Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-08 / 226. szám

DM 1990. szeptember 8., szombat A helyzet 7 mqgqzm A Temesváron élő és alkotó szobrászművész kicsit a szerencse kegyeltjének érezheti és vallhatja magát. Életútját és művészi pályáját kezdettől fogva jótékony csillagok vigyázták és kísérik. Évek, évtizedek óta hűséges társául szegődött a siker. Immár jó ideje a kortárs romániai plasztika élvonalához tartozik. A neokonstruktivizmus jegyében fo­gant, tömör és világos szerkezetű, kifejező és eredeti forma­nyelvű alkotásai nemcsak szűkebb pátriája kiállítási termei­ben örvendenek egyöntetű figyelemnek és érdeklődésnek, hanem földrészünk nyugati felének számos nagyvárosában, rangos galériájában is mind sűrűbben hódítják meg a művé­szetbarátok s a műítészek elismerését és rokonszenvét. Jecza Péter templomai Gyurcsik Miklós felvétele GOLGOTA VI. , £5aejos=K»iw j Még nem volt negyvenéves, ami­kor az 1978-as velencei biennálén mutathatta be nagyobb méretű faszobrait. A Dante költészetéből, életművéből ihletődött kompozíció­it két ízben is értékes díjakkal jutal­mazták a hagyományos ravennai nemzetközi szobrászati seregszem­léken. Legutóbb Kölnben és Essen­ben rendezett színvonalas egyéni ki­állításokat. Főleg a hatvanas-hetve­nes években több jelentós köztéri megrendelést kapott. Nagyobb hord­erejű országos pályázatokon jeles­kedett; számos közterületre szánt műve kivitelezésre s felállításra is került Románia kisebb-nagyobb te­lepülésein. Mint az átlagosnál sike­resebb művészeknek általában. Jecza Péternek is sok az irigye, az ellensége. Népes ugyanakkor hívei, őszinte barátai és segítőtársai tábora is. Felbecsülhetetlen előnyére szol­gált, hogy bölcsője a népművészete gazdagságáról és sokszínűségéről hí­res Háromszék központjában, a ne­ves iskolavárosként számontartott Sepsiszentgyörgyön ringott. Már kis­gyerekként eljárogatott a Kós Ká­roly tervezte Székely Nemzeti Mú­zeumba, ahol az ágyúöntő Gábor Áron relikviái, a székely fafaragás sok évszázados remekei és Gyárfás Jenő balladisztikus színvilágú fest­ményei ragadták meg fogékony fan­táziáját. Általános iskolai tanulmá­nyait a híres-nevezetes Székely Mikó Kollégiumban folytatta, ahol Gödri Ferenc volt a rajztanára. Meg sem fordult a fejében, hogy esetleg művésszé is válhatna. A tenisz min­dennél jobban lekötötte. A Székely­földet akkoriban még rendszeresen felkereső tehetségkutatók bukkantak rá, fedezték fel ígéretes adottságait s képességeit. A marosvásárhelyi kép­zőművészeti középiskolába került, ahol nem sok idő múltán a kiváló szobrász, Izsák Márton famulusává, növendékévé vált. Főiskolai tanul­mányait Kolozsváron végezte, még­pedig Kós András, Kádár Tibor, Virgil Fulicea és Romul Ladea jeles, érdemösztöndíjas tanítványaként. Nyomban az akkor frissen magnyílt temesvári Pedagógiai Főiskola rajz­tanárképző karára nevezték ki ta­nársegédnek. Nemsokára elérte az adjunktusi fokozatot. Később a Bega-parti város műegyetemének építészeti karán oktatott. Mestereitől komoly, sokrétű és alapos szakmai tudást és jártasságot szerzett. Nagyszerűen bánt a szobrá­szat valamennyi klasszikus anyagá­val. Nagyon gyorsan levetkőzte a realista szobrászat kötöttségeit és kánonjait. Formanyelvében, stílus­törekvéseiben gyökeres fordulatot azonban a Henry Moore műveivel való közvetlen találkozás hozott. Erős és megtermékenyítő hatást gyakorolt rá a nagy angol szobrász 1966-os bukaresti tárlatának meg­rázó és felszabadító élménye. Az átmeneti romániai politikai és ideo­lógiai nyitás éveiben határtalan szenvedéllyel merült el a huszadik század modern képzőművészeti ér­tékeinek céltudatos asszimilálásába, teremtő birtokbavételébe. Fokoza­tosan jutott el aztán a lényegükre tisztított, az izgalmas, feszültségek­kel telített viszonylatokba állított geometrikus formákhoz, alakzatok­hoz. Egyéni jelrendszerű munkáit az utóbbi években kizárólag bronzba önti. Meghatározó szerepet juttat a tükörfényesre, felcsiszolt, sima, egyenletes felületeknek. Míg kisplasztikáit s belső terekre szánt közepes nagyságú munkáit az absztraktba hajló stilizált fogalma­zás jellemzi, köztereken felállított alkotásain kitartó következetesség­gel a figuratív és az elvont, áttételes ábrázolás sajátos, karakterisztiku­san egyéni szimbiózisának megte­remtésére törekszik. Higgadtabb, mértéktartóbb, a hagyományokhoz szorosabban kötődő eszközökkel és megoldásokkal próbálja megra­gadni s formába önteni a korszerű­séget, a tartalmi és formai jelenkori­ságot. Nagyon leleményesen és meggyőzően valósította meg a kí­vánt harmóniát például a temesvári Ifjúsági Művelődési Ház homlokza­tát dekoráló nagyméretű betonpan­nóin, amelyeket műszaki újításnak számító eljárással öntött ki. A köz­kedvelt fürdőváros, Kovászna főte­rén álló Körösi Csorna Sándor mell­szobrát pedig a legavatottabb romá­niai műkritikusok az utóbbi évtize­dekben leleplezett legsikerültebb köztéri szobrai közé sorolják. Iga­zán fájlaljuk, hogy Bölöni Farkas Sándor és Bartók Béla érdekes felfo­gásban megalkotott mellszobrait már nem önthette végleges anyagba s nem állíthatta fel a bölcsőiket rin­gató településeken. Jecza Pétertől akkor sem pártolt el teljesen a szerencse, amikor a Ceausescu-rezsim legsötétebb idő­szakában vészesen megcsappantak Romániában a hivatalos állami meg­rendelések. Az élvonalbeli képző­művészek elég számottevő részétől eltérően nem a „szocializmus győ­zelmét" dicsőítő témás kompdzíci­ókkal, a személyi kultusz máko­nyába belekábult diktátorpár port­réinak megmintázásával sietett ki­tűnni, hanem a politikai elvárások­kal és ideológiai irányvétellel, a so­rozatos nógatásokkal és felkérések­kel makacsul és vakmerően dacolva elkezdett egyházi megrendelésekre dolgozni. A vaskapui vízierómű épí­tésekor elköltöztették ősi helyéről Orsova városát. Hans Fackelmann műépítésszel az indulástól szorosan együttdolgozva Jecza Péter gon­dolta ki s építette meg a kikötőváros modern tagolású új római katolikus templomát. A homlokzatot és az oldalfalakat nyers betonba öntött, a Wáp és kereszt motívumából ihlető­dött, dinamikus tagolású, az épület tömbjével tökéletes egységet alkotó kompozíciói ékesítik. Rátermettsé­gét dicséri az oltár s a fontosabb kegytárgyak is. Pár évvel később a szakmai körökben mind nagyobb elismerésnek örvendő szerzőpáros újabb munkája a Temesvár melletti Ujszentes községben épült fel. A takaros, a kápolnáknál alig valami­vel nagyobb, sátorszerűvé formált római katolikus templom bejárata fölött Jecza Péter betonba öntött Krisztus-domborműve őrködik. „Oltárképül" egy szokatlanul új­szerű beállítású és megoldású Ma­donnát alkotott. A bronzba mintá­zott anya ugyanis nem az.ölében, hanem az oly jellegzetes óvó, védel­mező gesztussal maga előtt tartja az elinduló, karjait immár a keresztre­feszíttetés mozdulatával széttáró kisdedet. A szószék, a keresztelő­két, az oltár, a tabernákulum, a gyertyatartók, az asztali feszület ugyancsak Jecza Péter alkotásai. S negyvenszer negyven centiméter bronzreliefekben elkészítette a Ke­resztút 14 + 2 stációját is. Nem az GOLGOtAII. "TAHI. AZ ORSOVAI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM Szekernyés János felvétele rábbi státusukat, s megindul az új templomok emelésének átfogó fo­lyamata — elvégre az újraszervező­dött görög katolikusok a legtöbb helyen nem kapták vissza templo­maikat, a Ceausescu-diktatúra évei­ben keletkezett városok, hatalmas tömbháznegyedek egyikében sincs templom —, minden bizonnyal több helyen és fronton is számítani fog­nak Jecza Péter megalapozott ta­pasztalataira, jártasságára, szob­rászművészi tehetségére. Zavartala­nabbul és szabadabban valósíthatja meg egyházművészeti törekvéseit és elképzeléseit. Pár hónapja Jecza Péter a Romá­niai Képzőművészek Szövetsége te­mesvári fiókjának elnöke. Vezetői minőségében tevékeny szerepet vál­lalt a szegedi és temesvári festők, szobrászok és grafikusok cserekiálli­tásainak megszervezésében, sikeres lebonyolításában. Elsőrendű célki­tűzésének tekinti a két város között megteremtődött kulturális kapcso­latok továbberósítését, hatékony fejlesztését. A Móra Ferenc Mú­zeum Képtárában megnyílt, nagy­szabású kiállításon Jecza Péter öt kisplasztikáját tekinthetik meg a szegedi múbarátok. SZEKERNYÉS JÁNOS evangélikumokban elbeszélt törté­net illusztrálására, részletekig me­nően hiteles felelevenítésére töre­kedett, nem sokalakos tablókat for­mált, hanem az események leglé­nyegére összpontosítva, a nagy dráma legfontosabb mozzanatait élesre exponálva idézte meg a Gol­gotára vezető út sorsdöntő állomá­sait. A Megváltó s a segítségére sietők arcát állította leginkább elő­térbe... Tavaly a szülővárosa Csíki­negyedében lopva, alapos botrányok közepette felépített új római katoli­kus templomba szerelte fel Kereszt­út-sorozatát, elkészítette Szent Ta­más szobrát, míg a főoltáron konst­ruktív megfogalmazásban idézte föl Szent Gellért mártíriumát. Leg­utóbb egy regensburgi (NSZK) templom számára öntötte ki a Ke­resztút újabb változatát, a torony tetejére pedig egy ötméteres bronz­feszületet tervezett... A totalita­rista, a vallási türelmetlenséget, az ateizmust állampolitikai rangra emelő Romániában csak elenyé­szően kevés művésznek adatott meg, hogy viszonylag rövid idő alatt egész sor egyházművészeti alkotást kreál­jon. Jecza Péter a szerencsés keve­sek közé tartozik. Miután az egyhá­zak fokozatosan visszanyerik ko-

Next

/
Thumbnails
Contents