Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-19 / 207. szám

( 1990. augusztus 19., vasárnap Hangsúly Két huszadik századi magyar kaland Székely Gulyás László Bris­banettól 200 kilométerre lakik a keleti parton, egv kis auszt­rál településen. Szülőföldjén. Erdélyben újságíró volt. a két háború közt méltán híres Brassói Lapoknál dolgozott. Bár nem harcolt, csodával ha­táros módon élte túl a második világháborút: az alakulatát ke­reső magyar zászlóst szállító vonatot szétbombázták az an­golok, ő azonban életben ma­radt, amerikai hadifogságba került. Miután hallotta, hogy az amerikai hadifoglyokat ha­zaszállító szerelvények egye­nesen Szibériában kötnek ki, úgy döntött, Németországban fog letelepedni. Történetünk itt kezdődik. De ahhoz, hogy elkezdődjék, ismernünk kell néhány fontos előzményt, még Erdélyből, a háború idejéből. Gulyás úr negyvennyolc év távlatából is csillogó szemekkel beszél az erdélyi vidékről; mint any­nyian, kik onnan származnak, ó sem felejt el egyetlen székely falucskát, vagy ismerős nevet sem. — Édesanyám egykori vő­legényével — az apámmal való találkozás miatt nem ke­rült sora házasságra. — Bras­sóban találkoztam 1942-ben. Az illető, akinek a nevét, bár meghalt, inkább nem közöl­ném, a székelyföldön, Berec­ken született, s mint csempe­kályha-késjritó dolgozott. Sze­rencsétlen magánélete, és egyebek miatt elkeseredésé­ben öngyilkos akart lenni, de mégsem tette, inkább úgy gondolta, felajánlja életét ha­zájának és magyar titkosiigy­nöknek jelentkezett. Jól vé­gezhette munkáját, mért évek múltán úgy tartották számon. Titkok ideje mint Magyarország egyik leg­jobb kémét. Hogy közben mi történt, azt természetesen nem lehet tudni, hiszen egyik titkosszolgálat sem köti a pol­gárok orrára, hogy miként ta­nít be és léptet elő beosztotta­kat. Amikor tehát '42-beti Bras­sóban meglátogattuk, r szívé­lyesen fogadott bennünket, hosszú ideig beszélgettünk mindenféléről. Valahogy a ro­konszenvébe fogadott. A la­kásában sok emléktárgy volt, mondhatnám, kiállítva, ö ezekről beszélt és válaszolga­tott a kérdéseimre. Amikor egy különösen szép fénykép­tartóról kérdeztem, elgondol­kodva nézett rám, és komo­lyan megesketett, hogy amit hallok, azt míg ó él, nem mondhatom el senkinek. Én megfogadtam. Akkor mesélte el, miként lett titkosügynök, s mi a fényképtartó története. Akkor nyáron kapta a megbí­zatást. Hitler a vele szövetsé­ges országoktól nemcsak kato­nai segítséget, hanem kéme­ket, ügynököket is kért. Ma­gyarországtól az én beszélge­tőtársamat kapta. A németek adtak neki egy lezárt borítékot és repülőre tették. Ahogy el­mondta, valami messzi tájra kellett repülnie, mert több órát töltöttek a levegőben. Le­szállás után közölték vele fela­datát. azzal otthagyták ellen­séges területen. Ez elég titok­zatosan hangzik, de nekem úgy mondta, fontos üzenetet kellett továbbítania egy beépí­tett embertói, és az a bizonyos üzenet arra vonatkozott, hogy Németországnak szovjet tá­madástól kell tartania. A munka elvégzése után juta­lomképpen kapta a fénykép­tartót. Berlinben, ahonnan nemsokára visszatért Magyar­országra. Mi köze van neki a későbbi németországi esethez? Rámbízott egy hétpecsétes titkóf, amit nekem őriznem kellett. Őriztem is, egész a há­ború utánig, mikor.Németor­szágban, egy romos bajor vár látogatása közben összeismer­kedtem a vár gondnokával, Ottó Kraussal. O volt a gond­nok a háború alatt is. Gyanús volt. hogy nem akar a vár történetéről beszélni, azt sem akarta elárulni, miért romos a vár. Kíváncsi voltam, hát fela­jánlottam az én titkomat az övéért. Ráállt az alkura, és megesküdtünk egymásnak, ugyanúgy, mint' 42-ben a titkosügynöknek, hogy csak a másik halála után beszélünk a másik titkáról. — Kraus már nem él? — Pár éve meghalt, de en­gem a halálhíre csak nemrég ért utol Ausztráliában, így hát elmondhatom a történetet. — Kíváncsian várom. — A háború végén hirtelen SS-tisztek szállták meg a vá­rat, és Kraus szerint híradós­központot szereltek be. Meg­indították a szirénákat, s min­denkit leparancsoltak a pin­cébe. Krausnak ez gyanús volt. hiszen, a közelben nem tartózkodtak szövetséges csa­patok. így hát felmerészke­dett. és mert ismerte a felve­zető alagútrendszert, eljutott a vártemplorflba. Itt egy falba épített táblácskát kellett elfor­dítania, hogy láthassa, mi tör­ténik odabent, a lovagterem­ben. Amit látott, — ha igaz volt — valóban halálos titok volt. A halottnak hitt Hitler, Bormannal és Éva Braunnal beszélgetett. Nemsokára egy repülőgépet látott a vár bejá­ratánál felszállni, azon szállít-' hattákel őket. — Hitlerről úgy tudni, hogy öngyilkos lett, teteme pedig elégett. — Igen, de emlékszem, ezt a háború után nem hitte el senki. Akkor hallottam, hogy egy olasz tudós is kétségbe vonta, hogy valóban a Hitleré lett volna az elégett holttest. A fogsora miatt kételkedett, azonkívül, azon a holttesten stoppolt zokni volt. Nem való­színű, hogy a führer ilyet vi­selt. Állítólag Argentínába szállították a bajor Leuchten­berg várából. — Akár igaz, akár nem, meglehetősen romantikus tör­ténet. — Én kutatom az igazsá­got. Birtokomban vannak bi­zonyos írásbeli és szóbeli bizo­nyítékok, el fogok látogatni Leuchtenbergbe is. a fényké­pek és a vár alaprajza alapján, minden adat hitelesnek tűnik. Ausztráliában már megírták a dolgot, nagy feltűnést keltett, a rádió és a televízió is foglal­kozott vele. Azt szeretném, ha az egész történet Erdélytói Németországon keresztül, Ausztráliáig bizonyítékokkal együtt a nyilvánosságra kerül­hetne könyv alakjában is. Panek József Könyv, amely megrengeti a világot Égy hódmezővásárhelyi fiatalember — Mónus Áron, akkor a szegedi egyetem matematika szakos hallgatója — 1957. január 17-én átlépte a magyar—jugoszláv határt (innen oda). „Aktívan szimpatizál­tam a forradalommal" — indokolja szűk­szavúan tettét, amikor szerény vásárhelyi otthonában nem mindennapi élettörténe­tét adja elő a szűkszavúsággal egyébként nem vádolható matematikatanár-tózsde­tanácsos-majdnemszabadkömúves­..majdnemkém"-magángazdáIkodó. De haladjunk sorjában. Szabadkáról Svédor­szágba. majd a dél-afrikai Johannes­burgba utazott, közben mindkét ország­ban, 2 — 2 évig egyetemre járt. 1960-ban már Párizsban él: a hatvanas években, különböző francia egyetemeken oktat, így a Renncs-i egyetemen, a párizsi egye­tem rheims-i természettudományi karán, majd a bányamérnoki főiskolán. Innen egy könyve miatt — amelyben azinfark* tusnak és öngyilkosságnak álcázott egye­temi gyilkosságokról szólt — elbocsátot­ták. Nehéz helyzetbe került — átmeneti­leg. Hamarosan azonban rámosolygott a szerencse: tózsdetanácsos lett. s jó szak­ember lévén, hamarosan némi vagyonra tett szert, melyet egy genfi bankban he­lyezett el. 1974 óta ennek kamataiból él. könyveket ír. amelyek még nem jelentek meg. Beszélgetésünk apropóját egyéb­ként azon könyve szolgáltatta, amely szinte már kész. kéziratát a genfi bank páncélszekrényében órzi. s csak annyit állít dióhéjban róla, hogy — amennyiben valószínűleg rövid idón belül megjelenik Svájcban francia nyelven, s reméli, ma­gyarul is — ár fogja alakítani majd az egész történelemszemléletet. Egy magyar matematikatanár — aki mellesleg a francia írószövetség tagsági igazolványát lobogtatja kezében előttem Hódmezővásárhelyen — megváltoztatja az egész történelemszemléletet? Furcsa dolgokat beszél ez az-ember — goiído­lom; ám minden állításához leveleket, bírósági végzéseket, más dokumentumo­kat keres ki valamelyik dossziéjából, s az orrom alá dugja Sajnos — nem tudván franciául — közülük csak a magyar nyel­ven írottak valódiságáról tudok meggyő­ződni. Az alábbiakban többszöri, hosz-' szas és igen csapongó beszélgetésünk egy részjetét adom közre. — Egy mondatban össze tudná fog­lalni, miről fog szólni ez a könyve? — A nemzetközi szabadkőművesség által az utóbbi két évszázadban elkövetett bűntettekről és gaztettekről.. — 5 miért változtatja meg történelem szemléletünket'.' — Bebizonyítom, hogy a szabadkőmű­vesektől ered az a hazugság, mely szerint a történelmi szükségszerűség mozgatta évszázadok folyamán az emberiséget. — Ha jóI emlékszem,.a történelmi szük­ségszerűség tulajdonképpen marxista ka­tegória. — Marx. Engels és Éenin szabadkő­művesek voltak: s közvetlen környezetük is. A szabadkőműves összeesküvés célja, hogy továbbra is az ó kezükben összpon­tosuljon a teljes hatalom az egész világon. Hitler hatalomrajutásában, a zsidó, Holo­caustban is kimutatható a szabadkőmű­vesek szerepe. A könyvemben ugyanak­kor az elmúlt éviized konkrét ügyeiről is írok. a genfi bankban őrzött dokumentu­mok alapján, melyeket fakszimile közlök majd. — Honnan jutott hozzá a dokumentu­mokhoz. ismeretekhez? — Engem is megkíséreltek ^beszer­vezni egy franciaországi szabadkőműves páholyba, amikor tőzsdetanácsos voltam. Egyik ismerősöm pedig — szintén sza­badkőműves. — 1985-ben átadott nekem egy csomó dokumentumot. Rá egy hétre meggyilkolták. Jómagam ezckbóT30 lap­nyit megküldtem a francia igazságügymi­nisztemek, Svájcból. -Ekkor ugyánis Gentben eltem. — Miért költözött oda? — A szabadkőművesek elél menekül­tem Tudomásomra jutott -hogy a francia szabadkőművesek merényletet kísérel­nek megellenem. Ezek utan egyébként a francia titkosrendőrség is zaklatott. Egyébként rá akartak venni arra. 1iogy kémkedjek Magyarország és Svájc ellen. Természetesen erre nem voltam haj­landó. |988óta Magyarországon élek. — Mi a véleménye a honi politikai vál­tozásokról? — Nagyon nem szeretném, ha a pártál­lamot egy páholyállam váltaná föl. (El­végre a pártállam is eleve úgy működött, mint egy páholyállam.) Franciaország­ban. Olaszörszágban az egész közéletet, az összes pártot átszövi a szabadkőmű­vesség. tökéletesen mindegy tehát, hogy melyik párt van hatalmon, mindenkép­pen ez a pártokon felüli elit gyakorolja a hatalmat, — Mdsodjk hazájába. Franciaországba mikor tér vissza? — Először Svájcba utazom, mégpedig a napokban, könyvemet kiadatni. Bizto­san hallotta, hogy Magyarország és Svájc között, augusztus 22-évcl megszűnik a vízumkényszer. A svájciak ugyanig — nyilván a szabadkőművesek hatására. — egy ízben megtagadták tőlem a beutazási vízumot. Ennyi az általain ellenőrizhetetlen tör­ténet (egy része). Ami viszont egészen biztos: alanya a magyar sajtóban idén több ízben is kifejtette a szabadkőműve­sekről vallott nézeteit; egyik cikke miatt — rágalmazásért — perbe fogta őt dr. Galambos István, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy elnöke. A pert Mónus Áron nyerte — inásodfokon is. Jelenleg a vásárhelyi Marx técsszcl peres­kedik. a szüleitől örökölt földet kívánja visszakapni; hogy azon testvéreivel együtt gazdálkodjon. Elgondolkodtam; mi lenne most Mó­nus ur. ha '57-ben nem kellett volna az országból távoznia? Matematikatanár a Bethlen gimnáziumban? Sandi István Amikor Bernie Ecclestone. a Forma — 1 istálló királya és Siklós Csaba miniszter megegyeztek abban, hogy a Hungaro­ring a következő öt évben is fogadja a világ legjobb autóver­senyzőit, kezet fogtak. Ennyi. Közölték a kézfogás fényképét az újságok, melyek azt is megírták, hogy nincs kézjegy, nincs papír. Szokatlan dolog ez Kárpátok karéjozta világunkban, hiszen évtizedeken át az aláírások, a ..kézjegyükkel látták el" — pillanatok, a parafálások és ratifikálások ünnepi eseménye­ivel volt tele a tévéhíradó. S most tessék, megegyeztek, kezet rá! Mint úriemberek között szokás. Csak nem. visszakapja becsületét a szó, hitelét a szó. presztízsét a szó?! Mint egykoron a becsületszó? Melynek megszegése hajnali erdőszélek párás homályát idézte egvüttérzó. de sokat próbált párbajsegédekkel, füs­tölgő pisztolycsövekkel, fehér ingen átszivárgó vércsermely­lyel. Vagy kulcsrazárt szobát, szűkszavú búcsúlevéllel hom­lokhoz emelt hidegvassal. Legfeljebb annyi esélyt adva'önma­gának a szószegó. hogy a forgópisztoly hatos tárába egyetlen golyót helyezett. Egy a hathoz esélyt még ma is elfogadhat­nánk a szavak becsületének helyreállításáért folytatott erőtlen elszánásainkban. Mert talán soha ennyi szó. soha ennyi üres retorika, soha ennyi szélnek eresztett magánigazság, soho ennyi alaptalan ígéret. Soha ilyen bizonytalanság „szó­ügyekben". Hydc Park-ország tragikomikus képe körvonala­zódik. Ahol mindenki saját szavainak igazát hirdeti, csak azt hallja szívesen, s amely könnyűnek találtatik az elsó húzóski­lónál. Ahol önálló életre kelnek kiüresedett szavak. Megígérte a barátom, hogy a nyár elején segít összeállí­tani a könyvespolcomat, hónapok óta dobozokba zárt kötteim végre fellélegezhessenek, s alkalomadtán beléjük is lapozhas­sak. Anyag együtt, terv kész. az ígért időpontban csak ó hiányzik. Hetekig, hónapokig se jelentkezés, se telefon. Vcgre találkozunk: neki is van dolga, különben is. ráerőltet­tem a melót, nincs neki erre se ideje, se kedve... Mit tehetek? Csak megegyeztünk... Ismerősöm boldog, végre elkezdi az építkezést. Nem lesz gond, sok a haver, segítenek. Az alapásás elsó napján alig fértek egymás lapátnyelétől. Megették a finom paprikást, megitták a négy láda sört, jól elhülyéskedtek. Másnap a gazda egyedül nyomta az ásót a fölpiszkált földbe. Mester után szaladgál szusszanásnyi idejében, s váltig hajtogatja: papirt csinálunk... „Egykori főnököm barátságunkra hivatkozva hívott maga mellé helyettesnek. Szabad kezet kapsz, csináld, ahogy jónak látod — mondta. Másfél év után meggyűlölt, mert menni kezdett a dolog, a kollégák szerettek, a visszhang engem igazolt. Nagyon aljas és ravasz módon csinált ki. Kihúzott alólam egv papírt Kiagyalták azóta megbukott MSZMP-s nagyfőnökeivel. hogy erre a munkakörre nincs is szükség, a vezetői munkakörök racionalizálása meg dicsé­rendő tett is„ tgv hát. ..munkaköre megszűnt" címen tettek lapátra" — mesélt ismerősöm. Ismerős a történet nekem is. A barátság záloga — vonhátnánk le "a tanulságot — a pafiír. a zálogccdula. A következő kör immár közélet. Olvasom a Mai Nap­ban. hogy Gyulay Zoltán, az A Hét űj szerkesztője interjút adott a Nap Tv-nek. Ám nem járult hozzá, hogy a szavak nyomtatásban is megjelenjenek. Mert a szó elszáll, az írás. megmarad? Ennyire ragaszkodnunk kellene a keleti félteke rituális beidegződéseihez, vagy úgy kellene beszélnünk, hogy ne tartsunk annak maradandóságátói?! Idézzek-e mai pártve­zetők. aktivisták nemzethez intézett szózataiból, soroljam-e az elmúlt két esztendő szavakban testet öltő nemzetmentő, országfelemelő ígéreteit Ribánszky Róberttől Torgyán Józse­fig? A retorika ósi alapeleme, hogy a szavak sajátos rende­zése, hatásos előadása olyan tömegpszichózist képes terem­teni, mely elhomályosítja a szavak mögötti tartalom igazság­magjának kontrollálását. S ez a nemzet még örül, hogy kimondják helyette sérelmeiket, vágyaikat, reményeiket, hisz az ígéreteknek. Még nem kér számon. Még his/. A szó mágiája visszatérőben. Még nem látja, mi van a szavak mögött, még nincs tisztában azzal, ki van a szavak mögött... Kerti szobor Varga Mátyás kiállítóházának >idv arán

Next

/
Thumbnails
Contents