Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-03 / 191. szám

80. évfolyam, 191. szám 1990. augusztus 3., péntek Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint Nincs béke az olajiák alatt Irak lerohanta Kuvaitot — Ma választ köztársasági elnököt a Parlament — A jó munka elismerése: szabadság — Gyárak, válófélben — Sütő András Szegeden A

z ember már olyan —, annyira a békés forradalom gyermeke, a békeviselt generáció tagja, oly távol nőtt fel a helyi konfliktusoktól —, hogy alig tudja képzeletének képernyőjére idézni a háborús jeleneteket. Most megteheti — ismét egy borzalmas tragédia: Irak lerohanta Kuvaitot. A háttérben a gazdaság, a milliárdokat jelentő arab kincs, az olaj. Itthon fontos állomáshoz érkezett az országgyűlési munka. A vasárnapi eredménytelen népszavazást követően ma, pénteken délelőtt köztársasági elnököt választ a Parlament. A személyhez aligha férhet kétség. Hasonlóan előrelépésnek tetszik, hogy tegnap bejelentették: várhatóan a jövő hétre olyan stádiumba kerül az önkormányzati törvény, hogy sor kerülhet a szavazásra. S ha jól végzi dolgát a képviselők többsége — mert egyesek már kivették a jól megérdemeltet — akkor elmehetnek szabadságra. Ügy gondolnánk — tegnapi hírünk is ezt támasztotta alá — hogy a csecsemők elleni gaztettek az élet perifériára szorultak körében gyakori. Most kiderült, nagykövetéknél is előfordul. Különben a dabasi rendőrök letartóztatták az előző nap megtalált elhagyott csecsemő anyját. Takács Katalin 21 éves román állampolgárt, aki terhesen, a zöld határon érkezett hozzánk 1989 telén. Indulatos válasz Kéri Kálmánnak Napirend előtt felszólalásokkal csütörtökön délután folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka. Az els5 napirenden kívüli felszólaló Torgyán József, a Kisgazdapárt frakcióvezetője magánjellegű tajvani útjának tapasztalatairól tájékoztatta képviselőtársait. Lelkes beszámolójára hidegen reagált Katona Tamás (MDF) külügyi államtitkár, hangoztatva: magánjellegű útról a sajtóban, és nem az Országgyűlés plénuma előtt kell beszámolni. A következő napirenden kívüli felszólaló, Solt Ottilia (SZDSZ) lavinát indított el, amikor pártja nevében élesen elutasította Kéri Kálmán (MDF) képviselő minap megfogalmazott gondolatait. Mint ismeretes, a 89 éves tábornok — a ház „doyenje" — úgy vélekedett parlamenti felszólalásában, hogy a horthysta hadsereg lényegében igazságos harcot folytatott a bolsevizmus ellen. A szabad demokraták nevében felszólaló Solt Ottilia szerint e kijelentés olyan súlyos tartalmat hordoz, hogy arra a Parlament plénuma előtt kell választ adni. Az elfogadott tárgysorozatnak megfelelően a képviselők elsőként tárgyalták meg az Országos Választási Bizottság jelentését, valamint a népszavazás eredményét megállapító határozati javaslatot. A képviselőkhöz írásban eljuttatott tájékoztató szerint a július 29-ére kitűzött országos népszavazáson 1 087 968-an (a választásra jogosultak 13,91 százaléka) vettek csak részt, s így a népszavazás érvénytelen volt. Ebből következően — az alkotmányban előrtaknak megfelelően — a Parlament választhat köztársasági elnököt. Az elnöklő Szabad György a határozathozatalt követőén bejelentette, hogy a köztársaságielnök-választást augusztus 3-án, péntek 10 órára tűzte ki. A képviselői módosító javaslatok feletti hosszas szavazás után az Országgyűlés elfogadta a helyi önkormányzatok működését érintő alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslatot. Megbeszélés Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke beszélgetésre hívta meg Hankiss Elemért, a Magyar Televízió. illetve Gombár Csabát, a Magyar Rádió elnökét. A Parlamentben csütörtökön lezajlott kötetlen, jó hangulatú eszmecserén Göncz Árpád elmondta: azért hívta meg a két médium vezetőjét, mert hivatalos eskütételükön nem vett részt, pontosabban, nem hívták meg arra. Hangsúlyozta: bár az a tény, hogy Hankiss Elemér és Gombár Csaba a miniszterelnök előtt tette le az esküt, jogszerű volt, mégis szívesen jelen lett volna az eseményen, hiszen kinevezésükkel — amely teljes konszenzuson alapult — felelősséget vállalt. Nem a lánya miatt Györké József volt londoni magyar nagykövetnek nem a lánya miatt kellett hazatérnie — szögezte le az MTI érdeklődésére csütörtökön Hermann János külügyminisztériumi szóvivő. A francia AFP hírügynökség szerint az angol külügyminisztérium szerdán bejelentette Györké József hazahívását, s ezt összefüggésbe hozta a diplomata újszülött unokájának eltűnésével. Az AFP ügy tudja, hogy a nagykövet lánya, Györké Marianna áprilisban gyermeket szült, ám a — talán halva született — csecsemőnek nyöma veszett. Az AFP szerint a magyar rendőrség nyomozásra kérte a Scotland Yardot. A brit hatóságok kérték volna a misszióvezető diplomáciai mentességének feloldását, ám ezt a magyar fél elutasította — vélekedik az AFP. Hermann János emlékéztetett arra, hogy Györké József hazahívásáról már hónapokkal ezelőtt döntés született. A diplomata neve is szerépelt abban a közleményben, amelyben — az új kormány egyik első intézkedéseként — több nagykövet visszahívását jelentették be. A Györke-család azóta haza is költözött. A diplomáciai mentesség feloldásával kapcsolatban a magyar Külügyminisztérium egyébként a diplomáciai szabályoknak megfelelően járt el. A diplomata unokájának eltűnéséről szóló hír egyébként megfelel a valóságnak. Roszol János ezredes, az Interpol magyarországi irodájának vezétője az MTI kérdésére válaszolva elmondta, hogy a Budapesti Rendőrfőkapitányság — újszülött gyermek megölésének gyanúja miatt — vizsgálatot folytatott az ügyben, s ennek során természetesen kihallgatták Györké Mariannát is. A lány beismerte, hogy gyereket szült, ám a csecsemő — szerinte holtan jött a világra, „így" 6 a holttestet egy kukába dobta. Mindez Londonban történt, ezért a magyar rendőrség a tetem felkutatásához az Intérpolon keresztül segítséget kért. A brit rendőrség sem lelte fel a csecsemő földi maradványait, így a magyar hatóságok — bizonyíték hiányában — az ügyet lezárták. (MTI) Bűncselekmények a szülészeten Van remény! Van rá remény, hogy még ezen a héten sikeresen befejeződik az önkormányzati törvényjavaslatok vitája, s megszülethetnek a törvények — mondotta Szabad György, az Országgyűlés megbízott elnöke csütörtökön, a Parlament munkájáról tartott sajtótájékoztatón. Bár még csütörtök délelőtt is üléseztek a bizottságok, közelinek tűnik o sikeres egyeztetés, minden fő kérdésben megegyezés várható. Kedvezőnek tartotta, hogy jelentősen csökkent a módosítások száma. A Ház elnöke közölte, hogy megkapta az Országos Választási Bizottság jelentését a népszavazásról, amelynek eredményét a csütörtöki plenáris ülésen ismertették. Az eredmény ismerete a jogi feltétele annak, hogy sor kerüljön az elnökválasztásra: az már bizonyos., hogy a köztársasági elnököt az érvényes alkotmányos döntés értelmében a Parlament választja meg: pénteken. A piarlaimenti munka hatékonyságáról szólva Szabad György elmondta, hogy augusztus 1-jéig az Országgyűlés összesen 9 új törvényt alkotott, 18 törvénymódosítást fogadott el és 22 országgyűlési határozatot hozott. A tájékoztatóban szó volt arról is, hogy várhatóan napirendre kerül a pártokról, illetve a pártok gazdálkodásáról szóló törvény módosítása is, amelynek lényege, hogy a parlamenti, illetve a Parlamenten kívüli pártok a jövőben negyedévenként ne utólag, hanem előre kapják meg a működésükhöz szükséges költségeket Bűnvádi eljárást indítanak foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés alapjos gyanúja miatt dr. Kiss Csaba, a budap/esti Róbert Károly Körúti Kórház II-es számú szülészeti-nőgyógyászati osztályának főorvosa ellen. A kórház szülészetén történték bűncselekménynek minősíthetők, ezért az érdekeltek azonnali felfüggesztését kérte a Magyar Orvosi Kamara, valamint azt, hogy a kórház élére — az ügy kivizsgálásáig — miniszteri biztost nevezzenek ki — jelentették be csütörtökön, a Népjóléti Minisztériumban. A' sajtótájékoztatót annak ka picsán tartották, hogy a Képes 7 múlt heti száma a miniszterhez írt nyílt levélben tárta fed a Róbert Károly Körúti Kórház II-es szülészetén történt tragédiák hátterét, dr. Kiss Csaba főorvos felelősségét. Az ügyben dr. Surján László miniszter azonnali kivizsgálást rendelt el. Felszólította az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet igazgatóját az ügy felderítésére, s felkérte a Magyar Orvosi Kamarát az etikai kérdések tisztázására. Legutóbb egy lambikbébiterhesség életképies ikerpárja vesztette életét, s az anya a terhességi mérgezés következtében kapott súlyos fertőzések miatt pillanatnyilag is életveszélyes állapotban van. Amennyiben a 34 évés asszonyt sikerül is talpraállítani, agy- és máj károsodása oly mértékű, hogy normális életre képtelen lesz — közölte a miniszteri kabinet munkatársa, aki részt vesz az ügy kivizsgálásában. A koraszülés várható volt, azonban azt többször leállították. A kórháznak nincs koraszüléshez megfelelő háttérrészlege, így a szülő aszszonyt át kellétt volna szállítani az ilyennel rendelkező intézménybe. A császármetszést akkor végezték él, amikor az egyik magzat már halott volt, s mindkét magzat egyértelműen a terhességi mérgezés következtében vesztette életét. A kórház főorvosi értekezlete a cikket rágalmazásnak minősítette. Ezzel egyidejűleg a család hozzátartozóinak egymillió forintot ajánlottak fel. (MTI) (Az összeállítás a 2. oldalon folytatódik.) Fájhat-e más baja? A társalgás hűvös baráti légkörben zajlott, mondhatnám a megszokott frazeológia helyett, annál is inkább, mert politikáról folyt az eszmecsere. Manapság kevésbé árnyaltan és kevésbé színezetten mondja ki az ember a véleményét, így aztán az efféle csevelyek hangulata mindennek nevezhető, csak melegnek nem. Művészek ülték körül az asztalt, és szidták a kommunistákat. Szidták az elmúlt eltékozolt négy évtized miatt, a megbocsáthatatlan bűnök, a vétkek, a hibák, a tévedések miatt, az egész, csaknem emberöltőnyi csőd miatt. Emlékképek sorjáztak elő börtönbe zárt rokonokról, vagyonuktól — házacskájuktól, műhelyüktől, földjüktől — megfosztott szülőkről, elhurcolt és megvert, vagy soha viszont nem látott szomszédokról. Szenvedésről, könnyről, félelemről, szegénységről, furfangos haszonlesőkről és a kedvező szelet kifogó, ügyes karrieristákról. A társaság egyik nemrég még exponált egyénisége mindeközben szótlanul, elmélyülten tanulmányozta az abrosz mintáit. S amikör a sikeres, a világ sok színpadára meghívott, ismert és elismert művész is beállt a múlt rendszer dühödt ócsárlói közé, a hallgatag úr fölcsattant: „De kérlek, neked ugyan mi bajod volt a kommunistákkal?" A légkör a hűvösről fagypiont alá süllyedt. Pusztán a kérdés is bénító volt, hisz itt egészen másról volt szó. Olvasok egy csipkelődő, ám megsemmisítőnek szánt megjegyzést Torgyánról. Torgyánról, akinek egyéniségét, stílusát lehet minősíteni így vagy úgy, az egész embor lehet szimpatikus vagy elviselhetetlenül ellenszenves, vitatni azonban csak szavai igazságtartalmát lehet. Az tény, hogy a bolse vita olyan ellentéte a dolcse vitának, mint a víz a tűznek, mint nyomor a dőzsölésnek... S, hogy sokszor ágál a bo'sevikok ellen, hogy ha csak teheti, fölemlegeti tetteiket? Negyven évig hallgatott. Akárcsak a meghurcoltak, a megkínzottak, a bebörtönzöttek, a kifosztottak, a félelmükben megnémultak, a tönkretettek. Akik nemcsak a szavak súlya alatt szenvedtek, némelyek életüknek minden napján. Enyhe, igazán méltányos ellenszolgáltatás ez. S hogy Torgyán teszi ezt, akinek a fejéhez vágják, hogy úgymond „nem sokat szenvedett a bolsevikoktól?" Nézőpont kérdése: ha így igaz, az én szememben az egyenesen erény, hogy ennek ellenére azonosulni tud a szenvedők véleményével. Azért, mert valaki — korának, szerencséjének köszönhetően — saját bőrén nem érezte az ütlegeket, px>rcelántányérból ette szoba-konyhájában a rántott levest, míg másoknak bádogedénybe töltötték ugyanazt egy munkatáborban, mert tudatlanságában nem félhetett szülei helyett is az éjszakai autóajtó-csapásoktól, mert tanulhatott, mert dolgozhatott, mert egyáltalán életben maradhatott, attól még fájhat neki mások halála, igazságtalan elítéltetése, meghurcoltatása, reménytelensége, méltánytalan mellőzése. Attól, hogy néhány nem behódolt művész, tudós, tanár, sportoló vagy kiváló mester létezhetett, dolgozni és élni hagyták ebben az országban, kevésbé jellemzi a politikai rendszert, mint az általa teremtett körülmények között is ép gerinccel helytállni igyekvő embert. Az talán mégse írható egy korszak javára, hogy nem mindegyik polgárát, tehetségét csukta börtönbe, tette lehetetlenné, pusztította el fizikailag vagy csak lelkileg. Csak lelkileg — mondom, holott tudom, éppen azok, akikből az együttérzést nem tudta kiirtani az elmúlt néhány évtized, érzelmeikben, idegeikben megszenvedték mások nyomorát is. Talán a magukét is. Honnan is tudná a 30-40 évet bársonyszékből szemlélő, hogy miféle erőt faló buktatókon vergődtek át azok, akik kizárólag tehetségük, megszállott munkamániájuk révén jutottak el a fapadostól kevésbé kényelmetlen — ám mégsem oly puhán párnázott — ülésekig, mint az övék. És olyan úton, amely nem segítő jóindulattal van kikövezve, s amelyet mégis egyenes derékkal jártak végig. A kérdés jogossága ellén berzenkedem, az ellen, hogy itt most még önzőbbé nevelődjék egy ország. Hogy olyan emberségtől, erkölcstől idegen nézetek burjánozzának el, amelyek szerint nekem 'nem fájhat a más baja. Márp>edig föltételezem — minden jóérzésű embernek fáj Auschwitz, fáj az éhező afrikai gyerekek halála, fáj minden, magyarokra és bárkire — sújtott botütés, fáj minden igazságtalanság, akkor is, ha más szenvedte el. Es ha fáj; fölháborít. Ha fölháborít; elítélem. S ha elítélem: én magam nem leszek az okozója. Ha a kérdezők is így gondolják, talán kevesebb lesz errefelé a baj és a fájdalom. S ha nem? Ha még mindig nem? Chikán Ágnes Szombati magazinunkban — Mérsékelten indiszkrét interjút olvashatnak Pitti Katalinnal; — megemlékezünk a Kölcsey-évfordulóról és Alsóváros búcsújáról; — szólunk a „békepapok" megítéléséről; — és a családokat érdeklő témákról (Üjszászi) \