá vált, hogy a Szovjetunióban nem a hirdetett lenini nemzetiségi pwlitika valósul meg, hanem éppien az a nagyorosz sovinizmus, amely birodalmi érdekeit a proletár internacionalizmus és a nemzetek feletti szovjet ember eszménye mögé rejti. Kétségtelen, hogy a határozat pxúitikai elemzés alapján született, de a célja a nemzetmentő szolidaritás kifejezése volt. A rokon népek napján a megemlékezések, a műsorok azoknak a kis népeknek nyújtottak támaszt, amelyeknek a létük került veszélybe. A rokonságtudat ébren tartása erősítette a közösségi összetartozást is Erre az összetartozásra szükség volt ötven éve is lesz már annak, hogy a IV, Finnugor Kultúrkongresszuson elhatározták a résztvevők: minden esztendő októberének 3. szombatja és vasárnapja a rokon népek napja legyen. azért is, mert a határokon túl (legsúlyosabban a magyarságot érintette) sok észt, finn és magyar1 élt, akik számítottak az anyanemzet támogatására. .Sokan elgondolkozhatnánk azon, hogy a politikai érzékenységünk egyik oka éppien az Jlyen megosztottság iránti részvétünkből fakad Hogy ezt „hídszerepként" fogjuk fel, vagy „megtartó tudatként" — álláspont kérdése A lényeg, azonban az, a kapcsolatok különböző szintjei, körei mégis az emberek közötti érintkezést mélyítik el. A második világháború előtt éló hagyománnyá vált a rokon népiek napjának megünneplése. A rokonságtudat a teli háború idején lángolt a legmagasabbra, a Négykezes — Nelikaisti újság hosszan ismerteti az önkéntesek névsorát. A középiskolákban, például a szegedi Barossban is. minden évben műsorral ünnepelték (Egyik szervezője Virányi Elemér, a korábbi tartui lektor volt.) A háború után a szocializmus épiA Minisztertanácson a sor Nem emelés - korrekció Hétfőn lezárultak a tárgyalások az ösztöndíjak ügyében a kulturális kormányzat,. és a diákönkormányzatok képviselői között (mint ismeret®, szeptember végén több tízezer diák vonult országszerte az utcákra a felsőoktatásban tanulók pénzeinek megnyirbálása miatt). A egyetemista, egy budapiesti (Dénes Ferenc, BME) és két JATE-hallgató képviselte, az ötödév® Gyukity Márk, valamint a harmadév® Főnyi Tamás, akit hazaérkezése után kérdeztünk a tárgyalásokról. Stratégiai ágazat Hosszú sora van annak, hogyan jutottak az egyetemi, főiskolai diákság képiviselői odáig, hogy tárgyalóasztalhoz ülhettek a kultuszminisztérium vezetőivel. Mint sokak számára ismert: Andrásfalvy Bertalan augusztus végén lepte meg a felsőfokon tanuló ifjúságot egy, szándékaiban helyenként dicséretes, tartalmában azonban elhibázott diákcúfál ''három rendelettel, minek következtében — tárgyalási törekvések kudarca után — megannyi egyetemista és főiskolás vonult az utcára. * — Eióbb egy kérdés: mi az oka annak, hogy a háromtagú diákbizottságban két szegedi hallgató volt? — A demonstrációt- megelőző értekezletekre mi, a szegedi egyetemisták érkeztünk kidolgozott tervekkel, koncepcióval, a többiek ®upán azt látták, tudták, hogy kevés a pénz. — Az első tárgyalás már csaknem két hete lezajlott a kulturális és közoktatási miniszterrel. Mi történt ezen a beszélgetésen? A — főként idősebb korú — pjolgárok körében nem aratott osztatlan tetszést a diákok akciója, többek közt azért, mert a kormányprop>aganda sikerrel hintette- el azt az egyébként valótlan állítást, miszerint az egyetemisták több pénzt akarnak az eddiginél, tehát követelőznek. Nos, Hegyrészt nem többet akartak, hanem az eddiginél nem kevesebbet; másrészt nem csupán pénzről volt szó. hanem -zemélues arr61: a hallgatók bele akarnak szólni saját sorsuk irá„ „„„"L. nyitásába, gyorsítani az oktatási reformot, egyszóval, valósággá óhajtják, amit eddig csak szavakban tapasztaltak: a kormány stratégiai ágazatnak tekinti az oktatást. Aki reményű ezen ország felemelkedését annak tudnia kell: ténykérdés, hogy ahol az utóbbi évtizedekben látványos gazdasági eredményeket értek el a világban, ott az oktatás, s főként a felsőoktatás, mint — sokak számára nehezen beláthatóan ugyan, de — leginkább megtérülő .beruházás, óriási mértékű p>énzeláse árán érték el. S ha egyelőre itt, e hazában erre nincs is pénz, a törekvéseknek mindenféleképrpen ez irányban kell mutatniuk. Ezt a szükség® szándékot kérdőjelezte meg az augusztus végi rendelet, ámbár nemcsaik ebból lehet az elhatározások komolyságát lemérni. Többek közt például egy olyan Írásból is. amit a miniszterelnöki sajtóiroda válaszként küldött a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola hallgatóinak — lapunkban is közzétett — tiltakozó levelére. Ez az írás egészen megdöbbentő. Tele csúsztatásokkal, megállapításainak többsége még csak nem is hasonlít a valóságra. tése háttérbe szorította a finnugór. a kis létszámú etnikumok problémáját. 1960-ig kellett várni, hogy nemzetközi fórumon'szó essek a kis finnugor népekről. 1989-ben Szolnokon. Mail Hellam szavai után nyilatkozott úgy a finnugriszt.ika néhány művelője, hogy fel kell ébreszteni ismét, ezt a hagyományt. Az ez évi augusztusi nemzetközi kongresszuson kiderült, hogy • a merjék, muromák, kámaszok mellé a líveket is felírhatjuk a kihalt nyelvek listájára. S ez a veszély fenyegeti a szibériai nyelvrokonokat, a vogulokat, osztyákokat, szamojédokat is. Ha valamikor, most ismét jelentősége lenne a szolidaritásnak, az összetartozás tudata ébrentartásának1 A Deák Ferenc Gimnázium tanulói a magyar munkaközösség ösztönzésével és a Dugonics András Tollforgató Társaság tagjainak közreműködésével ma műsorral emlékeznek meg a rokon nyelvet beszélő népiekről Diákok és tanáraik azzal a kéréssel fordulnak minden oktatási intézményhez, minden kommunikációs fórumhoz, hogy a jövőben ők is emlékezzenek meg október harmadik szombatján és vasárnapján a velünk egy nyelven és a miénkkel rokon nyelven b®zélő emberekről és kultúrájukról! Árpás Károly Emiitettem, sokan voltak (vannak), akik nem szimpatizáltak a diákok megmozdulásaival, különböző okokból. „Nem tudják, jó dolgukban mit csináljanak" — mondták. Ha az üzemekben, gyárakban, vállalatoknál hirtelen megszüntetnék az étkezési hozzájárulást, majd az üzemi étkeztetést is, s azt mondanák, egyen mindenki ott. s any— Előszór Andrásfalvy miniszter fölvázolta a szociális támogatások rendszeréről a saját elképzelését, amitől többen csaknem hanyatt estek. Azt fejtette ki, ugyanis, hogy azt a pénzt, amit az öX'Tmányzitokriík 3 kellene' nyiért- amennyiért akar. vagy tud - vajon nem háborognának-e a dolgozóik? Mert az egyetemistákkal ez történt. A másik visszaköszönő reagálás: „Bezzeg, a mi időnkben! örültünk, ha egyetemre járhattunk, ha száz forint ösztöndíjunk volt. Eszünkbe sem jutott követelőzni." Feltételezem, a húsz-negyven évvel ezelőtti egyetemisták közül igen soknak van autója. S azt is feltételezem: rendkívül zokon esne nekik, ha elvennék tőlük, azzal az „indoklással": húsz-negyven éve milyen jól megvoltak a szüleik. nagyszüleik autó nélkül.. Ebból a gondolatmenetből csak az a lényeg: társadalmi összefüggéseiből kiemelt történéseket más korok eseményeivel összehasonlítva — igen rossz következtetésre juthatunk. átadni, s a falvakban, városokban majd eldöntenék, kik azok a fiatalok, akiket egyetemre akarnak küldeni, akiknek oda kellene adni e pénzeket. Szerencsére ezt az elképzelést még a minisztériumi emberek sem osztották, úgyhogy erről vita sem volt — S miről volt vita'' — A tavalyi hallgatói támogatások összegszerűségéről. A minisztérium szerint ugyanis ez 2650 forint volt, szerintünk viszont 3400. — Miből adódik e cseppet sem elhanyagolható különbség? — Főként abból, hogy nem vették figyelembe: nyáron nem kapnak ösztöndíjat a hallgatók, így tíz hónapra kell számítani az összegeket, a minisztériumban viszont tizenkét hónappal számoltak. — Sikerült valami egyezségre jutni? — Akkor nem. meddő volt a vita, uj időpontban állapodtunk meg. Hétfőn találkoztunk újból, ekkor már a Ügy tűnik, a diákok törekvései végül sikert hoztak Nemcsak számukra. A felsőoktatás fejlesztése közvetve az országot is gazdagítja. S aZt is látni kellene: a diákmegmozdulások nemhogy ártanak a társadalom többi rétegének. hanem használnak. Talán a demonstrációkat ellenszenvvel figyelőknek nem jutott eszébe, hogy a diákok következetes magatartása arra kell, hogy ösztönözze a kormányt: egyetlen társadalmi csoport életébe se avatkozhasson kénye-kedve szerint. Még pénztárcája ürességére hivatkozva sem. Balogh Tamás miniszter nem volt jelen. Bakos István főosztályvezetővel pénzügyi, gazdaság szakértőik érkeztek A számok tekintetében ekkor sem kuláltak az elmúlt évre —, de szerencsére azt belátták: az idei tanévre előirányzott összegeken korrigálni kel'. Azért nem mondom, / hogy re A megállapodás 1. 1990. október 15-én a Hallgatói Önkormányzatok Orsz*gos Képvízeletének éz a minisztérium szakértéinek a számitteok részletelt áttekintő meg beszélésén a hallgatók tudomásul vették a normatíva számít ásatnak módját, és az annak alapján megállapított Intézményi keretösszegeket. 2. Mindazonáltal a Hallgatói Önkormányzatok Országos Képviselete fenntartja azt a megállapítását, hogv á 3150 forint fő,1)6 normatíva összege nem biztosltja a hallgatók számára — mér átlagos családi háttér mellett sem — a tanuláshoz szükséges létfeltételeket, ezért annak emelése elengedhetetlenül és halaszthatatlanul szükséges. A kialakult feszültség felo Idására a kővetkező közös lavaslatot terjesztjük elő: a) 1990. IX. l-jétől Xlt. 31-éle terjedő Időre (1 hónapi a támogatási normatíva 3500 forint fő hó ősszegben kerüljön megállapításra. Költségvetési kthaiásr 1990-ben — 4 havi kifizetésre figyelemmel — 101 millió forint. b) 1991. évre a támogatások Inflációt követő automatikus emelésére a következő Javaslatot dolgoztuk kl: Az a) pontban leirt Javasl at elfogadása esetén a további emelés két ütemben történik: — I. félév (I—VI. hői 20 százalékos emelés, — U. félév (VII—XII. hó) 30 százalékos emelés. Évi Költségvetési kihatása tovább) 100 millió forint. At IMI. évt költségvetést törvényben a hallgatót támogatások normatlviját a következők szerinti összegben kell rögzíteni: a 3150 Ft normatíva 19 90 szeptemberétől 3500 Ft-ra történő emelését követően, automatizmus): 21 410 — 1991. I. félévére (20 százalékos Ft fó félév; — 1991. II. félévére (30 százalékos automatizmus): 23 415 Ft fó félév. jutottunk azonos eredmeny- """telni, mert a számításaink . , . . . . . , szerinti összeghez képjest ez ekkor 2705 fonntot ka.- nem emel&. hanem közelítés a tavalyi pénzeinkhez. Ho3Zszas tárgyalás után jutottunk arra, ami a megállapodásban szerepel (lásd külön — B. T), s ami tíz százaléknál valamivel nagyobb korrekciót' jelent. Lényegesebb azonban ennél, amiben a jövőt illetően jutottunk egyezségre. Nevezetesen, hogy a kormányzat által korábban javasolt évi 38 ezer forint/fő juttatással szemben 199l-re 49 ezer forint/fő juttatás került be a minisztérium költségvetési tervébe Hozzáteszem, ennek az értéke akkor tapasztalható igazán, ha az infláció jövőre nem l®z magasabb, mint az idén. — A diákbizottság elégedett a tárgyalásokon elért eredményekkel? — A kormány ülésének kell jóváhagyni a megállapodásokat. Ha ez megtörténik, s a később megalkotandó költségvetési törvény ls rögzíti az egyezségben foglaltakat, akkor elmondhatjuk, sí < került előrelépnünk B T.