Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-03 / 191. szám

10 Hirdetés 1990. augusztus 3., péntek Petőfi nem üt vissza, nem fut el, és nem alkuszik - : A gyűlölet láncreakciója i Marosvásárhelyről érkezett vendégem hozta — lélek­szakadva — a helyi Népújság augusztus elsejei, szerdai számát. Ai első oldalon közolt, az RMDSZ Maros megyei intézőbizottsága összeállította anyagból idézek: „Az erdélyi magyarság körében nagy megdöbbenést keltett, hogy a segesvári csata évfordulója előtt megron­gálták, meggyalázták Fehéregyháza és Héjjasfalva között, az autóút mentén, az egykori Ispán-kút közelében fölállí­tott Petőfi-emlékmüvet. A kófejnek kiszúrták, kivésték szemét, letörték orrát, állát, szakállát. Gyűlölködő, sovi­niszta személyek a kőbe faragott Petőfi Sándoron álltak bosszút a jogaikat követelő magyarok feletti dühükben." A költő leveleiből tudjuk: megszerette a székelyeket, az olyan deli legényeket, mint Zeyk Domokos, avagy Ütő Dániel; már-már azt tervezte, hogy a szabadságharc után otthonául választja a Székelyföldet — végül, a kiszámít­hatatlan végzet, a Segesvár—Fehéregyháza—Székelyke­resztúr háromszögben biztosított néki nyughelyet. A vi­lágszabadság költője minden ember költője; mégis elkép­zelhető, megtörténhet, hogy valakik nem vállalják szelle­miségét csak azért, mert magyar? Most már elképzelhető. Az emlékmű meggyalázása elképesztő gyűlölet jele. Sőt félő, hogy újabb magyarüldözés előszele. Azoknak azonban akik Petőfi szellemében nevelkedtek, joguk van a három nem kimondására: nem ütnek vissza, nem futnak el és nem alkusznak meg sorsukkal. S hogy építő szándék vezérli őket, íme, a Maros me­gyeiek nyilatkozatának befejező része: Még mindig hiszünk abban, hogy Románia de­mokratikus erői végül erősebbnek fognak bizonyulni, mint a bajszerzö, soviniszta uszítók, a magyar gyűlölök, és hi­szünk abban, hogy végül fölépül a románok és a magyarok közös otthona Erdélyben is!" Tiszta beszéd. Ki hallja? P. S. Csak hitelesen és korrekten A Délmagyarország au­gusztus 1-jei számában N. K. monogrammal ellátott olvasói levél tartalmához szeretném hozzáfűzni meg­jegyzéseimet. Remélem, nemcsak N. K., de min­den adófizető szegedi ál­lampolgár egyszer s min­denkorra megérti a Sze­ged Köjál szerepét a Cse­repes sori piac működésé­vel kapcsolatban. Egyéb­ként erről az olvasók egy pár nappal korábbi lap­számból pontosan infor­málódhatták. Figyelmeseb­ben kel lat t volna ólv&snía N. K.-nak. 1. A piac működésében érdekeltek az első pilla­nattól kezdve semmibe vették hivatalunkat. Egyet­len egy tárgyaláson sem vehettünk részt, így pél­dául a legutóbbi tanács-vb ülésen sem. Hiába hivat­koztunk a vonatkozó ren­deletekre, amelyek köz­egészségügyi engedélyhez kötik a piac működését. 2. Mindezek ellenére nem múlt el szinte egyet­len nap sein, hogy ne tar­tottunk volna közegészség­ügyi ellenőrzést a piac te­rületén, s intézkedtünk is azokkal szemben, akikkél ezt jogilag megtehettük. Rendszeres ellenőrzéseink­kel próbáltunk elfogadha­tó feltételeket tartani, védve a lakosság ós az ön egészségét is, tisztelt N. K. Kizárólag ennek köszönhető, hogy idáig sem járvány, sem ételmér­gezés a piac területéről nem indult ki. Az utóbbi napokban lett közegész­ségügyi szempontból olyan tarthatatlan a helyzet, amelyet már nem tűrhet­tünk tovább: ma, augusz­tus 2-án fölfüggesztjük á piac üzemelését. Remél­jük, ezúttal lesz szavunk­nak foganatja. Végül szabadjon egy nem egészen közegészség­ügyi jellegű, hanem egy­szerű emberi tanácsot ad­nom. Mindannyiunknak, így N. K.-nak és a Dél­magyarország — varga — nevű munkatársának hasz­nosabb lenne, ha a sze­mélyeskedő, gunyoros stí­lus helyett a korrekt, tényszerű közlésmódot vá­lasztaná a jövőben. Ugyan­is attól lesz hiteles. Dr. örsvári Judit Szeged Megyei Városi Közegészségügyi Járványügyi Szolgálat vezetője Egy hónapja nem találják PODMANICZKY SZILÁRD Az utolsó nap Kár, hogy fel kell ébrednem, már tegnap tudtam, hógy kár. Kinyitom a szemem, a falak tarka tapétáin vékony fénycsíkot húz a reggeli Nap; a függöny még takar valamit. Ez van, de hiába. Nem akarok ki­nézni az ablakon. A fürdőszobában vizet engedek a tarkómra, a tükör, jesszusom, minek ide ez a tükör. Most nem kellett volna látnom ma­gam. A kövön még a tegnap esti víz foltjai. De miért? Nincs mese, el kell indulni. összefogom az ágyneműket, feltű­nően rosszul dolgozik a kezem. Új­ra és újra múlt idő akar lenni. Ám ez szemfényvesztés. Mindent a föld­re dobálok, ott a helyük, fázom, bár odakint forrón tűz a Nap. Nem értem, hogy mi ez a vágyakozás bennem, mely egyre erősebben akar itt-tartani. Erőszak. Igen, magam­mal szemben kell erőszakosnak len­nem, feltétel nélküli hazugságra kényszerítem magam. A földről a szatyrokba dobálom a ruhákat, fe­lesleges ingfk, felesleges nadrágok, zoknik, a maradék fogkrém és a szappan. Nem, a szappant hagyom, bár hagynék; mindent, főképp ma­gamat. És még mindig nem értem, hogy mi szorult belém. Talán az, hogy nincs hová menni; valamit el­hagyni, és máshová meg nem érkez­ni, igen, ez lehet az. Már nincs min sóhajtozni, becsukom mögöttem az ajtót, egy utolsót fordítok a záron, és a két súlyos szatyorral járok a lépcsőházban. Aztán irány az állomás, a pogy­gyászmegőrző, amit nehezen talá­lok, és mérgelődök, de legalább el­terelem a figyelmem, vagy mégse, mert tudom, hogy ez eltereli a fi­gyelmem, és akkor nincs kibúvó. Végre megszabadulok a két súlyos szatyortól, de ez csak látszat. Ka­vicsokat görgetek szótlanul a talpam alatt, a tűző napon járom az utcá­kat, akárha el akarnék köszönni, persze, tudom, semmi értelme, mégis újra és újra bejárom az utakat, és hogy utoljára, hát ez a nehéz. Va­lahogy arra kell gondolnom, hogy minden azért van így, hogy. még nagyobb örömöt érézzek akkor, amikor kiderül, mégis maradhatok, és nem a semmi felé veszem uta­mat Bár ez lehetetlen, kiszámítha­tatlan. De talán vajaki ráébred, hogy mit kell mondania nekem, és akkor azt mondja, kitalálja a szán­dékomat, a vágyakozást, melynek beteljesülése pusztán egy időben el­hangzó mondattól függ. Függ? Ne­vetséges. Folyik rólam a víz, egy árnyas ösvényen kisétálok a tópartra, lát­ni még a halványkék hullámzást, a távoli, fehérlő habokat a túlparti városok piciny foltjait. S mind ri­deg, barátságtalan, szótlan, mintha semmi nyoma nem lenne az itt el­telt napoknak. Igen, mindez akkor isi így marad, ha már nem látom, ' há "már nem Iészék itt, itt marad ' minden szelídség, visszafojtva, két hullám .között elmerülve. Nem, ezt nem nézem tovább, ott­hagyom a partot hát akkor marad­jon ilyen. Még egy jéghideg kólát engedélyezek magamnak, és brutáli­san, mert máshogy nem lehet, el­felejtek mindent. A két csomag unottan áll fejem felett a vonatban, hogy mi történt, senki nem tudhatja meg. Napos, nyári idő Folytatódik a túlnyomóan napos, száraz idő. Az északi, északkeleti szél többfelé élénk, időnként erős lesz. A hő­mérséklet kora reggel 11 és 16 fok között, délután 27 fok körül alakul. Kolera Romániában A román egészségügyi minisztérium szerdai jelentése szerint eddig 37 kolerás megbetegedést regisztráltak az or­szágban. A betegek közül 32 személy a Duna-delta külön­böző településein lakik, a többiek pedig az elmúlt hetek­ben ebben a térségben dolgoztak, illetve más okból láto­gattak oda. A román sajtó július 19-én adott hírt először kolera­gyanús megbetegedésekről. Azóta többször felszólították a Duna-delta vidékének lakóit, hogy kizárólag forralt vizet igyanak, és a legenyhébb gyomorpanaszokkal is azonnal forduljanak orvoshoz. * Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy amennyiben Ro­mániába utaznak, a személyi higiéné szabályait fokozottan tartsák be, az ott előfordult súlyos hasmenéses megbete­gedések miatt. Vizet csak forralva, gyümölcsöt alaposan megmosva, élelmiszereket csak alapos átsütés és főzés után fogyasszanak. Akik Romániából betegen, lázas, hasmenéses állapot­ban érkeznek haza, haladéktalanul keressék fel körzeti or­vosukat. Sem Romániában, sem itthon bizonytalan helyről származó, nem ellenőrzött élelmiszert ne vásároljanak. Csongrád Megyei Köjál Tanyai telefonok Kábeltévé Szatymazon Véradás 1990. július 3-án reggel el­indult munkahelyére, a Sze­gedi Szalámigyárba a 19 éves Polyák Csaba (Rúzsa, Bartók Béla u. 5.) és azóta ismeretlen helyen tartózko­dik. Utolsó ruházata: sötét­kék farmernadrág, fehér, rö­vidujjú póló, mellrészén fe­kéte csíkokkal, fekete színű félcipő­Személyleírása: kb. 170 cm magas, vékony testalkatú, fekete hajú, barna szemű, kreol bőrű, jellegzetes haj­lott hátú testtartással közle­kedik. Tavaly ideggyógyá­szati kezelés alatt állt. Na­gyon zárkózott természetű Eltűnésétől .kezdve a rend­őrség országosan körözi. A hozzátartozók kérik, segít­senek megtalálásában. Aki esetleg felismerni véli, érte­sítse a szegedi rendőrkapi­tányságot. Szegeden júliusban 1492 véradó 581 liter vért adott. Huszonkét szívműtétet és 9 érmütétet végeztek az el­múlt hónapban. Csengelén 31-en, Puszta­szeren 37-en, a Nagyáruház dolgozói közül hánman, a mórahalmi határőrségnél 25-en, a Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskolán (szív­műtéthez) 27-en, az MSZMP-nél 19-en, a Tisza Volánnál 70-en, a Sándor­falvi Háziipari Szövetkezet­nél 18-an. az ELSZO-nál ketten, a Felszabadulás Tsz­ből 19-en, a röszkei határ­őrségnél 37-en, a Hídépítő Vállalatnál ketten, a nagy­kéri és az ásotthalmi határ­őrségnél 11-11-en. a Komp­lettnél 10-en, a kórház dol­gozói közül 24-en, a Dégáz­tól 7-en, a Sütőipari Válla­lattól 16-an, a Fonalfeldol­gozótól tízen, Rúzsán lil­én, a Délép központi tele­pén dolgozók közül 23-an, a Centrum Áruházból (szív­műtéthez) heten, a Zöldért­től 12-en, a Moszkvai kör­úti határőrségtől 20-an, a Kossuth Laktanyából 76-an, a Délép házgyárából 24-en, az SZKV-tól (szívműtéthez) 29-en, a Tápéi Háziipari Szövetkezettől 22-en, a Szerszámkovács Ktsz-től ki­lencen, a MÁV Nagyállo­mástól 40-en, a SZEP-től 13-an, az újszentiváni ha­tárőrségtől 11-en járultak hozzá beteg embertársaik gyógyulásához. e irr A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI: 16, 18, 28, 35, 82. Újabb jókora lépést tettek a civilizált világ felé Szaty­mazon. 415 vadonatúj tele­fonállomásról erősíthetik meg az állítás igazságát a község lakói. A napokban befejeződött a távbeszélő­szerelési munka, amit a he­lyi tanács és a szegedi pos­taigazgatóság 1988-ban kez­deményezett. Tanácstagok házról házra, tanyáról tanyára járva mér­ték fel az igényeket akkor, felvilágosították a község­belieket arról, mi minden előnnyel jár, mi haszon lő­het abból, ha valakinek te­lefonja van. Kedvezőnek mondható szerződéseket kö­töttek a szatymaziak, egy­egy állomás költségét 30 ezer forintra kalkulálták, a 30, illetve 15 százalékos visszatérítés után a tényle­ges költség állomásonként 21 és 25 ezer 500 forintra alakult. A szervezést a köz­ségi tanács vállalta. Lengyel Istvánné dr. vb-titkár irá­nyításával koordinálták a munkát. Nem rajtuk, az át­szervezések miatt kicsit késlekedő postán múlott, hogy csak idén márciusban fogtak a hálózat kiépítésé­hez. Dicsérétes viszont, hogy július közepére befejezték: 415 állomást szereltek fel. A lakosság szolgálatára — csak 5 vonal került „közü­letekhez" (a tanács példá­ul egyetlen új állomást sem szereltetett magának). A városiasodó falu 5 ezer 600 hektáros, egész határát be­hálózza a telefonvonal, 180 külterületi állomást létesí­tettek. Gondolva azokra. a tanyasiakra, akiknek nerrt tellett saját készülékre, a tíz új nyilvános állomás közül hetet a forgalmas kül­területi helyekre — például a temetőhöz, a vilmosszállá­si vasútállomáshoz, az au­tóscsárdához — szereltek fel. Három nyilvános állo­más a belterületen mopt építkezők új utcáiba jutott, hogy közelebb hozzaaszaty­maziakat a világhoz. Ennek érdekében egyéb­ként még egy lépést tettek: a telefonhálózat kiépítésé­vel együtt megteremtették a kábeltelevíziózás alapjait: az egész falu területén föld­be került a törzskábel. A számítások szerint innen a kapun, a házon . belülre a műsort vivő kábelek házan­ként 10-11 ezer forintba ke­rülnek. Még ebben az év­ben szeretnék elkezdeni a bekötéseket, hogy a műve­lődési házból parabolaan­tennákkal szórhassák a mű­holdas adásokat. Amikiránt egyre növekszik az igény a szatymaziak körében. Egyre több ablakot szeretnének nyitni a világra. Persze a sajátjukra is. A Myi nyil­vánosság, a falu közügyei­ről való jobb tájékoztatás érdekében tervelik, ,szerve­zik a helyi kábeltelevíziót. Sz. M. MINI KOMMENTÁR Kifordítom — befordítom Ügy látszik Torgyán képviselő úr lassan a sajtó „kedvence" lesz (lásd a Magyar Nemzet július 12-1 számát). Kétségtelen, hogy ha valaki mindig azt a.nó­tát fújja, lassan unal­massá — mint a Bolse­dolcsc című minapi DM­kommentár írja — „szó­rakoztatóvá" válik. De vajon nincsen-e ezeknek az ismétléseknek valami alapja? Mondjuk, há kö­rülnézünk hazánk jelen­legi gazdasági, kulturális vagy erkölcsi területén? Mert pl. a DM ugyan­azon a napon hozta az olvasók tudomására, hogy ingyenkonyhát nyit a Vöröskereszt. Va<óh ez a tény 1990 nyarán nem inkább „bolse vita", mint dolcse vita? Dr. Erdélyi Benedek Óvá vas — Jean, nyomás az óvóhelyre! — Miért, uram? — Ügy látom, ez a csaj bombázó. (manczy) Megalakult a Délmagyarorszác Kft. Tagjai: e lap újságírói, a szerkesztőség dolgozóiból szerveződött Dél­magyarország Újságíró Egyesület és a Dél-Francia Nice Presse-Invest. (x) Redőny, Reluxa, Autóreluxa Érdeklődni-22-215. DÉIMA6M0RSZÁG Politikai napilap Főszerkesztő: Dluiztuslmre Főszerkesztő-helyettes: Sulyok Erzsébet Kiadja a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kispál Antal. — Szerkesztőség cs kiadóvállalat: Szeged, Tanácsköztársaság útja 10.. Sajtóház 674(1. - Telefon: 24-633. Telex: 82-282. Telefax: 13­130. — A lapot nyomja: Szegcdi Nyomda, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 28. 6720. Igazgató: Suranyi Tibor. — Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokná' és kézbesítőknél. Előfizetési dij egy hónapra 101 Ft - a vasárnapi lapokkal együtt 121 Ft. ISSN 0133-025X' ^.-/ f

Next

/
Thumbnails
Contents