Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-04 / 161. szám

1990. július 4., szerda Oktatás — Kultúra 5 Kántorest a zsinagógában Második alkalommal hallhattunk zsidó kántorokat a helyreállított zsinagógában. Az est egyik szólistája Giora Sharon (Sándor György) volt, a Palm Springs-i zsinagóga főkántora, aki a mesterség fogásait édesapjától, Sándor Ernőtől sajátította el; a jelenleg Pesten élő kántor a 70es években a szegedi zsinagógában tevékenykedett. Mivel Magyarországon ezt a foglalkozást még ma is bizonyos misztikum övezi, és különösen érdekes az, hogy hogyan lesz valakiből zsidó kántor, Sándor György életútja mindenképpen figyelemre méltó. Gyermekkorában a pesti Dohány utcai Zsinagóga gyermekszólistájaként a szertartások aktív résztvevője volt, közben héberül tanult. Tizenhat évesen Izraelbe emigrált, ahol elvégezte az opera tanszakot, és mellette a kánforszemináriumot, majd nagy kántorok mellett kórusban énekelt. Egy zsidó kántornak a magas fokú zenei előképzettség mellett tökéletesen ismernie kell a zsidó ünnepeket, a szertartások anyagát, a tradíciókat, papi „képességekkel" kell rendelkeznie. Felkészültségéről komoly szakértő kántorok és egy rabbinikus tanács előtt kell vizsgát tennie. A kántorság hivatás, hiszen a közösség küldötteként énekével az imát fejezi ki, a közösség kívánságát közvetíti istenhez. Ez a fajta elhivatottság azonban nem zárja ki a világi foglalkozást, hiszen Sándor György 13 évig volt operaházi szólista, és még tavaly márciusban is énekelte a Bajazzók és a Parasztbecsület baritonszólóját. Ez évben' döntötte el véglegesen, hogy életét a kántorságnak szenteli. A hangversenyen az európai zsidó liturgia két fajtáját ismerhettük meg: a Kelet-Európára jellemző fájdalmas, síró hangulatú és a németes dinamikus, életközelibb énekstílust. A Sándor György által bevezetőként előadott Oscar Julius 90. zsoltárából Dávid király éneke meglepetésként hatott: indulószerü ritmikájával, dallamosságával az olasz operaáriákra emlékeztetett. A XX. századi az Egy zsidó éneke kezdetű dal végigvezetvén a zsidó ünnepeken befejezésül a tóra ünnepét reprezentáló vidám, felszabadult hangulatát énekeltette táncos ritmikájával. Megrázó volt Sándor György előadásában a zsidó nép sorsát tükröző ima, melynek fájdalmas líraisága érzékeltette a lelövendő állatnak tekintett, agyonvert, megalázott ember könyörgését is'enhez vigaszért, megnyugvásért. A hangverseny másik szólistája Tóth Emil volt, az Országos Rabbiképző Intézet zsinagógájának főkántora. Előadásában a keleteurópai liturgiára jellemző, siratóénekre emlékeztető, kevésbé melodikus müveket hallhattunk. Szép színű, nagy terjedelmű tenorján fantasztikus érzelmi fűtöttséggel tolmácsolta a változatos ritmikájú, zeneileg nehezen előadható, félhangokkal és hajlításokkal gazdagon teletűzdelt énekeket. Végezetül Sándor György ráadásként az Izraeli békedalt énekelte el, amely lírai melódiáival a béke iránti vágyat érzékeltette, majd a két szólista ritmikus, dinamikus duettje zárta a koncertet, melynek zongorakísérője Lisznyai Mária volt. Gresó Erzsébet Nyári egyetemek „...fogy kÜldetÉSét lll!tÖlllieSSe..." Egy-két évtizeddel ezelőtt egy láthatóan szorongó fiatalember kereste meg Jeleníts Istvánt. Arról mesélt, hogy osztályfőnökük egy órán megkérdezte: kik gondolják magukat hívőknek? Jó néhány diák fölemelkedett, minekutána a tanár az egész órát a világnézetileg eltévelyedett fiatalok felvilágosítására szánta, s tartott ez mindaddig, mígnem teljesen elfogytak a hitüket bevalló és felvállaló gyerekek, csak ő maradt, egyedül, de a következő órán el kell majd mondania, számára mit is jelent ez. Mármost mit tegyen? Mondjon el egy példabeszédet, válaszolta Jeleníts István. Itt van például a birkózó és a kisfiú esete. A birkózó földhöz vágja a kisfiút, a mellére térdel, és azt mondja, beszélgessünk. Most nincs kedvem, válaszolja a kisfiú. A történetet természetesen Jeleníts Istvántól, a piaristák tartományfőnökétől hallottuk a TIT Pedagógiai Nyári Egyetemén, melynek tegnapi témája az egyház és az iskola kapcsolatáról szólt. Az első előadó, Hegedűs Kolozs ferences rendi tartományfőnök például elmondta, hogy az egyház (a katolikus) azért akar iskolát, hogy meghatározott küldetését betölthesse, vagyis a sokféle gondolkodás és világnézet között bfzlogjtson helyet a keresztény világnézetnek is. A kölcsönös tolerancia szükségességét a piarista rendfőnök is hangsúlyozta. Olyan világban élünk, ahol a hívő és nem hívő ember kölcsönösen megkísérti egymást. A világnézeti monopólium megtörése után „nem gondoljuk, hogy automatikusan fel kell ajánlani a kereszténységet, hogy a vákuumot betöltse". Magyarországon az egyházi iskolákon hagyományosan papi, szerzetesi intézményeket értettek, ahol csak felszentelt egyházi emberek taníthattak, ám ez pontatlan, hiszen a ferencesek szentendrei középiskolájában jelenleg is több világi pedagógus tanít. Az újjászerveződő egyházi iskolákban hasonló módon nagy lesz majd a „laikus" pedagógusok aránya. Ifjú Bibó István, a Baár Madas Református Gimnázium igazgatója ugyanebben a szellemben arról beszélt, hogy 25 év rosszemlékű keresztény, majd 40 év még roszszabb emlékű marxista kurzusa után nem lenne szerencsés, hogy valamiféle űjabb ideológiai uralom tenné kizárólagossá az iskolai nevelés szellemét. Pluralizmus kell, nemcsak az iskolatípusokban, hanem a világnézetben is. Dal Grasselly Gyula 70 éves Ma töltötte be 70. életévét Grasselly Gyula akadémikus. az MTA Földes Bányászati osztályának elnöke, akit nemrégiben tüntettek ki a Magyar Köztársaság Zászlórendjével. A szegedi profeszszort — alábbi írásukkal — egyetemi munkatársai köszöntik. Néhány napja a tanszéken bensőséges ünnepségen köszöntöttük 70 éves kollégánkat, atyai barátunkat, korábbi tanszékvezetőnket, aki „de jure" búcsút mond az aktív egyetemi életnek és nyugállományba vonul. Grasselly professzor emberi és szakemberi „image"-ja sokunk számára példa volt és az is marad. „Bennszülött" szegedi és mindig megmaradt szegedinek. ö is azon kis létszámú tudóscsoporthoz tartozik, amely bizonyította, hogy Szegeden maradva is eljuthat valaki a világhírig, sőt szakmájának meghatározó személyisége lehet akár annak világszervezetében is (Grasselly professzor 12 évig volt a Nemzetközi Geológiai Unió alelnöke, illetve egyéb fontos tisztségeket töltött be a geológiai világszervezetben). Tanúi voltunk és vagyunk e tüneményes életút különböző szakaszainak, amely út korántsem volt mindig felhőtlen. Együtt örültünk sikereinek, mert örömét, bánatát megosztotta velünk. Együttéreztünk vele, mikor fáradtan, gyakran rezignáltán jött meg „abból a pesti dzsungelból" és örültünk, ha egyegy pohár bor mellett mosolyt varázsolhattunk gondterhelt arcára. Láttuk, ahogy körünkben kisvártatva tovatűnik róla a ború és ismét a sziporkázó humorú, történeteit talányos ógörög és latin mondásokkal, bibliai idézetekkel fűszerező atyai barátunkká válik. De az is azonnal szemébe tűnt, ha valakinek közülünk, vagy tanítványai közül nem felhőtlen az élete. Bámulatos ráérzőképességgel áldotta meg a sors! Sokunk pályája, magánélete fordult jó irányba ezen empátiának köszönhetően. Most pillanatra megálltunk és visszapillantottunk, ahogy ez ilyenkor illik. Valójában nem is történt semmi különös. Grasselly Professzor Ür évtizedek óta mit sem változott! Hetven évével, elpusztíthatatlan hitével a tudomány jövőjében ma is gyümölcsfát ültet, mint ahogy mindig tette. Gyümölcsfát az Akadémián, de köztünk, a tanszéken is. „Ha én egyszer nyugdíjba megyek, végre kedvemre foglalkozhatok kedvenc tudományos témáimmal" — "halljuk tőle már évek óta. Őszinte szívvel kívánjuk, hogy az akadémiai magas tisztségek mellett teljesülhessen ez a hőn óhajtott vágya is. Mindezekhez adjon a mindenható számára erőt, jó egészséget, hogy a képére formált tanszéken eltöltött közel fél évszázados tevékenységét még sokáig sikerrel folytathassa. A JATE Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék munkatársai A szegedi pedagógiai nyári egyetemen ezen a héten foglalkoznak az önkormányzat és a tanügyi igazgatás megszervezésével. A megyei levéltár igazgatójának e tárgyban históriai tényeket sorakoztató írása most a legidőszerűbb. A rendszerváltásra készülődve, az újonnan alakult pártok egyikének figyelmét sem kerülte el a magyar oktatásügy helyzete. Az iskolák és tantervek reformja mellett —. amelyekkel az oktatás és nevelés hatékonyságának javítását és eszmei módosítását. szellemiségének megváltoztatását kívánták elérni — a tanügyi igazgatás átalakítását is programba vették. Az átalakítás igénye mogott feltehetően az a szándék húzódott meg, hogy a közigazgatást és a tanügy irányítását szétválasszák, elejét véve a visszaéléseknek és az összefonódások lehetőségeinek, amelyeket kihasználva, az utóbbi negyven évben a közigazgatás' illetékes és illetéktelen telj-' hatalmú vezetői nem egyszer megkeserítették a pedagógusok életét. Legutóbb Andrásfalvi' Bertalan kultuszminiszter úr f>rogrambeszédriek is mondható pedagógusnapi köszöntőjében arról szólt: tervezi az iskolaszék felállítását Hogy az iskolaszék és a tanügyi irányítás egyéb új szervei miként illeszkednek majd be az újonnan létrehozandó tanügyi irányításba, ahhoz talán jó segítséget, fogódzót nyújt egy visszapillantás, egv igazgatástörténeti visszatekintés. Annál is inkább, mert, a korábbi tanügyi igazgatás szerveire és azok működésére a nyugdíjasok idősebb korosztályai emlékezhetnek csak. A magyar nevelés- és oktatásügyet a kezdetektől hosszú évszázadokon át az egyházak feladatának tekintették. Első érdemleges rendezése í777-ben tortént, amikor Mária Terézia Ratio Educationis címen, királyi rendelettel adta ki az Ürményi József szerkesztette átfogó törvénykönyvét. Eme rendelet megállapította az egyes iskolafajok tanítási anyagát és a tanítás módját, az iskolai rendtartást és a felügyeletet, továbbá rendezte az iskolák igazgatását és anyagi ügyeit. A királyi rendeletben kezdeményezett művelődéspolitikai alapelvként a nemzeti nevelés egységét hangsúlyozta, enA tanügyi igazgatás múltjába! 1. nek érdekét szolgálta a királyi főfelügyeleti jog, amelyet az állam feje a királyi főigazgatók révén gyakorolt. Királyi rend — elméletileg tökéletes A helytartótanács fennhatósága alatt működő, külső iskolafelügyeleti szervezetet hoztak létre. Magyarországot nyolc tankerületre osztották A tankerületek élére főigazgatókat állítottak, és főigazgatói hivatalokat szerveztek. A népiskolák felügyeletével tankerületenként a főigazgató alá rendelt királyi tanfelügyelőt bízták meg A főigazgatók a kerületükben levő összes — mind katolikus, mind protestáns — iskolák felügyeletét ellátták. Ide tartoztak a királyi akadémiák is. A tankerületi igazgatáson kívül csak az egyetem maradt, azonban nem teljesen, mert tanári karát tanácsadóvéleményező szérep ellátásával bízták meg. A felvilágosult abszolutizmus jegyében született rendszer elméleti tökéletességét ma is el kell ismernünk, az idők folyamán mégis darabokra hullott, mert az ország helyi sajátosságait nem vette kellően figye. lembe. Egyrészt kevéssé vette tekintetbe az iskolák, túlnyomó többségét fenntartó egyházak különleges és különböző jogállását és kulturális célkitűzéseit, valamint az oklatás specializálása érdekében fellépő igényeket. A tudomány és a civilizáció előrehaladása ugyanis egyre több iskolatípus és -fokozat kialakítását tette szükségessé. Az iskolatípusok 19 sáázadi gyarapodása új igazgatási és felügyeleti hatóságok egész sorát teremtette meg, ám ez egy ido után tarthatatlannvá vált, és az egységes nevelés igénye, amely a polgári társadalom számára is ugyancsak fontos volt, hívta életre az 1863. évi 38. törvénycikket, a népiskolai alaptörvényt, amelyet az 1876. évi 28 tc. és az 1936. évi 6. tc. fejlesztett tovább és egészített ki. Báró Eötvös József minisztersége idején az 1868-as és az 18í76-os törvényekkel az állami tanügyi igazgatást kettéválasztotta. A népiskolák és felső népiskolák, a polgári iskolák, ipari iskolák, valamint a tanító, képzők a megyénként szervezétt tanfelügyeloségek ellenőrzése alá kerültek A tankerületi főigazgató és hivatala hatáskörében a továbbiakban (egészen 1935-ig) csak a középiskolák maradtak. A tudós miniszter bizonyára azért választotta szét az alsó- és középfokú iskolák irányítását, mert a kor követelményeinek megfelelően, az analfabétizmus felszámolását és megfelelő alapműveltség biztosítását tartotta a legfontosabbnak. Az irányítás kettéválasztásával a szakmai tényezők erőteljesebb érvényesülését és hatékonyságát kívánta elősegíteni. Az „iskolai szék" Az állami irányítás és felügyelet mellett — mivel az iskolák fenntartói a kezdetben kevés s?ámú állami iskola mellett az egyházak és az önkormányzatok voltak, jóllehet, az idők folyamán a fenntartáshoz egyre tobb állami támogatást kaptak, illetve nem egv önkormányzat iskoláját vagy iskoláit állami kezelésbe adta — iskolaszékeket állítottak fel. Az idézett 1868-as és az 1876-os törvények egyaránt szóltak az iskolaszékről. Az 1868-as a VIII. fejezetében kimondja: „Mindennemű községi népoktatási intézet közvetlenül a község hatósága alatt áll. A község e hatóságát az általa választott iskolai szék által gyakorolja." Az 1876-os tórvéríy, bizonyára egyházi igényeknek helyt adva, már községi hitfelekezeti iskolaszékekről beszél, ugyanakkor az állami iskolákhoz gondnokságot állit fel. Az iskolaszékek ezen szerkezete a megszűnésükig. 1948-ig állt fenn. Jelentőségük mindenképcen abban nyilvánult meg. hogy a tanügyi igazgatás ilyetén módon több pglusúvi vált, állami és helyi érdekek és nézetek benne hol ütköztek, hol segítették egymást megvalósulásukban. Az iskolaszék a fenntartók beleszólását tette lehetővé iskoláik ügyeibe. Kezdetben a képviselőtestület, később a törvényhatóságoknál a közigazgatási bizottság — amely a közgyűlés legfontosabb állandó bizottságaként 1876-tól működött — alá tartozott. Kilenc tagból állt, akiket a képviselőtestület vagy a községi lakosok közgyűlése választott A választott tagokon kívül a község lelkészei és a tanítói testület választott képviselője; is teljes jogú tagjai voltak az iskolaszéknek, amelynek tagjait három évre választották. Az iskolaszék feladatai közé tartozott a tanítóvé/asztós, a segédtanítók megbízása. A szék egyik tagjának a helybeli iskolákat hetenként egyszer kötelező volt meglátogatni. Őrködött a tankötelezettség betartása felett, a mulasztók szüleit megintette, felügyelt a tanításra, az iskolai rendtartás érvényesülésére. Felügyelte az iskolai alap kezelését. Az iskolaépület állagának megtartásáról, a tanítók illetményéről gondoskodott. Első fokon döntött fegyelmi ügyekben. Az év végi vizsgákon jelen volt. A gondnok számadásait átvizsgálta. Tömörkény, a „népnevelő" Szegeden 1869 június 19-én alakult meg az iskolaszék, Dáni Ferenc főispán elnökletével. Működését Farkasné Tóth Ilona, a téma feldolgozója négy periódusra osztotta. 1869 és 1879 között a helyzet felmérése a zsúfoltság megszüntetésére, a népiskolai törvénynek megfelelő viszonyok megteremtésére tett kísérletek jegyében telt el az idő. 1879 és 1907 között, a „nagy árvíz" után, az iskolahálózat kiépítése volt a legnagyobb feladat. Ekkor játszódott le a községi iskolák államosítása is, mivel a korszerű, tágas iskolákat a város nem tudta megépíteni és fenntartani. 1907 és 1944 között a tankötelezettség megvalósítása, az iskolahálózat bővítése és az első világháború utáni felújítása szerepeltek központi kérdésként. 1944 és 1948 között az ország újjáépítése közepette. az oktató-nevelő munka zavartalanságának a biztosítása, majd az általános iskolai oktatási rendszer megszervezése állt a központban. 1907-től az iskolaszék tagjai- négy bizottságban működtek. A négyes bizottság az ideiglenes tanítók alkalmazásáról és az újonnan választott tanítók beosztásáról döntött. A minősítő bizottság a tantestületele munkájának véleményezését lá$ta el. A népnevelési bizottság hatáskörébe az iskolák látogatása, az ott folyó munka ellenőrzése tartozott. Ezen bizottságnak T903-tol 1917ig, haláláig. Tömörkény Tstpán is tagja Volt. A segélyezőbizottság az iskolai alapok elosztásával és a szegény sorsú tanulók segélyezésével foglalkozott. A koalíciós időszakban az iskolaszékben a tanítók három képviselője, a felekezetek egy-egy lelkésze, valamint a tiszti főorvos mellett a pártok is képviseltették magukat. 4—4 tagot küldött a Független Kisgazda Párt, a Magyar Kommunista Párt, a Polgári Demokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Magyar Szociáldemokrata Párt. Az iskolaszék elnöki tisztének betöltése megtiszteltetésnek számított. A korabeli szegedi élet számos ismert és elismert egyénisége látta el e feladatot. 1869-^1871: Dáni Ferenc, 1871—1872: Takács Mihá'.y, 1872— 1894: Kovács Albert, 1895—18S8: Lázár György, 1898—1899: Pálfy Viktor, 1899: Magyar János, 1899—1915: Faragó Ödön, 1915 február: Kovács János, 1915—1933: dr. Gaál Endre, 1933—1944: dr. Tóth Imre, 1944—1945: dr. Becker Vendel, 1945—1948: dr. Szabó Lóránt, 1948: Dobos László alelnök, 1948: Simon József. Blazovich László