Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-10 / 198. szám

1990. augusztus 10., péntek Táncra magyar 5 y tz«c«a tZAMCTUH JÁTtVOK v®/ Látnivalók Magyar rapszódia. A Ma­gyar Állami Népi Együttes bemutatója. Dóm tér, este fél 9. A Móra Ferenc Múzeum kiállításai (Roosevelt tér 1—3.): Lucs-képgyújtemény, Patikakiállítás, Móra-emlék­szoba, Természettudományi gyűjteményünk legszebb da­rabjai, Vinkler László grafi­kái. Fekete Ház (Somogyi u. 13.): Céhek, céhenjíékek Csongrád megyében, Bálint Sándor-emlékkiállítás, Vi­hart aratva.... Buday György élete és művei. Szegedi Vár (Móra-park): Szeged múltja, jelene, jövője. Varga Mátyás színháztör­téneti kiállítása (Bécsi krt. . 1 l/A). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Szeged-Tápé. Vártóu.4.). Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafikái, John Ha­las kiállítása. Horváth Mihály utcai Kép­tár: Szegedi Képzőművészek Nyári Tárlata. JATE-aula (Dugonics tér egyetem): A szocialista irrea­lizmus gyöngyszemei II., avagy, talált tárgyak egy le­tűnt korból. Bartók Művelődési Köz­pont, B Galéria:' • Kalmár Márton szobrászművész kiál­lítása. Könyvkiállítás az 1989. évi országos verseny díjnyertes termékeiből az MTESZ szék­ház előcsarnokában (Kígyó u.4.). Ma és holnap este fél 9-kor a Magyar Állami Népi Együttes lép fel a Dóm téren. Műsoruk címe: Magyar rapszódia. A részletes program: Daróczi —Timár Tímár Timár Liszt Timár Berki —Timár I. rész Kalocsavidéki táncok Gyermekjátékok Kalotaszegi táncok II. Magy ar rapszódia Tvukodi táncok Sóvidéki táncok II. rész Timár Csongrádi táncok Székely — Timár Vajdakamarási páros Timár Tolnai üvegestánc Timár Méhkeréki tapsostánc Lajtha Soproni képek Budai —Béres—Varga Hortobágyi pásztortáncok Daróczi—Timár Zempléni karikázó Berki—Timár Szatmári táncok Közreműködik: a Szeged Táncegyüttes Tánc és politika Beszélgetés Timár Sándorral boldog nép" koncepciónak meg­feleljen. Ennek ellenére — és crról kevesen beszélnek — a Rábai-korszakban nemcsak Ecseri lakodalmasok, hanem na­gyon komoly balladafeldolgozá­sok is voltak. De sajnos ennek a koncepciónak kialakult egy for­mai háttere is: nagy zenekar, többszólamú kórus, ami az au­tentikus folklórtól igen távol esik. az énekesek olyan kóristák, akik nyugat-európai koncertstíluson nevelkedtek. Tíz éve. amikor át­vettem az együttes vezetését, az volt a célom, hogy ezt lehetőség szerint átalakítsam, leépítsem. Ez kemény hét évembe került. Sajnos, akkor igen komoly nézet­eltérés alakult köztem és Zsü'rdfszky Zoltánék között, akik egy másik, egy új Bartók Együt­test vártak, s így csalódtak. Sok­kal drasztikusabban akarták a le­építést véghezvinni, figyelmen kí­vül hagyva sokféle érzékenysé­get. — Szóba hoztad többször is a Barlök Együttest. Ha jól tudom, ez a csoport is fekete bárány volt az akkori politikai érában. — Ez tökéletesen így van, hisz az első perctől kezdve arra töre­kedtünk, hogy igazat mondjunk a folklór nyelvén. Utána rögtön re­vizionizmussal. nacionalizmussal és egyéb ilyen szép jelzőkkel illet­tek bennünket, aminek követ­keztében megdöbbentünk, hogy: „jé. ez tényleg így lenne?" Akko­riban történt a kővetkező, azóta már inkább csak érdekességként számontartható epizód. Varga Zoltánnal, az asszisztensemmel beszélgettünk a műsortervről, szereposztásról, mikor is megszó­lított bennünket egy rendőr alez­redes. Felmutatta igazolványát, s kérdezte, hogy miről beszélünk, miért erról beszélünk stb. Mint Timár Sándor is el­mondta, a produkcióban sze­gedi táncosok is közreműköd­nek. De kik? Dalkó Beával sikerült beszélgetni, mielőtt még az eső áztatta színpadra lépett volna. — Miként választották ki a szegedi táncosokat? — Azok közül választottak, akik nem táncolnak az István­ban. Az állami együttestói jöt­tek le táncosok tanítani, majd ezek után választották ki azt a hat párt, aki a produkcióban is táncolhat. Ez nem volt igazán fair dolog, hisz jóval többen gürizték végig a próbákat, akiknek most csak az énekkar­ban jut hely. No persze, ez is felfogás kérdése, hisz egy tán­cos számára az is nagyon sokat kell hogy jelentsen, hogy a Ma­gyar Állami Népi Együttes pro­dukciójában, még ha énekes­igenjei ként is, de közreműködhet. — Érdekes lehet egy amatőr táhcos számára a legprofibb profikkal együtt dolgozni. — Kezdetben annyira meg­ijedtem, hogy azt se tudtam, merre szaladjak. De szeren­csére Szappanos Tamásék, akik itt tanítottak, mindenben segítettek, így rendkívül gördü­lékenyen zajlqttak a nem kis feszültséggel várt próbák. Ér­dekes volt belecsöppenni egy ilyen abszolút profi mentalitás­sal dolgozó társaság hétköz­napjaiba. Messze nem tudunk, nem tudhatunk technikailag, szakmailag annyit, mint ók. Nekem például komoly lelki terhet és félelmet jelent, hogy a Délalföldi táncban az első sor­ban táncolok. Szerencsére na­gyon segítőkészek. így a gör­csösség lassan kezd feloldódni. — Sokan mondták, hogy te is egy kiszemelt vagy, aki a későb­biekben esetleg az Államiban folytatná táncos pályafutását... — Erről nagyon korai lenne beszélni, nem is tudom, hon­nan hallottad, jelen pillanatban úgy érzem, hogy technikailag messze nem vagyok azon a szinten, ami ehhez az együttes­hez szükséges. Mindenesetre arra törekszem, hogy itt. Sze­geden amatőr körülmények között a néptánc szeretetével párhuzamosan elsajátítsam azokat a technikai ismereteket, amiket esetleg később kama­toztatni tudok. • Kilenc kérdés Juronics Tamáshoz Juró, őrült vagy? Timár Sándor. Neve fogalommá vált a szakmában. Elég pusztán két együttessel fémjelezni: Bartók Együttes, Állami Népi Együttes. Tíz évvel ezelőtt vette át az utóbbi vezetését, s kezdte el szélmalomharcát a politikával, a pártirányítással szem­ben. — Nem. Miért? • — Mert a XX. század végén láncra adtad a fejed. — Akkor őrült vagyok. Aki ebben a helyzetben manapság tánccal foglalkozik, az csak örült lehet. — Hogy kerültél a szegedi ba­letthez? — Az Állami Balettintézetben végeztem néptánctagozaton, de végzés után csak a balett érde­kelt. Imre Zoltán akkor szervezte a szegedi balettkart, habozás nél­kül igent mondtam neki. O az az ember, akit Mesterünként köve­tünk bárhová, hiszen egészen fantasztikus dolgokat csinál. Most is összehozott egy nagyon jó társaságod? akik a termen kívül is összetartanak, igazi barátok. — Néptánc után balett, két eléggé eltérő műfaj... — Tudod, kezdetben én is olyan voltam, mint annyian az országban, hogy csak a néptánc érdekelt, csak az eredeti. Késóbb rájöttem, hogy ennél sokkal több van bennem, sokkal többrétübb dolgokra vagyok képes. — Mit jelent neked Szeged? — Mindent. Szabadságot, füg­getlenséget, munkát. Az élete­met. Nagyon hasznosak az itteni tanulóévek a későbbi terveim­hez. — Érezhető, hogy nem alakult ki jó kapcsolat a balettkar és a szegedi közönség között. Tervez­tek-e valamilyen váltást, hisz az Imre Zoltán állal képviselt „intel­lektuális-balettet " nemigen fo­gadta be az itteni publikum? — Igen, ez sajnos így van. A következő évad egyik fö terve az, hogy egy kicsit populárisabbat adjunk, de művészi autonómi­ánkat megtartva próbáljunk kö­zeledni a közönséghez. Ehhez na­gyon jó propaganda kell, amit most a saját erőnkből próbálunk megvalósítani. Magunk által ter­vezett, nyomtatott plakátokkal, egyebekkel. A másik ilyen törek­vés az úgynevezett „workshop"­ok kiszélesítése, amivel szeret­nénk az érdeklődő fiatalokkal megismertetni a próbafolyamato­kat, kötetlenül elbeszélgetni a ba­lettról. S ha jól tudom, akkor a prózai tagozat után, nálunk is beindulna egy stúdió. — Hol látod a szegedi társulatot a mai magyar balettmezónyben? — Itt egy rendkívül heterogén csapat dolgozik. Mind technikai­lag, mind alkatilag. A százötven centistói, a hozzá hasonló kétmé­teresekig. Ez rossz is, meg jó is. Bizonyos kötöttségek mellett ugyanis hihetetlenül nagy és tág lehetőségeket biztosít a koreog­ráfusoknak. Messze nern olyan egységes ez a gárda, mint mond­juk a Gyóri Balett. De ez nem biztos, hogy baj. — Említetted a színpadi táncok megalkotóját, a koreográfust. A beszélgetésből számomra teljesen világos, hogy Juronics Tamás, a huszonegy esztendős balett-táncos nem akar e szerepkörnél megállni. Vannak-e koreográfusi elképzelé­seid? — Nagyon is. Olyannyira, hogy most fogok debütálni, hisz a 200 éves Színház találkozójára meghívták a kart, ahol Imre Zol­tán'tánca mellett az általam készí­tett koreográfiát is bemutatjuk. — Kezdetnek nem rossz meg­mérettetés. .. — Egyenest a mély vízbe. De remélem sikerül... Csűri Ákos Hét óra, Dóm tér. A színpad felázott, csúszik, táncra látszólag alkalmatlan. Mindenki fejvesz­tetten rohangál, hogy a próba így elmarad, meg úgy; nem szerelik fel a hangosítást, és mi lesz így, hisz a főpróba és az előadások előtt akkor már csak egyetlen lehetőség marad arra. hogy meg­ismerkedjenek a színpaddal. Teljes káosz. És akkor megérke­zik Timár. Nyugodt, kiegyensú­lyozott, pillanatok alatt felméri a helyzetet, és dönt. A próba mel­lett. Nagyon kevés koreográfus, művészeti vezető van a (nép)tán­cos berkekben, akik ilyen belsó feszültségek ellenére is egyetlen hangos szó nélkül levezeti a két­órás színpadbejárást. Este 10-kor sűrű elnézéskéresek közepette a Délmagyarország rendelkezésére áll, és jó másfél órát beszélgetünk a szabadtéri büféjében. — Tudod, ez az ötvenes évek­ben megalakult együttes kezdet­től fogva pártirányítás alatt állt, és ez óriási nyűgként nehezedett és nehezedik reá mind a mai na­pig. Azzal a céllal jött létre ugyanis, hogy a „boldog haza, Nagyon sokszor próbálták az együttes működését lehetetlenné tenni, de szakmai nimbusza miatt beszüntetni nem lehetett. — Miként változik, változik-e egyáltalán a helyzeted, illetőleg az együttesed helyzete azzal, hogy Andrásfalvv Bertalan személyé­ben egy folklorista lett a kultusz­miniszter. — Andrásfalvy úr többször ki­jelentette. s ezért támadta is a sajtó, hogy nem szeretné az elit kultúrát túltámogatni a szélesebb rétegeket érintő kultúrával szem­ben. Ez a mi esetünkben azt je­lenti, hogy nem valószínű együtte­sünk tüliámogatása, külön keze­lése az amatőr mozgalom hátrá­nyára. Érdekes történet András­falvy val való első találkozásom. Valamelyik nyugatnémet város­ban tanítottam egy tanfolyamon, ó ugyanott tartott előadást, de lejött, a próbámra és. ugyanúgy végigtáncolta, mint a német tán­cosok. — Az elmúlt tíz évben meny­nyire változott az együttes stílusa, arculata? — Én úgy érzem, az arcunk teljesen átváltozott, s ez már ad­digra befejeződött, mikor a poli­tikai élet is elkezdett változni. Ebből kifolyólag nincsen fáradt­ságérzetem. Külön öröm. hogy Szegeden ekkora bázisa van a táncmozgalomnak, szerepelnek is a műsorban. Most az Állami Népi Együttes létszáma kicsi eh­hez a színpadhoz, s ezért nagyon nagy segítség a lelkes szegedi tán­cosok közreműködése. — Melyek az együttes további tervei? — Nagyon régóta foglalkoztat egy kompozíció terve: kortárs ze­nére — Bartókéra — és folklórra alapozódó tánc. A másik terv egy önálló nemzetiségi műsor létre­hozása, mely tartalmazná többek között a cigány, szlovák, német, magyar táncokat. Ez az amerikai egyesült államokbeli turnénkon is hasznos lenne, hisz a Kárpát­medence népeinek táncait bizo­nyára nagv létszámú közönség várná és nézné érdeklődéssel, szeretettel. Ehhez a tervhez nagy segítségét nyújt a nemzetiségi po­litika más fénybe való helyezése, amelyet most már nemcsak a ha­gyományőrző együttesek, hanem végre valahára a profi táncosok is ápolhatnának. Csűri Ákos Nagy László felvételei Próbanézőben Teuáiy ZMM felvétele Hogy mit tud a zene, ez a zene a szereplőkből és a hall­gatóságból szabad téren elő­varázsolni, rögtön kiderült. Először is elkezdett menni minden, mint a karikacsa­pás. A színészeket nem is nagyon kellett állítgatni; a Hallelujja ütemére hamar megtalálták helyüket, ami­kor pedig Varga Miki éne­kelni kezdett, a fiatalok uj­jongva köszöntötték. Meg­kezdődtek az István, a király próbái. A kolozsvári színház le­gendás főrendezője, Harag György mondogatta volt próbáin: Gyerekek, ha úgy érzitek, el fogjátok rontani valahol, azt most tegyétek. Hadd készüljek fel rá én is. Koltay Gábor is valahogy így próbál: biztosra megy. Á biztos sikerre. (panck) A.

Next

/
Thumbnails
Contents