Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-04 / 161. szám

2 Körkép 1990. július 4., szerda (Folytatás az 1. oldalról.) is fog teqnj a kormány a kényszerintézkedésektől leg­inkább sújtott rétegek vé­delmében, azaz az SZDSZ úgy véli: az elképzelések­hez képest felgyorsult inf­láció ellensúlyozására nem elég az, ami a programban szerepel — mutatott rá Tar­dos Márton. Ehhez kapcsolódva Töl­gyessy Péter kifejtette: úgy tűnik, újra csak arról van szó, hogy valami távoli cé­lokért kívánják a magyar lakosságot megsarcolni a kényszerintézkedésekkel. Az ilyen típusú intézkedés­csomag előterjesztése csak ekkor lenne helyes, ha hosszú távú gazdasági prog­ramokkal együtt ismertetik óket * Békési László volt pénz­ügyminiszter a kormány ál­tal beterjesztett 1990. évi pénzügyi egyensúlyt javító — az MSZP-s képviselő szerint „kvázi" — csomag­tervet bírálta a Parlament­ben tegnap tartott sajtótá­jékoztatón. Pártja szerint a csomagtervben elsikkad­nak a lényegi összefüggé­sek, nem lehet ténylegesen megítélni, hogy a tervek között szereplő intézkedések ténylegesen mennyi haszon­nal járnak. Az intézkedési csomagterv nemhogy fékez­né az inflációs nyomást, ha­nem felerősíti azt. Kifejtet­te egyúttal, hogy a kormány eredetileg meghirdetett an­tiinflációs politikája és an­nak gyakorlata között el­lentmondás mutatkozik. Bé­kési László úgy ítélte meg, hogy a benzin 20 százalékos áremelésének nincs közgazr dasági tartalma, legalábbis a jelenlegi bevezetésének. Az már lehetséges viszont, hogy 1991-ben szükségessé válna ez az intézkedés, de most indokolatlan. Számítá­si tévedésnek nevezte, hogy a múlt héten bejelentett ár­emelések 1,7 százalékkal nö­velik csupán a fogyasztói árindexet; számításaik sze­rint ez 5-6 százalékos fo­gyasztói árszintnövekedést jelent. S hogy ne csak bí­ráljon, megfogalmazta azt is, hogy a csomagtervben szereplő intézkedések he­lyett pártja mit látna cél­szerűnek, bár ezeket a meg­jegyzéseit is bírálatokhoz kötötte. így szólt arról, hogy a csomagterv nem foglalko­zik a decentralizált pénz­alapokkal, amelyekben 90 milliárd forint nyugszik. Nem háborgatja a lakásfi­nanszírozás kényelmetlen kérdését, és emiatt másutt akarja megkeresni azt a 4,5 milliárd forintot, ami a ka­matadó elvetése miatt ki­esik, illetve figyelmen kívül hagyja a védelmi költségek csökentéséből és a társada­lombiztosítás többletbevé­teleiből adódó forrásokat. Békési summázata: o cso­magterv egyes elemei nélr külözhetetlenek, más részei viszont közgazdaságilag tel­jesen indokolatlanok; meg­valósítása kiszámíthatatlan következményekkel jár. (MTI) Nyomon követett képviselők Mostanában azt mesélik, hogy az USA kongresz­szusa fölajánlott 20 millió dollárt a magyar Ország­gyűlés tagjainak munká­ját segítő számitógépekre. Meg is érkezett két ame­rikai szakértő, hogy az erre illetékesekkel megoe­saéljék a részleteket. A kormánypártok bölcs hi­vatalnokai el is mondták nagyratöró terveiket: au­tomatizált beléptetési és nyamonkövetési rend­szer kellene, hogy tudni lehessen, ki merre kószál az ország házában; to­vábbá a parlamenti hiva­tal adminisztrációjának gépesítése;.., szárnyaló fantáziával már majdnem eljutottak az alagsori bü­fé raktárkészletének számítógépes nyilvántar­tásáig (hiszen ismer-e va­laki ébben az országban magasztosabb számítás­technikai föladatot, mint egy szép raktári nyil­vántartás megalkotá­sát?), amikor a terembe tévedt néhány ellenzéki képviselő és előadták prózai igényeiket: legyen állandó összeköttetés a washingtoni Kongresz­szusi Könyvtár és a strasbourgi Európa Parla­ment számítóközpontjai­val, hogy bármikor gyor­san meg tudják találni a Vitatott kérdésekkel kap­csolatos legfrissebb ada­tokat, törvényeket, publi­kációkat ... J. A. A legtöbb támogatást, 89,9 milliót a Magyar Demokra­ta Fórum kapja, a Szabad Demokraták Szövetsége 81,7, a Kisgazdapárt 42,3, Magyar Szocialista Párt 39,8, a Fi­Bányászsztrájk desz 26,5, a KDNP 23,1, az MSZMP 12, az MSZDP 10,6, az Agrárszövetség 11,6, a Hazafias Választási Koalíció 9,6, a Vállalkozók Pártja pedig 6,5 millió forintos tá­mogatásra jogosut. (MTI) Esti megállapodás Pártpénzek — csak szeptemberben! Valószínűleg több pártot támogatást nem július, ha­is csalódás ér, hogy a vá- nem csak szeptember végén lasztásokat követően részük- kapják meg A Pénzügymi­re 'Járó első költségvetési nisztérium az Igazságügyi Minisztérium segítségét kér­te a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló tör­vény azon passzusának ér­telmezéséhez, amely a pár­tok költségvetési támogatá­sára vonatkozik. Németh Gyuláné, a Pénzügyminisz­térium csoportvezetője az MTI érdeklődésére elmond­ta, hogy a törvény értelmé­ben a választás eredményét a képviselői megbízatás ér­vényességének megállapítá­sát követő negyedév első napjától kell figyelembe venni. Azaz ez a dátum jú­lius 1-je, s a pénzt negyed­évenként, utólag kell kifi­zetni. A pártok ez évre megál­lapított 700 millió forintot költségvetési támogatásából a választások előtt 228 mil­liót utaltak ki, így 472 mil­lió forint maradt. A tör­vény értelmében az összeg 25 százalékát (118 millió forintot) a parlamenti kép­viselettel rendelkező pártok között egyenlő arányban kell felosztani. Ez hét párt szá­mára, egyenként 16JI millió forintos támogatást jelent. (A hat ismert parlamenti párton kívül az Agrárszö­vetséget is megilleti ez az összeg, ugyanis a választá­sok során e pártnak is be­jutott egy képviselője a Parlamentbe, egy másik képviselője pedig közös je­löltként került be az Or­szággyűlésbe.) Az állami támogatás 75%­át, összesen 354 millió fo­rintot a szavazatok arányá­ban azok a pártok kapják meg, amelyek a szavazás során 1 százalék feletti eredményt értek el. Ez ösz­szesen II pártnak sikerült. Az időiközben 18 pontra bővült követelésük teljesí­téséről, kedden reggel 9 órakor az Ipari és Keres­kedelmi Minisztériumban tárgyalásokat kezdett az Oroszlányi Szénbányák 'márkushegyi bányaüzemé­nek 10 tagú küldöttsége Bod Péter Ákos miniszter­rel, az ipari és kereskedel­mi tárca politikai államtit­kárával és energetikai ügyekkél foglalkozó állam­titkár-helyettesével. Több mint 8 órán át tar­tó, kemény tárgyalások nyo­mán, estére mind a 16 pont­iban megállapodásra jutot­tak a sztrájkoló bányászok •képviselői az ipari vezetés­sel. Ezek közül talán a leg­lényegesebb pont, hogy szeptember 1-jétöl 10 száza­Jókkal emelik a márkushe­gyiek bérét, az ehhez szük­séges 55-66 millió forintos keret jórésze a létszámle­építésekből, a termelési eredménytöbbletből és a termelési költségek csök­kentéséből előteremthető. Novembertől további 20 százalékos béremelésre ke­rül sor. Az ipari vezetés az adó­követelések jórészét is tá­mogatta, kitéve a szakmai pótlékok adómentességét. A sztrájkolok küldöttei bizalmukat fejezték ki a vezérigazgató iránt, de a többi vezetőt illetően hosz­szan sorolták. sérelmeiket, és elherdált vállalati va­gyonról is szóltak. A mi­niszter szakértőket ajánlott ahhoz, hogy a konkrétan bi­zoifHtható visszaélésekről listát készítsenek, és hogy, ha szükséges, indítsanak bí­rósági eljárást. A tárgyalók egyetértettek azzal az indítvánnyal, hogy követeléseik teljesítése fe­jében 1991. március 31-éig nem kezdeményeznek újabb sztrájkot. A röpgyúlés után a délelőttös és a délutános műszak dolgozói eltávoztak az üzemből, az éjszakások pedig munkába álltak. Ezzel véget ért az Oroszlánvi Szénbányák márkushegyi üzemében a dolgozók sztrájkja. Veszélyben a művelődési házak Szeged új erőtérben (3.) A város és a vallási közösségek Ha egy nyugat-európai város tár­eadalmára tekintünk, klubok, társa­ságok, művészeti és más körök, sok­színű, mozgásban levő kaleidoszkóp­ját látjuk, egy igen lüktető társadal­mi életet, mely a szomszédsági kö­zösségek létének változatos formáit is jelenti. A mi városainkban egy­massal nem érintkező kiscsaládok és személyek atomizált konglomerátu­ma tűnik szemünk elé, ahol még az egy lépcsőházban lakók sem ismerik egymást. A valamilyen célra szerve­ződő kisközösségek inkább kivétel­ként jelentek meg. A szocialista ál­lam nem is igen kedvelte az állam közvetlen ellenőrzése alól kibúvó tarsasági formákat. A magát közösséginek nevező ál­lamtársadalom valójában csak az állami pecséttel viselte el a társada­lom kis közösségeit. A civil társadalom sokszínű szöve­tének alkotásában — mint ezt pél­dául az iNSZK esete jól mutatja — az egyházak vallási közösségeinek lehet igen nagy szerepe. Az elmúlt évben Göttingenben töl­tött haf hónap folyamán módom veit e kérdéseket tanulmányozni. E német városban az evangélikus kö­zösség a legnépesebb, várospolitikai tevékenységük központjait a közös­ségi házak jelentik, ahol közösségi munkát végző aktivisták hálózata dolgozik — fizetés nélkül; klubokat tartanak fenn programokkal például az idősek számára; az anyukák gyer­mekeikkel jöhetnek; óvoda várja ki­csinyeiket, míg ők nyelvet tanulnak, esetleg varrást vagy számítástechni­kát. Télen népfőiskolai tanfolyamok működnek, segítendő az azt igénylők átképzését különböző új foglalkozá­sokra. A Göttingenbe tartós mun­kára érkező vagy az ott letelepedni akaró külföldi itt német nyelvet is tanulhat, vagy bármilyen gondjával a tanácsadó szolgálatot keresheti — természetesen ingyen. A drogos és deviáns fiatalokért külön csoport és klub dolgozik; kórusok, színjátszók ugyancsak helyet kapnák itt. E szociális filozófiában feltűnő a gyerekcentrikusság, az idősek gon­dozása, valamint a hátrányos hely­zetű családoknak és egyéneknek a védelme, s az élet értelmes és kelle­mes megszervezésének a szándéka. Az evangélikus közösség óvodákat és iskolákat tart fenn — ingyen; ön­kéntes hálózata segíti az idős, maga­tehetetleneket lakásukon keresve fel őket; más csoport használt hol­mikat gyűjt: ruhákat, cipőket, bú­tort, könyvet, stb. eljuttatva a rászo­rulóknak. Az egyetemisták például így szerezhetik meg bútorozatlan szobáikhoz a szükséges tárgyakat. Hasonlóan széles körű tevékenység jellemzi a katolikusokat; ők az egye­temisták felé fordultak különös fi­gyelemmel, s jól megférnek az isz­lám közösséggel, amely a nagyszámú itt élő török vendégmunkások miatt tart fenn boltokat, szervez klubokat. Hangsúlyozni kell, mielőtt valaki esetleg egy teokratikus színezetű társadalomépítésre gyanakodna; az említett tevékenységi formák telje­sen világi jellegűek, amelyekben bárki — bármely vallású vagy ateis­ta — részt vehet. Ezek a mozgásfor­mák nem a hit valamiféle burkolt terjesztőiként akarnak létezni: hatá­rozott etikai értékeken alapuló kö­zösségépítés és közösségműködtetés a céljuk, amely, ha kell, védelmet ad az elesett egyénnek, a küszködő csa­ládnak, de örömöt és hasznos elfog­laltságot is kínál. Cserébe nem igé­nyel világnézeti elkötelezettséget; az itt dolgozó egyházi aktivistáknak pedig a közösség szolgálatáért vég­zett munka örömét adja. Nos, amikor a várostársadalom jö­vőjéről meditálunk, kívánatos és ér­demes lenne így gondolkodnunk Sze­geden is a vallási közösségek jelen­létéről. A közelmúltban konkrét ügyek kapcsán feszültségek izzottak fel vá­rosunkban a hitoktatás és az újsze­gedi művelődési központ dolgában — az újabbakat talán el lehetne ke­rülni. Nyugat-európai és amerikai tapasztalataim alapján — és az emli. tett göttingeni példa is ezirányba mutat —, azt szeretném kiemelni: az egyházak, a vallási közösségek tevé­kenységének igazi létszférája a tár­sadalom közege és nem az állami szféra, amelynek, ha nem akar konfliktusokat termelni, hitsemle­gesnek kell lennie. Ugyanakkor a Városnak és a he­lyi egyházak kapcsolatának persze igen bensőségessé és bizalmon ala­pulóvá kell válnia; elismerve és igé­nyelve az egyházi közösségek kultu­rális, oktatási, szociális, stb. tevé­kenységét. És persze támogatva is az egyházi közösségeket: Göttingen­ben például a város adja az óvodák, iskolák épületeit, az egyházak pedig működtetik azokat. Ezért — kapcso­lódva a konkrét szegedi ügyhöz —, úgy vélem, hogy a Város saját pol­gárainak és közösségének érdekei és igényei alapján adhatna az egyhá­zaknak működtetésre — akár műve­lődési házakat is (és talán nem „tör­ténelmi jogok" alapján, mert Ceau­sescu történelmi érvekre alapozott politikája óta aggódom a történel­mi érvgk megjelenésétől a politiká­ban). Persze jó lenne, ha az egyházi kö­zösségek bemutatnák a Város pol­gárainak várospolitikai koncepció­jukat, eszmecserére invitálva más felekezetek híveit és az ateistákat is. így születne ho6S2Ú távú egyetértés közös érdekű helyi, dolgainkban. Ha azt szeretnénk, hogy csökkenjen az öngyilkosok, az alkoholisták és a vá­lások száma, hogy hatékonyabban tudjunk az elesetteknek segítséget nyújtani, akkor a városi kisközössé­gek, szomszédsági közösségek, kü­lönböző klubok születését kell se­gítenünk. Mert hát az igazi szociális hálót az állam által biztosított anyagi segítség mellett a védő em­beri közösségekhez való tartozás le­hetősége jelentheti. Ebben pedig a vallási közösségek és a Város össze­hangolt tevékenysége teremtheti meg az első szilárd kapaszkodókat. Anderle Ádám Anderle Adám egyetemi tanár cikksorozatát a helyhatósági válasz­tásokra készülődés jegyében vitain­dítónak szántuk; várjuk olvasóink észrevételeit, föntiekkel vitatkozó, vagy egyetértő, azokat kiegészítő gondolatait. Az ország minden részé­ből folyamatosan érkeznek a bejelentések a Művelődé­si és Közoktatási Miniszté­riumba, hogy sok helyen el­adni, vagy — nem (kulturá­lis Célra — bérbe kívánják adni a tanácsok, vállalatok, szövetkezetek tulajdonát ké­pező és fenntartásukban működő művelődési ottho­nokat, 'közművelődési könyv­tárákat. Félő, hogy meg­gondolatlan, elhamarko­dott döntések eredménye­ként egész települések, kör­zetek lakossága marad mű­velődési, közintézmény nél­kül. A Művelődési és Közok­tatási Minisztérium határo­zottan állást foglal amellett, hogy minden településen szükség van és szükség lesz a jövőben a művelődés szervezeteire, intézményei­re, közösségeire. Ettől a meggyőződéstől indíttatva felhívja valamennyi tanácsi szervezet, vállalat, szövet­kezet figyelmét arra, jelen­leg is érvényben van a Mi­nisztertanács 1979. évi ren­delete, amely szerint vala­mennyi művelődési intéz­mény bezárásához, a mun­ka hosszabb ideig tartó szü­neteltetéséhez, az eladásá­hoz, bármilyen célú bérbe­adásához a megyei tanácsok előzetes engedélyének meg­szerzése szükséges. A minisztérium javasolja, hogy mind a fenntartók, mind a megyei tanács ille­tékesei vizsgálják meg, hogy egy-egy településen a művelődési intézmények eladása helyett milyen le­hetősége van annak, hogy kulturális egyesületek, kö­zösségek, népfőiskolák stb. kezelésébe adják ét ezeket az intézményeket. (OS) Gyorslista Nyereményjegyzék a július 2-án megtartott Hatos lot­tó tárgynyereménysorsolásáról, amelyen a júniusi szelvé­nyek vettek részt. A nyereményjegyzékben az alábbi rö­vidítéseket használtuk; a: vásárlási utalvány (4000 Ft), b: Wartburg Stan­dard személygépkocsira szóló utalvány, c: Dacia 1310 TLX típusú személygépkocsira szóló utalvány, d: Sze­rencse-utalvány (30 000 Ft), e: Vásárlási utalvány (10 000 Ft), f: Vásárlási utalvány (9000 Ft), g: Vásárlási utal­vány (5000 Ft). A nyertes szelvényeket július 27-éig kell a totó-lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok, vagy a posta útján a Sport­fogadási és Lottó Igazgatóság címére (1875 Budapest V., Nádor utca 15.) eljuttatni. A hivatalos tárgynyeremény-jegyzék július 10-étől megtekinthető az OTP-fiókokban, a totó-lottó kirendeltsé­gekben és a postahivatalokban. 3 009 934 f 3 405 124 f 3 787 141 g 9 767 683 g 3 102 145 f 3 444 643 g 3 800 314 f 9 780 856 g 3 115 318 f 3 484 162 f 3 813 487 f 9 820 375 f 3 141664 f 3 497 335 g 3 839 833 f 9 833 548 g 3 168 010 f 3 510 508 g 3 879 352 f 9 846 721 g 3 181 183 e 3 523 681 d 3 892 525 f 9 886 240 g 3 207 529 e 3 536 854 f 3 905 698 f 9 899 413 g 3 220 702 e 3 550 027 f 3 918 871 t 9 912 586 g 3 247 048 f 3 576 373 f 3 945 217 g 9 938 932 g 3 260 221 f 3 589 546 f 3 958 390 g 9 952 105 d 3 273 394 f 3 602 719 e 3 984 736 g 9 965 278 e 3 286 567 f 3 642 238 e 9 688 645 f JO 004 797 d 3 299 740 f 3 655 411 f 9 701 818 f 10 017 970 e 3 312 913 f 3 668 584 d 9 714 991 f 10 031 143 d 3 326 086 g 3 734 449 f 9 728 164 f 10 044 316 e 3 339 259 e 3 760 795 g 9 741 337 g 10 057 489 f 3 365 605 f 3 773 968 g 9 754 510 d 10 070 662 f

Next

/
Thumbnails
Contents