Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-13 / 231. szám

1990. szeptember 13., csütörtök Kultúra 5 Egri filmnapló (1) Az egri filmművészeti ben hármas tendenciát mu­nyári egyetem kisebb egye- tattak. Az egyik tendencia netlensége ellenére is — biz- még mindig az 1956-os for­ton állíthatjuk — a legran- radalom „kibeszélése'. A gosabb kurzus hazánkban, két film — Mészáros Márta• Ez nemcsak annak köszön- Napló apámnak és anyám­hető, hogy a magyar, illetve nak és Zsombolyai János.- A a kelet-európai filmek iránt halálraítélt című alkotása legalább a '60-as, '70-es közös abban, hogy szigorúan évekhez hasonló mértékben az emberi szubjektum olda­megnőtt az érdeklődés, ha- láről közelíti meg az '50-es nem annak is, hogy Eger, e évek légkörének, s a forra­patinás kisváros ad otthont dalomnak a bemutatását, és — immár 17 éve — a ren- mindkét alkotó fokozott íi­dezvénynek. A folytonos gyeimet szentel a halálra­megújulásra törekvő nyári ítélt állapotának, utolsó per­egyetem három éve tért át cei ábrázolásának. Nyoma egy új formára. Eszerint a sincs filmjeikben az elmúlt kurzus gerincét egy temati- évek „történelmi tabló'' stí­kus szál alkotja előadások- lusának. Emberközelibb, kai és szemináriumokkal zaklatottabb, súlyosabb fel­(1988: A magyar falu; 1989: dolgozásai születtek a kor­A magyar értelmiség hely- nak, mint korábban. zete; az idén: A magyar fii- NaDióban ímelv eevben mek látványvilága). Ezen A ( ./„ÍS^S? túl minden évben bemutat- a Napló-tn ógm zarodarab­ják az elmúlt időszak óta Ja's az aelteményekzak­készült dokumentum- és já- latottf,ga luktet'.. E/ys^ tékfilmeket. Végül - szin­tójára kerül sor. Ez utóbbit pillanatokat is teremt a idén Erdős Pál; Homo no- vásznon. Az egyik ilyen pil­vus című alkotása képvisel- ianat a bírósági tárgyalás, te ahol ezt halljuk a főhős, Mindezek ellenére az idei jános szájából- ilyenek vol­esztendő nem kedvezett a . . , .„„ . ,„ • Fn x. nyári egyetemnek. Mint tetak '38-ban, 48-ban, 58-ban, Hernádi Ferenctől, a kurzus s ilyenek lesztek '68-ban szervezőjétől megtudtam, a '78-ban '88-ban, 98-ban. A szűkös költségvetés miatt másik a szilveszteréji tánc, nem tudtak szemináriumo- , . haláltánc ielle­ka t szervezni, s a korábbi melynek haláltánc Jeüe évekhez képest kevesebb a get kölcsönöz éles résztvevő is. Bizonyára a lenciája' A m€gtorlá* kez" nyomasztó és egymást sű- detén' hóhérok áldozatok , .. ,..., . ,, közösen táncolnak az orosz run koveto politikai valtoza­sok miatt jött kevesebb ven- dallamra. Zsombolyai film­dég szűkebb régiónkból, de jében ~ cime szerint us ~ .„,,.,, _ ... szinte egyetlen lényeges tovabbra is nagy az erdek­,-j., . .. _ . ,, . elem található: „belülről" lodok szama Nyugatról. A németeken túl franciák, bel- láttatni a halálraítéltét. Az gák, hollandok, finnek, ola- 5 agyának szok is felkeresték Egert ez el hoZZarlk 3 kÜlv,llag kep" alkalomból. 50131 is' A sz°melyes mo" mentumok, mint a szétesett­A jövő évtől kezdve újabb ^ az egészséges életösztön, formai változtatást tervez- halálféleiem, a rettegés nek a szervezők (Magyar felnagyítása azonban túl ki. Filmintézet és TIT). Eddig szamítottan) átlátsz6 forga. csupán a magyar filmek tókönyvi sterilségben történt, „fesztiváljaként" emleget- s így nem is ragadott magá­hettük e rendezvény-soroza- val igazán. Nem sikerült töt, ezentúl azonban helyet tóbbet mutatni a fnmes köz­kapnak a programban olyan helyeknéi (pi. az őrrel va­külföldi alkotások, melyek ló beszélgetéSi vagy a külvi­az adott évben jelentősen ]ág ^jam^ tompa beszűrő­befolyásolták a hazai közön- dése) Természetesen nem a ségízlést, tipikusak vagy ép- vásárhelyi Miklós személyes pen atipikusak az adott or- vaiiomásán alapuló momen­szág filmgyártása szempont- tumok és állapotok kétségbe iából. A szervezők ezzel is vonásaról van szó, hanem növelni kívánják a kurzus arróli hogy ennek hiteles vonzerejét a külföldi és a iiesszenciáját" elmulasztotta hazai hallgatók számára megteremteni a rendező. egyaránt. Deák Krisztina Eszterr­Filmművészetünk elmúlt könyve szintén a főhős sze­li úsz évét ölelik föl azok a mélyén keresztül feldolgo­sajátos alkotások, melyek- zott történetek sorába illesz­ben a vizualitás a gondolat kedik. Eszter a zsidóüldözé­legföbb kifejezőeszköze. E sek idején elveszti bizton­témakörben láthattunk ai- ságban hitt lányát, akire így kotásokat mind a rövidfilm, a koncentrációs táborbeli mind a játékfilm kategóriá- halál vár. A hősnő szerelmei, ban. Az olvasó számára bi- érzései körül forgó alkotás zonyára ismert filmekből azonban nem válik igazán nyertek áttekintést a hallga- sokoldalúvá, izgalmassá, tők filmjeinek vizuális „kon- erőteljessé, ugyanúgy figu­dícióiról". A rövidfilmek rái sem elég konzekvensek közül Huszárik; Elégia, ahhoz, hogy igazán komo­Tisztelet az öregasszonyok- lyan vehessük a lélek vívó­nak; Szirtes András; Haj- dósait. Emlékszem Enyedi nal, Gravitáció; Tímár pé- Ildikó filmjére: ő mindvé­ter: Freskó című alkotásait gig annyi iróniát, sőt öniró­láthatták a résztvevők. E niát zsúfol az Én XX. száza­filmek fókuszában egyértel- dómba, hogy meg sem for­műen a kép- és hangmon- dul a fejünkben elnézően tázs áll, a kép által „körül- mosolyogni a beszélő csilla­írt" gondolatok, hangulatok gocskákon. Az Eszterkönyv­élménye. ben azonban komolyságot A játékfilm kategóriában koU költetnünk magunkra a pedie olvan — már már lelek suta boncolgatasi Szindbádja, Jancsó A zsar- tank Z/ P S n/u nok szíve című alkotása, Naoy-Kálózy Esztert láttuk Makk Károly Macskajátéka] ^rnS atol 'egysrert­Gothár Megáll az idője, KePerny°Jen. ano1 egyszerű vagy Jeles András Kis Va- en „csak" egy szép de rend­lent innia kivul pontos tevefumben si­került árnyaltan, finoman Az elmúlt év filmtermésé- bemutatni a női lélek apró bői született válogatások az rezdüléseit. (Folytatása kö­filkotói szándék tekinteté- vetkezik.} Kakukkfészek-bemutató a Nagyszínházban Elkészült a diliház A McMurphy nevű, harmincöt éves, nőtlen, fekete gyapjúsapkát viselő elítélt-beteg előélete meglehetősen el­lentmondásos. A háború alatt fogságba esik, ahonnan nagy bátorságról téve tanúbizonyságot, látványosan megszökik. Szépen kitüntetik. Ám de jönnek a sorozatos kihágások, a csendháborítástól a garázdaságig, verekedésektől a már súlyosabb fajsúlyú nemi erőszakig. Ez utóbbi bűnt McMurphy tagadja, a kislány hazudott, nem tudhatta, hogy csak tizenöt éves. Lendületes, vibráló, érzékeny figu­ra, nagy színészi feladat, nagy lehetőség, éppen ezért na­gyot is lehet bukni vele. Láttuk Gáti Oszkárt a szerdai fő­próbán. aki úgy játszotta be a színpadot, olyan nyeglén és harsányan, bájos pofátlansággal, hogy az bizony komoly színészi teljesítményt ígér. Sikerelöérzet? Azért ne kiabál­juk el. McMurphy az amerikaiak trágár, modortalan, rágó­gumit osztogató és budikefés megváltója. A nyomorult kis­ember, akit mégsem lehet uniformizálni, sorba állítani, el­hallgattatni. Esendő és nagyszerű, és persze őrült is. mint a kor, amelybe beleszületett. Mert ez a század maga a dili. ház. Hiszen tudjuk jól, egyik botrányból a másikba bot­lunk. Őrület, hogy az őrültek semmivel sem őrültebbek; mint az egészségesek, legfeljebb gyávábbak, hitetlenebbek és krónikus kisebbrendűségben szenvednek. Ismerős jól nekünk ez a kedves főnővér is. Ismerősek az érvei, a moz­dulatai, a mimikója. Úgy lehet, mindenki ismerős nekünk ebben a darabban, amit, bár Amerikában írtak, többet be­mutatott az élet itt, a világnak ebben a régiójában. Szegeden is elkészült tehát a diliház, vagyis bemuta­tó előtt a Kakukkfészek, Korcsmáros György rendezésé­ben. (Nagy László próbariportja.) Dal. Aetas—önismeretf áron alul Megváltozott külsővel (ki­sebb formátum, szép zöld­arany borító, veretes betűk) jelent meg az Aetas ez évi 1—2. összevont száma. Az eddigi diákfolyóiratot pro­fesszionista történészlappá alakítani, s főleg fiatal tör­ténészek munkáit bemutatni — ez a negyedévenként meg­jelenő lap régi-új, 26 év át­lagéletkorú szerkesztőségé­nek szándéka. Nos, ezt a célt már az első „új" szám­ban sikerült elérni. A Tanulmányok részben Deák Ágnes, a JATE fiatal oktatója A magyar nemzet jövője cultura kérdése című írásában, ahogy az alcím jelzi, Eötvös József nemze­tiségpolitikai koncepcióját vizsgálja. Kitér Eötvös el­képzeléseinek gyenge pont­jaira is, így például arra, hogy Eötvös elutasítja: „... azt, hogy a nemzetiségeknek államhatalmi biztosítékai le­gyenek, szabad kifejlődésük biztosítására". (24. old.) Ugyanebben a rovatban ol­vashatjuk Békés Csabának, a Budapesti OSZK munka­társának írását is (Á békét a győztesek kötik), mely a magyar kormány 1945—46­os béke-elökészítő tevékeny­ségének „egy mindmáig fel­dolgozatlan része, az úgyne­vezett békepropaganda" (29. old.) kérdésével foglalkozik. Egy idézet a tanulmányból: ,^mire az adott helyzetben esély volt (a csehszlovákiai magyarok kitelepítésének megakadályozása), azt elérte a magyar kormány. A hatá­rok Magyarország javára történő módosítására azon­ban semrrii esély nem volt, így az erre irányuló törek­vések lényegében eleve hiá­bavalónak bizonyultak. (50. old.) A Múltidézőben az 1848—49-es délvidéki szerb mozgalom „egyik legérdeke­sebb egyéniségének, katonai vezetőjének" (57. old.), Djordje Stratimirovicnak 1911-ben németül megjelent visszaemlékezéseiből a sza­badságharcra vonatkozó, Pingiczer Klára fordította részleteket adja közre a JATE tanára, Pelyach Ist­ván, majd Molnár Imrének, a Budapesti Magyarságku­tató Intézet tudományos ku­tatójának izgalmas beszélge­tését — mely egyben tisztel­gés is az időközben elhunyt politikus emléke előtt — olvashatjuk Szabó Károly­tyal, a pozsonyi magyar meghatalmazott volt helyet­tesével. Címe: tartózko­dása államérdekből nem kí­vánatos", témája pedig a csehszlovák—magyar lakos­ságcsere „Az alábbiakban pusztán hipotéziseket lesz módomban felvázolni. A népies—urbánus konfliktus ugyanis attól lesz súlyos társadalmi probléma, hogy még az sem bizonyítható kielégítően, hogy létezik-e egyáltalán." (106. old.) Így kezdi az Eszmecsere rovat­ban Eltérő és azonos érde­kek a népi—urbánus vi­szonyban című, figyelemre­méltó írását Balog Iván, a JATE szociológusa, melyben a magyar értelmiséget szin­te már átokként megosztó viszály rövid történetét vá­zolja fel, majd a mának szó­ló figyelmeztetéssel zárja — még a választások előtt /írt soraival — a rövid eszme­futtatást „Ha netán sikerül­ne elkerülni, hogy várható választási győzelmük (már­mint a népieké — P. L.) után a pluralista reneszánsz egy korporativ, bonapartis­ta-perónista rendszer kiépü­lésébe torkolljon (...), meg­jelenhetnének azok a fölé­rendelt célok, amelyek a szociálpszichológia tanulsá­ga szerint — amint azt 1956­ban már láthattuk — csök­kenthetik a csoportközi elő­ítéleteket." 110. old.) Nem­zet és nemzetiség Közép­Európában — ez a címe a folyóirat öt pontból álló kör­kérdésének. Talán ez a lap­nak azon része, amely leg­inkább számot tarthat a nagyközönség érdeklődésére, hiszen napjaink Közép-Eu­rópájának talán legégetőbb problémája a nemzetiségek egymáshoz való viszonya. A legérdekesebb rész az öt magyarországi szlovák értel­miségi levele Chrudinák Alajoshoz című dokumen­tum, amely eddig nem je­lenhetett meg teljes terje­delmében a magyar sajtó­ban. A rendkívül kemény hangú levelet mindenkinek a figyelmébe ajánljuk, aki elfeledkezik arról, hogy nemcsak a határainkon túl élő magyarok sorsával kell foglalkoznunk, hanem az itt élő nemzetiségek máig meg­oldatlan gondjaival is. A záró részben, a Figyelőben öt recenziót olvashatunk. Balog Iván Braham könyvé­ről (A magyar Holocaust I— II.), Pászka Imre szegedi szociológus Tamás Gáspár Miklós párizsi kiadású köny­véről, az Idola Tribusról, Vajda Zoltán ötödéves sze­gedi egyetemi hallgató Gá­bor Vermes: István Tisza című könyvéről, Bellavics István, a lap főszerkesztője a Limes (Nemzetpolitikai Szemle) 1989. 1. számáról, míg Tóth Péter, a JATE ötödéves hallgatója a Regio (Kisebbségtudományi Szem­le) 1990. januári számáról ír. Az Aetas, amely az MTA Soros Alapítvány Bizottság és a szegedi József Attila Tudományegyetem közmű­velődési bizottságának tá­mogatásával jelenik meg, ez évi 1—2. száma a nagyobb szegedi könyvesboltokban kapható, ára 60 forint. Fövik László

Next

/
Thumbnails
Contents