Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-15 / 203. szám

1990. augusztus 15., szerda Gazdaság — örökség 3 Havi ezer a beugró Ördög a (törlesztő) részletekben Pavilon 1990/1-2. — Mennyi háromszázezer forint havi törlesztőrészlete, ha tizenöt év alatt kell visszafizetni? — Négyezer-kétszáz forint. — De nekem van két gyermekem, s így az első öt évben kapok 70 százalékos törlesztési támogatást. — Igen ... illetve. .. Van önnek lakáscélú megtakarítása? — Micsoda? — Ifjúsági, lakástakarékossági, vagy Üj otthon-betétje? — Nem . .. nincs. — Akkor nem jár önnek a kiemelt törlesztési támogatás. — Havi 4 ezer 200 forintot kell fizetnem 1360 forint helyett? — Nem, ennél valamivel kevesebbet, hiszen az általános törlesztési támogatás — igaz, csak kétszázezer forintig, és csak 30 százalékban — önre is vonatkozik. Ez a képzeletbeli beszélgetés 1991 júliusában zajlik, s ezért talán a törlesztőrészletek — a gyorsuló infláció és a változó kamatra kötött szerződések miatt — nem pontosak. A hoppon maradt kétgyermekes lakásvásárló pedig lecsúszott a kiemelt törlesztési támogatásról. Hogy miért? „A kiemelt törlesztési támogatása lakásépítésre, vagy -vásárlásra felvett kölcsön törlesztésére '1991. július elsejétől csak annak a részére nyújtható, aki lakás célra havonta legalább 1 ezer Ftot megtakarított takarékbetétben és a megtakarítás időtartama 1991. évben elérte az 1 évet. Az időtartam 1992. évtől évente 1—1 évvel növekszik, amíg az 5 évet nem éri el." Még nem késő! Ennek értelmében, aki azonnal megnyit egy ilyen be. tétet, jövő augusztusban — ha az egyéb feltételek is adottak — egy hónap késéssel már jogosult lehet a kiemelt törlesztési támogatásra. Ha valaki idén nem kezd el „lakástakarékoskodni" — értelmezésem szerint —, már nem tudja utolérni magát. A januári betétnyitás már késő, hiszen nem felel meg annak a feltételnek, mely szerint „a megtakarítás időtartama 1991. évben elérte az 1 évet" '92-től kezdődően pedig évenként plusz egyet kérnek ... s ez akkor már biztosan nem jön össze. — Van tehát — egyelőre — egy ötéves kedvezménymegvonás s ehhez képest nem túl hangos a pénzintézeti propaganda. Igaz, a februárban kelt üzletszabályzat 6—7 oldalán — s talán a • szórólapokon is — mindez olvasható, a szövegezés azonban minimum jogi vagy pénzügyi felsőfokú végzettséget feltételez. A rendelet fintora, hogy a hoppon maradt s közel teljes törlesztőrészletet fizető lakásvásárló még így is elkezdhet takarékoskodni annak reményében, hogy öt év múlva majd jogosult lesz — természetesen változatlan érvényű rendelet mellett — kiemelt törlesztési támogatásra. (Az, hogy ez két gyermek esetén az első öt évre érvényes 70 százalék, vagy a második öt évre engedélyezett 35 százalék lesz, nekem nem sikerült megfejtenem.) így is főnyeremény A törlesztési támogatáshoz kapcsolódva az ifjúsági takarékbetét is okozhat meglepetéseket. Példánkban lejárt ifjúsági betéttel rendelkező vásárolt lakást magánforgalomban s ehhez kap a.pénzintézettől 300 ezer forint külön kölcsönt. Ezt a magánforgalom miatt csak öt évre adják, a törlesztörészlet havi 8100 forint. Erre is érvényes azonban a kiemelt törlesztési támogatás, amely két meglévő vagy vállalt gyermek esetén 70 százalék. A fizetendő részlet azonban nem 2430 forint, mint ahogy sokan előre kiszámolják, hanem ennek több mint duplája, körülbelül 5200, hiszen ahogy a rendelet kimondja „a lakáscélú törlesztési támogatások összege nem haladhatja meg az esedékes kamat évi (havi) összegét". Persze ez még mindig nem olyan pok, hiszen gyakorlatilag kamatmentes kölcsönt kap az ifjúsági takarékbetétes. Felfüggeszthető Még mindig a részletekhez kapcsolódik az a rendelet, mely szerint: „A munkanélküli segélyben részesülő, valamint az a dolgozó, aki munkanélküliként nyilvántartásba vételét követően elhelyezkedett, a jövedelme az új munkahelyén legalább 30 százalékkal csökkent, ennek időtartamára, de legfeljebb egy évre kérheti a lakásépítésre vagy -vásárlásra felvett állami és pénzintézeti kölcsön törlesztésének a kamat megfizetésére való mérséklését vagy felfüggesztését. A jogosultságról szóló igazolást a lakhely szerinti tanács szakigazgatási szerve adja ki" — ha kérik. Később természetesen emelt összegű törlesztéseket kell majd fizetni, de átmeneti időre mindenképpen lélegzethez jut a munkahelyét — jövedelmének nagy részét — elveszítő hiteladós. (írásunk illusztrációja Krenner István Mentőövek című karikatúrája) Kovács András A gyapjútermés biztonságáért A mezőgazdasági termelőket, kiváltképpen a juh tenyésztőket hetek óta foglalkoztatja, hogy mi lesz a sorsa annak a zsírosgyapjúnak, amely már a birtokukban van, ám értékesítéséről az illetékes kereskedelmi vállalatok, forgalmazók gondoskodni nem tudnak. A gyapjú átvételét az nehezíti, hogy a világpiacon jelenleg szinte eladhatatlan ez az alapanyag, és a hazai feldolgozók is a korábbinál lényegesen kisebb mennyiséget kívánnak fölhasználni. A kérdés most részben rendeződött: a Gyapjú és Textil Nyersanyagforgalmi Vállalat illetékesei közölték az MTI-vel, hogy döntés született a piacon egyelőre feleslegesnek mutatkozó, mintegy 2500 tonna zsírosgyapjú mosással történő „állagmegóvására". A gyapjúágazat valamennyi szereplője, a termelők, forgalmazók és a felhasználók egyaránt azt javasolták, hogy tegyék le íetővé a gyapjúnak legalább a tisztítását addig, amíg megtörténik az értékesítés. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma és a Földművelésügyi Minisztérium támogatása mellett az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium legfeljebb 45 millió forintos kamatmenteshitel-támogatást hagyott jóvá a gyapjú tisztítására. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az országban e célra mosókapacitással rendelkező Gyapjú és Textil Nyersanyagforgalmi Vállalat bizományba veszi át a zsírosgyapjút a termelőktől, és azt az állami támogatást költségére „lemossa". A legnagyobb hazai gyapjúforgalmazó vállalat a termelővel és az állami intervenciós alappal a gyapjú értékesítése után fog elszámolni. Az intézkedés, ha nem is oldja meg egy csapásra a gyapjútermelés problémáját, gyorssegélyt jelent a gyapjúágazat résztvevőinek — hangsúlyozták a vállalat illetékesei. A segély felhasználásával legalább meg lehet akadályozni a zsírosgyapjú fermentálódását, molyosodását, elértéktelenedését egészen addig, amíg valamilyen formában megoldást találnak az alapanyag eladására, feldolgozására. (MTI) A Dóm tér: hatásos egység, folyamatosság, a nemzeti öntudat megtestesítője „Magyarország — Közép- és KeletEurópával együtt — a válság és a megújulás korát éli. A világ szeme rajtunk — felélénkült a régió kultúrája iránti érdeklődés is. Eközben mi — nem ritkán saját multunktól megfosztva — nem ismerjük e „tör. téneti táj" népeinek tradícióját, sőt jelenét sem. A Pavilon — mint ahogy az első számban is jeleztük — ennek a szerintünk egeszségtelen helyzetnek a megváltoztatásához kíván hozzájárulni, elsősorban építészetközpontú művészettörténeti közleményeivel, egyéb európai, sőt Európán túli kitekintés mellett." így kezdi „Az olvasóhoz" című beköszöntőjét az „Országos Műemléki Felügyelőség fiatal munkatársainak kezdeményezésére született" időszaki kiadvány egyik szerkesztője. Hadik András. A szép kiállítású, nagy alakú kötet a szűkebb szakmai közvéleményt érdeklő írások mellett több olyan publikációt is tartalmaz, amelyre a laikus olvasóközönségnek is érdemes odafigvelnie. Ilyen például Mészáros János tanulmánya (bár a veszély — egyelőre? — elmúlt) a romániai „településszisztematizációról", vagy Szabó Lilla „Kassa művészeti élete és éoítészete, 1848—1918 — Maria Mihóková bibliográfiája" című írása. Ugyancsak a történelmi Magyarország területének építészetéről ír Pusztai László (Két 18. századi kerti építmény terve Munkácsról) és Deschmann Alajos (Egy ismeretlen középkori templom Bereg megyéből). Sisa Béla „Moldvai verőfény"-ének már a címe jelzi a témát. Az MTA 1917-es macedóniai műemlékfelmérö útjáról emlékezik meg Rados Jenő professzor, míg Arnóth Ádám „Észtországi tanulmányút"-járól számol be. A külföldi szerzők munkai közül a legizgalmasabb Eliel Saarinen Gondolatok Budapest szabályozásáról című írásának első része és Jana Sálkovq: A cseh kubizmus keletkezése és jellege című dolgozata. • Ide csatlakoztatható a neves holland építész, Joseph Th. J. Cujpers 1931-es „Szeged" című írása is. Cujpers 1930-ban járt Magyarországon, a budapesti nemzetközi építészeti kongresszus holland küldötteként, s akkor tett rövid látogatást városunkban. Tanulmánya főleg a dóm befejezéshez közel álló épületegyütteséről szól. „A mű legnagyobb erénye az egyszerű alapkoncepcióban rejlik, ezt egyaránt elfogadták az egyetemi, egyházi és helyi hatóságok, amelyek mind lakó-, mind munkahely számára megfelelőnek találták (...) a hatalmas együttest", írja a szerző. Majd kiemeli, hogy „mindattól, amit a helyiek itt. Szegeden építettek, gyakorlatilag abban is eltér ez a hatalmas komplexum, hogy a falak külső borításához téglát használtak. Rerrich építész rávette a téglagyárat, hogy egy vörösesbarna anyagot állítsanak elő." Cujpers jó történeti érzékkel látja meg, hogy milyen jelentós Szeged fejlődése, a nagy kataklizma, Trianon után a csonka ország szempontjából, s példaként állítja az épületet hazája számára is: „Hogyan lehet a szűkös lehetőségek ellenére, mértéktartó eszközökkel hatásos egységet létrehozni, amely a jelen és a jövő számára a folyamatosság és a nemzeti öntudat megtestesítője lehet." Néhány sor fát javasol a térre, amelyek „Leveleik üde zöldjével megtörnék az éles napfényt, és megszakítanák a barna falak sötét felületét." Az írást a szerkesztők a régi. nézőtérrel még el nem csúfított teret ábrázoló fényképpel illusztrálták, amelyeket (a tanulmánnyal együtt) ezúton is ajánlunk az illetékesek figyelmébe: talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy hogyan lehetne ezt a szép teret visszaadni Szeged közönségének, és az idelátogató turistáknak. Pozsik László NDK—magyar kereskedelem Hegmaradt a kiskapu? A német valutaunió és az ehhez kapcsolódó gazdasági változások nehéz helyzetbe hozták a magyar gazdálkodók egy részét. Az exportban az NDK-beli vállalatok rendelés-visszamondása okoz máris közvetlenül pénzben kifejezhető veszteséget, az import átstrukturálódása, a behozatal feltételeinek változása pedig az egész gazdaságra jelentős hatással lesz. Az eddig transzferábilis rubelért beszerzett alapanyagokért német márkával keli fizetnünk. Ez önköltség-növekedéshez vezet, ami óhatatlanul beleépül a fogyasztói árba. Gérnyi Gábor, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának főosztályvezető-helyettese tagja volt annak a magyar küldöttségnek, amelyik tisztázni kívánta a keletnémet—magyar árucsere jövőjét. Csak egy céljuk lehetett: megpróbálták csökkenteni a Magyarországot érő veszteséget. — Milyen számok jellemzik az idei NDK— magyar kereskedelmi forgalmat? — Az áruforgalmi jegyzőkönyvben előirányzott több mint egymilliárd rubeles import 90-95 százalékát vállalati szerződésekkel lekötötték. Ez érthető, hiszen minden „megkeresett" transzferábilis rubelért 2,34 márkát kapnak az NDKbeli cégek. Számukra ez nagyon kedvező. A magyar kivitelnél — amely szintén körülbelül egymilliárd rubelt tesz ki — már kedvezőtlenebb a helyzet: exportunknak csak 82 százalékát biztosítják a vállalati szerződések. Az NDK gazdasági minisztériuma úgy orientálja a vállalatokat, hogy maradéktalanul eleget tegyenek szerződéses kötelezettségeiknek. Ennek ellenére az eddig visszamondott rendelés értéke 60-70 millió rubel, de becslések szerint az év végéig 100 -millió rubeles magyar export válik kérdésessé. Ezeket a visszamondásokat természetesen mi nem fogadtuk, és nem fogadjuk el. Az NDK exporttermékeinek köre hirtelen kibővült az NSZK-beli cégek gyors előrenyomulása következtében. Egyszerűen kiszorították a keletnémet termékeket a -belső piacról. Itt főleg a mi exportunk körül lesznek bonyodalmak, mert a rubelért importált áruknál az NDK-beli vállalatoknak le kell tenniük a márka fedezetet. — Milyen álláspontot képviselt a német tárgyalópartner? — Az NSZK tartja magát az államszerződéshez, amely kimondja, hogy az egyesülés során az N-DK külgazdasági kapcsolataiban a bizalom megőrzésére, s az érvényes szerződések megtartására kell törekedni — figyelembe véve a pénzügyi unió feltételeit. Az NSZKra -hárul a finanszirozás, de ennek összes részletét — tudomásom szerint — még nem dolgozták ki. A tárgyalások során kértük az NDK-partnert, hogy a kétoldalú árucsere érdekében dolgozzon ki külön szabályozórendszert. Azt válaszolták. nagyon sajnálják, de ott már „kitört" a piacgazdaság, ők adminisztratív eszközökkel nem avatkozhatnak a vállalatok életébe. Ez a „spontaneitás" azért túlzott. Bár a nagy elzárkózás mellett hagytak azért egy kiskaput. Megállapodtunk, hogy az év végéig nagy volumenű bartercserék révén még rubelalapon kereskedhetünk. így talán sikerül megmenteni a magyar export nagy részét. -Amíg a két német állam egymás között nem tisztázza a financiális kérdéseket, addig mi csak tárgyalhatunk, konkrét megállapodásokra nem nagyon szárni thatnak. — Milyen ágazatokat érint leginkább a kereskedelmi kapcsolat megváltozása? — A mezőgazdaságot és az élelmiszeripart kell az első -helyen említenem. A Közös Piac határai kitolódtak, s az NDK-ra is érvényesek lesznek a szabványok, a kvótarendszer, a lefölözés, a vámok. Igaz, a keletnémet fél megígérte, közvetíti kérésünket, hogy eddigi kedvezményeinket megőrizhessük. Teljesen átstrukturálódik a két ország közötti áruforgalom, és ezen mi veszíthetünk többet. Az eddigi összetétel úgy alakult, hogy — sarkosan fogalmazva — zöldségért szereztünk be kemény cikknek számi tó vegyi pari alapanyago kat. Ennek most vége. — Nem tart attól, hogy az NSZK. figyelme túlságosan is az NDK felé fordul, s ezért kevesebb tőke érkezik Magyarországra? — A nyugatnémet tőke expanzív, de Magyarországra nem érkezett belőle annyi, hogy most észrevehető visszaesést tapasztaljunk. (Ez a félelem sokkal reálisabbnak tűnik fel a harmadik világ országaiban.) Túlzás lenne azt mondani, hogy kedvezőnek látom a helyzetet. De biztos vagyok abban, hogy két-három éven belül normalizálódnak a német— magyar kereskedelmi kapcsolatok. Véleményem szerint legelőször a kisvállalatok ocsúdnak majd fel H. Z. -1