Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-28 / 246. szám

falt 1(0 u DEIMAGYAR0RSZÁ6 80. évfolyam, 246. szám 1990. szeptember 28., péntek Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 430 forint Könyöklések a célegyenesben Államfőnk Kárpátaljára is ellátogat — Újszegedi lázgörbék Á kormányprogram summája — Bemutató a Kisszínházban Faludy György alapítványa Fótum a privatizációról U

tolsó napjához érkezett a helyhatósági választásokat megelőző kampányhadjárat. A pártok és szervezetek utolsó erőbedobásaikkal igyekeznek megnyerni a választópolgárokat — igencsak csekély részvétel mellett. Mintha a nagy többség megelégelte volna a politikai retorikát, s végre-valahára, tettekre vágyna. Tudja, persze, mindehhez ki kell még bekkelnie néhány napot, érdekeit felismerve és lelkiismeretére hallgatva, szavaznia kell. S megszokta, hogy a könyökvédőkért való könyöklések szűk csoportok módszerei, pláne a finisben. Csakhogy most nem a nczök szórakoztatására, hanem bőrére megy a dolog. Ennek tudatában zajlik még ma a vetélkedő, s ezért lép életbe holnap reggel a kampánycsend. A kormány tegnapi ülésén arról döntött, hogy az egzisztenciális alap létrehozásáról dolgozzon ki az illetékes tárca kormányrendeletet. A privatizációs hitelkonstrukció serkenteni igyekszik majd a változásokat. A kormány megkezdte az államháztartás reformjának munkáját is. Olajjáték folyik a Barátság-olajvezetéken. Amolyan csiki-csuki. Hat napig nem jön, egy napig igen, egy napig nem, tegnap aztán ismét megindult a szállítás, így remény van arra, hogy még ebben a hónapban megérkezzék a 56 ezer tonnás tartozás. A Farkasréti temető művészparcellájában tegnap felavatták Ruttkai Éva síremlékét, Nagy István János szobrászművész gránit mementóját, Tordy Géza idézte a művésznő alakját. Ukrajnába utazott Göncz Árpád Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke Leonyid Kravcsuknak, az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsa elnökének meghívására csütörtökön reggel hivatalos látogatásira Kijevbe utazott. A Magyarország és a szovjet tagköztársaság közötti kapcsolatok elmélyítését szolgáló látogatása során a köztársasági elnök tárgyalásokat folytat vendéglátójával, Leonyid Kravcsukkal, illetve az ukrán állami élet más vezető személyiségeivel. A kontaktusrendszer továbbépítéséhez űj alapokat lefektető magyar—ukrán párbeszéd egyik új állomásaként a két állam — a terveknek megfelelően — konzuli kapcsolatokat létesít egymással. Magyarország ezzel úttörő szerepet vállal a szövetségi kapcsolatait „újrafogalmazó" Ukrajnához fűződő viszony átalakításában. A látogatás politikai programjának másik, nagy érdeklődéssel várt dokumentuma az a nyilatkozat, amelyben a tárgyalófelek a nemzeti kisebbségekről vallott nézeteiket összegzik. A nyilatkozat várható elfogadásával a kapcsolatépítés új útjait kereső Ukrajna és Magyarország példát mutathat a nemzetiségi problémák éleződésétől feszült közép-kelet-európai régió más államai számára is. Az előzetes értesülések szerint, az ukrán vezetés megértéssel fogadja azt a magyar kérést is, hogy kölcsönösen biztosítsanak lehetőséget a második világháborúban elpusztult katonák emlékhelyeinek ápolására. A magyar köztársasági elnök a politikai jellegű tárgyalások mellett — az előzetes programnak megfelelően — felkeresi az ukrán írószövetséget, majd útjának záróeseményeként Kárpátaljára látogat, ahol találkozik a helyi magyarság vezetőivel. Az első privatizációs prog-! ramban érintett vállalatok munkavállalói érdekvédelmi szervezeteinek képviselői azért találkoztak, hogy megtárgyalják a privatizációval összefüggő, a munkavállalókat érintő legfontosabb kérdéseket. A jelen levő szervezetek (Centrum Áruházak, Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat, Gamma Művek, Hollóházi Porcelángyár, Hungarhotels, Hungexpo, IBUSZ Rt., IDEX Külkereskedelmi Vállalat, Interglobus, Kner Nyomda, Kunép, MÉH Nyersanyag-felhasználó Tröszt, Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat, Pannonplaszt, Pietra Épületkerámia-ipari Vállalat, Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt., Salgótarjáni Síküveggyár, Volán Tefu Rt., Kipszer, Tokaj-hegyaljai Állami Borgazdaság) munkavállalói képviselői úgy ítélték meg, hogy a kormányzat nem fektetett kellő súlyt az első privatizációs program előkészítésére, kialakításába nem vonta be a munkavállalók érdekképviseleti szervezeteit, és jelenleg sém biztosított a munkavállalói érdekképviseletek hatékony részvétele. A fórum résztvevői igénylik, hogy — a privatizáció során intézményesen vegyék figyelembe a munkavállalók 1szempontjait, ehhez teremtsék meg a szükséges jogi garanciákat; — a munkavállalók kapjanak képviseletet az Állami Vagyonügynökségben, a megyei vagyonbizottságokban, és az első privatizációs program bírálóbizottságaiban ; — a pályázatok elbírálásánál kapjanak szerepet a munkavállalók legfontosabb szempontjai, ezeken belül egyetértési joggal a foglalkoztatáspolitikai kérdések, a szociális ellátás és a munkajövedelmi kérdések, valamint a dolgozók ingyenes, illetve kedvezményes tulajdonhoz juttatása; — a privatizáció során a munkavállalók folyamatosan kapjanak információkat az átalakulás helyzetéről, az elbírálásra kerülő dokumentumok tartalmáról. Az első privatizációs programban érintett vállalatok munkavállalóinak együttműködési fóruma szükségesnek tartja, hogy a privatizáció kérdéseiről az Érdekegyeztető Tanács átfogóan és részletesen is tárgyaljon, ezért felkéri a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségét, hogy a munkavállalói oldal más szervezeteivel egyetértésben kezdeményezze az Érdekegyeztető Tanács soron kívüli összehívását. Olajbányász-vándorgyűlés A szénhidrogén-bányászat szakembereinek nagyszabású nemzetközi találkozójaként kezdődött meg csütörtökön délelőtt Balatonszéplakon a magyar olajbányászok 21. vándorgyűlése. Szakmai delegációkkal olyan „olajhatalmak" is képviseltetik magukat, mint az Egyesült Államok, Kanada és a Szovjetunió. A felfokozott nemzetközi érdeklődést a rendezvény házigazdái mindenekelőtt az újabb olajárrobbanással hozzák összefüggésbe. A kialakult helyzet hallatlanul felértékelte mindazokat a szakmai információkat, tapasztalatokat, fejlesztési eredményeket, amelyek növelhetik a szénhidrogén-kutatás és -kitermelés hatékonyságát. nt Nemrégiben láttam a Figyelő című lapban a mezőgazdasági szövet, kezetek százas toplistáját. Ebben két megyei gazdaságot találtam, a Rúzsai Népszabadság Tsz^t és a Sándorfalvi Magyar—Lengyel Barátság Tsz-t. A bd.sorolás alapját az l!)89-es gazdasági év hatékonyságát tükröző adatai adták. Mindezt azért említem, hogy érződjék, nem egy bukdácsoló, tartalékait felélt nagyüzem vezetője Keresztúri István, a sándorfalvi elnök. Amikor a mezőgazdaság jelenére, jövőjére terelődött a szó, keseredettséget. pesszimizmust, de egyben dacot is . éreztem a hangjában. — A közgazdasági és piaci helyzet mára odáig jutott, hogy a kukoricatermesztéstől az állattenyésztésig, minden veszteségek. Ebbe nemcsak a nagyüzem, a kistermelő is tönkremegy. A kukorica 6,5 tonna kerüli átlagnál adja vissza a költségeket, most az aszály miatt ennek fele a hozam. Baromfit nem szabad tartani, s úgy tűnik, a birka 'is ráfizetés. Az utóbbi évek 20-30 millió •forintos év végi nyereségének jó, ha a negyede meglesz. A „pályán kívül állók" bekiabálásai, a téeszek és vezetőik ellen felszított hangulat csak tetézik a kilátástalanságot. Elgondolkodtató a ránk akasztott. Torgyán-féle Iszakbarom jelző, s az, hogy a kezünkbe sarlót, kalapácsot kéne adni. Csak nehogy annyira hiányozzanak majd ezek az elüldözésre ítélt szakbarmok, mint '45 után a gazdatisztek. Azért, akkor nagy árat fizettünk. — Ha mindez elviselhetetlen lelki teher, önként is fel lehet állni a vezetői székből... — A könnyebbik megoldás ez lenne, annyira tartom magamat, hogy vállalkozóként is megélnék. Nem tehetem, azért vagyok még ma isi itt, hogy ennek a négyszáz embernek, akivel együtt dolgozom vezető társaimmal együtt, olyan közgazdasági környezetet teremtsünk, hogy holnap is meglegyen a kenyerünk. — A megoldás? — Ügy tűnik, a tulajdonosi szemlélet, a privatizáció. Errefelé kell terelni a tagságot, nehogy az utóbbi 15 évben felhalmozott, mára 200 millió forintra rúgó vagyontól elessenek. Tudom, erre rásüthető a hatalom- és vagyonátmentés divatos vádja. Ha ez mentés, akkor azok számára az, akiket megillet. — Mindez miként fest a gyakorlatban? — Szeptember elsejétől a teljes tevékenységet felölelően hat egyszemélyes káaftét létesítettünk, a központ csak a vagyonkezelésre szorítkozik. A tizenkét éves főágazati rendszer mindennek már megadta az alapját, csak formába kellett önteni. Előfordulhat, hogy magam alatt vágtam a fát, s az új szervezetben rám egy idő után már nem is lesz szükség. Akkor sem volt más választásunk. — A belső visszhang? — A vagyon, a munkahely féltése az összetartozást erősíti. Ügy érzem, a túlnyomó többség, a földdel nem rendelkezők biztonságérzete ismét visszatért Mindez kísérlet, nem másra, mint a túlélésre. Hasonló példák akadnak a megyében, az" országban is. Az útkeresés jogát és kötelességét senki sem kerülheti el. T. Sz. I. Az SZDSZ és a Fidesz kampányából Hz önkormányzatban a kisebbségek maguk képviseljék érdekeiket A helyhatósági választásokat megelőző kampányban a különböző pártok és társadalmi szervezetek a: nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletéről is kidolgozták elképzeléseiket. Az MDF és az egyik cigányszervezet, az MCDSZ együttműködéséről már beszámoltunk lapunkban. Most a szegedi Körgát Klub elnökét, Tűhegyi Józsefet és a Fidesz egyik képviselőjelöltjét, Lencsés Évát kérdeztük a két szervezet kisebbségpolitikájáról. — A Körgát Klub, az SZDSZ és a Fidesz már korábban, a kampány előtt is foglalkozott az etnikai kisebbséget jelentő cigányság, az egészségkárosodottak és a nyugdíjasok problémáival — szólt az előzményekről Lencsés Éva. — Felméréseket végeztünk, s az eredményeket eljuttattuk a városi tanácsnak, de ott érdemben senki nem törődött a gondjaikkal. Nem egy esetben a puszta jóindulattól függött volna a megoldás, de sikert sajnos nem értünk el. Szakmailag megalapozott döntések csak az új önkormányzat megválasztása után, gondos szociológiai felmérések, kimerítő esettanulmányok alapján születhetnek — Van-e kapcsolatuk valamilyen cigányszervezettel? — Meglepetéssel olvastam, hogy az MDF listáján még az MSZMP-s—népfrontos időszakból származó MCDSZ egyik tagját indítja képviselőjelöltnek — vette át a szót Tűhegyi József. — Ez, a cigányoknak egy töredékét „tömörítő" szervezet annak az állampárti időket jellemző helytelen felfogásnak a megtestesítője, mely szerint egy kisebbség helyzetét a kormánypárt hivatott megoldani. Csodálkozom, hogy az MDF magáévá tette ezt a felfogást, ugyanis a Körgát Klub azon összejövetelén, melyen a cigányság problémáival foglalkoztunk, az MDF egyik országgyűlési képviselője is jelen volt, s egyetértett azzal az alaptétellel, hogy a kisebbségeknek önmagukat kell képviselniük az önkormányzatban. Ebből következően nem egyetlen cigányszervezettel, hanem ezzel az egész, igaz, nagyon megosztott népcsoporttal szeretnénk kapcsolatba kerülni. — Szegeden alakult meg a cigányönkormányzat, amely nem politikai, hanem nemzetiségi szervezet. Segítségükre támaszkodnak? — A cigányság törzsi ellentéteit próbálja föloldani a cigányönkormányzat, a beas-, a kárpáti és az oláh törzs kibékülését szimbolizálja. A cigányönkormányzat merít saját, a 13 ősi cigány kaszt együtt-tartására alkalmas hagyományaiból, ugyanakkor átveszi a modern önkormányzati hagyományokat. így jeleníti meg az összcigányság érdekeit. Ezzel a felfogással ért egyet a Körgát Klub, az SZDSZ és a Fidesz. A cigány mint magyar állampolgár csatlakozhat bármely párthoz (természetesen cigányszervezethez is), de nem lenne szerencsés, ha pártpolitikai szempontból megosztana ez a népcsoport. — A kampány után mit tesznek ezekért az emberekért? — Támogatjuk Derdák Tibor országgyűlési képviselő kisebbségi indítványát, amely azt szorgalmazza, hogy a kisebbségek automatizmussal kerüljenek be az önkormányzati testületekbe. A kisebbségi listát nem tartjuk szerencsés megoldásnak, mert szegregációt jelent. Egyéni választókerületekből nemigen tudnak annyi szavazatot szerezni a kisebbségi képviselőjelöltek, hogy bekerüljenek az önkormányzati testületbe. Az SZDSZ-, a Fidesz-listán három olyan személyt indítunk, akik ombudsmanként képviselnék a cigányság és más kisebbségek érdekeit. Szegeden összehívnánk egy cigányfórumot, amelyen a népcsoport minden szervezete képviseltetné magát. E fórumon felmérnénk, milyen igényei vannak a cigányságnak, hogy nemzetiségi léte megéléséhez hozzákezdhessen. Az igények alapján majd tervezetet nyújtunk be a szegedi önkormányzathoz. Ezzel a szociális szférából az őt megillető szintre, kisebbségi üggyé emelnénk a cigányság problémáját. Szeretnénk, ha a cigányság — jól felfogott érdekében — nem politikai pártokhoz kötné a szekerét, hanem önállóan, a megosztottságon felülemelkedve, nemzetiségként föllépve maga képviselné érdekeit, képviselői helyeket szerezne az önkormányzatokban. Ó. J.—Ú. I. Szombati magazinunkban két interjú ellentétes kiindulópontokból láttatja Erdély helyzetét; találkozhatnak A rabsiccal; az egyetemi, illetve a kuvaiti konfliktus hátterét megvilágító írást közlünk; olvashatnak arról is: versenytársak-e az anyósok. (újszászi)