Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-11 / 259. szám

1990. október 11., csütörtök KllltÚVCl Világkép — sötétben Lámpással a kézben „Egy vak ember hazafelé ment.. Éjszaka volt. A vak lámpást tartott maga előtt. Milyen buta vak ember ez, lámpást visz maga előtt — pedig hát vak, mit ér neki az a lámpás? Pedig kellett neki az a lámpás, azért kellett, hogy aki lát, le ne verje a lábáról." Tolsztoj írta ezeket a sorokat, amit azzal toldhatnánk meg: minél fényesebb lámpást tartsanak maguk előtt a vakok, és ne csak azért, hogy a látók ne verjék le a lábukról őket, hanem hogy élesebben lássak sorsukat, másságukban is egyenrangú embertársaknak tekintsék őket. Kislányom osztályában egyszer azt kérdezte a tanító néni: mit jelent az a kifejezés, hogy világtalan? Senki sem tudott rá válaszolni. És a tanító néni megmagyarázta: annyit tesz, vak. Tévedett. Nem annyit tesz! A vakoknak igenis van világképük, még sokszor gazdagabb is, mint nekünk, látóknak. Tiltakoznak, elutasítják ezt a bántó kifejezést, ahogyan a sajnálatból sem kérnek. Elfogadják viszont a segítő kezeket, készek aktívan közreműködni helyzetük, életkörülményeik jobbításában. Az önmegvalósítás nem csak a látók, de a vakok természetes igenye is. Ezt segítendő alakult meg egy évvel ezelőtt a Somogyi Könyvtár hangos könyvtárában a vakok és gyengén látók klubja, amelynek egyik szervezője Molnár Mária, a könyvtár munkatársa, aki a jubileum kapcsán a következőket mondta: — A könyvtár és sok vak fiatalember közös igénye találkozott, amikar létrehoztuk ezt a klubot, megteremtve általa a rendszeres összejövetel lehetőségét. Kéthetenként pénteken tartjuk a foglalkozásokat, immáron kialakult törzsgáröával. Nem csak szegediek a tagok, de jönnek hozzánk oéldául Királyhegyesről. Sándorfalvárói, Csanádpalotáról, Makóról is. Szúk mozgásterük. szórakozási, kulturálódási, önmüvelődési lehetőségeik bővítését szolgálja ez a klub. Többféle hanganyag áll rendelkezésükre. Mondhatnám azt is, sorstársak találkozóhelye. ám ez így nem lenne teliesen igaz. Hiszen időnként megfordulnak nálunk látók is, de nem elegen. Éppen ezért hangsúlyoznám: várjuk a látókat! Jó lenne, ha minél többen megismernének bennünket, tudnának rólunk. Ez hozzájárulhatna ahhoz, hogy nem a távolságtartás, a tartózko. dás, hanem az elfogadás dominálna a látó emberek vakokkal szembeni megnyilvánulásában. Megtanulnák, hogyan kell a vakokat segíteni, miként kell velük viselkedni. —r Ez, egy sajátos klub, nyilván sajátos programmal. Mi mindent kínáltak a tagoknak? — Az volt a kiindulópont, hogy számukra az eddig elérhetetlen dolgokát is elérhető közelségbe hozzuk. Teszem azt, olyan helyre is el juthassanak, v ahová egyedül nemigen lenne alkalmuk elmenni. Látó kezeikkel láthassák azt, amit bármelyikünk. Egyebek mellett számitógépes programozó tanfolyamot indítottunk azzal a nem titkolt céllal, hogy egyre nehezülő elhelyezkedési lehetőségeiket' megkönnyítsük. Tény ugyanis, hogy mind erőteljesebben fenyegeti őket a munkanélküliség veszélye. Az egyetlen hely, ahol eddig alkalmazták őket, a telefonközpont volt, ám itt is ho_ vatovább a látóké lesz az elsőbbség. Akkor pedig végképp kiszorulnak a foglalkoztatásból ... Visszatérve a programjainkra, jártunk Tóth Valéria és Kligl Sándor műtermében, a múzeum érmeket, régi fegyvereket kölcsönzött a klubnak, valamint vendégül láttuk Tóth Béla írót és Molnár Gyula zenész-orniitológüst. -7— További terveik? — Angol nyelvtanfolyamot indítunk amellett, hogy sokféle szórakoztató programot tervezünk. Híres szegedieket hívunk körünkbe, kirándulásokat szervezünk. Avatott kísérőinkkel végiglátogatjuk majd Szeged műemlékeit. Bejutottunk a „Hogy súlya legyen a szónak" című. országos vetélkedő döntőjébe, ahol szeretnénk jól szerepelni. Nyitva a klubunk mindenki előtt és ahogyan már említettem: várjuk a látókat is. . . Barátkozzanak a gondolattal, nyissanak be hozzánk 1 Gombos Erzsébet Székelyföld kezet nyújt Ügy tűnik, ismét erősödik a kapcsolat Szeged városa és a Székelyfold között. Az elmúlt hét végén a városban járt a csíkszeredai Fakitermelési és Faipari Iskola küldöttsége, hogy a Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola vezetőivel megbeszéljék egv testvériskolai kapcsolat kialakítását. Először a vendég igazgatót kértem arra, vázolja elképzeléseiket. — Iskolánk 44 osztályos, ebből 40-ben magyarul tanulnak a gyerekek — mondta Mara Árpád. — Egy mester-. és kettő technikusképzésű, a többi szakközépiskolás osztály, ahol évente 1200 szakembert képzünk. Voltak már korábbi kapcsolata ink a szegediekkel, akiktől magyar nyelvű szakmai könyveket kaptunk. Januárban levelet küldtünk, melyben kértük a nyílt, és őszinte, testvéri kapcsolatok felvételét. Arra gondoltunk, hogy kölcsönös látogatásokat szerveznénk, de a gyerekeket nem kollégiumban, hanem magánházaknál helyeznénk el. így sokkal jobban megismerhetnénk egymást, a helyi szokásokat, ugyanakkor egy később kialakítandó magánturizmusnak ez kiindulópontja lehetne. — A '70-es években már voltak ilyen jellegű, kétoldalú kapcsolataink — veszi ál a szót Nádaskay Gábor, a szegedi iskola igazgatója. — Ezek később elhaltak, feltámasztásukat szükségesnek tartom. Eddig az volt az elvem, hogy tegyük magunkat rendbe, legyen mit mutálnunk a vendégeknek. Ügy érzem, ez az idő elérkezett. Most meghívást kaptunk Erdélybe, el is megyünk hamarosan, körülnézni, tárgyalni, ismerkedni. Később a csehekkel szeretnénk felvenni a kapcsolatot, ismerve az ottani technika fejlettségét, biztosan sokat tanulhatnánk tőlük. Mara Árpád lelkesen beszélt még arról, hogy a kapcsolatokat akár a főiskolai és egyetemi néprajzi, földrajzi és biológiai tanszékekre is ki lehetne terjeszteni, szívesen szervezne nekik tanulmányutakat. Ismerkedjenek csak a Székelyfölddel, hiszen az olyan gazdag és olyan szép... (czégény) Mostan színes pontok... A kislány nagyra nyílt szemekkel meséli: az Iskolaban piros, zöld, fekete, kék, sárga pontokat, csillagokat kapnak a gyeivkek. Hogy melyik szín mit jelent? Nem is fontos. A tanító néni. ha belenéz a naplóba, anélkül, hogy szeme előtt megjelenne a kislány arca! szeme, szőke copfja, pontosan tudja, hogyan minősítse. A felnőttek postaládájába naponta mindenféle színű számlák, csekkek érkeznek Különböző kódszámokkal Az adminisztrációs kisasszony csak belepillant valahol egy nagy könyvbe, s a számokból, jelekből pon. tosan láthatja, mennyi a hátralék, milyen sorszámon, kivel áll szemben. Nevek a felavatott világháborús emlékmű talapzatán Alfabetikus rendben Az aranybetűk már alig idézik fel az arcot Az utolsó tekintetet, mozdulatot, integetést a vonatablakból. Betűk, számok, jelek, szavak, jelszavak, csillagok. Sárgák, pirosak, feketék, aranyak. Emberek, személyek, sóhajok, lélegzetek, nevetések, sírások, remények nélkül.- És színes pontok. Seurat így feslett képeket. Apró színes pontokból álmodott össze egy világot. Fákat, vizet, hajókat, levegőt, napfényt. .. Én mostan színes pontokról álmodom, bekódolom vele az életem. (pacsi ka) Budapesti Művészeti Hetek Mintha a rendszerváltással együtt járna — bár így lenne! — valamiféle megújulás, újrakezdés a művészeti. életben is — olyan zavarbaejtő bőséggel sorakoznak egymásután az események a Budapesti Művészeti Hetek programjában. Naponta 3-5 rendezvény majd másfél hónapon keresztül. A művészeti hetek három, kétségtelenül legkiemelkedőbb eseményének tekinthető bemutatókat a rádió és a tv' jóvoltából' szélesebb közönség is meghallgathatja. Ilyen alkotás Szokolay Sándor Magyar Zsoltára, melyet a zeneszerző • Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versére komponált, s amely az 1956-os forradalom évfordulóján, október 23-án szólal meg az Operaházban. Ekkor mutatják be Ránki György új oratóriumát, a Káin és Ábelt is, melyet a szerző hat évtizedes életműve summázatának tart. És ugyancsak ez idő alatt szólal meg a Bécsben élő szlovák pap és zeneszerző, August Ipavo különleges Ferencesoratóriuma, Fonté d'amore, magyarul A szeretet forrása címmel A mű magasztos éneke a hitnek, isten és ember szeretetének, ahogy azt Assisi Szent Ferenc a középkorban a nagy gyűlölködés és kegyetlen harcok alatt átélte. A magyar, osztrák, szlovén és szlovák előadókkal megszólaltatott oratóriumot három egymást követő napon adják elő a budapesti Szent István Bazilikábah, a bécsi Szent István Dómban és a prágai Szent Vitus Székesegyházban, a szerző vezényletével. Tizenhatodik alkalommal rendezik meg a Korunk Zenéje sorozatot, amely a szűkös anyagi források miatt ugyancsak évről évre Veszélyben van. A zenei produkciók tekintélyes részét, így Szokolay Sándor „történelmi imádságoknak" nevezett kantátáját is élő előadásban közvetíti a rádió és a televízió, s ezért hallhatja az egész ország Zsidó? Magyar? Kanadai? Ember? Aki visszajött köszönni — .Hajdúnánáson születtem 1948-ban, s mint mondtam, zsidó származású vagyok. Szüleim Auschwitzból tértek haza. („Koncentrésün kemping") Sajnos a következő nagy megrázkódtatás 1956-ban érte őket, ami biztos szép eszményekkel indult, Nánásra azonban mát eltorzulva ért el. Nagyon sok zsidót bántottak. •— Hajdúnánáson pogromok voltak 1956-ban? — Sok zsidóházat kirabolták; á rabbit megverték és bezárták a csirkeólba. Bennüiiket az* mentett meg, hogy két erős kovács lakott a szomszédban, akikkel jóban voltunk, minden estét velünk töltöttek azokban a napokban. Tudod, az volt a legrosszabb, hogy azok az emberek váltak a legerőszakosabbá, akik pedig napközben mosolyogva köszöngettek. Este a sötétségben aztán álarcot cseréltek. A szüleim mar átéltek egy szörnyű botrányt. Ekkor azonban azt mondták, elég. A zűrzavarban kiszöktünk az' országból. Apámnak élt egy testvére Montreálban, így aztán Kanadában kötöttünk ki. Nyolcéves voltam ekkor, jó-, szerével csak az angolszász, kultúra hatott rárri, azon nőt- • tem fel. Kanadai lettem. Nem nagyon tartottam meg a magyarságomat. — Ettől függetlenül elég jót beszélsz magyarul. — A szüleim öregemberek voltak, ők már nem tudtak angolul megtanulni. velük mindvégig magyarul beszéltem, a barátaimmal pedig angolul. Az én magyarságom sajnos már csak második osztályos szinten van. De azért nagyon érdekel. Meg fogom javítani! — A nyelv témájától már csak egy lépés a költészeté. Mikor kezdtél írni? - ' ' — Az egyetemi évek alatt Ahogy tanultam az angoit, egyre inkább érdekelni kezdett a nyelv is. Tudni akartam, hogy egy szó miért éppen azt jelenti, amir. Meg persze, olvasni is nagyon szerettem. Tudod, Kanadában a költészetet igencsak lenézték. Az egyetemen találkoztam először olyan emberekkel, akik igenis fontosnak tartották a verseket, mint addig magamban én is 1968-ban kezdtem írni, s '74ben jelent meg első könyvem; a Szerbusz. 1972-ben jártam itthon. Akkor nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy nem az én választásom volt az ország kényszerű elhagyása. A Szerbusszal nem akartam mást, mint újra köszönni ... — Amiben egyszerre van meg az elbúcsúzás, és a viszszaérkezés gesztusa ... — Igen, igen. — Jó néhány nagy angol nyelvű költőt ismerünk. Lowell, Williams, stevens, Ted Hughes, hogy csak néhányat említsek. Hogyan viszonyulsz hozzájuk? — Korábban inkább a Naev LáwlA A Pompejit szerkesztettük éppen, amikor bejött a kicsiny szobába, s olyan otthonossággal tett-vett, beszélgetett, mintha régi ismerősök lettünk volna. A tört magyarba angol szavakat vegyített. Bari Károlyt fordít. mondta. Cigányfolklórral is foglalkozik. Később jegyzem meg, bizonyára azért, mert cigány származású. Elmosolyodik. O, nem, zsidó. De hát akkor miért épp a cigányköltészet? Még mindig mosolyogva mondja, tudod, vonzódom a minoritáshoz. Nem hiszem, hogy ismerné e két szó — zsidó és minoritás — éppen aktuális belpolitikai helyzetét. Egy kanadai egyetemen tanít, irodalmat. Költő. Megkérem, beszéljen magáról. beatköltészethez vonzódtam Ginsberghez, Kerouachoz. Corsóhoz, Olsonhoz... ők hangosak voltak az írásban. Kiabáltak. Fontossá tették az életüket, .olyanok voltak, mint a guruk No és , aztán érdekelni kezdett, á kanadat költészet is, amit pedig nem nagyon tanítottak Kanadában AZ egyetemen főképpen amerikaiak oktattak ameri kai szemlélettel tettünk, performance-ket. Igyekeztünk a tánc, azaz a mozgás és a szó kapcsolatát lényegi módon prezentálni. Aztán konkrét költészetnek is nevezték az én dolgaimat . .. Mostanában már, miután-családom van. gyerekeim. nincs annyi " időm a kísérletekre Visszatértem tehát a lapra, a könyveié. ( Legutolsó verseskónyvem címe; „Hogy kell?" — „Hov,' to?" Arról szól, hogyan kell — Emiitetted, hogy Bari ... . . Károlyt „fordítasz". Hogyan ^t^LlT^ kerültél kapcsolatba a magyar irodalommal? -r 1972-ben, amikor itthon jártam, pontosabban Debrecenben, valaki mondta, hogy van itt egy fiatal és tehetséges író... — Igen, Bari úgymond csodagyerekként indult, nagyon fiatalon már verseskönyve volt... — Igen, ezt a könyvet kaptam én meg, s kezdtem lefordítani angolra. Szótáraztam, ismerkedtem a cigán>folklórral. Nagyon nehezen ment a fordítás. A modern angol költészetre a nyelvi minimalitás jellemző, míg Barinak virágzó, tobb mondatot átszövő, számomra szokatlanul monumentális metaforái Voltak. Különben ez a jellegzetesség hatott rám, hatott az én írásomra is. ni, hogy kell korszerűen a szerelemről szólni — például. Az angol kell (tol nagyon hasonlít a kettőre (Two), de aztán a kettőből három, négy ... stb. lesz. Akár a kettő szerelméből a többgyerekes család. Mi történik, ha Rómeó és Júlia nem halnak meg? Mi történik, ha gyerekeik születnek, ha korán kell kelni, pelenkát mosni, pénz után futkosni, miközben öregednek, kopaszodnak, no milyen szerelem van akkor? . . — Vgy lehet, hétköznapibb. Aprólékos, de nem biztos hogy rosszabb. Fontos a vers? — Fontossá kell tenni, a létezését, s létezésének hogyanját. Ez egy posztmodern kijelentés. Vigyázni kell, mert sókan el akarjál: takarni, hogy nem fontos. — Hogyan jellemeznéd Csakhogy a vers nyelve sze saját költészetedet? — Korábban táncosokkal dolgoztam együtt, kísérleti jellegű előadásokat, késziEndre Farkas Mondva visszajössz pedig tudod hogy nem lehet elhiszed ahogyan írva van: szomorú állsz egy sarkon ott áll melletted a szomorúság térdnadrágban az összes kaland hátra van még hol lehetnek mégis meg kell siratni a karcolásokat mindig felnőtt akartál lenni de itt van az idő az is szomorú csak a hangzása más átöleli a csuklót s az agyat visszajössz megérinted a sarkokat úgy nevezed meg őket ahogy kellett volna szomorúan Fenyvesi Anna fordítása mélyes hang, mindenkihez beszél. Ragozzuk! ők nem írnak verset. Te nem írsz. Ez írok; Az író mindig egy. ők többen vannak és nem írnak. de az egyből jön a tobb. Ők belőlem is következnek. Van egy chilei költőbarátom. A Pinochet-rezsim börtönbe zárta egy verséért. Körülbelül így hangzott. „A macska ráugrott az asztalra, és megette az ételt. Mi megettük a macskát." A katonák megkérdezték, micsoda dolog ez Ki az a mi? Ki a macska? Dühbe jöttek, megijedtek, es bezárták a költőt Ezért mondom én azt, hogy a versre vigyázni kell tobb szempontból is, mert beleszól a valóságba, amiért is sokan el akarják takarni. Nem szabad hagyni. — Kiválasztottál nekem egy verset. Miért pont ezt? — A Szerbusz című könyvből való. A címe: Mondva angolul a szomorúságra is rájátszik Arról a szomorúságról szól, amit első visszajövetelefiikor éreztem. Darvasi László