Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-25 / 243. szám

1990. szeptember 25., kedd Önkormányzat Visszhang VI Á háttér porfátylában11 Bolond világ van! Mindenki mindenkivel kötözködik, már a madarakkal törődök is fülemülepörökben civódnak Kendnek fütyül ám ..." A Bakacsi Gábor cikke által fölvetett kérdésre próbálok válaszolni, hiszen név szerint hivatkozott rám is. A konkrét eset egyszerű: hogyan, miként lehet megakadályozni a gulipánfiókák évek óta megismétlődő pusztulását. Szerinte — elsősorban — kötelező bírságok kifizettetésével, szerintem az érdekeltek (Kiskunsági Nemzeti Park természetvédő hatósága és a halgazdaság) közötti konstruktív tárgyalások révén. De a döntés születéséig óvjuk meg a tojásokat, fiókákat a pusztulástól, akár kitelepítéssel is. Pardon, szegény fejemnek, ki mertem mondani: a madarak sorsa, élete az első, s nem a pénzbírság Ezután olvastam a „Száll a por a Fehér-tó felett ..." című cikket a DM szeptember 14-i számában, s a 19-es proletárdiktatúra vörösen kiabáló „Fegyverbefegyverbe" plakátja jutott eszembe. S csörgött aznap a telefonom, mint szarka a jegenyesoron ... Madárbarát szegedi polgárok kérdeztek, tanácsoltak s vitáztak. A 37-esek (Madártani Egyesület) vezetősége által írt „állásfoglalásról és dekrétumról" egyesek, mint például Gyovai Ferenc és Bogdán István — elmondásuk szerint — csak az Újságból értesültek, pedig ők vezetőségi tagok. Volt gimnazista és főiskolás tanítványaim — köztük számos madártani egyesületi tag — kérdezték, mi ez a csörtetés? „Ne legyen tanár úr olyan szelíd, mint szokott, mondjon oda keményen" — kért egyikőjük. De neki sem mondhattam mást: nem piszkálódhatnak annyit, bármit, hogy rávegyenek, én is álljak be a sorba és személyeskedjek szakmai dolgok helyett. Régi ismerősok kérdezték: „Ugye. emberi irigység és szakmai féltékenység áll a háttér porfátylában? ..." ök tudják, én csak sejtem, s ez nem idevaló. Mások szerint nem véletlen, hogy a helyhatósági választások idején vetették be ezt a „madárügyet". Tény, hogy ahol jelöltként indulok a választáson, 12-es számú körzetem béketelepi csücske belesimul a fehér-tói területbe. S mondják, egy választási kampányba ilyen eszközök is előfordulhatnak. Annyi politikát én is tudok, hogy bolond világok zajlásaiban nálam különb legényeket is próbáltak megszaggatni, fejbe vágni.... és annyi filozófiám is van, hogy vállat vonjak rá. S csak arra az egyre volnék majd kíváncsi, hogy a kirótt millió forintos bírságolások hogyan oldották meg a kérdést! Mert ebben nekem nincs, s nem is volt döntési föladatom. Ugyanúgy nem föladatom a 37-esek KNP-t és a természetvédelmi hatóságot eLmarasztaló véleményét kommentálnom. Ez sem egy napilap hasábjaira való. A Fehér-tó hatalmas és örökkön-örökké új arcát mutatja. Elfér útjain, vizein mindenki, minden szegedi madárszerető polgár. S ez a legfontosabb dolog! A társadalom, a lakóhelyi emberi közösségek fagyos időszakaiban egyesek rá akarnak ülni gondolataink szabadságára, azt elvenni tőlünk ... Te ne írj arról, ne szólj, majd egy vezetőségi tag ír helyetted ősi dolog, emberi, az Ótestamentum tanítja, mi a jó, s mi a rossz. Választhatunk! A jó az együttműködés, az építés, a kapcsolatok ápolása és a mások iránti türelem. Vegyük észre, hogy tanító életünk nem saját tulajdonunk. Távol a körülkerített ringektől, hol semmiségekért folynak izzadságszagú tusakodások — az ember megértheti másfajta, kis dolgok jelentőségét is. Mindenki tegye, amit ő tud, amit csak ő tud, amit csak egyénenként tud megtenni. Szeressék a tavi madárvilágot úgy, ahogy sok-sok szegedi ember szereti. Az evangéliumok leginkább hangsúlyos igéje a „szeresd". Egy életpillanatban nem a megnyert háború a fő eredmény, hanem az emberi kapcsolatok egymásért és a természetért való sokasága, a hagyományok megőrzése ... „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a Földet". Kitekintve az ablakon túl, a tó fölött, felhók alatt villás fecskék cikáznak. A gáton a halőr és a természetvédelmi felügyelő ballagva beszélgetnek. A szoba falán Kass János (nem ornitológus) rajzán szelídítem szemem. Benne látom a soksok szépséget, amit a tó madarai élnek, a pelyhes sorsok megóvásának titkait, a béke teljes boldogságát.... s ezt nem veheti el senki, mert ez mindenkié (is) lehet ... emberé... madáré... Lélektől lélekig. Csizmazia György * A szerkesztőség e cikk közlésével a „Fehér-tó-vitát" lezárja. Városunk jövőjéért A várospolitikái elgondolásoknak alapvetően figyelembe kell venniük a vároe. földrajzi, gazdaságföldrajzi helyzetét, a történelmileg kialakult kulturális-szellemi adottságilit, örökségét. A most megalakuló helyhatósági intézménynek egyetlen, de döntő fontosságú feladata lesz, nevezetesen a város polgárainak kiszolgálása, a jó szolgáltatásra jellemző összes ismérvekkel. Ennek a funkciójának csak akkor lesz képes eleget tenni és a polgárságot aktív közreműködésre késztetni, ha a várost és polgárait nem uralni, hanem szolgálni akarja és tudja. Első és legfontosabb feladat az „örökölt" gazdasági helyzetet az „utolsó szögig" feltárni. Tisztázni kell a város alapvető működéséhez szükséges költségeket. Meg kell vizsgálni a kiadásokat és. a lehetséges bevételeket Meg kell szabadulni minden felesleges kiadástól. Ez utóbbinak igen lényeges eleme a lakóházak fenntartásának költsége. Azonnal meg kell vizsgálni, hogy az előző rendszer által a polgároktól államosítás címén elvett ingatlanokat hány tulajdonos, vagy örököse igényli vissza. Akinek még megvan az ingatlana. annak azonnal vissza kell adni, akinek pedig valamilyen ok folytán megsemmisült, a meglevő, valódi állami tulajdont képező ingatlanokból kell értékarányos részt kártérítésül felajánlani. Azok a tulajdonosok, vagy örököseik, akik nem kívánják az ingatlanukat visszavállalni, azok írásbeli nyilatkozatban mondjanak le a város javára. A fent leírtak természetesen meghatározott időpontig felmérendők, és ezt követően meghatározott időpontig végrehajtandók! Biz a lépés kettős haszonnal járna. Előszar: az. ingatlanok fenntar. tásának költségei nem terhelnék tovább a város, költségvetését, másrészt a tulajdonos, amennyiben hasznosítja, bérbe adja, a bevétele után adózna. Világosan látható, hogy a kiadást megszüntetvén, bevételi forráshoz juthat a város Másodszor: a vázolt eljárással egyszer és mindenkorra pontot lehetne tenni az elmúlt rendszer által kifosztott polgárok sérelmeinek rendezésére. Mindaddig, amíg a volt kis- és középtulajdonosok, a város iparos és kereskedő polgársága tisztességes, politikai-gazdasági rehabilitációban nem részesül, nem lehet, rendszerváltásról beszélni, és nem lehet a polgárságtól lemondást, odaadó városépítést elvárni. Visszatérve a gazdasági bázis vizsgálatához, föl kell mérni, hogy szükség van-e a városnak jobbára csak veszteséget produkáló. úgynevezett tanácsi vállalatokra. Még a legalapvetőbb kommunális szolgáltatásokat is kizárólag társasági formában volna szabad üzemeltetni, hogy a veszteségre való hajlamot minél kisebbre zsu. gorítsuk. A helyhatóság a saját valódi tulajdonának értékesítéséből befolyó pénzeket fektesse be. és a befektetések hozadékait fordítsa a költréavetési kiadások meghatározott részenek fedezésére. Bármekkora gazdasági potenciált is sikerül a jövőben kiépítenünk, a beruházások tervezésénél alapvető szempont kell hogy legyen a gazdaságos és környezetkímélő működtetés képessége. Az: önálló önkormányzati adópolitikának segítenie kell a hiányszakmákban az iparosok és kereskedők üzletalapítását. Gyakorolni kell „a sok kis adó többet ér, mint a kevés nagy adó" elvét. Ösztönözzön az adórendszer arra, hogy a keletkezett hasznot ne felélje, hanem újból befektesse a vállalkozás bővítésébe az iparos. A város alapvető adottságaiból következő, kézenfekvő iparágak meghonosítását, fejlesztését minden lehetséges eszközzel támogatni kell. Földrajzi helyzeténél fogva a város igen jelentós nemzetközi tranzitforgalmat bonyolít, mely kereskedelmi szempontból is hatalmas potenciált jelent. A gazdasági élet föllendítése céljából fontos beruházásnak kell ítélni egy nemzetközi mércével is jelentős méretű és minőségű kiállítási és vásárváros felépítését, melyhez folyamatosan bővíthető bevásárló, és szolgáltatócentrumot is csatlakoztatni lehet. Konkrét javaslattal is szolgálhatok, nevezetesen az alsóvárosi temetővel szemben elhelyezkedő hatalmas terület fekvésénél és megközelíthetőségénél fogva, optimális helynek kínálkozik a tervezett postatorony, mint jellegzetes agglomerációs mag és a köré telepített kiállítás és vásár felépítésére. A torony jelzője és jellemzője, továbbá, mint minden városnak. Szegednek is fontos tájékozódási pontja lehet A külső körút megépülésével a bevezető útvonalak bérmelyikéről elérhető lenne a Belváros érintése, tehát terhelése nélkül. A positatorony ráadásként itt senkit, a városképet sem zavarná. A város gazdasági életének fellendülése teremtheti csak meg az alapot az önálló szellemi élet fellendüléséhez, majd ez a szellemi fellendülés képes továbbgerjeszteni a gazdasági fejlődést Az egyetemek és főiskolák szabad és szuverén szellemi alkotóműhelyként való működését egyértelműen szavatolnia kell a városnak, egyúttal a meglevő szellemi kapacitást a város életének szervezésénél domináns szakértői bázisként igénybe kell venni (például környezetvédő'""!, ökológia, egészségvédelem, esztétika stb.). A városban olyan kulturális életet kell kialakítani, mely elsősorban a város polgárait szolgálja, és ennek a kissé öncsnek tűnő funkciónak kell olyan színvonalra emelkedni, mely spontán felkelti a külföld érdeklődését Sürgősen le kell mondani az olyan gigantomániás fesztiválokról, mint a „szabadtéri játékok" jelenlegi formája. A város egészségügyi és szociálpolitikai-népjóléti funkcióját elsősorban a bevezetés előtt álló, új biztosítási rendszer határozza meg. Az ellátási formák (betegellátás és szociális ellátás) is e szerint fognak alakulni. Az azonban kétségtelen, hogy a város elöljáróságának elsősorban szociálpolitikai teendői lesznek. Ezekhez az országos nagy leosztásnál (a „nagy kalapból") egyelőre nem lehet sejteni, mennyi fog jutni. Egy azonban biztos: a város önálló gazdasági életének sike. re, vagy sikertelensége fogja meghatározni döntően, hogy mit tudunk nyújtani öregjeinknek, szociális gondozottainknak, a pályakezdőknek, fiatal házasoknak, egyedülállóiknak, elesetteknek, boldogtalanoknak, és majdan saját magunknak, ha megöregszünk. Közlekedési, városépítési és környezetvédelmi teendői bőven lesznek az új önkormányzatnak. A váras lakóinak egészségi állapotát, közérzetét alapvetően rontja az a tarthatatlan közlekedési helyzet — nyugodtan nevezhető káosznak —, amely a város belső régióiban uralkodik. A helyzet megoldására célszerűnek látszik a Nyugaton már jól bevált, főútvonal-közeli parkolócentrumok kialakítása. Szegeden ez is könnyedén megoldható lenne (például a Marx téri vásárváros amúgy is kihasználatlan területének teljes autóparkolóvá alakítása, a Makkosházi—Rókusi körút Csongrádi sugárút kereszteződése környéke stb). Lényeges lenne a város peremterületein kialakítandó autóbusz-decentrumok létrehozása. Ezekből a centrum felé csajt elektromos, esetleg vegyes meghajtású tömegközlekedési járművek járnának. A gazdasági helyzet fokozatos javulásával lényegesen mérsékelhetők lennének a viteldíjak a költségvetés terhére, így a saját gépkocsik használata minimálisra volna csökkenthető. Addig is, amíg ez az elképzelés megvalósulhat, néhány sürgős intézkedés, mely anyagiakat alig igényel, sürgősen megteendő. Elsősorban a Széchenyi. Klauzál és Dugonics tér megszabadítása a parkoló autóktól. Tekintve, hogy a kiképzendő parkolócentrumokból akár gyalog, akár tömegközlekedéssel percek alatt elérhető a Belváros bármelyik pontja Altalánosságban is, ós Szegedre vonatkoztatva is, a város működtetésének millió és egy feltétele van, azonban egy alapvető közös vonás, mely bárhol fellelhető szükségesség: ez a gazdasági alap. Ezt a gyakorlati tapasztalat bizonyítja, és ezt csak mint tulajdonos tudja a polgárság megteremteni. Ezért tehát adjuk viszsza a várost a polgárainak, a jogos tulajdonosnak, hogy művelje, fej les zsze a saját és utódai javára. Ebben a törekvésben kell a polgárságot a város most megválasztandó helyhatósági képviselőinek, elöljáróinak segí. tenie. Dr. Szűcs László független képviselőjelölt 1 i számú választókerület, a Magyarországi Zöld Párt és a Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt támogatásával Domaszékért Magad Uram, ha... Domaszék fejlődéséért néven jegyzett be alapítványt a napokban a Csongrád Megyei Bíróság. Hogy mi célból jött létre ez az alapítvány, erről négytagú kuratóriumának (Jáger István, Kálmán Sándor, Frank András. Btngi József), egyik tagját Kálmán Sándort kérdez, tem. — Ez a falu már nem csupán földművelésből él, mint régen — kezdte a fiatal iparos. — A legkülönbözőbb foglalkozású emberek élnek itt, s érthető, ha így az igények, a vágyak is másak, összetettebbek, mint TŐgen. Az itt élőknek azonban szinte semmi lehetőségük nincsen elképzeléseik megvalósítására. Legalábbis, eddig nem volt Jellemzőnek érzem, hogy a gáz is csak most jut el hozzánk, holott azt már tíz éve be kellett volna vezetni. — Mi az, amire pénzt szeretnének áldozni az alapítvány létrehozói? — Szociális, kulturális, egészségügyi céljaink egyaránt vannak. Az első azonban, amit szeretnénk megvalósítani, a kábeltévé hálózat. — Milyen előnyeit látnák ennek? — Látjuk a szegedi példákat. Vonzó dolog nézni a műholdas adásokat s ennek a nyelvoktatás szempontjából is komoly jelentősége van. De legalább ilyen fontos, hogy a helyi információáramlásban tölthetne be fontos szerepet ennek ugyanis nagy hiányát érezzük. — A legnagyobb kérdés mindig.- a pénz. Honnan lesz? — A kábeltévére mostanában lehet befizetni, családonként nyolcezer forintot, két részletben. Körülbelül háromszáz családnak kellene beszállni ahhoz, hogy állni tudjuk a költségeket. A továbbiak? Bízunk abban, hogy az adózás szabályai, feltételei olyanok lesznek, hogy érdemes lesz pénzt áldozni a domaszéki magángazdáknak, iparosoknak is az alapítványra. De volt már nem egy olyan külföldi, vagy külföldön élő domaszéki, aki áldozott volna a falu fejlődésére, de nem volt hova fizetnie. Vagy olyan, örökös nélküli öregek is voltak, már, akik a közösre hagyták volna a vagyonukat, de nem volt meg ennek a lehetősége. — Milyen konkrétabb célokat támogatnának az alapítvány pénzéből — ha lesz? — Például szegényebb családok iskolakezdését, vagy rászoruló öregeket, egyszóval jószolgálati ténykedésre is gondolunk. — Kapcsolódik-e valahogyan az alapítvány a tanácshoz? — Nem, teljesen magánkezdeményezésről van szó. Már csak azért sem kerestük a kapcsolatot a mostani tanáccsal, mert úgy éreztük, éppen nekik kellett volna azt megtenni, amit mi hoztunk létre. A tanács jelenlegi elnöke. Dobó Szilveszter ezzel együtt üdvözli a kezdeményezést, bár — mivel a kábeltévé fejállomását a tanácsházára tervezik —. hasznosnak tartotta volna, ha erről konzultálnak vele. Am a kuratórium tagjai a jelenlegi vezetéssel már nem kívántak tárgyalni ez ügyben. A tagok egyébként elnöknek a falu plébánosát, Laczkó Ferencet kérték föl, aki főként az alapítvány szociális célkitűzéseit, karitatív ténykedését tartotta fontosnak. Kálmán Sándor azt is elmondta; azért is kérték föl e tisztségre a plébánost, mert személyét garanciának tartják arra: a befizetéseket a fölajánlok által meghatározott célra használják Balogh T*m»« I