Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-27 / 245. szám

1990. szeptember 27., csütörtök Kultúra Diákmegmozdulások országszerte (Folytatás az 1. Mairól.) tórium maximumába bepréselórlütt óriási diáktömeget abban, hogy meghallgassa apártok képviselőinek álláspontját. Aki többé vagy kevésbé támogatta a diákság küzdelmét (SZDP, FKGP, Fidesz, SZDSZ, MSZP), az szemé'yesen képviselte pártját, aki ellenzi az egyetemisták, főiskolások megmozdulását (MDF, KNDP) — írásban küldte el észrevételét. Mindeközben a Kárász utcán aszfaltfirka névvel hirdetett rajzokat láthattak a járókelők — amíg el nem mosta az eső. Csak egy jellemző a sok felirat közül: „Andrásfalvy Berci, nem mondjuk, hogy merci". (baiogh) * A jövő hét végéig tárgyalóasztalhoz ülnek a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a diákönkormányzatok képviselői. Napirendre kerül a hallgatói juttatások kérdése, valamint a felsőoktatási intézmények szervezeti és működési szabályzatának ügye, s a diákönkormányzatok képviselői bekapcsolódhatnak a jövő évi költségvetés felsőoktatást érintő részeinek tárgyalásába ís. Ezzel a miniszteri ígérettel ért véget szerdán az egyetemi és főiskolai hallgatók országos tiltakozó és figyelemfelkeltő demonstrációja. (MTI) Válasz Koha Róbertnek A Délmagyarország — szándéka szerint — objektív alapállásból teszi kötelességét: tájékoztatja előfizetőit és olvasóit a város és a környék eseményeiről. Ezért adott helyet az MDF helyi szervezete aielnökének aláírásával jegyzett véleménynek az egyetemi és főiskolai hallgatók szegedi megmozdulásával kapcsolatban. Az észrevétel párt- és egyéni szempontokkal egészíti ki a szegedi diákság mozgalmairól lapunk — a szerkesztőség vezetőinek és kollektívájának megítélése szerint korrekt — tudósításait Elfogulatlanságunkból következően, változtatás nélkül adtuk közre a lapzártakor érkezett, elfogultságoktól sem'mentes írást. Így azt a (igaz, zárójeles) megjegyzést is olvashatták, mely egyik tudósítónk magatartására vonatkozik. Lapzárta lévén, kollégánkat nem kérdezhettük meg az ügyben. Ezért ma visszatérünk erre újságíró tárgyilagosságának elengedhetetlen feltétele, hogy az adott témáról a lehető legtöbb információja legyen. Ezt a tudást csak úgy szerezheti meg, ha mindenütt jelen van, lehetőleg mindent lát és hall ami az illető tárgykörrel kapcsolatos. Szakmailag kifogástalanul ját el a Délmagyarország, munkatársa, amikor az egyetemisták szinte valamennyi gyúlésén-megmozdulásán-megbeszélésén jelen volt. Kijelentjük, Koha Róbert zárójelbe tett állítása nem felel meg a valóságnak. Munkatársunknak sok száz tanúja van arra, hogy nem szervezői, hanem tudósítói tevékenységet végzett. Foghúzás helyett csoda Bach-témák a dómban Varnus Xavérról lehetetlen újdonságot írni, ugyanis augusztus óta tele van a nevével a magyar sajtó. Egy biztos: ahol eddig járt, mindenütt mély nyomokat hagyott. A 26 éves magyar származású, Kanadában élő orgonaművész leginkább Bachimprovizációiról ismert. „No, te jó öreg Bach papa, köszönöm, hogy megírtad a művedet, de mostantól én rendelkezem felette" — nyilatkozza. A zeneművet úrlapnak tekinti, melyet a mgi ember számára a mai művészeknek kell kitölteniük — „különben a koncert olyan lesz, mint egy foghúzás" — mondja, és ezt tekinti ars poeticájának. Évente kb. 150 koncertet ad 1500—3500 dollárért. Mivel ennyit Magyarországon nemigen tudnának neki fizetni, koncertjei jótékony célúak; a szegedi hangverseny bevételét az űjkígyósi öregek otthonának ajánlotta fel. A művész egyébként Paskai László esztergomi érsek meghívására érkezett Magyarországra. Életútja ez idáig személyiségének megfelelően alakult. Kőbányán született, Kárpáti Józsefnél, Baráti Istvánnál és Kistétényi Melindánál tanult, majd — elégedetlen lévén a hazai képzéssel Franciaországba, onnan Kanadába költözött. 1986-ban San Franciscóban megnyerte a nemzetközi improvizációs versenyt, jelenleg a Királyi Konzervatórium professzora. Kedvenc időtöltése a temetők, kripták látogatása és a nősülés, nemrég vált el harmadik feleségétől. Budapesti, Mátyás-templomi hangversenyéről írja az Esti Hírlap: „Ez nem egy orgonakoncert volt a sok közül. Ez csoda volt, melyet oly ritkán élhetünk meg. Részesei lehettünk egy hatalmas, csodálatos erő működésének, mely erőt csak bámulni tudunk, és hatalmába kerülni, birtokolni nem." Az „erő" nemsokára Szegeden is működni fog. Ma, csütörtökön este 8 órakor a szegedi dómban: Varnus Xavér! K. G. Belgiumba készül a Szeged Táncegyüttes Vasárnap már Belgiumban, Dournai városban lép fel a Szeged Táncegyüttes egyik csoportja, melynek vezetője Nyisztor György. A nemzetközi folklór fesztivál, melyré a táncosok meghívást kaptak, szeptember 30-ától október 6-áig tart.. Részt vesznek rajta : többek között svédek, lengyelek, törökök, szenegáliak stb. Kr- esti, nagyközönségnek szánt előadásokon kívül délelőtti ás délutáni programot is várnak a táncosoktól, öregek otthonába és iskolákba viszik a csoportokat, hogy ott bemutassák nemzeti táncaikat. A Szeged Táncegyüttes csoportja dél-alföldi, szatmári, mezőségi, széki, dunántúli és méhkeréki táncokkal készült a szereplésekre. Népművészeti tárgyakat is visznek magukkal, melyeket szintén bemutatnak. Az együttes egy másik csoportja két évvel ezelőtt már járt ezen a fesztiválon, kiváló vendégfogadásban volt részük Dournaiban, igaz a belga táncegyüttes is jól érezte magát tavaly Szegeden, a nemzetközi néptáncfesztiválon. Ne tartsanak begubózott filosznak, ha azt állítom: bestsellerrel vetekedő élményt jelentett a szegedi színészettel, illetve színházzal kapcsolatos levéltári anyag rendezett gyűjteményének — szakzsargonnal élve: regesztájának — olvasása. Ha végiglapozzuk a három kötetet, kétszáz év története bontakozik ki III. Károly 1719-es szabadalomlevelétől kezdve —, miszerint „a városnak jogában áll közjó tekintetéből gyógyszertárakat állítani, a közönség részére orvost alkalmazni! továbbá nyilvános helyeket létesíteni, nevezetesen : színházat, céllövőházat és más látványos helyeket felállítani" — egészen az 1948-as államosításig, amikoris a város törvényhatósági bizottsága „kimondta, hogy a város tulajdonában levő épületet díjtalan használatra a Szegedi Állami Nemzeti Színház céljaira átengedi. A 6zinház fenntartásáról az állam gondoskodik. A város a kiadásokhoz hozzájárul". De böngészhetünk is benne, mint valamiféle „egypercesekben", eltűnődve például a cenzúra működésének, a pályázati rendszernek, a színház és a város kapcsolatának, a músor-összeí állításnak. a színi évadok mérlegének hivatalos lenyoSzínházi regeszta matként fennmaradt „történetkéin". íme néhány mazsola: 1793-ban „a színházak igazgatóinak minden negyedévben jelentenie kell a helytartótanácsnak az előadásra kerülő darabok címét. Csak olyan darabokat játszhatnak, amelyeket Bécsben és Budán is játszottak." Szigorúbb leirat 1799-ből: „A helytartótanács ... utasítja a társulatok igazgatóit, hogy háromhavonként repertoárjukat mutassák be a városi tanácsnak. A városba érkező társulatok tájékoztatása végett a rendőri biztosnak az utasítást adják ki." Ezzel szemben 1920-ban a kormánybiztosi főispán hiába kérté a színházban előadott művek ellenőrzését, a városi tanácsnak — mint kinyilvánította — „nincs felhatalmazása a cenzúra gyakorlására". Mily sok vállalkozó akadt a szinház-igazgatói posztra! 1930-ban a városi törvényhatósági bizottság jegyzőkönyve szerint „az összes színház gazdasági válsággal küzd", ugyanakkor 26 igazgatói pályázat érkezett; köztük Bárdos Artúré, aki budapesti igazgató volt akkor, Németh Antalé, aki a szegedi színház rendezője volt, vagy Szabó Pálé, aki a temesvári színház vezetője. _ Járatlanabb olvasó csettinthet az 1918-as évad havi műsorának láttán: A dada, János vitéz, Piros bugyelláris, Macbeth, A képzelt beteg. De a minőséget illetően kételyeket kell, hogy ébresszen az évad bemutatóinak számszerű mérlege: „A színigazgató jelenti, hogy az évadban eddig 28 újdonságot és 31 reprízt, összesen 59 új betanulású darabot mutatott be, és még 6 újdonságot fog hozni." Hogyan is működött a tanácsi fennhatóság és a színházi vállalkozás rendszere? Ügy tűnik, mindenki végezte a maga dolgát, s ezért vállalta a felelősséget. Nézzük például a színház szerződési feltételeit 1910-ből: „A város díjfizetés nélkül átengedi a színház épületét. Anyagi kérdésekben a tanács, művészeti ügyekben a színügyi bizottság döntése szükséges. A város szolgáltatja a fűtést, eszközli, a színházi épület fenntartását és tűzbiztonságát, és a belső javításokat. A vállalkozó igazgató kötelezi magát jó ízlésű és erkölcsű darabok tartására." És így lőn... A városi tanács gondoskodik még arról is, hogy a színházhoz vezető utcán keletkezett gödröt eltüntesse; a színidirektor szerződteti a színészeket, hozza a jelmeztárat és a műsort; a színügyi bizottság pedig hol a tanácsot ösztökéli újabb és újabb színházi segélyekre, hol az igazgatót szidja az alantas darabok és a gyenge színtársulat miatt. A bizottság vitája olykor személyeskedéssé fajul — árulkodik egy jegyzőkönyv 1913ból —: „Egyes bizottsági tagok a színésznőkkel baráti viszonyban vannak. Határozat: A bizottság tagjainak többsége lemond megbízatásáról." Hosszan csemegézhetnénk még a múlt dokumentumaiból, de méltatlanság lenne ezt a páratlanul értékes és pontos forrásgyűjteményt csupán így megítélni. A Magyar Színházi Intézet színháztörténeti sorozatában megjelent kötetek az ún. közigazgatási iratok többezres dokumentumanyagát tárják föl — Dunainé Bognár Júlia és Blazovich László levéltárosok búvárkodásának eredményeként — részletes és korrekt módon, ami nélkülözhetetlen a szegedi színháztörténet megírásához. Nóvák Mária A lapunkban szerdán megjelent „Függetlenségi rrvilatkozat"-ot aláíró fUggetlen önkormányzati képviselőjelöltek plakátja. (x) Szegény jó Guldenburgok! Bevallom, a sárga irigység öntött el, mikor először láttam ezeket a Guldenburgokat! Kész mazochizmus lesz — gondoltam — végignézni a sokrészes NSZK filmsorozatot. Szuper klinikájukkal, már Brinkmannék se nagyon illettek bele a magyar közállaDOtokba, na de ezek a csőd szélén álló grófok! Ahogy ezek tönkre tudnak menni! Mert a vak is látja, hogy az lesz a vége. De addig? Ámulhatunk azon, hogyan és mit reggeliznek, milyen vendéglőben ebédelnek, milyen lovon ügetnek ki a birtokaikra, milyen kocsin hajtanak a városba, milyen csillár lóg a fejük fölött, milyes pongyolában lejtenek, s milyen pávák sétálnak a kertjükben, mely a fantasztikus kastélyukat övezi. A városban lakó fantomas-fejú vő, s a gyönyörű mellékoldalborda újságírónő szuper bútorokkal berendezett háza se kutya. Telefon még a budiban is. Két kagyló. Kedd esténként a film után, ha végigpásztázok szememmel házgyári lakásunkban, mindig sokkal szörnyűbbnek találom, mint más napokon. Ügy péntek táján kezdek belenyugodni úira, hogy az ajtóink elvetemedtek, hogy az ablakaink szinte már becsukhatatlanok, hogy az előszoba tapétája megbuggyant. Szombatra már a konyha csempéjének pisisárgája se izgat annyira, s a linoleumpadló — isten tudja mitől — szaporodó foltjai sem. De kedden este mindig nagyon utálom a mackóbarna padlószónyegünket, mert ha látom Carina di Angeli orgonalila és sajtfehér szőnyegeit, éjjel álmomban iyen színű még az a rét is, amin a balást.yai tehenek legelnek. A nagyasszony éjfekete kalapjáért pedig néhány, még azoknál mélyebb ráncot is vállalnék a homlokomra, amiket már évek óta a frufrummal próbálok eltakarni. No, persze Nane tizenhét éves hamvassága is megérne néhány dajesemárkát; Igaz, szőke haja és duzzadt ajka mifelénk is lehet bármelyik Étel-közből származó, s manapság a röjtökmuzsaji önkormányzat jövőjét építő leánykának, s ha meggondolom, őt nem beszélik le a finnyás szülők e.gy sofőr, esetleg egy magántaxis fiáról, s mennyivel könynyebb nálunk egy emancipált, ötven körüli nőnek is, aki minden kertelés nélküL, szemtől szembe utálhatja anyósát, hiszen nem függ tőle, meg a nyamvadt vagyonától. s hogy ezek a Balbekék is mit görcsölnek azzal a sörreklámmal ? Nálunk a boltban ügy fogy a kőbányai, mint a cukor, pedig a fene se reklámozza! Ha jól meggondolom, nem, is irigylem én ezeket a Guldenburgokat. Sót, arra a következtetésre jutottam, hogy nem tudnak ezek élni! Csak szenvednek ott, azon a nagy hülye birtokon, a saját piszlicsáré ügyeikkel elfoglalva. Ahelyett, hogy valahova integrálódnának, pártokat szerveznének, kormányt alakítanának, vagy helyhatósági választásokat rendeznének. Tudniillik, hogy a szebb jövőjüket biztosítsák; Meg kéne nekik valahogy mondani: nem jól csinálják. „Tiszta ideg vagyok", ezek fogadjunk, a végén befuccsolnak, miközben mi . itt jobbnál jobb gazdasági programokkal állunk elő! Persze, nekünk könnyű, a mi örökségünk sokkal nagyobb, mint a Guldenburgoké. Csak győzzünk utánaszámolni! Pacsika Emília A MUNKÁSPÁRT (MSZMP) önkormányzati programjából: Emberhez méltó gondoskodást a nyugdíjasokról! Szavazzon egyéni jelöltjeinkre, és a i -es listára!