Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-29 / 186. szám

1990. július 29., vasárnap Tetőablak 7 Portré egy nyugatnémet egyházi politikusról: HANS H. HÜCKING Egyház a polgárok pártján I). M. — Kedves Tanár Úr! Tíz év óla először kapott újra beutazási engedélyt Magyarországra. Milyennek látja a változásokat és milyen lényeges megfontolásokat ajánl az egyház számára ebben az új helyzetben? Mielőtt azonban beszélgetésünknek e központi kérdésére válaszolna, kérem mondjon salainil önmagáról. H. H. — Hosszú lenne ha elmesélném az életemet, ezért csak néhány fragmentumot villantok fel belőle. 1963-ban a domonkos rendi novíciátus előtt, az NSZK-ban elsőként, tagadtam meg a katonai szolgálatot. Erre nem lett volna szükség, hiszen mint kispapjelölt mentesítve lettem volntj amúgy is a katonai szolgálattól. Én azonban mégis megtagadtam, mert úgv gondoltam, nemcsak keresztény, nemcsak egyházi ember, hanem polgár is vagyok. A szolgálatmegtagadást követő kellemetlenségekben egyetlen egyházi szervezet állt csak mellém a Pax Christi, Ezért be is léptem ebbe a katolikus békemozgalomba. 1967-ben kiléptem a domonkos rendből, mert úgy érzékeltem. hogy nem képes és igazán nem is hajlandó a II. vatikáni zsinat szellemiségét a rendi kereteken belül megvalósítani. Világossá vált számomra, hogy a rendi vezetés függ a piactól és akik a piac számára a rendben kellemetlenségeket okoztak, mert baloldali nézeteket terjesztettek. azokat a rend nyomás alá helyezte. Baloldali nézeteken persze nem bolsevik nézeteket kell érteni, hanem a CDU-tól balra Heinrich Böll s Walter Dirks értelmében. A kilépés után továbbtanultam Johan Baptlst Metz mellett és 1971 óta a dortmundi Westfalen-Kolleg-ben a filozófia docense vagyok. 1969-ben beléptem a SPD-be mert Willy Brant politikáját így kívántam támogatni. 1974 után azonban megváltozott az SPD politikája és Helmut Smitt hatása alá került. Ekkor kiléptem a pártból. 1980-ban alakultak Nyugat-Németországban a Zöldek. Keresztény alapokon álltak, demokráciát követeltek és pacifista nézeteket vallottak. Ez hozzám nagyon közel állt és így beléptem a Zöld pártba. A párt Európa katonamentesítését követelte és a szerkezeti demokrácián túlmenően részvételi demokráciát akart. Követelte az állam és az egyház valóságos szétválasztását, de nem azért mert egyházellenes lett volna, hanem azért mert csak a független egyház képes igazán az emberi célokat támogatni. 1984 - 89 között a helyhatósági választások periódusában a Zöldek küldötte lettem a Dortmundi Városi Tanácsban. Hozzám tartozott a város összes szociálpolitikai ügye. D. M. — Tanár Úr, ez a politikai életút nem magyarázza meg azt, hogy miért nem kapott 10 évig beutazási engedélyt Magyarországra, az NDK-ha, valamint Lengyelországba se. Beszéljen kérem erről! H. H. — Mint a Pax Christi békemozgalom tagja 1970 óta együttműködök néhány barátommal és ismerősömmel Dortmundban, ahol megalakítottuk a Pax Christi KeletNyugat Kommissióját. E munka keretén belül Lengyelországba, Magyarországra. Csehszlovákiába és NDK-ba látogattunk el gyakran. Tanulmányokat és felméréseket végeztünk és a legkülönbözőbb emberekkel tartottunk kapcsolatot. Elsősorban azonban azokat kerestük, akiket mint Keresztény csoportot nem támogatott sem az állam, sem pedig az állam által támogatott és kívánt egyházi szervezetek, mint a Berlini Konferencia, a Pacem in Terris, Opus Pacis, stb. Olyanokkal fűztük egyre szorosabbá a kapcsolatainkat, akik így „a két szék között a pad alá estek" és akik kritikusak voltak az. akkori állami vezetés és az azt kiszolgáló, vagy nem elég határozottsággal kritizáló egyházi vezetéssel szemben is. Többször sikerült hathatós segítséget nyújtani csoportoknak és személyeknek, akik egyaránt az állam és az egyház peremére kényszerültek. Emiatt a tevékenység miatt 1980-ban mind a négy említett országban beutazási tilalom alá kerültem. I). M. — Mint a Dortmundi Városi Tanács küldötte milyen politikai hangsúlyokat tett? H. H. — Elsősorban a nyugatnémet katolikus egyház és a Keresztény Demokrata Unió összemosódása ellen próbáltam ' hatni. Mégpedig azért, hogy a valódi politikum érvényesülhessen. Azt akartam támogatni, hogy az egyház egyre inkább képviselje az emberi jogokat, a harmadik világ érdekeit. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az egyház törekszik minden tekintetben szabaddá válni az államtól politikai és gazdasági értelemben egyaránt, valamint a különböző pártok politikájától is. Ez mutatná meg az egyház valódi politikai jelentőségét. A hegyi beszédet politikai programnak tartom, de nem pártpolitikai programnak. D. M. — Ez a nézet érthető az Ön részérni, hiszen az új politikai teológia atyjánál tanult. H. H. — Igen. Metzprofeszszor szívesen mondogatta mindig: „egyetlen keresztény sem köthet házasságot egyetlen párttal sem", méghozzá azért, hogy mindegyiktói meg tudja órizni azt a távolságot, ami Isten álma és a konkrét emberi megvalósulás között mindig is fennáll, amíg a világ világ. D. M. — Európa, de az egész világ egyházaiban is egyfajta átalakulás megy végbe, ön szerint melyek az átalakulásnak a fő vonalai? H. H. - Inkább csak a német egyházban lezajló változásokról szeretnék valamit mondani. Az egyház igen gazdag és rendkívül erős a pozíciója a hívek és az egész társadalom felé. A II. vatikáni zsinat, valamint néhány kritikus teológus fellépése és a hivatalos egyház miatt elszenvedett kellemetlenségei után egyre több keresztény ismerte fel azt, hogy a zsinat tanítása Isten népéről aprópénzre váltva azt jelenti, hogy újfajta módon kell megélniük és megvalósítaniuk az egyházhoz tartozást. Ebból a gondolathói és belátásból számtalan kisközösség egyházi kezdeményezés és publikáció született. Ezt a mozgást szakszóval „egyházalulról"-nak nevezik. Ez az egyház központi rendjével kapcsolatban nem ellenséges, hanem alternatív pozíciót vett fel. Megőrzi egyháziasságát, de megkísérel az „idők jeleinek" fényében új pozíciókat és új válaszokat keresni. Nem engedi magát „egységesíteni". Ezekből a kezdeményezésekből 1980-ban megalakult a „nemzetközi alulról építkező egyház" mozgalma, szintén nem a püspökökkel szemben, hanem a Német Katolikusok (vagyis a civilek) Központi Bizottságának a magatartásával szemben. Ez az intézmény ugyanis a zsinati teológiának jeles képviselőivel szemben nagyon merev és elítélő álláspontot vett fel. A Pax Christi mozgalom, amelynek én is tagja vagyok, s amely mint mozgalom tagja a nemzetközi alulról cpítkezó egyház mozgalmának tanúsítja, többek között azzal, hogy az elnöke egy püspök, hogy ez a mozgás nem a püspökökkel, szemben történik. Nem a püspökök és a laikusok állnak egymással szemben, amint azt egyébként sok helyütt félreértik, hanem a differencia vertikális: bizonyos eszmék vállalása és nem vállalása mentén oszlik, foszlik az egyház. D. M. — Tanár Úr, visszatérhetett újra Kelet-Európába. Úgy látja, hogy ide már csak szabadságra kell jönnie, vagy lát-e még valamit, arait el kell végeznie? H. H. — Világos, hogy keleteurópai munkám elsó fázisa 1990-ben lezárult. Ebben azokat támogattuk, akiket a hivatalos szervek sem államiak, sem egyháziak nem támogattak. Ilyenek a lengyel Snack, a cseh Carta '77, az NDK-s Halle akciócsoport, a Bokor bázisközösség stb.) Ezeket nem kell támogatni hiszen tagjai közül nem kevesen az átalakuló kelet-curópai világ központi funkcionáriusai lettek. Ez kicsit a mi munkánk, az én munkám gyümölcse is. Ezek az emberek a jövót reprezentálják ma is, mint 10 vagy 15 évvel ezelőtt is. Az emberi jogok a hitvallásuk és a pluralizmus képviselése a gyakorlatuk. Ezek az emberek megmutatták és megmutatják, hogy a kereszténység Európában nem csak stabilizáló eró, hanem megújító eró is. A kereszténység megújító ereje is Európai örökség és nem csak a kereszténység klerikális diplomáciája és kultúrpolitikája tartozik az Európai örökséghez, amit olyan sokan emlegetnek. Ennek ellenére vagy mindezzel együtt új ellentmondások is felmerülnek. Nemcsak Magyarországon, hanem az NDK-ban is. Újra vannak csoportok akik a társadalom és az egyház peremére kerülnek mert hívei elítélik a konzumizmust és jelzik a fogyasztói társadalom kialakulásának veszélyeit. Ezt valahogyan ellentételezni kell. A szabadságot nem csak a kommunizmus, hanem a konzumizmus is veszélyezteti. D. M. — Miben látja a keresztények elsődleges szerepét az átalakulások segítségében? H. H. — A falak leomlanak és ezt már semmi meg nem akadályozhatja. A keresztényeknek ebból a jelenségből arra kell gondolniuk, hogy a világegyház tagjai. Látniuk kell a nemzetközi összefüggésékel és a kötelezettségeket is. A problémák Európában Keleten és Nyugaton egyre jobban hasonlítani fognak. Az ökológia kérdése, a városgazdálkodásé, a szegénységé, a polgári kezdeményezések sorsáé és a hátrányosan megkülönböztetett kisebbségeké. A városok kialakításakor mesterségesen szétválasztották Nyugat-Európában és Kelet-Európában egyaránt a munka terét az élet terétól. Pedig a klasszikus európai piactér nemcsak az árucsere, hanem az eszmecsere tere is volt. • A demokráciának voltaképpen nem a többpártrendszer a lényege, hanem a polgári kezdeményezések és a polgári ellenőrzés gyakorlata. Ebben a keresztényeknek élen kell járniuk. Mert ez a polgári magatartás kényszeríti a pártokat arra, hogy politikájukat újragondolják és ez a bátorság és felvilágosultság teszi lehetővé azt, hogy ne a pártok uralkodjanak a polgárokon. 1975-tól kezdve ezt az NSZK-nak is tanulnia kellett. Meg kellett tanulni a tartalmi demokráciát, az érdekmegfogalmazások szabad szerveződéseinek támogatását. S újra és újra harcot kell vívni azért, hogy a célok határozzák meg a szerveződést és ne fordítva legyen. D. M. — Egész Kelet-Európában, de Magyarországon is az egyház alapvető szerkezete a plébániarendszer. H. H. — Igen. A plébániarendszer átszervezése nélkül nem lesz lehetőség pluralista demokráciában hatékonyan részt venni. Itt azonban nagyon fontos különbséget tenni, ugyanis nem az Isten-kérdés és az Evangélium tartalmának demokratizálásáról van szó. Arról van szó, hogy a keresztények és a papság is ébredjenek tudatára polgár voUuknak és polgári felelősségüknek. Az egyház intézményrendszere és felépítése soha sem lesz demokratikus, mert ez megszűnését jelentené. A demokráciának azonban ebben az esetben az ellentéte nem az autoritariánus fellépés. A zsinat szolgálatról beszél. Az emberek szolgálata kell, hogy az egyházat a leginkább jellemezze és az egyházi hivatalnak lényeges és jól látható eleme legyen. Egy-egy plébániaközösség, amely tudatosítja és Iste színe elótt taglalja a környezetének problémáit, a legkiválóbb lelkiismeretébresztó szerepet játszhatja. A plébánia területén működő polgári kezdeményezések alkalmat adhatnak arra, hogy a keresztények rákérdezzenek saját keresztény küldetésük lényegibb lényegére. Az igazi kincs „Hasonlít a mennyek országa a szántóföldön elásott kincshez. Egy ember megtalálja a kincset, de titokban tartja. Aztán nagy örömében fogja magát, eladja miadenét, amije csak van, és megveszi a szántóföldet." (Mólé evangéliuma, 13,44) „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyaroszág mennyország" — olvasható még ma is némelyik templom falán, amelyre az ÁVO vagy ÁÉH figyelme nem terjedt ki annak idején és nem festette le. E trianoni szólam sokak szívét érintette meg. A Haza. a mi hazánk, a népünk, magyarajkú testvéreink csak pokolban lehetnek, ha tólünk clszakítottan kell élniük. S nekünk pokol ez az ország, ha óket vissza nem kaphatjuk — szerezhetjük. Nemzeti érzés, össznemzeti tudat — az egyik olyan kincs, amelyre a proletár internacionalizmus ránkeróltetett viszonyaiból szabadultan rátalál ez az ország. Lassan már senki nincsen és nem is lehet, aki politikai megfontolások miatt kell elhagyja ezt az országot. Akik ma távoznak — a családegyesítéseket kivéve — gazdasági okok miatt hagyják el a „süllyedő, de talán el nem süllyedő hajót". A szentírás, a zsidó és a keresztény biblia nem nacionalista. Pedig még Jézus ist azt mondta saját küldetéséről, hogy ó „csak Izrael elveszett juhaihoz jött", a pogányokhoz, a görögökhöz, rómaiakhoz, szírekhez nem. Úgy képzelte — jó zsidó hagyományhoz húen —, hogy majd Izrael visszatér az eredeti mózesi hagyományokhoz, ahhoz a törvényhez, amit egyenesen Isten adott és így Izrael országából mennyország lesz a földön. Nem lesz többé ember embernek farkasa, nem lesznek többé a szegények kilátástalanul éhhalálra. koldulásra ítélve, nem lesz többé elnyomás, mert a környezó népek csak csodálattal adóznak Izrael erkölcsi, nemzeti, gazdasági felemelkedésének. Izrael nemet mondott a kincsre. Kitaszította és a falakon kívül keresztre küldte azt a prófétát, aki által szabadulásának valódi útját mutatta meg az ég és a föld ura. Jézus megtalálta a kincset — Izrael Istenének törvények, diszkrimináció, forradalmi erőszak és kollaboráció fnögé rejtett arcára rátalált. Ó volt az, aki valóban eladta mindenét, hogy ezt az arcot cl ne vétse, szalassza. Atyjának szemeiben felragyogott neki az emberi méltóság, a felszabadító igazságosság mélysége és távlata. Ettől a látványtól megragadottan hirdette meg a maga hallatlanra azóta sem vehető örömhírét: — boldogok a szegények. — boldogok a sírók, — boldogok az üldözöttek, mert övék a mennyek országa... Országunk és Szegedünk kincset akar látni a népi-nemzeti értékek fölfényezésében, az igazságtalanság korszaka előtti viszonyok visszaállításában. a jólétben. Európában. Bár mindenét talán senki nem adta cl azért a magyar mennyországért, mégis sokan vannak, aki a magyar ugaron másért sem ásnak, csak kincsért, amit eddig felhalmozott kincseikhez illeszthetnek. „Ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad, ki építi azt" — írja a zsoltáros. Nem munkamegosztásról szól. nem múszakváltásról. hanem arról, hogy hiába épül fel a ház. az ország, ha lakói-lakosai nem épülnek. A sokak által hangoztatott erkölcsi krízis nem csak a társadalmi-gazdasági viszonyok öröksége — ennyire ne legyünk (már) marxisták. Az intézmények búnei. s az intézményesült bűnök mellett és közepette ott vannak saját bűneink. Ezektől helyettünk el nem fordulhat senki. Rcndcznivalónk rengeteg. Megtérni, megfordulni csak azok tudnak, akik kincset találnak. Az cmbcrtcstvéri irgalom kincsét, az újrakezdés mcgclólcgczctt bizalmának kincsét. Ettól mennyországgá' válhat a lépcsőházi haddelhadd, a lakótelepi miközöm-hozzád. még egész Szeged is. A kincs nem a földben van, hanem a másik ember szemében. S méltó eladni érte mindent. (máté) D. M. - Tanár Úr! Köszönjük ezf a beszélgetési. Máté-Tóth András Egyházi hírek AZ EGYHÁZFÓRUM KIADÓ két kiadvánnyal jelentkezett. Folyóiratuk 10-cs száma az egyház és gazdaság témakörével foglalkozik. A füzetet a JATE egyik oktatója. Farkas Beáta közgazdász-segítségével állította össze a szerkesztőség. Van-c köze az egyháznak a gazdasághoz? Hogyan lehet az egyház rentábilissá? — körkérdés magyar papokhoz. Hogyan működött a KIOE - a munkásifjak egyházi szervezte? A füzet szándékosan nem csak a hívőket és az egyház tagjait kívánja bevezetni az említett kérdések súrejébe. hanem mindazokat, akik értékek szerint kívánnak tájékozódni az érdekszótte világban. Másik kiadványunk a szerkesztőbizottság elnöke nagysikerű „plébániai katekizmusának" magyar fordítása „Népem lesznek" címmel. A könyv egy utat mutat és egy gyakorlatot ismertet arra. hogyan válhat közösséggé. életre és hitre bátorító közeggé a plébánia közössége. A könyvet elsősorban papoknak, lelkészeknek, plébániai alkalmazottaknak ajánlja a szerkesztőség. ELHUNYT HUGÓ LASSALLE VALLÁSFILOZÓFUS, meditációoktató és zcncmcstcr. 91 éves volt. Elóször jezsuitaként teológiát és filozófiát tanult Hollandiában és Angliában. 1929-ben Tokióba-került némettanámak a rend Sophia-cgyctcmérc. valamint szociális munkásnak a város nyomornegyedébe. Japánban megismerkedett a zcncmcditációval. melyet azóta igyekszik a nyugati emberek felé közvetíteni. I94S augusztusában megélte a hirosimai atopibombát és ott sugárkárosodást is szenvedett. 1948-ban Makibi Enomiya néven japán állampolgár lett és Hirosima tiszteletbeli polgárává választották, ahol felépítette a világbéke templomát. 1950-tól 1978-ig a hirosimai zeneiskola vallásbölcseleti tanszékének professzoraként tevékenykedett. Számtalan müve és példaértékű tette számos nemzetközi kitüntetéssel nyert elismerést. (KathPrcss) KÖNIG BÍBOROS, Becs nyugalmazott érseke, egy Londonban tartott előadásában óvott attól, hogy a kommunizmus kudarcát KözépKelet-Európában a kapitalizmus győzelmeként értékeljük. „A kommunizmus hibái ne ringassanak a könnyen szerzett győzelem örömébe, hanem figyelmeztetésül szolgáljanak arra. hogy mennyire komolyan kell venni jelenkori és a jövőre vonatkozó felelősségünket. A romba dőlt kommunizmus alternatívája nem lehet a kritikátlanul átvett kapitalizmus." Ugyanakkor a bíboros-érsek visszautasította azt a megállapítást, miszerint az egész kommunista rendszer a gazdasági alapjának csódjc miatt ment tönkre. Kónig azt képviselte c vitában, hogy a kommunizmus azért dőlt össze, mert „hibás emberképre alapozott". A kommunizmus „alapvető tévedése" a valóságidegen emberkép volt. Az egyes tagok teljes egyenlőségére alapuló osztály nélküli társadalom utópiája eltüntette az egyén jogát. hogy önállóan döntsön magáról. Az egyén elvesztette rendes kapcsolatát a társadalommal és ezáltal saját önállóságát is. A bíboros felszólította a jelenlévőket, hogy tanuljanak a kommunista társadalmi szisztéma kudarcából. „A világon létező szociális problémákat többé senki nem írhatja a szovjet-kommunizmus számlájára! Az okokat és összefüggéseket saját házunk táján kell czcnlűl megkeresnünk" — hangsúlyozta a bíboros A