Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-02 / 220. szám

4 Heti tévé- és rádióműsor 1990. szeptember 2., vasárnap A végvár dicsérete v Lépcsőfokok az ezredvégre A hír igaz: Temesváron megjelent az Ezredvég című folyóirat 1990/1., tavaszi száma. Főszerkesztőként Szekernyés János közíró és kritikus, szerkesztőként Illés Mihály, Mandics György,'Matekovits György és Oberten János jegyzi. Negyedévimegjelenést terveznek, s a romániai, erdélyi viszonyokat tekintve kitűnő-nyomdai kivitelben ajánlják magukat. A külcsínt — a borítólapot tervező Kazinczy Gábor az első szám képzőművésze s egyúttal — emeli a belbecs; járjuk körűi! Elkerülték a szerecsenmosdatást A temesvári, bánsági körülmények legnagyobb veszélye az irodalmi, közírói köntösbe burkolózó szerecsenmosdatás. A kondukátor rendszerének kényszerű és önkéntes kiszolgálói — a csúcsrajárók, a kedvezményezettek — nagy rössel készítik a vizet, szappant é? törül^özót — néha más kezébe nyomva á tisztítószereket, annak érdekében, hogy hitelesebb legyen a stációkat kihagyó jelenük. E kórképet ügyesen és a jelek szerint tudatosan elkerülték a szerkesztők, ellenpontozásként közölvén Anavi Ádám Történelmi lábmosás című versét, melyből egy szakaszt idézek: „Ha most a pusztában eltűnnék, / vagy a városban kivégeznek, / az isten se állhat elébük, / hogy megtegyenek / prófétának vagy új istennek. " Nern kéli temesvárinak lenni ahhoz, hogy megszülessen az olvasat: a másik véglet megszemélyesítője ' Tőkés László, aki képes volt egy halálra (eltűnésre, beolvasztásra, homogenizálásra) ítélt kisközösséget — személyén keresztül — a történelemalakítók rangjára emelni. . A Tőkés-jelenség Hol olvasnánk kimerítő sorokat a személyes példamutatás nagy talányáról, ha nem egy temesvári kiadványban? Barátaihoz intézett köszöntő soraiban (Megmaradásunk űjabb őrhelyéhez) imigyen fogalmaz Kányádi Sándor, \ költő, a Vannak vidékek... félelmetes gondolatainak szerzője: „Olyan feladatokat is kénytelen volt félvállalni nemzetiségi irodalmunk és színházművészetünk, amelyek yégsó soron nem vágnak szigorúan vett hatáskörükbe. így állt f ló az az abnor1 m'ális helyzet, hogy nálunk 15—20 ezer példányban elkelt egy jobb verseskötet. Ezt., ta' nújele a költészet, á. humán műveltség kohéziós, közösségöszszetartó erejének..." A kitörésre, a bilincsek — decemberben úgy tűnt — múzeumba helyezéséhez szükség volt mindarra, amit a Temesvár ostroma című írásában maga Tókés László fogalmaz meg — helyhez kötött történelmi párhuzammal élve. Az a gondolatmenet 1989. október 6-án, az Aradi Vértanúk Nápján született... A szerzőnek az agyában megfordulhatott. helyzete elemzésekor, a temesvári születésű Kiss Ernó honvédtábornok keserű sorsa Mi még maradunk, tartjuk állásainkat. Inkább választanánk Zrínyi kirohanását, mint Losonczi István megadásának útját." Ez volt a képlet tavaly októberében. A változások mértékét maga az Ezredvég megjelenése érzékelteti. A Mandics-tétel Mandics György, az Ezredvég egyik szerkesztője, tizennyolc kötetes költó és író, ufo lógus, matematikus és tudományos-fantasztikus írások szerzője Sztochasztikus lánc címmel regényrészletet közöl. A bánsági nagyvárosból érkező hírek szerint a Szabad Szó (ma már Új Szó) munkatársa, a temesvári Fáklya könyvkiadó egykori szerkesztője a Franyó Zóltán Irodalmi Körben tartott felolvasáson kijelentette: regényfolyamában a temesvári forradalom igaz történetét szándékozik megírni... Minden író az igazság fölkent papja — ameddig tételeivel nem szembesülnek a sorsfordulót átélők. A Mandics-tétel alappillére (szerző kijelentései szerint): a temesvári, decemberi események „titka" abban a harcban rejlik, amit a félelmetes román titkosrendőrség két szárnya vívott egymás ellen. Ezek szerint létezett „jó szeku" és „rossz szeku",a húzd meg-ereszd meg pártpolitika gyakorlatba ültetéseként. Hullámzó „teljesítményük" a „jó szeku" javára billentette a mérleg nyelvét adott időszakban, úgymond \,suba alatt" ók védték Tókés Lászlót és híveit a fizikai megsemmisítéstől... Most nem elemezzük e tétel buktatóit és valóságtartalmát — azt azonban felelősségünk tudatában kijelentjük: amenynyiben regényében a bizonyítás szándéka tettenérhető, törvényszerűen meg kell szülessen ezen időszak ellenregénye... A „jó szeku" ténykedése ugyanis néhány kiválasztott élményvilágát gazdagíthatta. Ha egyáltalán helytálló ez a megfogalmazás és nem kényszerülünk elemzőbb hangot megütni. Fiatalok Az Ezredvéget az utóbbi évtized temesvári irodalmi életében megelőzte a Lépcsők antológia négyszeri megjelenése. Az abban közlö fiatalok megizmosodva jelentkeznek, s'hozzájuk társul több olyan egyéni-ség, akit december szólaltatott meg. A műegyetem önképző csoportjai ontják a tehetségeket — ha egyszer alkalmunk lesz elemezni például a Thália diákstúdió (műkedvelő színjátszók) szerepét a kitermelt egyéniségek révén Erdély irodalmi-művészeti-politikai életében, kiderül, hogy a „kockafejűeknek" nevezett fiatalok szerepvállalása felöleli a kisebbségi lét minden szféráját. ' Megszólal néhány „nagy öreg" is a kiadvány lapjain: a temesvári születésű Balogh Edgár az irodalom hatékonyságáról értekezik, míg a főszerkesztő, Szekernyés János a kétnyelvű költót, Réiter Róbertet szólaltatja meg — aki Franz Liebhard néven a romániai német irodalom klasszikusa, Reiter Róbertként" pedig a magyar avantgard úttöróje (a Kassákféle MA-csoport aktív tagjaként). Az Ezredvég elsó számának tartalmából — végezetül — Tókés László prédikációjából (Nem vagyunk a meghátrálás emberei) idézek: „Nem szabad megakadjon a szemünk... a visszahúzó erőkön. Nem szabad átadnunk magunkat a mindig leselkedő kétségeinknek. A bizodalomnak nem szabad kialudnia bennünk, és fel kell építenünk 'a visszanyert bizalom alapján állva erősségeinket, s így tekintsünk a jövőbe. " Pataki Sándor Szárhegy virágai Aki járatos a Székelyföldön, Szárhegyről tudhatja, hogy Bethlen Gábor fejedelem, a Lázár kastély és a ferencesrendiek révén Kajoni János faluja ez a gyergyói nagyközség. Közel két évtizede művésztelepe lépett elő Szárhegy híre-neve legfőbb hordozójává. Miként ment végbe ez a csodálatos metamorfózis? Zöld Lajos, a telep igazgatója és Gaál András festőművész, művészeti vezető segítségével próbálom meg érzékeltetni a változásokat. Húsz évvel ezelőtt, mikor felmerült a művésztelep létesítésének gondolata, a Lázárkastély romokban hevert, s erósen látszottak az idó nyoma) a kolostoron. Nyomban felbecsülték, hogy az elóbbi restaurálása, tetemes állami támogatás esetén is. több évtizedes munkába telhet, közelebbi megoldásként az utóbbi rendbetétele kínálkozott. Ezt választották a lelkes kezdeményezők, akik Márton Áron gyulafehérvári püspök megértő támogatását, s az akkori megyei kultúrmindenesek hallgatólagos beleegyezését élvezve munkához láttak. A környékbeli vállalatok és intézmények segítségével rövid idó alatt anynyira rendbe tették a kolostor egyik épületszárnyát, hogy tizenhét évvel ezelőtt megnyithatták ott az elsó képzőművészeti alkotótábort. Romániai magyar és román festőművészeket, grafikusokat, szobrászokat hívtak meg, többségük igennel válaszolt a felkérésre. A gyergyói táj szépsége, a házigazdák vendégszeretete, s nem utolsósorban a táborban uralkodó jó hangulat csodákat művelt, — értékes alkotások születtek, melyekből minden művész egyet a tábornak ajándékozott. Milliós érték gyűlt így össze az évek során, egyes vélemények szerint itt látható a legátfogóbb gyűjtemény a jelenkori . romániai grafikából. Szabadtéri szoborpark, állandó képzőművészeti tárlat növeli ma Szárhely látogatottságát. Utóbbinak már a Lázár-kastély* időközben helyreállított épületei, köztük a r^mekbesikeredett lovagterem nyújt otthont. PompásJbtletnek bizonyult, hogy a tábor teljes bútorzatát és belső díszítését helyi népművészekkel készíttessék el. A képzőművészek augusztusi táborpzása után megszervezték hát a fafaragók, a szövőasszonyok szépteremtó kalákáját. Faragott székek, festett bútorok, faliszónyegek, terítők jelzik táborszerte a székely népművészek tehetségét, mába mentett alkotókedvét. Mikor történetesen sem képzőművészek, sem népművészek nem tartózkodnak a táborban, jöttek az írók és költök, az erdélyi magyar irodalom legkiválóbbjai, hogy mintegy életre keltve a két háború közötti marosvécsi Helikon-találkozók hagyományát", közös fórumot teremtsfenek a sorskérdésekkel viaskodó tollforgatóknak. Nem sokáig, — ígéretes indulás után a hatalom kiparancsolta óket a táborból, még az emlékül s emlékeztetőül az egyik falrészre rótt aláírásokat is le akarta meszeltetní a legapróbb részletekre is éberen figyelő, magyarfaló türelmetlenség. Tavaly aztán a képzőművéj szeket is utolérte az írók sorsa, a minden gondolkodó és szépre fogékony emberben ellejnséget vélő, már-már agonizálj hata-, lom betiltotta a tábort. Ennyi dióhéjban a tábor előtörténete. Szárhegy virágai viszont idén nyíltak, nyílnak ki teljes pompájukban. Kezdjük a képzőművészeti alkotótáborral. Augusztusban tart most is nyitva, fennállása óta először külföldi művészek részvételével. A romániai magyar és román művészek mellett Magyarországról, Dániából, Jugoszláviából, a Cseh és Szlovák Köztársaságból, Kárpátaljáról és az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek vendégek. A rangos nemzetközi részvételnek köszönhetően művészteleppé rangosodik Szárhegy, melyet egyre inkább számontart a romániai, tágabban £edig az egyetemes magyar képzőművészet. Ősszel újra találkoznak Szárhegyen az írók, rtem marad el idén sem a népművészek szépteremtó kalákája, korábban a romániai magyar cserkészek szervezték meg itt. felkészítőtáborukat. A Lázár-kastélyban javában tart az asszonyok házának újraépítése, mely elkészülte után szállodaként szolgál, hogy még több látogatója, csodálója lehessen az itt felhalmozott értékeknek. Soha ilyen mozgalmasak nem voltak Szárhegy napjai, soha ily szépen nem pompáztak Szárhegy virágai. Tartsa meg óket az idők végezetéig a féltő igyekezet. B.L. Lai ce* A fehér Lada története r — avagy „Közlekedj gépfegyverrel!" Csak ennyire képes a német nyelv káromkodni? ,— sóhajtok, amikor német barátom felszisszen: Schei se! Ugyanis éppen kezdett ellágyulni, hogy milyen kellemes hangulata van a városnak, milyen szépek a terek stb., amikor hirtelen és teljesen szabálytalanul, áthágva a legelemibb elsőbbségadási szabályt, egy fehér Lada, úgy 90 kilométeres sebességgel átgázolt a főútvonalon, egyik mellékutcából szembe a másikba: éppen mi is leléptünk a járdáról, átkeltünk volna az úttesten. Hát igen, ez hosszú történet, mondom a barátomnak, és nem is gondolnád, hogy ennek akis incidensnek ínilyeri különös összefüggése van az ország rendszerváltásával. S ha már az előbb úgyis erről beszélgettünk, hadd színesítsem á képet ezen tüneményes autók csodájával is. De kezdjük az elején! Már az autók története is nagyon érdekes. Két-három éve egy fehér Lada (persze nemcsak erról van szó, a fehér Lada: jelkép) elókéló dolognak számított, ennek megfelelően az ország elitje birtokolt ilyeneket, zehát a kommunista elvtársak és a maszek hirtelengazdagok. Igen ám', csak újabban divatba jött ezen körökben a nyugati automobil, hát gyorsan igyekeztek beszereznj egyet — nehogy lemaradjanak. A régi szép fehér Lada már inkább régi volt, mintsem szép, de éppen cseperedtek az elitgyerekek, hát nFkik éppen jól jött egy ilyen autó, •fiadd szórakozzanak egy kicsit —' ha már * Lai ce — ideiglenesen hazánkban SUMBMOSÓ szabad ember. ennyire ügyes szüleik vannak, tárbesak megérdemlik ezt a semmiséget. Tudni illik ezen csemetékről, hogy szinte kivétel nélkül anynyira ostobák, mint a... mint a kedves szüleik, csak még annál is sokkal jobban. Az iskolán is erős szülői segítséggel — értsd: pénzzel, protekcióval, a tanárok megfenyegetésével — jutottak túl. Ez persze egy csöppet sem zavarja őket abban a felhőtlen tudatukban, hogy övék a világ, a hatalom és a dicsőség. Ezt szó szerint értem, de hát erre a tudatukra minden okuk meg is van. Barátom figyelemmel kísérte beszédemet, de ennél a pontnál mégis közbeszólt, hogy 6 azért ezen egy kicsit csodálkozik, mert szerinte ilyesmi ezután nem fordulhat elő. Kérdeztem tóle, mit ért azon a szón, hogy ezután, ám ahelyett, hogy kifejtettem volna véleményemet a „rosszkedvű forradalom" és más terminusok csekélyértelműségéról, inkább így szóltam: Térjünk vissza az elóbbi esethez. Ha véletlenül egy kerékpáros az elóbb a fóúton, teljesen szabályosan egyenesen próbált volna haladni, a kedves fehér ladás állatka jóvoltából már rég nem lenne az élók sorában. Mindennap előfordul egy-két súlyos baleset a városban. De arra mérget vehetsz, hogy 500 forintnál súlyosabb büntetést eme nemes lelkű honfitársainkra nemigen vetnek ki. Ha véletlenül lenne egy-két kivétel, az tényleg csak kivétel lenne. Olyan viszont már előfordult, hogy halálra gázolt valamelyik gyilkos egy embert, és a szülőknek, egy „jómenó" ügyvéd bábáskodásával sikerült megmenteniük szemefényük-csemetéjük a jövő elitje számára. Legalábbis a fáma így tartja, s ha nem is így volt, nem lepne meg senkit egy ilyen eset. Én egyébként elhiszem. Itt már remélem kezded sej• teni a feliéi Lada és a rendszerváltás viszonyát, emlékeztettem európai barátomat, de hadd meséljek még a rend őrzésével megbízott szervek munkájáról. Engem például biztos megbüntetnek legalább ezer forintra, ha egy késói órán, egy elhagyott kereszteződésben átmegyek a piroson, vagy ha 5, azaz öt centivel véletlenül átlépem a záróvonalat. De egy ilyen fehér Lada-tulajdonost soha nem fognak elkapni. A minap estefelé éppen a mi utcánkban tartottak „közúti ellenőrzést" , azt hiszem, ez a rendes neve. Az úttest két oldalán két rendőr állt, rendórautó sehol (például üldözés esetére), s ahogy a távolban megpillantottak éber szemeikkel egy autót közeledni, zseblámpájukkal már köröztek is, jelezvén: itt vannak. Gondoltam, akkor ma csendes esténk lesz, ha egy kicsit itt maradnak, még aludni is tudunk, és tényleg, így is lett. Azon a? estén nem hallottam a felsőbbrendű létezést bömbölő autókat. Persze a belügyminiszter úr kért bennünket, hogy „segítsük a rendőrség munkáját, hiszen immár bennünket védenek", csak éppen az nem világos még, hogy ki az a „mi", akit a rendőrök megvédenek. Hát régen jártál itt barátom, foglalom össze a mesémet,-de láthatod, olyan nagyon sok minden nem történt, talán egy kicsit brutálisabb, talán egy kicsit nyíltabban rohad az ország. Én is csak egy tanácsot adhatok. Ne ülj biciklire, ne menj autóval, de még gyalog sem, ha nem nagyon muszáj, s ha esetleg egy kis jót akarsz • tenni, tedd ezt: közlekedj gépfegyverrel! Jobb, ha te bünteted meg az ellened vétkezőket, s ráadásul te ezt még büntetlenül meg is teheted, hiszen nyugati vagy: fél zsebedből megvásárolhatod e jámbor város igazságszolgáltatását! Az utolsó szavaknál azért már én is nevetek, hiszen tudom, ilyet ebben a városban, cjak viccből lehet mondani. Hiszen ez a nyugodt eró városa Igaz-e, kedves porlódi hölgyeim és uraim?! Ui. Tetszik a Fidesz-jelszó: „Európai nép vagyunk, és végre európai körülmények között szeretnénk élni." A bukfenc az, hogy egy európai nép eleve azért európai, mert európai körülmények között él, vagy nem? Pató Attila