Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-25 / 212. szám

102 Röviden 1990. augusztus 25., szombat DM1 mqga»n ' - ® Fehér-tavi—fertői hétköznapok Szeretem én nagyon... A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben a Szegedi Állami Gazdaság mesterséges halastavaiban az idén a száraz tómederre fészkelt 33 pár gulipán. 11 pár költése lett eredményes, fiókáik száma 37. Később ezek fészkeit is elárasztották, 4 fészek június 5-én kerüli víz alá, a maradék 7 pedig 25-én. A fiókák fészekhagyók. ami azt jelenti, hogy tudnak úszni, követik szüleiket, ha van hová. Itt az üzemi vízszinten levő, mélyvizű halastó nem jöhet számításba — mint élőhely — a tocsogókhoz szokott, abból táplálkozó gulipánoknak. A nádas, a legeltetett töltés sem megfelelő élőhely számukra. A fiókák táplálékszcrzési és életbenmaradüsi esélyei a ragadozók miatt iserósen lecsökkennek. Az árasztások kezdetéig ki nem kelt 22 fészekből 80 tojást gyújtottunk össze és szállítottunk a budapesti állatkertbe keltetni. A kikelt fiókákból kilencet megkíséreltünk vadonkclt fiókás családokkal elfogadtatni. Nyolcat befogadtak, közülük 4 elpusztult. Feltehetően valamilyen kisemlös, vagy róka végzett velük. Az árasztásig a másik 4 együtt élt vadonkclt társaival és szépen fejlődött. A megszokott tómeder. az ideális táplálkozás és a fészektelep biztonsága helyett az új hely keresése és elfoglalása várt a családokra, a röpképes korukig védtelen fiókákra. Az árasztáskor az apraja alig egy hetes lehetett, még egy hónap kellett volna a teljes kifejlődésig. A gulipánoknak még megfelelő élőhely erősen összezsugorodott, emiatt a fiókás családok kis területre zsúfolódtak össze. Állandóvá vált a revirliarc, az élőhelyért folytatott küzdelem. az idősebbek marakodtak, nem kímélve a fiókákat sem. Három családból 7 fióka tűnt el, közülük három az állatkertben keltetett és repatriált (visszavadított) példány. Az állami gazdaság tulajdonképpen segítőkésznek mutatkozott, június 25-ig kérésünkre elhalasztotta a tó feltöltését. Az idót meghosszabbítani nem tudta, mert az alkalmazott technológia miatt egy július 10-i árasztás esetén 400 ezer forint kára — elmaradt haszna — lenne, aini július végéig elérné az 1.2 millió forintot. Ezt az összeget jelenleg sem a természetvédelmi hatóság — a Kiskunsági Nemzeti Park — sem a gazdálkodó egység — a Szegedi Állami Gazdaság — nem tudja finanszírozni. (Zárójelben azért annyit még meg kell jegyezni, hogy ez év májusában a Fehértavon elpusztult 150 kiskócsagtojásért kiszabható 4,5 millió forint természetvédelmi bírság elmaradásáért „cserébe" egyezséget lehetett volna kötni.) Dr. Csizmazia György a kiskócsagpusztulásról tudósító cikkre azonnal válaszolt. A konkrét fészkelési adatok közlése — talán ismerete — nélkül cáfolja, hogy az itt elpusztult szaporulat a hazai állomány egytizede, ugyanakkor elsiklik olyan apróság (?) felett, hogy az á.g. illetékese nemcsak a halörök, de még a halászok munkabérét is a természetvédelmi kiadások közé sorolja. Ez pedig nem kis összeg, havi 300ezer forint. .,Minden bántó' szándék nélkül: A korrekt tájékoztatás érdekében fel kellett volna tüntetni, hogy dr. Csizmazia György félállásban, mint szaktanácsadó az á.g. alkalmazottja. Esetleg így lesz érthető az alábbi gondolatsor. Á DM. 1985. június 17-i „Fehértói madarak" című cikkében még ezt írja 35—40 gulipáncsálád szaporulatának pusztulása után, amit az á.g. árasztása okozott : „S ItissgSk1. hogy a fehér-tavi halgazdálkodás mellett a természetvédelemnek is van és lesz jelentősége." Azóta megtalálta az „igazi megoldást". A DM. 1989. június 13-i ..Pán és gulipán" címú írásából megtudhatjuk: 'amikor féSzkelésltez készülnek, el kell riasztani innen őket. keressenek új hazát, szóiódjanak szét a kis névtelen szikesek1közt. más szikes rezervátumokban. Ez az egyetlen humánus (?) előrelátó megoldás ma itt a fehér-tói gulipánok érdekében. " A „Béke veled kiskócsag" címú cikkben (DM. 1990. május 1.) ezt a „holtbiztos" receptet kiterjeszti más, fokozottan védett fajokra is. „Ha időben közbelépünk, fészkelés kezdetén riasztható a kiskócsag, s máshol fészkel" A természetvédelem fö feladata tehát az, hogy az Európa hírú, nagy múltú védett területről a szegedi Fehér-tóról az ott fészkelni akaró védett. esetenként fokozottan védett madarakat távol tartsa. Ennek a madárűzésnek folyamatosnak kell lennie, mert Beretzk Péter munkáiból tudjuk, hogy a terület a közép-európai madárvonulás egyik legfontosabb állomása. A természetvédelmi ör kora tavasztól a fészkelési periódus végéig szorgalmasan riasztgathat... Ennek némileg ellentmondanak a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet védettségéről 1976-ban megfogalmazott alapelvek. A tájvédelmi körzet azért létesült, hogy: „biztosítsa a védett madarak háborítatlan fészkelését, táplálkozását és vonulását." Elgondolkodtató, mi oltalmuk lehet a madaraknak ilyen „aktív természetvédelem" mellett a nem védett tájakon. Furcsa, hogy az aktív természetvédelem részeként fel sem merül az áttérés egy környezetbarátabb technológiára. Ez annál inkább sajnálatos, mivel létezik olyan megoldás, amely mind a halászoknak, mind a környezetvédőknek jobb lenne a jelenleginél. Ezt nem a természetvédők. hanem halászati szakkönyvek és szakírók állítják. Lényege, hogy évről évre l — l főegységnek szárazon kellene maradni ahhoz, hogy a halparaziták elpusztuljanak. Mellesleg az érintett egységekben a plankton is bőségesebb lenne. így a természetes haltáplálék feldúsulna. Hangsúlyozni kell, senki sem akarja a halászcsaládok gyermekeinek kezéből kivenni a kenyeret, de azt sem tudjuk elfogadni, hogy a mi és a halászok gyermekei már csak fényképekről vagy jobb esetben múzeumi példányokból ismerjék meg a Fehér-tóegykori madárvilágát. Az állatkerti keltetés — mesterséges fiókanevelés és visszavadítás nem perspektíva, hisz a nagy költségek ellenére csekély hatásfokú. Nem vetekedhet a szülök által felnevelt madarakkal. Az emberhez szokott gyámoltalan „tápos" keltetói fióka a zárttéri tartás következtében rendszerint beteg is; talpfekély, szemgyulladás kínozza. Az elmúlt évek próbálkozásai: 1982-ben 11 példányt engedtünk szabadon Kardoskúton; 1987-ben ugyanitt 46 darabot tettünk ki, közülük az időjárás 12-vel végzett; 1989-ben a Hortobágyi Nemzeti Park területén 12 gulipánt telepítettünk; 1990: az első fészkelésekböl 9 fiókát engedtünk szabadon, közülük jelenleg 1 él —; július 19-én 25-én, augusztus 6-án újabb 14 példányt kaptunk. Eddig elpusztult hat. Repatriálás után a madarak sorsa ismeretlen. Akkor mondhatnánk, hogy ez a módszer jó, ha nemcsak az ószi elvonulásukat, hanem a tavaszi érkezésüket és eredményes költésüket is regisztrálhatnánk. Ha nem érik meg a tavaszt és nem fészkelnek, akkor az egész munka — tojásmentés, keltetés, fiókanevelés viszszavadítás — hiábavaló volt. Egyértelmű bizonyíték eddig alig akad erre. Éppen ezért a július 19-én kapott Jiókdk nyakát, melltollait sárga festékanyaggal jelöltük meg. Kérjük, ha valaki ilyen szelíd, „színezeit" gulipánt lát. ne bántsa azt. Megfigyelését közölje a Kiskunsági Nemzeti Park szegedi irodájával. Ennek címe: 6724 Szeged, Föltámadás u. 29. A madarakat és szaporulatukat az élőhelyükön kell megvédeni. Néhány széles ökológiai túréshatárú faj kivételével máshol nem is lehet. Ezt a természetvédelem jogszabályai is így írják elö a legtöbb európai országban. Magyarország sem kivétel ez alól. A rendeleteket — ha hatékonyan akarjuk valamely faj védelmét biztosítani — be kell (kellene) tartani. Amennyiben ez kompromisszumokkal elérhető, azokkal, ha nem. a törvény által biztosított bírságolással kell ezt nyomatékosítani. Emlékeztetőül: „Fokozottan védett állatfaj egyedének szaporodását jelentősen zavaró tevékenység esetén az egyed pénzben kifejezeti értéke" a mérvadó. (Gulipán és kiskócsag esetén 30 ezer forint/példány.) L'gyancsak megszívlelendő, hogy „hazai állományának fennmaradását veszélyeztető tömeges pusztulás előidézése esetén az elpusztult egyedek pénzben kifejezett értékének legföljebb tízszerese" róható ki. Az elmaradt felelósségrevonás a gyevifertói sarkán fejnélküli Keresztelő Szent János szobránál, neki mondhatom..." Látod Atyám — zavaros a Fehér-tó vize, szelek bántják, s vihar korbácsolja habjait. A madártant — több mint három évtizede — Beretzk Péter Bútól tanultam, s skibriflex természetem is tőle kaptam. A szeretett tó madarainak pusztulásáról 1964ben írtam először (Cs. Gy. és Zalányi Sámuel: Madáráttelepülések a szikeseken, a szegedi Fehér-tóról a pusztaszeri Büdösszékre. Élővilág (IX. évfolyam, 3. szám). Azóta több száz fehér-tavi írásban — tudományos dolgozatban és tárcákban igyekeztem Nekünk, szegedieknek — a Mi tavunk lakóit megismertetni, megszerettetni... lehet, hogy nem sikerült? Szúrós bábakaláccsal dobáloztam volna fűzbarka selyme helyett? Negyed évszázad telt el, ezalatt sok mindent megfigyelhettem, tapasztaltam a madarak életéről s a „velük élő" emberekről. Jót is! Megértettem, hogy a halgazdaság és a természetvédelem bizony ellentétes érdekeltségű. S megpróbáltam ezt a föloldhatatlannak látszó örökséget föloldani, mögbékíteni a feleket, hogy a legfontosabb, a madaraink léte biztosított legyen. S erre ma minden remény megvan! Ez év június 19-én Szegeden a Környezetvédelmi Minisztérium, a Kiskunsági Nemzeti Park és az Állami Gazdaság vezetői, szakértői közös értekezletén döntöttek. „A jövőben meg kell találni a két ágazatnak a közös hangot, túl a jogibírságolásieszközökön" — hallgattam örömmel. Az új politikai-jogi struktúrában szembe kell nézni a természetvédelem és gazdálkodás együtthaladásának anyagi konzekvenciáival. Ez a megoldás kulcsa! Évtizedes vita után — ha akarjuk, hogy a Fehér-tavon első legyen a madárvédelem — márpedig én nagyon szeretném — akkor a fokozottan védett fajok költófoltjait ki kell vonni a termelésből. Ez pénzbe kerül, s ezt a minisztériumnak kell biztosítania. (Sok minden számba jöhet; például nyereségadóalap-visszatérítés, vízdíjtámogatás, kompenzáció vagy kedvezőtlen adottságú státusz biztosítása, stb.) Hiszem, erre lesz megoldás, az eddigi kutatási eredmények is ezt bizonyítják. De addig, a döntés megszületéséig, mint évek óta látjuk, a gulipánok, s más fajok ivadékainak pusztulás (így, vagy úgy) a sorsuk! S ebből a szerencsétlenségből utólagos bírságolás nem vezet sehova, a madárélettel való zsarolás szörnyűség! Mert nem szabad, hogy elpusztuljon egy tojás, egy fióka sem. S erre ma meg, itt és most, a más, nyugodt fészkelőhelyre „zavarásnál átirányításnál" jobb megoldás nincs. Ne itt „termeljen" a megsemmisülő fokozottan védett madárfaj ivadéka milliós pénzbírságot, hanem ideiglenesen, tágabb környékünkön másfelé boldogan nevelje fiókáit. S a döntés, az itteni élőhely biztonsága után újra visszaköltözik, újra boldogan egyiitt leszünk, mint oly régen már... Aki szelet vet, alig arat. Atyám... s mond légy szíves, miért van az, hogy sokszor nem tudja a bal kéz, mit tesz a jobb.... hiszen a közös békét és madársorsokat rendező KNP —ÁG— Minisztérium kézfogását szaggatja a másik... Miért? Assziszi Szt. Ferenc mondta: „kérdezd meg a madarat mi jő neki, s ó válaszol szemével, szavával, fiókája melegével" — értem én te szegény gulipán, nem pénzbírságot szeretnél szülni pelyheseid árán... értelek és szeretlek én nagyon, ezért is, mög mindenért... ugye érted azért, fejnélküli Szent Atyám". Fehértó-fertőn, Szent János szobra alatt, 1990 augusztusában: CSIZMAZIA GYÖRGY tapasztalatok szerint csak konzerválja a fennálló áldatlan állapotokat. Egv kiszabott több millió forintos bírság — amely a pusztulással évente ismétlődne — valószínűleg serkentené az áttérést a természet —' és környezetbarátabb technológiára. Végre teljesülhetne a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet védelmi előírása, miszerint: „A TK területén megengedhető gazdálkodási tevékenységet a természet és tájvédelem érdekeinek figyelembevételével azok sérelme nélkül kel! végezni. " Ehhez kapcsolódik egy rendelkezés is: „ A TK rendeltetését érintő, már korábban jóváhagyott területrendezési, fejlesztési, halgazdálkodási stb.... közép és hosszú távú terveket felül kell vizsgálni és szükség esetén el kell végezni: a TK rendeltetésének megfelelő módosításokat." Akkor megszakadhatna a gulipánpusztulás láncolata: 1985: 40 pár szaporulata. 200 tojás ment tönkre; 1986: 10 pár szaporulata. 40 tojás ment tönkre: 1987: 18 pár szaporulata, 71 tojás ment tönkre; 1989: 66 pár szaporulatából az időjárási viszonyok miatt csak 66 tojást sikerült az állatkertbe szállítani. 1990: 22 pár 80 tojása került az állatkertbe. BAKACSI GÁBOR természetvédelmi ör .. a fehér-tavi fertő Őrét, tornyát, kócsagját és virágát, a nád zúgás minden percét, óráját... Na, bizonyisten nem is olyan érthetetlen dolog ez, mint amilyennek látszik. A jó szándék vezethette Bakacsi Gábor természetvédelmi őr tollát. Csakhát a szándék többféle, és a tendenciózus rostálás bizony konkoly-ocsút adhat. Mert ha elolvassuk például a következő mondatot: „A természetvédelmi Őr bicskaliegyról ebédel (és közben félszemmel nézi a) gulipdn-fiókdt." Ha az egészből kiemeljük a zárójeles szeletkét. ugyebár másképp fut össze a nyál a szánkban... Régi lemez, hogy írásokból kiragadásokkal akár az ellenkezőjét is lehet igazolni bárminek. Á mai rendszerváltásos, aszályos időjárásban a skriblifexnek, különösen ha DNSböl adódóan olyan félős ember, mint én vagyok, nagyon vigyáznia kell, hogy még bábakaláccsal se hajigálódzék, mert akadhat, aki nekem támad, hogy „agyon" akartam ütni. Ezért szeretek üldögélni a tó SoaMgyi Károlyaé felvétele