Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)
1990-08-22 / 209. szám
1990. augusztus 22.,szerda Sport — Panoráma 7 Először élőben Ügy fordult életem sora, hogy szombaton este láthattam először élőben, a pálya szélén szorongva, NB l-es labdarúgó-mérkőzést. A tévé segítségével azért fogalmat al. kottám, a színvonalról — s mindettől függetlenül, számtalan magyar csapat szereplését kisérhettem figyelemmel nemzetközi kupatalálkozókon, avagy barátságos mérkőzéseken. A válogatottról nemi is beszélve; már egyszer megírtam, hogy kisebbségi sorban az embernek minden sikertelenség, melléfogás és kudarc kétszeresen fájó, mint kerítésen belül... A szombati, szegedi nyitányt megelőzte az Újpest— FTC rangadó közvetítése. Nos, már abból láthattuk, hogy új szelek fújdogálnak a hazai labdarúgásban. Amire sokan nem készültek fel. ök lesznek a nagy vesztesek. Amikor Brock.hau.ser kapusnak átnyújtották a tavalyi év legjobb labdarúgójártak járó .kupát, már kiolvastam a jeleket: az akkor már Nemzeti Sport szerkesztőségének véleményét tükrözte e gesztus — egy olyan „csapatét", mely versenytárs nélkül uralja a hazai napi sportújságírást. Az újpesti kapus következő mozdulata „antológikus" volt: a hálóból emelte ki a labdát... Persze, kezdő sípszó után. Nem hiszem, hogy címvédő magyar bajnokcsapat a következő bajnokság nyitányán, hazai pályán szenvedett ehhez 'hasonló, megalázó vereséget. Ez minősíti a tavalyi bajnokságot és első két helyezettjét: az, MTK-VM is elvesztette a két pontot, dicstelen körülmények között. Szeged, Felső Tisza part Izgultam, az első élő NB I. hatása alatt. A kék-fehér-feketék kevésbé. Jelezvén: az előjelek ellenére, felkészítetten várják a kanárisárga volánosokat. Türelemmel kicentiztek minden lehetőséget, nem rohantak fejjel a falnak. A találkozó így veszített a várható látványból, akinek van szeme, azonban észlelhette, milyen elkeseredett küzdelem (a jó értelemben vett és a javából...) van a pályán. A Volán két letámadóembere, Simon és Urbán hihetetlen energiát felemésztve próbált már a pálya közepén labdát szerezni — ez utóbbit külön érdemes lesz figyelemmel követni, lendülete és meg nem alkuvása miatt... S hogv közben be-becsúszott egy-egy szabálytalanság, az a játék velejárója. A rákospalotaiak két kulcsembere, Berecz kapus, valamint Varga József, az egykori válogatott volt. (A ,.spanyol" vb-n, a Belgiumnak lőtt góljára sokan emlékezünk ...) Szeged a második játékrész utolsó huszonöt percére tudta úgy felpörgetni a játékot, hogy a maga javára dönt• se el a találkozót Ekkorra derült ki, hogy a kezdeti szoros emberfogást Takács Z., é«s Apró sok mozgással fel tudja lazítani, s a középpálvások bátrabban törhetnek előre. Organikus egészként működött a csapat: mindenki tette a dolgát s nyilvánvaló volt hogy a többletet egy szikra. egy merész vállalkozás adhatja. S jött Kemenes bombája. Anró bólintása ... Az NB II-ből az NB I-be való belépő jobb lábbal tétetett. A másik végtag használata elkerülhetetlen — jó lenne minél kevesebbszer igénybe venni... Pataki Sándor Öttusa-vb Váltóban is aranyérem Kerékpár Volt szegediek a dobogón Hétfőn városunkban ért véget a 34. tiszántúli kerékpáros körverseny. A rettentő hőségben Szolnok—Debrecen—Békéscsaba útvonalon 5 nap alatt kerekeztek Szegedre a legjobb országúti „bringások". A közelmúltban — kényszerű okok miatt — Szolnokra igazolt szegedi kerékpárosok, Molnár Péter és Szabó Lajos egyaránt remekül szerepeltek, mindketten érmet szereztek. (A második napi időfutamban a 20 kilométeres távon győztes Szabó ideje — 25:29.28 perc — „mellesleg" új országos csúcsot jelentett...) Az összesített eredmény: 1. Molnár Péter (Szolnoki Cukorgyár), 2. Smirnyák Dénes (BVSC), 3. Szabó Lajos (Szolnoki Cukorgyár). A serdülők versenyét Bürüs Péter (Szegedi Építők Spartacus) nyerte. Az öttusázók Murphytörvénye — miszerint, ha vívni kell, százágra süt a nap, a futáskor viszont mindig esik az eső — ezúttal is beigazolódott. Kedden reggel ugyanis csendes eső áztatta Székesfehérvárt, aminek nem örültek a 25. junior férfi öttusa-világbajnokság résztvevői. A 3X1500 méteres futást a belvárosban rendezték. A sportág történetében ez volt az első alkalom, hogy utcán futottak a versenyzők. A rossz idő ellenére a. belvárost megtöltötték a nézők, a félénkebbek fedett helyről, kapualjakból vagy éppen az ablakokból kihajolva biztatták az öttusázókat. A váltók első futói egyszerre rajtoltak el, s feladatukat nemcsak a szakadatlanul hulló eső, hanem a csúszós beton is nehezítette. Még szerencse, hogy hideg nem volt. Minden versenyző egy kört teljesített, majd átadta a stafétát társának. Az 1000 ponthoz az együtteseknek 14 perc alatt kellett megtenniük a távot, minden másodperc négy pontot jelentett. A magyar csapatból Csernok Lászlónak nem erőssége ez a szám, és bár ezúttal is nagyon kifutotta magát, csak nyolcadikként indította Katona Ferencet. A hazaiak kedvence, az egyéni világbajnok már az ötödik helyre hozta fel a válogatottat. Zúgott a biztatás, a „Hajrá magyarok!". A befutóember, Sárfalvi Péter — nem túlzás — fantasztikusai produkált, a szovjet csapat utolsó tagja mögött másodikként ért célba; A futás eredménye; 1. Szovjetunió 12:48.90 p/1288 pont, 2. Magyarország 13:01.00/1236, 3. NSZK 13:04.70/1224. A délelőtti futás után, ami kőris elállt az eső, csak rövid ideig örülhettek a résztvevők és a nézők. Kis idő múlva ugyanis újból megeredt az égi áldás, s kitartóan áztatta a várost és a lovaspálya gyepét. Ilyen körülmények között várták a záró szám, a lovaglás rajtját a versenyzők. Csúszás füvan lovagolni pedig nem kifejezetten élvezet... A közönség azonban ezúttal is kitartó volt, esernyőkkel felszerelve foglalt helyet a lelátókon. A csapatok minden tagja ugyanazt a kilenc akadályt teljesítette. A harmadik helyen álló szovjetek utolsó versenyzője többször hibázott, így ők kiszálltak az aranyéremért folyó harcból, s mint a végén kiderült, a dobogóról is lecsúsztak (8. hely). Az utolsó előttiként szerepelt franciák sem úszták meg hiba nélkül, három akadályt vertek, ezzel tovább, 185 pontra nőtt a magyarok előnye, ami a lovaglásban több mint hat verőhibát jelent. A nézők izgatottan figyelték az élen álló magyar hármast. Katona hibátlanul ment, Sárfalvi lova egy akadályt vert, Csernoké is, de még ez is „belefért". Az 1018 pontos lovasteljesítmény a számban a harmadik helyet jelentette, de összetettben az újabb aranyérmet. Az aranyérmes válogatott boldogan köszönte meg a közönség kitartó, lelkes buzdítását. Fazekas Lajos szövetségi kapitány nyilatkozta; „Sikerült a felnőttek nyomdokába lépnünk, akárcsak ők tavaly, mi is minden rrvegnyerhetőt megnyertünk. Sőt, mi egy éremmel többet is szereztünk". A 25. férfi junior öttusavilágbajnokság váltóversenyének végeredménye. Világbajnok; Magyarország (Csernok László, Katona Ferenc, Sárfalvi Péter) 5323 pont, 2. Franciaország 5146, 3. Clseh és Szlovák SZK 5032. Bóbis Ildikó a vívómesterek mestere A vívómesterek tornájának már hagyománya van. Az idén Rotterdamban találkoztak a pengeforgatás szaktekintélyei, az egykori vívókból lett kiváló oktatók. A női tőrmesterek hollandiai tornáján 14-en álltak pástra, és a körmérkőzéses rendszerű viadalon magyar siker született. A győzelmet Bóbis Ildikó szerezte meg. A hivatásos vívómesterek mestere a BVSC sportolójaként egyéni és csapat-világbajnoki címekhez jutott, az olimpiákról több ezüst- és bronzéremmel tért haza 1968 és 1976 között. Ezúttal korosztályos társai között bizonyította, hogy mesterségbéli tudása a régi. Program, pontban A rádió szegedi stúdiója sorozatműsorban foglalko. zik az önkormányzati választások előkészületelvei. Az első adásban szerepelt politikusok közül dr. Lippai Pál — akit az SZDSZ és a Fidesz szegedi polgármesterjelöltnek kért fel — arra tett ígéretet, hogy Szent István ünnepére elkészíti Szeged koncepcionális programját: Szeged fejlesztésére. Nos, augusztusi 20-án, pontban reggel 8 órakor, betoppant a szerkesztőségbe, és átadott egy — nem kevesebb, mint 31 oldalas — kéziratot, mely a „Gondolatok Szeged lehetséges és szükséges fejlesztéséről" címet viseli. Ebből legalább egy következtetés adódik: a polgármesterjelölt szavahihető ember. A szerkesztő másik gondolata: nehéz tárgyalások következnek, hiszen a nyilvánosságnak szánt kéziratot, bizony, erőteljesen meg kell kurtítani, hogy a napilap olvasóinak „fogyaszthatóvá" váljon.. Elfújta a szél Repülőgépet fújt el a szél hétfőn az észak-karolinai Charlotte nemzetközi repülőterén, amint az utasok beszállni készültek. A hirtelen támadt, óránként 124 kilométeres erősségűnek mért széllökés a hátára fordította a gépet, és ez nyomban lángba borult, a betonon várakozók legnagyobb döbbenetére. Ketten könnyebben megsebesültek. A pilótának és a légikísérőnek sikerült még időben kimenekülni az égő repülőgépből. A repülőtér igazgatója közölte, hogy a 36 személyes, hétmillió dollár értékű gép porrá égett. Piranha úszik, francia tóban Francia férfiak tömegét mentette meg végzetes fürdőzéstől egy francia fiatalember, aki a napokban egy valódi piranhát fogott ki a Cholet francia város melletti tóból. Ez a 25 centiméteres, hiatvandekás, húsevő hal Dél-Amerika vizeiben él, embert és állatot egyaránt rettegésben tartva. A piranharajok vízen átgázoló egész tehéncsordákat rágnak szét percek alatt. Horrorfilmeket is készítettek róluk ötletes rendezők. Nem tudni, hogyan került ide, Európába, francia vízbe ez a hal. Talán egy szenvedélyes akvarista dobta bele jószágát a tóba, hogy nyugodtan elmehessen szabadságra. Egyébként maga a fiatalember sem tudta, hogy mit fogott. Egy környékbeli halárus világosította fel a zsákmány mivoltáról. Az illető azzal nyugtatta meg az ifjú horgászt és önmagát, hogy a piranha — bármilyen jól is érezte magát frankhon tavaiban — nem s képes ott szaporodni, mert a víz hőmérséklete nem elég magas. Az Emberi Jogok Nemzetközi Szövetsége — Marosvásárhelyről (2.) Bizottsági jelentés A múlt márciusi összetűzések hátterének meghatározó elemét alkotják a7 erdéiyi magyar közösségnek kulturális és politikai mozgalomként tartént megszerveződése, valamint ezt követően a románok szervezetileg strukturált, a román kultúra ápolása" érdekéiben létrehívott mozgalmának beindulása. Ugyancsak befolyásolta az események alakulását a magyarok kulturális és politikai természetű követeléseinek határozott megfogalmazása egy olyan, választások előtti, feszült légkörben, melyet a nacionalizmusok újjászületése jellemzett, amivel szemben viszont a hatalomért küzdő politikai csoportosulások egyáltalában nem bizonyultak közömbösnek. A) AZ ERDÉLYI MAGYAR KÖZÖSSÉG MEGSZERVEZÖDÉSE A magyar közösség CEAUSESCU bukását követően azonnal megszerveződött, és létrehozta kulturális, valamint politikai szervezetét, Romániai Magyar Demokrata Szövetsége (RMDSZ) néven. Olyan, hivatalosan engedélyezett pártról van szó ez esetben, amely az erdélyi városok döntő többségében jelen van, és napjainkban mintegy 600 ezer tagot számlál, s amelynek célja a magyarok (számukat kétmillióra teszik) követeléseinek valóra váltása. Az RMDSZ a helyzet elemzéséből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy ennek a közösségnek vannak olyan saját követelései, melyeknek teljesítését el kell várnia, és hogy számára a közösségként való létezésnek egy olyan országban, melynek • 23 milliós lakossága van, ez az egyetlen le. 'hetséges útja, ezért úgy határozott, hogy a bekövetkező választásokon külön listákat állít, abban a reményben, hogy mintegy 30 helyet szerez majd a parlamentben. A magyar közvélemény és a magyar kormány igen kedvezően fogadta ennek a pártnak a megalakulását. A magyarok számára más, hasonló jelentőséggel rendelkező szervezet nem létezik. Ez a tény jelzi egyben a magyar közösség egyöhtetű alapállását az olyan, lényegbe vágó követelések tekintetében, mint a magyar nyelv használata, az anyanyelvi oktatás biztosítása az iskolákban, a magyar egyetemek visszaállítása, illetve idővel a kulturális és közigazgatási autonómia megvalósítása. A magyar közösség erőteljes kulturális és politikai mozgalomként való gyors szerveződése legalábbis nyugtalanította az erdélyi románokat, s közülük egyesek kirajzolódni látták maguk előtt az erdélyi román identitás elvesztésének és az elszakadásnak a lehetőségét. B) A ROMÁNOK MEGSZERVEZÖDÉSE Nem sokkal az RMDSZ megalakulását követően a románok létrehoztak egy, magát kulturálisnak valló szervezetet, melynek neve „VATRA ROMANEASCA" („Román Tűzhely"). E szervezet váltig állítja, hogy politikai céljai nincsenek, és hogy csupán a román kultúra fejlesztését tűzte maga elé. Ezen a jogcímen várja el, hogy minden, Erdély területén bevezetendő kulturális, gazdasági, vagy társadalmi kihatású tervezettel kapcsolatban kikérjék a véleményét. Minden megyében megszerveződött, s a nemzeti kultúra, valamint a „román örökség" ápolására törekszik. Négymilliós taglétszámot tart nyilván Romániában, és egész Erdélyben befolyással rendelkezik. Mindazonáltal, TEMESVÁR környékén nem számít befolyásos tényezőnek. Kulturális tevékenysége azonban — nevezetesen Kolozsvárott és Marosvásárhelyen, ahol a tényfeltáró bizottság járt — valójában csak szimbolikusnak mondható. Az irodákkal is rendelkező helyi vezetőik semmiféle, valóban kulturális tevékenységet nem tudtak igazolni, hanem sokkal inkább nyilvános, vagy félig-meddig nyilvános, politikai jellegű összejövetelek szervezéséről adtak csak számot. Kolozsvárott a VATRA kiadásában hetenként jelenik meg egy erősen nacionalista hangvételű kulturális melléklet az „Igazság szabadon" című újságban, de úgy tervezik, hogy június hónaptól kezdődően indítanak egy. a mozgalommal azonos nevet viselő hetilapot A szervezet román tagjai a román társadalom különböző csoportjaiból verbuválódnak (vannak köztük orvosok, jogászok, parasztok, munkások ...), mindenhonnan, ahol a VATRA fellépése kedvező fogadtatásra talált. Feltételezhető, hogy a korábbi rendszer apparátusának tagjai ugyancsak a VATRA-hoz csatlakoztak, sőt az 15, hogy megalakításához éppen az ő törekvéseik vezettek. A román kormány szoros kapcsolatokat tart fent ezzel a mozgalommal. A közelmúltban létrehoztak egy olyan pártot, amely fölvállalja a VATRA programját. A VATRA erőteljes fellendülése kétségtelen tény. Ez a szervezet jó feltételek közt dolgozik, széles körűen ismert, tele van vele a város; a román nacionalizmust védelmező megnyilvánulása nem csak intellektuális jellegű. Gerjeszti és növeli a félelmet, illetve az ellenérzést, mindenekelőtt a magyar lakossággal és annak követeléseivel szemben. C) A KONFLIKTUSOK TÁRGYA A rendszerváltás során a kormány olyan kijelentéseket tett, amelyek azzal a remény, séggel töltötték el a magyarokat, hogy helyzetükön igen gyorsan javítani fognak; ők mindenesetre az alábbiakban bizakodtak: 1. remélték, hogy végét ér a közszolgálati és azon kívüli munkahelyeken meglevő diszkrimináció; 2. hogy visszaállítják a magyar tannyelvű gimnáziumokat és egyetemet; 3. hogy a hétköznapi élet valamennyi területén használhatják anyanyelvüket; 4. hogy meghatározott időn belül kulturális, közigazgatási, ámde nem politikai autonómiához juthatnak. (Közigazgatási és kulturális autonómián a területi önkormányzatok többségi közösség által történő igazgatása értendő, arányos [proporcionális] képviselet útján.) (Az előbbi felsorolás természetesen nem tekinthető teljes körűnek.) Fordította: Csernus Sándor (Folytatjuk.)