Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-28 / 215. szám

1990. augusztus 28., kedd Kultúra 5 Galambpötty Lakatok lógnak a művelődési házak telefonjain. őket hívhatják, a népművelők viszont csak a kagylót emelhetik föl (nem a tengerparton, oda a fizetésükből nemigen jutnak el), a tárcsázás lágy ívű csuklómozdulatától tartózkodniuk kell. Az ok oly elcsépelt, hogy említeni sem érdemes: nincs pénz a telefonszámláik kifizetésére. Az intézményvezető zsebében aziért ott lapul a kulcs, amely ablakot nyit a nagyvilágra. Mivel nehéz egy nagy „műv.házat" élettel telilehelni szervezés nélkül. Az pedig telefonozással jár. Persze, ha elragadtatja magát, az igazgató is. megjárhatja: az 500 forint fölötti telefonszámlát saját zsebből kell kifizetnie. Megteheti persze, hogy strigulázza a hívásokat, és ötszáz forintnál lecsapja a kagylót, aztán 2 hétté becsukja a házat Van aziért még más iehetősége is, ha nem akar ráfizetni. Kis távolságra, például tamham dobok ütögetésével lehet üzenni, ez régebbi korokban már bevált. Aztán fölbocsáthat füstjeleket: a módszer May Károly és Cooper könyveiből aránylag könnyen megtanulható és nem is nagyon költségigényes, csak tűz és takaró kell hozzá, amit emelgetni kell. Ha újabb kori módját választja az üzenetközvetítésnek, írhat még levelet; de mert a bélyeg is drága, jó, ha van a háznál pár postagalamb. Megbízható, nem dobja a levelet a csatornába, és olcsón üzemeltethető. Csak arra kell vigyázni, hogy a turbékoló szárnyas — miközben lábára erősítik a levelet — nehogy odapöttyintsen a lelakatolt telefonra. Bár azt mondják, ez szerencsét hoz... (nyilas) 1974-ben „Ekkora halat fogtam 99 Somogyi Kirolyné felvételei A vakáció utolsó, boldog napjai a Vértónál A Debreceni Orvostudományi Egyetem tanácsa 1973-ban elhatározta, hogy I. Számú Sebészeti Klinikájának urológiai osztályát önálló tanszékké szervezi át. Ezért az új urológiai tanszék vezetésére pályázatot írtak ki. Németh András a Szegedi . Orvostudományi Egyetem I. Számú Sebészeti Klinikájának urológiai osztályvezetője, mivel akkor még Szegeden nem volt szó urológiai tanszék fölállításóról, úgy vélte, joggal pályázhatja meg a debreceni tanszéket. Az első veseátültető Erre addigi pályafutása kellő alapot adott. Németh András Szegeden született 1924. július 8-án. A szegedi egyetemen folytatott orvosi tanulmányait a háború és a hadifogság szakította meg: erről 1988-ban, Tétova esztendő címmel, a Magvető Könyvkiadó Tények és tanúk című sorozatában megjelent önéletrajzi könyvében adott számot. Diplomáját 1948ban szerezte meg, s ottmaradt a sebészeti klinikán 1952-ben sebészi szakvizsgát tett. 1958-ban még mint tanársegédet bízták meg az urológiai oisztály vezetésévé). 1960-ban adjunktus, 1969-ben kandidátus, 1971 óta docens. Nevéhez fűződik a hazai művesekezelés (dialízis) és veseátültetés (transzplantáció) kezdeményezése. 1954-ben a vese működését pótló, egyszerű dializálókészülék elkészítésével és alkalmazásával ő és munkatársai vetették meg az uraemia, a veseelégtelenség kezeléséhez az első magyar műveseállomás alapjait. 1958ban már saját készítésű műveséjük. kel teljes értékű dialízist végeztek. Ezért Németh András 1961-ben Kiváló újító kitüntetést kapott. Készülékükkel tíz év alatt 250 beteget kezeltek; eredményeik nemzetközi színvonalúak voltak. Németh András 1958-ban kezdett foglalkozni veseátültetést szolgáló kísérletekkel. 1962-ben fél évié Londonban, a Postgraduate Medical Scoolban az ilyen műtéteket már vi_ lágszínvonalon végző W. J. Dempster mellett vett részt, sikeres veseműtétekben. Tanulmányútjának tapasztalatait fölhasználva, 1962-ben ő végezte Magyarországon az első veseátültetést. Testvér adta a veséjét a betegnek. Akkor még csak besugárzással tudták mint az új testben idegein Szervnek késleltetni a beültettet vesének, kilökődését, ám a különbep biztos közeli halálra ítélt beteg így is 79 napot. élt. Később gyógyszerrel is ellensúlyozták a beteg immunrendszerének ellenállását. Még három veseátültetést végeztek, de utána Petri Gábor (1914—1985) professzor, a klinika igazgatója, presztízsét féltve a természetszerűen még az átlagosnál kockázatosabb műtétektől, leállította a további veseátültetéseket. Németh András 1966-ban A veseátültetés című kandidátusi értekezésében foglalta össze addigi tapasztalatait 1967-ben a hallei sebészeti klinikán asszisztált, az első ottani veseátültetésben. Veseoperációkon kívül hólyagplasztikai műtéteket, főként béllel való pótlásokat vétjzett. zsugorhólyagos vagy hólyagrákos betegekea Személyi minősítés Pályázatához! mellékelte főnökének, Petri professzornak minősítését. Ebben többek közt ez állt: „Iskolát teremtett, amelyből eddig három főorvos került ki. és irányítása alatt jelenleg is négy urológus szakorvosi dolgozik, és további két fiatal szakorvost nevel. , Kiváló emberi kvalitásai vannak: a becsületesség, az őszinteség, a segítőkészség, a közvetlenség. Munkatársai szeretik és becsüliki" Javaslatát Petri Gábor így zárta: „Szakmai felkészültsége, tudományos múltja és perspektivikus jövője, oktatói gyakorlata, iskolateremtő képessége, emberi tulajdonságai alkalmassá teszik őt urológiai tanszék vezetésére." Ezt 1974. február 26-án vetették papírra. Három nappal előbb, 23-án Németh András fölkereste az orvos, egyetem pártbizottságának titkárát, Cserháti István (1930—1986) profesrszort. Élt a gyanúval, hogy '56-ban kifejtett nézetei, '57 márciusában négynapos őrizetbe vétele miatt a pártbizottság nem támogatja pályázatát. Nyílt kérdésére Cserháti profeszszor azt felelte, nyugodtan adja be pályázatát, nincs semmi ellenvetése. Németh András búcsúzáskor még tréfásan megkérdezte: — Tehát akkor nem fogtok betartani? — Szó sincs róla, légy nyugodt — hangzott a válasz. Február 28-án Németh András elküldte pályázatát Debrecenbe. Márciusban Szegedre jött Szabó Gábor, a Debreceni Orvostudományi egyetem rektora, Petrányi Gyula egyetemi tanár és Lampé István docens. a DOTE pártbizottságának titkára — tájékozódni. Szabó Gábor később az útjukról érdeklődő Petri Gábornak arról számolt be, hogy ő Berencsi György (1913—1986) szegedi rektorral és Kulka Frigyes (1925— 1989) professzorral beszélt. „Kedvezőtlen véleményt nem hangoztattak" — írta a debreceni rektor. — „Németh András jó benyomást keltett bennünk, a szögedi dialektusát is kedvesnek találtuk" — írta Petrányi Gyula, szintén Petrinek. A pályázati jelentés A debreceni egyetem háromtagú bizottságra bízta a beérkezett két pálvázat elbírálását. Szeleczky Gyula, Endes Pongrác és Lampé László egyetemi tanárok keltezés nélkül fönnmaradt jelentése mindkettejüket „első helyen, aequo loco jelöli". Tehát azonos helyen. A másik pályázónak. Kelenhegyi Mártonnak (1919—1978), a debreceni •egyetem 1. Számú Sebészeti Klinikája docensének előnyére szolgált, hogy 1945-től. a klinika dolgozója volt. 1949 óta az ottani urplógiai osztály vezetője. Javára írták, hogy tevékenységének köszönhető az urológiai tanszék önállósításának lehetősége. „Németh András dr.-nál pedig nagyra értékeli a bizottság azt a munkát, amellyel hozzájárult az első magyar műveseosztály megszervezéséhez, és azokat a tapasztalatokat, valamint ezeknek tudományos munkáiba törté, nő rögzítését, amelveket az első magyar vesetranszplantációval szerzett." Kelenhegyi Márton 1958-tól az MSZMP tagjelöltje, 1959-től tagja, és különféle párttisztségeket töltött be. 1963-tól 1967-ig és 1973-tól a pályázat idején is a klinikai bizottság titkára volt. Németh András 1956 előtt és azóta isi pártonkívüli. A bírálóbizottság szakmai elfogulatlanságának föltűnő bizonyítéka, hogy bár Kelenhegyi Márton a debreceni eevetem dolgo/őja, tehát „birtokon belül", rá. adásul pártfunkcionárius volt Németh Andrást mégis vele egyformán, első helyen jelölték. Ez a javaslat került volna a debreceni egyetem tanácsa elé, 1974. április 6-án. Csakhogy közben a debreceni egyetem pártbizottsága, „már régóta megszokott eljárási szerint" — ahogy később Szontágh Ferenc (1919—1975), a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora írta a magyarázatot kérő Petri Gábornak — közvetlenül a SZOTE pártbizottságához fordult „információért". A szegedi levél meglepte a debrecenieket. Az egyetemi tanács jegyzőkönyvéből ezt tudjuk meg: A párt mégis betart „A bizottságnak 1974. április 3-án tudomására jutott a Szegedi Orvostudományi Egyetem pártbizottsága titkárának a DOTE pártbizottságához érkezett átiratából, hogy dr. Németh Andrást, a Szegedi Orvostudományi Egyetem I. Számú Sebészeti Klinikájának docensét tanszékvezetői állás betöltésére nem tartja alkalmasnak, • mivel nem felel meg a magasabb beosztású vezetőkkel szemben támasztott követelményeknek. Ennek megfelelően, a bizottság módosítja korábban tett javaslatát, és dr. Kelenhegyi Márton docenst egyedül jelöli első helyen, dr. Németh Andrást pedig nem jelöli." A jegyzőkönyv mellékleteként fönnmaradt az ominózus levél. Ebben Németh András általános jellemzése után ezeket a-tanulságos sorokat olvassuk: „Egyike volt azoknak a keveseknek, akik az 1956-os ellenforradalomban az egyetem oktatói közül aktívan részt vettek. Ezért az egyetem fegyelmi bizottsága fegyelmi büntetésben (szóbeli feddés) részesítette. Ezután hosszú ideig kétségessé vált egyetemen maradása is. Az egyetem állami és pártvezetése későbbiek folyamán úgy értékelte munkásságát és magatartását, hogy továbbra is egyetemi oktató -maradjon, sőt kandidátusi disszertációjának benyújtásához, majd docensi pályázat elnyeréséhez is hozzájárult. Ennek eléréséhez azonban az említett szervek jóindulata mellett intézetvezetőjének igen aktív közreműködése és kiállása is hozzájárult. Mindezek alapján az egyetemi párt végrehajtó bizottságának az a véleménye, hogy dr. Németh Andrást al. kalmasnak tartja egyetemi oktatónak. azonban részünkről a támogatás nem jelenti azt, hogy tanszékvezetői állás betöltésére beadott pályázatát támogatnánk. Állásfoglalásunkat az is alátámasztja, hogy dr. Németh András magatartása jelenleg is legfeljebb lojális, és ilyen tekintetben nem felelhet meg a magasabb beosztású vezetőkkel szemben támasztott, követelményeknek." Az aláírás: dr. Cserháti István pb' titkár. A minisztérium tehát Kelenhegyi Mártont nevezte ki tanszékvezető tanárrá'. A már akkor köztudomásúan súlyos beteg professzor nemsokára öngyilkosságba menekült. Németh András maradt docens a szegedi klinikán, összefoglalta tapasztalatait kitűnő egyetemi jegyzetében (Urológia. 1978). de észre kellett vennie, hogy debreceni kudarca szegedi pályafutását is gyanúval árnyékolja be. Ez kedvét szegte, megkeserítette életét. Gyógyító munkája mellett írói tevékenységében talált vigaszt. A következtetések levonását az olvasóra bízom. Péter László * Lapunk nemrég sorozatban közölte Németh András János és Li című kisregényét Ha valaki az amatőr szóból a művek minőségére következtetne, lenne egy cáfoló ajánlatom: ma, a Juhász Gyula Művelődési Központban nyolc margittai képzőművész kiállítása nyílik meg, a központ nagytermében meg lehet győződni róla, hogy élményt nemcsak foglalkozási melléktermékként kaphat a látogató. A délután 17 órai megnyitó házigazdája, Nóvák András festőművész erről a következőképpen vélekedik: „Meglepő, milyén kritikusan és igényesen viseltetnek a szakmai előrejutással, s önmaguk tanításával kapcsolatban ezek az amatőr művészek. Ogy tanulmányozzák a külvilág feléjük vetődő " jelenségeit, hogy tanulmányaikból a professzionista képzőművésznek is elismerően kell beszelni. F tv Margittai művészek kiállítása — a Juhász Gyula Művelődési Központban egészséges törekvés az övék, érzelmileg is kötött valóságélményt tárnak elénk, abban az emberközeli formában, ami a modern művészetet jellemzi." A kiállítással a Juhász Gyula Művelődési Központ teret ad feltörekvő, tehetséges amatőr művészeknek, jelen esetben a Bihar megyei margittaiaknak. Felmérhető, hogy a szomszéd országhoz képest hol tart a hazai amatőr képzőművészet, pontosabban hol tarthatna, ha ugyanolyan egyesületekkel rendelkezne, mint a kiállítók kis kulturális „szövetkezése" (Nóvák András: „Magyar-- A hat magyar és két roországon, s közelebbről Sze- mán művész civilben orvogeden, nincs bázisa az ama- si asszisztens, műszaki rajtőr képzőművészetnek. Nin- zoló, könnyűipari tervező, csenek egyesületek, csak tö- tanár. Tavaly és tavalyelőtt rekvés van az egyesületi for- Margittán ' s Nagyváradon ma felé. Számomra azért már volt kiállításuk, a mosszimpatikus ez a kiállítás, tani szegedi pedig nem csak mert egyre fejlettebb for- számukra újdonság, hanem a mában látom megjelenni az látogatóknak is, mert ez önképzés sajátosságait. Mind lesz az első, határon túli az akt, mind az emberköze- amatőr kiállítás itt. li tematikák fiatalosak, jól El ismertségükhöz, remélsikerültek. A tájképek szint- jük, hozzájárul ez a szegedi úgy. A huszadik században kiállítás, mely két hétig világszerte kiváló autodi- lesz látható a Juhász Gyula dakta festők vannak. Vala- Művelődési Központban, héthogy külföldön „divat" leit közben 8—18 óra, szombaaz amatőr és a naiv festé- ton és vasárnap 8—16 óra szet, sokan talán jobbak, között, mint a profik.") Panek József M.irr '"ygffitir.-.i1; r1 .,'i.T... , ,. -á