Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-17 / 205. szám

1990. augusztus 17., péntek Gazdaság 3 Földviták En elvetem - te learatod ? Az elmúlt hetekben egyre hevesebben izzott (el a vita az állami és szövetkezeti földtulajdon privatizációjáról. Az egykori erőszakos téeszesítécek nyomán nagy gazdaságokba tömörített földek művelése egyre kevéssé hatékony. A téeszek jó része gazdálkodási gondokkal küzd. Gazdasági kényszer az egyik oldalon, az igazságtétel szándéka a másikon. Abban szinte mindentj egyetért, hogy az erőszakkal elvett földet vissza kell adni jogos tulajdonosának. A privatizáció lebonyolításának mikéntjéről azonban heves vita dul. Szükség van-e a jövőben is téeszekre? Hogyan kellene őket átformálni, vagy legjobb lenne szétverni mindet? A Szeged környéki falvakban is egyre nagyobb a bizonytalanság a parasztok körében. Lassan pedig ismét iti a vetés ideje. De kJ fog majd neki, ha abban sem biztos, hogy learathatja azt. amit verejtékes munkával elvetett? Hol voltak eddig a „zöld bárók"? A Független Kisgazdapárt elsőként emelt szót a földtulajdon privatizációja mellett. Azóta kiderült, óriási az érdeklődés programjuk iránt: — Eddig 50 ezer hold visszaigénylésére adták be a kérelmeket Csongrád megyében — mondja Sranko Ferenc, a párt megyei főtitkára. — Ennél azonban minden bizonnyal többen kívánják visszaigényelni a földjüket, hiszen még a folyamat legelején vagyunk. — A téesztagok és gazdák között elég nagy a bizonytalansag, hogy mit hoz a holnap? — Minél hamarabb szükség lenne új földtörvényre. A vetés ideje a nyakunkon, nem várhatunk tovább. A tulajdoni viszonyokat rendezni kell. — Hogyan? — Mi azt mondjuk, állítsák vissza az 1947-es földtulajdont. Aki kéri, elfogadható megváltás fejében, válthassa vissza a földjét, gazdálkodjon rajta. — Nem valószínű, hogy a kisgazdaságokban búzát vetnek majd. Lesz-e kenyerünk jövőre? — Miért ne lenne? Ha rendeződik a tulajdon, ha változnak a szabályozók, akkor lesz, aki gabonát termeljen. Szerintem egy-két év múlva éppen úgy árulják majd a búzát a piacon, mint most a répát, vagy szőlőt. Tévedés azt hinni, hogy gabonatermelésre csak a nagyüzemek alkalmasak. — Ezért kell szétverni a téeszeket? — En ilyet soha nem állítottam. Egy tény: az elmúlt években a legtöbb nagyüzemben úgy gazdálkodtak, hogy imára a csőd szélére kerültek a téeszek. Ez elsősorban a tulajdonos nélküli gazdálkodás miatt alakult így. Az állattenyésztés például teljesen csődöt mondott ebben a formában. Lassan a növénytermesztés is veszélybe kerül. — Lesz-e elég tőkéjük a kisgazdáknak, hogy gépeket vásároljanak a birtok megműveléséhez? — Ma Magyarországon a <ée6zekben annyi gép van, hogy másfélszer ennyi földet is meg lehetne művelni velük. — De az a gazdaságoké! — Ma még. A szövetkezetek felbomlása után, másfajta faluszövetkezetek alakulnának. A gépeket nedig bérelhetnék az új földtulajdonosok. Nem kell mindenkinek másfél millióért traktort venni. — Sokakat az izgat, mi lesz annak a 60 ezer agrárértelmiséginek a sorsa, akik ma a téeszekben dolgoznak. — Hol itt az agrárértelmiség? A többség eladta magát egy tál lencséért. A legtöbb téeszelnök milliókat vitt haza, a panaszt meg 60 ezret. Közben szép csendben tönkrement a gazdaság. Hol volt eddig ez a hatvanezer ember? — Szakemberekre mégis szükség lesz az új faluszövetkezetekben is. — KJ kell válogatni, szakmai mérce alapján, ki alkalmas az irányításra és ki nem. — A privatizáció után elszabadul a pokol — mondják sokan. A már ma is megfizethetetlen élelmiszer még drágább lesz. — Én éppen fordítva látom. Ha sok lesz a kistermelő, nagyobb lesz a piaci verseny is. 'Arról nem mi tehetünk, hogy már 30 százalék fölé mászott a banki kamat, hogy a vegyszerek, gépek líra a csillagos eget veri. Egy biztos, ha ezt a privatizációs folyamatot nem sikerül igazságosan végigcsinálni, könnyen előkerülhetnek a 'kaszák, a vasvillák. Nincs visszaút. t\ szövetkezetet is adják vissza! — Hála egyes politikai erőknek, Szeged környékén is megindult a téeszek bomlása — kezdi keserűen •Nagy Húszéin Tibor, ai3orcányi Előre Szakszövetkezet elnöke, az Agrárszövetség képviselője. — Hogy kell-e föld a gazdáknak? Ki tudja! Clyan ez, mint amikor Wineto'i felmegy a hegyre és megkérdi a varázslót, niennyi fát vágjanak, milyen kemény lesz a tél? Sokat! — kapja a választ. Egy heti favágás után visszamegy a hegyre, hogy megkérdezze, miből gondolja a varázsló, hogy kemény lesz a tél? „Hát nem látod, milyen szorgalmasan vágják az indiánok a fát? — mutat le a hegyről a varázsló. — Szóval nem is igazán kell a föld az egykori gazdáknak? — Az első napokban hatalmas volt az ováció. Azután végiggondolták sokan, hogy a tulajdon önmagában még kevés, haszonnal kellene működtetni. Elismerem, a mai szövetkezeti rendszer korántsem hibátlan. De ebből miért az a tanulság, hogy szét kell verni? Szerintem, rneg lehetne és kellene reformálni. Máris óriási a bizonytalanság a tagok között, ez pedig nem tesz jót senkinek. — Nem kell új földosztás? — De, csak ésszerűen. Nemrégiben egy rendelet a korábbinál több háztájit juttatott a tagoknak. Mi olyan parcellákat osztottunk, amelyek már be is voltaik vetve gabonával. Tudja mit csinált a többGég? Kiszántotta! A búza, a kukorica nem eléggé jövedelmező. Mindenki paprikát, paradicsomot akar termelni. (Ha most nem lenne aszály, óriási túltermelési válság alakult volna ki zöldségből, gyümölcsből. — A gazdak azt vetnek, amin megtalálják a számításukat. — A gazdaság általános rossz állapota a mezőgazdaságban még élesebben jelentkezik. A szövetkezeti gazdálkodás életforma is, nem lehet máról holnapra felrúgni mindent. Kártalanítani nemcsak az egykori tulajdonosokat illenék, hanem azokat is, akik a rossz körülmények dacára mégiscsak itt maradtak a téeszekben. — Lehet, hogy nemcsak a földet, hanem a szövetkezetet is vissza akarják kapni az emberek? — Egy dolog a földosztás és más dolog az, hogy hogyan lehet majd a nadrágszíj-parcellákból megélni. Egyszóval, fontos a tulajdon, de még fontosabb. hogy hogyan működtethető e gazdaság. Máris látszik, jövőre erősen csökkenni fog a a gabona termelési kedv. Én 20-25 százalékra saccolom a termés visszaesését. Hosszú távon pedig mindez katasztrófához vezet. Ezért kellene megfontoltabban hozzányúlni a földhöz — Mi a megoldás? — Orvosolni a valódi sérelmeket, de mindezt elválasztani attól, hogy a jövőben hogyan fog működni a gazdaság. Mégis csak furcsa lenne, ha ezután félmillióan művelnék a főidet és 3 millió tulajdonos húzna hasznot belőle. Rafai Gábor Mikor lesz, ami lesz? A

zt a magabiztos kijelentést hallottam a kisgazdapárti összejövetelen: Mi, parasztok, majd' megoldjuk a saját problémánkat, a kormány pedig oldja majd meg a magáét. Ne féltsenek még a fúvó széltől is bennünket, mert azok kiabálnak leginkább, akik most az íróasztal nélkül éhen halnának. Van a fentiekben •némi igazság, mert ha arra gondolok, hány érdekvédelmi szervezet hirdeti fennhangon, hogy igenis ö, csakis egyedül ő hivatott a parasztság, a falu, a vidék, a nagyüzemi dolgozók és egyéni gazdák, vállalkozók: érdekeinek a védelmére, képviseletére, akkor csak kapkodom a fejemet, ugyanis egykönnyen összeszámolni se lehet a régi és az újabbnál újabb egyesületek, szövetségek számát. Mutatóban hadd említsek néhányat: Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, Magyar Agrárkamara, Agrárszövetség, Gazdaszövetség, Parasztszövetség, Magyar Mezőgazdasági Kistermelők és Vállalkozók Egyesülete, Magyar Kertészek Egyesülete, Gilisztatenyésztők ós Gilísztahumusz-termelők Országos Szövetsége, a Magyar Demokrata Fórum Érdekvédelmi Szervezete, és piacai, gazdakörök, a különböző gazdapiacok, a sok ágazati választmány és szövetség de nem érdemes tovább folytatni a sort, mert a szólásmondás tökéletesen érvényesül: Sok bába között elvész a gyerek. M

ármint az igazi érdékvédelem. Mi az oka ennek? A kormány, nevezetesen a mezőgazdasági tárca, nem sokat lépett ebben a témában előre. Pedig Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter jelentette ki népes hallgatóság előtt: „A '47es évet én írtam le először, a Parasztszövetség törökkoppányi kiáltványában, de addig egy négyzetméternyi földet se engednék kimérni, anajg a legalaptőbb dolgot, az igazi érdekképviseleti rendszert nem tudjuk rendbe tenni. Meg kell mondani maid a parasztoknak, mit termeljenek, miből mennyi kel el a piacon, menynyi bort. búzát tudunk eladni, egyáltalán, mit lehetséges Nyugaton értékesíteni. S ez. jóval nehezebb, mármint az érdekképvise. let be vinui a parasztot, amiért ő még fizet is, mint kimondani a földrendezés, a mezőgazdaság privatizációjának szükségességét. Hogy a paraszt tagsági díjat fizessen, és döntsön saiát ügyében, ahogy azt ma Nyugaton is csinálják a paraszti szerveződések., az nagy dolog, de különben a nagyüzem, s a kisüzem harca, acsarkodása olyan sokáig tart. hogv valamennyien elvérzünk benne. Az lenne talán a legjobb, ha valamennyi parasztgazda.* ásznak be kellene léonie etrv kamarai jellegű érdekképviseletbe, kötelező érvénnvel. de ez a szervezet earantálná a termékek piacra jutását, értékesítését is." Tart az egymásra mutogatás, miközben napról napra több szervezet hirdeti, hogy a mezőgazdasági termelést segíti, érette van, de amikor konkrét problémákat kellene megoldani, mint például a növényvédő szer, a műtrágya árának emelkedését megakadályozni, vagy hogy ne hozzanak be külföldről olyan zöldséget és gyümölcsöt, ami itthon is megterem, akkor bizony megáll a tudomány. Legfeljebb majd a gazda nem szedi le őszibarackját a fáról, a zöldségfélét beleszántja a földbe, a tejet pedig a folyóba önti. Vagy kiabálhat kedvére is, a válasz kéznél van, és igaz is, túltermelés tapasztalható a nyugati piacokon, a volt szocialista országok pedig nem tudnak mivel fizetni a magyar mezőgazdasági, élelmiszer-ipari termékekért Kiderült az eddigiekben, a kormányzópártok sem a TOT utódját, a MOSZ-t, sem pedig a Magyar Agrárkamarát nem tekintik teljesen törvényesnek, a felvetéseiket problémafeltáró tevékenységeiket nem veszik elég komolyan, mert úgy gondolják, ezek a szervezetek csak a saját bőrüket féltik, és csupán a hatalmukat a'ra'-iák átmenteni a jövőbe. Legyen szó a földmegváltásról, az állami támogatásról, a hitelekről, az adókról, mindez másodlagos, sajnos még akkor is. ha a nagyüzemek mellett ugyanúgy a kistermelőket is érinti. « T

örvényesnek ismeri el a kormányzat viszont a Parasztszövetséget, a Gazdaszövetséget, ám ezeknek mind az országos, mind pedig a területi szervezeteik lassan bontakoznak ki. A termelés azonban nem várhat, jó lenne, ha a kertészek pontosan tudnák, melyik az a termékük, amelyik elbírja a 35—30 százalékos hitelkamatot, milyen vásárlóerőre számíthatnak, vagy a szőlősgazdákat is megnyugtatná, ha valaki garantálná, hogy a 350 ezer hektoliter nyugati borexportnál többet is el lehet adni. Éppen a kertészeti ágazatban, de az állattenyésztésben is a kistermelői érdekeltség 70 százaléknál nagyobb, sőt egyes termékeknél a 90 százalékot is meghaladja. Termeljen csak a saját szakállára? A termőföld nem politizál. Annak teljesen mindegy, kormánypárti, ellenzéki a gazdája, kistermelő vagy igazi farmer, esetleg nagyüzem, az a lényeg, hogy jól megműveljék, mútrágyázzák és jó vetőmagot szórjanak a barázdáiba, mert csak így származhat haszon belőle. Végső soron a termelőnek is mindegy, hogy hány érdekképviselet szerveződik, ugyanis csak azt fogadja el, s annak fizeti a fenntartását, amelyik a legtöbbet nyújtja információ, tanácsadások, szolgáltatások stb. területén. Tessék mondani, akkor lesz itt igazi érdekképviselet? És vajon mikor? Sz. Lukács Imre Továbbra is öntöznek a gazdaságok A múlt heti néhány napos lehűlés, az időjárási front sem hozott annyi csapadékot, hogy a talajok víztartalma növekedett volna. Ezért ahol csak lehet, annak ellenére öntöznek, hogy a víz tetemesen megdrágult, mivel az szabadáras lett. A Földművelésügyi Minisztériumban elmondták: az öntözésre berendezett mintegy 350 ezer hektáros terület 70 százalékára juttatnak .az üzemek folyamatosan mesterséges csapadékot. Azért nem többre, mert az öntözőcsövekkel betelepített táblák egy részén a vetésforgó szerint vízutánpótlást nem igénylő növények vannak. A vízszolgáltatási díjak szabaddá tétele különben idén új helyzetet teremtett. Mint ismeretes: az öntözővizet a legtöbb helyen nem a gazdaságok termelik ki maguknak, hanem a vízügyi vállalatok szolgáltatják. Az egységes díj megszüntetése óta a vállalatok a vízdíjban minden költségüket felszámították. A gazdaságok egy ideig túlságosan magasnak tartották e díjat, ezért a vízügyi szervezetek felajánlották, hogy a vízkivételi, illetve továbbító berendezéseket üzemeltetésre átadják a szövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. A termelők hamar rájöttek, hogy a vízszolgáltatás dija valóban nem ok nélkül magas, és speciális szakember hiányában a vízszolgáltatásban lemondtak az „önkiszolgálásrólés továbbra is a vízügyi vállalatoktól igénylik az öntözővizet. A gazdaságok egyébként a vízellátás tekintetében eltérő helyzetben vannak. A szerencsésebbek, így például a Duna, Tisza és más folyók, patakok közvetlen közeleoen működő üzemek nem fizetnek vízdíjat. Azok számára viszont, akikhez két-háromszoros lépcsőben, többszöri emeléssel, hosszabb távolságból jut el az öntözővíz, tetemes az ár. Ezekben az üzemekben csak a megfelelő gazdaságossági számítások elvégzése után vállalkoznak az öntözésre. Számos üzemben a kedvezőtlen adottság esetén is öntöznek, mivel a terméskiesés viszont pótolhatatlan veszteséget jelentene az exportban, vagy éppen az állatok tartásában, takarmányozásában Hazánkban az öntözhető területnek körülbelül a negyedén, mintegy 80—100 ezer hektáron nyújt szolgáltatást a szolnoki Mezővíz Vállalat, amelynek igazgatóhelyettese Nagy László elmondotta: ezen a területen teljes intenzitással folyik az öntözés annak ellenére, hogy a gazdaságok bizonytalanak, kapnak-e támogatást. Húszezer hektáron öntöznek most kukoricát azok a gazdaságok, amelyeknek 4—5 éves hitelre adtak öntözőgépeket. Vállalatuk szervizüzemének négy kocsija folyamatosan járja a gazdaságok öntözótelepeit, tábláit, alkatrészraktárukból 24 órán belül a legtávolabbi helyekre is eljuttatják a kért gépelemeket, a külföldi alkatrészeket pedig 6—7 nap alatt ugyancsak megszerzik számukra. Legnagyobb igyekezetük ellenére is katasztrofálisnak mondható az aszály miatt a helyzet Békés megyei partnereink egy részénél, valamint a Pest, Bács-Kiskun, illetve Jász-Nagykun-Szolnok megyék egymáshoz közel esd területein.