Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)
1990-07-09 / 166. szám
80. évfolyam, 166. szám 1990. július 9., hétfő Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint Kormány a Balatonnál A főtitkár nem engedi szétverni pártját — Miniszterfeleségek hölgyprogramon — Katyn a Vajdaságban is A texasi Houstonra ezúttal nem új amerikai űrprogram okán összpontosul a figyelem, hanem azért, mert itt tartják a hét vezető nyugati állam csúcstalálkozóját. Gorbacsov tehát nem véletlenül időzítette szombatra Bush elnökhöz intézett levelét, amelyben gazdasági reformterveit ismertette, s azokhoz támogatást kért. James Baker amerikai külügyminiszter egy tévényilatkozatában ugyanakkor megismételte kormánya korábbi álláspontját, mely szerint „a technikain túlmenő nyugati támogatás nem időszerű mindaddig, amíg e reformok ki nem bontakoznak". Az NSZK szövetségi elnökének, Weizsáckernek — aki korábban Nyugat-Berlin polgármestere volt — minapi kijelentése („Berlinben a helye Németország politikai felelősséget viselő vezetésének!") nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, s nem csupán a németek földjén. Albániában leváltották a belügyminisztert, s az állami és pártvezetésben egyaránt tisztogatás kezdődött. A görögök elitalakulatokat vezényeltek az albán határra: lehet, hogy ők sejtenek már valamit? A magyar kormány Balatonöszödön tanácskozott: végre sikerült mindannyiójukat „összetrombitálni", s összemelegedhettek egymással a feleségek is. Sandi István mm Egységcsapat Őszödön Kétnapos munkaülést tartott a kormány a hétvégén Balatonöszödön. A Minisztertanács üdülőjében ezúttal először gyűlt össze valamennyi miniszter, politikai és közigazgatási államtitkár. A találkozón Antall József miniszterelnök elnökletével megvitatták a kormány szervezetével, munkastílusával összefüggő kérdéseket, véleményt cseréltek a koalíciós kormány politikája öszszehangolásának, a tárcák közötti együttműködés, a Parlamenttel való kapcsolattartás hatékonyabbá tételének módszereiről. Szó esett a kormánypolitika több időszerű kérdéséről, a miniszterek beszámoltak tárcájuk SZKP-kongresszus belső átalakításának menetéről. Megvitatták a gazdasági kabinet munkájának jobb összehangolását. A miniszterelnök felhívta a figyelmet a koalíciós kormány — mint pártokból álló egységcsapat — működésének sajátosságaira, különös tekintettel a közelgő önkormányzati választásokból fakadó fel- Albánia adatokra. A munkaülések alatt a feleségek külön hölgyprogramon vettek részt. Szombaton délután a kibővített kormány meglátogatta a Balatonberegi Állami Gazdaságot. A kétnapos összejövetel a megbeszélés mellett alkalmat adott a kötetlen légkörben való összeismerkedésre is. Ligacsov, és Eduárd, Sevardnadze válaszolt a beszámolók után kapott kérdésekre. A helyenként sértő személyeskedéssé fajuló tetemrehívások megmutatták, hogy az elmúlt öt év világszerte csodálatot keltő eredményei mekkora belső megosztottságot idéztek elő a szovjet párttagság — és a közvélemény — körében. Rizskov válaszaiból és az agrárszekció jelentéséből derült ki, hogy az aratást veszélyeztető súlyos üzemanyaggondok miatt tart viszsza a szovjet vezetőség a KGST-országokba irányuló szállításból hét millió tonna kőolajat. A legnagyobb indulatokat kiváltó kérdések között szerepelt Kelet-Európa és a német kérdés. Jakovlev KB-titkár és Sevardnadze külügyminiszter arról beszélt, hogy a térség népeinek szabad választását tiszteletben kell tartani, a szovjet vezetés számára a legfőbb elv a be nem avatkozásé volt. Ligacsov a német egyesítés kapcsán arról beszélt, hogy az NDK-t bekebelezi Nyugat-Németország, s nehezményezte, hogy a vezetés ez ügyben nem kérte ki a széles párttagság véleményét. Két, egymással ellentétes határozatot fogadott el a kongresszus — éppen a PBtagok beszámoltatásával öszszefüggésben. Délelőtt nagy többséggel megszavazták azt az indítványt, hogy ne testületileg mondjon véleményt a kongresszus a Politikai Bizottságról, hanem egyenként minősítse a tagokat. Délután, amikor az elnöklést Gorbacsov vette át, látva a. szélsőséges indulatok összecsapását, drámaian arra figyelmeztetett, hogy ennek a vitának csak akkor van értelme, ha a kongresszus szét akarja verni a pártot. A főtitkári intelmeknek megvolt a foganatjuk: Gorbacsov a kongresszussal megszavaztatta a délelőtt elfogadott döntés visszavonását. Ez is jelezte, hogy noha a küldöttekben sok mondanivaló feszül, Gorbacsov még mindig képes a többséggel elfogadtatni a saját álláspontját. Így az sem lehetetlen, hogy a jövő hét közepére a tervek szerint befejeződik a kongresszus, elfogadja a dokumentumokat, s megválasztja a párt új vezetőit Levonták a személyi konzekvenciákat? Gorbacsov „odahatott rr Az SZKP xxvin. kongresszusán folyó munka első hetének végén, szombaton véget vetettek az általános politikai vitának, berekesztették a politikai bizottsági tagok egyenkénti beszámoltatását, s a vasárnapi pihenő után megkezdődik a dokumentumtervezetek vitája. A hét közepén tartott hét szekcióülésről hallgattak meg először tájékoztatót a küldöttek, majd Nyikolaj Rizskov, Vagyim Medvegyev, Alekszandr Jakovlev, Jegor Az albán Népi Gyűlés elnöksége rendeletet bocsátott ki, mellyel rendeződhet a tiranai nagykövetségekre menekültek helyzete, s amely garantálja, hogy a menekültek — az érvényes szabályok szerint — útlevelet kapnak, és semmilyen büntetésben nem részesülnek. A diplomáciai képviselők az albán illetékesekkel garanciális szabályokban is megállapodtak. A hatóságok a nagykövetségekre juttatják el az útlevélkérő lapokat, A magyar nagykövetségre már meg is érkeztek az űrlapok. Eddig 40 albán menekült kért magyar védelmet, ám többségük az Egyesült Államokba szeretne utazni. Csupán heten kértek magyar vízumot. Katonák és rendőrök vasárnap lezárták a járókelők elöl azt a tiranai utcát, ahol a legtöbb külképviseleti épület áll, és biztosítják a miszsziók — közöttük a magyar nagykövetség — nyugalmát. Ezáltal a menekültáradatnak is véget vetettek — közölte az MTI telefonon feltett kérdésére Kornidesz Mihály nagykövet. Egyes diplomáciai hírforrások 600 főnyi karhatalom bevetéséről tudnak. (Folytatás a 2. oldalon.) „VÖdd be a fejed, vén disznó!" Hosszú kések... ígéretünk szerint, szerettük volna tájékoztatni olvasóinkat a szombaton fölfedezett két gyilkosság (Tápén egy szegedi fiatalembert, Makón egy idős asszonyt öltek meg késszúrásokkal) nyomozási fejleményeiről. A megyei rendőr-főkapitányság ügyeletvezetője, Kórász Antal százados azonban csak annyit közölhetett: „A nyomozók a helyszínen nagy erőkkel dolgoznak." Hozzátette, az előző napi ügyeletvezető kollégája hibát követett el, amikor tájékoztatott bennünket a két gyilkosság tényéről, mert a vasárnapi számunkban megjelent információ esetleg hátráltatja a nyomozást. Nos. tegnap délelőtt telefonált a szerkesztőségbe a Tápén megtalált áldozat — szomszédja (Szeged, Retek utca). Azt a meglehetősen elképesztő tényt közölte, hogy a 32 éves, késszúrásokkal meggyilkolt ember édesanyja az újságból tudta meg, hogy a fia halott. Ebből az akaratunkon kívüli szörnyűségből arra is következtethetünk, hogy a rendőrség valóban titokban akarta tartani — nyilván, a sikeres nyomozás érdekében — a gyilkosság tényét is. Hiszen még az áldozat családját sem értesítették! Mindez csak azért nem teljesen egyértelmű, mert ha a fönti föltételezés igaz, akkor a nyomozás vezetője miért nem tájékoztatta az ügyeletvezetőt az információ kiadásának tilalmáról? Másrészt: az áldozat családjának akárki megtelefonálhatta volna a tragédia tényét — mondjuk. Tápéról, hiszen ott már vasárnap mindenki tudott arról, hogy halottat „találtak" a Verecke utcában, vagyis: talán nem mi követtünk el hibát, s talán nem is a szombati ügyeletvezető rendőr százados azzal, hogy bármilyen sajnálatos, de megtörtént cselekményekről beszámoltunk. S. E. * Szerepzavar Amikoriban szabadon választhattunk, a pártcsaták regisztrálása közepette egyre azon járt az eszem: egyszer csak-csak megválasztjuk, akit akarunk, és onnantól kezdve... Nos, onnantól kezdve a politikus politizál — mi meg élünk; az író ír, a plébános prédikál, a cipész cipőt készít, a pénzember tőzsdézik, az ügyvéd véd, a rendőr a rendre vigyáz, a színész a színpadon játszik. És a többi, mind, teszi a dolgát. Ezt kéne megtanulnunk, gondoltam, le is írtam, s nem a légből kaptam, mert a bőrön volt érezhető, mennyire vágyakozik itten már mindenki arra, hogy azonos legyen önmagával. Hogyne lehetett volna tudni: nem egyik napról a másikra talál ki-ki a szerepére! Csak az esély, az ígéret volt meg. És talán meg is maradt, még... Változatlanságérzésünk dacára. Akkor is, ha látszatváltozásokat muszáj regisztrálnunk Ha azt látjuk, hogy az író nem ír, hanem könyvet éget és boltot foglal; a plébános aláírásokat gyűjt, ós a tanár helyett akar tanítani; a színész kemény pornót szinkronizál, a politikus tőzsdézik a pénzember helyett, mi, civilek pedig fegyverkezünk a biztonságunk végett, mert a rendőr képtelen rendet tartani. Még mindig túl sokan csinálnak — mást. A piacon ereje van a hírnek, ezt kéne eltanulni az angoloktól — mondja a nyugati bankár, akinek már volt módja piacot, tőzsdét, és ott a valódi hírt megtapasztalni. így hát nem érti. miért kell a politikának beavatkozni egy gazdasági ügyletbe, kockáztatva milliárd forintokat A gróf úr csacskaságokat beszél — így a gazdasági szakember kelet-európai riposztja. Finom. Gróf úr ül, a szeme se rebben. Osztja tovább a tanácsait, politikaiakat — a gazdaságban. Nehéz a szerepeinkre rátalálni — gondolom sokadszor, amint jön a hír: a vezető párt tájékoztatóján (a párt székházában!) tipikusan kormányzati — és nem pártügyekről volt szó az elmúlt szerdán. Nehezen értem, miért nem a Belügyminisztériumban tájékoztatnak arról, hogy önvédelmi csoportok alakulnak országszerte, s miért nem az arra illetékes minisztériumban, egy arra illetékes kormánytisztviselő beszél a Márkus-hegyi bányászok sztrájkjáról. Vajon mitől pártügyek ezek? S ha mégsem azok. akkor miért nem tanultunk már el — mondjuk, az angoloktól — annyi formaérzéket, amennyi a kormányzáshoz: meg a politizáláshoz a minimum? Kinek van szüksége arra, hogy — talán csak formai hibák miatt — veszélyt szimatolva kelljen fölkapni a fejünket: Mi van? Pártrendőrség alakul? Kinek jó, ha az örökös szereptévesztéseik' miatt örökösen mosakodni kell? Magyarázkodni? A járatlansásból faVadó ballépést sem hibának ismerni el, hanem kompenzációs. vádaskodásokba bonyolódni? Üldözési mániásnak kiáltani, aki kritikusan lojális? Több alázatot, kormányzó urak! — írta nemrégiben kedvenc publicistám. És több önbizalmat, tenném hozzá. Mert ez is kell a politikusszerephez. Már akkor, persze, ha rátalált valaki erre a szerepre, ha a sajátja, ha önmagával azonos tud benne lenni. Ha nem, akkor sürgősen más műfajt kell keresnie. Az életünk tudniillik, valamivel komolyabb játék, mint a színpadi. Egyszeri, Sulyok Erzsébet Irány a helyszín, hátha megtudhatunk valamit. A taxiban néhány perces zavar: ilyen utca, Tápén? CB-n végül útbaigazítanak, olyan vidékre, amerre a taxis se járt. Falu a javából, földutakkal, mindent tudó szomszédokkal. A Verecke utca szűk, akár a névadó hágó. Első háza félig késznek tűnik: vakolatlan, ablakaiban rongyok, nejlonfóliák lengedeznek. A léckerítéssel határolt kacathalmazt, nevezzük portának, három csenevész kutya vigyázza. Ugatásuk felveri a környék törékeny nyugalmát. Vajon itt gyilkolták meg Horváth Jenőt, vagy másutt? önszántából jött a szánalmas menedékhelyre, s ha igen, látta-e valaki a szomszédok ablakainak függönye mögül? — Láttunk egy kockás inges, vállig érő hajú fiatalembert aznap ... Vagy korábban?... Mikor is volt a gyilkosság? — Szombaton találták meg. — Úgy van, akkor jöttek ki a rendőrök! Akit mi láttunk, az persze más is lehetett. Annyi csavargó fordult itt meg a Palinál... Ki sem mertünk jönni az utcára, mert egész nap ittak, aztán ha nem volt pénzük, loptak is, meg erőszakoskodtak, kötözködtek... Az elmúlt évben úgy megvertek valakit itt Tápén, hogy kettétörött az állkapcsa. — Kapott is érte a Kati férje, ősszel lecsukták. — Utána a Katit is, mert pénzt lopott a boltból. — Ki az a Kati, ő Is itt lakott a zsiványtanyán? — Már itt élt egy jó ideje, mert a Pali összeszedi a hordalékot. — És a Pali hány éves? — Huszonhetes születésű, úgy tudom. — Nem tudom, mondták-e már, de annyi részeg, gyanús alak és nő járt ide aludni..» Mit mondjak, mindenki félt. Ügy üvöltöztek, mintha egymás bőrét nyúznák. A kutyák meg csak folyton ugattak. Ha kidugtam a fejem rámüvöltöttek: „vödd be a fejed, vén disznó!"... Napközben is zárva tartjuk a kaput. — A rendőrök nem jártak erre? — Néha jöttek, de mire ideértek, mind eliszkoltak, pedig már a körzeti megbízottat is elagyabugyálták. Legalábbis így beszélik. — Aznap viszont csend volt, csodálkoztunk is nagyon. Csak a Katit láttuk jönni egy másik asszonnyal. Hozták a sört. — Olyanok azok, hogy nem a kapára mozdul a testük, hanem valami másra... Szóval érti? — Velünk egyébként tisztelettudó volt a Pali, csak az ital, meg a csavargók elvették az eszét. — El se tudja képzelni, mi volt itt! — Dehogynem! Nagyrészt úgy lehetett, ahogy maguk mondják. A szürke tragédia falusi színeket vesz fel. A szomszédok folytatják, estére talán ismét elcsendesedik a Verecke utca. Kíváncsi volnék, valójában mi is történhetett, továbbá, hogy megeteti-e valaki Pali kutyáit, míg gazdájuk a rendőrségen mesél. Talán egy másik történetet... (varga) Megpörkölődtek... Gyermekek játszottak tegnap délután Szegeden, a Molnár utca 4. szám alatti épület egyik garázsában, ahol az ott tárolt benzin meggyulladt. A gyerekek szerencsére időben kimenekültek — a garázsban tárolt eszközök bizony alaposan „megpörkölődtek". A garázs fölötti lakások konyhaablakai megolvadtak — panelépítményről lévén szó —; a tűzoltók becslése szerint összesen 370 ezer forintos kár keletkezett. Enynyire talán nem kellene félni a benzináremeléstől... Vasárnap reggel a Kormányos u. 7-ben is tűz ütött ki, melyet egy otthagyott cigarettacsikk okozott. A tulajdonosok 20 ezer forintos kárral itt „megúszták"