Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-09 / 197. szám

1990. augusztus 9., csütörtök Gazdaság 3 Magyar építésiek világtalálkozója A Magyar Építőművészek Szövetsége, a Magyar Fórum — Magyarok Világszövetsége, az építésügyért felelős minisztérium még 1989-ben meghirdette a világtalálkozót a „Magyar Építészek a Humánus Környezetért" jelszó jegyében. A találkozót 1990. szeptember 9. és 12-e között tartják meg a Műegyetemen. A szervezők célja az, hogy a világtalálkozó kapcsán lehetőséget teremtsenek az itthon, illetve külföldön élő magyar építészeknek az egykori ismeretségek, barátságok felújítására, szakmai eszmecserékre, új ismeretségek kialakítására. Nem titkolt cél az is, hogy a világtalálkozó is megpróbáljon hozzájárulni a hazai innovációhoz, elősegítse az új szakmai információk minél hatékonyabb áramlását, illetve, hogy egyengesse az utat a közös hazai és külföldi vállalkozások létrejötte számára is. A találkozó hivatalos programjában plenáris- és szekcióülések, baráti találkozók, nyitó- és zárófogadás, szakmai kirándulások szerepelnek. Az elmúlt hónapok politikai eseményei lehetővé teszik, hogy a találkozó joggal számíthasson a környező országokban kisebbségben élő kollégák részvételére is. Az ó helyzetük mérlegelésével a szervezők úgy döntöttek, hogy a hazaiak, és a távolabbról érkezők részvételi díját úgy állapítják meg, hogy ennek segítségével a környező országokból érkező kollégák mérsékelt díjat fizethessenek. A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a részvétel csak szervezett módon valósítható % meg. Ennek érdekében a ' jelentkezők keressék a kapcsolatot Bayer Katalin (Muradi Jenőné) kolozsvári, vagy Hadnagy Judit, illetve Borbély Béla marosvásárhelyi kollégákkal. A találkozó rendezői lehetővé teszik, hogy az Erdélyből (Romániából) érkező kollégák térítésmentesen részt vehessenek, és akik elszállásolásukat megoldani maguk nem tudják, azok számára — korlátozott számban — segítséget nyújtsanak. Ágostházi László, a találkozó elnöke A 2 2-es csapdája Döntés a vállalati tanácsokról A hőn áhított gazdasági átalakulási egyelőre megakadt. a vállalatok magánkézbe adása lelassult, sőt megszűnt. Ennek tbbb összetevője van. Egyrészt a régi hatalomból még fennmaradt gazdasági vezetók tulajdonosi jogkört gyakorló pozíciókból (például vállalati tanácsok) alapítanak társaságokat, és a jog útvesztői közölt megtalálják számításaikat. E spontán privatizációból fakadó társulásokat szokás divatos szóval gazdasági hatalomátmentésnek, illetve vagyonátmentésnek nevezni. Az államgazdaság gyors leépítése azonban elképzelhetetlen — az ellenőrzött — spontán privatizáció nélkül. 'Ehhez azonban még hiányzik a privatizációról és a tulajdonról szóló törvény. Így a külföldi tőke csak kóstolgatja a hazai lehetőségeket, és amikor bele-beleharap, akkor is falat nélkül odébbijesztik. Jó példa erre a Hungaroton—EMI és a Magyar Nemzet—Dagens Nyheter félbe maradt szerződéskötése. Utóbbival kapcsolatban a kormányfő a nemzeti érdekeknek megfelelő külföldi tőkéscsoportok elsődlegességéről beszélt (a francia HersanLesöpört). Az ember, aki azt várná, hogy nap mint nap olvassa a sajtóban a szenzációs üzletekről szóló tudósításokat, ezek hiányában nem érti, hogy azt a keveset is miért szakítják félbe? Egy biztos, az Állami Vagyonügynökség kormányfüggés alá vonása a kprmány kizárólagos ellenőrzését és felügyeletét jelenti a privatizációs folyamatok felett. Azt nem feledve, hogy így a gazdasági átalakulás jelenlegi szakaszának teljes felelősségét is a kormány vállalja. levéve e terhet a Parlament válláról. A 22-es csapdája mindenképpen a tulajdonosi jogkörök gyakorlása — a privatizáció előfeltétele — körül alakult ki. A dolgozók, a munkavállalók igyekeznek beleszólási jogot szerezni a folyamatba, hiszen az ó bőrükről is szó van, és épp eleget lenyúztak már róluk, hogy a mostanit drágán adják. így imitt-amott megalakulnak a munkástanácsok, és kérik a tulajdonosi jogkör gyakorlását, megkérdőjelezve a jogkört gyakorló vállalati tanácsok megbízhatóságát és szakértelmét Ugyanakkor a gazdasági szakemberek lehetetlennek tartják, hogy a munkástanácsok gyakorolják a jogkört. Miszerint ez nem más, mint a pártállamban felülről megvalósult korporációs rendszert (munkáltatói és munkavállalói érdekek összefonódása) felváltaná egy alulról jövő. és ez netán a „harmadik út", vagy netán az illúzió világába vezetne. Egv korszerű gazdaságban a rr.unkaváValói és munkáltatói, alkalmazotti és tulajdonosi jogkörnek véglegesen, és minden átfedés nélkül szét kell válnia. (Az alkalmazotti részvények nagyvállalatok esetében csak hányadát képezhetik az egésznek.) E szerint a munkástanács nem gyakorolhat tulaidonosi vagy munkáltatói jogkört. Igen ám, de a vállalati tanács pedig illetéktelen dolgozói szeméhen. hiszen a korrupt privatizáció végrehajtója. Ördögi kör. E csapdát a kormány úgy próbálja feloldani, hogy szeptember 15-éig újra kell választani a vállalati tanácsokat Űgv tűnik, valóban az er/'etlen megoldás a dolgozók bizalmát élvező vállalati tanács, amely végrehajtja a privatizációt, a munkástanács pedig — füeeetlen szakszervezetként — a munkavállalói érdekvédelmet látia el. Jó lenne, ha mindkét fél, munkavállaló és munkáltató, alkalmazott és tulajdonos számára kölcsönösen megnyugtatóan rendeződre a helyzet. Ez a nemzetgazdaság érdeke is. Kérdés, hogy pusztán kormányzati döntésre, alulról jövő támogatás nélkül megvalósulhat-e? Várnagy Tamás Vámmentesek vámszedői Mozgáskorlátozottak meg az autóvásárlás A csalás, akárki látja is kárát, becstelen dolog. Az emberi jóérzés azonban ezerte jobban tiltakozik, ha az áldozat olyan, aki enélkül is sebzetten küzd a lét harcmezején. Mert mindig akadnak emberek, akik a gyöngék kiszolgáltatottságát kihasználva — a maguk gyarapodásáért — a rsalástól sem riadnak vissza. Kakulyáné Söszler Gertrúd, megyei rehabilitáeiós előadótól azt tudtam meg, miként rövidilik meg egyes ügyes egészségesek a mozgássérülteket — nem egyszer sorstársuk segítségével. Liberális a rendelet hat, hogy a szélütött nagymama nevére behozott Suzukival az unoka furikázik, a szegény idős asszony viszont még csak nem is látta az autót. A megyei felelősok eddig is éltek a gyanúval, s megnézték, hogy az ügyeket intéző, épkézláb rokon bejelentett lakóként él-e együtt a mozgáskorlátozottal. S van-e egyáltalán lehetősége, hogy — amint igére — az ő szállítására vásárolják a kedvezményes gépgkocsit. Nem ritka, hogy taxizásra, egyéb pénzszerző munkára fogják be a jutányosán szerzett jószágot. Adva van a 6/1986-os VIII. 10. egészségügyi miniszteri rendelet, amely a mozgássérültek gépkocsivásárlását szabályozza, igen humánus módon. Lehetővé teszi ugyanis, hogy a megyék — a minisztérium rehabilitációs gépkocsikeretéből — támogatásban részesítsék a mozgássérülteket. Akinek szociális és anyagi helyzete ezt indokolta, az az idén 45 ezer forint segélyt kaphatott. Csongrád megyében 47 mozgássérült jutott így az életét megkönnyítő, ám így is igen drága autóhoz. Tizenkét kérvényező beadványát elutasították, miután a Mozgáskorlátozottak Egyesületének országos szövetsége elnökének segítségével döntöttek a kedvezményezettek személyéről. Sajnos — sok mozgássérült fájdalmára — Hycomat. igénylésére már nincs lehetőség, pedig van, akinek erre lenne szükségé. Indokolt volt a mozgássérültek kérése: a vámszabályok is támogassák őket, hogy nyugati gépkocsihoz juthassanak. Kezdeményezésüket méltányolták a jogalkotók, így 1989. január l-jétől alanyi jogon mentesítést kaphatnak a külföldről behozott személygépkocsik vámjának és általános forgalmi adójának megfizetése alól. Noha szövetségük külön kérte, hogy a kedvezmény megadásának minden ügyeskedést kizáró feltételei legyenek, szerintük a rendelet „nagyon liberális"-ra sikeredett. Becstelennek tartják Az ügyeskedők megfékezésére — és a valóban rászorulók érdekében — állásfoglalást juttatott el a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek országos szövetsége a Népjóléti Minisztériumhoz. Ebben egyebek között ezt írták: egyesek enyhe mozgássérültségüket orvosszakértói közreműködéssel felnagyítva, mások hirtelen felfedezett rokkant rokonok jogán, ismét mások a valóban mozgáskorlátozott személyek jogosultságát megvásárolva szerezték meg a vámmentességet. Még nagyobb lett a sajnos sikeres csalások száma a vámárukra kivetett áfa bevezetése után. Az emiatt elmaradt vám- és áfabevéNagyi az ágyban, unoka a Suzukiban telt mi nem tekintjük a mozgássérültek számára nyújtott anyagi kedvezménynek és azt akarjuk, hogy ezt mások se tekintsék annak ... ezeket a módszereket becstelennek tartjuk, mélységesen elitéljük és nagyon sajnáljuk, hogy egyes sorstársaink saját anyagi érdekeiket előtérbe helyezve hozzájárulnak az ilyen szabálytalanságok elkövetéséhez." Levelük végén kérik, hogy — a visszaélések elkerülése érdekében — a vámhivatal negyedévenként közölje a megyei egyesületekkel, kiknek a nevén kezeltek, mozgássérültségük jogán, vámmentesen személygépkocsit. Hogy milyen következményei lettek ennek? A rnegyei tapasztalatok egybeesnek az országoséval. Minden további nélkül előfordulhat, hogy a mozgáskorlátozott — „aki meghatározott mozgásszervi vagy egyéb betegsége miatt mozgásában tartósan olymértékben korlátozott, hogy tömegközlekedési eszközt nem, vagy csak nagy nehézségek árán tud igénybe venni" — vámmentesen behozott gépkocsiját azonnal eladja. Anélkül, hogy valaha is használta volna. Pénze lesz ugyan, de élete minősége, az ágyhoz, székhez, lakáshoz kötöttsége — a régi. A rendelet kijátszásának aztán van egy másik módja is. Az egészséges, ám vámmentes nyugati kocsiról álmodozó magyar addig kutat a rokonai között, mígnem talál valakit, aki a rendelet melléklete alapján jogosult lehet nyugati kocsi vámmentes behozatalára. ElófordulEgy megyei javaslat Azt mondja a megyei rehabilitációs előadó: nem igazságos a kétféle kocsivásárlási kedvezmény. Aki itthon igényel autót, 3 éves várakozás után, ha ki is izzadja az árát, csupán 45 ezer forint segítséget kap. A nyugati kocsihoz azonban 1-2 hónap alatt jut a megrendelő, és többszörösen nagyobb értékhez jut, nem beszélve az elmaradt vám és áfa összegéről. Mi lenne a megoldás? Ha minden mozgássérült autóvásárló 45 ezer forint támogatást kapna, függetlenül attól, hogyan jutott a járműhöz. A vám és az áfa fönnmaradó összegét be lehetne fizetni a többi mozgássérült javára, egy közös alapra. Némi kedvezményben, segítségben így valóban minden rászoruló részesülhetne. Chikán Ágnes Kérdések és válaszok - a földről 1. Milyen lehetőséget biztosit a tervezet arra, hogy valaki az eredeti helyén a volt földtulajdonát kapja vissza? Válaszként idézem e tervezet szövegét: „13 § (1) A beérkezett igényeket az állam, valamint a termelőszövetkezet tulajdonában lévő földekből kell kielégíteni, oly módon, hogy az eredeti tulajdonos lehetőleg eredeti tulajdonát kapja vissza. (2) A tulajdonos részére eredeti földtulajdona helyett e földterület kataszteri tiszta jövedelmének megfelelő értékű termőföldet (csereföldet) kell kiadni, ha a) az igényelt termőföld nem azonosítható, b) a termőföld rendeltetését időközben megváltoztatták c) a tulajdonos eredeti tulajdona erdő volt, vagy termőföldjét beerdősítették. d) Ugyanezt a termőföldet 1947. december 31. napját követően több egymást követő tulajdonostól jogtalan tulajdonelvonással vonták el, és ily módon ugyanarra a földterületre többen tartanak igényt, e) a termőföldön harmadik személynek jóhiszeműen szerzett tulajdonjoga áll fenn, f) ha az eredeti termőföldtulajdon visszaállítása a földrajzi vagy terepviszonyok változása folytán a szomszédos földek megművelését jelentós mértékben A földtulajdon rendezéséről tartottak nyilvános vitát az elmúlt pénteken Hódmezővásárhelyen. A szakembereket ott is, és azóta is. számtalan kérdéssel bombázzák. vagyis a törvénytervezet nagyon érdekli az embereket. Mindenre nem tudunk most választ adni ezeken a hasábokon, de — a megye) földhivatal vezetőjének tollából — négy lényeges kérdésre igen. A törvénytervezet elfogadásáig természetesen igyekszünk még módot találni arra, hogy a sokakat foglalkoztató földtémákról írjunk. megnehezíti vagy megdrágítja. (3) Az eredeti tulajdonos kérheti csereföld kijelölését, ha a) a termőtalaj jelentősen leromlott, vagy nagymértékben károsodott, és az eredeti állapot helyreállítása aránytalanul, nagy költseggel járna, b) a termőföld művelési ágát megváltoztatták. c) a termőföldön olyan telepítést, meliorációt, vagy egyéb beruházást végeztek, melynek megtérítését az eredeti tulajdonos nem tudja vállalni, d) a termőföld fekvése szerinti település területén az igények nem elégíthetők ki." 2. Mikortól és meddig lehet visszaigényelni a földtulajdont? Amikor az Országgyűlés (várhatóan szeptember elején) elfogadja a törvényt, és kimondja érvénybe lépésének időpontját. Ettől az időponttól kezdve 6 hónapig lehet az igényeket a területileg illetékes körzeti földhivatalokhoz beadni. Fontos tudni, amit a törvény szabályozni fog. hogy mit kell majd tartalmaznia a benyújtott igényeknek. Ebból következik. elöforílulhat, hogy meg kell ismételni, illetőleg új igénylést kell beadni, nem lesz majd a törvény által előírtaknak megfelelő az eddig — a különböző pártokhoz leadott formában — az igénylés. 3. Mit kell érteni a földhasznosítási kötelezettségen? Lényeges, hogy ezen nem csak a föld saját megművelését kell érteni. A hasznosításról többféle módon gondoskodhat a tulajdonos, pl. a föld haszonbérbe adása magántermelőnek vagy szövetkezetnek; részes művelésre való átadás; termelőszövetkezeti használatban hagyás; sót a föld eladása is ide tartozik. 4. Megszűnik-e a nyugdija annak, aki visszaigényli volt földtulajdonát? A válasz egyértelmű, nem! Sőt a földtulajdon visszaállításával éppen az alacsony nyugdíjasok egy részén segítene az, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlásával, tehát a hasznosításával (haszonbérbe adás pl.) bizonyos plusz jövedelemhez is juthatnának Dr. Tóth Ferenc, a Csongrád Megyei Földhivatal vezetője