Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-15 / 263. szám

1990. október 15., hétfő Kultúra 5 Áz egyetemi reformról Példák - útjelzőként Lapunk hasábjain rendre jelennek meg írások, amelyek az egyetem reformjáról, a felsőoktatási intézmények falai között is indokolt rendszerváltásról elmélkednek. A JATE több oktatója után most » SZOTE egyik docensének véleményével ismerkedhet meg az olvasó. Amint azt a sajtóból, nyilvános, va&v ke­vésbé nyilvános híradásokból — sót, a nem kevés szóbeszédből is — tudjuk, a felvető­dött kérdések zöme két kristályosodási pont köré' csoportosul, nevezetesen: az egyetemi autonómia és a vezetők — főleg a rektorok — személyének alkalmassága. Rektori kinevezés — házon kívül Tudjuk, hogy az egyetemek autonómiája több évszázados múltra tekint vissza, s eredeti formájában az valóban teljes és tö­kéletes függetlenséglet jelentett mintegy „államiságot az államon belül". Mit jelent ez napjainkban? Elsősorban teljes akadémiai ós részleges gazdasági függetlenséget a mindenkori ál­lamgépezettől. Vagyis: szuyerén jogot a nemzetközi elvárásoknak megfelelő tanter­vek kialakításában, a tudományos fokoza­tok odaítélésében, a tudományos kutatás­ban ós az oktatói gárda kinevezésében, beleértve a professzori és dékáni kinevezé­seket is. de nem a rektori vagy azi annak megfelelő más (kancellár, elnök slb.) leg­feláó, egyszemélyi vezető személyét. Itt csakis, ós mindenhol a világban, az egye­temnek csak javaslattevő szerepe van. s a végső szó mindenütt a megfelelő államha­talmi szervé. (Megfelelő szakminiszter, ál­lamfő. vagy más szerv.) Sót, sok helyen, a jelenlegi magyar módszerhez hasonlóan, az egyetemi tanári kinevezések felsőbb állami „ellenjegyzést", azaz hozzájárulást kíván­nak, természetesen „vétójog" nélkül. Amíg azokkal a törekvésekkel, hogy a magyar egyetemek is-kapják még a kine­vezési jogkört is. a legteljesebb mértékben egyet lehet érteni, addig szerintem a rek­tori kinevezések házon belüli végleges el­döntése hibás, és kaotikus állapotokhoz ve­zetne. Ez nemcsak precedens nélkül állna a világon, de megnyitná a kaput a végte­len frakcióharcnak, torzsalkodásnak és he­lyezkedésnek is. Erre pedig nemcsak a je­lenlegi. átmeneti helyzetben nincs szükség, de hosszú távon sem szolgálná a magyar egyetemek érdekét. Döntés az idősek kezében A kinevezett professzoroknak elsősorban szakmailag kell kifogástalan teljesítményt nyújtaniuk, hogy munkatársaik, hallgatóik és a város lakossága előtt minden tekin­tetben hitelt érdemiőek legyenek Az inté­zetvezetői megbízás nem szakmai követel­mény, hanem a jelenlegi Európa elvárásai­nak megfelelően egy menedzseri poiszt. Az egyes egyetemi karok legfontosabb döntéshozó szervei mindenhol a kari taná­csok. melyeknek összetétele azonban kü­lönbözik a hasonló, magyarországi tanácso­kétól. Tagja minden olyan oktató, akinek „verúa legendi", azaz a régi hagyomány­nak megfelelő előadástartási joga van. Ezek. mai hazai viszonyra lefordítva, az egyetemi tanárok (tehát nem csak a tan­székvezetők!) és a docensek. Mindezen túl, még részt vesz rajta a hallgatók és a dol­gozók néhány, — és nem részarányos! — képviselője, hogy a megfelelő rétegek ér­veit. indokait elmondja, és érdekeit képvi­selje. De a döntés, a számarányból adódó­an. kizárólag az oktatók, sőt. pontosabban fogalmazva, a legidősebb oktatók kezében van. Olyan embereket kell tehát az ilyen posztokra kinevezni, akik majd az egyetem érdekeinek megfelelően tudnak munkáikod. ni, és dönteni a kari tanácsokban. Az egye­tem — minden egyetem — sajátos, egyéni arculatát tehát az oktatók hozzák létre. A hallgatók,' a kialakult szellemnek, tanterv­nek és egyéb egyetemi lehetőségeknek az ismeretében választanak tehát, hogy hová menjenek tanulni. Ily módon nincs, és nem is lehet olyan hallgatói-oktatói ellentét, mint ahogyan azt. napjainkban, sajnos, egyre gyakrabban láthatjuk. Vannak tehát előttünk példák, amelyek útjelzőként szolgálhatnak, s amelyeknek alapián kidolgozható egv számunkra Is megfelelő egyetemi rendszer. Universitas és a város Van itt még más egyéb is, amit vélemé­nyem szerint alaposan át kellene gondol­nunk Nevezetesen: a tudományegyetemek és az orvosegyetemek viszonya. Egyértel­műen bebizonyosodott hogy az ötvenes évek elején kívülről végrehajtott, erőszak­kal tortént egyetemcsorikítások. azaz az ón­álló orvosegyetemek létrehozása, hibás, és talán káros lépés is volt. Az egyetem, az universitas, nevében hordja az összességet, nem helyes tehát az egyes disciplinák ilyenformában történő szembeállítása sem. Túl a hagyományok Aósszaállitásán, egy ilyen lépésnek nagyon sok gyakorlati hasz­na is lehetne. Kevesebb lenne, legalábbis remélhetően, az egyesített bürokrácia, mint amennyi van. külön-külön a két egyetemen. Nem volt felhőtlen' a szegedi egyetemek és a város kapcsolata sem az elmúlt év­tizedekben. Nyílt titok, hogy ennek is nagvon sok oka volt. talán alapvetően az értelmiség­ellenes hangulat. Pedig ennek a városnak komoly kapcsolatai voltak az egyetemmel. Nagy erőfeszítéseket tett annak idején, hogy egyeteme legyen, és erejéhez képest méltón támogatta is azt Azután, mint any­nyi minden más. ez is megváltozott. Az okok felderítése nem feladatom, de az ta­lán igen — legalábbis úgy vélem —, hogy felhívjam rá a figyelmet hogy a régi kap­csolatok helyreállítása mennyire szolgálná 'mindkét fél érdekeit Hiszen a város sokai kaphatna — vagy legalábbis többet, mint ma — az egyetemeitől (egyetemétől?), és kétségtelen, hogy az egyetem is igényelné, igényli — különösen a mai nehéz gazda­sági és társadalmi viszonyok között — vá­rosának gondoskodását. Dr. Bálint Gábor Sándor, az orvostudomány doktora Középiskolai bérlet A filharmóniai bérletso­rozat középiskolai hangver­senyein a Wainer Leó Ka­marazenekar játszik Mo­zart-, Britten- és Ránki György-műveket. Közremű­ködik: Maczák János (kla­rinét), vezényel: Weninger Richárd, a műsort ismerteti: Pándi Marianne. Az első koncert ma délelőtt 11 óra­kor kezdődik a Radnóti gimnázium tanulói részére. Délután 1 órától a Bebrits Lajos szakközépiskola bér­lettulajdonosait várják a koncertre. Holnap délelőtt 10 órakor a Kőrössy József szakközépiskola, 12 órától .pedig a Tömörkény gimná­zium diákjai részére adnak koncertet a művészek. Szerdán délelőtt fél 11-kor a Ságvári gyakorló gimnázi­um tanulói hallgathatják meg az említett zeneműve­ket. A középiskolai bérlet­sorozat koncertjeit a zsina­gógában rendezik. Az októberi Kincskereső „Az aradi Golgotára / Ráragyog a nap sugara..." — Ady Endre 1898-ban írt Október 6. című versével nyit a folyóirat októberi száma. Az '56-os forradalmat idézi a következő oldalakon Tamási Lajos verse, Mezey Katalin regényrészlete, és Albert Camus vallomása, A magyarok iere, amely arról tanúskodik, hogy a magyar forradalom mély és maradandó hatást gyakorolt a nyugati értelmiség gondolkodására. Jfekete István öszi távíró címú hangula­tos természetleírására visszhangoznak Szauer Aooston és Szöllősi Zoltán versei, amelyek szinten őszi tájakat, han­gulatoltat. színeket villantanak fel az olvasó képzeletében. Beney Zsuzsa verses „képeslapjai" és Teli Emil játékos rigmusai egészítik ki az októberi szám líraválogatását. A NEVETŐ IRODALOMÓRA Karinthy Frigyes humoreszkjét mutatja be — a Lógok a szerent. Folytatásos fantasztikus regénynek Lem művét (A világűr csavargója) választották a szerkesztők — íjon Tichy ezúttal is, fantasztikusfan'mu­latságos) kalandokba keveredik, a titokzatos Enterópia bolygón. Janikovszky Éva levelezési rovata is újra jelent­kezik (Ami a szivedet nyomja ...). az irónő bölcs tanácsai nemcsak a címzetteknek szólnak, mindannyian találhatunk bennük megszívlelni valót. Janikovszky Éva a Te ezt még úgysem érted című sorozatát is folytatja. Kovács Lajos novellájában egy enyhén szólva hazudós kamaszt ismer­hetünk meg. aki hiányzó erényeit kitalált bátyák jó tu­lajdonságaival pótolja (Történetek a bátyámról, aki nem én voltam). Az Amerika meghódításáról szóló sorozat (Vi­lágvége az Újvilágban) Anna Seghers elbeszélését közli, amely egy a rabszolgaság elől menekülő indiánlány legen­dáját mesé'.i el. Végre elolvashatjuk Eric Knight: A re­pülő yorkshire-i ember-ének befejezését, s mellette a be­fejezésvariációkra kiírt pályázat eredményhirdetését. így írunk mi és Mi újság, suliújsag rovat is található ebben a számban. Az illusztrátorok: Berta Róbert, Barczánfalvy Ferenc, Csala Károly, Kass János. Héber László, Srrg­szárdy Ildikó és Würtz Adóm. Nagy Luiszló felvétele Á sevillai borbély i Rohamtempóban kezdte évadját a színház. Még el zása jobb összhatást ered­ményez. Amikor az első fi­náléban egy sétapálcán gitá­rozni kezd, majd a másik percben meg fuvoláz rajta, a sem értük október idusát, máris két operai és három pró­zai bemutatón vagyunk túl. Ami a dalos részleget illeti, mintha hét év előtti évadját ismételné: a Parasztbecsü­let — Bajazzók után ismét az irodalom legnepszerííbb legszőrösebb szívű ellendruk­vigoperáját, A sevillai borbélyt játssza. Hét év nagy idd ker is megadja magát. Nem - tartja a közhely. A produkciók azonban merőben cl- meggyőződve, hogy , ... . „ , , - . • . ötlet Bertát, a nevelonot lentetes viszonyban állnak az idővel. A ket verista egy- bohócnak öltöztetni, és Rosi­felvonásos sikerét elsősorban a régi értékek megőrzése je- nával egykorú énekesnőre lentette, a Sevillai pedig új értékeket, friss eredményeket bízni. Vajda Juli kedvesen mutat. csinálja, de hát az ember­nek minduntalan beugrik a folytatás, a Figaro lakodai­Bgsinobol ma meiyben kiderül, hogy ő voltaképpen Figaro édes­A vígoperának lételemé a Gregor József gag. Se szeri, se száma azok- Bartolóvá avanzsált, A dók­nak a helyeknek, hol az éne- tort általában öregedő bari- anyja. Meg aztán a zene is kesek rendre valami aktua- tonokra, másodvonalbeli egy kedves. kissé tenyeres­lis poénnal csikarnak ki mo- basszistákra bízzák, s 7na- talpas asszonyságot fest Saj­solyt a publikumból. Hogy a gyon üdvös, hogy most egy nas Réu Csűb(2 rossz napot borbélynál maradjunk; Pes- javakorabéli, szép basszus- íogott ki) hangadása bizony­ten vendégszerepelt egykor tói hallhatjuk. Gregor teljes talan volt, a koloraturákat Luigi Alva, a világhírű perui fegyverzetben alakítja a sze- nehezen teljesítette Humor­tenor. Azon ,az előadáson repét: plasztikus recitatí- érzékével nem tudta pótolni Begányi Ferenc (Basilio) így vóKkal, technikailag virtuó- éneklésének hibáit. Jó be­jelentette be a darabbéli zan, nagy kedvvel A figu- nyomást keltett viszont a grófot: „Megjött Gróf Luigi rának azt a fajta átértékelé- másik Almaviva, a vendég Alvaviva!" Tito Gobbi meg sét azonban, mely több elő- Uerecskey Zsolt. Szép színű, azt meséli könyvében, hogy zetes nyilatkozatából kicsen- fényes tenorja ugyan elég' a Metben, állandóan kapa- dúlt (maximum 45 éves, nem vékony (különösen a maga­citálták, a Tosca másod.k agyalágyult, egyáltalán nem ^bb régiókban), de jól hasz­íelvonásában ne spanyol veszelytelen), ezúttal nem nálja. a hajlításokat is köny­-borral kínálja a feldúlt Tos- végezte el, legfeljebb enyh-'- nyedén énekli. Jó színész, s cát, hanem mondja azt: „Ez tett valamit a régi gyakorla- cingár termetével, nagy sze­Coca-Cola!" Gobbi sohasem ton. Kitűnő Basilio Szakály meivel igazi vígoperai tenor­merte ezt bemondani, oda Péter. Igazi dögevő típus: a hős. Különösen jól mutat a nem is illene, illik viszont jellemzés példaszerű ötlete vele egymagas, és mély han­ide, a vigoperába. S milyen egy kellék: egy csontváz, gú Rosina oldalán. Ándrej­üdvös, ha egy ilyen poénon melyre kalapját, sálját, eser- csik István hosszú betegság nemcsak nevetni lehet, de — nyőjét akasztja a zenemes- után abban a szerepben tért pénzt hoz a konyhára! „A ter. Épp ez a morbiditás a fi- vissza a színpadra, mely Postabankba mentem!" — gura lényege; Szakály egyik első feladata volt (Fio­veti oda Gregor-Bartolo a egyébként valóságos tárhá- rillo). A férfikar láthatóari drága mondatot, s némelyek zát vonultatja föl fintorok- élvezte, hogy aktív szerepet talán csak ekkor fedezik föl' nak, gesztusoknak, pózok- kapott a játékban is. az egyik házon ott lóg a bank nak; néha még mutogat . jól ismert emblémája. Jó öt- is... Ez a basszus a közép- Tavaly egy másik Rossin.­let. A „szegény" színháznak és alsó regiszterben oly szép mub«"' a41 Hamupipőkében gazdag a fantáziája. hogy Ezio Pinzára emlékez- mutatkozott be nagy sikerrel Ami mármost a művészi tet; kár, hogy a felső régiók- Mocsár Balazs, a fiatal kar­kérdéseket jelenti a 7 év ban veszít kvalitásaiból, előtti, mozi-beli Csikós Atti- Szonda Éva minden szem­la szerepelt díszlettervező- pontból elsőrangú Rosina ként az előzetes plakátokon, A szerep eredeti mezzo-vál­mester. (Egyébként ezúttal is elhangzik egy részlet a Ha­mupipőkéből, Szonda Éva dalol el egy áriát az Ének­a végsón Varga Mátyás, Az tozatát énekli — fölényesen, lecke-jelenetből. El is finto­rodik Gregor-Basilio: „Már tavaly is ezt énekelte!") A ősz mester fiatalabb kollé- virtuózán. Nagyon jó hang gájának alapötletét a na- ban van, öröm hallani telt, , , , .. A zengő magasságait. Figurája hangzás ápolt a tempó is megfelelő (néha tan kissé gyobb térhez idomította. forgószínpad kihasználásával is életteli, finoman cserfes. ... . nagyvonalúan oldotta meg a A két címszereplő közül ^Sátóso^em csaT^ka színváltást. Megtartotta a fe- egyik sem új fiú. mindkettő- csúszkálások sem, csak a ka­hér falakat, a stilizált épüle- júknek régi jó szerepe Figa­rakterek homályosak, A ne­teket. Csak a Bartolo há- ro. Gyimesi Kálmán hangja vetes. Pasztellszínen kívül zának plafonján húzódó csú- már veszített fényéből és nem leleniK T,€f, 1eu1ny* fZ nya barna gerenda szúr sze- könnyedségéből; de meg ^""vors'rls^k ^ met. Vágvölgyi Ilona is iga- mindig szinte ideális borbélv i es a gyors részén KO zított régi jelmezein, melyek lehetne, ha nem v.nné túl- ^^^ pontosan jellemzik a figurá- zásba az improvizációt, a já- a • „ ,,7:, gf, \ a kat. Pompásan sikerült Ba- tekötleteket. Így a figura el- markarvs szin€kto1' Nem tu" silio ruhája, Almaviva öltó- vész az ötletek kavalkádjá- dom- mindez hiányzik-e a zete viszont időnként sze- ban, a zenei ábrázolás pedig művész alkatából, vagv csak dett-vedettnek tűnik. Félix nem a szólam által, hanem a eddig nem volt képes a fel-. Laszlónak, a televízió rende- szólam rovására valósut .. . , , ,, , . ,, színre hozni, mindenesetre zojenek nincs nagy opera- meg. Milyen jólesik hallgat­színpadi tapasztalata, ám ni, ha egy-egy pillanatra el- dingalasaban jelenleg nem biztos kézzel, plasztikusan felejt „alakítani", s csak érvényesül igazán a Sevillai állította színpadra a darabot, énekel; Gyimesi érdekes, je- legfőbb értéke- kivételes Rendezésében az ötletek do- lentös művészegyéniség ,okszinúsége s e szinek éleS mmalnak, sokat épít az ene- Semmi szükségé, hogy effele kesek improvizációira, gag- eszközökkel próbáljon súlyt kontrasztja. jeire. Ha a hét é^ előtti Se- adni jelenlétének. S noha Hét éve ezeken a hasábo­villai fő értéke az ökonomi- Véghelyi Gábor baritonja kon elődöm „könnyű ko­kus felépítés volt, most a nem olyan látványos, mint molyzenének" nevezte -ai játékosság, a szabadság a szólamtársáé, a művész biz- opera akkori előadását. Most fő vonás. Mérték azért van, tos ízlése, a játék s a zenei a mulatsagon van a hang­do be-be csúszik egy-egy túl- formálás eleganciája, az öt- súly. /ó effekt. letek visszafogott alkalma Márok T»más if-rín ú.:.ajr',r SZ— dl

Next

/
Thumbnails
Contents