Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-10 / 228. szám

1990. szeptember 10., hétfő Sport — Panoráma 3 Tört kövek és porladó keresztek — Ezt mar nem lehet idegekkel bírni — meséli zokogva özvegy Kissné a férje sírja elótt. — Nézze meg, hétről hétre összetörik, vandál módon szétverik a síremléket. Hát milyen emberek ezek? Miért nem feküdhet békében az uram? — Nincs, aki segítsen? — A rendőrség sem tehet semmit. Nem állíthatnak minden sír mellé egy őrt. Már arra gondoltam, kijövök és meglesem, kik törnek, züznak? Azt mondták az ismerőseim, ne tegyem. Jobb, ha szürkület után nem jön az ember a temetőbe. Semmi reményem nem maradt. Csak a fájdalom... Milyen sors vár egy halálra ítélt temetőre? Ahová nem temetnek. onnan egy idő után elmaradnak a hozzátartozók is. a gaz benövi a sírokat, pusztul, az enyészeté lesz a temető. Minél nagyobb a dzsumbuj, unnál jobb búvóhely. „Otthonra" találnak azok, akik el akarnak húzódni a világ elöl, akiknek menedék a temető, de kezük nyomán csak a pusztulás marad. — 1994-ig lehet ide temetni — fogad Tóth Endre gondnok a Dugonics temetőben. — De a fiatalok máris itt fitogtatják az erejüket. Húszan-harmincan a sírok tetején isznak, szórakoznak. Mikor már nagy a nyomás bennük, nekiesnek mindennek. Kitépik a virágokat. összetörik" a márvánvtáblákat — Múltkor világos nappal akarták megverni a virággondozó asszonyt, mert szólni mert — veti közbe az egyik sírásó. — Alig bírtuk elmenekíteni — Néhány hónapja egy éjjel a gondnoki lakást is fel akarták törni! — mondja a másik sírásó. — Mire kijöttem aneszezésre, már elszaladtak! — Nem ártana egy kutya... — Volt. de elvágták a torkát. Azt hinné az ember, ennél szomorúbb hely aligha van. Pedig nem kell messzire mennie, a közeli Gyevi temető a város Igazi szégyenfoltja lett mára. Húsz éve pihen itt minden. a temetőt lezárták Azóta a gondnok is elköltözött. s ma már szinte lehetetlen épen maradt sírt találni — Uram. itt már minden megtörtént — panaszkodik egy kocsiját mosó ember az Épító utcában. — A szomszédban a sok iskola, az ember nem meri a gyerekét nyugodtan elengedni. Huligánok, részegek, mutogatok, garázdák búvóhelye lett ez a temető. Tenni kéne valamit. A betonrengeteggel körülölelt gyevi hantok szélén csak néhány leszakadt drótdarab jelzi, hogy valaha itt kerítés húzódott. Szanaszét dobalt szemét, összetört márványtablak. Napközben a kóbor kutyák, este ki tudja kik húzódnak meg itt. A hely kihalt és félelmetes. Beszélik, néhány éve még a sátánimádó fiataloknak is búvóhelye volt. A környékbeliek azóta nagy ívben kerülik a temetőt. — Találkoztunk már a sír hátán napozó fiatalemberrel is — meséli Kovács Mihály felsővárosi plébános. — A kegyelet szikrája sem él némely emberben. Nem tudunk mit tenni. Sok pénz kellene a temető rendbehozatalához, nekünk pedig nincs. — Mégsem maradhat örökké így. — Huszonot évig érintetlenül kell hagyni a temetőt, így szol a rendelet. Utána sem könnyű megbolygatni. Kegyeletet sérteni nem szabad. A városi főépítész, Kiss Lajos már konkrétabb tervekkel hozakodik elő. — A temető egy részét,, ahol elhagyatottak a sírok, lassan fel lehetne számolni. Terv készült arra, hogy kegyeleti parkot létesítsünk itt. Elkelne egy lakótelepi templom, vagy egyházi szeretetotthon is. — Van tehát terv. remény... — Csak az van. mert pénz az nincs. Patt helyzet mondhatnánk, ami nem nyugtatja meg azokat, akik hétről hétre kizarándokolnak itt pihenő hozzátartozóikhoz, s csak a rombolás fogadja óket. — Este alig merünk hazajönni. Néha látni, valakik tüzet is raknak a temetőben, de hát ki merne bemenni és megnézni0 — panaszkodik a közeli boltba igyekvő idős aszszony. — Sír az ember lelke, ha belegondol. Miféle fiatalok ezek? A saját apjuk sírját is meggyaláznák? Még jó. hogy szegény uram nem itt pihen. Világos nappal sem veszélytelen vállalkozás végigjárni a temetőt. Hu másért nem. hát a kóbor kutyák miatt! Az egyik síron felvdgottas papír, körben sörösüvegek — üresen. Arrébb szétkorhadt rekamié derékig nőtt gazban. Ledőlt keresztek, elfelejtett hozzátartozók pihennek itt fájdalmasan szomorú pusztulásban A gyevi csendben: berogyott sírok, tört kövek és porladó keresztek. A fák állva halnak meg. azután némelyik teljesen elkorhad, belenémul a hervadásba és eldől. Zúzza, töri a kereszteket, darabokra hasítja az emlékeket. Ilyen lenne az elmúlás? Aligha. Temetőt nem lehet temetni. Legfeljebb sorsára hagyni... Rafai Gábor Egy iskola másodjára búcsúztatja volt igazgatóját, dr. Török Lászlót. Először 1986-ban. amikor nyugállományba vonult, s most 4 év elteltével másodjára. — s nehéz leírni — utoljára és véglegesen. 1986-ban szeptemberben vált meg attól a2 iskolától. amit szinte 6 hozott létre, s valami sorsszerűség van abban, hogy 1990 szeptemberében vált meg az élettől is. 1964 májusában kapta meg az igazgatói kinevezését. Fény-i képek őrzik az emlékét, hogyan figyelte napról napra az öreg fatelep helyén a Tiszaparti iskola növekedését. Amikor az iskola már állt, s az osztálytermek, a tanári szoba benépesült, iskolát kellett teremtenie. a gimnázium mellett a vízügyi szakközépiskolát kialakítani. De ebben a munkában is elsősorban pedagógus volt. az ifjúságért, a tanulókért fáradozott. Az idő múlásával tervei egvre gazdagodtak. A testnevelési tagozat, majd az óvónőképző létrehozása jelentették iskolaszervező munkájának új állomásait. 1983-ban beteljesült az a vágy is. hogy az iskola felvehette Széchenyi István nevét. Kora gondolkodását meszsze megelőzve. Széchenyiben, a reformpolitikusban jelképet és példát lótott Dr. Török László a jelenben élt. és a jövőt szolgálta. Szolgálta mint iskolaszervező, mint igazgató és mint tanár. De nemcsak igazgató és tanár volt. hanem volt igaz barát és kolléga, segítő és biztató társ is. aki nemcsak követelni tudott, hanem dicsérni is. nemcsak dolgozni tudott együtt munkatársaival, hanem tudott együtt örülni is. tudott bánatot megosztani, és tudott új erőt és lelkesedést adni. Családi melegséget alakított ki maga körül a munkahelyen is. és emberi tartása, egyénisége tekintélyt teremtett számára. Szerettük és tiszteltük. És szerették és tisztelték messze az iskola kapuin kívül is pedagógusok százai. Szeged város sok-sok polgára, hisz az ó ügyüket is a vállán hordozta évtizedekig. Elkezdődött egy új tanév. A Tiszaparton is becsengettek az elsó órákra, s ha már ó nem is lesz jelen. az öregedő falak. az egy re magasabbra növő nyárfák és fenyők. a sárguló tablók, a régi és mai diákok, a régi és mai tanárok. munkatársak, a múlt és a jelen, s rajtuk keresztül a jövő is őrizni fogja emlékét. A Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola minden volt és jelenlegi dolgozója nevében Dr. Kuváts Zolíannt ny. tanár Csőd a környezetvédelemben (is) Ki takarítja ki az NDK-t? A saját nagyon is földhoz ragadt gazdasági bajaink közepette sem árt néha kissé távolabbra nézni: miről vitakoznak a leggazdagabb, leginkább a fejlődés élvonalát jelentós, országok közgazdászai. A környezetvédelem éllovasa most már jó év tizede a: NSZK. ahol mindenekelőtt arra mutatnak példát, hogy egy sűrűn lakott, igen erősen iparosodott országban is mind inkább a döntések centrumába kerülhet az ökölógiaj gondolat. A nyugatnémet zöldek a maguk lassan két évtizedes viharos, de sikeres történelmükkel politikailag is megalapozták a környezetkímélő, alternatív gazdaság eszméjének térhódítását az NSZK-ban cs a többi fejlett országban is. A dolgok ma már ott tartanak. hogy a világgazdaság lokomotívjának becézett NSZKban komolyan foglalkoznak a környezeti hatásoK. kiadások, károk nemzetgazdasági szinten való folyamatos, és ami a legfontosabb. hivatalos számításával. elemzésével. Az ottani környezetvédelmi minisztérium és a szövetségi köztársaság statisztikai hivatala a jövőben az ország gazdasági mutatóit úgy kívánja kiszámítani, hogy abban a környezetvédelem. a környezeti változások valós értékükön szerepeljenek. Először is széles korú vizsgálatokat kezdtek annak érdekében. hogy kiderítsék milyen számszerű kapcsolatok vannak a környezeti változások, a levegő. víz. a talajszennyeződése és a gazdasági tevékenység bővülése között. Ez a mind harcosabb okológiai szemlélet már eddig is tükröződött például abban, hogy az NSZK a nemzeti jövedelmének 1,7 százalékát fordítja környezetvédelmi kiadásokra, amellyel a világranglista egyik éllovasa. A német egyesítés azonban olyan nagy kihívást jelent a környezetvédelemben is, amelynek az eddigi eszközökkel nem tudnak megfelelni — vélik, az NSZK ökológusai. Az NDK ugyanis Európa egyik legszennyezettebb országa, amely máris jelentós részben beleolvadt az ökológiai világszínvonalat jelentő NSZK-ba. A szakértők becslése szerint a keleti országrész megtisztítása horribilis összegbe tog kerülni. ám minden bizonnyal olyan technikai fejlódcst indít meg a nyugatnémet környezetvédelmi iparban, amely munkahelyek százezreit teremtheti meg. Pillanatkép Konvoj Vasárnap, kora este, kellemes idő. A korzón rendezetlen alakzatokban hullámzik a tömeg. Az út közepén különös konvoj közelít. Vezetője úgy 70centiméteres lehet, s láthatóan jól megbízik kísérőiben, mert panorámás, tehér babakocsijában édesdeden alszik. A kocsi mögött liárom férfi lépked. Közülük a legkisebb is biztosan leverné — alatta lépkedve — a 190 centiméter magasra tett lécet. Békésen beszélgetnek, épp hogy haladnak, úgy is mondhatnám, vasárnapolnak. Különb testőrsége nyilván királykisasszonyoknak sincs, amit misem bizonyít jobban, mint az, hogy a közismerten fékevesztett és figyelmetlenül száguldozó gördeszkás ifjak feltűnően széles ívben kerülik el a babakocsi környékét. A tömeg, ahol súrúbb. ott is megnyílik előttük, utat enged nekik. A fejek utánuk fordulnak. A feminizmus győzelmi jelképe ez talán? Aligha. Bár ki tudja, hogy a Dugonics téren üldögélő, bámészkodó idős hölgyek bólogatása, kamaszos összesúgás-búgása nem erre utal-e? De akkor mire vélhető a szomszédos padon a meglett, öreg barátok elismerő vállkoccintása, mutogatása, követő tekintete? Tán az emlékezésnek? Ki tudja A konvoj zavartalanul, beszélgetve és nevetgélve halad, a vezér a kocsiban hátra sem nézve fordítja tejét a másik oldalra Csuda biztonságban érzi magát C.J. Búcsú dr. Török Lászlóból /