Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-30 / 217. szám

1990. augusztus 3o., csütörtök Gazdaság — Önkormányzat 3 A helyi gazdaság fél éve fizetésképtelenség A félév végéig nem történt előrelépés a megye iparában, sőt a már korábban kialakult kedvezőtlen tendenciák erősödtek. A termelés az I. félévben 10 százalékkal volt kevesebb, mint tavaly ugyanebben az időszakban, országosan közel hasonló mértékben csökken az ipari termelés. A foglalkoztatottak száma tovább mérséklődött, viszszaesett a termelékenység is. A dinamikusan fejlődő kisszervezetek csekély súlyuk miatt egyelőre nem tudják jelentősebben befolyásolni a hagyományos gazdálkodó szervezetek termelésének visszaesését. Még mindig mélyrepülés Az év eddig eltelt időszakában egyaránt csökkent a feldolgozóipar, az alapanyaggyártó és az energetikai ágazatok termelése is. A felsorolás egyben a viszszaesés mértékének sorrendjét is jelenti. A legjelentősebb termeléscsökkenést produkáló feldolgozóiparon belül a vegyipar termelése közel negyedével, a könnyűipar majdnem ötödével, a gépipar pedig 13 százalékkal termelt kevesebbet az előző év azonos időszakának már egyébként is alacsony szintjénél. Az alapanyaggyártó ágazatok közül az építőanyagipar termeléscsökkenése több mint io százalék, ami egyenes következménye a belföldi kereslet — pénzhiány miatti — csökkenésének. A termelés csökkenésével ellentétben a megye gazdálkodói lényegesen jobb eredményt értek el az előző évinél a külföldi piacokon. Az exportcélú értékesítés árbevétele több mint 16 százalékkal emelkedett. Ezen beiül a rubelelszámolású közel egyharmadával csökkent, a nem rubel elszámolású pedig 45 3 százalékkal növekedett. Az árbevétel-növekedés az árak emelkedéséből származott, a kivitt termékek együttes mennyisége nem érte el az előző évi szintet, A nyugati piacokra továbbra is az élelmiszer-ipari termékek kivitelét sikerült jelentősen növelni. Változatlanul labilis a gazdálkodó szervezetek pénzügyi helyzete. A félév végére a rövidlejáratú hitelek állománya jelentősen megnövekedett. Az irreálisan magas kamatok nagy többletköltséget jelentenek, melyet csak áremeléssel tudnak kigazdálkodni. A váltótartozások növekedése mellett emelkedett a külföldi vevők tartozása is. Piacszűke és pénzhiány Az építőipar teljesítménye az elmúlt kétévi szerény mértékű növekedés után zuhanásszerűen csökkent. Az I félévi termelés már csaknem egynegyedével kevesebb, mint tavaly. (Az országos adatok io százalékos visszaesést mutatnak.) A csökkenés valamennyi alágazatnál jelentkezett, de legnagyobb a termelés döntő hányadát adó magasépítőiparnál. Piarszüke jellemzi az ágazatot, egyre kevesebb a munka, és megszerzéséért keményen meg kell küzdeni. A csökkenő keresletet jelzi, hogy június végéig a kivitelezők termelési kapacitásaik 70 százalékára tudtak szerződést kötni A mélyépítőipar átlagosnál kedvezőbb piaci helyzetét a világbanki hitelkonstrukciós útpálya-korszerűsítési munkák viszonylag stabil megrendelései biztosítják. Az ágazat bizonytalan helyzetéből adódóan tovább csökkent a foglalkoztatottak létszáma. A csökkenés mind a szellemi, mind a fizikai létszámnál közel azonos mértékű, 11-12 százalékos. Tovább romlott a pénzügyi helyzet is. Hiányzik a pénz a gazdaságból és ez körkörös fizetésképtelenséghez vezet. Az ágazat kintlévőségei 100 millió forint felettiek, de tartozásai is hasonló mértékűek. A pénzhiányt előlegfelvétellel próbálják enyhíteni, ezért nagy az előlegfizetésre képes megrendelők (pl. bankok, pénzintézetek) presztízse a piacon. Jelentős az aszálykár A földkérdés várakozást, bizonytalanságot okoz a mezőgazdaságban. Volt tulajdonosok jelzik igényüket, a megnyugtató jogi alap azonban még hiányzik. Az elmúlt időszakban mindenütt emelkedtek a háztáji és illetményföldek területei, ami alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy öszszességében is kis területeket igényelnek vissza egyegy nagyüzemtől. Ez pedig alapjaiban nem érinti gazdálkodásukat. A szokottnál korábban kezdődő aratást esős napok hátráltatták, a jelentős csapadék hatására növekedett a nedvességtartalom, s a — tavaszi árpa kivételével — hektáronkénti terméshozamok kisebbek az elmúlt évinél. A búza átlaga például több mint 300 kilogrammal csökkent, rozsból még erőteljesebb, 30 százalékos a visszaesés. Az őszi búza kezdetben akadozó felvásárlása végül is megoldódott, s a máskor oly jellemző finanszírozási gondok sem nehezítették a betárolást. A szokásosnál szárazabb július végi, augusztus eleji időjárás a kapásnövényekben — kukorica, cukorrépa — és a szőlőkben, gyümölcsösökben jelentós károkat okozott. Különösen nagy a homoki térségek terméskiesése. Itt paradicsomból, paprikából és burgonyából már csak 5060 százalékos termésre lehet számítani. Az országos tendenciákhoz hasonlóan a megyében is minden állatfajnál csökkent a nagyüzemi állomány. A korábban stabil szarvasmarha-létszám több mint 7 százalékkal csökkent az elmúlt egy év alatt, úgy hogy a tehénállomány alig mérséklődött. A korábbi évek ingadozásait felülmúlva, több mint egytizedével csökkent á nagyüzemi — elsősorban a termelőszövetkezeti — sertéslétszám. A főbb állatfajok közül a tyúkfélék 4 százalékos állomái.vcsökkenése a legkisebb, miközben a tojólétszám növekedett is valamelyest. Don káné Verebes Éva KSH A város polgárai általa megválasztott önkormányzati testület a különféle politikai pártok és más szervezetek jelöltjei közül választja majd meg Szeged polgármesterét. Jelenlegi ismereteink szerint négyen pályáznak a közjogi méltóságra: Borvendég Béla, dr. Lippai Pál, dr. Simor Ferenc és Takács János. Sorozatunkat, amelyben bemutatjuk őket, azzal a szándékkal közöljük, hogy kinek-kinek segítsünk választani: melyiküket támogatja? A neveket alfabetikus sorrendbe állítottuk, elsőként tehát Borvendég Béla építésszel, az MDF jelöltjével készített beszélgetést adtuk közre (DM. 1990. augusztus 27.), aztán dr. Lippai Pál ügyvéd, az SZDSZ és a Fidesz által támogatott jelölt következett, majd dr. Simor Ferenc nyugalmazott közgazdász, a KDNP jelöltje. Most a Takács János megyei főépítészszel készült inteijút olvashatják, akit az Ipartestület támogat. „Hozzáértéssel és becsületesen" — Arra kérem, ismertesse eddigi életútját! — Makói születésű. 55 éves okleveles építészmérnök vagyok. A szülői házból a fizikai munka tiszteletét kaptam örökségül, dolgoztam mint kőműves, ácslegény, ez volt a tarsolyomban itt Szegeden, a technikumi, majd a Budapesti Műszaki Egyetemi tanulmányok idején is. 1959-ben diplomáztam, majd egy dunántúli kivitelező vállalatnál építésvezetőként, ezt követően egy nagy vegyipari üzemben — Nitrokémia — mint beruházási műszaki ellenőri osztályvezető dolgoztam. 1965-ben költöztem vissza Szegedre, a Szegedi Tervező Vállalatnál 4 évig építészszakosztályvezetői beosztásom volt. — Ebben az időben konkrét tervezési feladatai is voltak? — Igen bőséges e 4 év termése: én voltam az építéstervezője többek között a szegedi kábelgyár rekonstrukciójának-bővítésének, a MÁV munkásszállodának, a szentesi Kontakta egy gyáregységének, a vásárhelyi Hód Áruháznak, a solti iskolának, egy ceglédi lakótelepnek, és abban az időben kezdtem foglalkozni a rúzsai templom tervezésével, melyet a közelmúltban szenteltek fel. — Hogyan alakult a további élete? — 1969-ben „kiemelt" a hatalom, a szegedi városi tanács építési-közlekedési osztálya vezetésével bíztak meg. „Mélyvíz" volt ez a javából, a szó legszorosabb értelmében is, hiszen a következő évben, 1970-ben a tiszai árvíz idején mint védelemvezető irányítottam a védelmi munkálatokat. 1971-ben megválasztottak a város tanácselnök-helyettesévé, a városfejlesztési, -gazdálkodási területeket felügyeltem. Mivel egyes tisztségviselő-társaimmal, de főként a városi pártbizottság akkori vezetőivel a város koncepcionális fejlesztési kérdéseivel nem érthettem egyet, a rossz döntésekhez a nevemet nem adhattam, leköszöntem, és visszaültem a tervezőasztalhoz. — Mondana konkrét példát oly esetre, amikor öszszeütközött a hatalommal? — A voluntarista lakásépítéssel szemben a város arányos — ezen belül az infrastruktúra (szennyvízelvezetés, szemételhelyezés, szolgáltatások stb.) kiemelt — fejlesztését szorgalmaztam, párbeszédet kezdeményeztem a szegedi művészekkel a város szépítése érdekében, a Szegedre települni szándékozó vállalkozások jelentős megsegítését szorgalmaztam, akkor divatos „mindenkit megkopasztani" elvvel szemben — Es azután? Takács János „Megszereztem mindazon szakmai és élettapasztalatot, melyek birtokában mint polgármester a város hasznára ' lehetnék" — Csak tőmondatokban: 2 év tervezői munka; 6 év OTP megyei igazgatóhelyettesség (tanácsi pénzügyek, lakásépítés felügyelete); 5 év főmérnöki beosztás a Szegedi Tervező Szövetkezetnél; s hatodik éve vagyok megyei főépítész. Családomról: lányom szobrász-restaurátor Budapesten. fiam, itt Szegeden építésztechnikus, nevelt lányom másodéves joghallgató, feleségem az OTP vezető jogtanácsosa, van egy családi házunk, egy gépkocsink, és boldog, kiegyensúlyozott életünk. — ön két ízben is azért távozott magas beosztásából, mert konfliktusa támadt vezetőtársaival. Ez több mindent jelenthet: azt, hogy ön úgynevezett „kemény em^ ber", vagy azt, hogy nem • akar, vagy nem képes kompromisszumot kötni, vagy jelenthet mást is. Mi az igazsag? A „kemény ember" jelzőt vállalom, ilyenre edzett az élet. Más kérdés, de mindenképpen engem igazol, hogy volt és mai munkatársaim többsége ezt a vezetői tulajdonságomat inkább erényként, értékeli. Vezetni egyféleképpen lehet: igényes, kemény munkával példát mutatni, ugyanezt a hatás alatti környezettől következetesen megkövetelni. Ami a kompromisszumkészséget illeti: az az elvem, hogy kompromisszumok nélkül nem lehet élni, dolgozni, vezetni, ugyanezeket viszont kizárólag csak kompromisszumok árán végezni nem tartom sem célravezetőnek, sem becsületesnek — Viszonylag sok helyen dolgozott életében. Mi erről a véleménye? — Az esetek többségében nem tartom erénynek azt, ha valaki 30—40 évet egy munkahelyen tölt el. Vannak szakmák — és az enyém ilyen —, ahol kifejezetten szükséges bizonyos meghatározó szakterületek alapos vagy részleges megismerése, és erre igazán a jó időben megválasztott munkahelyváltoztatás adja a legjobb lehetőséget. — Többször magas beosztást töltött be; az államigazgatásban is. Tagja volt az MSZMP-nek? — Igen, de két éve, még a pártszakadás előtt kiléptem. Kételyeim korábbról is voltak — ez ebből az interjúból is érzékelhető —, a szándék akkorra érett meg. Ezt a kérdést magánügynek tartom, mert, amikor vezetőként harcoltam, a saját pártom egyes vezetőinek nézetei ellen, akkor is magamra voltam hagyatkozva. Ha valaki ezekben a kérdésekben reálisan akar ítélkezni, nem juthat más végeredményre, mint arra, hogy a közel 800 ezres párttagság zöme a kényszerítő, sokszor lélekmérgező körülmények ellenére is becsülete•sen élt és dolgozott. — Beszélgetésünk során említette, hogy jelenlegi munkahelyén, mint megyzt főépítész, jól érzi magát. Miért akar mégis polgármester lenni, és miért az Ipartestület jelöli? — Meg kell mondjam, annyira nem vonz ez a bársonyszék, mert már ültem benne, és tudom róla, hogy nem is annyira bársony az a szék, hanem inkább tűpárna ... Mégis azért pályázom, mert 55 éves korában az ember meg tudja ítélni önmagát is, meg a feladatot is. Ügy érzem, hogy megszereztem mindazon szakmai és élettapasztalatot, melyek birtokában, mint polgármester a város hasznára lehetnék. Olyan vezetőnek tartom magam, aki a mindennapi realitások szorításában is tud jövőképben gondolkodni. Mindig is nagy jelentőségűnek ítéltem mások véleményét is megismerni, hasznosítani, de azért azt tartom, hogy az sem baj, ha egy vezető ért is ahhoz a területhez, amit csinál. Ügy gondolom, hogy többek között ezért is esett rám az Ipartestület megtisztelő jelölése. — Polgármesterként mi volna a legelső teendője? — Erről már nyilatkoztam, de szintén tőmondatokban, szívesen megismétlem. Az önkormányzat előtt álló feladatokat két részre osztanám, egyik csoportba a halaszthatatlan, a másikba a város jövőjét felrajzoló alapos vizsgálatok után kialakítandó fejlesztési koncepciót sorolva. Halaszthatatlan: — Az önkormányzat vagyonának. gazdálkodási alapjainak, lehetőségeinek felmérése, a bevételek, kiadások összevetése, az 199l-es év gazdasági terveinek elkésítése. (E nélkül nincs egészségügy, szociálpolitika, oktatás, kultúra, köztisztaság, közvilágítás, szolgáltatás, vállalkozás, stb.) — Építési tilalmak, korlátozások felülvizsgálata; — Közrend — közbiztonság kérdése a város földrajzi fekvése függvényében is; — Emberközpontú végrehajtó apparátus kialakítása. A teljesség igénye nélkül ezek a legsürgetőbb feladatok, ami természetesen nern jelenti azt, hogy ezek megoldása háttérbe szorítaná a koncepcionális ügyeket. Az oda-visszahatás miatt ezek együttes kezelése szükséges. — Végezetül: melyik az a két szó. amit ön, mint leendő polgármester a zászlajára tűzne? — Hozzáértés — becsület. Sandi István