Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-15 / 233. szám

1990. szeptember 15. szombat KÖZéÍCÍ Egy felmérés nyomán Szegeden minden közepes, vagy rosszabb Tipp: 60 százalék szavaz Néhány héttel ezelőtt 10 kérdésből szerkesztett ívvel SZDSZ-aktivisták járták a várost; a nem hivatásos helyi közvélemény-kutatók célja az volt. hogy fogódzókat kaphassanak az önkormányzati képviselőjelöltek: mit várnak tőlük, illetve a leendő testülettől a választóik; milyen is valójában az a város, amelynek irányító testületébe kívánnak kerülni. A kitöltött iveket számítógép segítségével Jankó Attila szociológus feldolgozta. Az SZDSZ és a Fidesz képviselőjelöltjeinek már rendelkezésére állnak a tapaszlalatok és következtetések; néhánnyal ezek közül olvasóinkat is megismertetjük. Jankó Attila elmondta, hogy az ezer megkeresett személy közül 500-an adtak értékelhető válaszokat, s ez a ..minta'' a szakmai kritériumok szerint (életkor, nem, iskolai végzettség stb. szerinti megoszlás) nagyjából reprezentálja Szeged lakosságát. Lakóhelyenként, s az iskolai osztályzatoknak megfelelő számokkal kérték értékelni a legkülönfélébb szolgáltatásokat. Egyiknek az „osztályzata" sem érte el a négyest; a legjobbnak az iskolahelyzetet értékelték (3,45), a legutolsó helyezést a környezetvédelem kapta. A bolthálózattal, kereskedelmi szolgáltatásokkal a fiatalabb korosztály elégedetlenebb, mint az idősebbek — ötöst azonban egyetlen városrészben sem kapott. Makkosházán, Rókuson, Újszegeden és Dorozsrrván a legtöbb az egyes „érdemjegy". A közlekedést a dorozsmaiak kárhoztatták leginkább a legkevésbé elégedetlenek a belvárosiak és az Északi városrész lakói. A szórakozási lehetőségek és a kulturális intézmények egyként rossznak minősültek (a tízféle szolgáltatásról érdeklődő íven az előbbi a 7., az utóbbi a 9. helyet kapta). A diplomások valamivel enyhébben ítélik meg a helyzetet, mint a középfokú végzettségűek. Általában is az a tapasztalat, hogy a középiskolát végzettek tábora a legkritikusabb. A felsőfokú végzettségűek az átlagos megítélésnél némileg jobbnak találják a különféle szolgáltatások helyzetétszínvonalát. A szociológus szerint az ok talán a kollegalitás érzése (iskolaügy, orvosi ellátás), vagy netán a konformizmusra való hajlam. Az egyetlen kivétel; a kulturális intézmények helyzetét és szolgáltatásait a diplomások Ítélték a legrosszabbnak — főként persze a lakótelepeken. Ugyanezen a terepen viszont az átlagosnál egy kissé többre értékelődött az orvosi ellátás helyzete-színvonala Az átlag egyébként egészen pontosan: hármas. A közbiztonság a 10 közül a 8. helyen végzett, csak a Belvárosban és Szőregen mondták az átlagosnál valamivel jobbnak, érdekes módon : a középkorúak, AZ idősek és a fiatalok kevésbé derűlátók e témában. Egyöntetűen a legrosszabb a környezetvédelem ' osztályzata (41 százalék adott egyest!), relatíve a legjobb Újszegeden, s a legkritikusabbak az Északi városrész lakói. A munkalehetőségekről érdeklődő kérdésre 2-est adtak a válaszolók, különösen az aktív korosztály véli kritikusnak a helyzetet, közülük is a szakképzetlenek és a diplomások. És ismét egy általános tapasztalat; minden területről a leginkább érintett csoport mondta a leglesújtóbb véleményt, így például az iskolahelyzetről a 30 éven aluliak. Mindazonáltal ez a fölmérés a város iskolaügyeit mutatta leginkább rendben lévőnek (majdnem négyest, 3,45-ös osztályzatot kapott). A 35-40 évesek közül meglepően sokan (több mint egyharmaduk) azt mondták, hogy elsősorban a nyugdíjasok, s csak aztán a gyermekes családok helyzetén kellene javítani, AZ idősek nem viszonozták az együttérzést: mindössze 3-4 százaléknyi nyugdíjas gondolt a gyermekes családok támogatására. A kérdezettek háromnegyedének fontos, vagy nagyon fontos, hogy ki a polgármester. s minél iskolázottabbak, annál inkább. Ebből adódik a következtetés, hogy a kevésbé iskolázottakat kevéssé foglalkoztatja a politika .. . Alapvetően bizakodóak az emberek,- a választások után megváltozik a helyi elöljáróság munkája. Mindazonáltal erről a középfokú végzettségűek vannak a legkevésbé meggyőződve. A legmeglepőbb adat a következő; a kérdezettek 67 százaléka azt mondta, hogy elmegy szavazni; a legtöbben a legmagasabb iskolai végzettségűek válaszoltak így, ugyanazok, akiket leginkább érdekel, hogy ki lesz a polgármester. Az adatokat feldolgozó Jankó Attila ki is jelentette; egy a négyhez arányban merne arra fogadni, hogy Szegeden a jogosultak 60 százaléka szavazni fog szeptember 30-án. S. E. A mi kis városunk avagy: vízágyúkat a Kárász utcára? — Azt akarom, hogy Magyarországon mindenki nyugodtan elmondhassa a véleményét, s ha neki úgy tetszik, tegye ezt az utcán, kiabálva vagy akár ordítva is — de senki ne kényszerüljön lapulni, pusmogni. — Többek között erről beszélt Horváth Balázs belügyminiszter a minap Szegeden. Ha gondosan előkészített választási kortesbeszédet tartott volna, farigcsálva, csiszolva saját imázsát, esetenként akkor sem fogalmazhatott volna frappánsabban. De adjuk vissza a szót Horváth Balázsnak. — A magyar honvédnek nem az a dolga, hogy rendcsinálás vagy -fenntartás ürügyén barmikor is kezet emeljen a választópolgárra, és amíg én vagyok a belügyminiszter, addig ez nem is történhet meg. A rendért csakis a rendőrség a felelős, nem pedig a feltűzött szuronyú katonaság Hoppá! Ez valahogy nem illik ide. Ivott talán a belügyminiszter? (Nem, ez nem lehet, még akkor sem, ha értesüléseink szerint a megszokott üzletben a helyi rendőrség képviselői ez alkalomból felvásárolták a meglevő Vilmoskörte-állományt — pardon: készletet.) Nem, csupán egy kérdésre válaszolt. Melyikre is? — Kérem szépen, hogy mi van itt szilveszterkor! Huligánok randalíroznak mindenfelé, hovatovább az ember nem mer kilépni a kapun. Betörik a kirakatokat, az aszfalton zúzzák szét a kiürített pezsgős-, boros- és pálinkásüvegeket. S közben ordítanak, ahogy a torkukon kifér. Reggel csak törmelékhegyeken keresztül lehet elvergődni a túloldalig. Nem lehetne katonákat kivezényelni a Kárász utcára, hogy tartsák féken a garázdálkodókat? Vagy szólni a tűzoltóknak, hogy vonuljanak fel vízágyúkkal, s ezzel verjék szét a hőzöngő tömeget, amely úton-útfélen brutalizálja a békés járókelőket, s orruk alá minduntalan butykosokat dugdos? Igen, valahogy így került szóba a tűzoltóság s kerekedett a válasz miniszter: ars poeticává. Persze, a hozzászóló úr kifelejtett még néhány lehetőséget. De hát minél lázasabban gondolkodik az agy, annál könynyebben előfordulhat az ilyesmi. Például: néhány egyenruhában felvonuló vasutas század lenne jó, amint szorosan markukba szorítva a kerékvizsgáló vasdorongot, kiverik az üvegeket a csücsörítő ajkak felé közelítő mancsokból. Egyáltalán! Hogy kerülhet ilyen fontos napon, mint Szilveszter, szeszes ital az utcára? A közterület-felügyelők a megelőző hetekben vonják ellenőrzésük alá a palackozott italokat árusító helyeket, s kényszerítő intézkedések árán is akadályozzak meg, hogy az magánszemélyek birtokába kerüljön. A maximális kiaknázást nyugodtan rábízhatnánk egy aktivistákból álló bizottságra. Jelentkező ide biztosan bőven akadna, hiszen a belügyminiszter látogatása előtt ki gondolta volna, hogy ennyi ember foglalkozik Szegeden a magyar rendőrség megreformálásának gondolatával. Csak úgy röpködtek az ötleteik az átszervezésre. Állítsák vissza a lovas rendőrséget! (Talán bizony keveslik azt, amit az omnibusz elé fogott két, nagydarab, bús képű szürke ló csinál nyaranta a Kárász utcán — mások viszont valószínűleg sokallnák az egy főre eső kardlapot.) A kemény fizikumú fiatalok már a katonaság idején kapják meg a lehetőséget a rendőrséghez való átlépésre, ahogy az a háború előtt történt! Kész nosztalgiadélután. — No, de nem köll annyit vitézködni — mondta az SZDSZ után szabadon Horváth Balázs, aki láthatóan — és joggal — büszke arra, hogy nincsenek már „vitézök" a Belügyminisztériumban, vagyis, hogy sikerült demilitarizálnia az intézményt. — Magam is fölöslegesnek, sőt, nevetségesnek tartottam, hogy törzszászlós legyen a titkárnőm, vagy, hogy egy BM-üdülő gondnokának alezredesi rangban kelljen szolgálnia. A megmaradó egyenruhások legitimációját és társadalmi elismerését viszont vissza kell állítani, szakmai tudásukat nagymértékben növelni — egyszóval: európai jogállamban európai rendőrséget akarunk teremteni. Az imázs készen van, szinte már csiszolni sem kell rajta Polgármesterek kerestetnek (Körözvény) A polgármesterség igen fontos közigazgatási méltóság, a demokratikus államszerveződés egyik kulcspozíciója. A polgármesterek a különféle helyzetű, nagyságú települések első polgárainak tekinthetők, és vélhetőleg — remélhetőleg? — a helyi közakarat kifejezőinek. Elgondolkodtató, hogy jogállásuk megalkotásakor elsősorban társada lom-lélektani effektusok hatottak. A kormánykoalíció által benyújtott tervezet eleve abból indul ki, hogy e tisztség viselője korrumpálható. (Holott: bizalmat kap egy közösségtől, vagy egy közösség által szabadon választott képviselő-testülettől.) összefonódhat a helyi gazdasági vezetőkkel, különféle tisztségeket (és ezáltal jövedelmeket, befolyásokat) halmozhat föl, egyoldalúan pártérdekeket képviselhet a köz rovására. Egyszóval az elmúlt (és jelenleg is ható) 40 év minden helyi társadalmi-gazdasági-politikai bűnözéséből fakadó aggodalom uralja a törvényjavaslatot — a demokratikus jövőkép és a helyi közösség szelektív képességébe vetett hit helyett. MSZMP-titkárszindróma, párhuzamosan a legitim konkurens párttal szembeni bizalmatlansággal. A tanácselnökök, párttitkárok, vezérigazgatók, téeszelnökök alkotta rossz emlékű csoportok lehangoló képe vetül a tervezetre. De pusztán törvényekkel megakadályozható-e a korrupció, az összefonólás ? Az összeférhetetlenségek csokorba gyűjtésével és törvényerőre emelésével? Elfelejtették volna, hogy a több évszázada működő polgári demokráciában, jogállamokban sem küszöbölhető ki teljesen, csak visszaszorítható a lehetőség szerinti minimumra? Az embert felejtik ki a torvényalkotók; hiszen nem önmagában a cím, a hivatal, hanem maga az ember korrumpálható. A korrupció megakadalyozásának két fö ereje'van: az ellenzék (a vesztes, kisebbségben levő pártok képviselői) és a nyilvánosság (vagyis a szabad sajtó). Miért kell korlátozni a polgármesterek gazdasági tevékenységét? Hiszen a magánvagyonnal, stabil egzisztenciával bíró emberek kevésbé megvesztegethetők. Az anyagilag függetlenek valóban nagyvonalú társadalmi munkát végezhetnek a közjóért, ha megkapják a közösség bizalmát. Egy kapitalizálódó társadalomban képtelenség örökös gyanakvással szemlélni az üzleti tevékenységet, noha kívánalom, hogy az korrekt és ne korrupt legyen. Arról nem is beszélve, hogy a jogi kiskapuk bejátszásában a magyar nép valóban profi — mert rákényszerült. Nyilvánvaló, hogy sok alkalmas, de munkahelyét, hivatalát, praxisát stb. feladni nem kívánó ember a felkérés ellenére sem fogja jelöltetni magát. Engem így összességében a (leendő) jelölt nem a település első polgárára, hanem egy fizetett tisztviselőre emlékeztet. Mert, ha netán rossz fát tesz a tűzre, a munkáltatója (mivel munkaviszonyban áll) majd megdorgálja, de bizalmatlansági indítvánnyal nem lehet élni vele szemben. Meg ha — a világon bárhol előfordulhat — megtévesztette is választóit. Várnagy Tamás Ki alkalmas „polgármester' -nek ? A mi kis városunk viszont... (odor) Hajdanán egy „bólcs"nek mondott talján az ember' intelligenciát, illetve a különböző képességeket mérlegelve, arra a következtetésre jutott, hogy háromféle ember létezik. Az elsó csoportba azokat sorolta, akiket csak becsapnak. Állítólag ezek vannak a legtöbben. A másodikba azok kerültek — és ezek is vannak jó néhányan —, akiket szintén becsapnak, de akik egyben másokat is becsapnak. Végül megemlít egy egészen különös fajtát, akiket senki sem képes becsapni, és akik csak másokat csapnak be. Ám ezek nagyon kevesen vannak. Vezetőválasztások idején nem árt, 'ha ügyelünk erre a csoportosításra! Mert mit is várhatunk egy jó vezetőtől? Milyen mesterség a polgármesterség? Milyen legyen településünk eljövendő organizátora? Legyen olyan, fogalmazódik meg teljesen érthető módon a vágy, mint Hispánia földjén egykoron a .kóbor lovag "-ok; legyen tehát a ferdesegek belyrengazitója, a sérelmeik megtorlója, a szüzek védője, a csaták győzője! Ilyen mesterrel viszi legtöbbre a város. A jámbor honpolgár viszont — bármilyen kiváló „kóbor lovag" is lesz eljövendő polgármestere — nem elégszik meg ennyivel. Nemcsak azt várja, hogy mesterét ne csapják 'be (mert nyilvánvaló, ha igaza van a taljánnak, és a legkiválóbbat alkarja választani, emberét, a legutolsó csoportban kell keresnie), hanem azt is, hogy választott mestere legalább azokat nem csapja be, akik reá szavaznak. Teljesíthető ez a vágy? Hiszen mások becsapásának, sokféle módja van, s közötte vannak olyanok is, amelyek a szivhez szólnak és üdítik a lelket! És sokan vannak, akik szeretik, ha a szivükhöz szólnak, ha lelkükre hatnak. (Jelen sorok (rója pl. tömegméretekben találkozott olyan emberekkel, akiknek, miután becsapták őket, könny szökött a szemükbe, majd a lélekben megnyugodva, elégedett hanglejtéssel igy szóltak: „hát ezt is megértük!") Hogyan lehet tehát elkülöníteni, ha nincsenek lovagi tornák, az igazi „kóbor lovag"-okat, akik úgymond a városért, mint egészért küzdenek, a pusztán önmagukért küzdőktől? A jámbor honpolgár úgy tűnik joggal vár el Választandó organizátorától valamiféle kvalitásból!, szakmai referenciát. Lovagi tornák híján, vajon miféle mesterség dönthet a polgármesterek ügyében? Milyen mesterséget űzzön a polgármester? .Elég itt cserzővargának vagy matematikusnak, közgazdásznak vagy cipésznek, jogásznak vagy tehén pásztornak, mutatványosnak vagy építésznek lenni? Aligha. Az olvasott 'honpolgár azonban nem kerül zavarba, hisz ismeri a régi attikai „bölcs" érveit, s tudja, ilyen 'kérdésekben csak a „dialektika" dönthet. (Ez persze —, hogy a kevésbé olvasott honpolgár gondolkodásmódjára is tekintettel legyünk — közel sem azonos, sót nem is hasonlít az ún. „dialektikus materializmus" érvrendszerére.) És a leendő polgármester is jól teszi, ha tudja írni is az a „dialektika"! Mert korunk embere számára, akárcsak a messzi múltban, az jelenti a legnagyobb veszélyt, ha a létező és a nem létező körüli vita elhal, és ezáltal —, mintha valami matematikai egyenlet megoldásáról lenne pusztán szó — engedve a logika adta csábításnak, szűkös határok közé kerül az „Egy és Minden". A különböző tudományok magas szintű művelése nem juttatja szükségképpen a világgal szembesülni akaró embert tulajdonképpeni világa, az „Egy és Minden" közelébe A tudományok nem tesznek feltétlenül bölccsé. (Minderre bizonyítékul szolgálhat az is, hogy a művelt intelligenciát, a tudományos tolvajnyelv bizonyos szintű elsajátítása után, semmivel 6em nehezebb becsapni, mint például az okos cipészeket, vagy az előrelátó tehénpásztorokat.) A dialektikát művelő vezető azonban tudva, hogy a tényeknek hilt valóság egy „ez itt" (hogy egy másik attikai „bölcs" terminusával öljünk) pillanatnyi realitása pusztán, nem engedhet az idő követelésének, és átlátva a kor árnyékszerű valóságán, megmaradásra törekedve, túlmegy a szűkös határokon. Az ilyen embert nem egyszerű dolog becsapni, és félni sem kell töle, mert ha a saját bölcsességére hallgat, és komolyan törekszik a megmaradásra, előrelátásával tudnia kell, milyen sors vár azokra, akik másokat mélyen szántó meggondolások nélkül csapnak be. Ilyen vezető esetén a vezetettek fölött nem hamis ideológiák, leegyszerűsítő tudományok, hanem a bölcsesség őrködik. Igaz a becsapások ellenez esetben sincs teljes garancia. Ám, ha a leendő vezető kellő bölcsességgel és előrelátóan csapja be iámbor honpolgárait, tette akár hosszú éveken keresztül is kellemes érzéssel töltheti el az erre szomjúhozókat. Mert. a könnyen becsapható embereknek az a sorsuk, •hogy könnyen csapják be őket. A nehezen becsaphatóaknak meg az, hogy a •bölcs és előrelátó organizátorok számára elviselhetetlenné válnak, és ezért — mivel úgyis kevesen vannak — vagy kirekesztődnek a hatalomból, vagy az éppen hatalmon levő organi/atomokkal szemben (legalábbis, ha nagyobb bölcsességről tesznek tanúbizonyosságot), az eljövendő hatalom letéteményeseivé válnak. Egy azonban bizonyosnak látszik: az idő a kaotikusan hömpölygő világban legtovább a bölcseket őrzi meg » Nem lenne tehát túl nagy elvárás, ha karunk választásokba, illetve a különböző „demokratikus jogok" gyakorlásába belefáradt emoere, települése eljövendő organizátorától — akit Magyar-Honban úgymond „polgármester"-ndk fognak nevezni — választottja kitüntetett sajátosságaként azt óhajtaná. hogy legyen „bölcs". Gauss András JATE Filozófiai Tanszék