Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-11 / 259. szám

1900. október 11., csütörtök Közélet 3 „Eredményeimen túllépnek majd" (Folytatás az 1. oldalról.) gédmunkatársként, ahol is Szentágothai János kutatócsoportjában kezdtem el foglalkozni a központi idegrendszerrel. Két év után kaptam ismét, ekkor két esztendőre szóló oxfordi ösztöndíjat. Aztán ismét az Akadémia, immáron önálló kutatói munkakörrel. Majd egy ausztráliai ösztöndíj következett, és ott ért a megtisztelő felkérés — 1984ben — az Oxfordi Egyetem Neurobiológiai Laboratóriumának igazgatói posztjára. — Mekkora ellenállást kell legyőznie egy külhoni tudósnak idegen földön? Befogadták-e, voltak-e akadalyai angliai szakmai előrehaladásanak? — Angliában hihetetlen nagy teret adnak a fiatalok egyéni kezdeményezéseinek. Szakmailag nemhogy akadályoztak, hanem minden támogatást, mi több, elismerést megkaptam. Az oxfordi neurobiológiai tudomány vezetői, szaktekintélyei egyenrangúként és megbecsüléssel kezeltek. — Magyarországon befuthat-e valaki olyan, mondhatni fantasztikus karriert, mint amilyent ön, akinek 80 tudományos dolgozata jelent meg a legrangosabb nemzetközi folyóiratokban, akinek nemzetközi idézettsége — az 1232 citátummal — a magyar kutatók között a legtöbb, aki 37 évesen a biológiai tudományok doktora, az Amerikai Anatómusok Nagydíjának tulajdonosa, az agykutatás világszerte ismert és elismert tudósa? — Eredményeim — ameSamogyl Károlyiig felvétele lyekért engem ma a világban jegyeznek, leginkább elismernek — java része itthon, az akadémiai kutatóhelyeken született Nem titkolhatom el azonban azt sem, hogy az angoloktól mindvégig megfelelő támogatást kaptam, és évente egy-két hónapra kimehettem Oxfordba, azoknak a kísérleteknek elvégzésére, amire itthon nem volt lehetőség. Mindehhez persze el kell mondanom, hogy az én kutatási területemnek, a neurobiológiának nincs magyar, angol, amerikai oldala. Az ezzel foglalkozó kutatások nemzetközi fronton haladnak, s így az összedolgozás, a másik támogatása természetes és magától értetődő. — Az agykutatasban elert új felfedezései közül mit tart a tudomány számára meghatározónak? — Oj idegsejttípusok és kémiai szerkezetük azonosításával az agykéreg szerkezetének és működésének megértéséhez járultam hozzá. A sejtek — amelyeket én fedeztem fel az agykéregben — csupán eszközök arra, hogy egy hipotézist alkothassunk az agy működéséről, a színlátásról, és arról, hogy miként értesülünk a világ ingereiről. De — mint minden más területen a tudománynak — az én eredményeimen is túllépnek. Az én hipotézisemre a következő, még jobb hipotézis épül, és a tudomány így halad előbbre és előbbre. — Eszerint a tudósnak a hipotézisek továbbfejlesztőit is érdemes felfedeznie? — Az énáltalam felfedezett sejtet valaki más előbbutóbb felfedezte volna, s ezért számomra a legnagyobb boldogság, hogy olyan emberek nőttek fel mellettem, akiknek szelleméből és kísérleteiből magam is tanultam, s ők ugyanígy tőlem. Munkatársaim közül sokan önálló vezető kutatókká lettek, és vannak köztük, akik az én eredeti elképzeléseimet messze túllépő eredményeket produkáltak. Egyik — nálamnál lényegesen fiatalabb — munkatársamat, Freund Tamást most ugyanarra a nemzetközi díjra javasolják. mint engem. O tehát eljutott arra a szintre, hogy azonos mezőnyben mérettetik meg velem. Számomra ez a legnagyobb eredmény. — Milyen díjra javasolták a mestert és tanítványát? — Az amerikai Cajal-díjra. Ezt évente ítélik oda egy kutatónak, az agykéreg kutatásában elért eredményeiért. — A minap avatták a JATE díszdoktorává, a többi között azért az anyagi, szakmai segítségért, amelyet évek óta nyújt a szegedi egyetem állattani tanszékének. Itt oktató egykori tanárához, Benedeczky Istvánhoz fűződő személyes kapcsolatán túl mi motiválja önt, hogy a tudományos műhelyek lelkes támogatója legyen? — Szerencsére megadatott számomra a lehetőség. Irigy támogathassak minden olyan kezdeményezést, kutatóhelyet, ahol látom, hogy igazi tudományos előrelépésre van lehetőség. A közelmúltban hívtam meg Oxfordba egy fiatal kínai kollégát, aki kivételes képességű. Dolgoznak az intézetemben litvánok. Hamarosan Erdélybe utazom, ahol egyetemi oktatókkal es azokkal a hallgatókkal találkozom, akik híreim szerint alkalmasak arra, hogy a jövő kutatóivá váljanak. A lelkes támogatáshoz — ahogy ön nevezte — nem szükségeltetik nagy morális elhatározás. A tudósok, kutatók mindenütt keresik azokat az embereket, akik a tudományt előreviszik. Ez éppúgy célunk és feladatunk, mint a konkrét tudományos eredmények, felfedezések elérése. — Erdélyben tehetséges magyar fiatalokat keres? — Kiváló képességű embereket keresek, nemzetiségre való tekintet nélkül. A lényeg ugyanis, hogy kialakuljon ott, Erdélyben egy olyan, fiatalokból álló mag, amely később vonz majd románt és magyart, egyetlen cél, a tudomány érdekében. No, persze, ehhez nemzetközi mércével gondolkodó emberekre van szükség. Kalocsai Katalin Döntsön a polgármesterről! Támogassa vasárnap jelöltjeinket! 1. vk. Dr. Dömötör László 2. vk. Rákos Tibor 3. vk. Náfrádi Zoltán 4. vk. Moldován Judit 5. vk. Mészáros József 6. vk. Dr. Kovács Beáta 7. vk. Dr. Oszlánczy József 8. vk. Csillag János 9. vk. Tóth Csaba 19. vk. 10. vk. Darvas Tamás 20. vk. 11. vk. Dr. Pollák György 21. vk. 12. vk. Csizmazia György 22. vk. 13. vk. Vincze Tibor 23. vk. 14. vk. Dr. Tichy-Rács Csaba 24. vk. 15. vk. Dr. Barlha István 25. vk. 16. vk. Jenei Ferenc 27. vk. 17. vk. Biczók Kálmán Dr. Molnár Zoltán Mészáros Tiborné Dobó János Lencsés Éva Szabó Ferenc Dr. Csapó Balázs Komlósi József Bcck Zoltán j||llinD « A képviselőtestületben ók is Dr. Lippai Pál megválasztására szavaznak A maival együtt immár a negyedik MDF-comics-ot nézegetem saját újságom hirdetési (hetedik) oldalán, különben szerda van, melegfront tort a városra, a parkot, hol szerelmespárok csókolóznak izzó szenvedéllyel, telesikoltozzák az óvódások, a Tisizán hajó úszik, mindezek ellenére nincs idill, jól tudjuk, hogy nincs. Nyomban megtudjuk, miért, ha összefoglaljuk néhány mondat erejéig e rajzocskák tartalmát. Az első kép hátterében az Európa Tanács célszalagját elsőnek átszakító Antall Racing-team látható, mely eseményen aztán módfelett örvendezhetne az MDF-sapkás úr, ha boldogságát nem rontaná el egy profilból ábrázolt, nagy orrú, nagy fülű és szakállas ellenzéki figura, imígyen fanyalogván, hogy azért elég ocsmány színű az a versenyautó. A kekeckedés a második oonvicsban továbbra is „sportszerű" keretek között folytatódik, ahol az iszonyatos súlyokkal birkózó kormányt a Fidész-fun. damentumú, a pillekönnyű tömegkommunikációt röhögve kézben tartó SZDSZ nemes egyszerűséggel és gátlastalan fölényességgel visszatapossa a különben demokratizált küzdóporondra. A kekeckedés a harmadik történetben képileg már plasztikusabb: az ellenzék táborában, a zilált, némi alkoholos befolyásoltságot is mutató, ellenérzését nótákkal prezentáló figurák között immáron ott látható az MSZP kedves úriembere is. Ennyi rossz, ennyi galádság, betartás után joggal keseredhetnénk el. Ám e mai. negyedik történet epizódja felvillantja végre a Sárba taposott reményt. Mert itt bizony látható, hogy a sokoldalú Antall úr autót — egyúttal szakmát is, hiszen más dolog az autóversenyzés és megint más az orvostudomány — csereit, a versenyautó helyett most már mentőautóval furikázik, azzal menti meg a haldokló és magyar jövőt, természetesen az ellenzék most sem szűnő kekeckedése közepette. Tartalomról ennyi, mindazonáltal lenne egy-két megjegyzésem. Meglepetéssel konstatáltam tudniillik, hogv engem, a szerény képestségű vidéki újságírót az SZDSZ emelt, s tart a magasban. Engedjék meg, hogy egy személyes vallomással folytassam. Hetven kiló vagyok már évek óta. Olyan átlagos figura. Nem könnyű, de azért. .. Miután azt észleltem — mármint képileg —, hogy engem emlegeineK, pontosabban fenntartanak, az igazságot ellenőrizendő, hetven kilónyi magam alá néztem. Ne értsék félre. A föld volt ott. a drága anyaföldön álldogálltam, SZDSZ-es se alattam, se fölöttem, szóval így. Egyébként pedig, mondjuk, ez egy függetlenségi nyilatkozat is lenne, amihez, képest természetesen bennem is működik az az emberi érzés, amit szimpátiának, avagy unszimpátiának szokás nevezni. Nem szimpatikus Például az ellenzéki ajkakba adott mondat, mely Antall úr ocsmány színű automobiljére vonatkozik. Kérdezem, nemde nemzeti színű az a kocsi? Mert ha igen, ez a szín vált ki undort az ellenzékben. A rajzon. És a valóságban? Szerény tudomáisom szerint a nemzeti szín szimbolikáját a kezdettói fogva használja például az MSZP. de még az SZDSZ is. Persze, hogy nemcsak erről van szó. A nemzeti sajátosságok képviseletéről inkább, mely szereptől — a rajz szerint ->— undorodik a komplett ellenzék. Azt kell mondanom, eleddig efféle megnyilatkozást nem tapasztaltam, az erről szóló — rendre nem bizonyított — állítást annál inkább. így volt ez sajnos, még Csoóri írásában is... Nem szimpatikus továbbá az sem. ahogyan ezek a kedves és gyermeteg rajzok sematizálnak. Mintha kicsiny világunk pusztán a Jó és a Rossz dögunalmas küz. delméböl állna Túl azon, hogy egyrészt ez a közelmúltból már ismerős módszer, másrészt pedig például Sergto Leone is feltalálta a Csúfot — legalább azt —. úgymond az élet differenciáltabb ábrázolása céljából Ezek a rajzok nekem azt akarják mondani, hogy a világ valami elképesztően egyszerű. Két pólus van, jó és rossz, örvendező ás undorító, küzdő és pojácáskodó. elsirató ós feltámasztó. Szerintem a világ ennél valamivel bonyolultabb. Még a politikában is. Odakint a parkban különben meg mindig boldogan sikoltoznak az óvodások, de innen nem tudom eldönteni, hogy ki a hunyó. Darvasi László Lecke időseknek, postásoknak Nyugdíj-számtan — Kezét csókolom Éva néni. pénzt hoztam — fekez a postás a kertkapu előtt, s mar számolja is a bankókat. — Nincs még itt a nyugdíj ideje, nekem meg más... — Ezt pedig onnan küldték, pontosan 550 forint. Csak azt ne kérdezze, miféle pénz ez, mert fogalmam sincs. Az utcában ez már a negyedik, s mind ugyanennyi. — Annyiszor változott már az idén, nem nagyon tudom követni, meg a tévé is mondott legutóbb valami 2400 forintot. Az értéktelenedő nyugdíjé kat egyre gyakrabban kényszerül toldozgatni a társadalombiztosítás. Idén különböző címen már háromszor nyúltak hozzá, az évnek azonban még koránt sincs vége. Az inflációs békeidőben sokáig a „két százalek, de legalább 100 forint" dukált, majd az öszszeg növekedett, de egy éven belül legalább követni lehetett. Mára a postások és a nyugdíjasok is elvesztették a fonalat. ónozó Gézánétól, a nyugellátással foglalkozó osztály vezetőjétől először azt kértem, magyarázza el a legutóbbi 550 forintot. — Az érthetőség kedvéért vissza kell menni januárig, amikor két címen is 'emelkedtek a nyugdíjak. Az egyik az összeghatártól függő kiegészítés, amely a 6 ezer forint alatti nyugdíjakat 550 forinttal emelte Ez azonban még nem a kérdezett 550 A 6 és 10 ezer közöttieket havi 400-zal, a 1020 ezer közöttieket 300-zal, a 20 ezer fölöttieket 200-zal emelték. — Ez utóbbi nem több egy százaléknál. — Az átlagnyugdíjas még ezt is sokallta, az érintett természetesen inkább kevesellte, hiszen egy év alatt közel 20 százalékkal értéktelenedett a nyugdíja. — Ez volt az egyik cím ... — ... a másik a nyugdíjmegállapítás időpontjához kötődött, függetlenül attól, hogy az első címen már kapott. Az 1975. július 1-je előtt megállapított nyugdíjak 500, a '80 december 31-e előttiek 300, a '85. december 31-ét megelőzők 200 forintot kaptak. — Mikor jött az első évközi változás? — Elég hamar, március 1jétöl a 4300 forint alatti nyugdijakat kiegészítették 4300-ra, s ezentúl a különböző címen folyósított ellátások minimális összegeit is megemelték 110 forinttal. Ez nagyon széles kört érintett, egyszerűbb inkább a kivételeket felsorolni: árvaellátás, rokkantsági, baleseti és rendszeres szociális járadék. — Eddig talán még lehetett követni. — Nem egészen, de erről inkább az augusztusi változtatások részletezése után. Ekkor a 4700 Ft alattiakat 300 Ft-tal emelték, a 4700 felettieket pedig 5000-re egészítették ki. — Kilenc forintot is lehetett kapni? — Még kevesebbet is. Panaszkodtak is a nyugdíjasok, hogy a szomszéd a 4700-ra kapott 300 Ft-ot, sokan pedig az 5010 forintjukra — semmit. Hogy a 9 forintosok mit éreztek ... Augusztusban emelték az I. és II. osztályba tartozó rokkantsági nyugdijakat • is, mégpedig 300 Ft-tal, tekintet nélkül az ellátás összegére. Itt csak két kivétel volt, a baleseti és a rokkantsági járadék. — Most már az 550 forint következik? — Igen, de ehhez űjra vissza kell menni januárig Ekkor emelkedett ugyanis a tavalyi 3890 forintról 6 ezer re a saját jogű és az özvegyi nyugdíj együttes maximális összege. Aki tavaly saját jogon kapott mondjuk 4100 forintot, nem kérvényezte az özvegyit, idén, az emelés után viszont már volt értelme. " — Es ehhez kapcsolódik az 550 forint? — A március elején említett 110 forintos emelésből technikai hiba következtében valahogy kimaradtak a „hatezer forintosak". Nekik is járt volna a 110 Ft, s ezt először augusztusban az akkori 300 forintos emeléssel együtt kapták meg. — Hatezerről egyszerre 6410-re? Akkor néhányan elveszíthették a fonalat. — Szeptemberre is ennyit kaptak, és amit a napokban visz a postás, nem más, mint a márciustól júliusig járó öt hónap 110 forintja, vagyis az elmaradt 550 forint. — Ez meglenne, felröppen ugyanakkor az egyszeri 2400 Ft-os kiegészítés híre is. — Konkrét döntésről én még nem tudok, annyi azonban bizonyos, még karácsony előtt megkapják a nyugdíjasok Pontosabban mindazok, akiknek havi járandósága nem haladja meg az érvényes nyugdíjminimum háromszorosát, azaz a 13 ezer 800 forintot. * Tegnap kaptuk a hírt, hogy az október hónapban esedékes nyugdijak kifizetését — az október 23-a körüli munkarendváltozás miatt — az eredetileg tervezett időpontnál korábban, vidéken október 16-án, kedden kezdik meg. A változás miatt mindazokat a nyugdíjakat, amelyek • kifizetése október 23-án, illetve ezt megelőzően lenne esedékes, egy munkanappal korábban kézbesítik. Kovács András