Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-28 / 215. szám

1990. augusztus 28., kedd Sport — A helyzet 7 Kézilabda Melsongenbe utaznak Július közepe óta készül az új bajnoki idényre a Ti­sza Volán bronzérmes férfi kézilabdacsapata. Barabás Zsolt legénysége három hetet edzőtáborban töltött, ma es­te pedig négy mérkőzésből álló túrára indul a nyugatné­met Melsongenbe. Oláh Zoltán ügyvezető elnök tegnap szerkesztőségünkben beszámolt arról, hogy új szerzemé­nyek is utaznak a csapattal. Két romániai játékost sike­rült leigazolnia „a Volánnak az aradi első ligás Strungul. ból. ezentúl tehát a jobb kezes átlövő Nagy Jenő és a be­állósj Jantó Péter erősíti a közlekedési együttest. Még egy hír a Volán háza tájáról, a sokszoros válo­gatott Tenke Endre mégsem lesz idegenlégiós Spanyolor­szágban, ugyanis a két klub nem tudott megegyezni a vételárban. Cselgáncs Nahóczky: junior EB? Nemzetközi felnőtt csel­gáncsversenyt rendeztek Fonyódon, mely a juniorok­nak EB-válogató is volt, így aztán nagyon erős mezőny gyűlt össze a Balaton Kupá­ra. A Szeged SC ifjúsági ko­rú dzsúdósa Nahóczky Endre az ICO Kupa után Fonyódon is harmadik helyezést ért el a 65 kilogrammos felnőtt mezőnyben. Ha egy hét múl­va Olsztyinban, és ezt köve­tően a Kecskemét Kupán is bizonyítani tudja jó formá­ját, akkor komoly eséllyel pályázhat a junior EB sze­replésre. Vetélytársa egyéb­ként az IBV-győztes Illyés Miklós, aki jelenleg sérült. Született még egy fél sze­gedi siker a 60 kilogrammos súlycsoportban, ahol Marto­nosi Imre grazi színekben Szerdán a Napos úton versenyezve megnyerte a Ba­laton Kupát. Vajon hogyan került a válogatott Martonosi Grazba? Erre a kérdésre Vö­rös Zoltán vezető edző vála­szolt : — Szakosztályunknak sú­lyos gondja van, ezért Imré­nek nem tudtunk állást biz­tosítani. Mivel a cselgáncs­ban igazán még nincsenek kialakult árak egy-egy ver­senyző igazolása után, ezért kénytelenek voltunk „elkó­tyavetyélni" egy felnőtt ma­gyar bajnokot, aki most Ausztriában nyeri mérkőzé­seit. A szomorú helyzet elle­nére a dzsúdó szellemének megfelelően nem adjuk fel a harcot, folytatjuk a szponzo­rok és a lehetőségek keresé­sét szakosztályunk fenntartá­sa érdekében. * Junior salakmotorosok randevúja A „B" csoportos csapatvi­lágbajnoki futam és az oszt­rák—magyar párosbajnokság után a nyári idény harmadik salakmotoros versenyét ren­dezi meg a Tisza Volán a Na­pos úti pályán. Szerdán dél­után 16 órakor az OB Il-es egyéni junior bajnokság har­madik fordulójában a hazai menők közvetlen utánpótlá­sát jelentő 21 éven aluli vas­papucsosok csapnak össze. A sportág négy vidéki bázisa Nyíregyháza, Debrecen, Mis­kolc és Szeged — egyaránt legjobb juniorversenyzőit szerepelteti a szerdai bajnoki fordulóban. A legnevesebb résztvevő a miskolci színek­ben induló Böszörményi Zsolt, aki a junior világbaj­nokságon a kilencedik helyen végzett. Nem rendszer — módszerváltás A bolsevizmus üldözöttje Sok levelet hoz naponta a posta. Vannak köztük érdekesek, kevésbé érdekesek, névvel ellátottak és név­telenek, szitkozódok és dicsérők. Egy névvel írott, érdekesebb kate­góriájú levélből idézek, ami arról tanúskodik, hogy némelyeknél nem rendszer, hanem módszerváltás kö­vetkezett be. I Tisztelt Szerkesztőség! „Nevem: Turzai József. Foglalkozá­som: autószerelő. Tisztelettel kérem a szerkesztőség vezetőjét, hogy szíves­kedjenek. személyes meghallgatásomat biztosítani — a televízióval együtt. Továbbá szíveskedjenek a közvéle­mény elé tárni írásos panaszos leve­lemet az újságban: Leközölni! Mit élünk? Demokráciát? Amely polgári demokrácia? Vagy párti de_ mokrácia? Amely ugyanaz a bolsevik kommunista diktatúra, amely negy­ven éven keresztül az embereket ke­gyetlen bánásmódban, elnyomásban és különböző retorziók, szankciók al­kalmazása mellett az eltiprásba éd az embertelen megaláztatásba kényszerí­tette. Ha rendszerváltásról beszélünk, ak­kor teljesen tegyük félre a múltat! És minden irányzatban új vezetés le­gyen! Engem 1990. június 15-én letartóz­tattak autólopás gyanújával, mert lo­pott gépkocsit szereltem. És már vol­tam igazságtalanul elítélve ilyenért! Én nem vagyok nyomozó, hogy a kuncsaft autójának a forgalmi enge­délyét elkérjem, hogy nem lopott ko­csit javítok vagy szedek szét? Miért ugyanazok a kommunista idő­beli bírók, ügyészek, rendőri szervek tartanak engem fogva, ítélnek el? Ha jogállamban és demokráciában élünk, miért nem hoznak új törvényeket er­re vonatkozóan is?'Hogy ne bolsevik, véres szájú, ávós kommunista bíró, ügyész ós nyomozók fosszanak meg szabadságomtól és jogaimtól! Kérem a T. Szerkesztőséget, hogy írásom úgy a Parlament felé, a mi­nisztériumok felé, a közvélemény fe­lé továbbítani szíveskedjenek, vala­mint az önök, szerkesztőségük által leközölni az újságban!" A levelet nem teljes terjedelmében idéztük, de a rövidítés nem csorbítia a tartalmat. S mit tehet ezek után egy felelősségteljes újságíró? Megke­resi a levélírót. Lelövöm, aki az utamba kerül — Na, végre egy jó hír! — fogad a rendőrségi fogdában a 26 éves Tur­zai József, mikor megtudja, a szer­kesztőségből érkezett látogatója. Éh­ségsztrájkot, ígérete ellenére, nem folytat, ám egyszer már fölvágta az egyik erét, tiltakozásképp fogva tar­tása ellen. Amikor leülünk beszél­getni, hosszan sorolja jogtalan letar­tóztatásának történetét, s elmondja: eLső beismerő vallomását erőszakkal csikarták ki belőle, megverték a rendőrök. — A bíróságon is előadtam a prob­lémámat — a bíró azt mondta, „nem érdekel", nem enged ki. Kérdem, mér nem enged ki? Aszongya, mer tartani kell a bűnismétléstől. Mon­dom, ha most lesittelnek ártatlanul, két év múlva kimegyek, semmim nem lesz, akkor nem kell bűncselek­ményt csinálnom? Géppisztollyal fo­gok minden egyes köcsög bírót, ügyészt, rendőrt kinyírni, mer ilyen piszkos módon járnak el velem. Ami. kor nem ettem, akkor elvittek pszi­chológushoz. Mondom, ne pszicholó­gushoz vigyenek, nem vagyok én di­lis, normálisabb vagyok, mint akár­melyik nyomozó. Aztán megmondtam, a továbbiakban nem vagyok hajlan­dó vallomást tenni, nem vagyok bű­nös, nem követtem el semmit. Aztán mondják nekem, örüljeik, hogy a leg. modernebb börtönbe vagyok itt, hát üljön be harminc napra, aki azzal rá­galmaz. hogy bűncselekményt követ­tem el. Köztudott, hogy nem nagy­dolog ma már géppisztolyt szerezni, veszek egyet, s aki az utamba kerül, lelövöm. — Volt már büntetve? — Voltam. — Mi miatt? — Volt már borcsalásom, jármű örJcényesi elvétele, okirat-hamisítás, ilyenek. — Mesélje el, hogy történt ez a mostani autóügy. — Én csináltam autókat, de otthon. Vállalatnál soha nem dolgoztam már kiskaromban ezt a társadalmat meg­vetettem, a megfogadtam, hogy ennek a büdös, szemét államnak nem dol­gozok. Dolgoztam egyéni gazdánál, szőlóskuláknál, maszek szerelőnél, sofőrködtem s velem mindenhol meg voltak elégedve. Aztán ezután jött, hogy hoztak nekem autókat, amiről kiderült, hogy lopott, aztán engem jöttek izélgetni, s lettek ilyen ügye­im — Ha már voltak zűrös ügyei, nem kellett volna óvatosabbnak lenni ezeknél a „szereléseknél"? — Tán kellett volna, de mit mond­jak, kellett a pénz is. Egyszer is hoz­nak egy 1200-ast. hogy csináljam meg. Mondom, Jászítsenek 6-8 ezer forin­tot, mert hengerfejes, erre azt mond­ja a koma: Tudod mit, Doki — mert így hívnak ott —, ezerötér neked adom. Mit tehettem, adtam neki ezer­ötöt, másnap már ott voltak a rend­őrök, hogy lopott volt a kocsi. Hát honnan tudjam én azt? Megfogtam a kaszát, azt mondtam a rohadt kö. csög rendőröknek: Most takarodjatok ki, míg éltek, mer egyesével nyírlak ki benneteket. Akkor a tájékomra se jöttek. Csak most, ezek a szegedi gyökerek. — Ha ezek után a társai nem az ártatlanságát bizonyítanák, magára vallanának, és ezért elítélik, mit tenne? — Mit? „Csikágót" csinálok! Szerelni, vagy szétszerelni Turzai József 1979-ben volt először büntetve, azóta hétszer volt összeüt­közése a törvénnyel. Felnótt korát ki­sebb-nagyobb megszakításokkal bör­tönben töltötte, legutóbb idén június 4-én szabadult A rendőri megállapí­tás szerint (amit — a továbbiakkal együtt — a bíróság vizsgál majd, valós-e vagy sem) még aznap autót lopott a börtön közelében, el is fog­ták, de nem tartóztatták le. Ezután Szegedre helyezte át működési szín­terét: négy további autót — köztük egy állami renctezámút is — lopott, három bűntársával együtt A jármű­veket Turzai testvérének Bácsi me­gyei tanyájára vontatták, s annak! környékén szedték darabokra, s al­katrészként értékesítették. Az ügy­ben két autószerelő is szerepel, akik aprópénzért vették meg az autók daj rabjait Hogy tudtak-e arról: lopott részeket vesznek, vagy netán a „kom­munizmus áldozataiként", ók is ár­tatlanul kerültek a perbe — még tiseztázásra vár. Bár nehéz azt gon­dolni, hogy 150-200 ezer forintos ér­tékeket 20 ezer forintért árulnak, nem gyanús valami... Turzai azt mondja: szerelték az autókat. Igen, szerelték — szét, a kunsági nemzeti park területén. Bár, ki tudja, ha ez volt a megbízó ké­rése...? Mindenesetre, a 26 éves férfi lerobbant tanyája, ahol egészen primitív körülmények között élt. nem arra enged következtetni, hogy egy­milliót (amennyit durván az autók érnek) lopott nemrégiben. Inkább le­hetséges: ezt az embert, a „szerelő­tudását" valaki(k) nagyon kihasznál­ták). A rácsos cellák mellékhelyiségében nemrég levelet találtak Turzai Jó­zsef írásával: „Tibi, tagadj le min­dent, mondd, hogy vertek, s azért vallottál. Én is tagadok. Tarts ki, s akkor hamar kikerülünk innen!" Balogh Tamás Az Emberi Jogok Nemzetközi Szövetsége — Marosvásárhelyről (6.) Bizottsági jelentés 2. Figyelemre méltó tényként kell elköny­velni, hogy a két közösség több órán át nyilvánított véleményt anélkül, hogy egy-i más között tettlegességig fajult volna* a do­log. Az erőszakos cselekményekre föltehetően azért került sor. mert a délután folyamán újabb, felfegyverzett tüntetők érkeztek a helyszínre. A falubéli parasztokat (neveze­tesen, a HODÁKRÓL érkezetteket) tudato­san félemlítették meg, és riasztották tele­fonhívások útján. Ugyanakkor kétségtelen, hogy azoknak a hodáki parasztoknak az újbóli megjelené­se, akik az előző nap részt vettek az RMDSZ aktivistái ellen lefolytatott agresz­szióban, kiváltotta a magyarok haragját E) A BEKÖVETKEZETT INCIDENSEK KÖVETKEZMÉNYEI Az összetűzések hevessége és következ­ményei rádöbbentették a főszereplők egy részét — igencsak megkésve —, hogy ko­rábban túl messzire mentek. Március vége óta említésre méltó inci. denaeket nem jeleztek. Felülkerekedni lát­szik a kedélyek lecsillapodása, ugyanakkor viszont az események mindkét fél állás­pontját radikalizálták. A kormány részéről kiküldött vizsgálóbi­zottság megalakítása kezdetben alapvetően kedvező fogadtatásban részesült. Ej a bi­zottság a helyszínen munkálkodott, és több olyan közös összejövetelt szervezett már­cius végén, melyek során kísérleteket tettek a felek (nevezetesen a VATRA és az RMDSZ) nézeteinek közelítésére. Ennek a bizottságnak a munkáiában részt vesz MINZATU úr a republikánus párt elnöke, COCHINESCU úr, bukaresti helyet­tes főállamügyész ég DIAMANDESCU úr, rendőrfőnök. ' A bizottságnak 1990. április 27-éig kel­lett volna jelentését benyújtania, amit vi_ szánt nem cselekedett meg. A további rendőri éa igazságszolgáltatási következmények megtétele, úgy tűnik, töb­bé-kevésbé a bizottság jelentésétől függ. Ennek ellenére, mégiscsak került sor le­tartóztatásokra a Marosvásárhely körüli falvakban. A letartóztatottak igen jelentős része cigány származású. IV. ZARÓ KÖVETKEZTETÉSEK Ha magyarázatot kívánunk találni az Er­dély területén március hónapban kirobbant incidensekre, elkerülhetetlenül figyelembe kell vennünk a konfliktus történelmi oka­it, jól fel kell mérni azokat a reményeket, amelyeket CEAUSESCU bukása ébresztett a kisebbségek körében, és értékelni kell annak a zavaros és igen feszült politikai helyzetnek a következményeit, melyben az ország leledzik. Az RMDSZ ereje és aktivistáinak érez­hető türelmetlensége, akik helyzetük azon­nali. késedelem nélküli javítását óhajtják anélkül, hogy világosan megmagyaráznák, bogv követeléseik meddig terjednek kétség­kívül szerepet játszott a fentiekben ismerte­tett eseményekben, Ugyanakkor viszont a manipuláció és a hamis információk terjesztése igen alapo­san hozzájárult az erőszakos cselekmények kibontakozásához Az RMDSZ aktivistái ellen március 19­én a románok által elkövetett agresszív cselekmények, valamint a március 20-i tün­tetés elfajulása minden kétséget kizáróan provokáció eredménye volt. Hasonlóképpen kétségbe lehet vonni a gyógyszertárban márciusi 16-án bekövetkezett incidensek spontán jellegét is. A helyi irányító szervek kivárásra játszó alapállása, kezdve a rendőrségen és a ka­tonaságon, mindenképpen meglepő. A VATRA ROMANEASCA szerepe több mint kétértelmű. Noha maga számára tilt mindennemű politikai tevékenységet, a VATRA ROMANEASCA szinte mindenhol jelen van; ezeken a helyeken nyilvánosan hangoztat kifejezetten nacionalista elveket, és hívei közé számítja a régi rend káderál­lományának tagjait, de még a „Securitate" tagjait is, akik ezen a kerülőúton szeret­nék ismét megragadni azt a hatalmat, me­lyet kicsúszni éreznek kezeik közül, és ép­pen a fenti eseményekre való hivatkozással kívánják igazolni egy rendőri-katonai gé­pezet újraélesztésének (vagy éppen fenntar­tásának?) szükségszerűségét. Mindenesetre elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy teljesen fény derüljön az esemé­nyek eredetére, összefüggés-láncolatára, és azokra a személyekre, akik mindennek ki­váltói voltak. A lehető legrosszabb dolog a titkolózás lenne. Jelentésünk célja az; hogy hozzájá­ruljon a fátyol föllebbentéséhez. Döntő fon­tosságúnak tartjuk a vizsgálóbizottság je. lentésének késedelem nélküli publikálásét, és hogy mielőbb létrejöjjön a párbeszéd az állam és a kisebbségek képviselői között. A jelenlegi helyzet fenntartása valóban feljogosít minden félelemre. A szemtől szemben álló közösségek köl­csönösen rettegést keltenek a másikban. Si­került a félelmet elhinteni. Egy olyan, ki­egyensúlyozott tájékoztatási rendszerrel kel­lene ezt a légkört felváltani, mely alkal­mas arra. hogy széles körben ismertebbé tegye a kisebbségek elvárásait. Ugyancsak szükséges olyan állandó, helyi szintű fóru­mok létrehozása isi, amelyek lehetővé teszik majd a párbeszédet. Mindezzel párhuzamosan, parancsoló szükségszerűség a kisebbségek jogainak vi­lágos, magában az alkotmányban történő megfogalmazása. A szóban forgó jogok va­lódiságának mércéje azonban csak az lehet, hogy a román állam milyen garanciákat nyújt gyakorlásukra. .._ Romániát már rábírták a múltban arra, hogy ezeknek a jogoknak egy részét külön­leges egyezmények, alaptörvények kereté, ben elismerje (1919-ben, 1938-ban...), mindennek azonban meglehetősen szerény gyakorlati kihatása mutatkozott. Ez a tény ismételten kiemeli a garanciák, nevezetesen az intézményes garanciák jelentőségét, va­lamint annak a helyi munkának a fontos­ságát, melyet el kéli végezni annak érde­kében, hogy a felvetődő nehézségek elhárí­tására a legmegfelelőbb megoldáshoz lehes­sen folyamodni. A románoknak annál ia inkább meg kel­lene érteniük a kisebbségi jogok biztosítá­sának szükségességét, mivel ők maguk rendkívül érzékenyek a Szovjetunióban élő moldáviai honfitársaik problémáival kap­csolatban . Nem kétséges azonban, hogy a romániai magyar kisebbség problémáinak megoldása mindenekelőtt egv valóban demokratikus rendszer létrehozásán keresztül érhet cél­hoz. Magyarországnak és Romániának egy­aránt tartózkodnia kell mindennémű na­cionalista megnyilvánulástól, az olyanoktól, amelvek képesek a múltbéli keserűségek úijáélesztésére és a feszültségek fenntartá­sára. A kívülálló államoknak és. a nemzet­közi szervezeteknek az a dolguk. hogy éberségükről tegyenek tanúbizonyságot. Különösen vonatkozik ez az emberi jogok bizottságára, melynek következetesen figye­lemmel kell kísérnie n romániai kisebbsé­gek helyzetének alakulását, és nyomon kell követnie mindazokat az intézkedéseket, amelyek biztosítani hivatottak jogaik gya­korlását. Bizonvos mepiegvzések talán ebben a formában túlzottan borúlátónak minősül­hetnek. uevanakkar viszont semrmkétrsen sem szabad alábecsülni a magyar kisebb­ség raját lövője fölö»t érzett aggodalmának: legitim voltát, miközben a menekülők Ma­gyarországra áramlásának folvtatódása ugyancsak védelmük szükségességére irá­nyítja rá a figyelmet. Fordította: Csernus Sándor •iiiiim miirn (Vé0t)

Next

/
Thumbnails
Contents