Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-05 / 193. szám

2 Heti tévé- és rádióműsor 1990. augusztus 5., vasárnap A hét... ...KRÓNIKÁJA. Nemcsak az időjárás, a világpolitika is forró hetéhez érkezett. A „másik" Vörös Hadsereg hadat üzent Németországnak, a Vatra Romaneasca szerint Erdély ezeréves román föld, és Besszarábia ügyét is meg kell oldani valaho­gyan, Fidel Castro „spártai szocializmusából" szabad elvonu­lást engedélyezett ellenzékének, s ugyanakkor az egypólusú világ veszélyeire figyelmeztetett, Trinidad és Tobago lázadói, egy maroknyi muzulmán szélsőséges feltétel nélkül kapitulált, Mozambik szakított az egypártrendszerrel, Kalugin, a KGB lefokozott tábornoka feljelentette Gorbacsovot, mondván, az ót rendfokozatában visszavető ukáz törvénysértő, Pekingben a Népi Gyűlés Állandó Bizottsága újabb hadjáratot kezdett a szerencsejátékosok ellen, az Egyesült Államokban per indult két bohém pilóta s a fedélzeti mérnök ellen, mert Boeing 727­es gépüket részegen vezették Fargoból Minneapolis városába, s mi több, a francia csavargók között gyilkolási láz tört ki — mindez a hőség miatt történt volna? A futó benyomások után alaposabb szemlét tartva a világpolitikai események fölött, megállapítható: ez a hét a párbeszéd hete volt. A legjobb úton haladnak a német-német tárgyalások, s a valutaunió fölöttébb precíz és teljesen hibátla­nul végrehajtott pénzügyi művelete után — utóbb a vélhetően ugyan ilyen gondossággal kivitelezendő politikai egyesülés részletei voltak soron. A Duna—Adria csoport (a Pentago­nale) államai elsócsúcstalálkozójukat tartották Velencében. A melankolikus gondolák és a cikázó vaporettók fölött a múlt kísértete lebegne — valamilyen halotthalovány kísérlet a német erőfölény ellensúlyozására? Irkutszk a Baker—Sevard­nadze négyszemközti megbeszélésnek adott otthont. Ezen kiemelten foglalkoztak a gazdasági együttműködés lehetősé­geivel, tanácskozásaikon felvetődött egy újabb szovjet—ame­rikai csúcs lehetősége is. S míg az iraki—iráni háborúban fogságban esett egyiptomiak Kairóban az Iszlám Konferencia Szervezete külügyminiszteri értekezletén bejelentett szabadon­bocsátásuknak örvendezhettek, addig a szaúd-arábiai Dzsid­dában tartott békéltető tárgyalások idején megjelentek az elsó viharfelhók a Közel-Kelet egén. ...SZENZÁCIÓJA. Az Iraki Forradalmi Parancsnoki Tanács alelnöke Izzat Ibrahim és a kuvaiti trónörökös, Szaad el-Abdullah esz-Szalem esz Szabah, úgy tűnik, hiába kísérle­teztek az olajár körüli nézeteltérések békés megoldásával. Már ha békésnek nevezhető az, aki tárgyalópartnere államhatárai­nál csapatösszevonásokat hajt végre. Irak ugyanis jelentós erőket, mintegy százezer katonát, 350 páncélost, nehéztüzér­séget és utászalakulatokat összpontosított a kuvaiti határ mentén. A katonai erő alkalmazása nem is váratott magára sokáig. Noha szerdán a hírügynökségek tudósításaikban még fenntartották a tárgyalásos rendezés lehetőségét, csütörtökön hajnali egy órakor az iraki hadsereg egységei átlépték a közös államhatárt. Az Irán elleni háborúban körülbelül egymilliósra duzzadt, harci értékét jelentősen megnövelt iraki fegyveres erő órák alatt elsöpörte az alig húszezer főt számláló kuvaiti reguláris hadsereget. Az emír a szomszédos Szaúd-Arábiába menekült, elhagyott országa fővárosa fölött már a szórványos légi ellenállás is megszűnt a reggeli órákra: Irak gyakorlatilag az egész országot megszállta és ellenőrzése alá vonta. Az események hírére Baker külügyminiszter előbbre hozta hazautazását Szibériából az Egyesült Államokba, a hagyományos angol—amerikai együttműködés keretében Margaret Thatcher Colorado államban Bush elnökkel tanács­kozott, a Szovjetunió leállította iraki fegyverszállításait, míg az USA a térségbe küldte az Independence repülőgép anyahajót, jelezve, hogy a Fehér Ház egyelőre bármilyen megoldást elképzelhetőnek tart. Katonai választ adott Izrael is. nem rendelt el ugyan általános mozgósítást, de haderejét magas fokú harckészültségbe helyezte, s védelmi minisztere Szad­dam Husszein iraki elnököt „korunk Adolf Hitlerjének" ne­vezte. A világ minden táján a katonai rezsim agresszióját elítélő állásfoglalások láttak napvilágot. Ilyen értelmű nyilatkozatot adott ki többek között az ENSZ Bizottsági Tanácsa, a NATO, a Szovjetunió, Kína, Japán és Magyarország is. A környező arab országok szimpátiája Kuvaitot kíséri, az Iszlám Konferen­cia Szervezete rendkívüli tanácskozást tartott a kialakult veszélyes helyzetről. ...KOMMENTÁRJA. A szakértők elemzései egyértel­műen arra világítanak rá, hogy a háború kornátsem csupán azért tört ki, mert Kuvait nem volt hajlandó iraki követelésre felemelni a kőolaj világpiaci árát. Az okok ennél jóval mélyeb­bek és összetettebbek. A független Kuvait (1961) történelme iraki megszállással kezdődött, amely 1963-ig tartott, s kizáró­lag azért ért véget, mert Nagy Britannia és Szaúd-Arábia kiállt a kis ország mellett, no és az emirátus is jó mélyen nyúlt a saját zsebébe, amikor tulajdonképpen megvásárolta szabadságát a nagy szomszédtól. Irak mindig is önmaga részeként tartotta számon Kuvaitot. A törpeállamnak tulajdonképpen nincs saját etnikuma. Erre a területre a szomszédoktól, Szaúd-Arábiából és Irakból vándoroltak be Kuvait jelenlegi lakóinak ősei. Az emír, miközben népének sajátos, az iszlám hagyományokat is órzó demokráciát is teremtett, igyekezett megalkotni az önálló kuvaiti identitást. De minthogy ez még nem'fejeződött be, az agresszor könnyen fenntarthatta területi követelését, amely mögött ott található saját jól felfogott gazdasági érdeke: az olajban gazdag területek megkaparintása is. Az elózó háború­ban kivérzett és eladósodottország számára ez jól jönne, s az is, ha a Kuvaittal szemben fennálló L5 milliárd dollár tartozását nem kellene kiegyenlítenie. (Irak összes adóssága több mint 80 milliárd dollár.) Ugyanakkor a katonaelnök Szaddam Husz­szcin hadvezéri méltóságát alaposan megtépázta az elhúzódó korfliktus az ősi ellenség perzsákkal. Bizonyítani akart, s erre a fentebb említett okoknál fogva kitűnő terepnek ígérkezett az aprócska Kuvait Állam. Dc azt is meg akarta mutatni: a Szovjetuniótól felfegyverzett országa regionális hatalommá nőtte ki magát (ez a „szörnyeteg" monstrum hatalmas vegyi arzenállal is rendelkezik, s épülő atomerőművét izraeli gépek bombázták szét évekkel ezelőtt), valamint azt, hogy övé a térség legerősebb hadserege. Ráadásul egy ilyen kis ország ellen abszolút biztosra lehetett menni. Ódor József Éjféli döntés: az önkormányzati törvény elfogadva Az Országgyűlés pénteken éjjel, nem sokkal éjfél előtt elfogadta a helyi önkormány­zati képviselők és polgármeste­rek választásáról szóló törvény­javaslatot. A képviselők az ön­kormányzati törvényjavaslat sorsáról több mint négyórás szavazási procedúrával döntöt­tek. Hetek óta tartó, alapos vita végére tett pontot az Ország­gyűlés pénteken éjjel, amikor 281 igen szavazattal, 3 ellené­ben és 1 tartózkodással elfo­gadta a helyi önkormányzatok­ról szóló törvényjavaslatot. A plénum a törvényjavaslatról s az ahhoz benyújtott bizottsági és képviselői módosító javasla­tokról — kisebb szünetekkel együtt — több mint négyórás szavazási procedúrával dön­tött. Minden egyes módosítás­hoz a jelenlévők kétharmadá­nak elutasító vagy igenlő szava­zata kellett. Szabad György a szavazást követően rövid reflexiót fűzött a határozathozatalhoz, emlé­keztetve: 1789. augusztus 3­áról 4-ére virradó éjjel. 201 év­vel ezelőtt az öreg kontinensen először mondta ki egy parla­ment a feudális viszonyok fel­számolását törvényes úton. Jól­lehet a képviselők érezték, és Szabad György is kijelentette, hogy természetesen nem azo­nos méretű dolgokról van szó, szavait nagy taps köszöntötte. A helyi önkormányzatról szőlő törvény, miként azt apre­ambulum kimondja: elismeri és védi a helyi közösségek önkor­mányzáshoz való jogait. Lehe­tővé teszi, hogy a választópolgá­rok helyi közössége — közvetle­nül, illetőleg a választott helyi önkormányzat útján — önál­lóan és demokratikusan intézze a helyi érdekű közügyeket. Az Országgyűlés határozatot hozott a Magyar Köztársaság megyéiről, a megyék nevéről, székhelyéről, illetve a köztár­sasági megbízottak működési területét meghatározó régiók­ról. E határozatok a helyi ön­kormányzati képviselő-testüle­tek tagjainak ez évi megválasz­tásának napjával lépnek ha­tályba. A képviselők titkos szava­zással — 236 igen és 53 ellen­szavazattal — Szabad Györ­gyöt az Országgyűlés elnökévé, Dornbach Alajost — 271 igen, 15 ellenszavazattal — alelnö­kévéválasztották. Rádiófelex KITÜNTETTÉK TŐKÉS LÁSZLÓT - A nagyvá radi püspök Rómában átvette a Giorgio La Pira Békeegye­tem „Élet a békéért" díját. A neves olasz katolikus intéz­mény konferenciáján részt vett számos olasz politikus is, így Claudio Martelli miniszterelnök-helyettes, Giovanni Goria volt miniszterelnök, valamint Bersani szenátor, a Laikus Önkéntesek Világi Szövetségének elnöke. Romániában úgy tekintenek Tőkés Lászlóra, mint a szabadság egyik legismertebb prófétájára, idézik mondását: „Nem vagyok hós, a forgatókönyvet Isten már megírta, aki üzent nekem, ne féljek...". FIDESZ-TANÁCSKOZÁS — Ülést tartott szomba­ton Gödöllőn a Fidesz Országos Tanácsa, A testület a Fidesz-kongresszus döntése alapján ezentúl megyénként két-két állandó képviselőt tömörítő szervezetként műkö­dik, amely rendszeresen tartja a kapcsolatot a Fidesz parlamenti frakciójával. A közös munka továbbra is garan­ciát jelent arra, hogy a tízezres tagság véleményét, egyes kérdésekben az állásfoglalását a parlamenti Fidesz-képvi­selők ismerjék, döntéseik, véleményük kialakításánál fi­gyelmbe vegyék. A tanács napirendjén a helyhatósági választásokra való felkészülés, a megfelelő stratégia kialakítása szerepelt. AZ INVÁZIÓ FEJLEMÉNYEI - A világ országai aggodalommal figyelik, kiterjeszti-e Irak az agressziót a Kuvaittal szomszédos Szaúd-Arábiára. E.félelmeket csök­kenteni látszik az a bagdadi bejelentés, miszerint vasárnap­tól megkezdik az iraki erők fokozatos kivonását Kuvaitból, átengedve a terepet az agresszió révén hatalomra juttatott bábkormánynak. Ezt a bejelentést Washington szkepticiz­mussal fogadta, a nemzetközi porondon pedig az iraki támadás általános elítélésén túl, egyre konktrétabb politi­kai és gazdasági szankciók körvonalai rajzolódnak ki. Tisza-parti Hétfő óta ismét látható Vinkler László ifjúkori műve. a Tisza-parti Parnasszus. A fal­festmény a JATE Kalmár László kibernetikai laborató­riumát díszíti, a bejárti térból fölvezető lépcső melletti falon. A mű megszületése egy 1938 nyarán rendezett kiállításnak köszönhető. Abban az évben volt István király halálának 900. évfordulója és Magyaror­szágon tartották a XXXÍV. Eu­charisztikus Világkongresz­szust. A jclescscmények tiszte­letére nyitották meg az akkor belvárosi elemi iskolában azt a kiállítást, amelyen régebbi idók világi és vallási témájú festményei, szobrai mellett ki­állították a kortárs szegedi mű­vészek alkotásait is. A tárlaton — amelynek fővédnöke József Főherceg volt — Kopasz Márta, Dorogi Imre, Dinnyés Ferenc, Aba Nóvák Vilmos mű­veit is láthatta a közönség. Erre a különleges alkalomra készült Vinkler László falfest­ménye is. közel 25 négyzetmé­teres felületen. A képet — föl­tehetóleg az 50-es évek elején — lemeszelték, később újabb festékrétegek kerültek rá. Szabó Tamás restaurátor­művész két évig dolgozott a kép kibontásán. Korábbi fölte­vések még a mű létezését is kétségbe vonták, ám a próba­kutatások azokat igazolták, akik a festmény helyéül a régi elemi iskolát jelölték meg. A megtalálásban nagy segítséget jelentettek Tóth Attila kutatá­sai. valamint az a Kopasz Márta tulajdonában lévő katalógus, amely az MEgyházi és Világi Képzőművészeti Kiállítás" anyagát mutatja be. köztük Vinkler falfestményét. A feltárás során kiderült, hogy az elsó mészrétegre még két enyves (zöld és sárga) felü­letet vittek, s mindezt egy ke­mény zománeborítás zárta le. A szkalifikátorral (orvosi sziké­vel) végzett lekaparás négyzet­centiméterenként haladt, a művelet eredményeként napvilágra került a súlyosan sé­rült kép. Láthatóvá vált. hogy a sérü­lések egy része nem az átfestés­től származik. Eredetileg — va­lószínűleg kalapáccsal — teljer sen le akarták verni a falfest ményt. Amikor ez a módszer túlságosan nehézkesnek bizo­nyult. következett a meszelés. Érdekesség a mű történeté­ben. hogy nem ez volt az első utólagos beavatkozás. Azt maga Vinkler követte el. ha­marosan a kép átadása után. még 1938-ban Az iskola vezetői ugyanis a festményen ruhátla­nul ábrázolt testek látványát károsnak ítélték meg a tanuló­ifjúság erkölcsi nevelése szem­pontjából. ezért arra kérték a művészt, zöld ágakkal takarja el némiképp meztelen figuráit, amit ó meg is tett. A leverési kísérlet eredmé­nyeként azonba a kép bal alsó része teljesen megsemmisült. A bal sarokban üló alakok mellé­től a középen állók lábfejéig csak egy durván utánvakolt fe­lület maradt. A restaurátornak ezt a részt teljesen újra kellett festenie. (A kép jobb oldalán villanyvezetéknek véstek mé­lyedést.) Szabó Tamás a legclfogadot­tabbnak mondható restaurálási eljárást választotta. Fő törekvése az volt. hogy a mű összhatása formai megjelené­sében. színeiben az eredetivel legyen azonos. Dc a kutató szem közelről fölfedezheti, hogy a restaurátorművész által pótolt részek finoman különvál­nak az eredetileg épen maradt felületektől. Az itt alkalmazott vonalkázott retusmódszer meg­különbözteti a restaurátor ke­zétől származó részeket — ép­pen az eredetiség megőrzése érdekében. Megjegyzendő még. hogy a most felhasznált festékanyag bármikor feloldható, eltávolít­ható a képről anélkül, hogy azt károsítaná. Az újra eredeti, selymes színhatásában megmutatkozó kép nem az elsó Vinkler László murális alkotásai között. Meg­előzték a petőfitelepi templom falára festett képek (1937: Levé­tel a keresztről. 1937-38: Pas­sió). Ezután következett az elemi iskola lépcsőházi képe. majd ugyancsak 1938-ban a Szent Imre kápolna (amelyet szintén Szabó Tamás restau­rált), az utolsó falfestmény 1943-ban készült a pctöfitclcpi templomban. A Tisza-parti Parnasszus — a restaurátor fogalmazása szerint — Szeged pezsgő szellemi életé­nek képi tanúságtétele. Leegy­szerűsített. szinte kubisztikus­nak ható figurái egy matafori­kus jelenet szereplői. A görög mitológiában Bellerophontés csodalova a Pegazus patája fa Nagy László felvétele kasztotta a Parnasszus hegyén a kastiliai forrást, amelyet Hip­pokrénének, azaz Lóforrúsnak is neveztek. Az ibolyaszínű ha­bokban fürdenek a Múzsák, a művészetek és a tudományok istennői. Vinkler László képén a forrás maga a Tisza, partján a város szellemi életének jelképes figu­rái. A portreszerűen megfes­tett alakokról feltehető, hogy korabeli jeles személyiségeket ábrázolnak. Kopasz Márta sze­rint — aki még látta az eredeti művet, hisz maga is kiállított — a papírlapot kezében tartó alak maga Vinkler László, dc felis­merte meg Parobek Alajos, Vlasits Károly és Dorogi Imre festőművészeket is. A kék ru­hában ülő tudós pedig Sík Sán­dor professzor, akiért rajongott az ifjú Vinkler. Az eredeti fényében bemu­tatkozó kép nem az egyetlen a kibernetikai laboratóriumban. Párja a lépcsőház bal oldalán még föltáratlan. ..A művészetek hódolatii Szűz Mária elölt"szin­tén Vinkler alkotása. Kibon­tása ugyancsak — a most egyöntetű elismerést kiváltóan dolgozó — Szabó Tamás fel­adata lesz. Nyilas Pcter

Next

/
Thumbnails
Contents