Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-02 / 190. szám

1990. augusztus 2., csütörtök Sport — Panoráma 7 A lápon volt jobb a litván... Szép futás volt, tanár úr! — Mit jelent ez az eredmény magyar versenyző számára? — Ennek a sportnak a szülőhazája Svédország. Nagyon ritkán adódik alkalom, hogy magyarok részt vegyenek ezen a nagyszabású vi- < lágversenyen. Ennek oka természetesen a magas részvételi és utazási költség. A Szegedi Vasutas versenyzőjeként most a szegedi RTE csapatához csatlakozva sikerült eljutnom a versenyre. Maga az eredmény kü'r lönösen megtisztelő, mert a skandináv versenyzők előtt, az ő terepükön, majd háromszáz versenyző előtt lehettem dobogós a H40N kategóriában. — Mit jelent ez a kategóriajelölés? — A férfi, 40 éves korcsoport versenyfeladatát, ami egy 5-6 kilométeres. Ez az interjú több mint 2 és fél ezer kilométer „buszozás" után készült, immár magyar földön. Pénteken este 8 órakor indultunk Göteborgból. Hell Sándor, a Tisza Volán buszvezetője ennyi idő alatt „hozta le" minden zavar nélkül a Szegedi Rendőr Tájékozódásifutó Egylet csapatát. Az ő teljesítményét nem mérték fotocellák, nem értékelték komputerek, csak az útitársak tapsa és köszönete. Velük utazott dr. Sindely Pál, az SZVSE versenyzője is. Az ő eredménye és teljesítménye viszont az egyik nagy igazolása volt a nagy útnak, miszerint a magyaroknak egyre több keresnivalójuk van ebben a sportban. A svédek ötnapos, kolosszális versenyén az első napon fent állhatott a legelsők között, az esti eredményhirdetés emelvényén. A verseny végén, az összesítésben, a második helyen végzett ... próba volt a zódási futó lent. — Milyen svéd táj? — Egyrészt nagyon precíz térképeken versenyezhettünk. Maga a terep na+ gyón sziklás, több helyen Tisza Kupa horgászverseny A Makói HE augusztus 5én délelőtt az atkai holtágon rendezi meg a hagyományos Tisza Kupa nemzetközi halfogó versenyét. Ezért A halőrház felőli oldalon azvl. és 2. számú kikötő közötti szakaszon reggel 4-től déli 12 óráig mások nem horgászhatnak. Várják a szegedieket is A jövő hét végén a jugoszláviai Kanizsán nemzetközi atlétikai és úszó maratonit szerveznek. Augusztus 11-án nyolc korcsoportban — úttörőktől egészen korhatár nélkül — várják az aktív és az amatőr futókat. Nevezés a verseny napján Kanizsán a strandon 6.30— 8.45 óráig lehet. Az úszómaratont másnap augusztus 12-én rendezik. Kilenc korcsoportban értékelik a teljesítményeket. Mindenki diplomát kap a részvételért az első három helyezett különdíjba részesül. Azoknak a mentes küzdelmét meg tud- nem kampány és propaganták szervezni. Most 31 or- da kérdése elsősorban, haszág 22 és fél ezer versenyh nem az életformába épül zője küzdött a babérokért, bele, kisgyermekkortól. Ezt Naponta 8 és 14 óra között, éreztük az egészséges, terpercenként nyolc rajthely- mészetes napi menüben is, ről indultak a versenyzők, az egész nap ingyen osztoA verseny göteborgi köz- gatott joghurtitalokat kós, , ., . . . pontjából 5 percenként hat tolgatva, főleg pedig abban, légvonalban mert távolságot autóbusz szállította a részt- hogy alig láttunk dohányjelent. Ez a valosagban 7-8 vev6ket a 20.30 knves tó_ zó és elhízott embert... toiV*' í„.rfpen H volsógra lev6 célhelyszínek- — A Kőrössy József Közpro Je~ re. Innen a starthelyek 1—4 gazdasági Szakközépiskola versenyzőknek akik péntekm-re voltak. matematika—földrajz sza- ken _ jo-én érkeznek — Hol helyezed el ezt a kos tanáraként hogyan tu- Kanizsára, a szervezők szálszép eredményt saját spor- dod átadni ennek, a szá• biztosítanak a sátortátoíói pályafutásod eddigi momra rendkívül rokon- borban, ahol vacsorát is szakaszán? szenves sportnak a szelte- kapnak. Bővebb információt — Közel 25 éve verseny- mét, szeretetét? a 024 871-038-as telefonon zek. Több mint háromszáz — Tanítványaimnak első- acjnak. mocsaras, ingoványos tala- alkalommal kerültem dobo- sorban a földrajzórákon tujú, ami rettentően szokatlan góra. Ebből több mint 80 dom átadni a térkép szere- T_ volt a mi hazai viszonya- alkalommal nemzetközi me- tétét és használatának fon- ,eKe inkhoz képest. zőnyben. Valamennyi kö- tosságát. Az iskolai kiránr A Szegedi Postás NB l-es — A nagy vetélytárs Lit- zött a Szlovák Nagydíj és dúlások alkalmával nyílik női és férfi tekecsapata — vániából érkezett. Mivel tu- a Hungária Kupákon elért lehetőségem a természet változatlan kerettel — júdott nyerni 6? helyezések mellett, ez a szépségeinek felfedeztetésé- lius 23-án kezdte meg fel— Az elmúlt versenyévad- mostani a legkedvesebb és re a fiatalokkal. Mint ver- készülését az 1990/91-es bajban kétszer sikerült talál- legértékesebb számomra. senybíró is sok gyermekkel noki évre. Egy hónappal a koznom vele Magyarorszá- _ a versenyen kezdettől találkozom a versenyeken, rajt előtt augusztus 4-én gon. Mindkétszer megelőz- érződött a környezetvéde- de ezen magam is ké- (szombat) 14 órakor a Postem őt. Most viszont az öt- iem komolyan átgondolt szítek speciális versenytér- tás tekecsarnokban nemnapos versenyből az első szelleme. Hogyan látta ezt képeket, ezzel is szolgálva zetközi mérkőzésen mérik alkalommal öt perccel ve- a versenyző? zetbem előtte, amit a ver- . Most js úgy láttam, seny végére ledolgozott. A hogy a környezetvédelmi verseny helyszínei hasonló- programoktól függetlenül a ak voltak az ő otthoni tere- svédek nagyon szeretik a Ipeihez; ő jobban fel volt természetet, és tudnak is készülve a lápos-mocsaras együtt élni vele — és egyakadályokra. mással is tudnak tömegeezt, az emberre és termé- össze tudásukat a csehszloszetre szabott gyönyörű vákiai Nagysáros férfi és sportot. Plesko'nics András női csapatával. Lövészet A Mórahalom város kör- Pintér József (Zákányszák). — Nem először jártál az sen is kulturáltan együtt zetéhez tartozó, újonnan Nők, kispuska: 1. SzentpéO-Ringenen. Milyennek lenni. A hatalmas ember- szerveződött technikai és lö-, teriné Tanács Ibolya (Móraláttad a mostanit? tömeg ellenére a cél kör- vészklubok Rúzsán tartották halom) 2. Dóczi Andrea — öt éve, 1985-ben a nyezete és a versenyterep meg első vetélkedőjüket, Stockholm-közeli Falunban is szemétmentes maradt! Ez amelyen az alábbi eredmétalálkoztam először az O- egyébként, bárhol jártunk nyek születtek: Ringennel. Akkor is meg- Svédországban, ugyanígy Iskolás fiúk, légpuska: 1. lepett, hogy több mint 20 érezhető volt. A környezet- Tóth Krisztián (Zákányszék) ezer versenyző zökkenő- védelem, úgy láttam, náluk 2. Juhász Mihály (Rúzsa) 3. (Rúzsa) 3. Simon Istvánná (Mórahalom). Férfiak, kispuska: 1. Fodor Mihály (Rúzsa) 2. Fodor Jenő (Rúzsa) 3. Szentpéteri Károly (Mórahalom). Új film A nagy kékség, avagy: a delfinek hívása Rendezte: Luc Besson. Kép: Carlo Varini. Zene: Eric Serre. Szereplők: Jacques Mayol — Jean-Marc Barr, Joanna Crnss — Rosanna Arquette, Enzo Molinari — Jean Reno. A tenger óriási, szinte végtelennek tűnő tömege mindig is talányos marad az ember számára. Csendet, nyugalmat, de egyben beláthatatlan veszélyeket is rejt: ahogy víz alatt nem tudunk beszélni, úgy levegőt sem lehet venni. A félelmetes szépség? Ki milyennek látja? Luc Besson rendező szemével látni egy, a sok közül, bár ő szíve mélyén, úgymond, a tenger „elhivatottja". Azért a történetre mégis szükség van: Jacques Mayol, aki gyerekkorát egy görög szigeten töltötte, rendkívüli rokonságban volt az óceánnal. Mindennap sokat úszott, s azzal a képességgel rendelkezett, hogy szokatlanul hosszú ideig tudott légzés nélkül a víz alatt tartózkodni, s ebben csak egy agresszív olasz fiú, Enzo Molinari volt az ellenfele, aki folyton versengett vele. Jacques apja halászás közben fulladt meg, mert egy kezdetleges búvársisakot használt, s ez a baleset élete végéig kísérti a fiát. Húsz évvel később a hivalkodó Enzo a szabad merülés világbajnoka lesz, aki búvárkészülék nélkül rendkívüli mélységekbe merül, és változatlanul kitart amellett, hogy ő jobb, mint Jacques, aki jelenleg szabadfoglalkozású búvár, és különböző kutatóintézetek számára dolgozik. Egy perui megbízás alkalmával Jacques megismerkedik Joanna Cross New York-i biztosítási nyomozóval, aki ürügyet talál arra, hogy elkísérje őt Taorminába, ahol Jacques ímmelámmal beleegyezik, hogy versenyre keljen Enzóval. Egy fogadás alkalmával a két férfi részegen próbálja meg a merülést a szálloda medencéjében, Joannának kell közbeavatkoznia, hogy megmentse őket Segítségükre van abhan is, hogy egy delfint visszavigyenek a tengerbe a delíináriumból, mert zavarja a töt}bi delfint. Közben a versenyben Jacques győz, ám Enzo szentül megfogadja, hogy következő találkozásukkor megveri. Ütőn haza Görögországba Jacques és Joanna egymásba szeretnek, ám a lánynak hamar rá kell döbbennie, hogy a tenger és Jacques „delfin családjának" hívása sokkal erősebb annál, hogy ő azt helyettesíteni tudná. Jacques és Enzo nap mint nap gyakorolnak. Enzo pedig, aki megszállottként hajszolja magát a győzelemért, teljesen elhanyagolja az egészségét. Az új verseny napján Jacques hozza föl a mélyből, de már túl későn. Lesújtottan adják viszsza a tengernek Enzo testét. Azon az éjszakán, mikor Joanna megtudja, hogy terhes, Jacques-ot készülődés közben találja, ki akar menni a merülés helyszínére. A lány utolsó kísérletet tesz, hogy visszatartsa, de látja, hogy próbálkozása reménytelen, besegíti a vízbe. Amikor a sötétség 6zinte már teljesen elnyeli, egy delfin jelenik meg az üdvözlésére... (podmaalcsky) Németh András János és Li o — Megennéd? — Mindenesetre megkóstolnám. — Na, akkor odanézz, a kirakatban ott van egy halom, legalább két mázsa. Hányat vegyek neked? De csak úgy, ha megeszed. — Jaj, Béluci, azok a ronda barna golyók — sopánkodott a felesége, kezét oszszecsapva —, nehogy egyél belőle, mert akkor engem többet meg nem csókolsz. — Megfontolandó! — hülyéskedett nevetve a barátom. — De Margitom, mégis úgy döntöttem, hogy egyelőre nem eszem záptojást, legföljebb tartalékba viszek egyet haza. — Nézzétek, mindig ökörködik velem az a Béluci — az asszony szája azért már mosolyra húzódott —, még, hogy tartalékba? — Na, nézzünk szét bent — szakítottam meg az évődés t. Beléptünk. Elég sokan voltak az üzletben, de ahhoz képest, hogy a környező utcákon szinte hömpölygött a nép, nem volt tülekedés. Csöndes, türelmes sorra várók álltak egy-két helyen. Különösen egy nagy halom füstölt kolbászra vártak a legtöbben. — Gyerekek, itt büdös van — fogta az orrát a feleségem. — Ugyan — csillapítottam —, a világon mindenütt ilyen szag van, ahol tengeri halat árulnak. Csakugyan, meg iá találtuk a halaspultot. ahol annvi féle tengeri „herkentyűt" kínáltak, olyanokat is, amelyekre azt mondanám, hogy ilyen nincs, mert még én nem láttam. Sok konzervféle várta a vevőket, kevesebb gyümölcs. A zöldségfélékkel úgy voltam, mint a halakkal, mert csak a sárgarépát ismertem föl. Abhan viszont a hazai bolti minőséggel megegyeztek, hogy fonnyadtak voltak. — Ugyan, hús kapható-e? — kérdezte Béla. Jobban szétnéztünk, — Nézd, ott hátul mérnek húst — mutattam a nagy terem egyik oldalsó zugára. Odamentünk. Nem sokan álltak ott. Egy mosolygós, jó erőben lévő asszony szeletelt kívánság szerint egy nagy fagyott tömbből, ami minőségi (comb, egyéb színhúsok) darabokból állott, jobban mondva nem is szeletelt, hanem fűrészelt. — Sajt nincs, Bandikám, pedig meg akartalak lepni, mondta Margit —, de semmiféle tejterméket nem láttam. — Egyáltalán, akarunk mi vásárolni valamit? — kérdezte a feleségem. — ügy tele van az orrom ezzel a halszaggal. — Hát csak nézelődtünk — mondtam —, különben is. mondjátok meg, hogy az életünkben mikor fogunk egy kínai szupermarketben ácsorogni. Ebben megegyeztünk. Vacsora után az igen .fényes" szálló földszintjén sétálgattunk, amely tele volt üzlettel. Az asszonyokat természetesen a ruhák, a selymek érdekelték. Mi, Bélával, engedelmesen követtük őket, és biztattuk, hogy amit kézbe vettek az a legszebb, vegyék meg, csak hogy essünk túl a vásárláson. Túlestünk... Egy nagyon kedves, mosolygós, angolul elég jól beszélő boltvezetőnő (lány) el akarta nekünk az egész üzletet adni. Sikerült még néhány magnókazettát ia ránk sózni, de ezt olyan Iszépen csinálta, hogy nem sózást éreztünk, hanem cukrozást. Fizetés után kicsit meghajolt, és láthatóan kíváncsiságból megkérdezte, hogy honnan jöttünk, mert angolul is beszélünk, de egymás között számára teljesen érthetetlen nyelvet használunk. Mondom neki, hogy Magyarországról, magyarok vagyunk. — Hungary? Hungary? Hol van az? — Európában — magyarázta Béla —, a Szovjetunió nyugati határánál. A hölgy bizonytalanul rázta a fejét. — Azt sem tudja, hogy mi az az SZ. SZ. SZ. R ? — Nem — mondta bizonytalanul. — Dohát. .7500 km-es közös határuk van — évődött Béla, azután felénk fordult — Hát mit szóltok hozzá? Ez a fiatal Maonemzedék még azt sem tudja, hogy évtizedekig milyen ellenséges volt a viszony a két nagy ország között. — Nézd —, mondtam neki rezignáltán —. biztosan nem beszéltek róla az iskolában, és amiről nem beszélünk, az nincs. Ez már a mi szakmánkban is számtalanszor előfordult, példákat tudnék rá mondani. — Én is, de ezt hagyjuk, mondjuk meg ennek a kis aranyosnak, hogy ha tudni akarja honnan valók vagyunk, akkor nézze meg a portán az útlevelünket. Mielőtt mondhattuk volna neki, gyors léptekkel már odaszaladt a portáshoz, pár percig beszélgettek, és sietett is vissza. Mosolygott: — Jaj, önök Sun Ye li-ből jöttek, magyarok. Mi nagyon szeretjük a magyarokat. — Szeretsz, nem szeretsz, most mi vagyunk a vendégek — nevetett vissza Béla —, ne feledjétek: Magyarország az itten Sun Ye li. Másnap meglátogattuk a legrégibb Ming császári sírt Hosszú út tartozik hozzá, egy ún. „szent út", óriási ember- és állatszobrok díszítik a két oldalát. Természetesen katonák is állják a sarat, több. mint ötszáz éve. Ezek a szobrok részben a hatalmat fejezték ki, de díszül is szolgáltak, na meg, természetesen a túlvilág rossz szellemeitől megvédték a család tagjait Még egy múzeum és a Linggu-pagoda megtekintésével befejeztük nankingi láto. gatásunkat Ismét ágyba zuhanás, és másnap vonat. Suzhou, a kertek városa az útirány. Házigazdáink most is gondoskodtak utazásunk kényelméről: külön kocsi, zsúfoltság nélkül. Azért alig vártuk már a szilárd talajt a lábunk alá. Volt egy kis rendezési hiba, dehát azon humorérzékkel — már, akinek volt — túl tehette magát a kedves vendég. Li intézkedett — Kérem, a következő állomáson fél órát állunk, és az étkezőkocsiban ebédelünk, de sajnos, ki kell szállnunk. és gyalog kell mennünk — hozzá_ tette —. de sietve, mert csak két csoportban tudjuk ezt végrehajtani. — Hát ezt meg miért csináljuk? — kérdezte Béla. — Miért nem megyünk a vonaton keresztül? — Nem árt egy kis mozgás — lelkesítettem —, ne sajnáld az üléstói elgémberedett lábunktól a tréninget Valóban, tréning volt a javából, mert A+-4-S--Í <ör"?o futni kel'ett 'már, aki tudott). Az étkezőkocsi a hosszú szerelvény elején volt A távolság kígyóinak tűnt, úgy értve, hogy a farok messze vani a fejtől. Miért kellett nekünk a vonatból kiszállni? Hát olyan zsúfoltak voltak a vagonok. hogy fél napig tartott volna, míg áthatoltunk volna az embertömegen, ha egyáltalán sikerült volna. Így mégse rendezési hiba volt hanem Li huszárbravúrja. Az állomáson egy tizennégy 'éves forma, szép arcú. természetesen mosolygós kislány várt bennünket akiről kiderült, hogy huszonhárom éves, és francia szakos egyetemista. Aranyos, kedves jelenség volt. — Na, mosb mit csinálsz Jáno6, ezzel a cukorfalattal? — szólt a vezetőnkhöz a barátom hunyorogva, a szokott csipkelődő, de meleg humorávalEz a gyerek csak franciául beszél. — O. Béláin, már úgyis rám fér egy kis nyelvgyakorlat — és nevetve rázta a hölgy pirinvó kezét, azzal a nagy szé^lapát tenyerével. — Je suis Jean, János ..•».— és folyékonyan társalogtak franciául (Folytatjuk.)