Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-30 / 217. szám

1990. augusztus 30., csütörtök Sport — Panoráma Boksziroda Moszkvában JoseSulaiman, a Boksz Világtanács (WBC) elnöke jóváhagyásával a szovjet fővárosban életre hívták a WBC keleteurópai regionális irodá.ját. Az egyik legrangosabb nemzetközi profiboksz szervezet moszkvai kirendeltségét Edmund Lipinszkij, a nemrég alakult szovjet hivatásos ökölvívó-szövetség elnöke vezeti. A kelet-európai centrum létrehozása kétségtelenül jelentős lépés, s a döntés súlyát mutatja, hogy a felavatáson személyesen volt jelen a WBC nagyhatalmú mexikói ura is. Jose Sulaiman a TASZSZ 'hírügynökségnek nyilatkozva hangsúlyozta, hogy az iroda felállításával újabb minőségi ugráshoz érkezett a profiboksz. Hangsúlyozta, hogy mindehhez kellett a peresztrojka áldásos hatása, vagyis az, hogy a Szovjetunióban is zöld utat adtak a hivatásos ökölvívásnak. A kelet-európai iroda alakuló ülésén Jose Sulaimanon kívül ott voltak a román profibokszszövétség képviselői. Helyet kapott a regionális központ vezetésében olyan korábbi híresség, mint például az 1956-os melbourne-i olimpia aranyérmese, a háromszoros Európa-bajnok Vlagyimir .. Engi.ba.rjan Örményországból, a korábban kontinentális aranyérmes Zurab Kvacsadre Grúziából, és a többszörös szovjet bajnok Vjacseszláv Bodnya Lettországból. Lipinszkij az iroda legfontosabb feladataként azt jelölte meg, hogy mielőbb bekapcsolják a profiboksz vérkeringésébe a kelet-európai térség országait, Bulgáriát, Magyarországot, Lengyelországot és a Cseh és Szűovák SZK-t, s valamennyi szovjet köztársaságban megalakítsák profiszervezetüket. Labdarúgó Magyar Kupa A Dózsa kiesett, a Bordány továbbjutott Újabb Magyar Kupa fordulón vannak túl a labdarúgócsapatok. Együtteseink közül a Szegedi Dózsa kiesett, míg a Bordány tizenegyesekkel továbbjutott. Eredmények: Sz. Dózsa—Baja 1-2 (1-0) Hunyadi tér, 200 néző. V.: Bogyó. Sz. Dózsa: Hí mer — Szekeres (Hódi), Popol, Vörös, Sahin — Fábián, Miklós, Pikó (Simon), Szalai — Tóth, Dézsi. Edző: Czibere László. Az NB Il-es és NB III-as csapat összecsapásán, az első félidőben meglepően az alacsonyabb osztályban szereplő szegedi gárda lépett fel támadólag. Az elmúlt két bajnoki mérkőzéshez 'képest formás támadásokat vezetett a lila-fehéT együttes, s ezekből több helyzetet is kialakítottak a csatárok. A 27. percben a Dózsanyomás góllá érett, Miklós talált a bajaiak kapujába. A szünetben kettős cserét hajtott végre a másodosztályú gárda, pályára lépett a rutinos Evanics. Először az 50. percben 19 méteres szabadrúgásból szerzett gólt, majd a 63. percben Vén buktatásáért megítélt büntetőt értékesítette. A második félidőben az első 45 percben magabiztosan játszó hazai csapat sehogy sem talált önmagára és a vendégek még azt is meg engedhették, hogy 1 l-est hibázzanak... Bordány—Tápé 0-0, tizenegyesekkel: 4-3 (Bordány, 250 néző. V.: Terenyei. Bordány: Kelemen — Péter (Bánhegyi), Farkas J. (Mihály), Szabó, Peták — Dávid, Hajdú, Farkas II., Szél — Farkas I., Kádár. Edző: Sándor Zoltán. Tápé: Merley — Miklós (Bagdi), Bacsó, Dancsó, Heindrich — Suhai, Zakar, Bóka, Takács — Terhes, Öze. Edző: Kántor Ferenc. Mindkét félidőben iramos játékot láthatott a közönség, a kapuk előtt egyaránt 3-4 helyzet maradt kihasználatújabb^lanul. A döntetlen, igazságos volt... Volkov visszaváltotta repülőjegyét... Nern kétséges, hogy a teniszsportban az idei esztendő a meglepetések éve. Hónapról hónapra nem csak a nagy versenyek követik egymást, hanem, a máf elmaradhatatlan váratlan fordulatok, nagy esélyesek kiesése. Ebből kedden Flushing Meadow-ban az Egyesült Államok nyílt bajnokságán az egy hónapja világranglista-vezető, júliusi wimbledoni győztes Stefan Edberg is kivette részét, hiszen a szovjet Alekszander Volkov 6:3, 7:6, 6:2 arányú vereséget mért rá az első fordulóban. Kiesett tehát az első számú kiemelt, és az amerikai nyílt bajnokságok történetében ö az ötödik sportoló, aki már a nyitóforduló után csomagolhatott. Edberg viszont sportszerűen vette tudomásul vereségét, a szenzációra éhes újságíróknak többek között ezt mondta: — Igazán nagyon jól akartam játszani, de nem sikerült. Nincs mit magyaráznom, Volkov egyszerűen jobb volt. Akadnak viszont szakemberek, akik Edberg kiesését a külső körülményekkel is magyarázzák. Flushing Meadow-ban ugyanis egészen más a helyzet, mint a többi Grand Slam-víadalon. Itt nem tapasztalható a wimbledoni nyugodt légkör, a párizsi elegancia, a csodálatos melbourne-i környezet, mert a nézők a tribünökön jóformán azt csinálhatnak, amit akarnak. Sokan zenei érzéküknek igyekeznek hangot adni, trombitálnak, szaxofonkoncertet tartanak. Erre aztán mindenki másként reagál... A svédekre egyébként„rájár a rúd", mert Edberget megelőzően a korábbi első számú játékos, Mats Wilander is a kiesettek sorsára jutott. Most már sok reményük nincs... Az Edberget legyőző Alekszander Volkov szinte pillanatok alatt az érdeklődés középpontjába került, s ahogy ellenfelét a vereségéről, őt a sikeréről faggatták. — Ez pályafutásom legnagyobb sikere — nyilatkozta a moszkvai sportoló, s ezzel természetesen nem mondott meglepőt, hiszen a világelső ellen nyerni valóban páratlan dolog. Volkov szerint győzelmében az döntött, hogy megnyerte a rövidítést, s a harmadik játszmában mindjárt „elvette" Edberg adogatását. Nagy derültséget váltott ki, amikor közölte, hogy sürgősen intézkednie kell, mért szerdára repülőjegye volt az NSZKba, ahová egy tornára hívták, s most csúszik a programja ... — Amikor megtudtam az itteni sorsolásom, erre nem gondolhattam... — mondta. — Most már a legszívesebben csak a döntők után repülnék el... Köszönet a szeretetért és az emberségért A Temesvári Családliga tagjainak 15 gyermeke töltött felejthetetlen napokat augusztus 7—14. között Szegeden, a helybeli Nagycsaládosok Egyesülete tagjainak meghívására. Jó szándékú, gyermekszerető szülők esetenként 2-3 gyermeket is vendégül láttak egy héten keresztül anélkül, hogy ezzel kapcsolatban bármilyen ellentételezésre vagy hálára igényt támasztottak volna. A temesvári kicsinyek kivétel nélkül nagyon jól érezték magukat; a gyermekek és szüleik ne. vében ezúton tolmácsoljuk köszönetünket azoknak a szegedi szülőknek, akik ezt számukra lehetővé tették. A temesváriak kifejezett kérésére említem meg név szerint azokat a ösaládokat, akiket köszönet illet: A1 torjai Tamás, Barthel Emőke, Erdélyi Jánosné, Malinovszky Józsefné, Martom János,, dr. Szabó Endre, Szántó Jánosné, Szőke Barnabás. Kocsis István, valamint az egész akció szervezője, Nagy Ferenc, és családjaik A Temesvári Családliga nevében: Csiky Csaba Tankönyvért Fölösleges sorbae állni Az utóbbi évek hazai tankönyvkiadása Murphy találó megjegyzése szerint folyt: minél hamarabb lemaradsz, annál több időd marad felzárkózni. Mi lesz az idén? Lesz-e elegendő tankönyv, és főleg, kézhez kapják-e a diákok idejében? A feltett kérdésekre kicsit kétségbeesett hangon jajdult fel a Kiss Ernő utcai tankönyvüzlet vezetőnője: — Jaj, ne haragudjék, most nem tudunk beszélgetni erről, utcasarokig éró sor vár az üzletben, és ez még napokig így lesz. Rengeteg dolgunk van, kérem, most ne is próbálkozzék. A múlt kicsit még kísért, a sorbanállóknak rossz tapasztalatai lehetnek. Pedig egy másik telefonbeszélgetésből kiderült, hogy fölösleges az üzlet előtt tolongani. A Radnóti könyvesboltból osztják szét a beérkezett tankönyveket, itt már érezhetően nyugodtabb, sőt, bizakodó a hangulat. Pávlicz Jánosné boltvezető-helyettes: — Mi csak általános iskolai tankönyvekkel foglalkozunk. Az iskolák által benyújtott rendelésre szinte mindegyik tétel beérkezett. Remélem, ezekből egyáltalán nem lesz hiány. — Mi az, ami még nem érkezett meg? — Tizenhatféle általános iskolás tankönyvből még nem kaptunk, de úgy tudom, raktáron vannak. Ha nem most, akkor szeptember folyamán biztosan megérkeznek. Nem tehetünk róla. ez a budaörsi tankönyvraktártól függ. — Ha a rendelések java befutott, és szét is osztották, akkor mivel magyarázható, hogy a tankönyvbolt előtt hosszú sor áll? Nem mindenki tudja, hogy lesz elég tankönyv? — Itt egy félreértés van. A szülők azt hiszik, hogy nem az iskolákban fogják árulni a könyveket, pedig az iskolák azért mérték fel igényeiket, s tették meg a rendelést, hogy saját diákjaikat a helyszínen juttassák könyvhöz. Tehát az iskolákban lesz az árusítás, ez eltart szeptember első heteiben is. Az elosztást mi úgy szerveztük meg, hogy a beérkezett rendelésekre rászámoltunk két-háromszáz darab pluszt, amit a tankönyvbolt kapott meg. Például az első osztályos olvasókönyvből 2180 darab helyett 2300-at kértünk és kaptunk. A sorban állás azért is fölösleges, mert így, a pedagógusok is kétszer dolgoznak. Az üzletben vásárolt könyvek miatt az illető iskolának megmarad bizonyos darabszám, amit a szervező, pedagógusnak viszsza kell hoznia hozzánk. — Mi lesz azzal a tizenhatféle, még hiányzó tankönyvvel? — Ezeket, mint mondtam, nem ígérhetjük szeptember elsejére, de, amint megérkeznek, kiszállítjuk az iskolákba. Persze, csak ha a pedagógusok vállalják az elosztást. Ha nem, a tankönyvüzletbe kerülnek, ott lehet majd őket megvásárolni. Panek József Keletről északra, nyugaton át vissza (2.) Ma/mő, Halmstad, Göteborg, Rydöbruk, Bergen... Szóval, megérkeztem Itt vagyok (ismét) Svédországban. Amikor nem egészen két évvel korábban családommal együtt beültem a kocsiba, hogy — kétéves; megbíza. tásom után — elhagyjam ezt a skandináv országot, bizony, elszorult a szívem. Megismertem a svédeket, megtanultam a nyelvüket, barátokat szereztem, bejártam a hatalmas országot Nem volt könnyű eljönnöm onnan, bár haza jöttem. De most egészen más célból érkeztem ide, északra Az újvidéki Magyar Szó napilapot tudósítom majd innen egy olyan eseményről, amely nem nevezhető ugyan világszenzációnak, de az ottani maroknyi. Jugoszláviából elszármazott magyarság számára nem mindennapos esemény. Tíz évvel ezelőtt néhány agilis dél-bánáti kivándorolt (mi vendégmunkáinak tituláljuk őket), létrehozta a Vajdaság nevét vi_ selő egyesületet, amelynek tagjai zömmel a jugoszláviai Dél-Bánát Sándoregyháza, Székelykeve és Ürmérvyháza Halmaiadban letelepült egykori lakosai. Vannak vagy 200-an, 6 szinte mindannyian tagjai is ennek az egyesületnek. Rajtuk kívül magyarországi kivándoroltak, de Jugoszlávia más tájairól odatelepültek is betagosodtak, s rájuk méltán mondható az elnevezés, hogy nemzetköziek Persze, e jubileum, amelynek díszes külsőségekkel elegyített, utolsó felvonása az ünnepi gyűlés volt, csak egy része az ottani munkámnak. Az arról való beszámolómon kívül írtam az ottani magyarság helyzetéről is. Sajnos, nem sok jót Az aszszimiláció, úgy tűnik, kérlelhetetlen gyor. sasággal elnyeli, fölszippantja őket, s a második, harmadik korosztály már csak úgy beszél hazájáról és ősei gyönyörű szép csengésű anyanyelvéről, mint valami történelemről, egy régmúlt eseményről, ami volt, de elmúlt Kár. Mert akármennyire is próbáljuk áltatni magunkat, hogy: mindössze néhány száz emberről van szó, ez nem igaz. Minden egyes magyar nemzetiségű svéd állampolgár — ez szilárd meggyőződésem — csalc akkor tud igazán tenni valamit új hazájáért ha tisztán, világosan és érthetően beszél az anyanyelvét. Ekiélkül a svéd ismeretanyag sem lesz számára igazán érthető! S ezt számtalan példán keresztül lehet lehetne bizonyítani. (Ismerek olyan családot, ahol a gyerek tökéletesen beszéli az anyanyelvét — a magyart —, emellett a szerbhorvátot, s természetesen a svédet amelyen tanul az ottani iskolábaa) S ha már ott vagyok jelszóval, meglátó, gatoa egykori barátaimat , Mjümnbm. HaliTMtadban. Rydöbrükben, Göteborgban? Több száz kilométeres távolságok. Itt viszont ez nem számít annak. A 2 ezier 200 kilométer hosszú országban mit számit 150200 kilométert lefutni gépkocsival!? Mindenütt kedves vendéglátás, érdeklődés az. otthoniak iránti vonzalom, kötődés. De ződik az örökös hazavágyás, a szülőföld, az otthoniak iránti vonzalom, kötődési. De azért a jólét, az ottani „emberarcú szocializmus" már visszatartja őket, hogy esetleg nyakukba vegyék ismét a világot, s most elinduljanak délre — végleg haza... Ellátogatok a svédek híres ABF-tanintézményére is. Ez a szakszervetezek által támogatott országos iskolahálózat, amelyben a külföldiek, közöttük a bevándorlóik is, tanulják a svéd nyelvet. Jómagam is itt sajátítottam el alapfokon a svédet Találkozom egykori tanáraimmal. Felelevenítjük az egykori közös emlékeket, a furfangos nyelvi talányok közös megfejtésének élmé. nyeit, s elbeszélgetünk a jelenről ia Mesélik, hogy Svédországban egyre több a bevándorló, a menekült. A múlt évben Romániából az afrikai és egyes ázsiai országokból majd újabban ismét Romániából érkeznek nagy számban a menekültek és letelepülni szándékozók A svéd társadalomnak szüksége van ugyan új (s tegyük hozzá: olcsó) munkaerőre* de ilyen tömegű bevándorlót egyszerűen képtelen befogadni: nincs elegendő lakás, s egyes községeik már nem is hajlandók újabb menekülteket vállalni! Egyelőre még nincs nacionalista vagy faji kilengés, de egy bizonyos lappangó idegiengyűlölet azért már érződik itt-ott, a felszínre is kerül néha. A svédek a régiek: dolgoznak, példás rendet tartanak mindenütt, tiszták, pontosak, ha szólsz hozzájuk, mosolyognak, ha nem, akkor száz kilométereken keresztül is szótlanul ülnek veled szemben a vonaton... Az áraik a régiek. Két évvel sőt amikor 10 évvel ezelőtt jártam előseör ebben az országban, akkor is 7,50 koronába (körülbelül 70 forint) került a Langfranska kenyér, most ia Csak a benzin drágult meg, mintegy 90 önével literenként. Volt is nagy felháborodás országszerte. De azután a pénzügyminiszter megmagyarázta a népnek, hogy erre Svédország további előrelépésének érdekében van szükség, s a nép ezt megértette. Mi több, el is fogadta (Hihetetlen a svédek patriotizmusa. Másfél évtizeddel ezelőtt csőd előtt állt a világhírű Volvo autógyár. Palme néhai miniszterelnök is szólt erről a népnek, és kérte őket. hogy vásárolják e kocsitípust Egy éven belül a Volvo talpra állt) A svédországi tartózkodást még valamire kihasználtam. Átruccantam a norvégiai Bergenbe, ahol egy környezetvédelmi világkonferenciát rendeztek. Az volt a célom, hogy interjút készítek Brigitte Dahl svéd környezetvédelmi miniszterasszonnyal. A sajátos körülmények közrejátszása folytán azonban ebből csak néhány kötetlen mondatváltás lett. Tudniillik, az utolsó napon. amikor a konferencia befejezte munkáját Európa minden tájáról több ezer „zöld" jött össae, és hatalmas tüntetést szerveztek a város főterén, a kongresszusi terem környékén, m* több, egyesek a tárgyalásokra ifi bevonultak, általános lett a káosz. így a miniszterek, de jómagam is, jobbnak láttuk odébbállni... Végül azután kéthetes skandináviai látogatás után, elbúcsúztam a barátoktól, ismerősöktől, s elindultam haza. K isimre Ferenc (Folytatjuk.)