Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-14 / 232. szám

1990. szeptember 14., péntek Oktatás — Kultúra 5 Levél az államtitkárnak Mozgalom az egyetem megújításáért Amint arról lapunkban is írtunk, néhány hónapja — kilenc alapító taggal — mozgalom indult a JATE-n az egyetem megújításáért. Közöltük a reformelképzelésekkel kapcsolatos vitát is, s most — a nyári uborkaszezon után — ismét felelevenítjük a témát. A mozgalom résztvevői ugyanis megvitatták a Művelődési Minisztériumnak a felsőoktatási intézmények szervezéséről és működéséről készíteti rendelettervezetét, és megbízták dr. Szentpéteri István tanszékvezető egyetemi tanáxt véleményük, javaslataik összegezésével. Állásfoglalásukat elküldték a művelődési és közoktatási államtitkárnak is. Az alábbiakban ebből közlünk részleteket, amelyek a mozgalom programjának egyes elemeit is tartalmazzák. A rendelettervezet legnagyobb problémája az, hogy két ellentétes irányú követelménynek akar eleget tenni. Részint fenn akarja tartani a felsőoktatási intézményekre vonatkozó szabályozás bizonyos kontinuitását, részint utakat akar nyitni az új strukturális elemek kialakítása előtt. Ügy véljük, hogy a tervezetben erősebb a folyamatosságra való törekvés, szemben egy új koncepció felvázolásával. A következőkben elsősorban olyan lehetőségeket vetünk fel, amelyek a szervezeti és működési rend teljesebb átalakítását — rendszerváltását — akarják elősegíteni. Politika helyett szakmai ismeret nyezetnek is meg kell változnia. Jelentős probléma, hogy milyen módon kapjon helyet az egyetemi tanácsban az egyetemi adminisztráció. Ügy gondoljuk, hogy a tervezet javaslata megfelelő: a főtitkár legyen a közvetítő láncszem. Az egyetemi adminisztratív vezetés (a menedzsment) kulcsszereplője a főtitkár, akinek az egész adminisztratív irányítást kezében kell tartania. Ő egyben az állandóságot és folyamatosságot is jelentheti a vezetésben. Rajta kívül más adminisztratív dolgozó bekapcsolása legfelsőbb egyetemi testületi szinten szükségtelen. A testület összetételének arányainál kétféle alternatíva vetődött fel. A testület túlnyomó többségét a karok által delegált oktatók (professzorok) tennék ki 50 vagy esetleg 66 százalékig. A többi három kategória ebből következőleg 50 vagy 33 százalékig képviseltethetné magát a tanácsban. De közülük legnagyobb csoportot bizonyára a hallgatók alkotják "mindenképpen. Álláspontunk szerint a testületet legfeljebb három évre kellene megválasztani. A tanács hatáskörével kapcsolatban szeretnénk leszögezni : ellene vagyunk annak, hogy testületi hatáskörbe tartozó feladatot egyszemélyi vezető hatáskörébe át lehessen adni. Döntsük el a hatáskör szabályozásánál, hogy valóban indokolt-e a testületiség vagy sem. Ne engedjünk a szocialista struktúrákban általánosan jellemző átfedési lehetőségeknek, amelyek mindig az egyszemélyi vezetők hatalmi potenciájának növekedéséhez járultak hozzá. Egy átmeneti szakaszra tervezett rendeletben is rögzíteni kell azokat az elveket, amelyek a szervezeti átalakulás hosszabb távú irányait is sejtetni engedik. Mi három alapelv követését tartjuk kívánatosnak. Ki kell fejeznie a rendeletnek, hogy a felsőoktatási intézmények szervezeti és működési rendjének fő alakítási iránya az autonómia kiépítése. Az egyetemi autonómia megteremtése természetesen nem egy vagy két év átmeneti reformjainak eredménye lesz, de mint alapvető /célkitűzést, feltétlenül vezérelvként kell elfogadnunk. Az előbbi elvnek megfelelően — mégis külön elvként is — rögzíthetjük azt, hogy olyan felsőoktatási intézményi rendszert akarunk kiépíteni, amelyik ezen intézmények önszerveződéseire, helyi alkotó kezdeményezésére épül. Ügy is mondhatjuk. hogy az alulról fölfelé való építkezés elvét rögzíteni kellene. A szocializmus építésének 4 évtizede alatt lényegében minden intézményi reformot felülről lefelé építve (erőltetve) akartak keresztülvinni. Tudjuk ennek siralmasan gyenge hatékonyságú „eredményeit". A felsőoktatási intézmények rendszerváltásának megvalósításához szükséges erőt és energiát a helyi kezdeményezések bontakoztathatják ki. A mi mozgalmunk sem a felső vezetési fórumok ellen irányul, hanem az olyannyira szükséges önszerveződés erőit akarja gyarapítani. A szervezeti és működési rend strukturális változásának harmadik, ajánlott alapelve a szakmai kompetencia elve. Sajnálatos az, hogy a felsőoktatással kapcsolatban ilyen elvet ki kell mondanunk, de felsőoktatási intézményi rendszerünk torzulásainak, eredménytelenségeinek, színvonalsüllyedéseinek az oka volt az, hogy a politikum mellett a szakmai ismeret és szeretet sokszor második szintre süllyedt. A rektor nem menedzser A professzorság mint értékmérő A felsőoktatási intézmény egyszemélyi vezetőjének modellje négy évtizedig az erős, határozott vezető volt. („Testületekben vita és döntés, azután hatékony végrehajtás.") Már az elmondottakból kitűnik, hogy hosszú távra az egyetemi autonómia nem feltétlenül és nem elsősorban ezt a típust preferálja. A végrehajtás kulcsszereplője a modern egyetemeken a testületiség és a menedzsment. A rektor általában nem lesz olyan jó menedzser, mint akit megfelelő képességek alapján, arra egyetemi szinten kiképeztek. Elsősorban a főmenedzseren, a főtitkáron múlik tehát a végrehajtás milyensége és hatékonysága. A rektori, főigazgatói pozícióhoz olyan kvalitások kellenek, amelyek többnyire minden igazi professzorban megvannak. Noha a professzor elsősorban szakmájának, néha annak is csak szűk szeletének igazán ismerője, abból kell kiindulni, hogy szakmai karrierje és élettapasztalata — az átlag felettieket — alkalmassá teszik-e e szerepkör ellátására. Álláspontunk ezért az, hogy a felsőoktatási intézmény, de legalábbis az egyetem vezetőjének megbízatását egy, vagy két évre kell korlátozni. Két alternatíva is felvetődött. Az egyik szerint a megválasztott rektor egy évig tölti be tisztét, majd még egy évig prorektori feladatokat lát el. A másik elképzelés szerint a majdani rektort, rektorhelyettességre egy évre megválasztanák, egy évig lenne utána rektor, majd egy évig prorektor. Vissza kell térni a rektori megbízatás rotációjához, vagyis a rektorokat a szervezeti szabályzatban alfabetikus rendben felsorolt karok sorrendjében váltanák. Nem tudjuk helyeselni azt az utóbbi évtizedekben kialakult gyakorlatot, hogy az egyetemek folyamatosan növelték a rektorhelyettesek számát. Talán egy általános helyettes, is elegendő lenne, és a többiek szerepét a menedzsment irányítása alatt lévő szakemberek is elláthatják. A rendelettervezet lényegében a folyamatosságot kívánja fenntartani az intézményvezetés struktúrájának egyszemélyi, illetve testületi tagoltságának a fenntartásával. A 70-es évek óta terjedt a felsőoktatásban az úgynevezett osztott vezetés rendszere, amin azt értették, hogy az egyszemélyi vezetők mellett több-kevesebb szerepet kaptak az úgynevezett testületek, amelyeket később önkormányzati szerveknek is neveztek. Álláspontunk szerint az autonómia felé haladó egyetemeknek sokkel erősebben kell a testületiségre, az önkormányzatiságra építeniük, mint ahogy ezt a rendelettervezet engedi. Noha bizonyára az átmenetiségre itt is számítanunk kell, bizonyos új strukturális célokat a testületek alakításában jobban érvényesíteni kell. A felsőoktatási intézmények testületi struktúráit (intézményi, kari, intézeti, tanszékcsoporti, tanszéki testületeit) 4 kategóriába tartozó elemekből kellene összerakni. Az első kategóriába az oktatók tartoznak. Az intézményi tanács tagjává választható oktató, véleményünk szerint, elsősorban a professzor. A jövőben még inkább szükséges, hogy ilyen testületi tagságra ve alkalmasságot a profeb-zorság értékmérője szerint tegyünk próbaro. Az egyetemi tanács például nem lehet olyan réteg-képviseleti szerv, amelyben tanársegéd, adjunktus, docens és professzor „számarányuknak és súlyuknak megfelelően" van képviselve. A „fiatal tehetségeket" nem arra kell ösztönözni, hogy az egyetem legnagyobb szakmai, hatalmi struktúrájába, a tanácsba más eszközökkel kerüljenek be, mint szakmaiakkal. A fiatal tehetség szakmai karrierjével haladjon előre, legyen mihamarabb, akár 25-30 éves korára professzor, de ne próbálkozzon ettől eltérő politikai, hatalmi karrierutakon haladni fölfelé. Ezért határozott véleményünk, hogy az egyetemi tanács tagjai döntően csak a legjobb profeszszorok lehetnek, és az egészséges strukturális feltételrendszerben ez rendszerint azt . is jelenti, hogy ezek a professzorok egyben tanszékvezetők is. Az egyetemi tanácsban feltétlenül helyet kell kapniuk egyetemi hallgatóknak, ha nem is feltétlenül olyan nagy számban, mint eddig. Az általuk szolgáltatott információ ugyanis nélkülözhetetlen az oktatói funkció értékeléséhez és fejlesztéséhez. Más kérdés az, hogy az egyetemi hallgatók érdekvédelmét nem az egyetemi tanácsba beválasztott hallgatók révén kell megoldani, ahogy nincs szükség az egyetemi tanácson belül szakszervezeti képviseletre sem. Teljesen megoldatlan az a probléma, hogy az egyetem társadalmi környezetéből jelentkező igények hogyan Kapcsolódjanak a felsőoktatási intézmény vezetéséhez. Nem kétséges, hogy az egyetemi tudás legnagyobb megrendelőinek valamilyen úton és módon helyet és képviseletet kell kapniuk az egyetemi tanácsokban, de ehhez magának a külső körHa a reform akadozik? Végezetül szeretnénk megjegyezni azt, hogy a felsőoktatási intézmények rendszerváltoztatásával kapcsolatban felmerülnek olyan problémák, amelyekre rendkívüli megoldásokat kell találni. Ügy véljük, a minisztérium nem képes olyan közvetlen és hatékony segítséget adni az átmeneti problémák megoldásához, mint amilyenre az egyes egyetemeken és főiskolákon szükség lenne most. Ezért egy egyeztetőtanács választását vagy kinevezését javasoljuk. Ehhez fordulhatnak felsőoktatási intézmények autonóm csoportjai olyan esetekben, amennyiben úgy vélik, hogy a rendszerváltás szükséges lépéseit a régi struktúra részei akadályozzák, az átalakulás jogszabályokban rögzített elveinek megvalósítását manipulálják. * Amint arról nemrégiben értesültünk, a kultuszminiszter a minisztériumba érkezett észrevételek hatására a törvénytervezetet visszavonta. Chikán Ágnes Láwió felvétele Egri filmnapló (2) A másik tendencia defi- gek. A néző kezdeti váraniálásánál már egy kis za- kozással teli intencióit azonvart okoz, hogy nem igazán ban lassanként a türelmetdokumentumfilmekkel, de lenség érzete váltja fel, nem nem is játékfilmekkel van utolsósorban a film partdolgunk, s ráadásul legtöbb- talansága és gyenge színéjük valamiféle bűneset, bűn- szi teljesítményei miatt, tény elkövetésének ábrázolásán alapul. Ha azt vizsMonory M. Andrást Mész gáljuk, hogy a dokumentum András neven mar ismerheés a játékfilm határeseteiről 4l a mozilátogató, hiszen van szó, kétségtelen Vészi Pár évvel ezelőtt vetítették János A halál villamosad- a Bebukottak című alkomű alkotását emelhetjük ki. táfiat. Üj filmje, a Meteo Ha az utóbbi mozzanatra rendkívül érdekes, vonzó alhelyezzük a hangsúlyt (ti., kotás- A film többrétegű, de hogy a bűn, bűnösség kő- egymással szervesen kaprül forognak áz alkotások), csolódó egységekből áll. Az akkor Vészi filmjén kívül első réte8 e& többé-kevés még Grunwalsky Ferenc bé követhető történet a maKicsi de nagyon erős című 8ukat ..nagyvárosi patkáfilmjére hívhatjuk fel a fi- nyoknak" definiáló alakok gyeimet. Grunwalsky Ferenc alvilági üzelmeiről, a másik filmje nem tartozik a mű- a főhős, Eisemann számítóvészi szempontból átütőere- gépekkel benépesített vilájű alkotások közé, de pon- 8a- Ez a rejtélyes fémmisztos és elgondolkodtató. Egy tika alapozza meg a harmatörténet áll a film középpontjában, melyet, ha áltadik szintet: Eisemann álmait. A kissé groteszk, kulánosítunk, valamennyire sza álmok szövevényében az tisztába jöhetünk azzal, hogy utazás, a mindig úton lea bűn, a bűnözés melegágya vés a fő motívum, melynek és a bűnözési kórkép között költőisége a valóság töredemilyen az összefüggés ha- zett Epeivel és a zenével zánkban. Főhősünk betöré- metanyelvvé artikulálódik. S ses lopással szerzett pénzzel a néző. először e pár nap próbálja „emberibbé" tenni ala4t végre felszabadulhat a az életét. S ez az ördögi kör kimondott szó béklyójából, az ösztönök elállatiasodásán sőth Sándor fiatal rendetúl mindennapjaink anima- ző. Huszonhat évesen már lizálódásához vezetnek. A két játékfilmmel a háta möGáspár Sándor kitűnő ala- gött. A szárnyas ügynök kításában kibontakozó „ra- után A potyautasok is a 80gadozó" egyben saját sor- as évek magyar fiataljainak sának áldozata is. Az életben maradásért elkeseredetten küzdő „vadállatnak" a rossz közérzetéről szól. Barátság, szerelem, árulás — hirdeti a film plakátja, s meg kell védenie életterét, mindez a jóízű kaland és az és zsákmányát a betolako- életöröm legcsekélyebb jele dóktól — ha kell ölés árán nélkül. A századvég ifjúis —, különben ő pusztul el. ságának „kalandregényei" S valóban, az ádáz küzde- nem olyan szövetűek, melemben alulmaradó, az „ele- lyeken felcseperedett e gemeknek" teljesen kiszolgál- neráció. A lengyelországi tátott élőlény pusztulásával szükségállapot idején játér véget a történet. szódó történet nyomasztó, A dokumentum és játék- pesszimista életérzést sugall, film határán mozog Led niczky Márton Volt egyszer A három fiatal álmai, vágyai súlyos, kemény kudarcegy légió című videofilmje ra vannak ítélve- Hasonlíis. E film a rendező által 430314 kicsit Jar<™sch korábban készített doku- három kallódó fiataljára a mentumanyag és az általa Florida a paradicsomban. indukált képzeletbeli játékfilm ötvözete. A dokumentumverzió a Franciaországban szolgáló volt magyar idegenlégiósok útját mutatJellemző az is, hogy Sőth filmjében — akárcsak Jarmusch Törvénytől sújtva alkotásában — a túléléseffektus válik központi ja be, ahogyan életük al- Problémává a börtönlét bemutatásán keresztül. konyán elindulnak, hogy megkeressék légiós emlékeiE lehangoló alkotások látket, szembesüljenek fiatal- tán nem is csoda, hogy a ságukkal. Vallomásaik já- külföldi résztvevők hamvaitékfilmre alkalmas eleme- ból feltámadni vélik a „étit összegyűjtve a videofilm néma verité" irányzatát, képsorain folytatódik a hő- amelyen — vélekednek — sök története. Formai szem- most már túl kellene esnie pontból tehát egy érdekes vállalkozásnak voltunk tanúi, a film művészi értékeiről azonban már nem alkothattunk ilyen kedvező véleményt. a magyar filmművészetnek. S ha meggondoljuk — a kivételektől eltekintve — a hatvanas évek óta a magát legszívósabban tartó filmtémának a ma ábrázolása, a materiális világhoz való Egy konkrét történeten keresztül az általános felé ™nz6dás és OÖrcsös kapaszvaló törekvés igénye raj- kodis• Ezek muzeális ' érté" zolódik ki Fehér György kei fel61 Persze önkinek Szürkület című filmjében. A bűntény ez esetben gyereklányokon elkövetett kéjgyilnincsenek kétségei, s nincsenek afelől sern, hogy miért ilyen hosszú életű — kosság, de a film homlok- sainos ~ a mi clnema ve" terében mégsem a bűntény riténk- de így mégiscsak vafelgöngyölítésének izgalma áll, hanem az a vizsgálat, mely a bűn működését próbálja kimutatni a két nyomozóban, környezetükben és tetszik, metafizikai lahol a lényeg sikkad el. Azok a szálak maradnak megfejtetlenül, és elkötetlenül, amelyek létünk — ha gyökeréből eredően mindannyiunk számára közösek. a potenciális áldozatban. A film makacsul kitartott képet szürke tónusúak, ^ fiúsi