Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-31 / 218. szám

I 1990. augusztus 31., péntek A vállalati tanács 5 A vezetők árnyéka A tulajdonost senki sem helyettesítheti! A Komplett Ruházati Vállalat egy elvetélt privatizálási kísérlet után nemrégiben választotta újjá a" vállalati tanácsot, s nemsokára szavazniuk kell majd az első számú vezető személyéről is. Ebben a kiváró helyzetben kérdeztem az igazgatót, Farkas Árpádot, hogy mi a véleménye a megújított vállalati taqácsok szerepéről, azok szükségességéről. — Bevezetése, első megszervezése után 21 tagú volt nálunk a vállalati tanács — kezdi mondókáját rövid történeti visszatekintéssel az igazgató. — Ez még nem volt profi szervezet, inkább érdekvédelmi, formális szerveződés. Az elmúlt év végén azonban, újraválasztások után sikerült egy, jó szakemberekből — főleg hálózati vezetőkből — álló tanácsot létrehozni. Ezt a vezetésre is hatni tudó, normális működésű szervezetnek értékelték dolgozóink. Munkáját mégis időnként csalódások kísérték, hiszen a vt alapvető kérdésekben nem hozhatott döntést, csak kezdeményezhetett, fejlesztési és hitelkérdéseket vitathatott meg. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a vt a tulajdonost nem helyettesitheti. Mégis azt kell mondanom, van racionalitás az újraválasztás elrendelésében. Az egykor divatos, nem mindig megalapozott kinevezések után tere lehet a kontraszelekciónak. Az új vezető, ha olyan lesz, aki megfelelően tudja érvényesíteni az alkalmazotti érdekeket az nagy és jó változást jelent. Ügy gondolom, az új formációnak, az új választásoknak, megerősítéseknek akkor is hatalmas jelentősége lesz, ha csak a gazdálkodás vezetői kérdését a helyére teszi. — Hogyan fogadta azt a hírt, hogy a kormány egy képviselőjének is helyet kell biztosítani a tanácsban? — Örömmel, nincsenek kételyeim, fenntartásaim. Jogos, hogy a tulajdonos — még ha az az állam is — képviseletet kapjon a testületben. — Nem tart attól, hogy a küldött a „kézi vezérlés" régről ismert formájának egy csökevényes eszköze lehet? — Itt, nálunk ezt nem tudom elképzelni. A most már csak 12 fős, ismét hangsúlyozom, magasan képzett testületnek van akkora .tekintélye, hogy bármiféle ilyen kísérletnek elejét vegye. — Hogyan érintette önt a kormány határozata, mely szerint az igazgató személyesen nem vehet részt a tanács munkájában, csak képviselőit delegálhatja? — Nem tartom rossz intézkedésnek, mert egyes vezetőknek hatalmas árnyéka volt a múltban, s ez ma is sok helyen jellemző még. De ha egy ilyen testület a tulajdonosokból, az őket képviselőkből áll majd, közéjük kell kerülnie az igazgatónak is, főleg, ha 6 is részvényes, vagy társtulajdonos. Az átmeneti helyzet fontos jellemzőjének tartom, és kicsit furcsának vélem, hogy a céget irányító ember egy ilyen jellegű testületből kimarad. C. J. Bűnbak nélkül nem megy A Délmagyarország Regionalis Gazdasági Kamara Elnöksége közös véleményt fogalmazott meg a vt-újraválasztásokról és az ezt követő vezetői megmérettetésről. Tóth István titkárt kérdeztem, mit tart e szerteágazó kérdéskör legfontosabb momentumainak. — Az ország mai gazdasági helyzetében legelemibb érdekünk egy működő gazdasag kialakítása. Ehhez nem felszíni válságkezelésre, átfogó. koncepció nélküli rendelkezésre van szükség, hanem radikális szerkezetváltásra, a piacgazdaság elveivel összhangban álló Intézkedésekre. * A változásokat az átfogó gazdaságpolitikát kidolgozó, s a feltételeket megteremtő kormányzati szervek csak az elképzeléseket életrekeltó gazdasági vezetőkkel együtt hajthatják végre. A siker alapvető feltétele a kölcsönös bizalom. — Azt hiszem, a legérzékenyebb ponthoz érkeztünk. Önök szerint ez a vt-újraválasztási kampany a bizalmatlanságot fejezi ki? — A jelek erre utalnak. A vezetők jelentős része eíbizonytalanodott. Nem az újbóli megmérettetéstől félnek, sőt többségük kifejezetten kéri minősítését. Ugyanakkor elutasítják, hogy általanossagokra alapozva a bűnbak szerepét osszák rájuk, az aggodalomra az okot a megmérettetés szempontjai és végrehajtási módja adja. — Akkor ki, vagy mi minősítsen? — Csakis a piac, az ott elért eredmény. Ehhez elengedhetetlen a piaci folyamatokat erősítő, konkrét gazdasági kormányprogram. — Vagyis a privatizáció majd szelektál, és addig? — Addig a vállalati tanácsoknak fenn kell maradniuk. A működésüket ért kritikák többsége igaz. A természetes vezetöellenesség életünk minden területén jelen van. — Ez miért természetes? — A gazdaság kényszzerpályán mozog, s egy-egy vállalat léte függ a fájdalmas intézkedésektől, a létszámleépítéstől kezdve a bérmegszorításokig. Mi tiem a mai vezetőket védjük, a gazdaságot szeretnénk megóvni az újabb romlástól. — Szavaiból azt veszem ki. hogy ezt a vt-ügyet a hatékony kormányprogramot elodázó pótcselekvésként élik meg. Gondolja, hogy e vélemény formálhat még ezeken az elképzeléseken? — önmagában nem. Ez egy hang a sok közül. Ha azonban több irányból érkezik hasonló észrevétel, talán jobban érződik, a döntés egyben felelősség. Tóth Szeles István • #• B " 11 r mm Mm ff Kinek sopor az ejjelior < Parázs viták lángoltak fel az elmúlt hetekben a kormány rendelete miatt, miszerint a néhány hete újjáválasztott vállalati tanácsoknál is újabb öni'izsgálatra van szükség. Sőt, az első számú vezetőket mindenütt meg kell erősíteni, vagy újat kell választani. A rendszerváltás a, mostani sematizálásban ugyanis úgy ftíst, mintha a kormány figyelmen kívül hagyná azt, hogy az elmúlt években a sztálinista típusú gazdasági vezetők jó része kicseré- 1 lődött. A .vállalati vezetők szókeit jórészt már az elmúlt évtizedekben végzett, magas szakmai tudású vezetők foglalják el. És ahol mégsem? Alighanem ott is gazdasáai kényszerítőerővel kellett volna rendet vágni, nem pedig ismét politikai eszközökkel belepancsolni a gazdaságba. Legitim lesz-e a most erőltetetten, sebtében újjáválasztott vállalati vezetőgarnitúra? És ha igen, mitől? — teszik fel egyre, másra a kérdést a gazdasági szakemberek. A kormány döntése nyomán az érdekképviseleti szervek tiltakoznak: az ő megkérdezésük nélkül, a dolgozók, a valódi tulajdonosok háta mögött, megzavarva egy éppen csak elindult privatizációs folyamatot, hozatott meg a döntés. Az már az első perctől kezdve döntő kérdés volt. hogy a kormány kiegyezik-e a régi vállalati menedzsmenttel, vatzu megütközik velük? A gazdasági talpra állásnak ugyanis komoly akadálya lehet, hogy a még mindig virágzó vállalati lobbik nem egyszer eredményesen megtorpedózzák a kormányzati szándékot Az „aknamunkához" azonban elsősorban az kellene, hogy gazdasági programja legyen a kormánynak, amit az elmúlt száz napban csak nagyon kevesen véltek felfedezni. Az emberek jó része mégis fejek hullásával igyekszik azonosítani a rendszerváltást. A kormány viszont — úgy tűnik — engedni igyekszik a demagógiával is terhes nyomásnak, és fejeket követel. Pedig időbeni be kellene látni, hogy a gazdasági rendszerváltáshoz nem elegendőek a személycserék, változatlan struktúra mellett Sőt egyenesen elfogadhatatlan, hogy a rendszerváltást a személycserékkel azonosítsa a politika. Polgári közgazdaságtudoraink éveken át fennen hangoztatták, az ál. lam legfeljebb a gazdasági erőteret alkossa meg, és hagyja a vállalatokat szabadon mozogni. Amit akkor a régi hatalom szemére vetettek, most maguk is megcsinálnák? Az állam legyen éjjeliőr, aki vigyázza a gazdaságot de ne nyúljon bele — mondták. Most mintha az éjjeliőr meghasonlott volna, álmából felébébredve A rendelet ugyanis nem mentes — mert nem is lehet az — a kézi vezérlés kísértetétöl, a mindent állami felügyelet alá happoló. központosítási kísérlettől. Az új vezetők sem jelentenek garanciát arra, hogy a sztálini típusú állami büdzsé nem fog mindent ezután is áthajtani az államkasszán, alaposan megkopasztva majd a vállalatokat. Akkor pedig mi értelme az egésznek? A személycserék után sem lesz megoldott a vállalatirányítás. Még akkor sem, ha a szelekcióba politikai szempontok nem, csak tisztán gazdasági racionalitások érvényesülnek. Egyre többen teszik fel a kérdést: miért áll érdekében a kormánynak keresztül-eröszakolni egy olyan intézkedést. amelyik a gyakorlatban nem teszi lehetővé sem a dolgozók képviselőinek szabad megválasztását, sem a vállalati vezetők igazi meamórettetését? De ki fogja garantálni. hogy az. újjáválasztást mem a politika, hanem a piac minősíti majd Sem elegendő idő nincs a felkészülésre, sem a felfokozott hangulat nem kedvez a gyors, kapkodó személycseréknek. Mintha csak megfeledkeznénk arról, hogy vállalkozásbarátnak kikiáltott politikánk mellett, az ipari termelés negyedé, vei csökkent, a nemzeti jövedelem pedig továbbzuhant. Igencsak elgondolkodtató^ hogy a vállalati választósdi egybeesik a helyhatósági választásokkal. A kétféle kampány óhatatlanul is egybemosódhat Az egyébként is zilált, lepusztult vállalati szféra pártharcok színterévé válhat, ahol egyre kevesebb tere marad majd a szakmai, gazdasági szempontoknak, mint hajdan a pártállamban. Máris szárnyra keltek a pletykák, miszerint egyes pártok vezérigazgatói posztokat ígérgetnek híveiknek. Arról sem lenne szabad megfeledkezni, hogy a piac sokszor jó hatással van a vezetőkre. Az elmúlt években ugyanis a vállalati kollektívák nem elsősorban a párttagság alapján, hanem saját jövedelmüket, boldogulásokat szem előtt tartva igyekeztek vezetőt választani. A vállalati átalakulások során tovább folytatódott ez az egészséges sze. Lekció. A gazdasági vezetés újabb nemzedékének kisöprése a vállalatok éléről aligha használ majd a gazdaságnak. Sokkal inkább ésszerűnek tűnik az. hogy a piac mérje meg a vezetőket, miközben a kormány a mainál sokkal erőteljesebb lépéseket tesz egy valódi piacgazdaság kiépítése felé. Már csak azért isi, mert a beindult privatizációs folyamat önmaga fogja majd felszámolni a vállalati tanácsokat, a még nem megfelelő vezetőket Éppen a vállalati tanácsok megerősítése segíti a ma még gazdasági nehezékként működő állami nagyvál. lalatok továbbélését a rossz gazdasági szerkezet konzerválását így azután a vezetőcserék sem célozhatnak meg mást, minthogy a hatékonyság növelése helyett a felfokozott közhangulatot tompítani igyekvő politikai lépésként működjenek. De vajon a demagógiáért milyen árat kell majd fizetnünk? Rafal Gábor yelle kell-e? Szögre akasztott igazgatók Sok zavart okozott az augusztus 3-án megjelent kormányrendelet a vállalati tanácsok és áz igazgatók soron kívüli újraválasztásáról ott, ahol az elmúlt néhány hónapban mindez egyszer már lezajlott, tehát a vállalatot irányító testület legitimnek' számít. A Tisza Füszértnél — mint arról lapunkban annak idején hírt is adtunk — március 14-én a hétmilliárdos nagyvállalat vállalati tanácsa nem szavazott bizalmat az eddigi „vezérnek", Benedek Tibornak. Jó ideig megbízott vezérigazgatóként Kelle István irányította a céget, majd május 25-én pályázattal véglegesítették. — Durva beavatkozásnak tartom a vállalatok életébe a mostani kormányrendeletet — fogad Kelle István. — Zavart okoz a munkában. Gondolja csak el, két hónapig megbízottként csak a működés folyamatosságát biztosíthattam. Most amikor végré stratégiai döntéseket is hozhatnék, újra partvonalra kerültem. Ha néhány hete legitimnek minősített a vt mitől kellene most újra felülvizsgálni ezt? — Kételyei vannak? — Ne értsen félre, nem félek a megmérettetéstől. De két okból is zavaró a mostani hercehurca. Az embereknek elegük van a választásokból. Én annak idején sem korteskedtem, most sem fogok. De sok vállalatnál előfordulhat hogy klikkek háborúznak majd, ami a termelés, a munka rovására megy. A dolgozók nem értik igazán, miről is van szó. A két-három héttel ezelőtti döntésüknek így nincs súlya. Ügy érzik, bolondot csinálnak belőlük. A másik, hogy én ezt egy mesterségesen indukált folyamatnak tartom, ami nem mentes a demagógiától sem. Amíg rajtam múlik, igyekszem a politikát a cég kapuin kívül tartani. Stabil politikai helyzetben is gondot okoz a tömeges vezetőváltás. Most meg ugye, távolról sem ilyen a helyzet. — A rendelet hangoztatott célja, a vezetők legitimizálása. Ennek csak örülhetnének . . . — Túlságosan egybecsengenek a dolgok. Nyakunkon a helyhatósági választások, most választottuk újjá a vt-t. Érthetetlen a rendelet. Erőltetett menetnek tűnik, amelyben elsősorban politikai, hatalmi szempontok játszanak szerepet. — Mire gondol? — Az alapító ezután nemcsak megfigyelőt, hanem szavazati joggal bíró állami küldöttet is delegál a vállalati tanácsokba. — El a tulajdonosi jogaival! •— Vagy inkább igyekszik jól odafigyelni a belső információkra. Rajta tartani a szemét a vállalatokon. Hiszen van olyan, hogy a cég terveit nem szívesen veri nagydobra az ember. Egy állami komisszár viszont nem küldhető ki a teremből. — Az igazgató személyét is befolyásolhatja a küldött szavazata. Lehet, hogy egyesek ettől tartanak? — Nézze, ha egyetlen szavazaton múlik a vezetői szék, akkor ott egyébként is önvizsgálatot kell tartani. Így is formális az egész. — Sokan a vállalati tanácsokat is annak tartják. — Igazuk is van. öt évvel ezelőtt, mint kvázi tulajdonosok némileg előrébb vihették a gazdasági fejlődést. De ma már...! A privatizációs folyamat végeredménye úgyis az lesz, hogy eltűnnek. — Apropó; privatizáció! Mi lesz a Füszérttel? — Mi is felkészülünk a tulajdonváltásra. De nem szeretnénk elkapkodni, divatból rt-t, vagy kft-t alapítani. Jövőre még a hagyományos szerkezetben dolgozunk, de alaposan előkészítjük. hogy 1992-ben gyorsan váltani tudjunk. — Mi lesz, ha nem választják újra? — Nem szeretném személyes oldalról megközelíteni a kérdést. Tegyük fel, hogy ez fordul elő. Meghasonlik a vt a néhány héttel ezelőtti döntéséhez képest Igen ám, de ki ad garanciát arra, hogy mire a pályázati kiírástól az elbírálásig eltelik néhány hónap, még a vt fog dönteni. Ahogyan ez a rendelet megszületett úgy egy másik tollvonással a vt-ket is szét lehet verni. Közben a vállalat két-három hónapig vezető nélkül lesz. A vt elvégzi a hóhérmunkát, utána pedig méhét és állami felügyelet alá vonják a vállalatokat? — Hogyan képzelné el ön a váltást? — Mindenképpen úgy, hogy először tiszta és világos gazdasági törvényeket hozzanak! A mostani újraválasztás ugyanis a levegőben lóg. Hiába nem kívánja az új hatalom a régi vezetőt ha a vt mégis megerősíti. A piaci versenynek kellene eldönteni, ki alkalmas a vezetői székbe. Ehhez viszont sokkal nagyobb önállóságot kellett volna adni a vállalatoknak. Az élet rendezte volna a sorokat — Biztonságban érzi magat? — Sosem éreztem magam biztpnságban. Talán nem is lenne jó. De az mégis csak agyrém, hogy tőlünk gyors, törvényes és jó döntéseket várnak, amikor nincsenek gazdasági játékszabályok. Most meg keresztülerőltetik a darálón a gyors váltást Egy vezérigazgatót nem lehet leakasztani a szögről. Vagy ha igen, akkor isten óvja a magyar gazdaságot. R. G.