Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-22 / 209. szám

1990. augusztus 22. szerda Határok 3 Probitas: megbízhatóság, becsületesség Új magyar diplomácia Beszélgetés Urpo Kivikarival, Magyarország finn címzetes konzuljával Könnyű megtalálni a Kivikari házaspár otthonát Turkuban. (Ez a finn város sok mindenben hasonlatos Szegedhez: nagyjából ugyanannyi lélek lakja, folyója, az Aurajoki ugyanúgy szeli ketté, mint a miénket a Tisza.) A lakást díszítő számos magyar dísztárgy nem csupán a ház asszonyának szülőhazájáról árulkodik, talán mást is jelentenek: Kivikari professzor úr személyében a Magyar Köztársaság tiszteletbeli konzulját tisztelhetem. Finn újságíró-kollégáim úgy emlegették őt. mint a világ első, eddig szocialistának számító ország külföldi származású diplomatáját. llrpo Kivikari ez év január 17-i beiktatásáról rövid hírben emlékezett a magyar sajtó. A konzul úr azért is érdemes a szegedi újságolvasók figyelmére, mert Turku, ahol é| és dolgozik. Szeged finnországi testvérvárosa. — Ügy tudom, önnek idáig nem sok köze volt a diplomáciához. — Valóban, a turkui egyetemen 25 esztendőt dolgoztam. Kutatási témám a keleti kereskedelem volt. Ezzel most már, 1987 óta önálló intézetemben foglalkozhatom, akkor hozták létre a Kelet—Nyugat Kereskedelmi Oktatási és Kutatási Központot. Tudományos munkám során teremtődött számos, főként szakmai jellegű magyar kapcsolatom. Több, köztük akadémiai megbízás alapján végeztem kifejezetten csak a magyar kereskedelemről szóló elemzést. Gyakran hívnak előadónak Magyarországra, s ott élő kollégáim bizonyára találkoztak nevemmel a szaklapokban közölt publikációim során. Természetesen soksok magyar barátom van, sajnos egyre kevesebb idő marad -e kapcsolataim ápolására. — A tiszteletbeli konzul cim újabb elfoglaltság. Pontosan milyen feladatokkal jár? — A Finn Köztársaság Turku és Pori megyéire terjed konzuli hatásköröm. A megtisztelő megbízatás protokoll jellege mellett a Magyar Köztársaság állami, gazdasági érdekeinek, a magyar állampolgárok és jogi személyek, érdekeinek érvényesítésére, képviseletére, védelmére törekszem. S ahogy elhangzott fogadalmam tartalmazza, továbbá, tisztségemben a legjobb képességeim szerint a gazdasági, a kulturális, a tudományos, ,az idegenforgalmi kapcsolataink kiszélesítése, erősítése érdekében munkálkodom. — Gyakorlatilag? — Például, ha Finnországban születik magyar kisbaba, én anyakönyvezem. Bárki magyar: turista, finnországi „vendégmunkás", hazámban átutazó fordulhat hozzám esetleges problémájával, kérésével. Hasonlóképpen a szervezetek, egyesületek. Bár, el kell mondjam, nagyon az elején tartok még diplomáciai munkámban. Pár napja kaptam meg a pecsétemet is. — Láttam. Biztosan ön is észrevette, a pecséten még a régi búzakalászos, vörös csillagos magyar címer van. Továbbá angol és magyar nyelven olvasható róla a titulusa. Angolul helyes, viszont a magyar fölirat önt fókonzulnak nevezi. Mit szól hozzá? — A főkonzulokat a köztársasági elnökük nevezi ki, én a kormányuktól kaptam megbízatásomat, amelyet Horn Gyula írt alá tavaly. Bizonyára a hibákat kijavítják, talán mire elkészül az irodám Turkuban, megkapom az új pecsétet is. — Tudom, anyagiakról illetlenség faggatózni, ám érdekel, hogy egyetemi tanari fizetéséből telik-e a konzuli kiadásokra? Ismereteim szerint az ilyen címeket, mint az öné, hogyan is mondjam, tőkeerős gyártulajdonosok, bankárok kapják általában. — A fizetésemből' valóban nem futná például olyan fogadásra, amelyen tegnap este voltunk a feleségemmel: Turkuba látogatott a Finnországban szolgálatot teljesítő valamennyi nagykövet, s az eseményen illett megjelennünk. Visszatérve a pénzügyekre, egy helyi bank vett pártfogásába. — Hogyan ért szót majd az önhöz forduló magyarokkal, hisz nyelvünket nem beszéli elég jól? — A hivatalomban, amely a turkui Rettig palotában található majd, lesz segítségem a fogadóóráimon, de angolul is beszélhetünk, no és a feleségem, aki magyar származású, foglalkozása pedig tolmács és fordító, szívesen közreműködik. Egyébként hadd mondjam el, ő már többször járt Szegeden, idén nyáron is az ipari vásár idején önöknél vendégeskedett. A finn pavilonban tolmácskodott. \ — Mennyi ideig birtokolhatja a konzuli címet? — A szabályzat szerint, ha okot nem adok a visszavonásra, akkor 70 éves koromig. — őszintén kívánom, legyen eredményes és hosszú életű. Mag Edit Válságból a stabilitásba Érdekvédelem Spanyolországban A '36-os véres spanyol polgárháborút követő francéi diktatúra időtartama körülbelül megegyezett a közép-európai volt kommunista országokéval. A diktatúra Spanyolhonban is — miként nálunk — békésen adta át helyét a többpárti demokráciának. A gazdasági válság — az átmeneti időszak után a spanyol gazdaság és társadalom dinamikus fejlődésnek indult, és megkezdte rohamléptű felzárkózását a fejlett Nyugathoz. Mi volt, és mi a szerepe egy tiszta szindikalista alapokon álló szakszervezeti mozgalomnak, azaz a dolgozói érdekvédelemnek a válságban és a stabilizálódó gazdaságban? Erre, és más kérdésekre válaszolt a spanyol vegyipari dolgozók szakszervezeti szövetségének főtitkára, Jesus Urrutia Garcia. — Kínálkozik a történelmi párhuzam a két ország esetében, ön is így látja-e? — Vannak párhuzamok a mostani magyar és az akkori spanyol helyzet között. Mindkét ország esetében egy normálisnak nevezhető formáció alakult ki, összeütközés nélkül. Hasonlóság mutatkozik bizonyos fokig a kormányok megalakulása között is. Az akkor megválasztott spanyol demokratikus közép különböző irányzatú pártokat foglalt magába, és ez hasonlatos a Magyar Demokrata Fórumhoz. Az akkori kormánynak az ellenzéki csoportját fóleg a Szocialista Párt alkotta, amely később elfoglalta a kormánypozíciót a legutóbbi nyolc évben. — Az átmeneti időszakban a megújuló szakszerveseti mozgalomnak voltak-e nehézségei?, volt-e használható modelljük, hagyományaik?, segítettek-e külföldi szakértők? — Spanyolországban létezett egy százéves tradicionális szakszervezeti mozgalom, amelynek jelentős történelmi tapasztalatai voltak. A fasiszta diktatúra ideje alatt erre erős nyomás nehezedett, képviselőit üldözték. Azokban az időkben sok segítséget kaptunk külföldről, főleg a svéd, német, francia szakszervezetektől. — Hogyan működik egy szakszervezet a gazdasági átalakulás időszakában, és hogyan egy stabil, liberális piacgazdaságban? Eltérőek-e a feladatok? — Amikor a gazdasági válság időszakát éltük, a szakszervezetek nagy erőfeszítéseket tettek a válságból való kilépés érdekében. A sztrájkot, mint legvégső eszközt, csak a legszükségesebb esetben vetettük be. Mikor a gazdasági változások megadták a lehetőséget Spanyolországnak, hogy kilépjen a mély válságból, és a külföldi tőke is belépett gazdaságunkba, akkor megnőttek a szakszervezet által felállított követelmények. — Melyek a főbb érdekvédelmi és gazdasági célkitűzések egy sínre tett gazdaságban? — Spanyolország az európai közösségben az elsők között van a szociális érdekvédelem tekintetében. A cél a szociális védelem felzárkóztatása Európa többi országához — a munkabéreket és a szociális juttatásokat illetően. A multinacionális cégek ne azért fektessenek be Spanyolországban, mert itt kevesebb a bér, a szociális érdekvédelem, és kisebbek a környezetvédelmi költségek. — Hogyan működik a szakszervezet a demokráciában, vannak-e érdekegyeztető tárgyalások, bele kívánnak-e közvetlenül szólni a törvényhozásba? — A szakszervezetek a gazdaság stabilizálódása után már önállósultak a különböző politikai pártoktól, sőt, a történelmi kapocs ellenére szakítottak a szocialista párttal is. Azóta önálló követeléseink — szakszervezeti javaslataink vannak. Most már kérjük a kormányt; hogy üljön le tárgyalni a szociális védelem, a munkalehetőségek. a munkafeltételek, a munkaegészségügy és az adók kérdésében. Fontos sikereket értünk el, jelen pillanatban is tárgyalunk az adórendszer megváltoztatása érdekében, és szerepet kívánunk az állami költségvetés megalkotásában. De maga a törvényalkotás nem a mi feladatunk, direkt nem akarunk a politikában részt venni, az a politikai pártok feladata és felelőssége a Parlamentben. Spanyolországban két nagy szakszervezeti szövetség van, az UCÍr, amihez mi is tartozunk, és a munkásbizottságok. Mind a kettő baloldali irányvonalú. Egy piacgazdaságban, ahol a vállalatokat tőkések képviselik, az európai szakszervezeteknek meg kell találniuk a közös hangot. Ezért támogattuk a magyar rokonszakszervezet. a VDSZ belépését a nemzetközi szövetségünk-be. Várnagy Tamás A szocialista humánum nevében évente egyszer megrendeztük az ő napjukat. Brigádnaplóba jegyezhető formális odafigyeléseink — kellő sajtóvisszhanggal körítve — másságuk hangsúlyozására alkalmas akciók voltak. Rehabilitációs bizottságokat és hangzatos elméleteket gyártottunk, miközben még az emberibb léthez kellő, legalapvetőbb „apróságok" megteremtéséről is „elfeledkeztünk". A többi között arról, hogy úgy építsünk közintézményeket, hogy tolókocsival is megközelíthetők legyenek. Elfelejtettünk legalább mutatóba készíteni olyan lakásokat, amelyekben kétkerekű székkel is mozogni lehet. Megfeledkeztünk továbbá arról, hogy ne csak az exportra készülő Ikarus buszokra kerüljön a nehezen mozgót felsegítő lift..., hogy ne tizedik emeletre kényszerítsünk béna lábú gyereket nevelő, családot..., hogy ne vizes-sötét fáspincében teremtsünk számukra „rehabilitációs" munkahelyet ..., hogy ne taszítsuk ki őket úgy, mint a leprásokat. Évtizedeken keresztül ezt tettük, s ezt tesszük ma is, hivatali és magánemberi minőségünkben egyaránt. Nem sorakoztatok példákat, mi módokon segítik a mozgásukban korlátozottakat a nyugat-európai országokban, hisz nálunk — máról holnapra — úgysem várható változás sem a támogatás módjában, rendszerében, szervezettségében, sőt a szemléletben sem. A külhoni minták felemlegetése helyett inkább egy modellértékű, szegedi kezdeményezés, ami itt és most szót érdeméi. Legalább azért, hogy mindazok, akiknek támogatására hivatott a Probitas karitatív szervezete, tudjanak létéről. A szervezet elnökét, Siklósi Miklóst kértem tájékoztatásra, aki úgymond in medias res — a közepébe vágva — kezdte mondandóját. — Az egész városban nincs egy fogorvosi szék, amelybe rokkant embert lehet ültetni. Nincs számukra speciális orvosi rendelő. A városban, a Il-es rendelőt kivéve, nem találni egyetlen egészségügyi intézményt, ahová tolókocsival bejuthatnának. Persze, felesleges is lenne, hiszen tolókocsijuk sincs. Szegeden mindössze két rokkant mondhat magáénak elektromos tolókocsit. A többi rászorulónak reménye sincs eme „luxus" megvásárlására. — Látom, indulatos. Jogosan, de mégse a hiányokai soroljuk tovább, inkább arról beszéljen, mit vállalt fel az önök alapítványa az évtizede elhanyagolt réteg emberibb életének biztosítására? — A hirtelenjében felsorolt alapvető hiányokat nem véletlenül mondtam el. Az első teendőink között éppen ezeket szeretnénk megszüntetni. Az alapítvány 10 darab elektromos rokkantkocsit szándékozik vásárolni. Megvannak már a felszereléseink egy speciális, rokkantak számára berendezhető fogászati, belgyógyászati és reumatológiai rendelőhöz. Mindezek üzembe helyezéséhez oérelnénk rendelőt, de egyelőre az alapítvány létezését és bérleti óhajunkat felvető levelünkre a városi tanács egészségügyi osztályától nem kaptunk választ. — Jóllehet, olyan magánemberek is az alapítvány mellé álltak, akiknek, hogy úgymondjam, a humánumon kívül semmi közük a rokkantakhoz. — Alapítványunkat eddig is igen sokan támogatták. Liebmann Béla fotóriporter felajánlotta nagy hírű és igen értékes fotógyűjteményét a számunkra. A Liebmannfotóalbum bel- és külhoni értékesítéséből úgy kalkuláljuk, hogy 10 darab elektromos tolókocsit vásárolhatunk. Kligl Sándor és Tóth Valéria néhány alkotását ajánlotta fel, mégpedig azért, hogy ezeket lefotózva, képeslapokon kiadhassuk. A Szegedi Nyomda e képeslapok nyomását ingyen vállalta. A Procontroll számítógépeket adott nekünk, hogy a nyolcadik osztályt elvégzett, mozgáskorlátozott gyerekek ezeken a gépeken tanulhassanak számítógép-kezelőnek. A támogatók között még kiemelést érdemel a Vidia és az Ikarus, valamint a Csongrád Megyei Tanács egészségügyi osztálya. Az alapítvány szempontjából igen fontos Gregor József személye, aki elvállalta az alapítvány tiszteletbeli elnöki tisztét, s egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy ne népszerűsítené karitatív szolgálatunkat. — A Szabadtéri Játékokon — minden esté ott láttam a Probitas mentőautóját. Nyilván nem a színházi ügyelet kedveért vásárolták? — A Mercedes mentőt a Segítőkész Mentőszolgálattól kaptuk. A Belügyminisztérium újította fel. A rendőrség vállalja rendszeres szervizelését. A tűzoltóság garázst, sofőrt és a mentővel dolgozó ügyeletes személyzet számára helyet biztosított. E mentőautó — azon kívül, hogy most ügyeletet vállalt a Játékokon — rokkantak szállítására —, úgymond betegtaxiztatásra használtatik. Mert mondja meg, ha egy mozgáskorlátozott ember meg szeretné látogatni a klinikán hónapok óta fekvő édesanyját, akkor oda vajh ki szállítja el? Netán családi eseményre szeretne eljutni, esetleg egy közeli városban élő rokonánál kíván néhány napot eltölteni, vagy templomba elmenni. Ez a mentő ilyen szállításokra is vállalkozik. — S a szociális utaztatáson kívül? — A szegedi gyermekklinika műszereivel, orvosaival és nővéreivel közösen vállaltuk, az életveszélybe került csecsemők Szegedre szállítását a dél-alföldi régió különböző városaiból. Fontos ez azért, mert igen sok esetben a párnapos újszülöttek életben tartására itt, a szegedi gyermekklinikán van a legtöbb esély és remény. — Aki a betegtaxíztató szolgáltatásra tart igényt, hol keresse önöket? — Néhány napon belül a Délmagyarországban állandóan szerepel majd a szociális segélykérő központunk telefonszáma. K. K. D. M. Thomas: A fehér hotel Hz évtized angol regénye Fehér hotel valójában nincs is, csak csupasz test van. mely Freud szerint az anya teste, szerintem egy higgadt őrülté, akit Donald Michael Thomasnak hívnak, mert ez a regény nem csupán egy hisztérikus nő szexuális, önmegalázó szenvedélyéről tanúskodik, hanem krónikásának vágyálmairól és perverzióiról is. Mint általában a jó könyvek. Csak néha ezek a kéjes képzelgések már nem csupán keresetkiegészítés céljából, vagy az írás nélkülözhetetlensége miatt készülnek, hanem azért, mert megalkotójuk maga is beteg, akár Lisa Erdman. a mellét és petefészkét fájlaló ágy-kaszszandra, aki a jövőjét péniszek érintése közben képzeli el. Kíváncsi vagyok a jó öreg, örökké szivarozó Siegmund Freud, az egyik szereplő, mit szólt volna, ha elolvassa. Talán belemagyarázta volna,hogy D. M. Thomas titokban kivégzésre ítélt, félig zsidó akart lenni és mindig is vonzódott saját neméhez, akárcsak Izrael gyermekeihez (egy Freudtól minden kitelik). Átlapozva a világirodalom nagy pornográfjait, pl; Apollinaire tizenegyezer vesszőjét vagy de Sade unalomban hentergó bűnregényeit, vagy mondjuk Weöres Fairy springjét — mindegyik ironikus mű; vagy úgy, hogy szinte bűzölög attól, hogy direkt undort keltsen, vagy könnyedségénél, bajos és varázslatos hangjánál fogva — ezek a művek megbocsáthatóak. D. M. Thomas regénye, imély azáltal lesz humoros, hogy önmaga paródiájává válik: nem! Bűvészmutatvány. Egy jól felkészült író mesterkedése, hogy bűntudatot érezzünk. Tökéletes kivitelben. Csak a regény végén tűnik néhány rész fájdalmasan tökéletlennek és feleslegesnek. Mégis. Amint lerakjuk, el is felejthetjük. Nem állítom, hogy de Sade Justine érdekesebb, mégis annyival jobb, hogy 200 éve íródott, amikor még az erkölcsök (ha jól tudjuk) apácaruhába öltözött prostituáltként mutatkoztak meg. Ma a fekete ruha oda, hiszen ki is hinné el rólunk? Talán csak D. T. Thomas. Ujjakról és méhekről fabrikált képei és talán a buja fehér hotel is nem többek az izzadság jelképénél. Verejtékezés: írás közben és ... közben. Tűnődöm az angolszász irodalomról, melynek (állítólag) egyik legjobb regenye ez: az amerikai irodalomról és filmművészetről már sejtettem, hogy végleg kifulladt, de az angolról... Eszembe jut, mit nyilatkozott Jiri Menzel nemrégen: az amerikaiakat a szórakoztatásban nem lehet utolérni — nekünk közép-európaiaknak a művészet maradt. így lehetséges, hogy szerintem például Konrád György legrosszabb regénye is jobb, a legjobb angol regénynél, most, e különös század végén. „Az volt a hírem, hogy gúnyt űzök a rendszerből" — mondja Menzel. D. M. Thomas nem ismerhetett kicsúfolásra hivatott rendszereket csak a pszichológiát, amely sohasem adhat magyarázatot a népirtásokra vagy a fasizmusra — maximum a per verziókra; de a lábak közé bökött szuronyra sohasem. Egy dolgot mégis dicsérnem illik, ha végig bántalmaztam a Müvet; talán csak azért, hogy megnyugtassam magam, hogy mégsem vagyok ilyen megátalkodottan gonosz, Közép-Európa-imádó — kitűnő — ha más nem is — az alkotás fordítása is rendkívül találó; a címlap is. (Most már • megnyugodtam . . Ennyi dicseret talán elég is lesz) Kolosai László