Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-18 / 206. szám

1990. augusztus 18., szombat Kultúra 7 DM magazin Százéves születésnapjára megújul a Feszty-körkép A látogató az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban járva az Árpád* emlékműtől balra eső mélyedésben egy hatalmas, satorformaju epületet láthat. A jurtára emlékeztető épület — Novak István Ybl-díjas tervező munkája •- lesz majá az otthona a Feszty-körképnek. A nagyertekú — egyidejűleg öt-hat múzeumi kiállításnak is helyt adó — épület költségeit a kormány, néhány tárca és nagyvállalat, valamint a megyei tanács biztosította. Belül lázas munka t'olyrk. mintha építői is szeretnék már maguk mögött tudni a sok határidő-módosítást megért feladatot. A vörös márvány borítású padlókat, lépcsőket még fólia védőréteg borítja, de lassan az egyes szinteken kibontakozik a kiállítások vitrin- és tárolósora. Fel lehet már menni a csúcsba, ahonnan tiszta időben Mindszentig is ellátunk. Minden bizonnyal ez az építmény lesz alföldi 'tájunk legmagasabb pántja. Csak a hengerpalást által körbefogott,60 méter átmérőjű nagyteremben csend honol. A falakon sejtelmesen csillognak a félhomályban a hűtő-fűtő rendszerek csőkígyói. Az 5 emeletnyi magas terem a képet várja. Mint ahogyan azt várják egyre türelmetlenebbül a látogatók is, az emlékpark barátai szerte az országbap. de még ellendrukker,, i is. A II világháború óta hányatott sorsú kép csipkerózsika álma nagyon hosszúra nyúlt. A gyújtóbombák által alaposan megrongált panorámaképet elődeink elég szakszerűtlenül szeletekre vágták, és hengerekre göngyölítve különböző pincékben tárolták. A kulturális kormányzat 1975-ben a Móra Ferenc Múzeumnak adta azzal, hogy legyen gondozója és állíttassa helyre a majdani emlékparkban. Igen. 1975-ben az emlékpark még csak tervek pauszpapírján létezett, az Árpád-emlékmű, az elhanyagolt romok kivételével. Talán sokan nem is gondolják, hogy minden, ami ma ott látható — beleértve az erdő nagy részét is 1978 után „létesült", egyre rosszabbra forduló nemzetgazdasági körülmények között. De térjünk vissza a képhez, amely 1975 után néhány évre az állagmegóvást végzó restaurátorok munkája nyomán ismét a közfigyelem centrumába került. E figyelem helyébe később a szakemberek lieves vitája lépett, amely elsősorban a kép felfüggesztésének módozatai körül robbant ki. Majd ez is elcsendesedett, és mivel a befogadó épület befejezése halasztódott, folytatódhatott a csipkerózsika álom. A körkép életéhen a következő fontos dátum 1988. A Művészeti Alap és a megyei tanács művelődési osztálya ekkor írta ki a restaurálásra szóló pályázatot, amelyre egy magyar és egv lengyel restaurátorcsoport adta be pályamunkáját. 1989-ben az Országos Emlékbizottság -*• a paly azati zsúri véleményét is figyelembe véve — a lengyelek mellett döntött, A kel. majdnem egyenértékű pályamunka összevetése után a legfőbb es ígv a döntő érv az volt: a lengyelek igen nagy sikerrel állították helyre a mienkkel azonos nagyságú es hasonlóan megrongálódott wroclávi körképet. A munkájuk során alkalmazott eljárásokat nemzetközileg vedett szabadalomként publikálták. Az emlékbizottság döntése a lengyeleknek érthetően nagy örömöt okozott és kiváltotta a magyar restaurátorok nemtetszését. Mi jellemzi az emlékbizottság döntése utáni helyzetet? Az epiilet készen áll a kép fogadására; megteremtődtek a restauráció indításának. anyagi-szervezeti feltételei: folyik a lengyel üzleti partnerekkel (Ars Antiqua) igen aprolékos.gyakran taktikázó áralku. E két utóbbi megállapításról kissé bővebben is tájékoztatnom kell az olvasót. Az Országos Emlékbizottság 1989 decemberében nem csak a restaurációról döntött. Felkérte a kormány t, hogy támogassa az emlékpark legnagyobb feladatának megvalósítását. Továbbá a Csongrád Megyei Tanácsot, hogy hozzon létre alapítványt a restauráció anyagi fedezetének előteremtésére. A kormány igen kedvezően reagált, hiszen javaslatára az Országgyűlés 1990-re és I991-te(50—50 millió Ft-ot biztosított restaurálás költségéihez azzal. Iiogv a hiányzó reszt adományokból kell összegyűjteni. Az első évi támogatás átutalásáról a kormány júliusban intézkedett. A Csongrád Megyei Tanács 1990. március 29-t ülésen 5 millió Ft tökev el létrehozta a Feszty-körkep Alapítványt, amelyhez 5 millió Ft-tal hozzájárult a Mezőbank Rt is. mint az alapítványi tőke kezelője. Ez év májusában megalakult a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatójának vezetésével az alapítvány kuratóriuma. A kuratórium tó feladatúnak a restaurációs szerződés tető alá hozását tekinti. Ezen túlmenően egy nagyszabású reklámkampány tervét készítteti elő, amelynek segítségével az országban és határainkon kíviil ismertté szeretné tenni az emlékpark és a körkép (igyét, gondolva a honfoglalás közelgő 1100. évfordulójára és az esetleges világkiállításra is. Á háttérben tehát — ahogy mondani szokás — lázas munka folyik. De mi mindannyian, akik ennek részesei vagyunk jól tudjuk, hogy a kívülállót, a múzeumlátogatót elsősorban az érdekli, mikor láthatja a helyreállított Fesztvkorképei Nos. ez idő szerint 1994-ben. megalkotásának IUU. eieben. mert a restaurációs munka tobb mint négy evet igényel. Szólnom kell meg lengyel partnereink már szóba hozott magatartásáról. Velük a vitat a Ferumon Külkereskedelmi Vállalat bevonásával folytatjuk. A vállalkozásra a két országban Zajló rendszerváltás erősen rányomja a bélyegét Példaként csak a legfontosabb követelményt említem: országaink a rubel alapú külkereskedelem helyett áttérnék a dollárelszámolásra. Nekünk egyelőre mnes dollárunk, de szükségünk lesz rá. Nem zárjuk ki a vegyes költségelszámolás lehetőségét sem. Azzal nem is untatom az olvasót, hogy egy nagyon megrongálódott képzőművészeti alkotás helyreállítására irányuló négyéves folyamat nemzetközi jognak megfelelő szerződésbe foglalása egyáltalán nem szokványos és igen sok buktatóval jár. A szerződés keretében kell kialakítanunk 25-30 lengyel szakember közel 4- éves magyarországi tartózkodásának összes feltételeit. Bízom abban, hogy hamarosan egy aláirt szerződésrőt számolhatok be, de ellenkező esetben is jelentkezem, mert a kuratórium munkájában egyik legfontosabb alapelvnek a nvdtsúgot tekintjük. 8ZABÚ G. LÁSZLÓ a Feszty-korkép Alapítvány titkár a LUCS FERENC NYITJA AZ ARANYKÖNYVET Egy romantikus mecénás AZ ELBONTOTT ÚJRAÉPÜL „Paprikás ház9' az emlékparkban Somogyi Karol,ne felvétele Lucs Ferenc már évekkel ezelőtt beírta nevét a szegcdi kultúrtörténet jelképes nagykönyvébe, mikor ötven festményt ajándékozott a múzeumnak. Most azonban az Aranykönyv első lapján is ott áll majd a neve. hirdetvén az utókornak, hogy adni. meeénásszercpet vállalni nemes lélekre valló cselekedet. Az Aranykönyv lapjaira azok nevét írják majd be. akik tízezer forintnál többet ajánlanak fel a Feszty-alapttványnak a magyarok bejövetelét megörökítő, monumentális körkép helyreállítására. Lucs Ferenc a félmillió iorint értékű kötvény odaajandékózása után. most százezer forint készpénzzel gyarapította az alapítvány tőkéjét. — Ügy tudom, ön sohasem volt krózus. A családja sem volt különösebben gazdag, honnan az adományozó kedve? — Kell hogy valaki ajándékozzon is. Manapság annyira rászoktunk arra. hogy elvegyünk, hogy csak magunknak gyújtsunk. Oly sokan halmoznak értelmetlenül, ugy hogy igazán nem is okoz örömet nekik. Én romantikus nevelesben részesültem. Nyolcvankilenc éves vagyok, de meg ma is emlékszem; gyermekkoromban édesanyám mindig megjutalmazott, hu valakin segítettem. A Feszty-körkép a magyar történelemnek olyan emlékműve, melyei segíteni kell újra életre hívni. Fontos. hogv a kisemberek és a most felnövő fiatalok is kötődjenek hozzá. Ezért született cz uz Aranykönyv is (melynek borítóját egyébként Maver József bőrdíszműves mester készítette es ajándékozta az alapítványnak). Akik kis penzúek. de gyermekük nevere 500, vagy ezer forintot felajánlanak. azok oklevelet kapnak. Felnőve büszkén mutatják majd meg az ó gyermekeiknek uz adományért kapott okmányt. A tehetősebb emberek, intézmények nevét'is megörökítik. A 300 ezernél nagy obb összeget ajándékozókét a Feszty-körkép épületének falán elhelyezett márványtáblára vésik majd föl. Úgy gondolom, a szép gesztus megtisztelő. Mert mitugadás. az emberek hiúságának hízeleg, ha a nevüket megörökítik valahol. En is nagyon boldog voltam, mikor a múzeum igazgatója először mecénásnak nevezett. — Nelkülözött-e valulta amiatt, hogy képekel gyűjtött? — Szerencsére a felesegem is nagyon szerette a képzőművészetet. Soha nem volt a szenvedélyem miatt közöttünk nézeteltérés. Megértette ha félretettem valamely pénzt a kiszemelt. áhított festményre. Ó zenerajongó volt, lemezeket gyűjtött. Néha olyat játszottunk, hogy valamelyik képhez kiválasztottunk egy muzsikát, s azt hallgatva, együtt gyönyörködtünk benne. Tudja, fontos, hogy egy gyújtóijek intuíciói legyenek. S hogy meg tudja különböztetni a szépet a meg szebbtől. Én sokszor cseréltem el kft gyengébb minőségű képet egy jobbra. Igyekeztem minél színvonalasabb müveket megvásárolni. 1974-ben jártak nálam angol vendégek, akik szerettek volna kivinni gyűjteményemet egy londoni kiállításra. Nem engedtem. Jobban örülök én annak, ha itt a múzeumban nézegetik a gyerekek ezeket a festményeket. Kell. hogy a mai fiatalok lássak és értékeljék a kincseinket, hogy tudjanak a múltunkról; A Feszty-körkep ügy et is ezért kell támogatni. — Igen példamutató, ahogyan ön közreműködik a szegedi kultúra támogatásúban. Szeretem a hazamat és a várost. Végrendeletemben mindenemet a múzeumra hagytam. Képeimet, keleti szőnyegeimet, ezt a lakást is azért vásároltam, hogy örökölhető lehessen majd. Ebben lakott egyébként valaha Juhász Gyula is. az édesanyjával. Nagyon drukkolok, hogy valami előremozdulás legyen ebben az ópusztaszeri ügyben is. A világkiállítás nagy kihívás, nagy lehetőség számunkra. Soha ennyire nem volt még mellettünk a világ, ezt ki kell használnunk. Bízom benne, hogy lesznek követőim es sokan rámozdulnak majd itthon és külföldön is erre az alapítványra. Tudja, mikor megbeszeltük az igazgató úrral, hogy aranykönyv és márványtábla készül az adakozok nevét megörökítendő, olyan boldog voltam, hogy egész éjjel nem bírtam aludni. Úgy örültem, mint egy kisgyerek a karácsonyfának! PACSIK A EMÍLIA rika száradási helyéül. (A hatvanas években még szárították a paprikát Alsóvároson.) Érdekesség, hogy az eredeti tervrajzon nem a képen látható napsugárdíszes házvég szerepelt, hanem egyszerű, vegdeszkás lezárás. Mégis valószínű, hogy mar eredetileg is az árvíz után elterjedt Lechner-házak mintájára, napsugaras oromzattal építették meg. Az épület a középparaszti reteghez tartozó paprikatermelók polgárosodó életformáját mutatja be. A\ tervek szerint egy szobát századfordulós parasztpolgári bútorokkal rendeznének be. A flóderes, vagy barna festésű szekrény ajtók, a növény mintás fafaragások az ízlés változásáról tanúskodnak: a jó jövedelemhez jutó paprikatermelök a városi asztalosnál rendelték meg bútoraik elkészítését. így keveredett a paraszti ízlés a polgárival. A szabadkéményes, de lepadlasozott konyha útánt szobában, és a szomszédos kamrában kiállítás nyílik. amely Szeged árvíz utáni újjáépítését mutatja be. különös figyelemmel Alsóvárosra. A sort a hátsó lakószoba zárja. Mintaképek alapján építik föl a melléképületeket. Áz istállón, ólon kívül láthatunk majd paprikaszárító helyiséget is. amelyet hideg időben dobkályhával fűtöttek. A fotón látható épülethez képest anny i változik, hogy a téglaoszlopos folyosó végere u icaajtó kerül az obiak helyett. A hazat az eredeti zsindely tetó fedi majd. Elkészítéséhez az Országos Műemléki Felügyelőség ígért segítséget, mert bár a századfordulón az épületek háromnegyed részét még zsindellyel fedték Szegeden. a fazsindelykészítés ritka mesterség lett. Az így kialakított épületegyüttes jól beleillik abba a mezóvárosi utcaképbe, amely megmutatja, hogy a belterjes mezőgazdasági termelésnek köszönhetőén milyen sajátos parasztpolgári kultúra jött létre Szegeden és környékén. NYILAS PÉTER Az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark szabadtéri gyűjteménye hamarosan újabb épülettel gazdagodik. Egyelőre az alapozásnál és a pince építésénél tartanak, úgy tervezik. hogy a jövő évi Szent István ünnepre adják át a házat. Dr. Juhasz Antal néprajzkutató, a Móra Ferenc Múzeum igazgatóhelyettese elmondta, hogy a szabadteri néprajzi gyűjtemény tanyai épületegyüttese után következő mezővárosi és falusi házakból kialakított utcarészletbe kerül majd egy stegedi alsóvárosi paprikatermelő háza. A sarki szatócsbolt cs a makói parasztház közé építik az egykor A/sóvároson. a Pásztor utca 65. sz. alatt állt „paprikás házat". (Az archív fotót Juhász Antal készítette.) A mintául szolgáló eredeti épületet dr. Juhász Antal még a hatvanas évek közepén felmérte és lefotózta. sót védelemre is javasolta. Mégsem sikerült megmenteni; a házat elbontották. Amikor újból szemlét tartottak a „szegedi paprikatermelés ós fészkében ". Alsóvároson, már nem találtak telepítésre alkalmas épületet. A rekonstrukciót az időben elvegzett alapfölmérés, valamint a levéltárból előkerült tervrajz tette lehetővé. Eszerint az ISXO-a.s évek elején épiilr ház Nógrádi Imre es Engi Viktória tulajdona volt, építője pedig Kis Jancsi István paraszt acs. Falát téglából es vályogból rakták, állószékes nyeregtető borította eredetileg fazsindellyel rakva, amit az első világháború után cserépre cseréltek. Beosztását tekintve szobakonyha-szoba-kamra-szoba helyiségek követtek egymást. Udvari oldalán oszlopos ereszalja szolgált a hosszú fenyórudakra aggatott pap-