Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-19 / 207. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 80. évfolyam, 207. szám 1990. augusztus 19., vasárnap ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 5,30 forint Tehéncsöcs a hokedlin Körúti kavalkád - balkáni módra Röszkei piknik Lassan leomló határok Tisza Lajos, Sztálin, József Attila, Lenin — fura névsor. Vajmi kevés közük lehetett egymáshoz a nagy történelmi, irodalmi alakoknak. Hogy most egymás mellé sorakoztak, annak különös oka van: a szegedi kiskörutat „fémjelezték" ideig-óráig mindahányan. Tisza '49-ig, azután a nagy szovjet diktátor telepedett rá Szeged egyik legszebb utcájára. József Attila mindössze félévig jegy ezte a körutat, hogy átadja helyét Leninnek. A fiatalabbak már csak így ismerik. A napokban azonban visszakapta történelmi nevét, s a mostani írás immár a Tisza Lajos körútról szól. Változik a körút is, ahogyan változik a világ. Az egykor viszonylag csendes, esti sétálóknak, kirakatot nézelódőknek helyt adó városrész ma egész nap autótülköléstól hangos. Bábeli zűrzavarban tanítják egymást a KRESZ szabályaira magyarok, szerbek, románok, oroszok, s ki tudja még hány náció turistái. Hol szelídebben, hol kicsit indulatosabban intik egymást, a forgalom és a vérmérséklet ütemétói függően. Az elmúlt hónapokban valóságos balkáni bazár képét öltötte magára Tisza Lajos körútja. A gyalogjárdán autók — legtöbbször a tilosban. Közöttük, mellettük sátrak, viaszosvászonnal letakart hokedlik, házilag eszkábált elárusítókocsik. Az egyiken pólókat kínálnak „mindössze" 299 forintért, a szivárvány minden színében. Bécsi fánkot a másikon, lila. kék, piros hózentróglikat a harmadikon. Csinos fiatal lány ráncigálja magára a pólót, cipót próbálnak arrább egy darabka keménypapíron. Törökországi bazárban látni hasonlót. Közben a villamos percenként csilingel, húsz centire az eladóktól. — Nem félnek? — kérdem az egyiktől. — Mitől? — Nem éppen életbiztosítás itt árulni. — Megszoktuk már. Különben is, mi a baja velünk? — Nekem semmi. A körútról írnék... — Szóval újságíró. Nem mondok semmit — mondja egyikük. — Nem elég, hogy bezáratták a Cserepes sori piacot, most ránk szállnak... Magyarázkodni fölösleges lenne. Inkább odébb állok. Könyvek tucatja a szomszéd asztalon: Tehéncsöcs, Örömlányok nyugdíjban. Néhány centiméterrel odébb Gyermekbiblia, Reformkonyha, Autótérkép. Kicsit furcsa párosítás, de ez van, ha szeretni nem is muszáj. — Kész őrület itt lakni, mióta ez a bazár ide költözött — állít meg egy ismerősöm. — Nem tudom kinek jó ez, ki igényli ezt, de én nem engedném. Pedig az árusok többsége szabályos közterület-foglalási engedéllyel áll ki a placcra. — Csak az idén több mint 200-an kértek árusításra engedélyt — mondja a városi tanácson Mucsi István. — Valósággal megrohamoznak bennünket. A Tisza Lajos körútra kísérletképpen engedtük be az árusokat. Hetvenhárom helyet jelöltünk ki a Károlyi utcától a Lófaráig. Eddig 44 engedélyt adtunk ki, tízen most várnak a sorukra. Újabb roham várható a Cserepes sori piac bezárása miatt. — Mindenkinek van engedélye? — Elvben. De a közterületfelügyelet nem képes rá, hogy percről percre ellenőrizze, ki jogosult itt árulni. Előfordul, hogy valaki egyszerűen csak lerakja a hokedlit és kipakolja a holmit... Kiss Lajos városi főépítész sem örül. A szakember bazár helyett egészen mást képzelne a körútra: — De nem ilyen egyszerű a dolog. Ha kötjük az ebet a karóhoz, hamar ránksütik, vállalkozásellenesek vagyunk. Pedig nem igaz. Nézze csak végig, mit árulnak azok, akik ellátási felelősségre hivatkoznak, amikor az engedélyt kérik: a giccsnek se szeri, se száma. Könyvekből is általában a könnyebb műfajokat teszik az asztalra — ez fogy. — Megoldás? — Egyelőre addig jutottunk, hogy elkészítettünk egy tanulmánytervet. A sok szedett-vedett bódé, tákolmány helyett egységes elárusítókocsikat kellene terveztetni. Reggel kitolnák a placcra, este behúznák valamelyik udvarba. De ez még soká lesz így. Egyelőre marad a bazár — legalábbis így tűnik. S mint mindenütt máshol a kavalkád, a tömeg itt is vonzza a seftelőket, a valutátokat. A körútról nyíló mellékutcákban bizony sok forint cserél gazdát keményebb valutára. Az üzérek a KGST-piac bezárása után a Belvárost célozták meg. Itt forog az idegen, itt a legnagyobb tömeg — itt lehet legbiztonságosabban csencselni, feketézni. — Minket nem igazán zavar ez a kavalkád — mondja Samu Attila, az Androméda Szolgáltató Iroda egyik vezetője. — Februárban költöztünk ide, de nem érezzük a bazár hatását a forgalmunkon. — Azt rebesgetik, szexcentrumot készülnek üt nyitni. — Ez csak szóbeszéd. Úgy tudom, a Bajcsy-Zsilinszky utcában lesz a pornóbolt. — Akkor honnan a pletyka? — Talán azért gondolják, mert partnerközvetítéssel mi is foglalkozunk. De a többi már az ügyfeleken múlik. A túloldalon a Hangulat presszó is kiköltözött az utcára. A terasz fölött öles reklámszöveg: este sztriptízt is láthat a nagyérdemű. Nappal csak ruhapróbát az innenső oldalon. Néha látványban ez is felér egyegy fedetlen kebellel... Rafai Gábor — A magyar kormány a jelenlegi európai határokat nem kívánja erőszakosan megváltoztatni!— jelentette ki nyomatékosan Raffay Ernő honvédelmi államtitkár tegnap Röszkén, azon az Európa-napon, amit az egy évvel ezelőtti „zöld határ" megnyitás évfordulóján rendeztek. Az államtitkár szerint ugyanis határainkon kívül mostanában felerősödtek azok a hangok, melyek szerint hazánknak területi követelései lennének szomszédaival szemben. A tegnapi határ menti piknik azonban egészen másról tanúskodott: magyarok, szerbek- ha mérsékelt érdeklődés mellett is, de — barátságban töltötték el a délutánt a késó esti tábortúzgyűjtásig. Rudi Sova jugoszláv nagykövet elmondta, a népek közötti ellentét nem a falvakban, városokban születik, hanem valahol, valakik felkorbácsolják az indulatokat, pedig a két szomszédos fiép a valóságban barátsággal viselteDeszki ünnep tik egymás iránt. Lezsák Sándor, az MDF alelnöke is jó érzésekkel érkezett a határ menti találkozóra, mint elmondta, így még nem jött a határra, hogy ne kelljen kezében szorongatnia az útlevelet. Igaz, a „zöld határ" most, és itt nem nyílt meg. A mezószéli ünnepen többek között népzenei programokat hallhattak-láthattak az érdeklődők, majd politikai fórumon is feltehették kérdéseiket a két ország diplomatáinak, kormánytisztviselőinek. Bár országszerte az MDF volt a program szervezője, mégsem párteseményként került sor az Európa-napra. A népiek barátsága, a határok átjárhatósága jegyében rendezett röszkei programon az Illés együttes tagjai is részt vettek. (Nagy László fotóján: Az Európa-nap díszvendégei Röszkén: DouglasTownsend ausztrál, Rudi Sova jugoszláv nagykövet, Raffay Ernó államtitkár és Lezsák Sándor. az MDF alelnöke.) Tisztelet az elődöknek A négyórai harangszóval vette kezdetét tegnap Deszken a magyarországi szerbek letelepedésének 300. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség. A faluban élő szerbek az 1859-ben épült pravoszláv templom előtt gyülekeztek. ahol az ünnepi mise után a 300 évvel ezelőtti eseményekre emlékeztető táblát lepleztek le. Ezt követően a helyi mozi előterében megtekintették a Szerbek a Maros mentén című alkalmi kiállítást, mely elsősorban fotódokumentumokat sorakoztatott föl. Bent a moziteremben p>edig a nagy szerb vándorlásról szóló könyvbemutató előadást hallgathatták. Este 7 órakor a templomban már énekelt jugoszláviai férfikórus, valamint Milovan Milicsevity fűvószenekara, a ribiseváci asszonykórus és a Bánát Népláncegyüttes szórakoztatta az egybegyűlteket. A tegnapi deszki szerb ünnepségen megjelent Milán Rankovity, a szerb kormány végrehajtó bizottságának tagja, a kulturális bizottság elnöke, Gvozdán Jovánovity. az újvidéki Vuk Karadzsity alapítvány elnöke, Popovity György, a magyar kormány kisebbségi és nemzetiségi kérdésekért felelős tanácsadója és Sztojan Vujisics, a jugoszláv—magyar kulturális vegyes bizottság állandó tagja. Ma, vasárnap a hagyományos szerb búcsúval és bállal fejeződnek be a hét végi ünnepségek. (Somogyi Károlyné a templomi rendezvényen fényképezett.) V.I.