Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-22 / 209. szám

1990. augusztus 22.,szerda Sport — Panoráma 7 Először élőben Ügy fordult életem sora, hogy szombaton este láthat­tam először élőben, a pálya szélén szorongva, NB l-es lab­darúgó-mérkőzést. A tévé segítségével azért fogalmat al. kottám, a színvonalról — s mindettől függetlenül, számta­lan magyar csapat szereplését kisérhettem figyelemmel nemzetközi kupatalálkozókon, avagy barátságos mérkőzé­seken. A válogatottról nemi is beszélve; már egyszer meg­írtam, hogy kisebbségi sorban az embernek minden siker­telenség, melléfogás és kudarc kétszeresen fájó, mint ke­rítésen belül... A szombati, szegedi nyitányt megelőzte az Újpest— FTC rangadó közvetítése. Nos, már abból láthattuk, hogy új szelek fújdogálnak a hazai labdarúgásban. Amire so­kan nem készültek fel. ök lesznek a nagy vesztesek. Ami­kor Brock.hau.ser kapusnak átnyújtották a tavalyi év leg­jobb labdarúgójártak járó .kupát, már kiolvastam a jeleket: az akkor már Nemzeti Sport szerkesztőségének véleményét tükrözte e gesztus — egy olyan „csapatét", mely verseny­társ nélkül uralja a hazai napi sportújságírást. Az újpes­ti kapus következő mozdulata „antológikus" volt: a há­lóból emelte ki a labdát... Persze, kezdő sípszó után. Nem hiszem, hogy címvédő magyar bajnokcsapat a következő bajnokság nyitányán, hazai pályán szenvedett ehhez 'ha­sonló, megalázó vereséget. Ez minősíti a tavalyi bajnoksá­got és első két helyezettjét: az, MTK-VM is elvesztette a két pontot, dicstelen körülmények között. Szeged, Felső Tisza part Izgultam, az első élő NB I. hatása alatt. A kék-fehér-feketék kevésbé. Jelezvén: az előjelek ellenére, felkészítetten várják a kanárisárga volá­nosokat. Türelemmel kicentiztek minden lehetőséget, nem rohantak fejjel a falnak. A találkozó így veszített a vár­ható látványból, akinek van szeme, azonban észlelhette, milyen elkeseredett küzdelem (a jó értelemben vett és a javából...) van a pályán. A Volán két letámadóembere, Simon és Urbán hihetetlen energiát felemésztve próbált már a pálya közepén labdát szerezni — ez utóbbit külön érdemes lesz figyelemmel követni, lendülete és meg nem alkuvása miatt... S hogv közben be-becsúszott egy-egy szabálytalanság, az a játék velejárója. A rákospalotaiak két kulcsembere, Berecz kapus, valamint Varga József, az egykori válogatott volt. (A ,.spanyol" vb-n, a Belgiumnak lőtt góljára sokan emlékezünk ...) Szeged a második játékrész utolsó huszonöt percére tudta úgy felpörgetni a játékot, hogy a maga javára dönt­• se el a találkozót Ekkorra derült ki, hogy a kezdeti szo­ros emberfogást Takács Z., é«s Apró sok mozgással fel tudja lazítani, s a középpálvások bátrabban törhetnek elő­re. Organikus egészként működött a csapat: mindenki tet­te a dolgát s nyilvánvaló volt hogy a többletet egy szik­ra. egy merész vállalkozás adhatja. S jött Kemenes bom­bája. Anró bólintása ... Az NB II-ből az NB I-be való belépő jobb lábbal té­tetett. A másik végtag használata elkerülhetetlen — jó lenne minél kevesebbszer igénybe venni... Pataki Sándor Öttusa-vb Váltóban is aranyérem Kerékpár Volt szegediek a dobogón Hétfőn városunkban ért véget a 34. tiszántúli kerék­páros körverseny. A retten­tő hőségben Szolnok—Deb­recen—Békéscsaba útvona­lon 5 nap alatt kerekeztek Szegedre a legjobb ország­úti „bringások". A közel­múltban — kényszerű okok miatt — Szolnokra igazolt szegedi kerékpárosok, Mol­nár Péter és Szabó Lajos egyaránt remekül szerepel­tek, mindketten érmet sze­reztek. (A második napi időfutamban a 20 kilométe­res távon győztes Szabó ideje — 25:29.28 perc — „mellesleg" új országos csúcsot jelentett...) Az összesített eredmény: 1. Molnár Péter (Szolnoki Cukorgyár), 2. Smirnyák Dénes (BVSC), 3. Szabó La­jos (Szolnoki Cukorgyár). A serdülők versenyét Bü­rüs Péter (Szegedi Építők Spartacus) nyerte. Az öttusázók Murphy­törvénye — miszerint, ha vívni kell, százágra süt a nap, a futáskor viszont min­dig esik az eső — ezúttal is beigazolódott. Kedden reg­gel ugyanis csendes eső áz­tatta Székesfehérvárt, ami­nek nem örültek a 25. juni­or férfi öttusa-világbajnok­ság résztvevői. A 3X1500 méteres futást a belvárosban rendezték. A sportág történetében ez volt az első alkalom, hogy utcán futottak a versenyzők. A rossz idő ellenére a. belvá­rost megtöltötték a nézők, a félénkebbek fedett helyről, kapualjakból vagy éppen az ablakokból kihajolva biztat­ták az öttusázókat. A váltók első futói egy­szerre rajtoltak el, s felada­tukat nemcsak a szakadat­lanul hulló eső, hanem a csúszós beton is nehezítette. Még szerencse, hogy hideg nem volt. Minden versenyző egy kört teljesített, majd át­adta a stafétát társának. Az 1000 ponthoz az együttesek­nek 14 perc alatt kellett megtenniük a távot, minden másodperc négy pontot je­lentett. A magyar csapatból Cser­nok Lászlónak nem erőssé­ge ez a szám, és bár ezúttal is nagyon kifutotta magát, csak nyolcadikként indítot­ta Katona Ferencet. A ha­zaiak kedvence, az egyéni világbajnok már az ötödik helyre hozta fel a válogatot­tat. Zúgott a biztatás, a „Hajrá magyarok!". A befu­tóember, Sárfalvi Péter — nem túlzás — fantasztikusai produkált, a szovjet csapat utolsó tagja mögött máso­dikként ért célba; A futás eredménye; 1. Szovjetunió 12:48.90 p/1288 pont, 2. Magyarország 13:01.00/1236, 3. NSZK 13:04.70/1224. A délelőtti futás után, ami kőris elállt az eső, csak rövid ideig örülhettek a résztvevők és a nézők. Kis idő múlva ugyanis újból megeredt az égi áldás, s ki­tartóan áztatta a várost és a lovaspálya gyepét. Ilyen kö­rülmények között várták a záró szám, a lovaglás rajtját a versenyzők. Csúszás füvan lovagolni pedig nem kifeje­zetten élvezet... A közön­ség azonban ezúttal is kitar­tó volt, esernyőkkel felsze­relve foglalt helyet a lelátó­kon. A csapatok minden tagja ugyanazt a kilenc aka­dályt teljesítette. A harmadik helyen álló szovjetek utolsó versenyzője többször hibázott, így ők ki­szálltak az aranyéremért fo­lyó harcból, s mint a vé­gén kiderült, a dobogóról is lecsúsztak (8. hely). Az utol­só előttiként szerepelt fran­ciák sem úszták meg hiba nélkül, három akadályt ver­tek, ezzel tovább, 185 pontra nőtt a magyarok előnye, ami a lovaglásban több mint hat verőhibát jelent. A nézők izgatottan figyelték az élen álló magyar hármast. Kato­na hibátlanul ment, Sárfalvi lova egy akadályt vert, Csernoké is, de még ez is „belefért". Az 1018 pontos lovasteljesítmény a számban a harmadik helyet jelentet­te, de összetettben az újabb aranyérmet. Az aranyérmes válogatott boldogan köszönte meg a közönség kitartó, lelkes buzdítását. Fazekas Lajos szövetségi kapitány nyilatkozta; „Sike­rült a felnőttek nyomdoká­ba lépnünk, akárcsak ők ta­valy, mi is minden rrveg­nyerhetőt megnyertünk. Sőt, mi egy éremmel többet is szereztünk". A 25. férfi junior öttusa­világbajnokság váltóverse­nyének végeredménye. Világbajnok; Magyaror­szág (Csernok László, Kato­na Ferenc, Sárfalvi Péter) 5323 pont, 2. Franciaország 5146, 3. Clseh és Szlovák SZK 5032. Bóbis Ildikó a vívómesterek mestere A vívómesterek tornájá­nak már hagyománya van. Az idén Rotterdamban ta­lálkoztak a pengeforgatás szaktekintélyei, az egykori vívókból lett kiváló oktatók. A női tőrmesterek hollan­diai tornáján 14-en álltak pástra, és a körmérkőzéses rendszerű viadalon magyar siker született. A győzelmet Bóbis Ildikó szerezte meg. A hivatásos vívómesterek mestere a BVSC sportolója­ként egyéni és csapat-világ­bajnoki címekhez jutott, az olimpiákról több ezüst- és bronzéremmel tért haza 1968 és 1976 között. Ezúttal korosztályos társai között bizonyította, hogy mester­ségbéli tudása a régi. Program, pontban A rádió szegedi stúdiója sorozatműsorban foglalko. zik az önkormányzati választások előkészületelvei. Az első adásban szerepelt politikusok közül dr. Lippai Pál — akit az SZDSZ és a Fidesz szegedi polgármester­jelöltnek kért fel — arra tett ígéretet, hogy Szent Ist­ván ünnepére elkészíti Szeged koncepcionális program­ját: Szeged fejlesztésére. Nos, augusztusi 20-án, pontban reggel 8 órakor, be­toppant a szerkesztőségbe, és átadott egy — nem ke­vesebb, mint 31 oldalas — kéziratot, mely a „Gondo­latok Szeged lehetséges és szükséges fejlesztéséről" címet viseli. Ebből legalább egy következtetés adódik: a polgár­mesterjelölt szavahihető ember. A szerkesztő másik gondolata: nehéz tárgyalások következnek, hiszen a nyilvánosságnak szánt kéziratot, bizony, erőteljesen meg kell kurtítani, hogy a napilap olvasóinak „fo­gyaszthatóvá" váljon.. Elfújta a szél Repülőgépet fújt el a szél hétfőn az észak-karolinai Charlotte nemzetközi repü­lőterén, amint az utasok beszállni készültek. A hirtelen támadt, órán­ként 124 kilométeres erőssé­gűnek mért széllökés a há­tára fordította a gépet, és ez nyomban lángba borult, a betonon várakozók legna­gyobb döbbenetére. Ketten könnyebben megsebesültek. A pilótának és a légikísérő­nek sikerült még időben ki­menekülni az égő repülő­gépből. A repülőtér igazgatója közölte, hogy a 36 szemé­lyes, hétmillió dollár értékű gép porrá égett. Piranha úszik, francia tóban Francia férfiak tömegét mentette meg végzetes für­dőzéstől egy francia fiatal­ember, aki a napokban egy valódi piranhát fogott ki a Cholet francia város mel­letti tóból. Ez a 25 centimé­teres, hiatvandekás, húsevő hal Dél-Amerika vizeiben él, embert és állatot egy­aránt rettegésben tartva. A piranharajok vízen átgázoló egész tehéncsordákat rágnak szét percek alatt. Horror­filmeket is készítettek ró­luk ötletes rendezők. Nem tudni, hogyan került ide, Európába, francia víz­be ez a hal. Talán egy szen­vedélyes akvarista dobta bele jószágát a tóba, hogy nyugodtan elmehessen sza­badságra. Egyébként maga a fiatal­ember sem tudta, hogy mit fogott. Egy környékbeli hal­árus világosította fel a zsák­mány mivoltáról. Az illető azzal nyugtatta meg az if­jú horgászt és önmagát, hogy a piranha — bármi­lyen jól is érezte magát frankhon tavaiban — nem s képes ott szaporodni, mert a víz hőmérséklete nem elég magas. Az Emberi Jogok Nemzetközi Szövetsége — Marosvásárhelyről (2.) Bizottsági jelentés A múlt márciusi összetűzések hátterének meghatározó elemét alkotják a7 erdéiyi ma­gyar közösségnek kulturális és politikai mozgalomként tartént megszerveződése, va­lamint ezt követően a románok szervezeti­leg strukturált, a román kultúra ápolása" érdekéiben létrehívott mozgalmának bein­dulása. Ugyancsak befolyásolta az esemé­nyek alakulását a magyarok kulturális és politikai természetű követeléseinek hatá­rozott megfogalmazása egy olyan, választá­sok előtti, feszült légkörben, melyet a na­cionalizmusok újjászületése jellemzett, ami­vel szemben viszont a hatalomért küzdő politikai csoportosulások egyáltalában nem bizonyultak közömbösnek. A) AZ ERDÉLYI MAGYAR KÖZÖSSÉG MEGSZERVEZÖDÉSE A magyar közösség CEAUSESCU bukását követően azonnal megszerveződött, és létre­hozta kulturális, valamint politikai szerve­zetét, Romániai Magyar Demokrata Szövet­sége (RMDSZ) néven. Olyan, hivatalosan engedélyezett pártról van szó ez esetben, amely az erdélyi váro­sok döntő többségében jelen van, és nap­jainkban mintegy 600 ezer tagot számlál, s amelynek célja a magyarok (számukat két­millióra teszik) követeléseinek valóra vál­tása. Az RMDSZ a helyzet elemzéséből kiin­dulva arra a következtetésre jutott, hogy ennek a közösségnek vannak olyan saját követelései, melyeknek teljesítését el kell várnia, és hogy számára a közösségként va­ló létezésnek egy olyan országban, melynek • 23 milliós lakossága van, ez az egyetlen le. 'hetséges útja, ezért úgy határozott, hogy a bekövetkező választásokon külön listákat állít, abban a reményben, hogy mintegy 30 helyet szerez majd a parla­mentben. A magyar közvélemény és a magyar kor­mány igen kedvezően fogadta ennek a párt­nak a megalakulását. A magyarok számára más, hasonló je­lentőséggel rendelkező szervezet nem léte­zik. Ez a tény jelzi egyben a magyar kö­zösség egyöhtetű alapállását az olyan, lé­nyegbe vágó követelések tekintetében, mint a magyar nyelv használata, az anyanyelvi oktatás biztosítása az iskolákban, a magyar egyetemek visszaállítása, illetve idővel a kulturális és közigazgatási autonómia meg­valósítása. A magyar közösség erőteljes kulturális és politikai mozgalomként való gyors szerveződése legalábbis nyugtalanítot­ta az erdélyi románokat, s közülük egyesek kirajzolódni látták maguk előtt az erdélyi román identitás elvesztésének és az elszaka­dásnak a lehetőségét. B) A ROMÁNOK MEGSZERVEZÖDÉSE Nem sokkal az RMDSZ megalakulását követően a románok létrehoztak egy, ma­gát kulturálisnak valló szervezetet, melynek neve „VATRA ROMANEASCA" („Román Tűzhely"). E szervezet váltig állítja, hogy politikai céljai nincsenek, és hogy csupán a román kultúra fejlesztését tűzte maga elé. Ezen a jogcímen várja el, hogy minden, Erdély területén bevezetendő kulturális, gazdasági, vagy társadalmi kihatású tervezettel kap­csolatban kikérjék a véleményét. Minden megyében megszerveződött, s a nemzeti kultúra, valamint a „román örök­ség" ápolására törekszik. Négymilliós taglétszámot tart nyilván Ro­mániában, és egész Erdélyben befolyással rendelkezik. Mindazonáltal, TEMESVÁR környékén nem számít befolyásos tényező­nek. Kulturális tevékenysége azonban — ne­vezetesen Kolozsvárott és Marosvásárhe­lyen, ahol a tényfeltáró bizottság járt — valójában csak szimbolikusnak mondható. Az irodákkal is rendelkező helyi vezetőik semmiféle, valóban kulturális tevékenységet nem tudtak igazolni, hanem sokkal inkább nyilvános, vagy félig-meddig nyilvános, po­litikai jellegű összejövetelek szervezéséről adtak csak számot. Kolozsvárott a VATRA kiadásában he­tenként jelenik meg egy erősen nacionalista hangvételű kulturális melléklet az „Igazság szabadon" című újságban, de úgy tervezik, hogy június hónaptól kezdődően indítanak egy. a mozgalommal azonos nevet viselő hetilapot A szervezet román tagjai a román tár­sadalom különböző csoportjaiból verbuvá­lódnak (vannak köztük orvosok, jogászok, parasztok, munkások ...), mindenhonnan, ahol a VATRA fellépése kedvező fogadta­tásra talált. Feltételezhető, hogy a korábbi rendszer apparátusának tagjai ugyancsak a VATRA-hoz csatlakoztak, sőt az 15, hogy megalakításához éppen az ő törekvéseik ve­zettek. A román kormány szoros kapcsolatokat tart fent ezzel a mozgalommal. A közelmúltban létrehoztak egy olyan pártot, amely fölvállalja a VATRA prog­ramját. A VATRA erőteljes fellendülése kétség­telen tény. Ez a szervezet jó feltételek közt dolgozik, széles körűen ismert, tele van ve­le a város; a román nacionalizmust védel­mező megnyilvánulása nem csak intellek­tuális jellegű. Gerjeszti és növeli a félel­met, illetve az ellenérzést, mindenekelőtt a magyar lakossággal és annak követeléseivel szemben. C) A KONFLIKTUSOK TÁRGYA A rendszerváltás során a kormány olyan kijelentéseket tett, amelyek azzal a remény, séggel töltötték el a magyarokat, hogy helyzetükön igen gyorsan javítani fognak; ők mindenesetre az alábbiakban bizakod­tak: 1. remélték, hogy végét ér a közszolgálati és azon kívüli munkahelyeken meglevő diszkrimináció; 2. hogy visszaállítják a magyar tannyelvű gimnáziumokat és egyetemet; 3. hogy a hétköznapi élet valamennyi te­rületén használhatják anyanyelvüket; 4. hogy meghatározott időn belül kultu­rális, közigazgatási, ámde nem politikai autonómiához juthatnak. (Közigazgatási és kulturális autonómián a területi önkor­mányzatok többségi közösség által történő igazgatása értendő, arányos [proporcionális] képviselet útján.) (Az előbbi felsorolás természetesen nem tekinthető teljes körűnek.) Fordította: Csernus Sándor (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents