Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-23 / 210. szám

2 Körkép 1990. augusztus 23. csütörtök Á terv sötétf mint a szántóföld A szabad demokraták elfogadhatatlannak tartják a földtörvény jelenlegi tervezetét, hiszen az kizárólag a rehabilitációt tartja szem elótt, nem pedig az agrárágazat működőképességét — hangzott el az SZDSZ szerdai sajtótájékoztatóján, ahol a legerősebb ellenzéki párt képviselői igyekeztek rávilágítani a kisgazdapárti földtulajdon-koncepció ellentmondásaira. Juhász Pál országgyűlési képviselő már elöljáróban hangsúlyozta: téves az a felfogás, miszerint a földkérdés rendezésére csak a régi birtokviszonyok visszaállítása az egyetlen lehetséges út, léteznek ugyanis köztes megoldások is. Az SZDSZ is azt az álláspontot képviseli, hogy a mezőgazdasági tulajdont privatizálni kell, a nagyüzemi monopóliumok feloldásával párhuzamosan., Azt viszont nem tartja célszerűnek, ha killső tulajdonosok tömege jönne létre, azaz elválna egymástól a földet birtokló és a földet használó réteg. Juhász Pál ugyanakkor úgy vélekedett, hogy nem szerencsés a mezőgazdasági nagyüzemeket összeroppantani, inkább átalakulásukat kellene elősegíteni. Márpedig — tette hozzá — a földtörvény jelenlegi tervezete szerint két út van a szövetkezetek előtt: vagy- feloszlatják magukat, vagy használatra bérbe veszik az újraosztott földeket. A sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy a földtulajdon Jelenlegi módon tervezett rendezése a mezőgazdaság válságának elmélyülésével fenyeget. Mint az SZDSZ szakértői rámutattak: a kisgazda koncép ció megvalósulásával 20 százalékkal eshet vissza a me tógazdasági termelés, és mintegy 100 ezerrel csökkenhet a munkahelyek száma az agrárszférában. Magyar Bálint ügyvivő, országgyűlési képviselő arra is rávilágított, hogy a földtulajdon átrendezése távolról sem csupán azokat érinti, akiknek földigénylésük van, hiszen a mezőgazdasági termelés csődbe jutását az ország egész lakossága megsínyli. Hozzáfűzte: mindezért jórészt az MDFet, a kormánykoalíció vezető erejét terheli a felelősség, hiszen pusztán pártpolitikai elvek miatt, engedve a kisgazdapárt politikai nyomásának, félretette korábbi — a szabad demokratákéval rokon — földtulajdon-koncepcióját. (MTI) Útravaló, új diplomatáknak Újonnan kinevezett, és hamarosan külszolgálati helyeikre utazó nagyköveteket fogadott szerdán a Parlamentben Göncz Árpád köztársasági elnök, Szabad György házelnök, Antall Jóizsef kormányfő és Jeszenszky Géza külügyminiszter. A külszolgálati posztok váltása nyomán több mint húsz új misszióvezető foglalja el állomáshelyét az amerikai kontinenstől Ázsiáig. , Göncz Árpád beszédében arra kérte a nagyköveteket, hogy híven képviseljék a magyar külpolitikát, amely évek óta egyenes vonalú, kiszámítható, és amelyet az ország létérdekei határoznak meg. Az ország külpolitikájának célja, hogy biztosítsa és kifejezze hazánk önrendelkezését, ugyanakkor szolgálja Magyarország zökkenőmentes beilleszkedését Európa egészének formálódó együttműködésébe. Külpolitikai törekvéseiben Magyarország a nemzeti egyetértésre alapozva, a térség jelenkori valóságából indul kl, a helslnkj folyamat keretében a kollektív és az egyéni emberi jogok teljes megvalósulásának útját keresi minden nép számára a határokon belül és a határokon kívül egyaránt. Kiemelt figyelmet fordít a magyar külpolitika az ország határain belül élő nemzetiségek, illetve a határokon kívül élő magyar nemzeti kisebbségek nemzetközi szerződésekkel garantált egyenjogúságára. Disznóhalál Békéscsabán A Békéscsabai Szabadság Tsz sertéstelepén csütörtökig kiirtják, ártalmatlanítják az állományt, ezután hozzálátnak a fertőtlenítéshez, és ezzel fölszámolják a sertéspestis-fertőzést, amely egyelőre még tisztázatlan okok miatt támadta meg a sertéseket. Mintegy 10 400 állatot kénytelenek kiirtani, ezzel a radikális beavatkozással lehet csak elejét venni a fertőzés tovaterjedésének. Ezzel egy időben tovább tart a szintén hatósági jellegű áruforgalmazási, állatvágási, -felvásárlási tilalom, amely a környék meghatározott területére terjed ki, kapcsolódva azokhoz az egyéb intézkedésekhez, amelyek a sertéspestis tovaterjedését hivatottak megelőzni. A magyar húsexportot egyelőre csak igen részlegesen érinti a békéscsabai fertőzés. Am a Közös Piac részéről az üggyel kapcsolatos Fegyverbazár az Öbölben Ali, bármelyik oldalon harcol is az Öbölben, egy dologban hasonlít ellenfelére: kalasnyikovval lő, miközben szovjet és kínai tankok készítik elő számára a terepet Helyzetét könnyítik a 'brazil gyártmányú rakétás egységek, ez amerikai tüzérségi lövegek, a francia földföld rakéták, a csehszlovák gránátok, a dél-afrikai aknák és az egyiptomi páncélöklök. Szép kis nemzetközi csapat! De tévednénk, ha azt hinnénk, hogy csak most vált ilyen fegyverbazárrá a Közel-Kelet. Az árufeltöltés még a hetvenes évek elején, az arab—izraeli háborúk során, a libanoni polgárháború kirobbanásakor kezdődött Kivált a szovjet és az amerikai fegyvergyárak kényeztették el a mindig kéznél levő hadakozókat A vásárlók listájának élén Irak és Szaúd-Arábia áll, a most farkasszemet néző két állam. A nyolcvanas évtizedben a fejlődő országoknak eladott, mintegy 300 millió dollár értékű fegyver csaknem egyharmadát ez a két ország vásárolta fel. Iraknak jól jött a külhoni segítség az Iránnal folytatott háborújában, a szaúdiaknak pedig a térségben korábban az olaj segítségével kiverekedett vezető szerep megtartásához kellett némi katonai háttér. A szellem végül is kiszabadult a palackból, túllőttek a célon az amerikaiak és a szovjetek is. A fegyverszállítmányaikkal nemcsak rezsimeket tartottak-tartanak fenn. Az egykori fő célországok mára önálló fegyvergyártó sorokat, egész iparágakat hoztak létre e jövedelmező üzletre. Rájöttek, hogy nem jó dolog sokáig függeni a nagyhatalmaktól, ezen a téren sem. Brazília például igen fejlett harckocsigyártó-sorokat, valamint harcirepülőgépgyárat hozott létre, India óriási hadihajókat és tüzérségi lövegeket épít, •Dél-Afrika, Dél-Korea, Argentína és Kína ugyancsak jeleskedik valamelyik területen. És mit tettek eközben a nagyhatalmak? 1978—79ben ugyan megpróbálkoztak megalkudni a hagyományos fegyverek elterjedésének megakadályozásában, de az afganisztáni szovjet bevonulás véget vetett ezeknek a tárgyalásoknak, mutatva: milyen korlátai vannak e törekvésnek. Pontosabban mennyire korlátlan úr már a piac és mennyire tehetetlenek a mind nemzetközibbé váló fegyverkereskedelemmel szemben. Ha ez igaz, márpedig igencsak nehéz cáfolni, akkor egyáltalán nem nehéz megjósolni: hamarosan újabb válság elé nézünk, pedig még a mostaninak sincs vége. Mester Nándor határozatok még nem születtek meg, a szervezet állatorvosi bizottsága rövidesen tárgyalja az ügyet, és várhatóan határozatot hoz. Korlátozó intézkedések máris születtek, nagy a valószínűsége azonban annak, hogy a kivitelhez elegendő lesz majd a magyar állategészségügyi szervek garanciája, amely arra vonatkozik, hogy az áru nem a fertőzött területről származik. (MTI) Ötmillió önkéntes George Bush szerdán aláírta azt a rendeletet, amely aktív szolgálatra hív be tartalékosokat. Az 1967-es vietnami Tet-offenzíva óta először mozgósítanak katonai célra amerikai tartalékosokat. A Fehér Ház nyilatkozata szerint a behívások száma „a fegyveres erők szükségleteitől függ, de egyelőre nem várható a törvény által engedélyezett 200 ezer fő" mozgósítása. A Pentagon illetékesei azt közölték, hogy a döntés várhatóan 40 ezer tartalékost — elsősorban egészségügyi és szállítási szakembereket — érint. Az Öböl menti Együttműködési Tanács védelmi miniszterei rendkívüli tanácskozásukon felforgató és terrorista akciók elhárítására" megállapodtak a Szaúd-Arábiában levő „gyorsreagálású" erőik létszámának és felszerelésének növelésében — közölték Dzsiddában. Az AFP tudósítójának helyszíni beszámolója szerint Bagdad és a többi iraki nagyváros közterein „a haza védelmére" ifjú önkéntesek gyakorlatoznak napok óta. Hivatalos iraki körökben úgy nyilatkoztak, hogy az önkéntesek száma már meghaladja az 3 milliót, vagyis — az 1 milliós reguláris hadsereggel rendelkező — Irak lakosságának egyharmadát. Praging Stones Jó szórakozást! — mondja a határőr, amikor visszaadja az útlevelünket. Pedig egy szót sem váltottunk arról, hová, s miért megyünk, de úgy látszik, aznap természetes Rajkánál: aki magyar, az Prágába. a Rolling Stones koncertjére Igyekszik, Különös izgatottság vesz erőt rajtam vezetés közben. Vizsgálni kezdem magam, vajon mi bajom van. A választóvonalon már túl vagyunk, a valaha vasfüggöny mögött élt emberből talán soha ki nem irtható határidegességnek már múlnia kell. Aztán megtalálom az izgalom okát. Először is: a „prágai ősz" óta most vagyok először Csehszlovákiában, s kíváncsian várom, milyen jeleit lehet látni a változásoknak. Másodszor: húszéves álmom, hogy megnézzem a Rolling Stonest — élőben. S hogy ez sikerül, csak akkor hiszem igazán, ha már túl vagyunk a koncerten. A változások az első pillanatban nem érintenek bennünket mellbevágólag, ellenkezőleg, az autós turista alapgondja, a benzinügy az, ami mellbevág bennünket. Tudtuk, nekünk, külföldieknek, jegyre adják a benzint A benzinjegy azonban itthon nem kapható, koronacsekkre adják a határon — kaptam itthon a felvilágosítást. Így csekkben váltottam ki itthon a szükséges pénzt. Namármast, a határon ehhez képest sem benzinjegyet nem árultak, sem csekket koronára nem váltottak. Hajtottunk tovább. Nemsokára egy kiírás: benzinjegy-árusítás Pattanok ki az autóból, mondják, csak koronáért árulják. Nem crekkért? Nem. Akkor előbb a csekket kell átváltani, ezt azonban csak újabb pár kilométerre lehet, ott viszont nincs benzinjegy... Elárulom a dolog végét: tudtunk tankolni, jegyért. Potom 53 forintért árulják nekünk a benzin literjét. A csekk átváltásánál pedig két és fél százalékot vonnak le. Az itthoni százalékokkal. ha még marad is valakinek pénze, és visszaváltja, ezer korona kiváltásávalbeváltá&ával úgy ötszáz forintot bukhat. Útitársaimmal elbeszélgettünk arról, mi lenne, ha ml vajjegyet, húsjegyet, tejjegyet osztanánk a határon? Végül is lezárjuk a dolgot: nem bosszankodni jöttünk. Suhanunk Prágáig, autópályán. Az összehasonlítás lehetőségét, persze, ezúttal sem hagyjuk ki: Magyarország összes autópályája együttvéve nincs olyan 'hosszúságú, mint amit végigszelünk odaát a fővárosig. Még sok időnk van a kezdésig, gyönyörködhetünk a napfényes Prágában. A fő irány természetesen a Vencel tér: eszünkbe jut az a lenyűgöző tömeg', amit tavaly ilyenkor a híradásokban láttunk, s kicsit qlgon dolkozva sétálunk ott, ahol a csendes forradalom hangos győzelmét aratta. Meghatottságunk-' ra, persze, mindjárt inni is kell egyet. Jókor érkezünk az ismerőseinkkel megbeszélt U Pinkasu sörözőhöz: éppen vége a háromtól négyig tartó (uzsonna?)-szünetnek. A söröző, mintha vákuum lenne, szippantja magába a kinn várakozó tömeget Sok választásunk nincs, ahová sodortak, ott gyorsan leülünk. Az abrosz mocskos, a hamutartó mocskosabb, a helyiség sötét és kopár, ellenben a sör hideg és kiváló. Kérni nem kell. a villámsebes pincér hatosával öleli a korsókat, és dübbenti az asztalra. Ha elfogyott, pillanatok alatt ott az úiabb korsó, természetesen ismét kérés nélkül. „És ha én fröcscsöt szeretnék?" — kérdezi kajánul barátom. de e kérdésen csak röhögni tudunk, merthogv olyan, mintha gyógyszertárban banánt kérne valaki. S aztán eszünk is. Knédlit. természetesen, hisz szentségtörés is lenne mást enni egy prágai sörözőben. A délutáni napfény különösen széppé varázsolja az Óváros főterét. Amerikaitól japánig, olasztői svédig, mindenféle náció. Sétálnak. Itt-ott megjelenik a Stones nyelvnyújtó jelvénye, a hátizsákos „szakadtak" társasága, s jól megkülönböztethetők a ..bőröndös" turisták, s azok. akik az ESEMÉNY miatt jöttek a cseh fővárcuba. Rengeteg rendőr mindenütt, ahogy ez régen is volt. A különbség viszont, hogy semmiért nem szólnak, nem igazoltatnak — pedig a megannyi zenész, bazáros, politikai hirdető korábban aligha „akciózhatott" itt zavartalanul. Lassan a stadionba indulunk. Ismét úrrá lesz rajtam az izgalom, amit a jctiágoj knédli már megszüntetett. Vajon igazán láthatom őket? Lassan, szinte átszellemülten ballag a tömeg a Strahov, a „hajdani" spartakiádstadion felé. Három szűrőn, egy motozáson túlesve jutunk a küzdőtérre. Homokos sódertalaj — ar egyen torna-gyakorlatokhoz elég volt ez is. A színpadhoz közelitünk, de belátjuk, hogy nem látjuk, minél előrébb vagyunk, így — bár jegyünk nem oda szól — némi furfanggal a lelátóra ülünk, ahonnan, bér távol van a színpadtól, minden látható. Este hét lehet (ekkorra hirdették a kezdést), s még nem tudjuk, hogy a várakozás kinc» órái következnek. Egy élvonalbeli cseh együttes játszik csaknem egy órát — szerencsésen túlvagyunk rajta. Feszült a várakozás. Üjabb zenészek száguldoznak a színpadon, ám ők is még előzenekar. Más körülmények között bizonyára élvezném a Gun együttes színvonalas muzsikáját, most alig várom, hogy befejezzék. Befejezik, de még mindig nem Jagger jön. Csak a várakozás. Este tíz előtt néhány perccel egyszerre esik az első csepp eső, és egyszerre hunynak ki a nézőtéri fények, hogy annál vakítóbb lehessen a színpad. A színpad, ami valójában egy harminc méter magas, negyven méter széles állványzat. Előtte a „futósáv" valójában több mint hetven méter — szívesen lemérném, hányszor rohanta be ezt a távot a Rolling Stones-mágus. Berohan végre a színpadra, vörös admirális-egyenruhában, és belevág. Start ne up (pörgess fel), kiabálta, s elég volt ezt egyszer kiejtenie a száján ahhoz, hogy a közönség pörögjön fel, s táncoljon vele együtt. A méretében is lenyűgöző színpad a legkülönbözőbb fényekben játszik: hol 'harmincszor negyven méter sárga, hol lila fény kábít el bennünket, ám leginkább az ötvenhez közeli, de — távolról legalábbis — harmincnak kinéző Mick Jagger erejéből « tisztaságából mit sem vesztett hangja. Bár a színpad tán száz méterre is van tőlünk, két óriási képernyőn „közeliben" nyomon lehet követni az eseményeket. Apró csörömpölések bevezetésként, s máris bevillan a hatvanas évek végén Decca-kislemezről agyonhallgatott Honku Tonk Woman, a színpad sötétebb részéből pedig lassan kilép húszméteres nagyságában a Honky Tonk asszony, lábén libegteti piros cipőjét, kezével ritmusra mozgatja cigarettáját, aztán a szám végén a kiengedett levegővel egvütt a rejtő sötétségbe bújik a monumentális asszony. Sírunk egyet, s gondolatban egymáshoz simulunk, mint a hetvenes évek eleién, az első házibulikon. amikor azt énekli Jagger. hogy Angié. s táncolunk, mikor 6 is a Jumping Jack Flash ütemére száguld. Közben tízszer öltözik. s dobália szét ruháit, százszor rohanja, gesztikulálja át a színpadot, ezernyi fényjátékot csodálhatunk. Pörgő és villogó, égnek és földnek lövellő, mértani idomokat rajzoló és szabálytalan sötétbe hasító fénytáblák, amikből egyszercsak három monumentális farkas lép elő, s a szám végén Jagger az egyiknek a szájában tűnik el. Minden fény 6s minden árny, minden kiegészítő látványosság nem percre — másodpercre megtervezett. számítógéppel irányított. A hírek szerint félmillió watt teljesítményt produkáló hangfalak egyetlen reccsenés, torz hangzás nélkül, kristálytisztán juttatják e csodálatos zenét az ormótlan stadion legrejtettebb zugába is A hatalmas képernyőkön a főszereplőt hetven méteres futóvágtája minden pillanatában közeliben tudják mutatni — képtelen méretű a szervezettség, a profizmus. Az átlagéletkorát tekintve valószínűleg harminc fölötti, százezres nézősereg pedig tombolóan lelkes a kitartó eső közepette is. Bőrig ázva, s szinte megilletődötten csodáljuk, amit látunk. Nem koncert, nem show — varázslat. Vagy utolérhetetlen profizmus? Semmi sincs véletlenül. Egy ráadásszámra tervezett a műsor, ezt néhány türelmesen tomboló perc után megkapjuk. Nem is akármit: I can get no saüsfaction (Nem tudok kielégülni), robbantja az utolsó bombát, tizedik kalapját is a közönség közé hajítva Jagger. A szám végén a robajló taps már Mercedeseiben találja a „legutolsó" fúvósai személyében is klasszis zenészeket felvonultató stábot. Tűzijáték zárja a koncert keretét, miközben a távolban látjuk: rendőrautók kísérik ki a stadionból a Rolling Stonest. Csendesen, tán meglgézetten sétálunk a tömeggel együtt. Az autópálya kivezető szakaszánál mindenki tankolni akar, s eltelik jó óra. mire útnak tudunk indulni. Lassan megyünk. Fölnézek a levegőbe, s arra gondolok: a Rolling 8tones gépe talán most száll le London Heathrow repülőterén. Balogh Tamás