Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-02 / 190. szám

1990. augusztus 2., csütörtök Sport — Panoráma 7 A lápon volt jobb a litván... Szép futás volt, tanár úr! — Mit jelent ez az ered­mény magyar versenyző számára? — Ennek a sportnak a szülőhazája Svédország. Na­gyon ritkán adódik alkalom, hogy magyarok részt vegye­nek ezen a nagyszabású vi- < lágversenyen. Ennek oka természetesen a magas rész­vételi és utazási költség. A Szegedi Vasutas versenyző­jeként most a szegedi RTE csapatához csatlakozva si­került eljutnom a verseny­re. Maga az eredmény kü'r lönösen megtisztelő, mert a skandináv versenyzők előtt, az ő terepükön, majd há­romszáz versenyző előtt le­hettem dobogós a H40N ka­tegóriában. — Mit jelent ez a kategó­riajelölés? — A férfi, 40 éves kor­csoport versenyfeladatát, ami egy 5-6 kilométeres. Ez az interjú több mint 2 és fél ezer kilométer „buszozás" után készült, immár magyar földön. Pénte­ken este 8 órakor indultunk Göteborgból. Hell Sán­dor, a Tisza Volán buszvezetője ennyi idő alatt „hozta le" minden zavar nélkül a Szegedi Rendőr Tájékozó­dásifutó Egylet csapatát. Az ő teljesítményét nem mér­ték fotocellák, nem értékelték komputerek, csak az úti­társak tapsa és köszönete. Velük utazott dr. Sindely Pál, az SZVSE versenyzője is. Az ő eredménye és tel­jesítménye viszont az egyik nagy igazolása volt a nagy útnak, miszerint a magyaroknak egyre több keresni­valójuk van ebben a sportban. A svédek ötnapos, ko­losszális versenyén az első napon fent állhatott a leg­elsők között, az esti eredményhirdetés emelvényén. A verseny végén, az összesítésben, a második helyen vég­zett ... próba volt a zódási futó lent. — Milyen svéd táj? — Egyrészt nagyon pre­cíz térképeken versenyez­hettünk. Maga a terep na+ gyón sziklás, több helyen Tisza Kupa horgászverseny A Makói HE augusztus 5­én délelőtt az atkai holt­ágon rendezi meg a hagyo­mányos Tisza Kupa nem­zetközi halfogó versenyét. Ezért A halőrház felőli ol­dalon azvl. és 2. számú kikötő közötti szakaszon reggel 4-től déli 12 óráig mások nem horgászhatnak. Várják a szegedieket is A jövő hét végén a ju­goszláviai Kanizsán nemzet­közi atlétikai és úszó mara­tonit szerveznek. Augusztus 11-án nyolc korcsoportban — úttörőktől egészen kor­határ nélkül — várják az aktív és az amatőr futókat. Nevezés a verseny napján Kanizsán a strandon 6.30— 8.45 óráig lehet. Az úszó­maratont másnap augusztus 12-én rendezik. Kilenc kor­csoportban értékelik a telje­sítményeket. Mindenki dip­lomát kap a részvételért az első három helyezett külön­díjba részesül. Azoknak a mentes küzdelmét meg tud- nem kampány és propagan­ták szervezni. Most 31 or- da kérdése elsősorban, ha­szág 22 és fél ezer versenyh nem az életformába épül zője küzdött a babérokért, bele, kisgyermekkortól. Ezt Naponta 8 és 14 óra között, éreztük az egészséges, ter­percenként nyolc rajthely- mészetes napi menüben is, ről indultak a versenyzők, az egész nap ingyen oszto­A verseny göteborgi köz- gatott joghurtitalokat kós­, , ., . . . pontjából 5 percenként hat tolgatva, főleg pedig abban, légvonalban mert távolságot autóbusz szállította a részt- hogy alig láttunk dohány­jelent. Ez a valosagban 7-8 vev6ket a 20.30 knves tó_ zó és elhízott embert... toiV*' í„.rfpen H volsógra lev6 célhelyszínek- — A Kőrössy József Köz­pro Je~ re. Innen a starthelyek 1—4 gazdasági Szakközépiskola versenyzőknek akik pénte­km-re voltak. matematika—földrajz sza- ken _ jo-én érkeznek — Hol helyezed el ezt a kos tanáraként hogyan tu- Kanizsára, a szervezők szál­szép eredményt saját spor- dod átadni ennek, a szá• biztosítanak a sátortá­toíói pályafutásod eddigi momra rendkívül rokon- borban, ahol vacsorát is szakaszán? szenves sportnak a szelte- kapnak. Bővebb információt — Közel 25 éve verseny- mét, szeretetét? a 024 871-038-as telefonon zek. Több mint háromszáz — Tanítványaimnak első- acjnak. mocsaras, ingoványos tala- alkalommal kerültem dobo- sorban a földrajzórákon tu­jú, ami rettentően szokatlan góra. Ebből több mint 80 dom átadni a térkép szere- T_ volt a mi hazai viszonya- alkalommal nemzetközi me- tétét és használatának fon- ,eKe inkhoz képest. zőnyben. Valamennyi kö- tosságát. Az iskolai kiránr A Szegedi Postás NB l-es — A nagy vetélytárs Lit- zött a Szlovák Nagydíj és dúlások alkalmával nyílik női és férfi tekecsapata — vániából érkezett. Mivel tu- a Hungária Kupákon elért lehetőségem a természet változatlan kerettel — jú­dott nyerni 6? helyezések mellett, ez a szépségeinek felfedeztetésé- lius 23-án kezdte meg fel­— Az elmúlt versenyévad- mostani a legkedvesebb és re a fiatalokkal. Mint ver- készülését az 1990/91-es baj­ban kétszer sikerült talál- legértékesebb számomra. senybíró is sok gyermekkel noki évre. Egy hónappal a koznom vele Magyarorszá- _ a versenyen kezdettől találkozom a versenyeken, rajt előtt augusztus 4-én gon. Mindkétszer megelőz- érződött a környezetvéde- de ezen magam is ké- (szombat) 14 órakor a Pos­tem őt. Most viszont az öt- iem komolyan átgondolt szítek speciális versenytér- tás tekecsarnokban nem­napos versenyből az első szelleme. Hogyan látta ezt képeket, ezzel is szolgálva zetközi mérkőzésen mérik alkalommal öt perccel ve- a versenyző? zetbem előtte, amit a ver- . Most js úgy láttam, seny végére ledolgozott. A hogy a környezetvédelmi verseny helyszínei hasonló- programoktól függetlenül a ak voltak az ő otthoni tere- svédek nagyon szeretik a Ipeihez; ő jobban fel volt természetet, és tudnak is készülve a lápos-mocsaras együtt élni vele — és egy­akadályokra. mással is tudnak tömege­ezt, az emberre és termé- össze tudásukat a csehszlo­szetre szabott gyönyörű vákiai Nagysáros férfi és sportot. Plesko'nics András női csapatával. Lövészet A Mórahalom város kör- Pintér József (Zákányszák). — Nem először jártál az sen is kulturáltan együtt zetéhez tartozó, újonnan Nők, kispuska: 1. Szentpé­O-Ringenen. Milyennek lenni. A hatalmas ember- szerveződött technikai és lö-, teriné Tanács Ibolya (Móra­láttad a mostanit? tömeg ellenére a cél kör- vészklubok Rúzsán tartották halom) 2. Dóczi Andrea — öt éve, 1985-ben a nyezete és a versenyterep meg első vetélkedőjüket, Stockholm-közeli Falunban is szemétmentes maradt! Ez amelyen az alábbi eredmé­találkoztam először az O- egyébként, bárhol jártunk nyek születtek: Ringennel. Akkor is meg- Svédországban, ugyanígy Iskolás fiúk, légpuska: 1. lepett, hogy több mint 20 érezhető volt. A környezet- Tóth Krisztián (Zákányszék) ezer versenyző zökkenő- védelem, úgy láttam, náluk 2. Juhász Mihály (Rúzsa) 3. (Rúzsa) 3. Simon Istvánná (Mórahalom). Férfiak, kis­puska: 1. Fodor Mihály (Rúzsa) 2. Fodor Jenő (Rú­zsa) 3. Szentpéteri Károly (Mórahalom). Új film A nagy kékség, avagy: a delfinek hívása Rendezte: Luc Besson. Kép: Carlo Varini. Zene: Eric Serre. Szereplők: Jacques Mayol — Jean-Marc Barr, Joanna Crnss — Rosanna Arquette, Enzo Molinari — Jean Reno. A tenger óriási, szinte vég­telennek tűnő tömege min­dig is talányos marad az ember számára. Csendet, nyugalmat, de egyben be­láthatatlan veszélyeket is rejt: ahogy víz alatt nem tudunk beszélni, úgy leve­gőt sem lehet venni. A fé­lelmetes szépség? Ki mi­lyennek látja? Luc Besson rendező szemével látni egy, a sok közül, bár ő szíve mé­lyén, úgymond, a tenger „el­hivatottja". Azért a törté­netre mégis szükség van: Jacques Mayol, aki gye­rekkorát egy görög szigeten töltötte, rendkívüli rokon­ságban volt az óceánnal. Mindennap sokat úszott, s azzal a képességgel rendel­kezett, hogy szokatlanul hosszú ideig tudott légzés nélkül a víz alatt tartózkod­ni, s ebben csak egy ag­resszív olasz fiú, Enzo Mo­linari volt az ellenfele, aki folyton versengett vele. Jacques apja halászás köz­ben fulladt meg, mert egy kezdetleges búvársisakot használt, s ez a baleset éle­te végéig kísérti a fiát. Húsz évvel később a hi­valkodó Enzo a szabad me­rülés világbajnoka lesz, aki búvárkészülék nélkül rend­kívüli mélységekbe merül, és változatlanul kitart amel­lett, hogy ő jobb, mint Jacques, aki jelenleg sza­badfoglalkozású búvár, és különböző kutatóintézetek számára dolgozik. Egy perui megbízás al­kalmával Jacques megismer­kedik Joanna Cross New York-i biztosítási nyomozó­val, aki ürügyet talál arra, hogy elkísérje őt Taorminá­ba, ahol Jacques ímmel­ámmal beleegyezik, hogy versenyre keljen Enzóval. Egy fogadás alkalmával a két férfi részegen próbál­ja meg a merülést a szállo­da medencéjében, Joanná­nak kell közbeavatkoznia, hogy megmentse őket Se­gítségükre van abhan is, hogy egy delfint visszavi­gyenek a tengerbe a delíi­náriumból, mert zavarja a töt}bi delfint. Közben a versenyben Jacques győz, ám Enzo szen­tül megfogadja, hogy követ­kező találkozásukkor meg­veri. Ütőn haza Görögország­ba Jacques és Joanna egy­másba szeretnek, ám a lány­nak hamar rá kell döbben­nie, hogy a tenger és Jacques „delfin családjának" hívása sokkal erősebb an­nál, hogy ő azt helyettesíte­ni tudná. Jacques és Enzo nap mint nap gyakorolnak. Enzo pe­dig, aki megszállottként haj­szolja magát a győzelemért, teljesen elhanyagolja az egészségét. Az új verseny napján Jacques hozza föl a mélyből, de már túl ké­sőn. Lesújtottan adják visz­sza a tengernek Enzo tes­tét. Azon az éjszakán, mikor Joanna megtudja, hogy ter­hes, Jacques-ot készülődés közben találja, ki akar men­ni a merülés helyszínére. A lány utolsó kísérletet tesz, hogy visszatartsa, de látja, hogy próbálkozása remény­telen, besegíti a vízbe. Ami­kor a sötétség 6zinte már teljesen elnyeli, egy delfin jelenik meg az üdvözlésé­re... (podmaalcsky) Németh András János és Li o — Megennéd? — Mindenesetre megkóstolnám. — Na, akkor odanézz, a kirakatban ott van egy halom, legalább két mázsa. Há­nyat vegyek neked? De csak úgy, ha meg­eszed. — Jaj, Béluci, azok a ronda barna go­lyók — sopánkodott a felesége, kezét osz­szecsapva —, nehogy egyél belőle, mert akkor engem többet meg nem csókolsz. — Megfontolandó! — hülyéskedett ne­vetve a barátom. — De Margitom, mégis úgy döntöttem, hogy egyelőre nem eszem záptojást, legföljebb tartalékba viszek egyet haza. — Nézzétek, mindig ökörködik velem az a Béluci — az asszony szája azért már mo­solyra húzódott —, még, hogy tartalékba? — Na, nézzünk szét bent — szakítottam meg az évődés t. Beléptünk. Elég sokan voltak az üzlet­ben, de ahhoz képest, hogy a környező ut­cákon szinte hömpölygött a nép, nem volt tülekedés. Csöndes, türelmes sorra várók álltak egy-két helyen. Különösen egy nagy halom füstölt kolbászra vártak a legtöb­ben. — Gyerekek, itt büdös van — fogta az orrát a feleségem. — Ugyan — csillapítottam —, a vilá­gon mindenütt ilyen szag van, ahol tengeri halat árulnak. Csakugyan, meg iá találtuk a halas­pultot. ahol annvi féle tengeri „herken­tyűt" kínáltak, olyanokat is, amelyekre azt mondanám, hogy ilyen nincs, mert még én nem láttam. Sok konzervféle várta a vevő­ket, kevesebb gyümölcs. A zöldségfélék­kel úgy voltam, mint a halakkal, mert csak a sárgarépát ismertem föl. Abhan viszont a hazai bolti minőséggel megegyeztek, hogy fonnyadtak voltak. — Ugyan, hús kapható-e? — kérdezte Béla. Jobban szétnéztünk, — Nézd, ott hátul mérnek húst — mu­tattam a nagy terem egyik oldalsó zugára. Odamentünk. Nem sokan álltak ott. Egy mosolygós, jó erőben lévő asszony szeletelt kívánság szerint egy nagy fagyott tömbből, ami minőségi (comb, egyéb színhúsok) da­rabokból állott, jobban mondva nem is sze­letelt, hanem fűrészelt. — Sajt nincs, Bandikám, pedig meg akar­talak lepni, mondta Margit —, de semmi­féle tejterméket nem láttam. — Egyáltalán, akarunk mi vásárolni va­lamit? — kérdezte a feleségem. — ügy tele van az orrom ezzel a halszaggal. — Hát csak nézelődtünk — mondtam —, különben is. mondjátok meg, hogy az éle­tünkben mikor fogunk egy kínai szuper­marketben ácsorogni. Ebben megegyeztünk. Vacsora után az igen .fényes" szálló földszintjén sétálgattunk, amely tele volt üzlettel. Az asszonyokat természetesen a ruhák, a selymek érdekelték. Mi, Bélával, engedelmesen követtük őket, és biztattuk, hogy amit kézbe vettek az a legszebb, ve­gyék meg, csak hogy essünk túl a vásárlá­son. Túlestünk... Egy nagyon kedves, mosolygós, angolul elég jól beszélő boltvezetőnő (lány) el akar­ta nekünk az egész üzletet adni. Sikerült még néhány magnókazettát ia ránk sózni, de ezt olyan Iszépen csinálta, hogy nem sózást éreztünk, hanem cukrozást. Fizetés után kicsit meghajolt, és látha­tóan kíváncsiságból megkérdezte, hogy honnan jöttünk, mert angolul is beszélünk, de egymás között számára teljesen érthe­tetlen nyelvet használunk. Mondom neki, hogy Magyarországról, magyarok vagyunk. — Hungary? Hungary? Hol van az? — Európában — magyarázta Béla —, a Szovjetunió nyugati határánál. A hölgy bizonytalanul rázta a fejét. — Azt sem tudja, hogy mi az az SZ. SZ. SZ. R ? — Nem — mondta bizonytalanul. — Dohát. .7500 km-es közös határuk van — évődött Béla, azután felénk fordult — Hát mit szóltok hozzá? Ez a fiatal Mao­nemzedék még azt sem tudja, hogy évtize­dekig milyen ellenséges volt a viszony a két nagy ország között. — Nézd —, mondtam neki rezignáltán —. biztosan nem beszéltek róla az iskolá­ban, és amiről nem beszélünk, az nincs. Ez már a mi szakmánkban is számtalan­szor előfordult, példákat tudnék rá mon­dani. — Én is, de ezt hagyjuk, mondjuk meg ennek a kis aranyosnak, hogy ha tudni akarja honnan valók vagyunk, akkor néz­ze meg a portán az útlevelünket. Mielőtt mondhattuk volna neki, gyors léptekkel már odaszaladt a portáshoz, pár percig beszélgettek, és sietett is vissza. Mo­solygott: — Jaj, önök Sun Ye li-ből jöttek, ma­gyarok. Mi nagyon szeretjük a magyarokat. — Szeretsz, nem szeretsz, most mi va­gyunk a vendégek — nevetett vissza Béla —, ne feledjétek: Magyarország az itten Sun Ye li. Másnap meglátogattuk a legrégibb Ming császári sírt Hosszú út tartozik hozzá, egy ún. „szent út", óriási ember- és állatszob­rok díszítik a két oldalát. Természetesen katonák is állják a sarat, több. mint öt­száz éve. Ezek a szobrok részben a hatal­mat fejezték ki, de díszül is szolgáltak, na meg, természetesen a túlvilág rossz szelle­meitől megvédték a család tagjait Még egy múzeum és a Linggu-pagoda megtekintésével befejeztük nankingi láto. gatásunkat Ismét ágyba zuhanás, és más­nap vonat. Suzhou, a kertek városa az út­irány. Házigazdáink most is gondoskodtak uta­zásunk kényelméről: külön kocsi, zsúfolt­ság nélkül. Azért alig vártuk már a szi­lárd talajt a lábunk alá. Volt egy kis rendezési hiba, dehát azon humorérzékkel — már, akinek volt — túl tehette magát a kedves vendég. Li intézkedett — Kérem, a következő ál­lomáson fél órát állunk, és az étkezőkocsi­ban ebédelünk, de sajnos, ki kell száll­nunk. és gyalog kell mennünk — hozzá_ tette —. de sietve, mert csak két csoport­ban tudjuk ezt végrehajtani. — Hát ezt meg miért csináljuk? — kér­dezte Béla. — Miért nem megyünk a vo­naton keresztül? — Nem árt egy kis mozgás — lelkesítet­tem —, ne sajnáld az üléstói elgémbere­dett lábunktól a tréninget Valóban, tréning volt a javából, mert A+-4-S--Í <ör"?o futni kel'ett 'már, aki tudott). Az étkezőkocsi a hosszú szerel­vény elején volt A távolság kígyóinak tűnt, úgy értve, hogy a farok messze vani a fejtől. Miért kellett nekünk a vonatból kiszállni? Hát olyan zsúfoltak voltak a va­gonok. hogy fél napig tartott volna, míg áthatoltunk volna az embertömegen, ha egyáltalán sikerült volna. Így mégse ren­dezési hiba volt hanem Li huszárbravúrja. Az állomáson egy tizennégy 'éves forma, szép arcú. természetesen mosolygós kislány várt bennünket akiről kiderült, hogy hu­szonhárom éves, és francia szakos egyete­mista. Aranyos, kedves jelenség volt. — Na, mosb mit csinálsz Jáno6, ezzel a cukorfalattal? — szólt a vezetőnkhöz a ba­rátom hunyorogva, a szokott csipkelődő, de meleg humorávalEz a gyerek csak fran­ciául beszél. — O. Béláin, már úgyis rám fér egy kis nyelvgyakorlat — és nevetve rázta a hölgy pirinvó kezét, azzal a nagy szé^lapát te­nyerével. — Je suis Jean, János ..•».— és folyékonyan társalogtak franciául (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents