Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-03 / 191. szám

1990. augusztus 3., péntek Művészet 5 y SttMC* sauctft JÁTÉKOK ®> Látnivalók Sütő András: A szúzai menyegző. Bemutató a Dóm téren, este fél 9 órakor. A Móra Ferenc Múzeum kiállításai (Roosevelt tér 1—3.): Lucs-képgyújfemény, Patikakiállítás, Móra-emlékszoba. Természet* tudományi gyűjteményünk legszebb darabjai, Vinkler László grafikái. Fekete Ház (Somogyi u. 13.): Céhek, céhemlékek Csongrád megyében, Bálint Sándor-emlékkiállítás, Vihart aratva ..., Buday György élete és művei. Szegedi Vár (Móra-park): Szeged múltja, jelene, jövője ... Varga Mátyás színháztörténeti kiállítása (Bécsi krt. 11/A). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Szeged-Tápé, Vértó u. 4.). Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafikái, John Halas kiállítása. Horváth Mihály utcai Képtár: Szegedi Képzőművészek Nyári Tárlata. JATE-aula (Dugonics téri egyetem): A szocialista irrealizmus gyöngyszemei II., avagy, talált tárgyak egy letűnt korból. Éjféli randevú Sinkovits Imrével sMly. JBSgl SMTt V NhhíhmJ f i HM gbébi m Sljjg^J V •' • •., Cigaretták, instrukciók Próbák a forró éjben Jól rendelték azt az istenek, hogy a szabadtérin este és éjjel próbálnak. Nap közben agylágyító a hőség, sötétedés után talán valamivel elviselhetőbb a levegő. A színpadon némelyek jélmezben, mások civilben. Sinkovits Imre például vászonnadrágban, tengerészkék ingpólóban lengeti hatalmas kardját. A zenekari árok előtt a rendezői pult, az elmaradhatatlan kellékekkel, úgymint: szövegkönyv, mikrofon, hamutartó, cigaretta, fröccs. — Nem fröccs — mondja nevetve Ruszt József —, hanem Salvus gyógyvíz! Sok a gyomorsavam, azért iszom. Régebben fröccs volt. de ma már kevesebbet bírok. Sajnos. Egy kicsi ünícomot szoktam inni, az ad egy pici Ujjfcést. — Az izgatószerek hozzátartoznak a munkádhoz? — Nem tudok máskjéppen dolgozni! Ez így alakult ki nálam, ési ötven fölött ezen már nem lehet változtatni. Ha változtatnék, lebénulnék. — Ha elvennék a cigarettádat, nem is tudnál dolgozni? — Hát. az nagyon nagy baj volna! Kipróbáltam: ha nem dohányozhatok, akkor missz vagyok, lassú vagyok, hagyom, hogy a színészek mindenfélét csináljanak. Ez nem megy. * „Amikor azt mondja, hogy a király levágott fejével, akkor mindenki egyet lépjen előre! — rendelkezik a rendező. — Ez ugyanis azt jelenti, hogy meghalt a király, és ezt nagyon sajnáljuk." * „Amint az Imre ehhez a mondathoz ér, a lányok felnyújtják a kezüket, és az oget kaparásszák." * — Ezt a részt megismételhetnénk? — Nem. tudjuk, még hátravan 50 oldal. — Majd a jövő héten! — taszi hozzá Sinkovits. * — Tanár űr! — hangzik valahonnan a sötétből. — Ki a tanár úr? — érdeklődik Sinkovits. — Tanár úr mindig a Rus2t! — szögezik léi — Ja, értem, akkor nem az Avar! Nekem ezt még meg kell tanulnom. * A meleg még 11 óra tájhan is erős. Az órámra nézek, mennem kell, interjút beszéltem meg, A föld alatti öltözőben végre kellemes hűvösség. Van még pár percem, lehajtok egy üdítő fröccsöt, majd bekooogok Kováts Adél öltözőjébe. M. T. I „Az ifjú díva-' Beszélgetés helyett interjú Kováts Adéllal Nézem A szúzai próbáját, a második résznél tartanak. Épp most jön be Kováts Adél (Eanna), s hirtelen rátalálok, mitől jó színésznő ez a fiatal lány. Van benne valami végzetes nyitottság. Ahogy partnerei felé néz, szól hozzájuk, abban mindig azt érzem: ez a nő attól érdekes, hogy állandóan azt érezni rajta: kiszolgáltatott. Minden mozdulata, hangsúlya valahogy segítségért apellál. Ejnye, ejnye! — bosszankodom, mert alig pár perce én beszélgetni akartam vele, de sehogy se ment Igaz, akkor bent voltunk egy hideg, föld alatti öltözőben, két idegen S milyen zárkózottnak tűnt, szinte védekezőnek. Amit végeztünk, arra végül is jól illik a szó: interjú. Én kérdezgettem, ó meg válaszolgatott így: — A Nemzeti Színházban most te vagy az egyik fiatal díva (a három közül). Ez azért nemcsak a színpadon, de a magánéletben is jelent egy bizonyos szerepet ... — Én nem nagyon akarok megfelelni ennek a magánéletben. Persze érzékelem, hogy az emberek figyelnek, és nem mindegy, hogy milyennek látnak engem, de az azért zavarna, ha emiatt a magánéletemben is állandóan teljesítenem kellene. — Zavarna, ha emiatt állandóan reprezentálnod kellene? — Igen. így is kell valamennyire — Te azok közé a színészek közé tartozol, akiket felismernek az utcán? — Hála istennek, azok közé! Van, amikor többször, néha ritkábban. A tévé \ népszerűsítő hatásával semmi sem versenyezhet. Ha valamit leadnak, amiben szerepelek, akkor két hétig többen ismernek föl. — Nem furcsa, hogy Júliák kevésbé ismertek, mint mondjuk egy portás a Szoníszédokban? — Azzal nem lehet versenyezni, hogy valakit egy este ötmillió ember néz a képernyőn. Gondold el, hány előadást kell azért lejátszani — akár ezen a színpadon is! — Te mennyire tudatosan figyelsz arra, hogy időnként azért az ötmillió ember előtt is megjelenjél? — Semennyire. Annyira, hogy elvállalom, ha felkérnek egy megfelelő szerepre. — Annyira már nem vagy fiatal színésznő, hogy mindent elvállaljál... — Ma már nem vállalok el mindent. De volt ilyen korszak... — Milyen szerepeket nem vállalsz? — Ami nem tetszik. A darab, a rendező, esetleg a partnerek, vagy nem értek egyet azzal, ami le van ír-< vai... — ... vagy úgy gondolod, hogy a szerepet nem tudod jól eljátszani... — ... ha belegondolok, ilyenre nem emlékszem. Elég széles skálán mozogtak azok a figurák, akiket én játszottam. — Te, ellentétben több nemzetibeli kollégáddal, most játszod először a szerepedet. Dolgoztál már Ruszt Józseffel? — Igen, eddig kétszer. Nagyon jól szavakba tudja önteni, mit is gondol a darabról. Ez mindig csak egyegy rövid megjegyzés, de az instrukciói egy életre szólnak. Aki megérti, nagyon sokat profitálhat belőle. * Hát így próbáltam beszélgetni, s így vallottam kudarcot az „ifjú dívával". Miközben ezen morfondírozok, Adél már a színpadon. Kaszás Gézával játsszák a ,.szerelmi kettősüket". Ruszt instruál, térközt állít be, gyorsabb tempót kér. Nagyor jól csinálják, mi, akik a nézőtéren ücsörgünk, kifejezetten élvezzük a jelenetet Én meg arra gondolok: muszáj-e, hogy mindenáron beszélgessünk velük? Hiszen az ő közegük a színpad, a játék. Aki bármit meg akar tudni róluk, ott nézze-hallgassa őket! _ „ (márok) _ A szúzai menyegző napszemüveges Bétiszét fotós kollégám, Nagy László délután, az utcán kapta lencsevégre. Jómagam viszont éjféltájt beszélgettem Sinkovits Imrével. (Utólag kérek elnézést Ruszt Józseftől: a művész úr az interjú miatt késte le a próba egyik jelenetét.) — Figyeltem az előbb finom évődésüket a rendezővel ... — Az ember azzal szemben viselkedhet így, akit szeret, és nagyra becsül. Ruszt Józsefet én — Keresztury Dezső szavait kölcsönvéve — afféle pozitív őrültnek tartom. Olyannak, aki nélkül nem megy előre a világ. — Es saját magát? — Ö, magamat már nem tartom ilyennek, bár nem is olyan régen én is ebbe a kategóriába tartoztam. De mostanában — talán mert öregszem — már nem rebelliskedem. Jóllehet, első í&őszakban részt vállaltam az MDF programjában, de kértem a barátaimat, ha vége a kampánynak, engedjenek vissza engem a hivatásomhoz. Csoóri, Csengey, Csurka, Kulin Ferenc kapacitáltak, vállaljak nagyobb szerepet az MDF-ben, de végül is megértették az érveimet: színész vagyok, nem politikus. — Sinkovits Imre neve az évtizedek alatt összefonódott a nemzeti színjátszás fogalmával, ön azokban az időkben is vállalta a nemzeti gondolatok hirdetését, amikor ezt még nem nézték jó szemmel. Most, hogy a csapból is a „magyar eszme" folyik, hogy érzi magát? — Több szokatlan dolog is jelen van most ebben a zűrzavarban. Tül~SöKáh lesznek" lassan már, akik '56-ban részt vettek a lövöldözésben. Mostanában mindenki arra hivatkozik, milyen szerepet vállalt annak idején a forradalomban. És túl sokan próbálnak magyarkodással karrieri csinálni. Miközben nem igazán a haza, a nemzet felemelkedéséért munkálkodnak. Egyébként nem könnyű magyarnak lenni. Ennek a nemzetnek legnagyobb tragédiája, hogy bár mindent be tud fogadni, minden nyelvet le tud fordítani, a magyar gondolkodást azonban Európa és a világ más tájain nem értik. — Mégis, a külföldre szakadt magyarok közül sokan csak kint tudtak sikereket elérni. — Ez nagyon szomorú. Egyik orvosprofesszor barátom nemrég az USA-ban, egy fontos szakmai eredményéért kitüntető elismerést kapott. Ez alkalommal a sajtóban is nyilatkozott. Az újságíró szokványos sére, „mit kivánna, ha meg nük egy alapvető szeméremérzés, ami miatt nem tudunk a nézők és a kamera előtt szerelmeskedni. Meg aztán, én nem vagyok egy Jávor Pál. Tisztában vagyok vele, hogy átlagos külsőm van. Én az emberábrázolást szeretem. Még ma is képes vagyok sötét szemüvegben és felhajtott gallérral utána eredni az utcán egy-egy embernek, hogy elkapjam egy-egy mozdulatát, hogy meglessem a vikérdé- selkedését. Talán konzervatív vagyok, de nem tudok látogatná a jó tündér", azt azonosulni az aberrációgyaválaszolta: „hogy ezt az el- nús figurákkal sem. Nem ismerést a szegedi klinikán szokásom szerepeket visszakaphassam". Sokan egy szó- utasítani, de Kállai Ferencra hazajönnének, ha a mun- cel együtt ezért nem merkafeltételek is meglennének tük vállalni egy Pinter-drászámukra. — önnek is lett volna oka kimenni, hiszen voltak '56os „bűnei" ... — Eszembe sem ilyesmi. A bűnöm annyi volt, hogy a szobornál elszavaltam Nemzeti dalt. No, meg ma két furcsa főszerepét tavaly, a Várszínházban. — Es De Sade márkival hogy tudott megbirkózni a jutott „Marat halála" idején? pedig — No hát, az se volt egy Petőfi- könnyű eset! Csak tudja, az a a pasas olyan filozófiával az, rendelkezett, ami lényegehogy a Nemzeti Színházban sen nagyobb hangsúlyt ka— Bessenyeivel és Varga pott a darabban, mint a leiMátyással együtt — a fórra- ki abnormitása. De Sade dalmi bizottmány egyik ve- mondandója a bemutató idezetőjének engem is meg- jén, majdhogynem halaválasztottak. Emiatt öt évre dóbb gondolkodásról áruieltiltottak a pályától. Mű- kodott, mint a Marat-é! anyagfröccsöntóként dolgoz- — Az elmúlt időszakban tam, s mikor a feleségemet hogyan válhatott valaki veszegény jó Ixidányi Feri zetö színésszé? odavette a Madáchba, a Major azt kérdezte a jó— A kapitalizmusban a színház „befektet" a színészakarómtól: no mi ez, tán be. Ott a „nekem nösznagy„fehér segély" Sinkovitsék- ra szentem"-szemlélet uralnak? No, de kibírtuk... — Ügy tűnik, ebben a harkodik. Nálunk, a szocializmusban, vagy minek neminc évben olyan szerepe- vezzemben valamiféle terket kapott, ami nem ide- mészetes kiválasztódás törpén a meggyőződésétől, em- tént, s a menedzselés valaberi habitusától. Ha jól em- hogy • elmaradt. A vezetők lékszem, egyszer játszott beérték azzal, ha a színház csupán hithű kommunistát a látogatottsága úgy-ahogy kiVitézek és hősök című té- elégítő, a többit a színészek véjátékban ... a saját gyönyörűségükre csiFantasztikus, magaeiTi- nálták. Én a saját mestersélékszik arra? Tudja, hogy gemet nem csak hivatásnak azt a szerepet éppen a tekintettem, hanem vala„száműzetésem" után kap- miféle nemzeti, társadalmi tam? Zsurzs Éva első tévé- feladatnak is. Évekkel ezrendezése volt. No látja, ezt előtt sokan tudták rólam, az asszonyt nagyon tiszte- hogy a magyar nemzet jölem! ö az a fajta kommu- vőjéröl gondolkodó írók, nista, aki tiszta és Decsüle- művészek köréhez tartozom, tes ember tudott mindvégig Olyanokéhoz,' mint Illyés maradni. — Hősszerelmes pekben sem igen tuk... — Próbálkoztak velem, de tusom is ennek megfelelően a szerelmes szerep bennem alakult. S, hál' istennek, olyan görcsöt okozott, hogy megadatott, hogy a nagyok le kellett mondanom róla. gondolatait tolmácsolhassam, öcsém, Sinkó László és fi- így sok mindent elmondhasam, Vitay András is ilyen sak az embereknek a színalkatú színészek. Van ben- padon ... Pacsika Emília * Ma este fél 9-kor a Dóm téren bemutatják Sütő András A szúzai menyegző című drámáját. Szereplök: Bessenyei Ferenc, Avar István, Sinkovits Imre, Szokolay Ottó, Kováts Adél, Kaszás Géza, Kalocsay Miklós, Király Levente, Dobos Katalin, Szervét Tibor, Mentes József, Költi Helga. Közreműködnek a Szegedi Független Színpad tagjai. Díszlettervező: Csányi Árpád, zenei rendező: Házy Sándor, mozgástervező: Valkay Ferenc, jelmeztervező: Papp János. Rendező: Ruszt József. Az előadás vendége lesz a szerző: Sülő András, aki tegnap megérkezett városunkba. Gyula, Németh László, szere- Csoóri Sándor, Déry Tibor, láthat- Amerigo Tot, valahogy a szerepköröm, színházi stáTrombita harsog, dob nem pereg... Ulmi rézfúvós együttes Kellemesen üdítő szórakozásban lehetett része mindazoknak, akik szerdán este — a szabadtéri játékok keretében — a városi tanács udvarában rendezett koncertre, illetve a délnémet fúvósegyüttes játékára voltak kíváncsiak. A fiatal és tehetséges rézfúvósok — mint azt az együttes kitűnő basszustubásától, Tobias Soldnertöl megtudtuk — már tizenkét: éve működnek együtt. Részben zenekari muzsikusok, vagy zenepedagógusok, s Zürichből, Hamburgból, Berlinből és Ulmból járnak össze nyaranta egy-két hétig tartó szigorú, együttes munkára, azaz új művek megtanulására, repertoárbővítésre. A szezonban azután ebből a műsorból bőven telik arra, hogy immár egész Európát bejárván, gyönyörűséget nyújtsanak a rézfúvós muzsika kedvelőinek. Nálunk az egyébként magas felléptidíjért koncertező művészek szimpátiából, grátisz szerepeltek. Pompás hangszereiken — sajnos, magyar muzsikusainknak szinte elérhetetlen álom egy-egy ilyen, kitűnő minőségű hangszer beszerzése — kecses eleganciával, nemes tartással csendültek föl a 16. századi francia szerző, Claude Gervaise francia táncai. Végig kitűnt a Bach-trombitán játszó Scholtes Ralf makulatálanul tiszta, virtuóz játéka. Az 1904-ben született Joseph Horovitz Music Hall Suite című érdekes kompozíciójában, vagy J. S. Bach 3. brandenburgi koncertjében egyaránt élvezhettük az együttes kiegyenlített hangon, nemes tónussal, tisztán és csillogó technikai biztonsággal funkcionáló előadását. A kortárs szerző, Flor Peters Suitjét (Op. 82.) a 10 fős együttesből kivált négy harsonaművész, Helmut Egli, Christoph Erb, Hubert Mayer és Stefan Rabsch csiszolt könnyedséggel, krisztálytisztán. jó ritmustartással adta elő. Végül az 1934-ben született Jim Parker A Londoner In New York című szellemes, kiválóan hangszerelt, változatos dinamikájú, pikánsán dzsessz es hangvételű kompozícióját mutatta be immár az ismét teljes létszámban felvonuló együttes. Pompás összjátékuk, s a darab színes, fantáziadús dinamikával, s plasztikus ritmusaival, jókedvvel átitatott előadása méltán vívta ki a közönség által kikövetelt remek ráadásszámokat. Berényi Rogau