Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-13 / 201. szám

1090. augusztus 13., hétfő A helyzet 3 Harha-ság A szarvasmarha manapság a magyar élelmiszergazdaság állatorvosi lova. Ez így, jóllehet, egy stilisztikai képzavar, de a valóságnak, sajnos, meglehetősen hű képét adja: a szarvasmarha-tartás és mindenekelőtt a tejtermelés gondjai ezekben a hetekben sohasem látott méreteket öltöttek. A sorozatos, drasztikus tej- és tejtermék-áremelés hatására az elmúlt években először megtorpant, majd — főleg az idén — jelentősen visszaesett a fogyasztás. A háromszáz forint felé közelítő sajtárak, a viszonylag olcsó margarin, mint az igen drága vaj helyettesítője, no meg az ízesített tejtermékek csillagászati ára drasztikusan visszavetette a termékek forgalmazását, 15-25 százalékos csökkenést jeleznek a forgalmazók. A mind nagyobbra duzzadt készleteket az ev első felében még többé-kevésbé sikeresen küldték határainkon túlra, 1990-ben a tavalyinál csaknem hetven százalékkal több tejterméket exportáltunk. Csakhogy most mintha minden összeesküdött volna a lejtermelök ellen. A vaj és a tej por világpiaci ára sosem látott mélyponton van. A szovjet piacon egyébként verhetetlen a Közös Piac, amelynek magasan támogatott tejtermékei szinte lehetetlenné teszik a konkurencia bejutását. Állítólag az EK a jelenlegi, igen nyomott világpiaci ár alig feléért adja a vajat a Szovjetuniónak. A túltermelés tehát nemcsak idehaza, hanem a világpiacon is mind nagyobb ellensége a hazai tejtermelöknek. Mindehhez most kapják a szerintük övön aluli ütést: a kormány a költségvetési fogyókúra részeként, a tavalyi ötvenszázalékos exporttámogatás-csökkentés után, az idén további 40-60 százalékos dotációcsökkentést határozott el. A tejtermelők szerint ez; az egész ágazatot végveszélybe sódorja, és máris elkerülhetetlennek látszik az egyébként is fogyó szarvasmarha-állomány drámai csökkenése. A tejtermelök természetesen az állami támogatás — legalábbis az exporttámogatás — fenntartását követelik, s hivatkoznak a nyugati példákra, nevezetesen, hogy sehol sem teszik ki a piac közvetlen romboló hatásának ezt az érzékeny ágazatot. Ebben az érvelésben minden bizonnyal van racionalitás, valóban hiba lenne azt feltételezni, hogy a szabadpiac magyarországi térnyerése egyet jelenthet a mindenfajta beavatkozás nélküli — történelmileg meghaladott — piaci automatizmusok valamiféle helyreállításával. Ez. különösen a mezőgazdaságban, épo az agyontámogatott Közös Piac szomszédságában, elképzelhetetlen. Am az is elképzelhetetlen, hogy a magyar mezőgazdaság — különösen a rendkívül drágán és pazarlóan működő gazdaságok — a termelés ésszerűsítése, a felesleges költségek kímélet, len lefaragása nélkül, mintegy biankó csekket kaoion a fennmaradásához szükséges állami támogatásból. Igaz ugyan, hogy a szarvasmarha-tartás egyensúlyát könnyű megbontani, és nehéz újra helyreállítani, de az is biztos, hogy ez az egyensúly nem jöhet létre a jelenlegi, indokolatlanul magas és a piac által el nem ismert költségek mellett. P. É. Baltáik Szegeden Nem tábornak, inkább találkozónak nevezték azt az eseményt, amelynek keretében egy nálunk nem túl ismert vallás, a Bahá'i képviselői jöttek el Szegedre. A bahá'i vallás a világ legfiatalabb független vallása. Alapítóját (Bahá'u'lláhot 1817—1892) a bahá"fk Isten új prófétájának tekintik. Korunkig utolsónak abban a hosszú sorban, mely a történelem előtti időkig nyúlik vissza, és amelynek tagjai Ábrahám, Mózes. Buddha, Zoroaster, Krisztus és Mohamed. Bahá.u'lláh üzenetének lényege, hogy az egész emberiség egyetlen fáj, és eljött az idő. hogy egyetlen világméretű társadalommá egyesüljön. „Isten — mondta Bahá'u'lláh — azért indított el egy sor történelmi folyamatot, amelyek majd ledöntik a faji, osztály- és vallási korlátokat, hogy idővel létrehozzák az egyetemes civilizációt." A legfontosabb, hogy a föld nép>ei elfogadják ennek az egységnek a gondolatát, és hogy hozzájáruljanak azokhoz a folyamatokhoz, .amelyek ezt szolgálják. A bahá'i vallás egyik fő célja, hogy ezt lehetővé tegye. A világon élő, mintegy 4 millió bahá'i — a legkülönbözőbb nemzetek, fajták és kultúrák képviselői —, azért dolgozik, hogy Bahá'u'lláh tanításait a gyakorlatban is megvalósítsa. Ne gondolják azonban, hogy a vallás kizárólag a Közel-Keleten népiszerű. Engem egy dél-afrikai fiú keresett meg, aki egy holland lánnyal és egy ausztriai fiúval ismertetett össze. Roy Max Sethapielo itt tanul torténeimet a JATE-n, s magát csak szimpatizánsnak mondja. Barbara Fignig és (Babak Sobhian azonban igazi hívői e vallásnak, vagy ahogy ők mondják: bahá'i k. B. F.: Húszan jöttünk el ide a világ minden tájáról, hogy hirdessük az igét. A Dugonics téren estelente „mitingeket" tartunk, egyébként piedig a Móra-kollégiumban laktunk, oda vártuk az érdeklődőket. Nagyon fontos, hogy a bahá'i nem egy másik vallás, hanem önálló, a világ legfiatalabb vallása — Ti hogyan jutottatok el eddig a vallásig? B. F.: Nekem könnyű volt, mert a szüleim is ebben a vallásban hisznek. Ez számomra természetes volt. B. S.: A mi tanításunk lényege, hogy az embernek magának kell keresnie az igazságot, neki magának kell eljutnia a bahá'i-hoz. Ezért nálunk nincs is ima, csak a természetes, közvetlen meditáció. — Máshová is elmentek Magyarországon? B. S.: Igen, voltunk már Budapesten, 10-én Kecskemétre megyünk, utána Győrbe, majd pedig Sopronba — Magyarországon is sok követője van ennek a vallásnak? B. F.: Mivel önöknél a vallásosság tiltott volt, ezért kevesebb van, mint a világ más tájain. De mivel ez az eszme olyan jól illik a mai korra, reméljük, hamarosan itt is elterjed. B. S.: Nagyon fontos, hogy mi nem „térítünk" abban az értelemben, ahogy más valiásók képviselői. Nem győzködjük az embereket. A bahá'i-hoz az embereknek maguknak kell eljutniuk. Mi csak hirdetjük 'békeüzenetünket, amit Müller Józsefnének, a városi tanács elnökhelyettesének is átadtunk. M. T. Somogyi Károflyné felvétele „Jó munkához sok idő kell..." — reméljük, a szép, új sínpárokon futó villamosok sokáig közlekedhetnek majd pályájukon. A fölújítást végző munkások ezekben a napokban már az Anna-kút közelében dolgoznak — felvételünk itt készült e munkáról A VDSZ koncepciója Egy ritmusra: a politika és az érdekvédelem A vegyipari dolgozók autonóm szakszervezete, a VDSZ gondosan ápolja nyugati kapcsolatait, hogy tapasztalatokat szerezzen az európai alapiokon nyugvó érdekvédelemről, a privatizációról, és nem titkolt célja, hogy a híd szerepét töltse be a hazai szakszervezeti tömörülések között. A napokban egyik fő kapcsolatuk és támogatójuk, a spanyol rokonszakszervezet delegációja látogatott hazánkba, és eljöttek Szegedre Is. A spanyol szakszervezet főtitkárát, Jesus Urrutia Garciát kérdeztük. — Hogyan látja a nyugateurópai—magyar kapcsolatokat, és miért támogatják a magyar törekvéseket? — Mi a nemzetközi szervezet végrehajtó bizottságában veszünk részt. A magyar VDSZ eleinte megfigyelőként volt jelen, de mi mindent megtettünk, hogy a magyarokat teljes joggal elfogadják, mert úgy gondoljuk, hogy ilyen formában a demokratikus rendszert erősítjük Magyarországon. A végső célunk az egyesített európai piac, hogy a piac nyitott legyen, ne legyenek határok, de mindez versenyképes formában valósuljon meg. A folyamat gyors legyen, és ehhez minden országnak idomulnia kell. Egy másik szempont, hogy egyes országokban ne keletkezzenek társadalmi egyenlőtlenségek; fennáll a veszély, hogy spekulatív vállalatok lépnek bé a gazdaságba, és akkor ezen országok dolgozói jelentősen visszamaradnak a többi európai országéhoz képiest. Ezért a politikai és a szakszervezeti mozgulmaknak párhuzamosan kell haladnia, és ugyanabban a ritmusban. A magyar fél, az autonóm szakszervezet, a VDSZ többirányú feladatairól Péterfy Lajost, a VDSZ budapesti küldöttét kérdeztük. — Mit várnak a nyugati kapcsolatoktól? — Nagyon fontos a kapcsolatteremtés a nyugati szakszervezetek szövetségeseivel. Ennek az eredménye, hogy az ittlévő spanyol, valamint a finn, norvég delegáció támogatásával felvették a VDSZ-t a nyugati szakszervezetek nemzetközi szövetségébe, az IGEF-be. Ezenkívül külön együttműködési megállapodást kötöttünk az osztrák és nyugatnémet vegyipari szakszervezettel. Ennek, keretében szakszervezeti tisztségviselők oktatását cserealapion végezzük. — Ezek szerint az egyik fú feladat a tanulás? — Igen, mi tanulunk, mert van mit tanulnunk. Most tanuljuk a nyugati bér- és tarifarendszert, a biztosítási rendszert. Fontos, hogy az ittenire privatizált vállalatok dolgozói ne kerülhessenek hátrányos helyzetbe. Ezért megkapjuk a nyugati szakszervezetek kollektív szerződéseit. Ezeket mi már alkalmazni tudjuk a vegyes vállalatok esetében a kollektív szerződések megkötésekor. De más, konkrét segítséget is kapunk a nyugati szakszervezetektől, például technikai berendezéseket, ami megkönnyíti munkánkat. — Hazai pályán a VDSZ érdekegyeztető fél kíván lenni a különböző irányú szakszervezeti tömörülések között. — Hazai feladataink, hogy-' a VDSZ az autonóm szakszervezetek támogatásával maga próbálja koordinálni a MSZOSZ, a FSZDL, a MOT és a Szolidaritás szakszervezeti munkáját. Olyan megállapodások irányába kell haladni, hogy a szakszervezetek saját maguk oldják meg problémáikat, és ne a kormány. Ügy néz ki, hogy a szakszervezeti szövetségek hajlanak is erre. Várnagy Tamás /f...a hamvaimat szórják szét a Mars téren u „Hazudnak, kérem! Nem igaz. hogy patkányaim vannak! Mutassanak csak. egyet, ami tőlem ment át, fizetek értük! Az én sorsom' nagyon szerencsétlen . . . Nézze a bizonyítványomat! Színjelesen végeztem a tanítóképizőt, tanári nyugdíjam van. 6 ezer 170 forint. Aztán most mégis így élek. Van egy ötmilliós házam, de nem tudok benne lakni, mert már mindent elloptak belőle. Napionta betörnek! Most piénteken a kombinált szekrényemet vitték el, kedden meg a konyhabútort. A rendőrség?! Ismernek ott már engem. Ha bemegyek, a kapus már kérdezi: A Ró. zsát hívjam, vagy a Szókét? Nem csinálnak azok semmit a betörőkkel. Pedig jómódú családból származom! Apám a leggazdagabb kereskedő volt a városban, ahonnan jöttem. Drága ékszereim voltak, briliánsgyűrűk, rubin fölbevalók,. . Amikor még hordtam őket, a Mars téri cigányok ott lógtak rajtam, erősködtek, hogy adjam el. De már mind elvitték. Az aranykereisztet Mindszenty bíborostól kaptuk. Korábban albérlők is laktak nálam, a képieimet egy pszichológus vitte el, piedig szép festmények voltak. a házassági fényképünk után készültek ... Biztos a keret kellett neki, aztán eladta. Volt egy festő albérlőm is, három hónapra kiment Nyugatra, aztán kint felejtette magát Egy zongoraművész ismerősöm kint van Amerikában, azt ígérte, ha hazajön, segít kiadni a házamat Ha nem sikerül, nekiadom a rendőröknek. De a ház már életveszélyes, mondták is a rendörök, amikor legutóbb kint voltak, hogyha rászakad valakire a mennyezet, börtönbe kerülök. De hát mit tehetek én arról? Ki akartam adni valakinek, kaptam harmincezer forintot előre, aztán kiverte a földszinti válaszfalakat most bármikar leszakadhat az emelet. Valami szexboltot, vagy mit akart ott nyitni, de Bécsben három hónapra lecsukták valamiért. Most visszajött és követeli a harmincezer forintját, de nem tudom megadni, mert azt is ellopták. Azt mondja, beleveri a fejem a betonba... Ismerem én az összes rablót név szerint de hiába mondom a rendőröknek. Itt laknak mind a környéken. Sok betörőt fogtam már el. Egyszer is jövök haza, látom, hogy viszik a bútorokat. Szerencsére, jött a villamos, az utasok látták, mi a helyzet és mindenki megfogott egy betörőt. Aztán mégse lett semmi bántódásuk, ugyanúgy látom őket az egyik egy húszcentis szuronykéssel járkáL Az utolsó albérlőm miatta költözött el, azt mondta, nem akarja, hogy leszúrják, én is vele mentem, egy 'hétig az állomáson laktunk. öt éve nem lakok sehol. A házamba nem mehetek, van ugyan még egy bérelt lakásom, de abba meg beköltözött egy cigánylány, és nem lehet kitenni. Hogy hol alszom? A Mars téri ereszek alatt. Télen bebújok egy vastag papirdobozba, egy másikat meg magamra húzok. A kukázás se igaz! Csak az üres műanyag poharakat szedem össze a pultokról, kimosom, aztán eladom a termelőknek. Palántát nevelnek benne. Meg vannak a sörosdobozok, a kicsit ötért, a nagyot tízért árulom. Dísznek, a szekrény tetejére. Viszik, de még mennyire! Napközben sétálok. Fürödni az egyik gyerekem munkahelyén szoktam, az nem kerül pénzbe. Nyolc unokám van! Miért nem kérek a gyerekektől segítséget? Elég azoknak a maguk baja, nem terhelem őket... Az ajtót most isi berúgták. a dunyhámat kihasították, elvitték a finom tollat. Volt egy rézágyam is, meg milliós bélyeggyújteményem, azt még szegény uram rakta össze. Ami nem kell a betörőknek, kihajítják az udvarra, olyan, mint a szemétdomb. Ezt a ruhát is, ami rajtam van, onnan kellett összeszednem. Hat helyen van kiszakadva a hasfalam, a bélasavarodástól meg néha le kell feküdnöm az utcán a földre. Ki van készítve Tn—M, ha eljön az ideje, majd beveszem. Egyszer már próbáltam, de öt perccel hamarabb kimostak. Megírtam egy csomó búcsúlevelet, az összes hivatalnak elküldöm még előtte, hadd lássák, hová juttattak. Azt akarom, hogy elégessenek, és a hamvaimat szórják szét a Mars téren ..." Lejegyezte: Nyilas Péter