Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-29 / 216. szám

1990. augusztus 29., szerda KultÚTCL A 107. szegedi évad Sem kísérletezés, sem pénz „Ahogy fogy a pénz, úgy nö a szabadság:" — mondta Nagy László a Szegedi Nem­zeti Színház igazgatója teg­nap délelőtt a társulat évad­nyitó ülésén. A támogatási problémák miatt napi „tűz­oltómunka" tartja életben a színházat, a bevétel igazából nem inspiratív, mert elnyeli a fenntartási költség. A saj­tótájékoztatón Györkéi Sán­dor gazdasági igazgató el­mondta, ahhoz, hogy a társu­lat működhessen ez évben 130 millió forintra lenne szükség, jelen pillanatban 20 millió a hiány. Ugyanakkor az új idők jele, hogy a Hitel­bank kétszázezer forinttal támogatja az egyik operát. Gregor József az operata­gozat nevében viszont úgy fogalmazott: „Hála istennek, hogy megszűnt a biztonság!" Merthogy a kényelem művé­szetellenes állapot. Rosszul jött az operatagozatnak a né­met egyesítés, több mint húsz volt keletnémet társulat jelenik meg az Odera nyuga­ti oldalán. A színház ráadá­sul szélhámosgyanús, meg­bízhatatlan impresszárióval tárgyalt, mindezen okok mi­att ebben az évadban nyuga­ti turné nem lesz. De az ope­ratagozat jelen pillanatban olyan „áru" előállításán dol­gozik, amely bármely tőke­erős kultúrpiacon versenyké­pes lehet a későbbiekben. Igazi kísérletezésekre sajnos nincs lehetőség, maradnak a közönségcsalogató előadások, melyek között új bemutató lesz Gounod Faustja és Puc­cini Bohémélete. A tagozat új magánénekese Véghelyi Gábor. Korcsmáros György főren­dező a prózai tagozat vezető­je: „Nem akartam aktuál­politikai darabokkal előállni, márcsak azért sem, mert honnan tudhatnánk, fél év múlva mi lesz az aktuális." A műsorterv előadásai leg­inkább általános emberi problémákra koncentrálnak. A Kakukkfészek, a Furcsa pár, hölgyeknek és uraknak szánt változatai, a Libikóka, az Énekes madár, az Éjjeli menedékhely és a Léni néni lesznek új bemutatók. Az év­ad új színművészei: Fekete Gizi, Fekete Györgyi, Bics­key Lukács, Jáger András, Kiss László, Rácz Tibor és Sinka Károly. Imre Zoltán a balettegyüt­tes művészeti vezetője meg­jegyezte, a világháború óta ez a harmadik kísérlet szege­di balettegyüttes működteté­sére. A balett mindig is a színházművészet luxusa volt, így van ez most is, bár a ta­gozatnak komolyan igazod­nia kell az opera- és a pró­zatársulat munkájához. A balettegyüttes kritikai fogad­tatása jó, ez évi cél, hogy te­kintélyt szerezzen a szegedi közönség előtt is. Történik mindez a romantika jegyé­ben: a Varázsdoboz és a Szenvedélyes viszonyok be­mutatásával. A társulat új tagja még: Vágvölgyi Ilona díszletter­vező, Kocsár Balázs karmes­ter és Varsa Mátyás játék­mester. Dal. Scumocyl Márolyné felvétele Marosvásárhelyi vendégeket fogadtak tegnap délelőtt a JATE kibernetikai laboratóriumában. Az Erdélyből jött tanárok, egyetemi hallgatók, matematikusok és számítás­technikai szakemberek kéthetes tanfolyamon vesznek majd részt, itt megismerkedhetnek az intézet korszerű géppark­jával, a modern műszerek kezelésével. A vendégek közül néhányan már korábban is kapcsolatot tartottak szegedi szakemberekkel, ilyen szervezetten azonban most először nyílt alkalom a korszerű számítástechnikai tudományok megismerésére Menedzserek — brit mintára (Folytatás az 1. oldalról.) — az üzleti siker érdekében — kell. — Mit tudott ön Magyar­országról, mielőtt részt vett a nyitott egyetem létesíté­sében? — Azt, hogy '53-ban, ami­kor én kisfiú voltam, 6-3-ra megverték a magyarok Ang­liát, ami drámai hatással volt a futballszurkolókra. Az érdeklődésemet ez fönntar­totta a szimpatikus magyar sportolók iránt, de az or­szág gazdaságáról a legutób­bi időkig semmit nem tud­tam. — Mekkora anyagi hasz­not remélnek a magyaror­szági jelenlétüktől? — Ennek az egész vállal­kozásnak, iskolarendszernek egyáltalán nem célja a ha­szonszerzés. Sokkal inkább érdekel jpennünket, hogy a mi részvételünk mennyi­ben tud segíteni abban, hogy Magyarország az eu­rópai üzleti világba be tud­jon kapcsolódni. Az MTV Szegedi Stúdió Virradóra című műsorából már ismerhetjük az agrome­teorológiával, mezőgazda­sági hírekkel, információk­kal jelentkező AGRO rV-t Most önálló műsorrá bővül, még ha csak egy-egy hét­végi délelőttre is. A televíziós szolgáltató és kereskedelmi adások esé­lyei a hullámsávok foglalt­sága miatt eléggé korláto­zottak, s a sugárzásjog át­ruházásának feltételei sin­csenek még tisztázva. Amíg ez megtörténik, és a mosta­ni birtokos szovjet hadsereg ezúttal hullámsávjainkat szabadítja fel, az adott le­hetőségeken belül indulna az új, egyelőre kísérleti jel­legű adás, amit az MTV Szeged és az AGRO TV kö­zösen tervez. Szeptember 1. és 29. között lesznek a pró­baadások. Az elképzelt mű­sorszerkezetben kifejezet­ten mezőgazdasági-szolgál­tatási kérdésekkel foglal­koznának, és olyan infor­mációkat adnának, melyek vállalkozók, menedzserek és gazdálkodók számára le­hetnek hasznosak. Szeptember elsejétől kez­dődően szombatonként je­lentkezik az ATV, délelőtt 9 és 13 óra között, az MTV 2­es csatornájának sugárzási sávjában. A műsorterv összeállítá­sánál az ATV szerkesztői ke­reskedelmi szempontokra is gondoltak: negyedórás menedzserbörze rovatot is indítanak, ezt az adás végén rövid összefoglalóban meg is ismétlik. A heti egy dél­elöttnyi műsorral nem az a cél, hogy a 2-es csatorna szórakoztató műsorral ki­tölthető adásidejét csupán a mezőgazdasággal foglalko­zók számára foglalják le. Az ATV rovatai magazin­szerű egységet alkotnák, ne­gyedórás, húszperces blok­kokkal, melyeknél csak a játékfilmek és természete­sen a főtéma lesz hosszabb adásidejű. Az. ATV kezdeményezése kétszeresen is kísérlet: va­lamelyest ennek sikerétől is függ a majdani önálló >zol­gáltatási és kereskedelmi adások beindítása, hiszen nemcsak Szeged környékén, hanem az ország egész terü­letén is nézhető lesz. P. J. Gyereksírás a telefonban Láger az Adrián Még az edzettebb szülők is megrendültek, amikor gyermekeik leszálltak az autóbuszról. Éhesek vol­tak, nagy részük betegen jött haza az „emelt szintű gyermeküdültetést" ígérő társasútról. A kísérő ta­nárnő olyan állapotban volt, hogy a férje minden­kitől azt kérte, egy ideig ne is említsék előtte a tá­bort — tudtuk meg az egyik kétségbeesett édes­anya hozzánk küldött le­veléből. Ilajdapi. oroszórákon cse­vegtünk egy kiakasztott szí­nes képről, amely a láger, azaz a tábor örömeit ábrá­zolta. Pionírok töltötték ott a vakációjukat, felhőtlen örömben, kacagásban. Itt most egy másfajta láger tör­ténete következik, olyané, amelynek lakói korántsem érezték magukat a paradi­csomban. Már az első héten jöttek a panaszos telefonok, a gyere­kek elsírták, milyen körül­mények között élnek. Pedig az út előtt a táborról muta­tott színes fényképek igazán szépek volak: Az Adria Tours Utazási Iroda kéthetes üdül­tetést ígért a tivati (kotori öböl) táborban. Az utaztatá­son és az ellátáson kívül még napi háromszor 45 percés an­gol nyelvű oktatást is kínál­tak. Az érkezés másnapján vi­szont a gyerekek háromne­gyede megbetegedett, tünete­ik közösek voltak: láz, há­nyás, hasmenés, erős gyo­morfájás. A több mint 60 gyerek ápolásával egy egész­ségügyi főiskolás gyakorno­kot bíztak meg, akinek mun­káját nehezítette az ivóviz­hiány, és hogy orvost csak másnap este hívtak. A naponta négyszeri étke­zés körül sem volt minden rendben. A kísérőtanár sze­rint a nagyrészt konzervből készült ételekkel nem laktak jól a gyerekek, forralatlan vízbcl és tejporból készült a tej, két hét alatt egyszer volt főzelék, a sajt és a cso­koládé penészes volt. A ta­nárnő hozott egy étlapmintát is. Eszerint ebédre bablevest és kekszet (másnap császár­morzsát), uzsonnára 1 db al­mát, vacsorára ugyancsak egyetlen egy virslit kaptak a 8-16 éves gyerekek. (Szép kirándulást tettek Dubrov­nikba, s aznap egy szelet sonkát, egy sajtot és egy pa­radicsomot kaptak ebédre. A kísérőtanároknak még ennyi sem jutott, ők aznap kekszet ebédeltek zacskóból.) Mivel a gyerekek a két hét alatt szinte állandóan éhesek voltak, zsebpénzük nagy ré­szét ennivalóra költötték. s Tisztálkodni az udvari zu­hanyzóknál lehetett, hideg vízben és fürdőruhában, ott is csak addig, amíg a tartály­ból el nem fogyott a víz. Szennyvízből viszont a kelle­ténél is több volt; az udvar közepén gyűlt össze... A vé­céket vízhiány miatt nem használhatták. A „szabadidő tartalmas el­töltésére" egy pingpongasz­tal mellett nyílt mód, ezen osztozott 90 gyerek. Mindezt angol nyelvokta­tással együtt 12 ezer 600 fo­rintért, anélkül 6100 forin­tért plusz 50 dollárért kínálta az Adria Tours. A szülők egy része most a befizetett pénz felét követeli vissza kártérí­tésként. Ha igényüket eluta­sítják, bírósághoz fordulnak. Az Adria Tours vezetője még a táborban tartózkodik, onnan hívott föl telefonon. Elmondta, hogy videofelvéte­lekkel fogja cáfolni az állítá­sok nagy részét, a maradékra pedig magyarázatot ad. Ter­mészetesen nem zárkózunk el álláspontjának közlése elől. A tortúrának vége, a gye­rekek hazajöttek, igaz, néhá­nyan még orvosi kezelésre szorulnak. Az ügy azonban nem zárult le, folytatása kö­vetkezik. Nyilas Péter A piac emberei Kelemen János, a Dél-Ti­sza Menti Áfész elnöké ket­tős minőségben volt jelen: mint munkahelyi vezető küldte is az embereit, de saját maga is tanul. — Miért tartja fontosnak, hoffy beiratkozzanak ebbe az iskolába? — Mindenki érzi, hogy va­lamit másképp kell, jobban kell ma csinálni, s hogy nagy szükség van az üzleti, a menedzserszellemet kép­viselő emberekre. A gond az, hogy nehéz megkülön­böztetni az értékeset az ér­téktelentől. Sok gyorstalpa­ló tanfolyam van, ami nem­igen hoz eredményt. Ennek a nyitott egyetemnek az anyagát áttanulmányozva azonban úgy gondoltuk, itt komoly tartalom rejlik a tananyagban. A fogadáson beszélgető emberek között Pigniczki Zoltánhoz, a szegedi televí­zió gyártásvezetőjéhez, az egyetem egyik leendő hall­gatójához sodródok. Embe­rekkel dolgozom, közösen és hatékonyan kell egy bizo­nyos célt elérnünk. S mivel sokat kell dolgoznunk, fon­tos, hogy jól hasznosítsuk az energiánkat — foglalja ösz­sze, miért jelentkezett az is­kolába. Szügyi György pe­dig, a legújabb szegedi „fel­sőoktatási intézmény" — az eredményei remélhetőleg igazolják: nyugodtan nevez­hetjük egyetemnek — igaz­gatója azzal búcsúztat: a piacgazdaság körvonalai las­san kivehetők, jó lenne, ha minél előbb és minél több szakember biztosítaná an­nak kiteljesedését. Balogh Tamás II Kincskereső szeptemberi száma Az új tanév kezdetén is­mét űj kincsekkel jelentke­zik a Kincskereső, a tíz­tizennégy évesek irodalmi folyóirata, az a lap, amely az olvasásról leszoktató, tar­talmi és formai szempontból egyaránt silány képregény­újságok térhódítása és sa­ját visszaszorulása ellenére is az olvasóvá nevelés, az igazi irodalmi értékek köz­vetítését, a tartalmas szóra­koztatást tekinti feladatá­nak. A kiváló erdélyi költő, Markó Béla Vénasszonyok nyara című versével nyit a folyóirat. A vers vigaszt, megújulást remélő záróso­rait idézzük: „Táncolj, nya­ram! Ne gondolj most a télre, / mert visszajössz majd, semminek sincs vége!" A NEVETŐ IRODALOM­ÓRÁ-ban Karinthy Frigyes remek humoreszkjén mulat­hatunk (A jó tanuló felel), de a humor ebben a szám­ban a sci-fibe is betört: Stanislaw Lem A világűr csavargója című. művének első részében máris találko­zunk a bolygókról levegőt, kontinenseket lopkodó „hon­talanokkal", majd a főhős, íjon Tichy előbb meggyor­sítja, majd — műszaki hi­bából -r- visszafordítja az időt a világegyetem legel­maradottabb bolygóján . . . A kamaszlélek rezdüléseit villantják fel Janikovszky F.va (A tükör előtt) és Hal­lama Erzsébet (Nyári napló) kiváló „kamaszismeretről" tanúskodó írásai. Egy gyö­nyörű székely népköltést (Túl az Öton) követnek Kiss Anna népi ihletésű próza­versei, majd Lázár Ervin meséje szól — a mese ha­talmáról. Fekete István A bagoly Című állatportréjára visszhangzik Galambosi László verse a „bíborban dolgozó" harkályról. Krúdy Gyula történelmi mondája a tokaji vár elfoglalását meséli el a Rákóczi-szabad­ságha.-c kezdetén. A 200 éve született Kölcsey Ferencet a Parainesis egyik szép és tanulságos részletét idézi, valamint a Himnusz költő­jének portréja a boritó 3. oldalán. Az IDŐUTAZÓK KLUBJÁ-ban — már a címlap is jelzi — új sorözat indul: Amerika felfedezésé­nek, meghódításának törté­netét ismerhetjük meg hó­napokon keresztül. Ami a szívedet nyomja... — Jani­kovszky Éva rovatában ez­úttal egy szlovákiai magyar iskola diákjai szólalnak meg, vallomásaik a somorjai Tollforgató című lapból származnak. Ezzel már be is harangozta a szerkesztő­seit űj sorozatát, a MI ŰJ­SÁG, SULIÜJSÁG?-ot, amelyben a szigethalmi SU­LIHÍRADÓ és a nemesdédi CSIPOGÓ mutatkozik be. Azért az ÍGY ÍRUNK MI ... se marad el, a marosvásár­helyi Markó Bálint (nem ti­tok, az ismert költő fia) ver­sét olvashatjuk benne. A TESTVÉRMŰZSAK rovat a Szolnoki Metszőkör tevé­kenységének űj oldalaival ismertet meg. A SZER­KESZTŐ ASZTALA mai­gyarországi testvériskolákat kereső romániai magyar is­kolák leveleit, címeit közli, valamint beszámol az idei (immár tizenötödik) Kincs­kereső-táborról. A KINCS­KERESŐ KÍSGALÉRIÁJA Tildy Katalin grafikáját mutatja be. A szeptemberi szám illusztrátorai rajta kí­vül: Iferta Róbert, Barczán­falvi Ferenc, Bényi Máté, Csala Károly, Máté A. Alice, Buday György és Demény Román. Kedves irodalombarát közösségek, tanárok, gyerekek! A Kincskereső című lap sierkesztősége irodalmi játé­kot hirdet általános iskolásoknak. A vetélkedőn olyan szakkörök, klubok, osztályok, ba­ráti közösségek vehetnek részt, akik vállalják, hogy rend­szeresen olvassák a Kincskeresőt. A részt vevő közösségek októbertől februárig havonta egy feladatlapot kapnak, melynek rejtvényei a lap írásai­hoz kapcsolódnak. A legjobb eredményt elért csapatok képviselőit meghívjuk a szegedi Kincskereső-táborba, il­letve könyvjutalomban részesítjük. A jelentkezési határideje: szeptember 30. A benevezéseket a következő címre várjuk: Kincskereső szerkesztősége Szeged, Pf. 453. 6701 Kérjük, jelentkezésetekkel együtt küldjetek egy meg­címzett. felbélyegzett borítékot is!

Next

/
Thumbnails
Contents