Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-23 / 210. szám

2 Körkép 1990. augusztus 23. csütörtök Á terv sötétf mint a szántóföld A szabad demokraták el­fogadhatatlannak tartják a földtörvény jelenlegi terve­zetét, hiszen az kizárólag a rehabilitációt tartja szem elótt, nem pedig az agrár­ágazat működőképességét — hangzott el az SZDSZ szer­dai sajtótájékoztatóján, ahol a legerősebb ellenzéki párt képviselői igyekeztek rávilá­gítani a kisgazdapárti föld­tulajdon-koncepció ellent­mondásaira. Juhász Pál országgyűlési képviselő már elöljáróban hangsúlyozta: téves az a fel­fogás, miszerint a földkér­dés rendezésére csak a régi birtokviszonyok visszaállí­tása az egyetlen lehetséges út, léteznek ugyanis köztes megoldások is. Az SZDSZ is azt az álláspontot képvi­seli, hogy a mezőgazdasági tulajdont privatizálni kell, a nagyüzemi monopóliumok feloldásával párhuzamosan., Azt viszont nem tartja cél­szerűnek, ha killső tulajdo­nosok tömege jönne létre, azaz elválna egymástól a földet birtokló és a földet használó réteg. Juhász Pál ugyanakkor úgy vélekedett, hogy nem szerencsés a mezőgazdasági nagyüzemeket összeroppan­tani, inkább átalakulásukat kellene elősegíteni. Márpe­dig — tette hozzá — a föld­törvény jelenlegi tervezete szerint két út van a szövet­kezetek előtt: vagy- felosz­latják magukat, vagy hasz­nálatra bérbe veszik az új­raosztott földeket. A sajtótájékoztatón el­hangzott az is, hogy a föld­tulajdon Jelenlegi módon tervezett rendezése a me­zőgazdaság válságának el­mélyülésével fenyeget. Mint az SZDSZ szakértői rámu­tattak: a kisgazda koncép ció megvalósulásával 20 szá­zalékkal eshet vissza a me tógazdasági termelés, és mintegy 100 ezerrel csök­kenhet a munkahelyek szá­ma az agrárszférában. Magyar Bálint ügyvivő, országgyűlési képviselő arra is rávilágított, hogy a föld­tulajdon átrendezése távol­ról sem csupán azokat érin­ti, akiknek földigénylésük van, hiszen a mezőgazdasá­gi termelés csődbe jutását az ország egész lakossága megsínyli. Hozzáfűzte: mindezért jórészt az MDF­et, a kormánykoalíció veze­tő erejét terheli a felelős­ség, hiszen pusztán pártpo­litikai elvek miatt, engedve a kisgazdapárt politikai nyo­másának, félretette korábbi — a szabad demokratákéval rokon — földtulajdon-kon­cepcióját. (MTI) Útravaló, új diplomatáknak Újonnan kinevezett, és hamarosan külszolgálati he­lyeikre utazó nagyköveteket fogadott szerdán a Parla­mentben Göncz Árpád köz­társasági elnök, Szabad György házelnök, Antall Jói­zsef kormányfő és Jeszensz­ky Géza külügyminiszter. A külszolgálati posztok váltá­sa nyomán több mint húsz új misszióvezető foglalja el állomáshelyét az amerikai kontinenstől Ázsiáig. , Göncz Árpád beszédében arra kérte a nagyköveteket, hogy híven képviseljék a magyar külpolitikát, amely évek óta egyenes vonalú, ki­számítható, és amelyet az ország létérdekei határoz­nak meg. Az ország külpo­litikájának célja, hogy biz­tosítsa és kifejezze hazánk önrendelkezését, ugyanakkor szolgálja Magyarország zök­kenőmentes beilleszkedését Európa egészének formáló­dó együttműködésébe. Kül­politikai törekvéseiben Ma­gyarország a nemzeti egyet­értésre alapozva, a térség jelenkori valóságából indul kl, a helslnkj folyamat ke­retében a kollektív és az egyéni emberi jogok teljes megvalósulásának útját ke­resi minden nép számára a határokon belül és a hatá­rokon kívül egyaránt. Ki­emelt figyelmet fordít a magyar külpolitika az or­szág határain belül élő nemzetiségek, illetve a ha­tárokon kívül élő magyar nemzeti kisebbségek nem­zetközi szerződésekkel ga­rantált egyenjogúságára. Disznóhalál Békéscsabán A Békéscsabai Szabadság Tsz sertéstelepén csütörtö­kig kiirtják, ártalmatlanít­ják az állományt, ezután hozzálátnak a fertőtlenítés­hez, és ezzel fölszámolják a sertéspestis-fertőzést, amely egyelőre még tisztázatlan okok miatt támadta meg a sertéseket. Mintegy 10 400 állatot kénytelenek kiirtani, ezzel a radikális beavatko­zással lehet csak elejét ven­ni a fertőzés tovaterjedésé­nek. Ezzel egy időben to­vább tart a szintén hatósá­gi jellegű áruforgalmazási, állatvágási, -felvásárlási ti­lalom, amely a környék meghatározott területére terjed ki, kapcsolódva azok­hoz az egyéb intézkedések­hez, amelyek a sertéspestis tovaterjedését hivatottak megelőzni. A magyar húsexportot egyelőre csak igen részlege­sen érinti a békéscsabai fer­tőzés. Am a Közös Piac ré­széről az üggyel kapcsolatos Fegyverbazár az Öbölben Ali, bármelyik oldalon harcol is az Öbölben, egy dologban hasonlít ellen­felére: kalasnyikovval lő, miközben szovjet és kínai tankok készítik elő szá­mára a terepet Helyzetét könnyítik a 'brazil gyárt­mányú rakétás egységek, ez amerikai tüzérségi lö­vegek, a francia föld­föld rakéták, a csehszlo­vák gránátok, a dél-afrikai aknák és az egyiptomi páncélöklök. Szép kis nemzetközi csapat! De tévednénk, ha azt hinnénk, hogy csak most vált ilyen fegyverbazár­rá a Közel-Kelet. Az áru­feltöltés még a hetvenes évek elején, az arab—iz­raeli háborúk során, a li­banoni polgárháború ki­robbanásakor kezdődött Kivált a szovjet és az amerikai fegyvergyárak kényeztették el a mindig kéznél levő hadakozókat A vásárlók listájának élén Irak és Szaúd-Arábia áll, a most farkasszemet néző két állam. A nyolc­vanas évtizedben a fejlő­dő országoknak eladott, mintegy 300 millió dollár értékű fegyver csaknem egyharmadát ez a két or­szág vásárolta fel. Iraknak jól jött a külhoni segítség az Iránnal folytatott há­borújában, a szaúdiaknak pedig a térségben koráb­ban az olaj segítségével kiverekedett vezető szerep megtartásához kellett né­mi katonai háttér. A szellem végül is ki­szabadult a palackból, túl­lőttek a célon az ameri­kaiak és a szovjetek is. A fegyverszállítmányaik­kal nemcsak rezsimeket tartottak-tartanak fenn. Az egykori fő célországok mára önálló fegyvergyártó sorokat, egész iparágakat hoztak létre e jövedelme­ző üzletre. Rájöttek, hogy nem jó dolog sokáig füg­geni a nagyhatalmaktól, ezen a téren sem. Brazília például igen fejlett harc­kocsigyártó-sorokat, va­lamint harcirepülőgép­gyárat hozott létre, India óriási hadihajókat és tüzérségi lövegeket épít, •Dél-Afrika, Dél-Korea, Argentína és Kína ugyan­csak jeleskedik valame­lyik területen. És mit tettek eközben a nagyhatalmak? 1978—79­ben ugyan megpróbál­koztak megalkudni a ha­gyományos fegyverek el­terjedésének megakadá­lyozásában, de az afga­nisztáni szovjet bevonulás véget vetett ezeknek a tárgyalásoknak, mutatva: milyen korlátai vannak e törekvésnek. Pontosab­ban mennyire korlátlan úr már a piac és mennyi­re tehetetlenek a mind nemzetközibbé váló fegy­verkereskedelemmel szem­ben. Ha ez igaz, márpedig igencsak nehéz cáfolni, akkor egyáltalán nem ne­héz megjósolni: hamaro­san újabb válság elé né­zünk, pedig még a mos­taninak sincs vége. Mester Nándor határozatok még nem szü­lettek meg, a szervezet ál­latorvosi bizottsága rövi­desen tárgyalja az ügyet, és várhatóan határozatot hoz. Korlátozó intézkedések máris születtek, nagy a va­lószínűsége azonban annak, hogy a kivitelhez elegendő lesz majd a magyar állat­egészségügyi szervek garan­ciája, amely arra vonatko­zik, hogy az áru nem a fer­tőzött területről származik. (MTI) Ötmillió önkéntes George Bush szerdán alá­írta azt a rendeletet, amely aktív szolgálatra hív be tar­talékosokat. Az 1967-es vi­etnami Tet-offenzíva óta először mozgósítanak ka­tonai célra amerikai tarta­lékosokat. A Fehér Ház nyi­latkozata szerint a behívá­sok száma „a fegyveres erők szükségleteitől függ, de egyelőre nem várható a törvény által engedélyezett 200 ezer fő" mozgósítása. A Pentagon illetékesei azt kö­zölték, hogy a döntés várha­tóan 40 ezer tartalékost — elsősorban egészségügyi és szállítási szakembereket — érint. Az Öböl menti Együttmű­ködési Tanács védelmi mi­niszterei rendkívüli tanács­kozásukon felforgató és terrorista akciók elhárításá­ra" megállapodtak a Sza­úd-Arábiában levő „gyors­reagálású" erőik létszámá­nak és felszerelésének nö­velésében — közölték Dzsid­dában. Az AFP tudósítójának helyszíni beszámolója sze­rint Bagdad és a többi iraki nagyváros közterein „a ha­za védelmére" ifjú önkénte­sek gyakorlatoznak napok óta. Hivatalos iraki körök­ben úgy nyilatkoztak, hogy az önkéntesek száma már meghaladja az 3 milliót, vagyis — az 1 milliós regu­láris hadsereggel rendelke­ző — Irak lakosságának egy­harmadát. Praging Stones Jó szórakozást! — mondja a határőr, amikor visszaadja az útlevelünket. Pedig egy szót sem váltottunk arról, hová, s miért megyünk, de úgy látszik, aznap természetes Rajkánál: aki magyar, az Prágába. a Rolling Stones koncertjére Igyekszik, Különös izgatottság vesz erőt rajtam ve­zetés közben. Vizsgálni kezdem magam, va­jon mi bajom van. A választóvonalon már túl vagyunk, a valaha vasfüggöny mögött élt emberből talán soha ki nem irtható határidegességnek már múlnia kell. Aztán megtalálom az izgalom okát. Először is: a „prágai ősz" óta most vagyok először Cseh­szlovákiában, s kíváncsian várom, milyen jeleit lehet látni a változásoknak. Másod­szor: húszéves álmom, hogy megnézzem a Rolling Stonest — élőben. S hogy ez sike­rül, csak akkor hiszem igazán, ha már túl vagyunk a koncerten. A változások az első pillanatban nem érintenek bennünket mellbevágólag, ellen­kezőleg, az autós turista alapgondja, a benzinügy az, ami mellbevág bennünket. Tudtuk, nekünk, külföldieknek, jegyre ad­ják a benzint A benzinjegy azonban itthon nem kapható, koronacsekkre adják a hatá­ron — kaptam itthon a felvilágosítást. Így csekkben váltottam ki itthon a szükséges pénzt. Namármast, a határon ehhez képest sem benzinjegyet nem árultak, sem csek­ket koronára nem váltottak. Hajtottunk tovább. Nemsokára egy kiírás: benzinjegy-árusítás Pattanok ki az autóból, mondják, csak koronáért árulják. Nem crekkért? Nem. Akkor előbb a csekket kell átváltani, ezt azonban csak újabb pár kilométerre lehet, ott viszont nincs benzinjegy... Elárulom a dolog végét: tudtunk tankolni, jegyért. Po­tom 53 forintért árulják nekünk a benzin literjét. A csekk átváltásánál pedig két és fél százalékot vonnak le. Az itthoni száza­lékokkal. ha még marad is valakinek pén­ze, és visszaváltja, ezer korona kiváltásával­beváltá&ával úgy ötszáz forintot bukhat. Útitársaimmal elbeszélgettünk arról, mi lenne, ha ml vajjegyet, húsjegyet, tejjegyet osztanánk a határon? Végül is lezárjuk a dolgot: nem bosszankodni jöttünk. Suha­nunk Prágáig, autópályán. Az összehason­lítás lehetőségét, persze, ezúttal sem hagy­juk ki: Magyarország összes autópályája együttvéve nincs olyan 'hosszúságú, mint amit végigszelünk odaát a fővárosig. Még sok időnk van a kezdésig, gyönyör­ködhetünk a napfényes Prágában. A fő irány természetesen a Vencel tér: eszünkbe jut az a lenyűgöző tömeg', amit tavaly ilyen­kor a híradásokban láttunk, s kicsit qlgon dolkozva sétálunk ott, ahol a csendes forradalom hangos győzelmét aratta. Meghatottságunk-' ra, persze, mindjárt inni is kell egyet. Jó­kor érkezünk az ismerőseinkkel megbeszélt U Pinkasu sörözőhöz: éppen vége a há­romtól négyig tartó (uzsonna?)-szünetnek. A söröző, mintha vákuum lenne, szippant­ja magába a kinn várakozó tömeget Sok választásunk nincs, ahová sodortak, ott gyorsan leülünk. Az abrosz mocskos, a hamutartó mocsko­sabb, a helyiség sötét és kopár, ellenben a sör hideg és kiváló. Kérni nem kell. a vil­lámsebes pincér hatosával öleli a korsókat, és dübbenti az asztalra. Ha elfogyott, pil­lanatok alatt ott az úiabb korsó, természe­tesen ismét kérés nélkül. „És ha én fröcs­csöt szeretnék?" — kérdezi kajánul bará­tom. de e kérdésen csak röhögni tudunk, merthogv olyan, mintha gyógyszertárban banánt kérne valaki. S aztán eszünk is. Knédlit. természetesen, hisz szentségtörés is lenne mást enni egy prágai sörözőben. A délutáni napfény különösen széppé varázsolja az Óváros főterét. Amerikaitól japánig, olasztői svédig, mindenféle náció. Sétálnak. Itt-ott megjelenik a Stones nyelv­nyújtó jelvénye, a hátizsákos „szakadtak" társasága, s jól megkülönböztethetők a ..bő­röndös" turisták, s azok. akik az ESEMÉNY miatt jöttek a cseh fővárcuba. Rengeteg rendőr mindenütt, ahogy ez régen is volt. A különbség viszont, hogy semmiért nem szólnak, nem igazoltatnak — pedig a megannyi zenész, bazáros, politikai hirdető korábban aligha „akciózhatott" itt zavartalanul. Lassan a stadionba indulunk. Ismét úrrá lesz rajtam az izgalom, amit a jctiágoj knédli már megszüntetett. Vajon igazán lát­hatom őket? Lassan, szinte átszellemülten ballag a tömeg a Strahov, a „hajdani" spartakiádstadion felé. Három szűrőn, egy motozáson túlesve jutunk a küzdőtérre. Homokos sódertalaj — ar egyen torna-gyakorlatokhoz elég volt ez is. A színpadhoz közelitünk, de belátjuk, hogy nem látjuk, minél előrébb vagyunk, így — bár jegyünk nem oda szól — némi furfanggal a lelátóra ülünk, ahonnan, bér távol van a színpadtól, minden látható. Este hét lehet (ekkorra hirdették a kez­dést), s még nem tudjuk, hogy a várakozás kinc» órái következnek. Egy élvonalbeli cseh együttes játszik csaknem egy órát — szerencsésen túlvagyunk rajta. Feszült a várakozás. Üjabb zenészek száguldoznak a színpadon, ám ők is még előzenekar. Más körülmények között bizonyára élvezném a Gun együttes színvonalas muzsikáját, most alig várom, hogy befejezzék. Befejezik, de még mindig nem Jagger jön. Csak a vára­kozás. Este tíz előtt néhány perccel egy­szerre esik az első csepp eső, és egyszerre hunynak ki a nézőtéri fények, hogy annál vakítóbb lehessen a színpad. A színpad, ami valójában egy harminc méter magas, negyven méter széles állványzat. Előtte a „futósáv" valójában több mint hetven mé­ter — szívesen lemérném, hányszor rohanta be ezt a távot a Rolling Stones-mágus. Berohan végre a színpadra, vörös admi­rális-egyenruhában, és belevág. Start ne up (pörgess fel), kiabálta, s elég volt ezt egy­szer kiejtenie a száján ahhoz, hogy a kö­zönség pörögjön fel, s táncoljon vele együtt. A méretében is lenyűgöző színpad a legkü­lönbözőbb fényekben játszik: hol 'harminc­szor negyven méter sárga, hol lila fény ká­bít el bennünket, ám leginkább az ötven­hez közeli, de — távolról legalábbis — harmincnak kinéző Mick Jagger erejéből « tisztaságából mit sem vesztett hangja. Bár a színpad tán száz méterre is van tőlünk, két óriási képernyőn „közeliben" nyomon lehet követni az eseményeket. Apró csörömpölések bevezetésként, s máris bevillan a hatvanas évek végén Decca-kislemezről agyonhallgatott Honku Tonk Woman, a színpad sötétebb részéből pedig lassan kilép húszméteres nagyságá­ban a Honky Tonk asszony, lábén libegteti piros cipőjét, kezével ritmusra mozgatja cigarettáját, aztán a szám végén a kienge­dett levegővel egvütt a rejtő sötétségbe bú­jik a monumentális asszony. Sírunk egyet, s gondolatban egymáshoz simulunk, mint a hetvenes évek eleién, az első házibuli­kon. amikor azt énekli Jagger. hogy Angié. s táncolunk, mikor 6 is a Jumping Jack Flash ütemére száguld. Közben tízszer öl­tözik. s dobália szét ruháit, százszor rohan­ja, gesztikulálja át a színpadot, ezernyi fényjátékot csodálhatunk. Pörgő és villogó, égnek és földnek lövellő, mértani idomokat rajzoló és szabálytalan sötétbe hasító fénytáblák, amikből egyszercsak három monumentális farkas lép elő, s a szám végén Jagger az egyiknek a szájában tűnik el. Minden fény 6s minden árny, minden kiegészítő látvá­nyosság nem percre — másodpercre megter­vezett. számítógéppel irányított. A hírek szerint félmillió watt teljesítményt produ­káló hangfalak egyetlen reccsenés, torz hangzás nélkül, kristálytisztán juttatják e csodálatos zenét az ormótlan stadion leg­rejtettebb zugába is A hatalmas képernyő­kön a főszereplőt hetven méteres futóvágtája minden pillanatában közeliben tudják mu­tatni — képtelen méretű a szervezettség, a profizmus. Az átlagéletkorát tekintve valószínűleg harminc fölötti, százezres nézősereg pedig tombolóan lelkes a kitartó eső közepette is. Bőrig ázva, s szinte megilletődötten cso­dáljuk, amit látunk. Nem koncert, nem show — varázslat. Vagy utolérhetetlen pro­fizmus? Semmi sincs véletlenül. Egy ráadásszám­ra tervezett a műsor, ezt néhány türelme­sen tomboló perc után megkapjuk. Nem is akármit: I can get no saüsfaction (Nem tudok kielégülni), rob­bantja az utolsó bombát, tizedik kalapját is a közönség közé hajítva Jagger. A szám végén a robajló taps már Mercedeseiben találja a „legutolsó" fúvósai személyében is klasszis zenészeket felvonultató stábot. Tű­zijáték zárja a koncert keretét, miközben a távolban látjuk: rendőrautók kísérik ki a stadionból a Rolling Stonest. Csendesen, tán meglgézetten sétálunk a tömeggel együtt. Az autópálya kivezető szakaszánál mindenki tankolni akar, s eltelik jó óra. mire útnak tudunk indulni. Lassan megyünk. Fölnézek a levegőbe, s arra gondolok: a Rolling 8tones gépe talán most száll le London Heathrow repülőterén. Balogh Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents