Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-03 / 160. szám

1990. július 3.. kedd Kultúra 5 Operastúdió Szegeden Mondok három nevet: Tokody Ilona, Temesi Mária, Komlósi Ildikó. Lefogadom. legalább kettőt közülük az is hallott már, aki nem különö­sebben járatos az opera világában. Arról azonban korántsem vagyok ennyire meggyőződve, hogy azt is tudnák: mindhármán Szegeden kezd­ték énektanulmányaikat. Berdál Va­lériánál és Sinkó Györgynél. A két nyugdíjas magánénekes tanári duett­je egyre nagyobb hírnevet szerez ta­nítványaik sikerei nyomán. A zenei képzés Szegeden ezidáig főiskolai szintű volt, ezért sok tehet­séges • zenész vándorolt el a főváros Zeneakadémiájára továbbtanulni. Ok a2tán soha, jobb esetben csak vendég­ként tértek vissza. Talán ezért jött létre az a fura helyzet, hogy a Sze­gedi Nemzeti Színház nem a város főiskolájáról, hanem a pesti opera­szakosokból szerezte utánpótlását. Az ének szakosok vizsgái félévente rendszeresen túllépték a vizsga kere­teit: opera- és dalestek voltak ezek, melyeket a rokonokon, barátokon kívül a város zeneszerető közönsége is szép számmal látogatott. Az idei vizsga a Kisszínház épüle­tében zajlott le, melyet a színház ve­zetése bocsátott a hallgatók rendel­kezésére. Az ifjú szopránok, mezzók életükben először — némelyek talán most. egyetlen egyszer — léptek igazi színpadra, viseltek igazi .jelmezeket. Mozart A színigazgató című egyfel­vonásosában ráadásul igazi kamara­zenekar kísérte őket, igazi karmes­terrel: Pál Tamással Ezek után nem meglepő, hogy a főiskola ősszel operastúdiót indít. Mint Weninger Richárd, a főiskola igazgatója elmondta, a stúdiót az te­szi lehetővé, hogy létrejött Szegeden a? egységes konzervatórium. Ebben részt vesz a főiskola, illetve hozzá csatlakozott a Tömörkény gimnázium „zenei részlege". A diákok 10 éves korukban felvételizhetnek a konzer­vatóriumba, s itt 8 évet tanulnak a régi gimnáziumi rendszer értelmé­ben. Tizennyolc éves korukban érett­ségi vizsgát tesznek, felvételizniük azonban nem kell, mert a tehetsége­sek, akiket tanáraik 8 év alatt alkal­masnak találnak, egyszerűen folytat­ják a tanulást a főiskolán. Ez mos­tantól 4 éves lesz, de aki egyetemi szintű diplomát akar. a harmadik évtől átiratkozhat egyetemi képzés­re. s azt is megszerezheti helyben. „Persze, tudjuk, hogy a diploma egyetemi értékét nem a név, hanem a tanárok adják, ezért tervezzük, hogy kiváló vendégoktatókat hívunk, másfelől messzemenően támogatjuk hogy növendékeink egy-két félévet különböző külföldi iskolákban hall­gassanak — mondja Weninger Ri­chárd. — A főiskolának eddig kama­razenekara volt, most a szak­középiskolásokkal együtt ki tudunk végre állítani egy igazi nagyzenekart, melynek vezetését Jancsovics Antal vállalta. Természetesen, ez a zenekar fog közreműködni az operaelőadáso­kon." — Jövőre szeretnénk bemutatni három mai egyfelvonásost — vészi át a szót Sinkó György. — Címeket nem szívesen mondanék, mert egye­lőre a szerzői jogi kérdések tisztázá­sa folyik. Ilyen alkalmakkor, ha ta­nuló énekesek síúdiószerüen mutat­nak be egy művet, a szerzők általá­ban lemondanak a jogdíjról; ezt sze­retnénk elérni mi is. Ha ez nem si­kerül, akkor Mozartot fogunk ját­szani, nála ilyen jellegű problémák, ugye. nincsenek. Azt szeretnénk, hogy a tehetséges fiatal énekeseinknek ne kelljen elmenniük! Budapestre, ha egyetemi szintű, illetve operaénekesi diplomát akarnak szerezni. Termé­szetesen, szeretnénk az előadásainkkal „turnézni" szívesen mennénk isko­lákba, művelődési házakba, ha hív­nak. Nagyon jó a kapcsolatunk a színházzal. Valószínű, hogy jövőre négy előadást fogunk tartani itt, hogy addig sem maradjon opera nélkül a közönség, amíg az operatársulat már­ciusban külföldön turnézik. Jelenleg Valikánál és nálam összesen 25 nö­vendék tanul, belőlük akár egy teljes háromfelvonásosnak a szereposztása is kitelne. Egyetlen problémánk: nincs tenoristánk. Most egy dél-koreai fiú írt: szeretne hozzánk jönni tanulni. Ha sikerül megállapodnunk, '91 őszétől a mi hallgatónk lesz. A stú­dió persze azt is jelenti, hogy az ed­digieknél komolyabb szerepgyakorlat­órákra lesz szükség. Eddig ezt is én csináltam, de lehet, hogy most már keresünk egy rendezőt, akinek csak ez lenne a dolga, és aki a bemuta­tandó darabokat is színpadra állítana. Márok Tamás Illyés Alapítvány A határainkon tűi élő ma­gyarság sajátos gondjai megoldásának elősegítésére a magyar állam alapítványt létesített Szándékai szerint támogatni kívánja a kisebb­ségi sorban élő magyarok önazonosságának megö'zc­sét, az anyanyelv ápolását szolgáló kezdeményezéseket. Az alapítvány törekszik ar­ra, hogy anyagi lehetőségei szerint hozzájáruljon a ki­sebbségi magyar fiatalok Magyarországon való kép­zéséhez, az anyanyelvű hit­élet feltételeinek javításá­hoz, és elősegítse a magyar kisebbségek hazai kulturális bemutatóit. Az alapítvány kuratóriu­mának elnöke Csoóri Sán­dor. Tagjai: Bíró Zoltán, Boros Imre, Bubik István, Farkas Bertalan, Illyés Má­ria. Pungor Ernő, Szokai Imre, Vígh Károly és az alapítvány titkára, Entz Gé­za államtitkár. Az alapítvány kuratóriu­ma a rendelkezésre álló 15 millió forint felhasználására ezennel pályázatot hirdet. Ebben egyaránt részt vehet­nek hazai és határainkon tú­li személyek és intézmé­nyek. A pályázatok megér­kezésének kötött határideje nincs, a kuratórium legkö­zelebbi döntéshozatalára 1990 augusztusában kerül sor. A pályázatokat a szám­laszám, illetve a cím fel­tüntetésével a következő címre kérjük beküldeni: Ily­lyés Alapítvány, Budapest, V., Kossuth tér 1—3., illet­ve Budapest, Pf. 2. 1357. A rektori konferencia határozataiból Pénzt és autonómiát Egy szál virág A temetés az élet tükre. Ahány ember, annyi sors, de a végzet elsimítja a • különbségeket. A koporsó a sírgödör aljára kerül, nincs tovább ... Vannak, kiket százával állnak kö­rül rokonok, jsmerösök. Ha drága, ha nem, virá­gok, koszorúk halma alatt roskad a kereszt. S ebből meg nem derül ki, hogy jó ember volt-e a megbol­dogult, vagy komisz Ter­rnészetével életeket kese­rített. A megbocsátás, a kibékülés utolsó lehetősé­ge ez. Akit csak fél tucat­nyian kísérnek utolsó út­jára, lehet, hogy igazab­bul siratják meg. A sírásók sohasem fő­szereplők Teszik a dolgu­kat, szakavatott, precíz mozdulatokkal. Időjárási frontok után néha gépie­sen, fáradtan, mint a gyárban a futószalag mel­lett dolgozók. Hogy mire gondolnak közben, az ő titkuk. Kinek nem elég kemény a szíve, ne vállal­ja ezt a foglalkozást. Nemrégiben a temető­ben jártam az „új osztás­ban". Pár méterre tőlem a kiásott gödör mellett íé­kezett a szállító kocsi. A sírásók kiszálltak, kivet­ték a koporsót. Fogták a kötelet, leeresztették. Rajtuk kívül egy lélek se. Negyedóra sem telt belé, már fel is kupacolták a halmot. Egy elbocsátó szó, egy csokor virág nélkül. Egyedül a harangszó nem maradt el, a közelben egy személykocsi parkolt, be­kapcsolt rádióval. Delet harangoztak. Ez a temetés is megvolt. Kisvártatva az egyik sírásó visszajött, s csak annyit mondott: szociális otthonban élt a néni, nem is lehetett nagy tömegre számítani, de ez a közöny mégis megdöbbentő. Aki emberek kozott élt, nem mehet el ilyen észrevétle­nül. A keze ben szoronga­tott egy szál sárga szegfűt, letette a kereszt tövébe. (— lesi —) Június 30-án, szombaton a Magyar Rektori és Főiskolai Főigazgatói Konferencia, va­lamint az Országos Felsőok­tatási Érdekképviseleti Szö­vetség választmánya (hall­gatói képviselet) kibővített konferenciát tartott a Sem­melweis Orvostudományi Egyetemen, amelyen meg­jelentek a felsőoktatási in­tézményeket felügyelő mi­nisztériumok képviselői: dr. Monherz Károly művelődé­si és közoktatási miniszté­riumi államtitkár, dr. Jávor András népjóléti miniszté­riumi államtitkár, valamint dr. Láng István akadémi­kus, az MTA főtitkára, to­vábbá a felsőoktatásban működő szakszervezetek képviselői. A konferencia alapvető célja a november elején megrendezésre kerülő Or­szágos Felsőoktatási Fórum előkészítése, amelyen a fel­sőoktatást érintő legfonto­sabb kérdések kerülnek szé­les körű megvitatásra és állásfoglalásra, azzal a cél­lal, hogy a felsőoktatásban folyó átalakulások számá­ra irányt mutassanak, s az egyetemek és főiskolák strukturális, minőségi át­alakulását elősegítsék. A felsőoktatás aktuális kérdéseivel kapcsolatban je­len konferencia a következő javaslatokat fogalmazta meg kidolgozásra: A katasztrofális pénzügyi feltételeken azonnal javí­tani kell, haladéktalanul biz­tosítva a dologi kiadások automatizmusát, a nemzet­közi kapcsolatok anyagi fe­dezetét, a könyv- és folyó­irat-ellátás folyamatosságát a hallgatói szociális jutta­tások emelését. A várható (külföldi) tá­mogatásnövelést kizárólag az érdemi intézményi re­formok finanszírozására kell fordítani. A felsőoktatás autonómiá­jának kell érvényesülnie a szükséges szervezeti, tar­talmi és személyi változá­sok végigvitelében is, azaz nem külső szempontoknak, hanem szakmai argumentá­cióknak, a minőség javításá­nak és a nemzetközi mér­céknek kell ezeket meghatá­rozniuk. Üjra kell választani az in­tézményi testületeket és ve­zetőket a következő sza­meszter első hónapjaiban; szeptember—októberben ki kell alakítani az új intéz­ményi tanácsok működési el­veit, amelyek alapján ok­tóber végéig újjá kell vá­lasztani azokat. Ezek a tes­tületek határozzanak a sze­mélyi-vezetői ügyekben, az intézményi szabályzatok tel­jes köréről és a szakmai re­formok továbbviteléről. Végig kell vinni a szak­mai-tartalmi reformot, ami elsődleges szempontjának a nemzetközi kompatibilitást kell tekinteni. Az oktatás elve legyen mindenütt a tanszabadság, ami járjon együtt az intézmények és intézménytípusok közti me­rev elhatárolások feloldá­sával is. Meg kell teremteni a fel­tételeket a kutatóintézeti szakembergárda bevonásá­hoz a posztgraduális és gra­duális képzésbe egyaránt. Tiszteletben tartva a kuta­tóközösségek autonómiáját, szoros kapcsolatokat kell kezdeményezni ezekkel, be­leértve a nemzetközi kap­csolatokban való közös részvétel lehetőségét is. Meg kell vizsgálni a főis­kolák és egyetemek szer­vezeti kapcsolatának lehe­tőségeit a kétlépcsős (el­ágazó) képzésre és a tan­szabadságra alapozva. Fokozni kell a nemzetkö­zi kapcsolódásokban való érdemi részvételt, elsősor­ban a TEMPUS-programon belül. Létre kell hozni a TEMPUS-irodát, de nem miniszteriális körben, ha­nem az autonóm felsőokta­tás keretein belül. Ahol er­re adottak a feltételek, ide­gen nyelvi képzést kell foly­tatni. SZEZON VAN­Induli az útra. Ilyenkor nemcsak hozzánk jönnek turisták, de in­nen is mennének a hazaiak, körülnézni a nagyvilágba. Hogy nincs pénzük? Nem, most nem ez a téma. Arról az esetről beszélnék, mikor a honpolgárnak sikerül ösz­szekaparnia egy kis útravalót, és nagy elánnal elkezdi szervezni külföldi programját. Mondjuk: szeretne a kempingekben kedvezményes áron megszállni, ezért hát betér az autóklubba, hogy az úgynevezett Carnet-Camping Internationaljába. azaz nemzetközi kempingigazolványába az évi tagbélyeget és a hozzá tartozó stemplit 80 forintért beszerezze. Ám az ügyintéző sajnálattal közli: nincs bélyeg. Nem kap­tak. Hogy honnan érkeznek az ilyen bűvös bélyegek, a halandó nem tudhatja, a megilletödésre hajlamosabb ügyfél pláne nem firtatja a dolgot. Már-már eloldalog, mondván, üsse kő: legfeljebb teljes áron kempingezik maroknyi valutájából. Az ügyintéző azonban udvaria­san felvilágosítja, egy másik klubnak, a magyar cam­ping és caravanningnak, tudomása szerint, van ilyen bélyege. Emberünk hát átugrik a konkurenciához. Ám nem oda, Buda: hogy bélyeget kaphasson, be kell lép­nie abba a klubba is. A Jelky András babérjaira pá­lyázó magyar ek'kor leteszi a 350 forintot (ami. tudom, ebben az inflációban nem egy nagy pénz. de indulás előtt minden fillérre szükség van, ugyebár), hogy végre átvehesse a másfél centi méterszer két centiméteres, fo­gazat nélküli bélyeget, melyet beragaszthat a másik klubigazolványába. Mikor ezen túlvan a magyar turista, akkor az egyik nagy hírű utazási irodát is felkeresi, hogy hajójegyet vásároljon. Az a teljesen extra ötlete támadt ugyanis, hogy visszafelé jövet csizmaországból álhajókózik egyik jugó kisvárosba, s onnan autózik a hazai tájak felé. Az ügyintéző első alkalommal udvariasan megígéri, hogy elintézi a dolgot Utánanéz, melyik hajón van hely, s arra jegyet ad ki az utasnak. Két hét múlva — miután semmilyen választ nem kapott kérdésére — az utazni szándékozó kicsit ideges lesz, és tippeket ad az IBUSZ munkatársának. Hogy, mondjuk, telefaxon pró­bálja beszerezni az infót. Kiderül, a faxhoz csak egy ember ért a cégnél, ám ő sajnos szabadságon van. Ta­lán, ha az ügyintéz- meg tudná mondani a pesti tele­fonszámot, ahol a hajójegyet megrendelhetné, az ügy­fél önkiszolgáhatná magát. De sajnos ezt a kérését sem tudja teljesíteni az iroda. Emberünk ekkor keresi a ve­zetőt. De az, sajnos, éppen kiment a Marx téri ipari vásárral, s aznap már vissza sem jön. Igaz, később ki­derül, a hibát a fővárosban követték el, onnan nem továbbították Szegedre az információt, de ez már a cso­magoló turistát nem nagyon vigasztalja. Holnap indul az útra (és vissza nem néz), s mi­közben gyomöszköli a bőröndbe az útra való ruhákat és fogkeféket, eltűnődik: ha nem téved, szezon van! (pacsi ka) Nyugat-Európában az Atlantis Több nyugat-európai or­szágot érintő turnéra indul a napokban a szegedi illető­ségű Atlantis alternatív színházi társulat. Az első ál­lomás Észak-Olaszország, ahol Bolognában találkozik majd a dániai Odin teatre­vel, s meglátogatják Eugé­nio Barba nemzetközi szín- • ház antropológiai iskoláját (ISTA). A következő állomás a német Giessen, az éppen so­ros EAST-fesztivál, melynek témája a kelet-európai szín­házak helyzete és szerepe lesz. A társulat innen — Dánián keresztül — Malmö­be utazik, egy újabb szín­házi fesztiválra. Környezetbarát energiatermelés Az energiahordozók biz­tonságos beszerzése és a la­kosság energiaigényének leg­olcsóbb, legkörnyezetkimé­lőbb kielégítése a kormány készülődő, új energiapoliti­kai koncepciójának alapelve — mondta Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi mi­niszter az alternatív és kör­nyezetbarát energetikai tech­nológiák magyar szakértői­nek tanácskozásán. A mi­niszter kijelentette: az ener­getika változatlanul straté­giai kérdés, de ez ma már nem jelenti azt, hogy a vál­lalkozás és a külföldi' tőke ne élhetne meg az energeti­ka területén, sőt a nagy energiatermelő és szolgáltató rendszerek mellett egyre na­gyobb szerepet szánnak a kisebb, magánkézben lévő energiatermelő, -elosztó, s szolgáltató rendszereknek. A környezetbarát technológiák elterjesztéséhez a kormány nyugat-európai országok pénzügyi támogatására szá­mít. A tanácskozáson felszó­laltak a szél-, a nap-, a geo­termikus, a biomasszából nyerhető energia hasznosítá­sával és egyéb újratermelő­dő energiaforrások kutatásá­val foglalkozó magyar szak­emberek.

Next

/
Thumbnails
Contents