Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-29 / 186. szám

4 Hangsúly 1990. július 29., vasárnap » P rí m W ^ * » • » ' *l tea m - " * * * .*,»< ' úfl í r 1 w " » 1. •* < líll *s i i >« »: ». * » * 1 ••• Ti ífeate «'. I P i ) - . <• - . f * , v - v* • * rn:. m é P i A, 1 |, ' '-! A .-fi m » j ... -IVFÉNYEK Nagy László felvétele Tapogatódzás az alagútban Létünk szorításában nincsen izgalmasabb kérdés a gazdaság közvéleménnyel, hogy a gazda- az az ország, melyről magunk állapotánál. Érthető: a lakosság nagy része gondokban tengődik, ság valamiféle szerkezet a kor- is énekeltük: nincs a földön a vállalatok bizonytalanságban érzik magukat. Ezért minden mány és a párt kezében, mely- gazdagabb... ország...", maga értékelés, legyen az a Statisztikai Hivatal jelentése vagy tudós lyel tetszése szerint bánhat. Ez- is külső támogatásra szorul, csoport jelentése az „alagútból", nagy érdeklődésre tarthat zel szemben éppen most kell A nemzetközi helyzet sajnos számot. Bár azt is megjegyzem, hogy sokan már közönnyel tudomásul vennünk, hogy ez Cgy év múltán kedvezőtlenül hárítják el a magyarázatokat, saját bőrükön szeretnék érezni a távolról sem így van. A gazda- alakult számunkra. Igaz, ma is gazdasági helyzet javulását. ság jellegénél fogva a pozitív elismerik kezdeményező szereA helyzet ellentmondásos, ve/ó jelekre sóvárgó politika (sikeres) és negatív (kudarcos) pünket a folyamatokban. Ez Ezt még fokozza is. hogy rövid már tendenciáról beszél, szer- jelenségek eredője, melyben a azonban egyre inkább kezd haés hosszabb távú jelentések ke- kezetváltást említ, pedig csak lakosság nem haszonélvező sonlflani arra a sok százados rülnek egymás mellé. Ez már talán piaci lehetőségeink javul- passzivitással, hanem alakító történelmi analógiára, miszeönmagában is sok félreértés tak, amint az már az elmúlt két közreműködéssel szerepel, rint mi Európa védőbástyája forrása lehet, ráadásul még ezt évtizedben többször is meg- Ami persze azt is jelenti, hogy voltunk az iszlám hódítással is bonyolítja az ellentmondásos esett. Mások azt mondják, a nehézségeket egy-egy csoport szemben. Ez azonban gazdanemzetközi politikai és gazda- gyakran lekicsinylő módon: ugyan átháríthatja, de végül is sági segítséget nem sokat hosági helyzet. Érthető, de nem ugyan kérepi. mi ez az évi 800 az eSész lakosságnak kell meg- zott. Rangos gazdasági hctilabiztos. hogy logikus is. az az millió dollár (4 x 200) ahhoz az Vetnie. Ebben a vonatkozás- punkban (FIGYELŐ, 1990/ általános vélekedés, miszerint évi 3 milliárd dolláros adósság- ban merül fel a vezetés szerepe. 29.) olvasom, hogy a neves hia kormány nem tud felmutatni szolgálati teherhez, ami végül Tudniillik a dolgozók ugyan telminósító, a MOODYS INa gazdaság terén sem ered- is gúzsba köt minket? Nos, ez meghatározói a gazdasági fo- VESTORS SERVICE roszményt. Ezt azért említem, mert igaz számszerűen, de egy folya- lyamatoknak. az eredményt szabb besorolást tart $záa gazdasági bajok önmagukban inatnak azprt szükségképpen azonban a rátermett vezetés munkra fenn. mint eddig. Az. is elégségesek lennének, de a kell kezdete is legven. A dolog garantálhatja. Szemléletesen: egyik indok éppen térségünk társadalom más gondjaival talán nem oly esetleges, mintha lehet valaki a világ legjobb esz- megváltozott viszonyai, másfeegyütt sokak számára elviselhe- pl. a hó végi szorultságunkban tergályosa, de a gazdasági, te- lói halogató gazdaságpolititetlennek tűnnek. Ebből az- találunk valamelyik zsebünk- hát a pénzben kifejezhető ered- kánk. Az a tény pedig, hogy után érthető módon folyama- ben egy elkallódott százast. ^"y1 csak a Piac döntheti el. március óta külföldi betétesek tos ellentmondások keletkéz- Nézzünk bele egy szakértők Ez PedlP mar a vezetés dolga, rövid távú elhelyezéseiket nek. Nézzünk meg ezekből né- által készített olvan jelentésbe, amennyiben a vezetés, a vezető egyre vonják ki a Magyar Nemhányat. amely távlatosan vizsgálja gaz- egyetlefi „mentsége": a jó, zeti Bankból, szintén helyzeA KSH és a Gazdaságkutató daságunk állapotát, amelyről pénzben mutatkozó eredmény, tünk megingására vall. De azt Intézet minapi jelentése ked- az derül ki. hogy a már évekkel Ezt J. W. Goethe majd kétszáz is világosiin kell látnunk, hogy vezó jelenségekről számol be, elóbb felsejlcni látszófénv nem éve 'gy f"ga1mazta meg: „A nem jóhfrünket, politikai repumindenekclött a dollárelszá- a kijáratot jelezte, hanem va- vezetó lehetetlenre vállalkozik tációnkat kérdőjelezik meg, molású kereskedelmi mérleg lanti mást. újabb problémák és el is én azt". Ebből az követ- „csupán" kedvezőbb partnerek kapcsán. Eszerint ez év elsó féklámpáit. A mostani jelentés keztk, hogy csak az vezetó, aki tűntek fel, pl. Csehszlovákia, negyedében 200 millió dollár kapcsán már nincs szó akárcsak kézzelfogható eredményt pro- bizonyos mértékig a Szovjetaktívumra tettünk szert. Ez a cgv gyenge derengésről sem. dukál. Innen nézve még csak unió és nem kevés pénzbe fog nyilvánvalóan reális tény azon- Ezt felfoghatjuk kegyetlen tapogatódzunk az alagútban és kerülni, - sajnos nekünk is!bán éppen a helyzet sajátossága igazmondásnak is, ami a több- önmagunk áltatása lenne vala- a német egység megteremtése, miatt szélsőséges értékelések évtizedesáltatás után nem sem- ml,í,e határozott fényt látni. Innen nézve már csak epizód, alapjául szolgálhatnak. A ked- mi. Megszoktatták a széles kivált ezt határozottan állítani, határunk emlékezetes megnyiHa most valaki azt gondolja: tása. ilyen módon nincs is kormány- A helyzet gazdaságilag tehát zati felelősség? Mi legyen a ko- remélytelen? Nos, e gyakori rábbi biztató kijelentésekkel? kérdésre egy közgazda soha Az infláció és a konvertibilitás nem adhat igenlő választ. Nem kapcsán tett ígéretekkel, hogy reménytelen, de igen feszített csak a két legfontosabb dolgot gazdasági helyzetünk. Ebben említsem. Nos, szembe kell minden kis eredményt meg kell néznünk azzal a régen felismert becsülni, de szisztematikusan ténnyel, hogy minden látszat és fegyelmezetten kell dolgozellcnére a gazdaság eredmé- nunk, hogy abban a bizonyos nyeit nem a politikusok hozzák alagútban ne csak tapogatódzlé'tre, legfeljebb ehhez jó-rossz hassunk, hanem Játhassunk is kereteket biztosítanak. Az valamit. De azt is látni kell, örökség alapján csak naiv em- hogy a régi szemlélet járszalagber hihette el az ígérgetéseket, ján vagyunk még mindig, amimivel ezek ellenérdekű hatalmi kor a hatalom meg- és átmentécsoportok párbeszédei voltak se, megszerzése közben elfeés ma is azok. Minap láthattuk lejtkezünk arról, hogy a gazdaa tévében, hogy a korábbi ságot ez nem érdekli. A hatapénzügyminiszter milyen javas- lom politikamentes abban az latokat terjesztett eló, amiket értelemben, hogy mindenféle nyilván nem akkor talált ki, de ideológiát, elképzelést képes minisztersége alatt nem vette megbuktatni, ha nem töródszámításba. Ebból az állásból nek. vagy éppen tudatosan hágazt is le kell szúrni, hogy nem ják át objektív törvényeit. Az vagvunk egyedül: köröttünk az én olvasatomban minden jelenegész világ. Ezt a világot pedig tésnek ez a lényege! pillanatnyilag az jellemzi, hogy Marosi János Kép-zavar A Poli-hnmi elrémisztett. Mert egy jelenség előfutárát vélem fölfedezni benne. Vizuális és szellemi környezetszenynyezésünk jelképét. A jópofáskodó. ám idétlen szóösszetételben éppúgy, mint a nconkivitclbcn megjelenő, vevőcsalogatónak szánt vizuális analfabetizmusról árulkodó cégérében. Nem vitatom cl a jó szándékot, nem szeretnék belegázolni scni kereskedelmi elvárásaikba, sosem jártam a sejtekből épült bódéban — ettől még kínálatuk lehet igényes és finom, áraik szolidak, a kiszolgálás udvarias és kellemes. Ahhoz lehet hogy értenek. De amihez nem. azt miért nem bízzák szakemberre. S ezen a ponton válik külön a magánszféra és a közügy. Mert a Poli-hami drasztikusan belerondított a városképbe. S nincs egyedül. A kisvállalkozások, magánkezdeményezések szaporodásával képtelen lépést tartani az ízlés, a szellem, a kulturáltság — már ami a megjelenést, a kivitelt, a reklámot illeti. Shopok. kiskocsmák. szolgáltató üzletek szaporodnak. Külsó-bclsö megjelenésüket az anyagi szorítás jellemzi a nagyvonalúság és elegancia hiánya, a külíöldi minták kritikátlan majmolása. a kivagyiság. Azon már túl vagyunk — sajnos —. hogy a nemzetközi szókészlet divathullámával idevétett példáival hadakozzunk, dc több figyelemmel kellene lenni a városképre, a környezet formálására, az egyéni hangvételre, a helyi sajátosságokra. Nemrégiben indulatos polémia zajlott néhány szegedi ház újrafestése kapcsán. A Bajcsy utcai felújított nyomdaépülct pontosan végiggondolt, szakmai érvekkel alátámasztott, valóban kissé szokatlan és erőteljes színei ellen keltek ki egyes városvédők. Később a Kárász utcai házak és a Hungária Biztosító új épületének kék tónusain akadtak fenn. majd nemrégiben az Oskola utca felújulása során a házak Nádor utcai homlokzatát ítélték csicsásnak. íme a jelenség két végletes pontja. Egyiken a saját ízlés terrorja és mindenhatósága, másikon a szakmai kompetencia megkérdőjelezése. Tény. hogy minden művészeti, vagy a hozzá közelítő jelenség megítélése szubjektív. Felkészültségtől, neveltetéstől, műveltségtől, intelligenciától függ. Ám szükséges valami etalion. valami biztos pont. melyhez igazodhat egyéni vállalkozó, amikor elképzeli, megtervezitet)i kiskocsmáját, sörözőjét, falatozóját, divatszalonját. madárkcrcskcdését. lakberendezési üzletét. Nem biztos, hogy elegendő saját ízlésükre, külföldi lapok fotóira vagy egy-egy turistaút emlékeire támaszkodni. A probléma persze sokkal általánosabb. Érinti egész környezetünkkel kapcsolatos viszonyunkat. A szemeteléstől, az egyéni felelősség és közösségi feladatok összhangjának hiányáig. Szegeden évek óta kidolgozott terv szerint halad a házfelújítási program. Tagadhatatlan tény. hogy házak sokasága született újjá. egyre színesebb lett a város, új látnivalókkal szolgálnak a kibontott és felújított stukkók, épületszobrok. párkányok, egyéb díszek. Uj értékek születtek, melyet egy rosszul értelmezett racionalizálási és csupán célszerűségi szemlelet igyekezett eltakarni, mint az átkos múlt pazarlásról árulkodó jegyeit. Hány épületünk egykori képe visszahozhatatlan! Mennyit ártott a tömegcscmclctráépítés — megváltoztatta a város lépték- és arányrendszerét. Még mindig nem tudtuk elérni, hogy a régi portálok mindenütt visszakerüljenek. felváltva az cgycn-alumíniumkcrctckct; még mindig hiányoznak a szellemes és nemes cégérek: még mindig nem élnek a reklám számtalan a városképet is gazdagító lehetőségeivel; még mindig unalmasak a kirakataink: még mindig alig van szegedi cég. mely megterveztette volna arculatát, mellyel egyenlő eséllyel indulhat a nyugati piacokon... Könnyen szemembe vághatná bárki, nem emelem túl magasra a mércét, hiszen ott a kritikán aluli Cserepes sorunk: néhány vendéglátó hely emberi tartózkodás céljára is alkalmatlan: éjszakánként lelopják a reklámcélokat szolgáló zászlókat: szórópisztollyal üzennek aktuális szerelmüknek a házfalakon — s „a pluralizmus, és tolerancia" jegyében a nyár eleji választások plakátfoszlányai még ma is hámlanak a falakon. Bocsánat. Poli-hami!... Tandi Lajos