Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-11 / 229. szám

1990. szeptember 11. kedd Kultúra 5 Á tanévkezdéshez A

pedagógusok az utóbbi időkben megszokhatták, hogy minden úgynevezett költségvetési évben fel_ szolgálják őket az össznépi teritékre, és szalagcímek — rikkancs! méltósággal — közlik a nagy, arcokat sárgává színező bérrendezéseket, és indokolási függelékként az erkölcsi-társadalmi megbecsülés szükségességét. Mindez — mint oly sok más — a sok hűhó semmiert vígjátékát idézte. A bérrendezés a súlyához mérten jóval nagyobb nyilvánosságot kapott; inkább az inflációt, mintsem a reálbérnövekményt követte, de sokak szemében a szemtelen krakélerséget megjelenítve egy olyan társadalomban, ahol kiosztott szerepek szerint illett hőzöngeni. (Kinek illik, kinek nem illik sztrájkolni, avagy fanyalogni.) Ugyanakkor a pedagógustársadalom eközben rájöhetett, hogy egy társadalmi réteget alkot valódi érdekképviselet nélkül, s lihegve, vagy beletörődéssel, vagy fogcsikorgatva egy társadalomtípus szolgálatára kényszerült Némi vigaszt az nyújthatott számára, hogy a kétségessé vált aktuális értékeken túl rájuk várt — elvileg és gyakorlatban — az általános emberi normák, attitűdök és általános ismeretanyagok elsajátítása. Miközben beléidomultak abba a szerepbe, hogy központi intézkedésektől várják sorsuk rendezését, a mindenkori államigazgatással (és nem kormánnyal) való viszony függvényében. Az önállóság követelménye így rájuk szakadt, ós sokan érezhetik úgy magukat, mint ahogy egy jeles esztéta szerint hajdanán Németh László író, miszerint nem ó változott meg, hanem a világ körülötte. így sajnálhatnam szegény történelemtanárokat is, mivel hallom, hogy hatályon kívül helyezték a tantervet. Nem is tudom. miként boldogulnak, kihez könyörögnek ihletért (ismeretért, módszerért, koncepcióért)? Noha András, falvy miniszter úr megígérte a gyorssegélyt (szakirodalmat) a tömegkommunikáción keresztül. A mai világban a távoktatás különben is korszerűbb a gyorstalpalónál. (A rossz emlékű ideológiai átképzés törölve.) Ebben az évben — ha a politikusok és szakértők igazat beszélnek —, sok minden új alapokra helyeződik. hiszen szó esett már iskolaszékről is. Ennek felállítása az igazgatónak is csupa öröm lesz; hiszen nem elég, hogy a munkáltatói jogkar terhét (bérezés, kinevezés stb.) levetheti a válláról, de az iskolafenntartásét is. Nem kell töprengenie, 'hogy miből fizeti a rezsit, és ezenfelül telik-e írásvetítőre, netán krétára. Végre szakmai feladatokra összpontosíthat. M

indenesetre, a pedagógustársadalom is megosztott, mint minden közösség. Vannak közöttük is kiválóak, átlagos, vagy gyengébb képességűek. De mindenképpen mandátumuk van foglalkozásukhoz. Ellentétben a politikusokkal, ők nem lecserélhetők, akár reménykedve, akár fellélegezve, akár kicsit megrettenve élték meg a változásokat az ideológiamentesült gazdasági présben. A rájuk erőszakolt béklyóktól azonban — ha büntetőjogilag nem is számon kérhető — ildomos megszabadulniuk. Ha nem is utaihatók be hatha-jógatanfolyamra, vegyenek nagy lélegzetet. Vesztenivalójuk most már jobbára csak önmagukkal szemben van. Mert nem mindenki vár a — menetrendszerű — központi döntésekre, és merik maguknak a bátorságot venni. hogy felnőttnek nyilvánítják magukat Egy újszülött társadalomban. Várnagy Tamás A tiszaszigeti kapu - a túloldalról Novi Knezevac, magyarul nálatlanul hagyni, márpedig Törökkanizsa. Kilenc kis- úgy néz ki, hogy ez törtéközség tartózik e jugoszlá- nik. Marad a jugoszláv— viai településhez, amely 16 magyar tervezet, amely náezer lelket számlál, és a la- lünk pillanatnyilag a tartokosság 35 százaléka ma- mányi végrehajtó tanács gyar. Gazdasági életének fő előtt van. Rendszeres a színtere a mezőgazdasági kapcsolatunk a tiszaszigetikombinát a malorrt- és épí- ekkel, a hajlandóságunk, a tőipar, a paprika- és fűszer- célunk, az érdekünk közös, gyártás, valamint egy jól Meggyőződésem, hogy mindműködő, tőkeerős szállítmá- két település fejlődésének nyozási vállalat. E rövid be- jó szolgálatot tenne ez az mutatáshoz az szolgáltat ap- átkelő, ám az sem hagyható ropót, hogy a kanizsaiak figyelmen kívül, hogy az itegyre erőteljesebben szor- teni átlépés jócskán tehergalmazzák a Tiszasziget— mentesítené a horgosi, sokGyál közötti határátkelőhely szor már az elviselhetetlenmegnyitását. A községi kép- ségig nagy határforgalmat, viselőház elnöke, Dusán És ez sem akármilyen szemJancic minderről a követ- pont! Fontos tényező az is, kezőket mondta: hogy ily módon a magyar — Ez a határátkelőhely és nemzetközi személy- és közelebb hozha bennünket teherforgalom számára gyorMagyarországhoz, lehetővé sabban elérhető lenne Jugotenné a tiszántúli határ men- sziávia tisztántúli térsége, ti kapcsolat fejlődését. Alap- Jobban bekapcsolódhatna ez ja lehetne egy, mindkét or- a terület az idegenforgalomszág számára előnyös ide- ba, a turizmusba is ezáltal, genforgalmi, kereskedelmi Kikinda, Zenta, Pancsova, és gazdaság?-piaci együtt- sőt Belgrád felé nyitna kaműködésnek. Sőt továbbme- put a gyáli átkelő, gyek: nemzetközi kapcsola- összeköt tainkra is jótékony hatást u ,A, Jlszí ,s osszeMt gyakorolna. A mi kétéves bennünket Ügy tudom a fejlesztési programunk kulcs- kozlekedes fejlesztekérdése ez az átkelőhely. A se'e «s gondolnak. kezdet kezdetén, a hármas — Egyelőre még csak táföldrájzi határból kiindul- jékozódó jellegű tárgyalásova, Magyarországgal és Ro- kat folytatunk, mindenesetre mániával együtt szerettünk kár lenne kihasználatlanul volna egy átkelőt létesíteni, hagyni a Tiszát Mi elsósorde mára csak a jugoszláv— ban idegenforgalmi szemmagyar kezdeményezés él. pontból tartjuk sokat ígérőElszalasztott elmulasztott nek ezt a vízi utat, ám az nagy lehetőségnek vélem jS elképzelhető, hogy a vasennek a sajátos helyzetnek úti szállítást is részben kia figyelmen kívül hagyását válthatná a vízi fuvarozás, hiszen olyan kevés ország- A közös érdekeltséget kell nak adatik meg Európában, megtalálnunk, részünkről a hogy ilyen találkozóhelyet készség megvan, teremthessen. Luxus kihatz- ' G. E. La Mancha lovagja, avagy felmegyek a miniszterhez K. urat már szinte mindenki ismeri a (sajtó) házban. Gyakran házal. Hol magánsérelmeit kívánja közhírré tenni, hol az általa képviselt köz ügyét-baját tárja elénk. Meg kell hagyni, mindig van mit szóvá tennie, lévén igazának csökönyös bajnoka. Nem és nem. Nem adja fel, a kisember keserves szélmalomharcát vívja a mindenkori apparátussal. Nekibuzdulásai Don Quijotét idézik. Olykor Sancho iPanzaként segítjük, kísérjük útján, az igazat megvallva kudarcai előre meg vannak írva. A hatalomgyakorlás dramaturgiája sajnos nemigen változik. Jól tudja ezt 6 is. Ennek ellenére levelekkel fordult legfölsőbb állami szerveinkhez. Minden kísérlete dokumentálva van, sorra mutatja a kapott pecsétes, semmitmondó válaszokat. Persze nem érte be ennyivel. Felment a fővárosba. A Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságára azonban nem nyert bebocsátást. Cselhez- folyamodott. Az épület hátsó traktusát éppen átépítették, a kőművesek közé vegyült, emeletről emeletre "tört 83 évét meghazudtoló frissességgel. Végül valamely titkárságról telefonon beszélhetett valakivel. Fő, hogy végre elmondhatta azt, ami olyanynyira bántja ót. Tántoríthatatlan hite és akarása tiszteletreméltó. Mintha ott fent Pesten, a kormánynegyedben is tudnák ezt. A Magyar Országgyűlés főtitkára válaszlevélben saját kezű aláírása fölé ezt írta: Tisztelettel üdvözlöm ! Leveleit egyedül országgyűlési képviselője hagyta válasz nélkül, s ez őt érthető felháborodással tölti el. Mindegy, K. úr végül is csupán egy szavazó a sok közül. Az új hatalmon levök szempontjából nem nyom sokat a latban, kérése és kérdése talán ezért válaszra sem érdemes. iK. úr méltatlankodik. Volt sportedző-klasszishoz méltó alapozással újabb kísérletre készül. Ezúttal talán magát a minisztert keresi meg. Nem tehetek mást; a továbbiakhoz jó egészséget és erőnlétet kívánok neki, s ha legközelebb jön, újra meghallgatom. (varga) Ezer székely leány találkozója A pünkösdi búcsú, s a tavasz végi püspöksaentelés után, ezen a nyáron harmadszor is több tízezres tömeg gyúlt össze Csíksomlyón: öt évtizedes kényszerszünet után felelevenítették a harmincas évek nagy sikerű rendezvényét, az ezer székely leány találkozóját 1931 júliusában hívták először találkozóra az egyházi s világi szervezők a környékbeli települések, leányait, az otthon levőket, s a szolgasorba idegenbe szakadtakat, hogy a székely népviselet a tánc és a népdal minden szépségének felvonultatá. sával erősítsék hitüket, segítsék őket nemzetiségük megőrzésében. A megmaradás hatásos rendezvénye lett ilymódon az ezer székely leány találkozója, alkalom az ismerkedésre, barátságszovésre. Persze, hogy nem volt ínyére emiatt a hatalomnak, a találkozó erősen vallásos tartalmára való hivatkozással, a negyvenes évek kő. zepétől nem engedélyezték megtartását. Üj idők változó széljárásának kellett eljönnie ahhoz, hogy idén ismét sor kerülhessen rá. Felesik és Alcsík, a Kászonok, Háromszék, Gyergyó és Udvarhely települései legszebb leányaikkal képviseltették magukat a találkozón. Népviseletük eredetisége, népdaltudásuk, ügyességük, a helyi szokásokban való jártasságuk jelentette megmérettetésük mércéjét. Kiérdemelték valamennyien a népes közönség tapsát, elismerését, ami nem is csoda — előzőleg ugyanis falujuk előtt vizsgáztak, sikeresen. A Kis- és Nagy-Somlyó közötti nyeregben, majd ezer méter magasságban felállított színpadon a lányok szépségversenye után a műkedvelők előadása következett. Ének, tánc, muzsika töltötte be a hegyoldalt, a legügyesebbek dalra hangolták a közönséget is. Tán éppen ebben rejlik az ezer székely leány találkozójának, legfőbb értelme s haszna, szereplőkben s nézőkben egyaránt tudatosul: addig élünk, míg nem hervad le énekes kedvünk. Olyan megtartó erő ez, melyet a hegyek magasában, a Csíkimedence panorámájában gyönyörködve, a szokásosnál jobban átérez az ember. Nagy szükségünk van erre az érzésre, hitre a mai időkben. (A fotókat Kató Vladimír készítette.) Borbély László