Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-26 / 244. szám

1990. szeptember 26., szerda Bolygók 3 Város Az önállósodás esélyét, a sajátosságok figyelembevételét ígéri az önkormányzati törvény a településeknek. A nagyobb városok önálló egységet képező részeinek is megváltozik a helyzete. Részben azért, mert az új önkormányzati testületek kisebb létszámúak lesznek, mint a korábbi tanácsok voltak, ezért egy-egy képviselőhöz nagyobb terület (nagyobb) gondja tartórészek zik. Másrészt azért, mert a városrészek alkotta település gazdasági lehetőségei — megfelelő törvény hiányában — még nem ismertek. így az sem, miből fejlesztik az infrastruktúrát, a szolgáltatásokat, az itteni élet minőségét. Szeged városrészeinek gondjaiból kötünk — nem szép, de sokszínű — csokrot a" megválasztandó önkormányzati testületnek. A Belváros szíve A várost járó közvéleménykutatók — kiknek tiszte az volt. hogy kifaggassák a polgárokat, mit kíván Szegednek népe az új önkormányzattól — hozzám nem csengettek be. Pedig hát lett volna mondanivalóm. Persze így utólag már nem is bánom, hogy kihagytak. Mondandómat egymondatos felelet helyett, ömlesztve. az úgynevezett kifakadásos módszerrel tárhatom a tisztelt leendő polgármester úr és az önkormányzat elé. Pontosabban: sétára invitálom városunk majdani első embereit. Rövid belvárosi sétánkon megmutatnám Önöknek. milyen is a mi kis centrumunk. az én „olvasatomban". Először az áruház legfelső lépcsőfokáról vetnénk egy pillantást a Dugonics tér felé. Ha az Isten jó ízléssel és nemes lélekkel áldotta meg Önöket, elborzadnak a látványtól: Szeged szellemi központjának, az egyetem környékének bazári küllemétói, Csúfítottak itt már eleget a Nagyáruház megépítésével, s ma rondítják tovább a vásározók gombamód szaporodó, már-már az egész teret elborító, ízléstelen sátraival. A rossz arcú urakról — kik a szemlélődés közben lökdösik Önöket — csak annyit: valutázók A pénzügyórségtó! néhány méterre űzik jól jövedelmező — állítólag tiltott — tevékenységüket. Az óvatosabbak a Kárász utcán teszik ugyanezt, úgyszintén zavartalanul. No, de menjünk tovább! Sétáljunk a Toldi utcán! Bár ez nem veszélytelen vállalkozás, mert csak az úttest közepén haladhatunk. A gyalogjárdát ugyanis naponta eladják. Az utolsó centiméterig A fizetőparkoló autóinak orra a házak faláig ér. Gyalogos közlekedés mindkét oldalon kizárva. Itt betérhetnénk a Toldi utcai óvodába, s ha lenne e városnak minden mérgező anyagot kimutató légszennyezésméróje, megtapasztalhatnánk, mennyi kéndioxidot, ólmot szívnak az udvaron „levegőző" utódaink. Gyanítom, döbbenten állnánk és gázálarcért kiáltanánk. S miközben mutatnám a levegőt nem szennyező villamos sínpályáján kiparcellázott autóparkolót a Somogyi utcában, Önök sajnálkozva mondanák: a benzingőzbe burkolózott Belvárosból a forgalmat kitiltani nem lehet, mert nincsenek parkolóházaink, a várost elkerülő autóútjaink, se a gépjárművekre szerelhető katalizátoraink. Hát igen — sajnálkoznék Önökkel együtt, csak hát a Belvárosban lakót, s az e tájra kényszerülőt ez a fénv nem érdekli, mert hogy csak egy tüdeje és egy élete van. No és állítólag emberi joga az egészséges élethez. Ha már itt vagyunk a ToldiSomogyi sarkán, legyünk oly merészek, hogy bekopogunk az egyik földszinti lakás ablakán. Azon, amelyiket mindössze egy centiméter választ el az alatta levó sorozó bejáratától. Megkérdezhetnénk az itt lakót — a házbeliekkel együtt —. hányszor és hány fórumon emeltek szót a kocsma ellen. Hiába tették. A sörözó — a műemlékház pincéjében — csak megépült, az udvaron a szennyvíztárolóval. E házról — melynek lakói néhány évig nem kaptak gázbeszerelési engedélyt, mondván, a szellözónyílások csúfítják a műemléképületet — csak annyit: 1870ben épült, romantikus stílusban. A romantikus stílus mellett mutatnék Önöknek — a Belváros szívében — egy kis szoc. reált.: vizeletfoltos, koszos, bűzös kapualjakat, évtizedek óta aládúcolt, málló vakolatú lépcsőházakat, méternyi gaztól zöldellő, szennyvíztói bűzlő belsó udvarokat, amelyekbe tucatszámra ad ki az IKV autóbeállási engedélyeket, tisztes bérleti díjért. Mutatnék persze szépet is. A nemrég elkészült, állítólag sétálónak szánt Oroszlán és Deák Ferenc utcát a guszta burkolattal, pihenőpadokkal, virágokkal és a mindezeken gátlástalanul átgázoló gépjárművekkel. Innen már csak egy nagy ugrás a Tisza Lajos körút zsibvásán forgataga, mely csakúgy, mint fent, az egyetem terén, városrondító jelzővel illethető. Nos mindezt megmutatnám Önöknek a mi kis Belvárosunkból, abban a reményben, hogy belátják: azt a sokat emlegetett és oly régen beígért nagytakarítást érdemes a dolgok kellős közepén elkezdeni. (A fotókat Nagy László készítette.) Kalocsai Katalin Mire gyógyír az önkormányzat? Községek válófélben — Szeretnénk magunk irányítani életünket — mondják a megkérdezettek azokban a társközségekben. ahol a KSH megyei igazgatósága információt gyűjt a közös tanácsok 15—20 esztendejéről, s ezzel kapcsolatban a majdani önkormányzatok lehetőségeiről. A községek közelmúltja mind gazdasági, mind politikai téren egy erősen centralizált irányítás. A közös tanácsok, tsz-ek. iskolák, egészségügyi ellátás, művelődés egymásba ágyazása igazolhatóan — a falvak általános hanyatlásánál is erőteljesebben — szorította perifériára a nem székhely társközségeket. Kicsik — nagyok A végrehajtó hatalommá váló tanácsok, a lakosok információhiánya, a demokrácia eltűnése (formális falugyűlések és tanácstagrendszer) az emberek tudatában is egy speciális kisebbrendűségi érzést alakított ki. Bár a statisztika alapján néhány településen komoly fejlődést is igazolhatott, s így a hatalom elégedetten nyugtázhatta tevékenységét, a prpblérnák halmaza és a vezetés-lakosok ellentéte egyre nótt. A faluban lakók ugyanis a tőlük térben is eltávolodott döntéssel szemben sokszor nem azt, nem úgy és nem akkor akarták, ami, ahogyan, és amikor megvalósult. A jelenlegi változási szándék nem elsősorban a település harca az önállóságért, hanem az embereké a valódi önkormányzatért, a tanácsrendszer és a régi hatalom ellen. Vannak persze jól funkcionáló tanácsok, társközségi kapcsolatok. Tény viszont, hogy még az ideálisnak, szükségesnek tűnó kötődések helyett is (Földeák — Oföldeák) a „kisebb" csupán a leglazább kapcsolódást jelentő igazgatási társulást látja a jövőben alkalmazhatónak. Változás vagy leszámolás A jelenlegi községi vezetés működését azonban számos negatívum kísérte. Az igen szűk rétegre támaszkodó tanácsi vezetés — sajnos a lakosok kisebb száma bizonyíthatóan nem jelentett nagyobb demokráciát — az információk egyedüli birtokosaként s kizárólagos döntési pozícióban korlátlan hatalmat gyakorolhatott. Ennek ismeretében joggal vetődik fel a kérdés: vajon az a néhápy ember mennyire használta ki helyzeti előnyét a falu gazdaságában, a szolgáltatások stb. terén. Érthető, hogy a gyakran a közösség rovására — persze törvényes keretek között — folytatott tevékenység egyedül megteremtheti-e a változás szükségességét, s a leírtak alapján az sem meglepő, hogy kirívó esetben mindez a leszámolás igényén alapul. Az önkormányzati törvény adta lehetőségek azonban a kialakult helyzetben alig tudják e településekben a változás mozgásterét megteremteni. Ez egyrészt a községek jelenlegi állapotából, másrészt viszont a törvény hibáiból is fakad. A falvak közismerten egyoldalú, gyenge gazdasága, a fejletlen infrastruktúra mellett komoly hátrányt jelent a szellemi töke hiánya. A jelenlegi hatalmon kívül álló, alapvetően alulinformált falusi értelmiség csak nagy nehézségek árán lesz képes vállalni a vezetés szerepét. Ma még a jövő önkormányzatának potenciális elemeként kezelhető politikai csoportok nemcsak ínformáció tekintetében, hanem sokszor szervezetileg is elszigeteltek. Nem vethető el az a meggondolás, hogy e helyzetet a jelenlegi tanácsok sok helyen elő is segítik Örökségül üres kasszát A hatalom viselkedése példaértékű. Esetenként az alkalmatlanságát már régóta fölismerő vezetés rezignált várakozása jellemző. Másutt viszont egy ma igen gyakori folyamat a hatalom gazdasági területre való átmentése is megfigyelhető. Ezzel párosulhat az a tevékenység, amiben az eljövendő önkormányzat gazdaságilag lehetetlenné tételét célozza. A tanácsi kassza megalapozatlan költekezéssel való kiürítése — ilyennek nevezhetjük az elhalasztható, milliós nagyságrendű beruházásokat — ugyanis jó alapja lehet az új vezetés gyors hitelvesztésének. A hatalomátvétel egyes helyeken valószínűsíthető radikalizmusa pedig egyértelműen ilyen cselekedetekre ösztönzi a jelenlegi tanácsi apparátust. Ezzel ellentétes hatású lehet viszont a tanácsok közelmúltbeli menekülésszerű depólitizálódása. A jövő tervezése — azon túl. hogy sok helyen a várakozás jellemző — mind a tanácsok, mind a potenciális önkormányzati csoportok részéről nagymértékben illuzórikus, tevékenységük általában a választási harc szervezésére korlátozódik. Erős annak a veszélye, hogy a létrejövő települési önkormányzatok lehetetlen helyzet elé állnak. Kevés az esély arra. hogy a társadalmi önszerveződés komoly produktumokat hoz létre a településfejlődés alapját jelentő falusi gazdaságban, vagy a lakossági ellátás terén. Az adó kevés Különösen kedvezőtlen a centrumoktól távol fekvő, kistelepülések helyzete. Az önkormányzatok a törvény által lehetőségként felsorolt anyagi hátteret alig tudják kihasználni. Az átvett — minden bizonnyal — üres kasszát nem lehet megtölteni az önkormányzat vagyonának hasznosításával. E településeken ugyanis ez nagyrészt termőföld, az erre való támaszkodást pedig jelentősen gyengítheti a földtörvény. Nehézségekbe ütközhet a lakosok adóztatása is. A fó tevékenységi forma ugyanis a mezőgazdasági termelés, aminek védett helyzetét a személyi jövedelemadó törvény is egyértelműen meghatározza, így az ebból származó jövedelem megcsapolása társadalmi feszültség forrásává válik. Á községek nagy részében érvényes „kapun belüli gazdaság" ily módon nehezen jelentheti a falu gyarapodását. Az adótörvény átalakítása mindenképpen szükséges. A vállalkozások. az alapítványok, a felajánlások adókedvezményes támogatása például jelentő* ösztönző lehetne. Az általánosan szegény településeken igaz, ez is kevéssé segítene. Figyelembe kell venni persze, hogy a leendő önkormányzat — hosszabb-rövidebb ideig — számíthat az emberek támogatására, s a közvetlen érdek jelentős anyagi eszközöket képes mozgósítani. Különösen így van ez a vizsgált településeken, ahol az önállóság elnyerése is ösztönző tényező. Összességében azonban a települési önkormányzat költségvetésében továbbra is csak néhány tíz százalék lesz a saját bevétel, ami a múltbelihez hasonlóan éltetheti a pénzelosztás egészségtelen mechanizmusát és így a hatalmaskodó megyét. A rendelkezésre álló pénzeszközök ismeretében nem véletlen, hogy van olyan önállóvá váló település, ahol az iskola megteremtéséhez már ma is több milliós megyei támogatást várnak. A leendő települési önkormányzatok tehát bizonytalan jelenük mellen hasonló jövőbe néznek. Amennyiben az új kormányzat nem tudja megfelelő törvényekkel, döntésekkel megalapozni anyagi hátterüket, csupán elődjük a jelenlegi tanács, felelősségtudatában, saját elszántságukban. kezdeményezőkészségükben és az ott lakók hitében bízhatnak. Susányi Tamas Szabadelvű beszélgetések Milyen városban élünk? Péntek este három vendége volt a kerekasztal-beszélgetéseit megkezdő-Szegedi Szabadelvű Klubnak, úgy mint Konrád György író. Lengyel András irodalomtörténész és Vágvölgyi András szociológus. „Mitől város a város?" — hangzott a vitaindító kérdés, amit persze nehéz egy-két tünékeny órában és mondatban megválaszolni, lévén a város egyik ismérve a múlt — vagyis a rétegződő idő — s erre mindjárt idézzük is Konrád történetét, amit ezen az estén hallottunk. Amerikában járt egy alkalommal az író, vendéglátói pedig elvitték egy gyönyörű kisvárosba. Az utcákon műemlékek. hatalmas pálmafák, csillogás-villogás. Mennyi idős ez a város, kérdezte gyanakodva Konrád György. Egy éve itt még pusztaság volt, mosolygott az amerikai És a pálmafák? Idehoztuk óket, vonta meg vállát a korlátokat nem ismerő újvilági férfi. Egy város, ami alatt nincs idó. Márpedig ha van idó, van történet, a város pedig az, amit megírnak róla, történetei, meséi, anekdotái. S mennél nagyobb a sokféleség, annál több a megírandó történet. Márpedig Szeged történetében ez a különállással is párosuló sokféleség megvolt, mondta Lengyel András, hiszen a református tradíciókat képviselő, Kolozsvárról átköltöztetett egyetem hagyományosan katolikus szellemiségű közegbe került. Szeged — bár mostanság már igen nagy publicitással bír az országos tömegkommunikációban — máig sem igazán tudott regionális, tehát a megyéjén túlmutató szellemi és közigazgatási központ lenni. Ez pedig olyan probléma, amit a leendó önkormányzatnak is figyelembe kell venni. Az est végén Konrád György egy játékot ajánlott. Tegyük fel, mondta, hogy a helyiségben van a frissen megválasztott polgármester. Mit kérdeznének. kérnének tőle? „Mondjon le!"-hangzott az elsó. némileg pajkos javaslat Szóval nem lesz könnyű Dul