Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-16 / 264. szám

1990. október 16., kedd Kultúra 5 Magyar—magyar kapcsolatok Beszélgetés a SMIKK elnökével Magyar—magyar kapcsolatok a megváltozott helyzet­ben — ezzel a eímmel tartotta tanulmányi napjait a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör, a SMIKK. E megváltozott helyzetről a SMIKK elnöke, B. Szabó Péter nyilatkozott, aki nyugati kulturális tevékenysége folytán avatott és elfogulatlan ismerője az újonnan kialakult le­hetőségeknek. — Hogyan került a SMIKK-rendezvény Szeged­re? — Hogy Szegedre jött a SMIKK, ^nnek a kötődés az oka, amely az elmúlt tíz év során kialakult. Magyaror­szágról a szegedi diákok fe­dezték fel elsőként a szelle­mi termékeinket, és innen kaptunk jeleket, hogy igény van kiadványainkra. Ezeket a kiadványokat szegedi diá­kok, főleg az Ilia Mihály kö­réhez tartozók, Jugoszlávián keresztül csempészték be az országba, általuk kerültünk kapcsolatba a Harmadkorral és a szegedi egyetemen meg­rendezett Bibó-koriferencia meghívott személyiségeivel. Szeged más magyar városok előtt járt egy lépéssel, ezért természetesen az önök vá­rosát választottuk. — Meghívtak több hatá­ron túli, kisebbségben élő előadót is. Mennyiben tud­ják ezek az előadások a ma­gyar kultúra egységesítését elősegíteni? — A mi célunk nem a mindenáron egységesítés. Amíg ilyenek a földrajzi és politikai viszonyok, addig lesz sajátos erdélyi, sajátos felvidéki, sajátos vajdasági kultúra. A inkább a;, hogy az egy riemzetben való gondolkodást segítsük s lét­rehozzuk a gondolatok aka­dálytalan áramlását e sajá­tos kultúrcsatornákon ke­resztül. — Elkerülhetetlen, hogy eközben politizáljanak is? — Nyilván ez. ügyben szél­sőségekbe nem bocsátko­zunk. de a napi konfrontál­ók miatt elkerülhetetlenek a politikai állásfoglalások. A szabad társadalomban a kul­turális intézményeknek fon­tos társadalompolitikai sze­repük is van, így akár a bel , akár a külpolitikában is jár­tasnak kell lennünk. — Lehet-e a konferencia után egyértelműen válaszol­ni a címben feltett kérdésre: szúkülnek-e, vagy tágulnak Nagy László felvétele B. Szabó Péter a magyar—magyar kapcsola­tok horizontjai? — Ketté kell választani a magyar—magyar kapcsolato­kat földrajzi viszonyaik sze­rint. A mostani kelet-euró­pai helyzetben a magyaror­szági és a környező országok­beli, kisebbségben élő ma­gyarok lehetőségei tágultak. Viszont optikai csalódás len­ne azt láttatni, hogy ezzel együtt a nyugati magyarság hazalátó horizontjai is tágu.­tak volna. Privát kapcsola­tokban természetesen igen, de intézményrendszerekben vizsgálódva egyre keveseo­ben vállalják a közvetítő sze­repet. Talán, mert úgy gon dolják, hogy most már ma gától megoldódik minden. — Hogyan lehet ezen segí­teni? — A mostani konferencia épp ezért van. Egy első lépés az igények felmérése felé, tudnunk kell, milyen mérték­ben „tolakodjunk ' az itteni közönség elé, mi az, amiben igénylik a felajánlott köz­vetítő szerepünket. — Érdekes jelenség, hogy Adrián Nastase román kül­ügyminiszter legutóbbi nyi­latkozatában azért bírálta Jeszenszky Gézát, mert a magyar külpolitika „pikkel' a szomszédos országokra, a nyugati országokban élő ma­gyar „kisebbséget" már nem védi olyan vehemensen, a nyugati kulturális szerveze­tek legenyhébb jelzője az ir­redenta, évekkel ezelőtt a SMIKK nevét épp ebben az értelemben hallottam elő­ször ,.. — Ez ügyes csúsztatás. A román külügyminiszter így akarja elterelni a figyelmet a szülőföldjén élő etnikumok problémáiról. Ami az irre­dentizmust illeti, az rágalom Nem hiszem, hogy a Nyuga­ton élő magyarokra ez jel­lemző lenne, a tagjainkra még kevésbé. Mi nem va­gyunk elszakadva a világtól, ha így lenne, a nyugat-euró­pai társadalmi szervezetek szóba sem állnának velünk. Panek József Hidrológus közgyűlés Tiszteleti tagok Szegedről Ma tartja vezetőségválasz­tó közgyűlését a Magyar Hidrológiai Társaság. A víz­ügyi szakemberek szerveze­tének tanácskozásán lapunk információi szerint részt vesz, és felszólal Göncz Ár­pád, a Magyar Köztársaság elnöke. Várhatóan a társaság tisz­teleti tagjának válasz ta. nak két szegedi szakembert is. Forgó László nyugalma­zott vízügyi igazgató az 1970 évi szegedi árvízi védekezés­ben végzett munkájáért Bartsch Lajos pedig az ön­tözésben elért eredményeiért kapta az elismerést. Bartsch mérnök úr már nem vehette át a díjat, mert az elnökség januári döntése óta meghalt. Műsorválasztás A helyhatósági választá­sok ugyan már vasárnap 6­kor véget értek, ám az or­szág népe, apraja-nagyja, ez­után sem maradt választási lehetőség nélkül. Kilenc órakor kezdődött a rádióban a hajnalig tartó Választó­virrasztó, egy óra múltán pedig a televízió is rázen­dttett némileg hosszadalma­sabb cimű, „Helyhatósági választások 1990" című mű­sorára. A két program ezek ­ütán párhuzamosan futott, s hogy nekem ne. kelljen fut­kosnom, áthoztam a riyíiót á tévés szobába, az asztalra állítottam a papírlapok, a vetókártya és az írószerek mellé. Ekképp aztán lehetőségem volt, hogy együtt, hallgas­sam a két programot. En­nek az a technikája, hogy az ember a tévét a közepes hangerőre állítja, így az­tán hozzá lehet igazítani a rádiót, s nem kell állandó­an felugrálni. Mindeközben — telhetetlen alak — kár­tyát vetettem, bonyolult pasziánszokat raktam ki. Egy idő után azon . kaptam magam, hogy többet hallga­tom a rádiót. Noha, a jó öreg Rapcsányi László rend­re belekotyog fiatalabb kol­légáinak riportjaiba, a be­számolók gyorsak, pontosak, információgazdagok. A té­vében Baló György imponá­ló nyelvismerettel készít párhuzamos interjút egy osztrák és egy amerikai polgármesterjelölttel, majd Györffy Miklóst adja, aki történészeket, politológuso­kat faggat. Kózte Baló elha­darja a debreceni, a székes­fehérvári és a szegedi ered­ményt. A rádióban Orbán Viktor értékel. Pesten lehet, 'hogy támogatni fogják az eszdé­eszes Demszky Gábort, de hát van őnekik saját főpol­gármester-jelöltjük, Ungár Klára, aki nem rosszabb amannál. „Sőt, az én véle­ményem szerint, egy kickit jobb." — teszi hozzá Orbán a rá oly jellemző visszafo­gott szerénységgel. Egy ilyen választás par exelence hírműsor: a minél több, minél frissebb infor­máció élteti. S a rádió épp ezt adta, nem bonyolódott hosszas fejtegetésekbe, nem elemezett agyon. Rövid vé­leményeket közölt, s nyo­matta a híreket. Óránként körbekapcsolta vidéki tu­dósítóit, akik helyzetképet mutattak. Egyenesbe adták a sajtótájékoztatót is, rep­kedtek a tudósítók szájá­ból a százalékok. Átkötés­nek zene, Rapcsányi meg a Bibliából idézett. Vetem a kártyát, minden pasziánsz kijön; a választá­sok is eldőlni látszanak, az ellenzék győz Meg a rádió. fmárok) Egyenesben Nagyon tisztelem Balczó Andrást. A filrr je ősbemu­tatójáról annak idején kábult fejjel, ökölbe szorult loéz­zel tébláboltam ki a moziból. (Nem is íi moziból, mert valami „fű alatti" vetítésen láthattam először a Kósa­fllmet.) S bár sohasem értettem a sporthoz, annyit azért felfogtam, egy többszörös világbajnokot másra is használhatna a sportélet.' mint a lovak által levert ge­rendák visszarakosgatására. Balczó aztán — a „puhuló diktatúrában" — elkezdte járni az országot. Művelődési házak, mozihelyiségek teltek meg zsúfolásig, hogy lás­sák a világklasszist, hogy hallják a kontraszelekció mi­att partvonalra került, sorsát megadással viselő, böl­csen, őszintén és félelem nélkül nyilatkozó, tiszta tm. ber szavait. Kellettek akkoriban ezek a szavak. S most, amikor az értékválságban még nehezebben igazodnak el az emberek, jól jöhet a tévénezonek is egy-egy fehér holló, hiteles ember a képernyőn. Ezért ültem le azonnal vasárnap este a készülék elé, amikor a Tv 2-stúdióban megpillantottam a legendás öttusázót. Ám hazudnék, ha nem vallanám be, mekko­ra csalódást okozott a ritkán nyilatkozó Balczó And­rás röpke húszperces szereplése. Az igen akadozva in­duló stúdiócsevegésből számomra úgv tűnt: Balczó akart ..egyenesben" megjelenni, és beszélni a nézők előtt. Mert hogy most már ezt is lehet, hiszen nincsen cenzúra — mondta. S hogy a tévének az utóbbi évek­ben azért nem nyilatkozott, mert a felvételeket mindig megvágták. A Telesport kérését pedig nemrég azért utasította vissza, mert úgy érezte, ha öt. mint sportolót faggatnák, az olyan lenne, mintha Hitlert a szobafes­tésről, Jézust, pedig á tetőfedés fogásairól ktrceznék. Aztán még olyat is mondott — így. egyenesben — Bal­czó András, hogy a magyar nemzet tragédiája nem más, mint hogy a történelme során, évszázadokig, min­dig valamiféle hódoltság alatt állt. Százötven évig tö_ rök. azután némeit. most éppen zsidó hódoltság jut neki osztályrészül. Ismétlem, nagyon tisztelem Balczó Andrást. És úgy hiszem, igaza van abban, hogy néhány évvel ezelőtt egyenesben, vágás nélkül ilyeneket nem mondhatott volna el a magvar tévében. De az a gyanúm, jobb lett volna, ha ezt most sem teszi. Talán megkímélte volna híveit a csalódástól. (pacsika) > Somogyi Károlyné felvétele Még süt a nap, még jönnek az autóbuszok, városnéző ide­genekkel. Felvételünk a Dóm téren készült Meghalt Leonard Bernstein Életének 72. évében, New York-i lakásán vasárnap el­hunyt a XX. század egyik legnagyobb zeneszerzője és karme^ere, Leonard Bernstein. A hírt Bernstein szóvivője jelentette be. A nagyszerű karmester halála sajnos, nem érte vá­ratlanul a világ zeneszerető közvéleményét, mivel az utóbbi napokban mind több hír érkezett súlyos betegsé­géről. Múlt kedden a zene­szerző kénytelen voLt beje­lenteni, hogy megromlott egészségi állapota miatt többé nem lép a karmesteri emelvényre. Bernstein mellhártyadaganattal sú­lyosbított tüdőtágulásban szenvedett, ám halálának közvetlen oka végül a szív leállása volt. 4? - • A világhírű zeneszerző 1918-ban az amerikai Mas­sachusetts állambeli Law­rence-b.en látta meg a nap­világot, egy' oroszországi zsidó béváh'dÓflÖ gyermeke­ként. Már fiatal kofában rendkívül sokoldalú zenei zseninek bizonyult. Kiváló zongorista és kármester volt, s számos szimfóniát, kama­radarabot, balettzenét kom­ponált. Legismertebb műve a West Side Story című musical. A New York-i Szimfonikusok karmestere­ként lemezfelvételek sora tanúskodik zseniális művé­szetéről. Hi összehasonlító irodalomtudomány újdonságai A közelmúltban három­napos összehasonlító iroda­lomtudományi konferenciát tartottak a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, a francia Centre d'Etudes du Román et Littérature Com­parée (Amiens), valamint a Szegedi Akadémiai Bizott­ság szervezésében a Somo­gyi utcai Akadémiai Szék­házban. Két szekcióban francia és német nyelvű rendezvényre kitűnő szak­embereket hívtak meg, akik (főként francia vonatkozás­ban) eleget is tettek a fel­kérésnek, s valóban a leg­újabb kutatási irányok be­mutatására, vagy felettébb érdekes egyéni megközelíté­sek ismertetésére töreked­tek. A német nyelvű szekció­ban Békési Imre (JGYTF) tartotta az első előadást, az elemi szövegszerkezetek összevető vizsgálatáról, me­lyet Petőfi S. János (Mace­rata, Olaszország) előadása követett az irodalmi szö­vegek összevető elemzéséről. Ugyancsak inkább elméleti jellegű volt Csúri Károly (JATE) előadása a „lehetsé­ges világok" vizsgálatáról. Ezt követték az egyes konk­rét irodalmi összehnsnn'i'1 i témákat feldőli" sok. V. M. Markovics (Le­ningrád) a XIX. századi orosz irodalom „csodálatos" kategóriájáról beszélt. Har­mat Márta (JGYTF) a fel­világosodás korabeli ódá­kat hasonlította össze a fényszimbolika alapján Be­ne Kálmán (JGYTF) Georg Büchner és Madách Imre drámáiban vette szemügyre a francia forradalom be­mutatásmódját, Gaál Márta (JGYTF) Hofmannstahl és Blok lírai drámáit hasonlí­totta össze, Komoróczy Emőke (ELTE Tanárképző Főiskola) a MA c. folyóirat­hoz tartozó csoport bécsi működéséről, Kerekes Gá­bor (JATE) pedig Fontane és Tolsztoj Wagner képé­ről beszélt. Érdekes előadást tartott a német és orosz romantika szobormotívu­mairól M. Böhmig (Róma). Két előadás hangzott el P>­linszky Jánosról, versei né­met fordításairól, illetve Paul Celan-nal való össze­hasonlításáról. Az előadók Dukkon Ágnes (ELTE Ta­nárképző Főiskola) és Da­nin Magdolna (Újvidék) vol­tak. S végül ismét egy in­kább elméleti előadást'hall­hattak a résztvevők a me­tanarráció tüneteiről, Csányi Erzsébettől (Újvidék). A francia nyelvű szekció­ban elsőként Jean Bessiére (Párizs) egy valóban új el­mélet körvonalait rajzolta meg a dekontextualizáció fo­galmának körvonalazásával. Az irodalom, pontosabban az alkotói folyamat, az „écriture" működésének mi­benlétét illusztrálta Made­laine Borgomano (Aix-Mar­seille, Franciaország) Mar­guerite Duras regényei,' to­vábbá Jacqueline Lévi-Va­lensi (Amiens, Franciaor­szág) Aragon életmüve kap­csán. Ugyancsak Aragon egyik regényén demonstrál­ta Geneviéve Brachet (JGYTF) a rejtett és a ma­nifeszt üzenet kettősségét, mint az intertextualitás egy sajátos megnyilvánulását. A konferencia másik té­mája a hagyományosabb­nak tekinthető összehasonlí­tó irodalmi megközelítése volt. Michele Colucci (Ró­ma) Leopardi és Baratinsz­kij költészetének közös vo­násait emelte ki, Horváth Károly (Szeged) a múlt szá­zad nagy lélegzetű filozó­fiai költeményeinek gon­dolati vázát fejtegette La­martine, Hugó, Madách, Eminéscu stb. alkotásainak tükrében. Claude Schkolnyk (Párizs) egy magyar és egy francia írónő, Tormay Cécil illetve Marcelle Tinayre kapcsolatát ismertette ere­deti dokumentumok alap­ján. Sebéné Madácsy Piros­ka (JGYTF) a francia és a magyar kultúra a múlt szá­zadi Magyarországra kiter­jedő hatásáról beszélt. Mar­tonyi Eva (JATE) Jean Giraudoux magyarországi fogadtatását ismertette és Gyémánt Csilla (JGYTF) a Baudelaire-recepcióval kap­csolatban idézett fel szá­mos új tényt. Jacques Viard (Provence, Franciaország) a humanitárius eszmék euró­pai elterjedését mutatta be, arnak érdekes eszmetörténe­ti és irodalmi vonatkozása­it. Utolsóként Kovács And­rás (JGYTF) előadása hang­zott el a költői képek meg­alkotásának, illetve befoga­dásának elméleti oldalról történő leírásával, a század­elő magyar költészetének néhány jelentős alkotása alapján. M. É. — áftMW. M

Next

/
Thumbnails
Contents