Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-24 / 242. szám

1990. szeptember 24. hétfő A szegedi egyetem „...nem szolgálja a magyar társadalom érdekeit" A JATE ideiglenes Érdekvédelmi Diáktanácsának állásfoglalása az MDF szeptember 22-ei nagygyűlésén történtekről Felháborítónak és elkeserítenek tartjuk, hogy Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, az MDF elnöke — a letűnt rendszer legviszszataszítóbb fogásával élve — a nehéz gazdasági helyzetben a magyar társadalom megosztásával próbálja megerősíteni a hatalom gyengülő pozícióit. A kormányfő beszédében a sanyarú szociális helyzete miatt tiltakozó diákság ellen hangolta közönségét. Ifjúság- és értelmiségellenes szónoklatával mindvégig azt sugallta, hogy az egyetemisták a nehéz helyzetben élők szájától akarják elvonni a kenyeret. A legnyomatékosabban kijelentjük, hogy a diákság tisztában van a nyugdíjasok, a kétkezi munkások, a sokgyermekes családok és a többi, rossz szociális helyzetben lévő társadalmi réteg súlyos problémáival, mivel a főiskolai és egyetemi hallgatók nagy része maga is hátrányos helyzetű családokból származik. A fiatalság tiltakozásának célja nem a nyugdíjasok életének további megnehezí tése; megmozdulásai mögött nem átintik pártpolitikai vagy ellenzéki érdekek, mint ahogy azt a miniszterelnök többször is kijelentette. Az egyetemisták elégedetlenségének forrása az, hogy a kormány család- és iskolaellenes rendéletében csökkentette a diákság szociális támogatásait, ezzel még nagyobb terhet róva a szülőkre és a tanulmányaik mellett is munkát vállaló hallgatókra. Meggyőződésünk, hogy Antall József provokatív, az idősek és fiatalok, a munkások és értelmiségiek között hamis ellentéteket indukáló beszéde nem szolgálja a magyar társadalom érdekeit. Megdöbbenésünket fejezzük ki azon tény felett, hogy a nagygyűlés előcsarnokában, a propagandacélokra kihelyezett asztalokon az MDF Justitia-programja mellett, és a terem padjain olyan röplapokat találtunk, melyen azzal vádolták az egyetemistákat, hogy megmozdulásaikkal Lenin Vörös téri mauzóleuma felé építenek utat. A kormányzó pártok választási nagygyűléséhez méltatlannak és elfogadhatatlannak tartjuk az ilyen, és ehhez hasonló propagandafogásokat. Szeged, 1990. szept. 22. Hátsó kapu A Napzárta péntek esti műsorában, melynek témája a magyar felsőoktatás helyzete volt, Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter sértődötten tette fel a kérdést: miért gondolják a diákok, hogy a miniszter és az egyetemi ifjúság érdekei ellentétesek, hiszen egy hajóban utaznak. Érdekes, két évvel ezelőtt a szegedi egyetemisták nagygyűlésén Hársfalvy Rezső, volt minisztériumi főosztályvezető — mivel a diákok kérdésére érdemi választ nem tudott adni — szintén a fenti hajóhasonlattal próbálta kedélyesebb mederbe terelni az egyre élesedő vitát. A válasz most is az volt, mint két évvel ezelőtt: valóban, a minisztérium s az egyetemisták egy hajón vannak. Csakhogy míg az utóbbiak vért izzadva azon dolgoznak, hogy a hajó előremenjen, addig a minisztérium emberei azt magyarázgatják az evezősöknek, hogy hogyan lehet étlen-szomjan hónapokon, éveken keresztül evezni. Ugyancsak két évvel ezelőtt zajlott le egy beszélgetés az akkori miniszter, Czibere Tibor és a szegedi diákok, oktatók képviselői között, melyen mint az akkori megmozdulások egyik szervezője, magam is részt vettem. A pénteki Napzártát figyelve meglepődve hallottam, hogy a felsőoktatás sanyarú helyzete mellett, a minisztérium . -érvrendszere sem változott semmit. Azok a diákok, akik most ültek a miniszterrel szemben, érveikre ugyanazokat a válaszokat kapták, melyeket '88ban mi is végighallgattunk. A miniszter úr, mint annak idején elődje, kifejtette, hogy a kormányzat ugyan stratégiai ágazatnak tekinti a felsőoktatást, azonban az ország nehéz gazdasági helyzete, a múlt terhes öröksége nem teszik lehetővé, hogy a felsőoktatásra a jelen pillanatban nagyobb összeget fordítsanak. A miniszter úr sehogyan sem akarta megérteni, hogy a diákok mindezzel tisztában vannak. és anyagi természetű követeléseikkel nem a nehéz helyzetben lévő nyugdíjasokat, vagy ipari munkásokat akarják megrövidíteni. A kormánytól más szemléletet, a felsőoktatás finanszírozásának új koncepcióját várják. Andrásfalvy úrnak nem kellett sokáig értetlenül állnia a diákok ellenkezésével szemben. A szombat délelőtti szegedi MDF-nagygyűlésen Antall József miniszterelnök egyértelmű utalást tett ugyanis arra, hogy a diákság megmozdulása mögött politikai akciót lát, A miniszterelnök úr nem támasztotta alá konkrétumokkal érvelését, a szövegkörnyezetből mégis arra lehetett következtetni, hogy a diákság tiltakozása mögött Antall úr az ellenzék ármánykodását véli felfedezni. Antall József nyilván nem tudja, hogy a szegedi fiatalok 1981 óta folyamatosan küzdenek azért, hogy a felsőoktatás, mind anyagi, mind erkölcsi értelemben az őt megillető helyre kerüljön. A szegedi diákoknak nem volt és most sincs szükségük semmilyen politikai párt támogatására ahhoz, hogy felismerjék érdekeiket és ezeket az érdekeket saját eszközeikkel hatékonyan képviselni tudják. így volt ez két évvel ezelőtt is, mikor az ország egyetemistái visszautasítva az akkor szerveződő ellenzéki pártok hivatalos támogatását, egységesen léptek fel a Grószkormány felsőoktatás-ellenes politikájával szemben. Ez a fellépés is hozzájárult ahhoz, hogy a diákokat az akkori kormányzat nem vezettethette ki a „hátsó kapun". Ezen a kapun Czibere Tibor miniszternek kellett távoznia. Tóth Péter „Kedves barátom" — mondta a minisztériumi tisztviselő többször is pécsi, szegedi, debreceni, pesti beszélgetőtársainak- Ez szerintem az álláspontok helyességétől függetlenül két okból sem szerencsés. Először is: mert nem igaz. Nem kedves barátok ők, még ha nem is ellenségek. Másodszor pedig: a képmutató szívélyesség zavarral élegyés fölérendeltséget nyilvánított ki. „kedves barátomat" felülről mondunk, valami — jelesül az ön, avagy Uram megszólítás — helyett. Természetesen így is lehet, sértés nem történt. Ámbátor azon elgondolkozhatunk: pusztán a régi reflexek működtek-e, vagy csak az egyik fél érezte a másikat inkompetensnek. Dal. Paradicsom Szombaton, miután a sokadik, s egymástól merőben különböző interpretációját hallgattam az MDF—KDNP szegedi nagygyűlésén történteknek, végképp beláttam; nagyon kicsiny országban élünk. Még a rádió éjféli híradásában is élre ugrott a hír: provokálták a Magyar Köztársaság miniszterelnökét holmi szegedi egyetemisták. aki emiatt alig tudta elkezdeni beszédét. Ha nagyobb országban — háromszor, négyszer, vagy ötször ekkorában —, a demokráciát régóta gyakorlóban élnénk, fel. tehetőleg csupán a „kis színes" hírek között szerepelt volna: a miniszterelnök — pártja melletti — vidéki kampánykörútja egyik állomásán; néhány száz fős hallgatóság előtt a résztvevők egy kisebb része pár esetben, amidőn a kormányfő nekik nem tetsző dolgokat állított, ütemes tapssal és dobogással adott hangot ellenérzéseinek. Attól tartok, egy ilyen esemény még abban az esetben sem verne fel ekkora (porlódi és másmilyen) port, ha egy nálunknál jóval nagyobb onszágban éppen a választási hadjárat finise zajlana. Pár napja olvashattunk egy néhány soros hírt: a Magyarországnál mintegy háromszor nagyobb Anglia miniszterelnökének látogatása ellen tüntettek néhány százan Svájcban, ebben a még nálunknál is kisebb, s virágzóbb országban. >-••'• Mivel azonban mi nem egy hárömször' nagyobb, hanem pontosan ekkora, inai Magyarországnyi országban élünk, ráadásul — főként a közép- ós az idősebb generációnak — teljesen szokatlan dolog az évtizedekig (évszázadokig) zsieereinkbe oltott tékintélytisztelet ilyetén, nyilvános megsértése, így e rövid intermezzókkal tarkított összejövetel a szombati nap legfőbb belpolitikai szenzációjává avanzsált (Holott egyetlen olvan fontos bejelentés sem történt egyébként, amely azzá emelte volna. Egy volt az aznapi számos választási gyűlé- közül.) Mi is törtónt valóiában? Megdobálták záptojással a magyar miniszterelnököt? Nem. És paradicsommal? (Annak úgyis mostapság van a szezonja.) Azzal sem. Hát akkor? Azt hiszem, hozzá kell szoknunk, hogy bizonyos társadalmi rétegek, (érdek)csoportok igen hangosan, s számunkra még szokatlan eszközökkel adnak nyomatékot igényeiknek, véleményüknek, ha ezt így látják helyénvalónak. Még akkor is. ha a nyolcvanas évek elején majdrtem egy egész népet sikerült meggyűlöltetnie az akkori hivatalos magyar propagandának, amikor az egész ország attól volt hangos, hogy „a lengyelek nem szeretnek dolgozni, mindig csak sztrájkolnak". A miniszterelnök egyébként méltóságteljesen viselkedett a nagygyűlés e közjátékai alatt is, nem jött zavarba, bár kétségtelen, hogy egyetemi ügyekben „némi" tájékozatlanságot árult el. s beszédében főként a felsőoktatás helyzetéről szóló részben, csak általánosságok kijelentésére szorítkozott „összefüggő politikai szándékot" vélt felfedezni az egyetemisták mozgolódása mögött ám egyetlen politikai párt nevét sem ejtette ki a száján ezzel kapcsolatban, mint ahogy az egyetem auditórium maximumában egyetlen ellenzéki párt zászlaját sem lengették, s transzparensét sem tartogatták, s nem is rajzszögezték a falra. A diákok követeléseit megfogalmazó, az Andrásfalvy. féle felsőoktatási koncepciót elutasító feliratok voltak csupán olvashatók — az MDF és a KDNP színes plakátjai, címerei előterében Csak remélhetjük, hogv az egyetemisták . tiszta szándékú demonstrációit — amely •. szerdán, Budapesten éri el tetőpontját — egyetlen politikai párt sem használja ki kampánycélokra. Tragikus volna, ha különböző társadalmi rétegéket (pl. a nyugdíjasokat és a diákokat) egymásnak ugraszthatnának valakik — pillanatnyi érdekeik miatt. Mert akkor aztán valóban tonnaszám jövend a paradicsom. Pedig nekünk ebből a piros (és nem fehér) zöldségből talán ez az egyetlen kicsiny darab is elegendő volna. De ha lehet, nagy „P"-vel. Sandi István Röpiapszemle Különös tartalmú röpiratokat találtak szombaton, az MDF—KDNP közös választási gyűlésére igyekvők a már . ismert Justitia-terv mellett az auditórium maximum előtti folyosóra kitett asztalkán: De nemcsak itt, hanem bent a teremben is — ahová információink szerint a rendezők fél 11-ig csak KDNP- és MDF-tagokat engedtek be — megtalálták a 10 óra 31 perckor belépő egyetemisták, gondosan a padokra helyezve,. kicsiny, zöld-fehér zászlócskák, az említett terv, és a „Hiteles emberekkel a helyi demokráciáért" című KDNP-nyilatkozat társaságában. A röplapnak gazdája nem akadt — hiába érdeklődött utána tudósítónk, a rendezőség pedig nem volt hajlandó felvilágosítást adni arról, hogyan kerültek a padokra a kézzel írt tacepaók, melyek „fakszimiléje" keretben olvasható. Az MDF és a KDNP szegedi szervezetei a következő két nyilatkozatot juttatták e1 tegnap szerkesztőségünkbe, azzal a megjegyzéssel, hogy Horpácsy András ' a KDNP tagja. Érdeklődésünkre, hogy a rendezők miért nem távolították el a röpcédulákat, fí ' «}y«ííw(/í,V e s Aiskotdi.k -«' iistlUtJé/e Je'tttf fkau „/V«».« " sét iJet i • ^ £„ otti»t* r^hte ÓÉ Dl ToTTfíH, TOPORZÉKÓL T R.M e. ruhái- Lddtra. h ujru. \sij3eu, -fsf a (naóitoitr q " De ' a ker.*. uuietai eieyt&ve d.rxte/ik a '".léi . Plert Oi t33rlrr.i1 Iák r-rya/ríálDinaro* sjukka) Len'ut ( cJr r-t,.ti aíara.t/a-*l -r « t/é'rés lir,' MM^ipaMu fr!r i/í«ío" utat ej*< lik ' rrfaratfaru/ /> IrouAr..•ít a i siL'ud Jegesek Jeiiiti. Lr^j.rK órrrr , a é»Vi>»<" • ••• X -zeret-éiek CiumtpU c( sx-u/r/u* %'t,U,'r. tzlc zli'U . ttukrr. ekií ? f-hkt ikk.r 'aj te. CitUk ecJjetek u^y r*i*t 02 'o/Ytrlirt il g^zr — rk azt a választ kaptuk: „a ren- különösen a történtek után dezők nem cenzorok." — továbbra is vállalom. Horpácsy András * * Az MDF és a KDNP szeptember 22-i nagygyűlésén (melyet ,a JATE auditórium, maximumában tartott) a kezdés előtt másfél órával röplapok jelentek meg. Mivel ezek a röplapok vegyes fogadtatásra találtak, továbbá mivel nem írtam őket alá, s így különféle találgatásokra adtak okot, szeretném, ha nyilvánosságra kerülne: a szerző és a terjesztő én vagyok. A leírtakat — A nagygyűlés szervezőiként és • rendezőiként a pontos tájékoztatás érdekében szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a gyűlésünkön- terjesztett röpirat Horpácsy András véleményét tartalmazza. Mint megtudtuk, a szerző sem a röpirat tartalmát, sem terjesztését illetően senkivel sem konzultált. Az MDF—KDNP nagygyűlés szervezői .