Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-15 / 263. szám

1990. október 15., hétfő Gazdaság—Politika ( 3 A földművesen nem múlik Egy országos összesítés szerint a betakarítás, a szántás és vetés szépen halad, s a tavalyihoz képest néhány nap előnyre is s&rt tettünk. Megyénkben is hasonló a helyzet, az ószi vetésű növények alá a terület háromnegyedén, a tavasszal bevetendő táblák egyharmadán már előkészítették a talajt. A kalászos gabonák vetómagvának negyven százaléka a földben várja a számára kedvező időjárást. Szükség is lesz a jó körülményekre, mert az emelkedő árak miatt a műtrágya-felhasználás a korábbi szintnek még a felét sem éri el, s a kényszerű takarékosság odáig fajult, hogy a minőségi, fémzárolt vetőmag helyett a terület felén a helyben továbbszaporított, „kisebb tudású" szaporítóanyaggal érték be. Mint általában lenni szokott. az elmaradt befektetés hosszabb távon elmaradt haszonná minősülhet. A tarlóba vetetten kívül a burgonya zöme piacra, illetve tárolókba került. A napraforgó aratása szintén befejeződött. A kukoricának alig több mint fele áll még talppn. A termésátlagokon meglátszik az aszály hatása, de kétes értékű sikerek is akadnak. Ugyanis a paprika, burgonya vagy a szóló többet adott, mint tavaly. Ez nem azt jelenti, hogy az idei eredmény a jó, hanem a tavalyi még gyengébb volt. Tekintve, hogy az Alföld déli részén állandósult a szárazság, a károsultakat segíteni szándékozó kormányintézkedésekkel itt nem élhetnek a gazdaságok. Egyszerűen nem számszerűsíthető jelentős romlás a három év átlagához képest, hisz az is éppilyen rossz volt. A növénytermesztésben nem vetíthető előre jelentós szerkezetmódosulás. Egyrészt a vetésforgójelent megkötöttséget, másrészt, mint például a napraforgó esetében, nincs szükség nagyobb területre. A búza — kukorica arány évenként változik, elsősorban egymás rovására. Most a kukorica „mérsékelt offenzívája" folytatódik. Az már természetes, csak jövőre derül ki, lesz-e akkora állatállomány, amelynek minderre szüksége lehet. Összességében biztató a kép, tavasszal még nem lesz parlag a magyar vidék. Aztán, ha kiderül, mindebből meg is lehet élni, s szükségünk van a mezőgazdasági termékekért kapott dollárokra is, akkor nem veszett kárba a most befektetett energia. Addig azonban hátra van egy-két kínos és húsba vágó gazdaságpolitikai döntés. A termelók előlegezett bizalmával hiba lenne visszaélni. T. Sz. I. Nagyra nőtt étkezési tök Pallér Isnán egy évvel ezelőtt Ketegyháza közelében alapított farmergazdatóga a svéd Nordbeco AB cég megbízásait teljesíti. Pallér István (szemüveges) a svéd szakemberekkel — Sima F/elkner Modig és Gunbritt Stalberg — valamint a cég magyaiországi képviselőjével. Hakan Bengstssonnal egy hatalmas étkezési tököl vizsgálnak ' A mosás és a szociális helyzet Feketén, fehéren Elég egy mosóporakció valahol, s a háziasszonyok százai futnak olcsóbb mosószert szerezni. Ahogyan a bérek vásárlóereje csökken, olyan arányban növekszik — a kocogókedv az árengedmény hatására. Közhely, hogy a korszerű életformához olyan időbeosztás tartozna, amely minél rövidebb időre kényszeríti házimunkára a családanyát. De a szolgáltatások árai arra a szintre jutottak, amikor lényegesen kevesebben gondolhatnak önmaguk kímélésére, hogy például nagymosás helyett inkább olvasnak, pihennek, vagy tényleg kedvtelésből — kocognak. Összehasonlító adatokkal bizonyítja a negatív tendenciákat Zsikó István, a Patyolat Vállalat igazgatója: — Öt évvel ezelőtt öt forint ötven fillér volt ? kilós mosás alapára, most ez huszonöt forint. A szolgáltatási árak majdnem ötszörös emelkedése következtében mára a felére csökkent a lakossági mosás mennyisége. Föltétlenül hozzá szeretném tenni magyarázatul, hogy nem a Patyolat hasznára ugrottak meg az árak. Munkánk nyeresége mindössze 5—6 százalék, tehát korántsem az a helyzet állt elő, amelyben a vállalatnál nagyobb haszon keletkezne. Nem tudom, ismert-e a lakosság körében: 1985-ig a mosás is szociálpolitikai kérdés volt. Központi árkiegészítést kaptunk az országosan meghatározott, kötött áras munkákra. A támogatás fokozatosan megszűnt, a Patyolat tanácsi felügyelete 1985-ben véget ért. Azóta úgy kell dolgoznunk, mint bármely más önfenntartó, nyereségérdekelt vállalatnak. — Ez azt is jelenti, hogy a növekvő költségeiket rögvest áthárítják a szolgáltatásaikat igénybe vevőkre? — Lényegében ez a helyzet. Kénytelenek vagyunk az elektromos energia, a gáz, a víz- és csatornadíj, a mosószerek áremelkedését a szolgáltatási díjtételekbe építeni. Természetesen emellett többféleképpen igyekszünk a költségeinket csökkenteni. Felvevő üzleteinkben kereskedelmi tevékenységet folytatunk, vagy bérbe adjuk. Elkezdtük a farmer-kómosást, egyre nagyobb az igény. Mindez azonban összességében nem mentesít bennünket az áremelkedések mértékével arányosan. A diktált árakkal a '85 előtti időben veszteséges lett volna a mosásvegytisztítás — támogatások nélkül. Most viszont a folytonosan emelkedő árak diktálnak, s kényszerítenek minket is áremelésre. Ellenkező esetben becsukhatnánk a kapukat és a még meglévő igényeket sem tudnánk kiszolgálni. — Mi lesz, ha versenytársuk akad? Ha jönnek a Minarik Edék — a mosatók örömére? — Kétségtelen, erősödhet a versenyhelyzet. Valamit azonban szem elótt kell tartani. A mosás kevéssé kifizetődő, különösen a költséges és lassan megtérülő gépbeszerzések miatt. Ami pedig a vegytisztítást illeti, eddig és e pillanatban is vannak kemény versenytársaink. Versenyzünk azonban önmagunkkal is; gyorstisztító szalonunkat és a tarjáni, valamint újszegedi mosószalont a dolgozóinkból álló betéti társaság, illetve kft. üzemelteti. Ez teljesen új megoldás, szeptembertől üzemelnek. Költségterheik valamivel alacsonyabbak, így valószínűleg érdemi árverseny alakulhat ki. — Nem próbálkoznak érmével működő mosóautomaták beállításával? — A fővárosban volt hasonló Nagy László felvitele kísérlet. Kudarccal zárult. A gépeket úgy tették tönkre, ahogyan a nyilvános telefonokat verik szét. Ha pedig a mosóautomaták mellé mindenhova odaállítunk egy embert, aki mellesleg őrzi is a gépet, nem értünk el semmit. Mindenképpen drága kísérlet lenne ez nekünk, ráfizetnénk. tehát bele se kezdünk. Becsei Péter Bombasiker Szűkös hazai telefonhelyzetünkben sűrűn fanyalodik az ember arra, hogy nyilvános fülkéből próbálja felhívni üzleti partnereit, családját, szerelmét, rosszabb esetben a mentőket, vagy a tűzoltókat. Sokszor azonban csak hívná. Szegeden sem ritka; feltört, megrongált telefonok jelzik a vandálok útvonalát. • Úgy hírlik, hamarosan nehéz dolguk lesz azoknak, akik telefonfosztogatásra specializálódtak. A Távbeszélő Igazgatóság ugyanis ütésálló, bombabiztos telefonokat szerez be. Verhetetlen ötlet — mondhatnánk. Hat nyugat-európai telefont gyártó társaság készülékeit verik, törik, zúzzák mostanság a magyar szakemberek. A tesztelés eredménye egyelőre várat magára. Annyi azonban máris bizonyos, a legellenállóbb készülékekből kétezer darabot vásárolnak. Nem tudni. Szegedre jut-e ezekből a telefonokból az idén. De ezután reménykedhetünk. előbb-utóbb nálunk is nem a telefon, hanem a betyárok bicskája törik majd. (rafai) SMIKK Ellenállási stratégia Vallják be, Önök is gondoltak már arra. környezetükben nemegyszer megkérdezték; mi lesz hát akkor a földdel? Különböző elgondolásoknak, pártprogramoknak mi is helyt adunk lapunk hasábjain, tükröztetve azt a lázas, várakozó álláspontot, amely ma az egész magyar társadalom sajátja. Önök iS jól tudják, az Alkotmánybíróság határozata módosításra kényszeríti mind a kisgazdapárt, mind pedig a koalíciós kormány agrárprogramját. A nemzeti kilábalás programjával, de különösen az agrárprogramjával még sokat vitatkozunk, ugyanis gyenge lábakon áll. Amiről most szót ejtenénk, az a föld és az ember viszonyával határozható meg leginkább, amely talán nálunk mindig is többet jelentett, mint más népeknél. A földnek itt különleges értéke volt 1000 éve. s van; dehogyis termelőeszköz, értékelóállítási módozat, lehetőség csupán. Sokkal több annál. Nincs hely arra, meg nem is divat manapság, hogy eszükbe juttassam akár az agrármozgalmakat, azt a töméntelen szenvedést, vért és verejtéket, amellyel ez a nép földjéért adózott, az évtizedes kuporgatásokat, hogy egy kicsi parcellát ragaszthasson végre magának. Hogy meglegyen a mindennapi betevő falat, s jusson majd a gyerekeknek, az unokáknak is, ha'megterem annyi rajta.. Nem célunk a múltban vájkálás. inkább előre tekintenénk, hogyan is lehet. lesz tehát? A magyar történelem Kinek a törvénye lesz? egyik szomorú tanulsága, máig szóló üzenete: eddig még sohasem sikerült ebben a hazában a földkérdést igazságosan megoldani. Most sem látok sok esélyt erre. Tudom én, az 1945-ös földosztás után akkora áldozatot hozott ez az ország, hogy talán példa nélküli; hány meg hány falu volt, ahol évekig kukoricamálén, görhén éltek, mert a kevés bűzamagot elszórták a földbe, és hasukon hozták meg a jövendőt, pedig a kukoricából készült falatokból sem jutott elég. A földre, gazdálkodásra vágyók sokaságaf?) ma nem képes és nem akar, nem is fog hasonló áldozatokat hozni. Pedig nem a föld veszített értékéből, hiszen ez az egyetlen valójában igazi nemzeti kincsünk (bár mindent megtettünk értékvesztéséért, most sincs elismert, nyilvántartott értéke, csak majd később a privatizáció után); hanem inkább az ember viszonya változott meg, ezt mintha elfelejtenék a piros cserepes tanya ábrándját kergetók. Világos a lecke: más a privatizáció és megint más a kártalanítás. Aki régi sérelmeket hordoz, kapjon elégtételt, aki viszont gazdálkodni akar. az gazdálkodhasson kedve szerint, illetve a közgazdasági feltételek figyelembevételével A kettót ne keverjük össze, mert semmi közük nincs egvmáshoz Talán eddig is sok időt pazaroltunk el a vitatkozással. az egymásra mutogatással, a felesleges indulatok és sérelmek felszabadítására; a szövetkezet a bűnös, a sztálinista modell, az egyéni, kisparaszti, farmergazdaság egyedül üdvözítő. ide nekem a volt földemet, de azonnal és ingyen. És itt mindjárt a tanyám mellett, kit érdekel, hogy mi épült rajta, s megterhelték-e azt adóssággal? Bizony így semmire sem jutunk (jutottunk)! Nincs magántulajdon nélküli piacgazdaság. A föld magántulajdonba vételét — adását senki nem akadályozza. Am a módszer, a törvény, ha már humánus aligha lehet, próbáljon minél igazságosabb, történelmi próbát kiálló lenni. Nem a pártérdekek fontosak, jóval inkább a föld és az ember jövendőbeli viszonya. Ne rontsuk meg éppen a kezdeteknél. Nem kell félteni, dédelgetni a mezőgazdasági nagyüzemet, ha életképes, megmarad, újra szervezódik-szövetkezik, és boldogul. Nem kell félteni a gazdálkodót sem, vagy talán a vállalkozó-parasztot(?), hiszen a saját bőrét viszi vásárra, megtanulja hamar, mit és hogyan érdemes! Bár a magyar mezőgazdaság padlóra került, azért hinni, bízni lehet benne. A földkérdés majd csak rendeződik, elóbb-utóbb. Mivel a jövőnket, s mindennapi kenyerünket jelenti, ezért kísérjük megkülönböztetett figyelemmel, szeretettel a sorsát Sz. Lukács Imre Szerda estétói tartott Szegeden az a rendezvénysorozat, melyet a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör szervezett a Forrás Gyógyüdülőben, s ami a magyar—magyar kapcsolatokat hivatott rendezni és újrafogalmazni, ama kérdés alapján: szűkülnek-e avagy tágulnak a kapcsolatok horizontjai Egyelőre azt láthatjuk, inkább bonyolódnak, különösen ami a romániai vagy éppen a szlovákiai magyar kisebbség helyzetét illeti. Ez utóbbiról tartott sok jóval nem biztató, különben mértékadó hangvételű előadást Gál Sándor szlovákiai magyar író, a pozsonyi Hét című képes .hetilap riportere. Köztudott, hogy a szlovákiai magyarság egyik legsúlyosabb problémája az iskolaügy. A hetvenes évek integrációs törekvéseinek következtében kétszázötven magyar kisiskolát szüntettek meg. A szlovákiai magyar szülők majd fele is úgy véli, gyereke elótt jóval könynyebben nyílnak meg az érvényesülés és boldogulás kapui, ha szlovák iskolában szerezte bizonyítványát. Katasztrofális helyzetben vari a pedagógusképzés. Ebben az évtizedben mintegy 1300 magyar pedagógus ment nyugdíjba, ám helyettük körülbelül 180-an kaptak a magyar nyelv és irodalom tanítására diplomát, csakhogy e friss diplomás tanároknak fele magyar anyanyelvű Ha a helyzet nem változik, úgy az ezredfordulóra egyszerűen nem lesz magyar anyanyelvű pedagógusa a szlovákiai magyarságnak. Gál Sándor hangsúlyozta, hogy amikor egy kisebbség helyzetét taglalják, akkor leginkább a kulturális kérdések jelentik a központi problémát, holott például a szlovákiai magyarság gazdasági helyzete legalább ilyen súlyos és megoldatlan ügy. A szlovákiai magyarság kilencven százaléka falun él. mégpedig olyan körülmények között, melyekkel nem tud megfelelni a legfrissebb reprivatizációs törekvéseknek. Egyébkép) legmagasabb kormányszinten nemrég jelentették ki. hogy a szlovákiai magyarság nem elég hűséges polgára a hazának, mert nemzetiségi mivoltát előbbre helyezi állampolgárságánál. Erre kontrázott rá egy Vatra típusú szlovák nacionalista lap, mely szerint a pesszimista szlovák most magyarul tanul, míg a realista fegyvert vásárol. Mindenesetre a déli határvidékeken egyre fokozódó súllyal van jelen a szlovák hadsereg. Van-e ellenállási stratégia, kérdezték az előadót. A szlovákiai magyarságnak is meg kell tanulnia a politizálás demokratikus nyelvet. Ha szükséges, lehet szó sztrájkról. Különben is miféle törvény írja eló, hogy egy szlovákiai magyar termelőszövetkezet csak szlovák élelmiszer-monopóliumoknak adhat el terméket. Bizony. ha elónyösebb ajánlatot kap Olaszországból vagy Ausztriából, úgy a külföldi partner mellett dönt Dal