Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-30 / 217. szám

1990. augusztus 30., csütörtök Sport — Panoráma Boksziroda Moszkvában JoseSulaiman, a Boksz Világtanács (WBC) elnö­ke jóváhagyásával a szovjet fővárosban élet­re hívták a WBC kelet­európai regionális irodá.­ját. Az egyik legrango­sabb nemzetközi profi­boksz szervezet moszkvai kirendeltségét Edmund Lipinszkij, a nemrég alakult szovjet hivatásos ökölvívó-szövetség el­nöke vezeti. A kelet-európai cent­rum létrehozása két­ségtelenül jelentős lépés, s a döntés súlyát mutat­ja, hogy a felavatáson személyesen volt jelen a WBC nagyhatalmú me­xikói ura is. Jose Sulai­man a TASZSZ 'hírügy­nökségnek nyilatkozva hangsúlyozta, hogy az iroda felállításával újabb minőségi ugráshoz érkezett a profiboksz. Hangsúlyozta, hogy mind­ehhez kellett a pereszt­rojka áldásos hatása, vagyis az, hogy a Szov­jetunióban is zöld utat adtak a hivatásos ököl­vívásnak. A kelet-európai iroda alakuló ülésén Jose Su­laimanon kívül ott vol­tak a román profiboksz­szövétség képviselői. He­lyet kapott a regionális központ vezetésében olyan korábbi híresség, mint például az 1956-os mel­bourne-i olimpia arany­érmese, a háromszoros Európa-bajnok Vlagyi­mir .. Engi.ba.rjan Ör­ményországból, a koráb­ban kontinentális arany­érmes Zurab Kvacsadre Grúziából, és a többszö­rös szovjet bajnok Vja­cseszláv Bodnya Lettor­szágból. Lipinszkij az iroda leg­fontosabb feladataként azt jelölte meg, hogy mi­előbb bekapcsolják a profiboksz vérkeringé­sébe a kelet-európai térség országait, Bul­gáriát, Magyarországot, Lengyelországot és a Cseh és Szűovák SZK-t, s valamennyi szovjet köztársaságban megala­kítsák profiszervezetü­ket. Labdarúgó Magyar Kupa A Dózsa kiesett, a Bordány továbbjutott Újabb Magyar Kupa for­dulón vannak túl a labda­rúgócsapatok. Együtteseink közül a Szegedi Dózsa ki­esett, míg a Bordány tizen­egyesekkel továbbjutott. Eredmények: Sz. Dózsa—Baja 1-2 (1-0) Hunyadi tér, 200 néző. V.: Bogyó. Sz. Dózsa: Hí mer — Szekeres (Hódi), Popol, Vörös, Sahin — Fábián, Miklós, Pikó (Simon), Sza­lai — Tóth, Dézsi. Edző: Czibere László. Az NB Il-es és NB III-as csapat összecsapásán, az el­ső félidőben meglepően az alacsonyabb osztályban sze­replő szegedi gárda lépett fel támadólag. Az elmúlt két bajnoki mérkőzéshez 'képest formás támadásokat vezetett a lila-fehéT együt­tes, s ezekből több helyzetet is kialakítottak a csatárok. A 27. percben a Dózsa­nyomás góllá érett, Miklós talált a bajaiak kapujába. A szünetben kettős cserét hajtott végre a másodosz­tályú gárda, pályára lépett a rutinos Evanics. Először az 50. percben 19 méteres szabadrúgásból szerzett gólt, majd a 63. percben Vén buktatásáért megítélt bün­tetőt értékesítette. A máso­dik félidőben az első 45 percben magabiztosan ját­szó hazai csapat sehogy sem talált önmagára és a vendégek még azt is meg engedhették, hogy 1 l-est hibázzanak... Bordány—Tápé 0-0, tizenegyesekkel: 4-3 (Bordány, 250 néző. V.: Terenyei. Bordány: Kele­men — Péter (Bánhegyi), Farkas J. (Mihály), Szabó, Peták — Dávid, Hajdú, Farkas II., Szél — Farkas I., Kádár. Edző: Sándor Zoltán. Tápé: Merley — Miklós (Bagdi), Bacsó, Dan­csó, Heindrich — Suhai, Za­kar, Bóka, Takács — Ter­hes, Öze. Edző: Kántor Fe­renc. Mindkét félidőben iramos játékot láthatott a közönség, a kapuk előtt egyaránt 3-4 helyzet maradt kihasználat­újabb^lanul. A döntetlen, igazságos volt... Volkov visszaváltotta repülőjegyét... Nern kétséges, hogy a te­niszsportban az idei eszten­dő a meglepetések éve. Hó­napról hónapra nem csak a nagy versenyek követik egy­mást, hanem, a máf elma­radhatatlan váratlan for­dulatok, nagy esélyesek ki­esése. Ebből kedden Flus­hing Meadow-ban az Egye­sült Államok nyílt bajnok­ságán az egy hónapja vi­lágranglista-vezető, júliusi wimbledoni győztes Stefan Edberg is kivette részét, hi­szen a szovjet Alekszander Volkov 6:3, 7:6, 6:2 arányú vereséget mért rá az első fordulóban. Kiesett tehát az első számú kiemelt, és az amerikai nyílt bajnokságok történetében ö az ötödik sportoló, aki már a nyitó­forduló után csomagolhatott. Edberg viszont sportszerűen vette tudomásul vereségét, a szenzációra éhes újságírók­nak többek között ezt mond­ta: — Igazán nagyon jól akar­tam játszani, de nem sike­rült. Nincs mit magyaráz­nom, Volkov egyszerűen jobb volt. Akadnak viszont szakem­berek, akik Edberg kiesé­sét a külső körülményekkel is magyarázzák. Flushing Meadow-ban ugyanis egé­szen más a helyzet, mint a többi Grand Slam-víadalon. Itt nem tapasztalható a wimbledoni nyugodt légkör, a párizsi elegancia, a cso­dálatos melbourne-i kör­nyezet, mert a nézők a tri­bünökön jóformán azt csi­nálhatnak, amit akarnak. Sokan zenei érzéküknek igyekeznek hangot adni, trombitálnak, szaxofonkon­certet tartanak. Erre aztán mindenki másként reagál... A svédekre egyébként„rá­jár a rúd", mert Edberget megelőzően a korábbi el­ső számú játékos, Mats Wi­lander is a kiesettek sor­sára jutott. Most már sok reményük nincs... Az Edberget legyőző Alekszander Volkov szinte pillanatok alatt az érdeklő­dés középpontjába került, s ahogy ellenfelét a vere­ségéről, őt a sikeréről fag­gatták. — Ez pályafutásom legna­gyobb sikere — nyilatkozta a moszkvai sportoló, s ez­zel természetesen nem mon­dott meglepőt, hiszen a vi­lágelső ellen nyerni valóban páratlan dolog. Volkov sze­rint győzelmében az döntött, hogy megnyerte a rövidítést, s a harmadik játszmában mindjárt „elvette" Edberg adogatását. Nagy derültsé­get váltott ki, amikor kö­zölte, hogy sürgősen intéz­kednie kell, mért szerdára repülőjegye volt az NSZK­ba, ahová egy tornára hív­ták, s most csúszik a prog­ramja ... — Amikor megtudtam az itteni sorsolásom, erre nem gondolhattam... — mondta. — Most már a legszíveseb­ben csak a döntők után re­pülnék el... Köszönet a szeretetért és az emberségért A Temesvári Családliga tagjainak 15 gyermeke töltött felejthetetlen napokat augusztus 7—14. között Szegeden, a helybeli Nagycsaládosok Egyesülete tag­jainak meghívására. Jó szándékú, gyermekszerető szü­lők esetenként 2-3 gyermeket is vendégül láttak egy héten keresztül anélkül, hogy ezzel kapcsolatban bár­milyen ellentételezésre vagy hálára igényt támasztot­tak volna. A temesvári kicsinyek kivétel nélkül na­gyon jól érezték magukat; a gyermekek és szüleik ne. vében ezúton tolmácsoljuk köszönetünket azoknak a szegedi szülőknek, akik ezt számukra lehetővé tették. A temesváriak kifejezett kérésére említem meg név szerint azokat a ösaládokat, akiket köszönet illet: A1 torjai Tamás, Barthel Emőke, Erdélyi Jánosné, Malinovszky Józsefné, Martom János,, dr. Szabó Endre, Szántó Jánosné, Szőke Barnabás. Kocsis István, vala­mint az egész akció szervezője, Nagy Ferenc, és csa­ládjaik A Temesvári Családliga nevében: Csiky Csaba Tankönyvért Fölösleges sorbae állni Az utóbbi évek hazai tankönyvkiadása Murphy találó megjegyzése szerint folyt: minél hamarabb le­maradsz, annál több időd marad felzárkózni. Mi lesz az idén? Lesz-e elegendő tankönyv, és főleg, kézhez kapják-e a diákok idejé­ben? A feltett kérdésekre kicsit kétségbeesett hangon jaj­dult fel a Kiss Ernő utcai tankönyvüzlet vezetőnője: — Jaj, ne haragudjék, most nem tudunk beszélget­ni erről, utcasarokig éró sor vár az üzletben, és ez még napokig így lesz. Rengeteg dolgunk van, kérem, most ne is próbálkozzék. A múlt kicsit még kísért, a sorbanállóknak rossz ta­pasztalatai lehetnek. Pedig egy másik telefonbeszélge­tésből kiderült, hogy fölös­leges az üzlet előtt tolonga­ni. A Radnóti könyvesbolt­ból osztják szét a beérkezett tankönyveket, itt már érez­hetően nyugodtabb, sőt, bi­zakodó a hangulat. Pávlicz Jánosné boltveze­tő-helyettes: — Mi csak általános is­kolai tankönyvekkel foglal­kozunk. Az iskolák által be­nyújtott rendelésre szinte mindegyik tétel beérkezett. Remélem, ezekből egyálta­lán nem lesz hiány. — Mi az, ami még nem érkezett meg? — Tizenhatféle általános iskolás tankönyvből még nem kaptunk, de úgy tu­dom, raktáron vannak. Ha nem most, akkor szeptem­ber folyamán biztosan meg­érkeznek. Nem tehetünk ró­la. ez a budaörsi tankönyv­raktártól függ. — Ha a rendelések java befutott, és szét is osztot­ták, akkor mivel magyaráz­ható, hogy a tankönyvbolt előtt hosszú sor áll? Nem mindenki tudja, hogy lesz elég tankönyv? — Itt egy félreértés van. A szülők azt hiszik, hogy nem az iskolákban fogják árulni a könyveket, pedig az iskolák azért mérték fel igényeiket, s tették meg a rendelést, hogy saját diák­jaikat a helyszínen juttas­sák könyvhöz. Tehát az is­kolákban lesz az árusítás, ez eltart szeptember első he­teiben is. Az elosztást mi úgy szerveztük meg, hogy a beérkezett rendelésekre rá­számoltunk két-háromszáz darab pluszt, amit a tan­könyvbolt kapott meg. Pél­dául az első osztályos olva­sókönyvből 2180 darab he­lyett 2300-at kértünk és kap­tunk. A sorban állás azért is fölösleges, mert így, a pe­dagógusok is kétszer dol­goznak. Az üzletben vásá­rolt könyvek miatt az illető iskolának megmarad bizo­nyos darabszám, amit a szervező, pedagógusnak visz­sza kell hoznia hozzánk. — Mi lesz azzal a tizen­hatféle, még hiányzó tan­könyvvel? — Ezeket, mint mond­tam, nem ígérhetjük szep­tember elsejére, de, amint megérkeznek, kiszállítjuk az iskolákba. Persze, csak ha a pedagógusok vállalják az elosztást. Ha nem, a tan­könyvüzletbe kerülnek, ott lehet majd őket megvásá­rolni. Panek József Keletről északra, nyugaton át vissza (2.) Ma/mő, Halmstad, Göteborg, Rydöbruk, Bergen... Szóval, megérkeztem Itt vagyok (ismét) Svédországban. Amikor nem egészen két évvel korábban családommal együtt beül­tem a kocsiba, hogy — kétéves; megbíza. tásom után — elhagyjam ezt a skandináv országot, bizony, elszorult a szívem. Meg­ismertem a svédeket, megtanultam a nyel­vüket, barátokat szereztem, bejártam a ha­talmas országot Nem volt könnyű eljön­nöm onnan, bár haza jöttem. De most egészen más célból érkeztem ide, északra Az újvidéki Magyar Szó na­pilapot tudósítom majd innen egy olyan eseményről, amely nem nevezhető ugyan világszenzációnak, de az ottani maroknyi. Jugoszláviából elszármazott magyarság számára nem mindennapos esemény. Tíz évvel ezelőtt néhány agilis dél-bánáti ki­vándorolt (mi vendégmunkáinak titulál­juk őket), létrehozta a Vajdaság nevét vi_ selő egyesületet, amelynek tagjai zömmel a jugoszláviai Dél-Bánát Sándoregyháza, Székelykeve és Ürmérvyháza Halmaiadban letelepült egykori lakosai. Vannak vagy 200-an, 6 szinte mindannyian tagjai is en­nek az egyesületnek. Rajtuk kívül magyar­országi kivándoroltak, de Jugoszlávia más tájairól odatelepültek is betagosodtak, s rájuk méltán mondható az elnevezés, hogy nemzetköziek Persze, e jubileum, amelynek díszes kül­sőségekkel elegyített, utolsó felvonása az ünnepi gyűlés volt, csak egy része az ot­tani munkámnak. Az arról való beszámo­lómon kívül írtam az ottani magyarság helyzetéről is. Sajnos, nem sok jót Az asz­szimiláció, úgy tűnik, kérlelhetetlen gyor. sasággal elnyeli, fölszippantja őket, s a második, harmadik korosztály már csak úgy beszél hazájáról és ősei gyönyörű szép csengésű anyanyelvéről, mint valami tör­ténelemről, egy régmúlt eseményről, ami volt, de elmúlt Kár. Mert akármennyire is próbáljuk áltatni magunkat, hogy: mindössze néhány száz emberről van szó, ez nem igaz. Minden egyes magyar nem­zetiségű svéd állampolgár — ez szilárd meggyőződésem — csalc akkor tud igazán tenni valamit új hazájáért ha tisztán, vi­lágosan és érthetően beszél az anyanyelvét. Ekiélkül a svéd ismeretanyag sem lesz szá­mára igazán érthető! S ezt számtalan pél­dán keresztül lehet lehetne bizonyítani. (Ismerek olyan családot, ahol a gyerek tö­kéletesen beszéli az anyanyelvét — a ma­gyart —, emellett a szerbhorvátot, s ter­mészetesen a svédet amelyen tanul az ot­tani iskolábaa) S ha már ott vagyok jelszóval, meglátó, gatoa egykori barátaimat , Mjümnbm. HaliTMtadban. Rydöbrükben, Göteborgban? Több száz kilométeres távolságok. Itt vi­szont ez nem számít annak. A 2 ezier 200 kilométer hosszú országban mit számit 150­200 kilométert lefutni gépkocsival!? Min­denütt kedves vendéglátás, érdeklődés az. otthoniak iránti vonzalom, kötődés. De ződik az örökös hazavágyás, a szülőföld, az otthoniak iránti vonzalom, kötődési. De azért a jólét, az ottani „emberarcú szocia­lizmus" már visszatartja őket, hogy esetleg nyakukba vegyék ismét a világot, s most elinduljanak délre — végleg haza... Ellátogatok a svédek híres ABF-tanintéz­ményére is. Ez a szakszervetezek által tá­mogatott országos iskolahálózat, amelyben a külföldiek, közöttük a bevándorlóik is, tanulják a svéd nyelvet. Jómagam is itt sajátítottam el alapfokon a svédet Talál­kozom egykori tanáraimmal. Felelevenítjük az egykori közös emlékeket, a furfangos nyelvi talányok közös megfejtésének élmé. nyeit, s elbeszélgetünk a jelenről ia Me­sélik, hogy Svédországban egyre több a bevándorló, a menekült. A múlt évben Ro­mániából az afrikai és egyes ázsiai or­szágokból majd újabban ismét Romániá­ból érkeznek nagy számban a menekültek és letelepülni szándékozók A svéd társa­dalomnak szüksége van ugyan új (s te­gyük hozzá: olcsó) munkaerőre* de ilyen tömegű bevándorlót egyszerűen képtelen befogadni: nincs elegendő lakás, s egyes községeik már nem is hajlandók újabb me­nekülteket vállalni! Egyelőre még nincs nacionalista vagy faji kilengés, de egy bi­zonyos lappangó idegiengyűlölet azért már érződik itt-ott, a felszínre is kerül néha. A svédek a régiek: dolgoznak, példás rendet tartanak mindenütt, tiszták, ponto­sak, ha szólsz hozzájuk, mosolyognak, ha nem, akkor száz kilométereken keresztül is szótlanul ülnek veled szemben a vona­ton... Az áraik a régiek. Két évvel sőt amikor 10 évvel ezelőtt jártam előseör eb­ben az országban, akkor is 7,50 koronába (körülbelül 70 forint) került a Langfranska kenyér, most ia Csak a benzin drágult meg, mintegy 90 önével literenként. Volt is nagy felháborodás országszerte. De azután a pénzügyminiszter megmagyarázta a nép­nek, hogy erre Svédország további előre­lépésének érdekében van szükség, s a nép ezt megértette. Mi több, el is fogadta (Hi­hetetlen a svédek patriotizmusa. Másfél évtizeddel ezelőtt csőd előtt állt a világhí­rű Volvo autógyár. Palme néhai miniszter­elnök is szólt erről a népnek, és kérte őket. hogy vásárolják e kocsitípust Egy éven belül a Volvo talpra állt) A svédországi tartózkodást még valami­re kihasználtam. Átruccantam a norvégiai Bergenbe, ahol egy környezetvédelmi vi­lágkonferenciát rendeztek. Az volt a cé­lom, hogy interjút készítek Brigitte Dahl svéd környezetvédelmi miniszterasszonnyal. A sajátos körülmények közrejátszása foly­tán azonban ebből csak néhány kötetlen mondatváltás lett. Tudniillik, az utolsó na­pon. amikor a konferencia befejezte mun­káját Európa minden tájáról több ezer „zöld" jött össae, és hatalmas tüntetést szerveztek a város főterén, a kongresszusi terem környékén, m* több, egyesek a tár­gyalásokra ifi bevonultak, általános lett a káosz. így a miniszterek, de jómagam is, jobbnak láttuk odébbállni... Végül azután kéthetes skandináviai lá­togatás után, elbúcsúztam a barátoktól, is­merősöktől, s elindultam haza. K isimre Ferenc (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents