Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-02 / 220. szám

2 Heti tévé- és rádióműsor 1990. szeptember 2., vasárnap A HÉT... ...KRÓNIKÁJA Úgy tűnik, még jó ideigaz Öböl-beli fejlemények kívánkoznak a külpolitikai hírek élére. A bagdadi kormány Irak 19. kormányzóságának nyilvánította a megszállt Kuvaitot, sót annak egyik övezetét, melyet Szaddám Huszeinxb\ neveztek cl, az iraki Bászra tartományhoz csatolták. A harcias elnök ígéretet tett arra, hogy a külföldi nóket és gyermekeket kiengedik az országból; akiié iraki megfogalmazás szerint vendégségben tartózkodnak náluk. „Irak nem vonul ki Kuvaitból, amely történelmi részét képezi. A francia —német vagy a török—iráni határoknak történelmi és földrajzi jelentőségűié van, Kuvaité azonban brit tákolmány. Ha. Szaúd-Arábia saját területeként magának követelné Katart, én támogatnám azt, mert Katar nem történelmi realitás" — mondotta Tárik Aziz iraki külügyminiszter a Le Figaro című párizsi lapnak adott interjújában. (Ez utóbbi megállapítás azért lényeges, mert a hét elején Katar bejelentette, hajlandó támaszpontjait — saját védelme érdekében — külföldi csapatok rendelkezésére bocsátani.) A Szovjetunió történetében példa nélkül álló módon szovjetorosz csúcstalálkozót tartottak, ahol Borisz Jelcin és Mihail Gorbacsov a jelek szerint számos vitás kérdésben kompromiszszumot kötött. Bár Jelcin egy sajtónyilatkozatában a találkozó előtt arról elmélkedett, hogy Gorbacsovnak, mint szovjet elnöknek, hamarosan csupán olyan protokolláris szerepe lesz, mint a brit királynőnek. A hasoníat találó: hiszen a britek számára az uralkodó a nemzeti egység megtestesítője. Már megint malór történt egyik vezető diplomatánk nyilatkozatakor: Jeszenszky Géza külügyminiszter prágai látogatásán — állítólag — rosszul fordították angolul elhangzott szavait, s így nagy hírügynökségek (sót még az MTI) tudósításában is hibásan szerepelt ama dátum, hogy hazánk mikor kíván távozni a Varsói Szerződés kötelékéből. Másnap a miniszter korrigált: a helyes időpont 1991 vége. Romániában incidensek nélkül zajlottak a második bécsi döntés 50. évfordulója alkalmából tartott román nacionalista megemlékezések, bár a sajtó hemzsegett a magyarellenes megnyilvánulásoktól. ...SZENZÁCIÓJA Helmut Kohl nyugatnémet kancellárt, miközben a hallei piactéren a keletnémet gazdaság felvirágoztatásáról szónokolt, baloldali tüntetők paradicsommal és őszibarackkal dobálták meg. Beszédét sorozatosan megszakították a kommunista pártból alakult Demokratikus Szocializmus Pártjának (PDS) hívei. Az alpesi vakáció után kipihent kancellárt e kis intermezzo nem hozta ki a sodrából: határozottan kijelentette, hogy az egyesülés kérdése nem az utcán dől el. Mindez még a hét elején történt, mellyel egy idóben a közalkalmazottak.szakszervezete (ÖTV) számos nagyvárosban figyelmeztető sztrájkokat tartott. Az 1,6 millió közalkalmazottnak mintegy fele részt vett e megmozdulásokban; a berlini forgalmat több száz méter hosszú autóbuszkígyó bénította meg, s két óra hosszára leállt a tömegközlekedés öt más nagyvárosban is. Ha Bonnban van pénz a száz milliárd márkát fölemésztő Jager—90 vadászbombázó kifejlesztésére, akkor kell legyen az NDK-beli közalkalmazottak fizetésének emelésére is — hangoztatta zúgó taps közepette a berlini megmozduláson az ÖTV elnöke. Ebból is látható, a német egyesülésnek jelentós a belső ellenzéke is, az előzetes várakozásoktói eltérően nem olvad az össznémetség hangja egységes szimfóniába... Ennek ellenére péntek óta kész tény, hogy a két ország unióra lép, hiszen aláírták az egyesülési szerződést, amelyet az NDK és az NSZK törvényhozásának még ratifikálnia kell. A szövetségi kormány megvitatta a készülő amnesztiatörvényt is; amnesztiában részesülnének többek közt azon NDK-lakosoit, akik a kelet-berlini hírszerzés megbízásából az NSZK ellen kémkedtek. Az NDK területére átszökött s a keletnémet titkos szolgálatnak dolgozó nyugatnémetek csak akkor részesülnének e kegyelemben, ha kiszabandó börtönbüntetésük a három évet nem haladná meg. Mindenesetre annyi biztos: ezután már nem lesz szükségük a keleti németeknek, hogy a nyugati német területeken kémkedjenek, s fordítva. ...KOMMENTÁRJA Az elmúlt hét tragikus eseménnyel kezdődött: hétfőre virradó éjjel Szófiában felgyújtották az — elsó demokratikus választásokon győzedelmeskedett — Bolgár Szocialista Párt központi székházát, amely porig égett. A rendőrség nem lépett közbe, s ez a tény később komoly belpolitikai következményekkel járt. De maradjunk az előzményeknél: egy Plamen Sztancsev nevű, 22 éves fiatalember azzal fenyegetőzött, hogy ha a székházról nem szerelik le a vörös csillagot, fölgyújtja magát. Vasárnap este tíz körül megszakították a tévében a (nyilván érdekes) film vetítését; ekkor szerzett tudomást a lakosság erről az „ügyről", s ezután vonult a tömeg a székház elé. Atanasz Szemerdzsiev, a Bolgár Köztársaság alelnöke (volt szocialista párti belügyminiszter) megpróbálta a tömeget nyugalomra inteni, helyette azonban a tömeg intette meg öt: egy üveggel fejbevágták. Az események után a BSZP sok ezres nagygyűlést tartott, ahol az újfasizmus fenyegető veszélyéről szónokoltak, s a gyújtogatást a parlamenti demokrácia elleni támadásnak minősítették. Az ellenzéki Demokratikus Erők Szövetsége (DESZ) elhatárolta magát a történtektől, s elítélte a cselekményt. Kijelentették, hogy a pusztításban résztvevőket akkor is meg kell büntetni, ha azok közt DESZ-szimpatizánsok is találhatók. Az önelégetéssel fenyegetőző Sztancsev egyébként jól — és szabadlábon — van. A beszámolókból kiderült, hogy a rendőrség a történtekért a fő felelősséget a Polgári Engedetlenség Mozgalom szélsőségeseire hárítja. Az eilenzék hívei között egyre többen azt állítják, hogy a tüzet maguk a székházban tartózkodó szocialisták idézték elő. A rendőrség is megerősítette a tényt, hogy belül keletkezett a tűz, ám „csak azután, hogy a támadók már az épületbe hatoltak". A hétfó esti szocialista tüntetéssel párhuzamom ellenzéki tüntetésen a Reichstag egykori felgyújtásához hasonlították e szófiai pokoli tornyot. Bármi is az igazság, mind az elmúlt heti bulgáriai, mind a korábbi romániai események azt mutatják: a Balkánon bármikor elszabadulhat a pokol. Sandl István Egységben a nyugodt erő Antall József miniszterelnök finnországi látogatásának befejező napján, szombaton elóbb pártja elnökeként a finn Nemzeti Koalíciós Párt vezetőivel tanácskozott, majd a helsinki magyar nagykövetségre látogatott, ahol rögtönzött sajtóérte,kezleten válaszolt a jelen levá magyar újságírók kérdéseire. Arra a kérdésre, hogy a mi; niszterelnök hogyan ítéli meg a magyar pártok szerepét az Európai Demokrata Szövetségben, kijelentette: a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt, valamint a Kereszténydemokrata Néppárt — csak úgy, mint az EDU-ba most felvett cseh, illetve szlovák pártok úttöró szerepet játszottak az európai egység megteremtésében. E pártszövetségbe kerülés egyben azt jelenti — hangsúlyozta —, hogy az európai szervezetekben, így az Európai Parlamentben vagy az Európa Tanácsban is frakcióként tudnak együttműködni. Arra a felvetésre, hogy az EDU-tagság — a politikai kapcsolatokon tűi — a gazdasági együttműködésben is előnyt jelent-e országunk számára, Antall József elmondta: erról meg van győződve, s ez volt az egyik oka annak, hogy szorgalmazta -a belépést az Unióba. A konferencia záróokmánya kimondja, hogy a szocializmusnak vége. Antall József e kitétellel kapcsolatban úgy nyilatkozott: Európában a szocializmus egy hosszan tartó vezetó szerep után, mint ideológia, mint politikai irányvonal, mint társadalmi berendezkedés, meghatározó eszme, megbukott. Természetesen szocializmuson mást értenek a Szovjetunióban, mást Európában, s megint mást Amerikában. Működő szocializmusról azonban még a hívei sem beszéltek soha. Még a konferenciához kapcsolódóan Antall József kijelentette: a közép-kelet-európai unióra tett javaslatával nem politikai vagy gazdasági együttműködést, összefogást kezdeményezett, hanem kizárólag egy biztonsági, védelmi közösség létrehozását indítványozta. (MTI) Japánokkal nyugaton A japán külkereskedelmi és ipari minisztérium (MITI) újfajta képzési programot indít be a kelet-európai üzletemberek számára és ezt Magyarországra is kiterjeszti. A minisztérium nagyobb japán cégek bevonásával a jövő évi költségvetéséből finanszírozza majd a képzést, amelyben évente 50 üzletember vehet részt. Öt kelet-európai ország szakemberei kapnak meghívást, de nem Japánba, hanem japán vállalatok nyugat-európai leányvállalataihoz. A MITI illetékesei úgy ítélik meg, hogy a nyugat-európai meghívás már csak nyelvis okok miatt is alkalmasabb' módszer lehet a japán termelési módszerek elsajátítására, mint a Japánba szóló. E programjába a minisztérium Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia, Bulgária és Jugoszlávia szakembereit vonja be. A japán külkereskedelmi és ipari minisztérium Kaifu Tosiki japán miniszterelnök januári magyarországi és lengyelországi látogatása után jelentette be a két országra vonatkozó oktatási tervet, amely tíz évre szól és közel ezer üzletember japáni tanulmányújának finanszírozására szolgál. Magyarországról évente 100 embert várnak, elsó csoportjuk — 29 középvezető — áprilisban már járt Japánban és tanulmányozta a japán minőségellenőrzés, tachnológiai és pénzügyi irányítás módszereit, keresett föl több japán nagyvállalatot. (MTI) Riasztó számok a kormánytervben Visszasírjuk a kamatadót Szűk három hónapja lapunkban is foglalkoztunk a hosszú lejáratú lakáshitelek kérdésével, a kamatadó alkotmányellenessé nyilvánításának utóhangjaként. A sok milliárdos kamattámogatás, valamint a régi és az új feltételű hitelek közötti óriási — igazságosnak egyáltalán nem mondható - különbség feszültséget hordoz. Merem ezt mondani azért is, mert volt szerencsém végighallgatni az Alkotmánybíróság ominózus esztergomi ülését, amelyen a kamatadó látványos vereséget szenvedett. De csak a kamatadó, és inkább az elnevezés. A győzelmet sem a gazdaságilag megalapozott érvek, hanem a jogszabályok aratták. Hiába érvelt logikusan a közgazdász, a jogszabállyal szemben nem boldogult. A „mi lett volna ha" — kérdésnek ritkán van értelme, de bizonyára másképpen alakul minden — közeledhet egymáshoz régi és az új feltételű lakáshitel —, ha nem ilyen konstrukcióba kezdenek el gondolkodni. Persze a visszafizetés idejének csökkentése is a részletek emelkedésével jár, s ez ugyanúgy a szerződés egyoldalú felrúgását jelentette volna. A kamatadó tehát meghalt — maradt, illetve erősödött viszont a feszültség, amelyre a kormányzat a vártnál hamarabb tért viszsza. Már a tervezet szintjén is olyan számok forognak, melyhez képest az elátkozott kamatadó egyenesen emberbaráti gesztusnak minősül. A lakáshitelek kedvezményes kamata megszűnne — írja az egyik változat —, s ennek számszerűsítése igencsak riasztó. Ha marad a kamatadó, akkor a 300 ezer forintos OTP-hitelemre az 1350 forintos havi törlesztés helyett augusztustól kezdődően fizettem vona 50 százalékkal többet. Ezzel szemben a tervezet 7800forint havi tör- , lesztőrészlettel fenyeget. Tény az is, hogy a gyermekes családoknak — a törlesztési támogatás miatt — a 400 ezer forintos kölcsön havi törlesztőrészlete 850ról csak 1050-re emelkedne. A költségvetési deficit lefaragása érdekében a kormányzat mindenre elszánt s a bérlakások költségeit is a piachoz kfvánja igazítani. A korábbi 30-50-100 százalékos emelést óriási tiltakozás fogadta, most a tervezet négy-ötszörös emelést sem tart elképzelhetetlennek. Egy jó fekvésű, 53 négyzetméteres összkomfortos lakás lakbére bizonyos feltételek esetén a nyolcezer forintot is meghaladhatja. Persze ezek a szélsőségek, mint ahogy az ingatlanadó bevezetése is, inkább csak felröppenő hír, mint konkrétum, amelyről az adóhivatal sem igen hallott. Mindezeken tűi — s ez már szigorúan a magánvéleményem — irreálisnak tartom az említett tehefftövekedést. Lehet, hogy a végleges változat könnyebben keresztülvihető lesz, ha abban kisebb százalékok szerepelnek. Ez esetben nem tudom kizárni a szándékos kiszivárogtatást. (kovács) Egy tárlatrendezés hordalékai Temesvári naplótöredékek 1990. augusztus 28. délután. A feladat egyszerre megtisztelő és szorongásokkal teli. A szegedi képző- és iparművészek nyári tárlatát kell megrendeznem Temesváron, a múzeum képzőművészeti épületében. Amely nem más, mint az egykori megyeháza, amelynek felújítása úgy tíz esztendővel ezelőtt kezdődött, s hol intenzívebben, hol lanyhuló kedvvel és fogyó anyagiakkal máig tart. A pompás barokk tér tán legszebb épülete lesz. Egyelőre azonban egy szárnya készült el —'raktárak kapnak majd helyet a termekben. Addig is képzőművészeti kiállításoknak ad otthont. A második emeleti szint öt termében és az előcsarnokban kellett elhelyeznem az ötvennégy szegedi alkotó mintegy százharminc munkáját. Más adottságok, más feladat, más hozzáállás. Az egyes termekben kapcsolatokat kerestem az alkotók és a művek közötf, hogy erősítsék egymást, gazdagítsák az összképet,ugyanakkor minél több információt nyújtsanak a látogatóknak. Ebból a meggondolásból született a plakát-katalógus is, tájékoztatónak szánt írásában fogodzókat kínálok az eligazodáshoz. Nehézségek persze akadnak — kevés az üveglap, így jónéhány grafika csupaszon kerül a falakra, alig akad tárló, hiány van textilben, halványan pislognak a villanyégők. De a segítő szándék, a jóakarat megható. Számukra ez a szegedi bemutató tárlat ügy. Több, mint egyszerű kiállítás — tett, fórum. bizonyítás. Hogy miért?... 1990. augusztus 29. délután. Sörre szomjazom, az otthonról hozott Rade berger elfogyott. Látom, a szálló teraszán korsós sört mérnek. Indulás, a teljes kiszikkadás határán. A pincér elállja utamat. A terasz bezárt, a sör elfogyott, az étterem este 7-kor nyit. Séta. Másik oázis. Üveges sör az első osztályú szálló teraszán. Az asztalokon nincs abrosz, viszont üres helyet alig találni. Nincs üdítő, ásványvíz, a sörösüvegen nincs címke, á sörhöz nincs pohár. De van sör. Igáz meleg,-de fogy. Igen máshoz szokott nyugatnémet asztaltársunk is. Ám az (íra 9 lei. Első osztályon. A kiállításnyitás előtt a szegedieket a temesvári művészek vendégül látták. Nagy húzásként meghívót vittek a legnagyobb romániai sörgyár, a temesvári igazgatójának. Meg sem nézte, zakója felső zsebébe csúsztatta — mesélik —, s azt kérdezte, mennyi kell? így aztán olthattuk szomjunkat friss, nem meleg és címkével ellátott — Pils Timisoreana — nedűvel. Még haza is jutott belőle mutatóba. 1990. augusztus 30. este. A tárlat nyitása. Egész nap idegesek vengéglátóink. Inkább magukat nyugtatgatják, mint engem, „Higgyem el, nem lesz semmi." A főtéren, itt a múzeum szomszédságában ugyan felállították a nagygyűlés emelvényét, de „nem kell izgulni, Temesváron rendezettek a viszonyok". Aztán jönnek a hírrel, a főispán betiltotta a közterületi gyűlést. A megnyitón hatalmas tömeg. Amikor Borvendég Béla megnyitójának első részét románul is elmondta, sokak szemében könny csillan Később jönnek s mondják: „Sok ilyen esemény kellene", mert aki egy ilyenen részt vesz, biztosan másként gondolkodik a népek és nemzetiségek viszonyáról. Egyszer csak hirtelen vakító fények, előttem egy mikrofonos kolléga s fölzümmög a kamera. A televíziós riporter kérdése több, mint provokatív: „Milyen meggondolásból szerveztük mi ezt a kiállítást pontosan a második bécsi döntés évfordulójára?" Nem tudom, elhitték-e tévések és nézők, hogy eszünk ágában spm volt dátumpkhoz kapcsolódni pláne május táján,Emikor megszületett az egyezség. „S mit szólok én ehhez az egészhez?" Mármint az évfordulóhoz. Mit mondhattam: „fordítsák ki a kamerákat a térre, ahol alig látható néhány ember, az állvány magánosan árválkodik. S utána fordítsák ide a kamerát, a szardíniásdoboz ehhez képest kéjutazás. Románok és magyarok, művészek és érdeklődók, a város vezetői és műgyűjtők együtt... Talán ez a holnap útja." A szégyen csak belül fészkelődött. Miként viszonozta a szegedi képzőművészek csoportja a temesváriak szegedi tárlatát, nyflt színű, érdeklődő látogatásukat?! Gyengébb anyaggal, de ez a kisebb gond. A szégyenletesebb, hogy a busz majdnem üresen érkezett. Mi tartotta itthon a kiállító művészeket? A félelem, az lenézés, az érdektelenség, a fásultság? Tulajdonképpen mindegy. Kíváncsi vagyok, ha ez a tárlat a Lajtától nyugatra szerveződik, kik maradnak le a zsúfolt buszról?! TandiLiyos