Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-29 / 216. szám

1990. augusztus 29., szerda Önkormányzat — Gazdaság 3 Lyuk — a szociális háló helyén Mi van a városi segélyládában ? Az ország több megyéjé­ben kiürült a segélyláda, azaz elfogyott a szociális támogatásra szánt pénz — adták hírül a lapok a kö­zelmúltban. Bár a listán Csongrád megye egyetlen városa sem szerepelt, mégis kíváncsiak voltunk. hogy Szegeden — ahol 45 ezer nyugdíjas él — van-e, s elég lesz-e a pénz a szociális se­gélyekre, Illetve a szociális gondoskodás egyéb for­máinak finanszírozására. Az egészségügyi osztály vezetőjétől, dr. Csergő Ti­bortól kapott tájékoztatás szerint Szegeden is van gond, de egyelőre még a pénzek átcsoportosításával lehetővé teszik, hogy a rá­szoruló kérelmezők részesül­hessenek segélyben, és „él­vezhessék" a támogatás más módjait. Munkanélküliek és munkára képtelenek Az elmúlt években java­részt nyugdíjasok kértek se­gélyt. Ma a segélyigénylők népes táborában — a kis­nyugdíjasok mellé — felso­rakoztak a munkanélküliek, a rehabilitáció,s eljárás so­rán munkaképtelenné nyil­vánítottak, s a közelmúlt­ban amnesztiával szabadul­tak. Nemcsak a segélykérők számának emelkedése miatt — 1985—90 között számuk megduplázódott — jelent azonban nehézséget a szük­séges összeg előteremtése. Az áremelések a létszámnö­vekedésnél lényegesen job­ban sújtották a szociális se­gélykeretet, hiszen az úgy­nevezett központi kiegyen­lítést nem kapták meg sem t z élelmiszer, sem az üzem­nyag árváltozására, sem pedig az ápolási díj össze­gének emelésére. Nevezetesen: a szociális étkeztetés — amelyben Sze­geden 714 ember részesül — az alapanyagárak draszti­kus emelése miatt 4,5 mil­lió forinttal kerül többe, mint korábban. A gépkocsi­val rendelkező mozgáskor­látozottak üzemanyag-téri tése a benzináremelés miatt 800 ezer forint többletki­adást jelent. A rendszeres ápolási segélykeret — úgy szintén az árváltozások okán — havi 216 ezer fo­rinttal kerül többe a korábbinál., Kíméletlen infláció Milliós nagyságrendű té' telek hiányoznak hát egy­egy szociális területről. Pót­lásuk csak a rendkívüli se­gélykeretből lehetséges, mégpedig oly módon, hogy az eredetileg évente hat al kalommal adható rendkívü­li segély mindössze négyszer kérhető. Az e területen és ily módon felszabaduló ösz­szegekből pótolható a szo­ciális étkeztetés, a benzin­térítés és az ápolási díj fe­dezésére hiányzó pénz. Következésképpen még­sincs elég a rászorulók meg­segítésére, mert hisz, aki ötödször vagy hatodszor for­dulna rendkívüli segélyért a tanácshoz, ott kérése nem teljesíttetik, mert az előbb sorolt területekről hiányzó forintok pótlására fordít tá­tik. Tanácstalanság Az „akármelyik ujjam harapom, fáj" közkeletű mondásával jellemezhető e helyzet Hiszen, ha a rend­kívüli segélykeret összegét érintetlenül hagyják, akkor nem elég a pénz a szociális étkeztetésre, az üzemanyag­térítésre stb. Ha ezek meg­növekedett költségeit pótol­ják a rendkívüli segélyből, akkor nem tudnak elégszer fizetni a rászorulóknak, akik egyre többen, és egyre in­kább rákényszerülnek arra, hogy kérjenek. Félé, hogy a hónapok elő­re- és az árak felfelé híY­ladtával azon a bizonyos szociális védőhálón egyetlen nagy lyuk marad. Persze, kérdés, valóban szociális ügy-e mindaz, ami Magyar­országon akként kezeltetik. K. K. A Kapós a hagyma Tavaly túl sok hagyma termett s mint az ilyenkor Jenni szokott, az export is döcögött. A hasonló helyzet elkerülésére, a termelési biztonság megteremtésére alakult meg a makói szék­helyű Magyarországi Hagy­matermesztők és Forgalma­zók Egyesülése. Közösen döntenek az optimális terü­letnagyságról, s egy külpia­ci minimálárát is meghatá­roznak, nehogy a verseny az alulücitálás formáját öltse. Átlagos hozamot fel­tételezve az 5-6 ezer hektá­ron megtermelt hagyma számíthat biztos vevőkre. Belföldön évente 50-60 ezer tonna fogy e pörköltbevaló­ból, s körülbelül ugyaneny­nyit kérnek a hagyományos nyugat-európai forgalmazók. A dughagymáfól nevelt, makóiként emlegetett hagy­ma betakarítása finiséhez érkezett Az aszály megtette a hatását, csak 110 ezer ton­na körüli mennyiségre szá­míthatunk. Az importőrök az elmúlt évinél lényegesen jobb árat kínálnak, ebből arra lehet következtetni, hogy Európában másutt is gondot okozott a szárazság. Ennél már csak a belföldi kereslet élénkebb. Az enyhe tél miatt hamar „kifújt" az ókészlet. Az áttelelő és a zöld vágott hagyma csak enyhített a hiányon, a kész­letek feltöltésére a most be­érett termés szolgál. A szak­emberek szerint az aszály miatt kiesett 30 ezer tonna is elkelne. város polgárai által megválasztott ön­kormányzati testület a különféle politikai pár­tok és más szervezetek jelöltjei közül választja majd meg Szeged polgármesterét. Jelenlegi ismereteink szerint négyen pályáznak a közjogi méltóságra. Borvendég Béla, dr. Lippai Pál, dr. Simor Ferenc és Takács János. Sorozatun­kat, amelyben bemutatjuk őket, azzal a szán­dékkal közöljük, hogy kinek-kinek segítsünk választani: melyiküket támogatja? A neveket alfabetikus sorrendbe állítottuk, elsőként tehát Borvendég Béla építésszel, az MDF jelöltjével készített beszélgetést adtuk közre (DM, 19901 augusztus 27.), tegnap dr. Lippai Pál ügyvéd, az SZDSZ és a Fidesz által támogatott jelölt következett, most dr. Simor Ferenc nyugalma­zott közgazdásszal a KDNP jelöltjével készült beszélgetést olvashatják. 55 A korrupció ellen" — Simor úr! önt és csa­ládját milyen szálak fűzik Szegedhez? — Tizenegy éves voltam, amikor' apám alezredesi rendfokozatban a Donnál el­esett. Példája mindmáig sokszorosan ellensúlyozza előttem azt a hátrányt, amit miatta szánt nekem a hálás utókor. Embernek és ma­gyarnak kiváló tanárok és igaz barátok között serdül­tem férfivá Szeged egyik büszke szellemi műhelyében, a Baross Gimnáziumban, amelyet fennállásának szá­zadak évfordulóján zúzott szét egykori iskolatársunk­nak, Rákosi Mátyásnak or­száglása. Regénybe illő évtized kö­vetkezett. Sokat próbáltam Alig van a városban olyan régebbi gyárüzem, amely­ben valamilyen rakodómun­kát ne végeztem volna. Ver­semet szavalták Juhász Gyu­la sírjánál a hivatalos ün­nepségen halálának tizen­ötödik évfordulóján. Köz­ben — fizika—matematiká­ból — lehettem volna ok­tató, de eltanácsolt az egyetem fura ura. Előtte persze „elvitetett" a kor stílusának megfelelően. Katonaként maltert kever­tem, bányacsillét toltam. Ott álltam a Takaréktár utcai sortűzben, valahol elöl. Hű­tőgépápoló voltam a vágó­hídon, amikor — pályatár­sainak nem kis megbotrán^ kozására — egy más remé­nyekre jogosult zongorista lány jegyezkedett el velem, és a szürke szegénységgel. Istennek hála, azóta négy szép, egészséges, részben már felnőtt gyerekünk és — sajnos, most San Fran­ciscóban élő — unokánk van. Tudatosan a köz szolgála­tára készülődve lettem köz­gazdász. Világgazdaságtan­ból. gazdaságföldrajzból dok­toráltam. Harminc évet szol­gáltam le különféle, jórészt vezetői beosztásokban, ahon­nan meg lehetett ismerni a gazdaság összes gondjait, és „tenni nem, de halni volt esély". Mindenütt kiváfó munkatársaim akadtak, többségükre csak hálával és szeretettel gondolok. Az MDF-fel indultam, de a „harmadik űt" nem az ese­tem, így a KDNP-nél kö­töttem ki. Tavasszal majd­nem olyan elsöprő képviselői sikereket arattam Szentesen, mint Szabadszál­láson Petőfi. A régi Szege­den két anyai ükapám is viselt főbírói tisztet. Így szállhatna velem leányág­ra régi dicsőségük. — Miért akar polgármes­ter lenni? Dr. Simor Ferenc „Ha a város gondjainak megoldásában rám ség ..." van szuk­— Azért, és csakis azért, akkor és csakis akkor, ha a város gondjainak megol­dásában rám van szükség, és csakis énrám. Amennyiben nincs rám szükség, nem aka­rok polgármester lenni. — Milyen polgármester akar ön lenni? — Az ország kibontakozá­sában aktívan részt vállaló város polgármestere szeret­nék lenni. Amíg az új ön­kormányzatok tartalommal való megtöltésének részle­tei nem tisztázottak, s az űj föladatok országosan sem bontakoztak ki, amíg az új finanszírozási rend, s az egyéb jogszabályi háttér megalkotásra vár, addig Szegednek aktív szerepet kellene vállalnia ebben, s a rendelkezésére ál­ló szellemi bázis alapján ezt meg is tehetné. Világos kon­cepció szükséges, és ponto­san körvonalazott rövid és hosszú távú célok. — Ilyen tervek kidolgozá­sára az önkormányzatoknak rendelkezésére áll-e majd a megfelelő anyagi háttér? — Hogy lesz-e elég nagy gezdasági alap, azt nem tudom megmondani, mert nem vagyok jós, de megvol­na rá a mód, hogy legyen, méghozzá két különböző forrásból származtatva; az első az, hogy nem szabad defetizmusba esni, szerény igényekkel, költséghaszon­elemzések alapján minden tevékenységet gazdaságossa és hatékonnyá téve kell el­indulni a társadalmi szor­galmasság és célszerű szer­vezés útján, s ezzel sok erőforrás megtakarítására és tartalékok képzésére van mód A másik az a tulaj­donképpeni finanszírozás rendje, amiben az én állás­pontom a következő: nem a helyi adók bevezetése, il­letve a központi adókból va­ló részesedés képzése a dön­tő; a leglényegesebb a tulajdonreform. A helyhatóságoknak rész­arányt kell juttatni az akár részvényekben is elgondol­ható nemzeti vagyonból. Ab­ban a közigazgatási egység­ben, ahol e rendelkezésre bocsátott tulajdonnal jól fjazdálkodnak, úgy fektetik be, olyan szektorokban mű­ködtetik, ahol ez jövedelme­ző, és nem a vezetők nepo­tista szempontjai alapján kontraszelektált helyi veze­tőkre és végrehajtókra bíz­zák, hanem olyanokra, akik a legnagyobb szakszerűség­gel, és a legnagyobb lelki­ismeretességgel hozzák ki belőle a maximumot, ott az alapkövetelményeket meg­haladó lehetőségek nyílnak meg, ott lehet színvonalas múzeumokat és színházakat üzemeltetni, nem gond a munkanélküli­ség. mert van elég mun­kahely, nincs szegénykérdés, mert biztonságos a szociális védőhá'ó. Ha ennek a tőké­nek a működése nem meg­felelő, az önkormányzati alapfunkciók ellátása is ve­szélybe kerül. — Meddig lehet elmenni a privatizációban? Kié legyen a bérház, az üzem, az ital­mérés? — Nem volna szabad az önkormányzati vagyont ilyen naturáliákban elgondolni, mint vendéglő, bérház vagy nagykohó, hanem rendelke­zésre álló tőkében kell gon­dolkodni, amit az önkor­mányzat úgy fektet be, ahogy a legcélszerűbb. Pél­dául a városi sütőipari vál­lalatot nem biztos, hogy tel­jes egészében birtokolnia kell, csak oly mértékben, amilyet ellátási felelőssége indokol, egyébként az egészet rábízhatja a pékmesterre. Ha van rá módja es rendel­kezésre álló tökéjét befek­tetheti mondjuk egy hír­adás-technikai gyárba Auszt­riában, akkor ott fektesse be, és onnan szedje be a jövedelmet. Ez az alappers­pektíva. — Mi a véleménye arról, hogy a jelöltek pártszínek­ben indulnak? — Fogalomzavarnak te­kintem az ekörül való to­porgást. A közéletben való tevékenység az én szemem­ben párttevékenység is egy­ben. Nem értem, miért fél­tik ettől a civil társadalmat. Azok az önszerveződések, ér­dekvédelmi egyesületek is, amelyek részt vesznek a po­litikában. pártszerűen mű­ködnek. Akik pedig párt­ként definiálják magukat, azoknál annyi többletet ér­zek, hogy valamilyen egyseges megoldás­rendszerrel és ennek valamilyen eszmei hátterével azonosulnak. Akiknek viszont személyes programjuk van, azoknak nincs szükségük pártra, hat, ilyen nagyon kevés van. — Megválasztott polgár­mesterként mi lenne a leg­első ténykedése? — A legfontosabb: min­den sürgősen megoldandó feladatra, amelyek korrek­ten fölsorolhatók, és szám­ba vehetők, létre kellene hozni olyan szakértői bizott­ságokat, amelyek mintegy azonnal megoldásokat ké­pesek produkálni. — Kérem, mondjon két szót, amellyel leginkább jel­lemezni tudná jövendő ve­zetői működését. — CSak egyet mondok, de az minden tevékenységem­ben jelen lenne: korrupció­ellenesség. (Odor) MEDIÁTOR KÖZVETÍTŐ ÉS SZERVEZŐ IRODA BT Hirdetésfelvétel közületek és vállalkozók részére. A Délifiagyarországba, a Déli apróba, és a Danubius Rádióba Szegeden, a Dugonics tér 12. szám alatt. Telefon és fax: 24-326. Munkanapokon 9-16 óra között. Kívánságára munkatársunk felkeresi Önt, Állunk rendelkezésére ! MEDTÁTOR

Next

/
Thumbnails
Contents